2026 őszén újabb szankciós csomagot fogadhat el az Európai Unió Oroszországgal szemben. Az eddig bejelentett részletek alapján a következő embargós listán még több orosz üzletember, politikus, vállalat és gazdasági szervezet jelenhet meg. Kaja Kallas, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai képviselője úgy nyilatkozott a témában, hogy ez lehet a legnagyobb szankciós listázás. Pontos adatok ugyan még nem kerültek nyilvánosságra, de várhatóan az energetikai és a bankszektorra vonatkozóan is számos új szigorítás léphet érvénybe. Az eddig elfogadott szankciók kettős képet mutatnak arról, hogy ténylegesen sikerült-e megtörni az orosz gazdaságot. Egy részük valóban csökkenteni tudta az orosz exportbevételeket, amelyek nagyrészt az energiahordozók értékesítéséből fakadtak, viszont sok olyan korlátozás is van, amelyek mindeddig nem tudták beváltani a hozzájuk fűzött reményeket. Az alábbi elemzésben az új szankciós csomag eddig ismert részleteinek rövid értékelése mellett azt vizsgáljuk meg, hogy az orosz gazdaság milyen állapotban van a háború ötödik évében, milyen változások tudhatók be a hadigazdálkodásnak és a nemzetközi büntetőintézkedéseknek.
Részletek a 22. szankciós csomagról
A 2026. szeptemberi információk alapján az EU őszre ígért új Oroszország elleni szankciós csomagjának pontos tartalmát még nem hozták nyilvánosságra. Kaja Kallas uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselő szerint azonban ez lehet az eddigi legnagyobb új szankciós listázás: elfogadása esetén az érintett orosz személyek, vállalatok és szervezetek száma nagyjából egyharmaddal nőhet (Reuters, 2026). A már elfogadott szankciók és az eddig megismert információk fényében főként az alábbi területeken lehet további szigorításokra számítani:
- Új orosz vállalatok és magánszemélyek: mindenekelőtt a háborús gazdaságban, a hadiiparban, az energiaexportban és a szankciók kijátszásában szereplőket vehetik fel a listára. A júliusi, 21. csomag már 218 új listázást tartalmazott (170 szervezet és 48 magánszemély), így az őszi csomag ennél is jelentősebb lehet.
- Az „árnyékflotta” további szereplői: várhatóan újabb tankerek, hajózási társaságok, biztosítók, közvetítők és a flottát kiszolgáló vállalatok kerülhetnek célkeresztbe. A 21. csomag már 41 új hajót és több, a flottát kiszolgáló szereplőt szankcionált.
- Az orosz olajkereskedelem közvetítői: további olajkereskedők, kereskedőházak és más közvetítők kerülhetnek tranzakciós tilalom alá, különösen azok, amelyek az ársapka, vagy más korlátozások megkerülésében vesznek részt.
- Harmadik országokban működő cégek: különösen érdekes lehet a lista kiterjesztése olyan, nem orosz vállalatokra, amelyek Oroszország hadiiparát vagy a szankciók kijátszását segítik. Már a 20. és 21. csomagban is jelentős számban szerepeltek harmadik országbeli entitások.
- Bankok és pénzügyi infrastruktúra: további orosz bankok, pénzügyi közvetítők és alternatív fizetési rendszerek kerülhetnek korlátozás alá. A júliusi csomag például 94 bankot és jelentős pénzügyi intézményt érintett.
- Kriptoeszközök és kriptoszolgáltatók: az EU már megkezdte az orosz kripto-infrastruktúra célzott korlátozását, ezért további platformok és közvetítők listázása is valószínű lehet.
- Hadiipari beszállítók és kettős felhasználású technológiák: különösen a drónok, rakéták, elektronikai alkatrészek, precíziós technológiák és más katonai célra felhasználható termékek beszállítói lehetnek új célpontok. Az EU már a 21. csomagban 56 hadiipari szereplőt vett célba, közülük 37-et nagy hatótávolságú drónok gyártásához és ellátási láncához kötve.
- Energiaipari szereplők: újabb olajkitermelő, finomító, szállító és egyéb energetikai vállalatok kerülhetnek fel a listára. Az EU közben külön, fokozatosan végrehajtott jogi programban is kivezeti az orosz gázt és olajat az európai piacról (Reuters, 2026).
A konkrét őszi szankciós listát még nem lehet teljes körűen megadni. Kallas nyilatkozata a csomag nagyságát erősítette meg, de nem sorolta fel a leendő célpontokat (Reuters, 2026). Ezért azok a most terjedő listák, amelyek konkrét orosz bankokat, oligarchákat vagy cégeket már biztos őszi szankcionáltként neveznek meg, egyelőre inkább várakozások, nem végleges uniós döntések. A tendencia ugyanakkor egyértelmű: az EU kevésbé csak a közvetlenül orosz szereplőket célozza, és egyre inkább a szankciók kijátszását lehetővé tevő hajózási, pénzügyi, energetikai és harmadik országbeli hálózatokat próbálja elvágni.
A 2022 óta elfogadott uniós szankciók hatása az orosz gazdaságra
A 2022 óta tartó orosz-ukrán háború és az emiatt Oroszországgal szemben elfogadott EU-s szankciók elsődleges célja az orosz gazdaság megroppantása volt. Mindazonáltal, amikor a szankciók hatásait elemezzük, érdemes különválasztani azokat az egyéb hatásoktól (hadi kiadások, munkaerőhiány, gazdaságpolitika), amelyek az orosz gazdaságban jelen voltak és vannak. Ez azért fontos, mert Oroszország GDP-je a 2022-es visszaesés után 2023-ban és 2024-ben ismét nőtt, tehát a szankciók nem okoztak tartós, általános gazdasági összeomlást. A hatásuk inkább szerkezeti: drágábbá és nehezebbé tették az importot, elvágták a piaci szereplőket bizonyos technológiáktól, csökkentették az energiaexportból származó bevételt, és rontották a hosszú távú növekedési lehetőségeket.
Az EU-s szankciók Oroszországban eddig nem elsősorban a GDP-t ütötték meg, hanem a gazdaság minőségét és a növekedési potenciált. A legerősebb hatás öt területen látható:
- energiaexport és az abból származó költségvetési bevétel,
- high-tech és gépipari import,
- autóipar és repülőgépipar,
- pénzügyi rendszer és a tőkepiac,
- vállalati jövedelmezőség, beruházási költségek, termelékenység (Baqaae & Malmberg, 2025; Flach, et.al., 2024).
Közben viszont a hadiipari és állami megrendelések által felfűtött gazdaság több más ágazatban erőteljes növekedést produkált. Ez elfedi a szankciók hatását a GDP-ben (Dabrowski, 2025).
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/30007658
A Rosstat 2025-re vonatkozó első becslése szerint a GDP reálértéken 1%-kal nőtt. Ugyanakkor nagyon érdekes a szektorális bontás: a kitermelőipar 1,7%-kal visszaesett, az energia-, gáz- és gőzellátás 1,6%-kal, a nagy- és kiskereskedelem pedig 1,1%-kal csökkent. Ezzel szemben a feldolgozóipar 3,9%-kal nőtt (Gaidar Institute, 2026). Ez első látásra ellentmondásnak tűnik, valójában viszont arról van szó, hogy a háborús gazdaságpolitika egyes ágazatokból óriási állami keresletet generált. A hadiipar, a fémfeldolgozás, a jármű- és egyéb haditechnikai gyártás, az építőipar és bizonyos elektronikai ágazatok hatalmas megrendeléseket