A fiatalkori munkanélküliség világszerte komoly kihívást jelent, amely globálisan több mint 65 millió fiatalt érint. Az ILO 2024-es jelentése rámutat, hogy bár az elmúlt években valamelyest csökkent a fiatalok munkanélküliségi rátája, továbbra is magas, különösen a Közel-Keleten, Afrikában és Dél-Európában. Elemzésünkben bemutatjuk, milyen mélyreható társadalmi, gazdasági és oktatási okok állnak a jelenség mögött: a képzettség és a munkaerőpiac igényei közti szakadék, a digitalizáció és automatizáció hatásai, vagy a társadalmi kirekesztettség. Magyarország a nemzetközi összehasonlításban viszonylag kedvező helyzetben van, de a 15-29 éves korosztály munkanélküliségi rátája még mindig magasabb az országos átlagnál, ezért fontosak a fiatalok foglalkoztatását ösztönző programok, mint az Ifjúsági Garancia vagy az Otthon Start Program. Ez utóbbi nemcsak a lakhatási biztonságot erősíti, hanem közvetetten segíti a munkaerőpiaci integrációt is, ezáltal hozzájárulva a fiatalok társadalmi és gazdasági helyzetének javításához.
Globális kihívások a munka kapujában
A globális fiatal munkanélküliségi ráta (15-24 évesek) összességében 13% körül mozgott 2023-ban az ILO (magyarul: Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) 2024-es éves jelentése szerint, ami mintegy 65 millió fiatalt jelent, akik nem találnak munkát. Bár az elmúlt 15 év legalacsonyabb szintjére süllyedt a ráta, összességében továbbra is magas szinteken mozog, a teljes foglalkoztatott népességre vonatkozó világszintű munkanélküliségi ráta 2023-ban 5% volt, vagyis a fiatalok jobban kitettek (2,6-szor inkább) a munkanélküliség kockázatának a teljes népességhez viszonyítva. Régiós szinten jelentős eltéréseket figyelhetünk meg: míg Észak-Amerikában és Európában alacsonyabb a fiatalok munkanélküliségi rátája, addig az arab államokban, Kelet-Ázsiában és Délkelet-Ázsiában, valamint Afrikában kritikus szintű a fiatalok foglalkoztatottsága, munkanélküliségi rátájuk pedig 2023-ban magasabb volt, mint 2019-ben, a koronavírus-járványt megelőzően.
Ugyanilyen aggasztó, hogy 2023-ban a globális fiatalok több mint egyötöde nem volt foglalkoztatott, nem tanult és nem vett részt képzésben (ún. NEET, az angol rövidítésből: Not in Education, Employment or Training). Ráadásul nemi különbségeket is találunk, mivel a fiatal nők globális NEET-aránya több mint kétszerese volt a fiatal férfiakénak – 28,1%, illetve 13,1%. Hasonló gond világviszonylatban a fiatalok informális és bizonytalan foglalkoztatása (pl. fekete – szürke munkák, azaz a munkaviszony hiánya, ideiglenes munkák, határozott munkaidő).
A fiatalok munkanélkülisége történelmileg is létező és visszatérő globális jelenség, de intenzitása, okai és nemzedéki mintázatai időről időre változnak. A nyugat-európai országok már a hetvenes évek második felében szembenéztek a problémával. A nyolcvanas évek második felében a gazdasági fellendülés hozott számukra javulást, később pedig, többnyire az iskolarendszer megreformálásával, illetve az iskolában töltött évek meghosszabbításával igyekeztek kezelni a problémát. Magyarországon, a többi volt szocialista országhoz hasonlóan, a rendszerváltás a munkaerő-piacon drámai változásokat eredményezett. A munkanélküliség megjelenése és gyors növekedése a fiatalokat fokozottan érintette (pl. gyárbezárások). A kilencvenes évek végén javult a helyzet az oktatási expanzió és az általános gazdasági fellendülés hatására (KSH, 2005). Fontos azt is látni, hogy az iskolai képzés felértékelődésével (a 2000-es évektől kezdődően nagyjából) a fiatalok tovább maradnak az oktatásban, kitolva a munkába állás idejét, növelve az „inaktív” fiatalok arányát, de ez egyben védelmet is jelent a munkanélküliséggel szemben. Az újabb generációknál (Z és Alfa) pedig elterjedtnek számítanak a különféle atipikus foglalkoztatási formák: az alkalmi munka, részmunkaidős munka, hakni munkák, polyworking stb.
Állástalan fiatalok világszerte: mi áll a háttérben?
A fiatalok munkanélkülisége mögött globálisan több, egymást erősítő strukturális, gazdasági és társadalmi ok húzódik meg. A legfontosabb tényezők között szerepel az oktatási rendszer és a képzettség hiányosságai, gazdasági válságok hatása, munkaerőpiaci szerkezetváltások (pl. digitalizáció, automatizáció, zöld átmenet), valamint a regionális és társadalmi különbségek.
A megszerzett képesítések és a mai munkahelyeken megkövetelt készségek közötti eltérés az egyik oka annak, hogy a fiatalok nehezen találnak munkát. Ugyanígy a digitális és AI-készségek hiánya is korlátozza a fiatalok elhelyezkedési lehetőségeit. Továbbá okként említhető a képzés minősége és relevanciája, a munkaerőpiac merevsége, és egyes esetekben a strukturális társadalmi-gazdasági problémák, például a társadalmi kirekesztés vagy nemi különbségek. Ráadásul a digitalizáció, az automatizáció és a zöld gazdasági átmenet miatt egyes iparágak beszűkülnek vagy megszűnnek, ami a pályakezdőket sújtja a legerősebben. Kiemelt szerepet játszik az is, hogy sok fiatal nem rendelkezik elég munkatapasztalattal, állandó vagy hosszú távú munkalehetőségek hiányában. Az első munkatapasztalat megszerzése nehézkes lehet, és a munkáltatók gyakran tapasztaltabb dolgozókat részesítenek előnyben.
Ahogy korábbi cikkünkben kifejtettük, minél magasabb végzettséggel rendelkezik a tanulmányait befejező fiatal, annál nagyobb valószínűséggel tud elhelyezkedni a munkaerőpiacon: az EU-ban a friss diplomások foglalkoztatási aránya a felsőfokú végzettségűek (ISCED 2011 5-8. szint) körében magasabb volt (2023: 87,7%), mint a középfokú oktatásban (ISCED 2011 3-4. szint) végzett diákoké (2023: 78,1%). A felsőfokú végzettségűek általában jobban védettek a munkanélküliség kockázatától, mint a munkaerőpiacra alacsonyabb végzettséggel belépő fiatalok.
Általános megállapítás továbbá, hogy a fiatalok munkaerőpiaci helyzetét a válsághelyzetek (pl. 2008–2009, Covid–19) mindig jobban sújtják az idősebbeknél. Az elmúlt évtizedek globális válságévei idején a fiatalok munkanélküliségi rátája sokkal gyorsabban és erőteljesebben nőtt más csoportokhoz képest (Urbánné Mező, 2017), majd lassabban tér vissza, mint az átlagos munkanélküliségi ráta (Eubanks – Wiczer, 2014).
Niall O’Higgins az ILO 2017-es könyvének előszavában hangsúlyozta, hogy a fiatalok foglalkoztatásában és munkanélküliségében egyértelműen kulcsszerepet játszik az aggregált kereslet, vagyis a makrogazdaság állapota. Az 1980-as évek kezdete óta mindegyik ökonometriai tanulmány, amely a fiatalok foglalkoztatásának és munkanélküliségének meghatározó tényezőit vizsgálta, megállapította, hogy az aggregált keresletnek – függetlenül attól, hogy hogyan mérik – fontos és statisztikailag szignifikáns szerepe van.
A fiatalok munkanélküliségének hátterével több tanulmány is foglalkozott nemzetközi szinten, ezeken belül fontos megállapítás, hogy nagy a veszélye a családi „örökségnek”, miszerint azon fiataloknál nagyobb az esély a hosszú távú munkanélküliségre, ahol a szülők közül voltak munkanélküliek korábbi gazdasági válságok idején (John Martin, 2012).
Miért veszélyes a magas fiatalkori munkanélküliség?
A fiatalok magas munkanélküliségi rátája számos negatív következménnyel jár egyénekre, családokra, gazdaságokra és egész társadalmakra nézve: hátráltatja a társadalom megújulását, a gazdasági növekedést, az innovációs képességet és rontja az egyéni jólét, önálló élet esélyét. Ezek a következmények egymást erősítik, és hosszú távon is hatnak a társadalmi szerkezetre, versenyképességre és demográfiai mutatókra.
Fontos egyéni és társadalmi következmény, hogy a tartós munkanélküliség késlelteti vagy akadályozza a családalapítási döntéseket, ezáltal csökken a születésszám és egyre kevesebb fiatalból álló kohorsz lép be a teljes népességbe (a fejlett országokban ezáltal erősödik a társadalmak idősödése). Ugyanígy lassítja az önállósodás és családalapítás folyamatát, hogy a bizonytalan munkaerőpiaci helyzet és az alacsony kezdő fizetések miatt a fiatalok később költöznek ki otthonról (pl. mamahotel jelensége), bérlési és lakásvásárlási képességük is gyengébb (Magyarországon épp ezt a helyzetet célozza és kínál rá megoldást a szeptember elsején indult Otthon Start Program). További fontos társadalmi következmény, hogy a magas fiatalkori munkanélküliség következtében a fiatalok körében emelkedik a szegények aránya, a generációk közti jövedelmi különbség nő, és romlik a társadalmi mobilitás is. A tartósan munkanélküli fiatalok körében ezenkívül növekszik a bűnözés, szegénység és társadalmi kirekesztettség, ami további gazdasági károkat és szociális költségeket okoz (Csathó – Medgyesi, 2022).
Ezeken felül, a fiatalok munkaerőpiaci kilátásainak romlása (magas, tartós munkanélküliség, alacsony kezdőfizetés, lakhatási gondok stb.) gyorsítja az elvándorlást, különösen a képzettek elvándorlását (brain drain). Ez nemcsak munkaerőhiányt, hanem komoly humán tőke veszteséget is okoz az adott ország számára, és lassítja a gazdasági növekedést, technológiai fejlődést. A magasan képzettek elvándorlása hátráltatja az innovációt és technológiai alkalmazkodást, mivel kevesebb fiatal hoz új tudást és szemléletet a munkaerőpiacra, így lassul az új trendek átvétele is. Továbbá az adott ország számára hosszabb távon versenyhátrányt jelent, ha kevesebb (tehetséges) fiatal dolgozik, alapít cégeket és fejleszti a gazdaságot, így lassabb lesz a gazdasági fejlődés üteme és csökken a gazdasági dinamizmus is.
További jelentős gazdasági károkat is okoz a tartósan magas fiatalkori munkanélküliség. Egyrészt a fiatalok termelésből való kiesése miatt kevesebb a hozzáadott érték, így a GDP-bővülés üteme lassul, a gazdaság nem használja ki teljes humán tőkéjét. Másrészt lassul a technológiai modernizáció, a vállalati megújulás, a fiatalok képességei, szaktudása elavulhat, motivációjuk csökkenhet.
A tartós inaktivitás, illetve a munkaerőpiacról való távolmaradás tartós hátrányt okoz egyéni szinten is: akik fiatalon nem találnak munkát, később is nehezebben helyezkednek el, vagyis növekszik a jövőbeni munkanélküliség esélye, továbbá alacsonyabb jövedelmet érnek el (Gangl, 2006). Ez az úgynevezett „scarring effect”: kutatások szerint a fiatalkori munkanélküliség életpályán át tartó jövedelmi hátrányt és munkapiaci kirekesztettség veszélyét okozza. Ezt igazolja egy 2011-es tanulmány, amely szerint a hosszú távú fiatalkori munkanélküliség csökkenti az élethosszig tartó keresetet, növeli a jövőbeli munkanélküliség kockázatát, növeli a bizonytalan foglalkoztatás valószínűségét, és több mint 20 évvel később rosszabb egészségi állapotot, jólétet, valamint csökkent munkával való elégedettséget eredményez (Bell & Blanchflower, 2011).
Egyéni szinten súlyos gond lehet, hogy a fiatal munkanélküliek körében növekszik a mentális problémák, depresszió, szorongás és identitásválság kialakulásának kockázata, valamint az élettel való elégedettség is csökken.
Nemzetközi és kormányzati programok
A fiatalok munkanélküliségének csökkentésére világszerte több politika és program ismert az elmúlt évtizedekből.
Az Európai Unió által 2013-ban létrehozott, majd 2020-ban megerősített Youth Guarantee keretrendszer azt hivatott biztosítani, hogy a 15-29 éves fiatalok négy hónapon belül munkát, oktatást, képzést vagy gyakornoki lehetőséget kapjanak – bár a siker a nemzeti szintű végrehajtástól függ. 2013-as indulása óta körülbelül 50 millió fiatalnak nyújtott segítséget. A program különböző elemeket ötvöz, mint a szakképzés fejlesztése, szakmai gyakorlatok támogatása, valamint a leginkább hátrányos helyzetű fiatalokat célzó programok. Az EU több mint 22 milliárd eurót fordít a program támogatására 2021-2027 között. Azonban a program nem tudta elérni a fiatalok teljes körét, és a hatások a regionális különbségek, valamint a minőségi ajánlatok eltérései miatt egyenlőtlenek voltak (a távolabbi, vidéki régiók vagy a leginkább rászoruló fiatalok gyakran nehezebben férnek hozzá a lehetőségekhez). Hasonló európai kezdeményezés az Ifjúsági Foglalkoztatási Kezdeményezés
Az uniós programokat nemzeti szintű támogatások, startégiák egészítik ki. Például Németország kettős szakképzési rendszere – amely az osztálytermi tanulást ötvözi a szakmai gyakorlattal – 6% alatt tartja a fiatalok munkanélküliségét. Hasonlóan fontos szempont az oktatás és a foglalkoztatás integrálása több más európai országban. Svájcban a tizenévesek több mint 70%-a fizetett szakmai gyakorlatra jár az iskola után. Finnországban integrált tanácsadó központok segítik a fiatalokat, amelyek egy helyen foglalkoznak a karrier támogatásával, az oktatással és a mentális egészséggel.
Magyarországon 2015 óta működik a Ifjúsági Garancia Program, melynek célja a munkanélküli és inaktív fiatalok munkaerőpiaci integrációjának gyorsítása tanácsadással, mentorálással, képzési lehetőségekkel, támogatott foglalkoztatással és vállalkozóvá válás elősegítésével. Ennek továbbfejlesztett változata az Ifjúsági Garancia Plusz. A program 2024 áprilisa óta működik Magyarországon, támogatva a 30 év alatti, nem tanuló és nem dolgozó fiatalok elhelyezkedését vagy képzését. A program személyre szabott segítséget nyújt a munkaerőpiaci helyzetük javításához és a nyílt munkaerőpiacon történő tartós integrációhoz. Továbbá a fiatalok foglalkoztatását és munkába állását a kormányzat a 25 év alattiak személyi jövedelemadó-mentességével is ösztönzi.
Közvetett pozitív foglalkoztatási hatása lehet az Otthon Start programnak is, melyről korábbi elemzésünkben írtunk. Az Otthon Start lehetővé teszi, hogy a fiatalok könnyebben jussanak saját otthonhoz, ami stabilabb lakhatást és biztonságot jelent számukra. Ez pedig javítja a munkaerőpiaci helyzetüket, hiszen a lakhatási biztonság erős motiváció lehet a munkavállalásra. A program követelményei között szerepel legalább 2 éves társadalombiztosítási jogviszony megléte, ami ösztönzi a folyamatos munkavégzést, így csökkenhet a fiatalok munkanélkülisége és a NEET státuszban lévők aránya is (se nem foglalkoztatott, sem oktatásban, képzésben részt nem vevő fiatalok). Ráadásul nemcsak ösztönözheti a fiatalokat a folyamatos munkavállalásra, hanem számos szektorban megemelkedhet a kereslet a munkaerő iránt, mely lehetőséget teremt az elhelyezkedésre is.
A fiatalok munkaerőpiaci kilátásai nemcsak Európában, hanem világszerte foglalkoztatják a politikai döntéshozókat, így számos programot vezettek be annak érdekében, hogy a fiatalokat integrálják a munkaerőpiacra, vagyis munkához juttassák őket, növeljék keresetüket és/vagy segítsék őket a vállalkozásalapításban. Egy 2016-os tanulmány (Kluve et al., 2016) különféle, a világ számos pontján bevezetett, ifjúsági foglalkoztatást ösztönző programok hatásait elemezte. Az eredmények szerint a világszerte végrehajtott ifjúsági foglalkoztatási programok eredményeinek alig több mint egyharmada jelentős pozitív hatást mutatott a munkaerő-piaci eredményekre – akár a foglalkoztatási arányokra, akár a keresetekre. Általában a programok sikeresebbek voltak a közepes és alacsony jövedelmű országokban. E foglalkoztatást ösztönző programok különösen hasznosak voltak a leginkább sebezhető csoportok számára, úgy mint az alacsony képzettségűek, alacsony jövedelműek foglalkoztatásának javítására. A magas jövedelmű országokban a beavatkozás típusának szerepe kevésbé meghatározó – sok függ a kontextustól, a szolgáltatások kiválasztásának és nyújtásának módjától, illetve az adott országtól. Erős bizonyítékot találtak arra is, hogy a többféle beavatkozást is magába foglaló programok nagyobb valószínűséggel lesznek sikeresek, mivel jobban tudnak reagálni a kedvezményezettek különböző igényeire.
Fiatalok a világ munkaerőpiacán
Globális adatok
Ahogy az elemzésünk elején említettük, világszinten a fiatalok munkanélküliségi rátája (15-24 évesek) 13% körül mozgott 2023-ban az ILO adatai szerint, ami mintegy 65 millió fiatalt jelent. Régiók és országok között azonban jelentősek az eltérések.
A Közel-Keleten (pl. Palesztina, Jordánia, Irak) és Afrika több országában (pl. Dél-Afrikai Köztársaság, Botswana, Tunézia, Kongó, Angola) a 15-29 éves fiatalok munkanélküliségi rátája meghaladja a 25%-ot, amit a népesség növekedése és a politikai instabilitás is tovább fokoz. Kiemelten kritikus a helyzet Dél-Afrikában, ahol a fiatalok munkanélküliségi rátája meghaladta az 50%-ot 2024-ben, ami a G20-országok közül a legmagasabb. Hasonlóan nehéz a 30 év alatti fiatalok helyzete Dél-Európa országaiban: Spanyolországban, Görögországban és Olaszországban a fiatal felnőttek munkanélküliségi rátája 20%-nál vagy akörül jár. Görögországban a fiatal egyetemi diplomások több mint 40%-a munkanélküli, ami miatt a tehetségek jelentős része külföldre vándorol.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/24948495/
Ha Ázsia országait nézzük, a fiatalok munkanélkülisége magasnak számít, annak ellenére, hogy a gazdaságok dinamikusan növekednek. Ennek okai között szerepel, hogy az oktatási rendszer nem megfelelően készíti fel a fiatalokat a munkaerőpiac igényeire, főként túl sok az elméleti irányú képzés, miközben hiány van a műszaki, természettudományos és szakmai készségekkel rendelkező munkaerőből. A gyártósorokon és hagyományos iparágakban ma már kevesebb munkahely van a gépesítés és automatizálás miatt (pl. India). Ráadásul a növekvő fiatal munkavállalói populáció is hozzájárul a problémához, hiszen évente több százezer fiatal lép be a munkaerőpiacra nagy országokban, mint India, Banglades és a Fülöp-szigetek. Ez a növekvő kereslet a munkahelyek iránt a foglalkoztatás minőségének romlásával is társul sok helyen.
Több ázsiai ország is törekszik kezelni a fiatalok munkanélküliségének problémáját. A Fülöp-szigeteken sikeres vállalkozói támogatási program működik, Bhutánban bővítik a műszaki és szakmai oktatást, Srí Lankán pedig egy átfogó nemzeti oktatáspolitikai keretrendszert vezettek be, amely a munkaerőpiac igényeihez igazítja a képzési tartalmakat. Laóban pedig a turizmus, különösen az ökoturizmus fejlesztése kínál lehetőséget a fiatalok elhelyezkedésére. Kínában ugyanakkor egy érdekes trend kezd el kibontakozni, mégpedig a „teljes munkaidős gyermek”– olyan fiatal felnőttek, akiket szüleik fizetnek azért, hogy otthon maradjanak és segítsenek a háztartásban (akár megóvva őket akár a munkanélküliségtől, akár a kiégéstől).
Az Egyesült Államokban a fiatalok (15-29 évesek) munkanélküliségi rátája 7,1% volt 2024-ben, míg országos átlag (teljes felnőtt lakosságra vonatkozóan) 4%. Ráadásul a diplomával rendelkező fiatalok is egyre rosszabb helyzetben vannak: a 22–27 éves diplomások 5,8%-a volt munkanélküli a januártól márciusig terjedő időszakban. A pandémia idején sok kezdő pozíció szűnt meg, és az alacsonyabb jövedelmű háttérrel rendelkező fiatal amerikaiak aránytalanul nagy akadályokkal szembesülnek: kevesebb fizetett szakmai gyakorlat, kevesebb szakmai kapcsolatépítési lehetőség és emelkedő lakhatási költségek. Továbbá növekszik az országban a gazdasági bizonytalanság, a vállalkozások óvatosak lettek. A mesterséges intelligencia terjedése is befolyásolja a folyamatokat, főleg az az alacsonyabb szintű feladatok terén.
Latin-Amerika és Afrika országaiban a formális diplomák gyakran nem felelnek meg a rendelkezésre álló munkáknak, és az informális munkaerő dominál a munkaerőpiacon (vagyis a fekete- és szürkemunka, szerződés, juttatások és védelem nélkül). Latin-Amerikában például csak minden tizedik fiatalnak van olyan állása, amely megfelel az oktatási szintjének.
Egyes afrikai országok igyekeznek lépést tartani a technolódiai fejlődéssel, például Ruanda YouthConnect kezdeményezése ötvözi a digitális írástudást az üzleti inkubációval és a mentorálással, míg Ghánában a fiatalokat technológiaalapú agrárüzleti központok vonzzák a modern mezőgazdaságba. Kenyában a digitális vállalkozói szellem virágzik, azonban a munkahelyteremtés még mindig messze elmarad a népesség növekedésétől. 2030-ra Afrikában több 25 év alatti fiatal él majd, mint a világ többi részén összesen, így a fiatalok foglalkoztatása lesz a kontinens meghatározó kérdése.
Elhelyezve hazánkat a globális térben, Magyarországon 8%-os munkanélküliséget mért az ILO 2023-ban, ezzel a világrangsor második felében, a kisebb munkanélküliséget mutató országok között található.
Fiatalkori munkanélküliség Európában
Az Európai Unió átlagában 2024-ben 11,4%-os munkanélküliséget mértek a 15-29 évesek körében, mely közel 4,6 millió fiatalt takar, akik nem találtak állást. A mutató a legmagasabb értékét 2013-ban érte el (20,2%), majd második lokális csúcsát 2020-ban, a koronavírus-járvány idején láthattuk (13,7%), ahonnan mérséklődött 11,4%-ra a tavalyi évre. Bár javulás látszik a fiatalkori munkanélküliség tekintetében az utóbbi években, azonban jelentősen meghaladja a mutató a teljes, 15-74 éves népességre vonatkozó munkanélküliségi rátát, mely 2024-ben 6%-os volt az EU-ban. A fiatalok munkanélküliségének további csökkentése tehát kiemelt feladata az Európai Uniónak.
Jelentős eltéréseket láthatunk országok között: míg a déli tagállamok magas, 15-20% közötti fiatalkori munkanélküliséggel küzdenek, addig egyes nyugati (pl. Németország, Hollandia, Ausztria) és keleti tagállamok (pl. Csehország, Lengyelország és Magyarország) 10% alatti munkanélküliséget tartanak fenn. Emögött több gazdasági és társadalmi ok áll.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/24854183/
A dél-európai munkaerőpiacokat szerkezeti gondok, válságok iránti érzékenység és merev munkaerőpiaci szabályozás jellemzi, amelyek különösen sújtják a pályakezdő fiatalokat. A 2008 utáni pénzügyi válság, majd az ezt követő gazdasági lejtmenet Dél-Európában mélyebb és elhúzódóbb volt (pl. a GDP jobban csökkent és több évig is tartott ez a visszaesés), mint Nyugat- vagy Közép-Európában. Mindez egy eleve magasabb munkanélküliséget és alulfoglalkoztatottságot teremtett a déli tagországok többségében, amely pedig aránytalanul nagy hatással volt a fiatalokra (Arancibia, 2016). Hasonlóan a 2020-2021-es járvány idején is nőtt a munkanélküliség a korosztályban.
Fontos látni, hogy több ország Dél-Európában kétszintű munkaerőpiaccal rendelkezik, ami növelheti annak valószínűségét, hogy a fiatal munkavállalók gazdasági lejtmenet esetén könnyebben elveszítik állásukat. A kétszintű munkaerőpiacon egyes munkahelyek viszonylag rugalmas foglalkoztatási feltételekkel, rövid szerződésekkel rendelkeznek, amiket könnyebb leépíteni válságos gazdasági helyzetben (alkalmi munkavállalók: elsősorban fiatal korosztály, nők, alacsony képzettségűek). Ezzel szemben a másik szinten állandó szerződéssel rendelkeznek a munkavállalók, nehezebb őket elbocsátani, kollektív szerződések védik a bérüket.
Spanyolországot említik példaként leggyakrabban a kétszintű rendszere miatt (Eubanks – Wiczer, 2014; Bentolila – Dolado – Jimeno, 2012), azonban a közelmúltbeli reformok látható eredményeket kezdtek el hozni (visszaszorították a rövid távú szerződések alkalmazását, bátorítják az állandó foglalkoztatási formákat, a határozatlan idejű szerződések aránya nőtt), az ország célja pedig a piaci „dualitás” fokozatos lebontása. Ugyanakkor teljesen még nem szűnt meg ez az állapot, a fiatal munkavállalók, nők és alacsony képzettségűek még mindig magas arányban dolgoznak rugalmas, könnyen megszüntethető szerződésekkel.
Továbbá a déli tagországokat merev munkaerőpiacok jellemzik (Eubanks – Wiczer, 2014). A merev munkaerőpiacon a munkaadók vonakodnak felvenni egy viszonylag kockázatos fiatal munkavállalót a magas felvételi költségek vagy a kirúgási nehézségek miatt. Ezeken a piacokon még ma is jellemzőbbek a kötöttebb munkajogi szabályozások, rugalmatlan szerződési keretek, bürokratikus munkajogi eljárások, magasabb elbocsátási költségek (pl. törvényi végkielégítések), valamint a szigorúbb kollektív szerződések és a szakszervezetek erőteljes jelenléte, bár főként az idősebb, állandó alkalmazottak körében. A fiatalabb, alacsonyabb státuszú vagy ideiglenes munkavállalók számára továbbra is inkább a rugalmasabb, kevésbé védett foglalkoztatási formák az elérhetőek, amelyek kevésbé biztosítanak stabilitást. Ezt igazolja Udvari – Urbánné Mező (2015) megállapítása is, miszerint a munkaerőpiaci rugalmasság és ifjúsági munkanélküliség között gyakran negatív korreláció van, vagyis a nagyobb munkaerőpiaci rugalmasság a fiatalok jobb elhelyezkedését eredményezi.
Sok fiatal pályakezdőként kevés munkatapasztalattal és gyakran elavult vagy kereslet szempontjából kevésbé hasznos képzettséggel lép a munkaerőpiacra, így nehezebben találnak állást. Ezzel szemben Nyugat-Európában (pl. Németországban, Hollandiában, Ausztriában) magas a fiatalok foglalkoztatottsága, mivel már a tanulás mellett a többségük munkát vállal.
Magyarországon a fiatalok (15-29) munkanélküliségi rátája ugyan régiós és európai összehasonlításban alacsonynak számít, azonban jelentősen meghaladja a hazai „általános”, 15-74 éves korosztályra vonatkozó munkanélküliségi rátát: az Eurostat adatai szerint a 15-29 évesek munkanélküliségi rátája 2024-ben 9,2% volt hazánkban, míg a 15-74 éveseké 4,5%. Azonban azt fontos látni, hogy jelentősen javult az elmúlt bő tíz évben a fiatalok munkaerőpiaci helyzete Magyarországon, mivel 2012-ben még 19%-on állt a 15-29 évesek munkanélküliségi rátája. Ehhez hazai és uniós intézkedések is hozzájárultak: Ifjúsági Garancia program és uniós támogatások (EU Ifjúsági Foglalkoztatási Kezdeményezés), célzott állami programok (pl. „Első munkahely garancia”), kötelező szakmai gyakorlatok bevezetése, 25 év alattiak adómentessége.
NEET Európában
A fiataok munkanélküliségének mérséklése mellett (vagyis akik dolgoznának, de nem találnak munkát) legalább annyira fontos azon fiatalok bevonása a munkaerőpiacra, akik eddig nem gondolkoztak munkavégzésben (sem tanulásban, vagyis a NEET fiatalok). 2023-ban a globális fiatalok több mint egyötöde nem volt foglalkoztatott, nem tanult és nem vett részt képzésben. 2024-ben az EU-átlagában kedvezőbb volt a kép a globális helyzethez képest, mivel a nem tanuló, nem dolgozó fiatalok aránya 11,1% volt. Legmagasabb aránnyal Románia, Olaszország és Litvánia rendelkezett (15-20%), míg a legkedvezőbb helyzetben a holland, svéd és máltai fiatalok voltak e tekintetben (5-7%).
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/24854484/
Hazánkban minden tizedik 15-29 éves fiatal nem dolgozik és nem tanul, vagy vesz részt képzésen (NEET fiatal), mely az uniós átlagnak felel meg (11,1%, 2024). A témáról részletesen korábbi elemzésünkben írtunk.
Összefoglalás
Az ILO adatai szerint a fiatalok munkanélküliségi rátája világszerte körülbelül 13% volt, ami körülbelül 65 millió fiatalt érint. A fiatalok körében jelentős továbbá a NEET jelensége is – vagyis azoké, akik nem dolgoznak, nem tanulnak és nem vesznek részt képzésben -, amely globálisan a fiatalok több mint egyötödét érinti. A munkaerőpiaci problémák oka egyebek mellett a képzettség és a munkahelyi elvárások közötti eltérés, a gazdasági válságok, a digitalizáció, az automatizáció és a társadalmi kirekesztés. Az oktatási rendszerek sok helyen nem készítik fel megfelelően a fiatalokat a munkaerőpiac igényeire, és a fiatalok gyakran küzdenek az első munkatapasztalat megszerzésével is.
Egyéni és társadalmi szinten a magas munkanélküliség negatív következményekkel jár, beleértve a családalapítási késedelmet, a demográfiai kihívásokat, a szegénység növekedését, társadalmi mobilitás csökkenése, valamint a mentális egészség romlását. A magas fiatalkori munkanélküliség emellett fokozza a képzett fiatalok elvándorlását (brain drain), ami gazdasági és innovációs veszteségeket okoz. Ezért a fiatalok foglalkoztatását világszerte több program és politika igyekszik javítani, például az EU Ifjúsági Garancia programja, amely számos fiatalnak nyújt támogatást a munkaerőpiaci integrációban. Az eredmények azonban régiónként eltérőek, és a hatékony beavatkozásokhoz a helyi körülményeket is figyelembe kell venni.
Magyarország a nemzetközi térben viszonylag kedvező helyzetben van a fiatalok munkanélküliségi mutatóiban, az EU-országok között a legalacsonyabb értékkel bírók között szerepelt 2024-es 9,2%-os mutatójával. Azonban ezzel együtt is magasabb a fiatalok munkanélkülisége a teljes népességre vetített mutatóhoz képest (4,5%). A fiatalok munkaerőpiaci integrációját hazánkban több állami program is támogatja, például az Ifjúsági Garancia Program és az újabb Ifjúsági Garancia Plusz, amelyek mentorálással, képzésekkel és támogatott foglalkoztatással segítik a fiatalokat. Fontos hazai újítás az Otthon Start Program, amely a fiatalok stabil lakhatását segíti elő, így ösztönözve a folyamatos munkavállalást, amivel közvetetten hozzájárul a fiatalkori munkanélküliség és NEET csökkentéséhez.
Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdasági elemző mesterszakon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja. 2022. szeptembere óta az Oeconomus senior elemzője.
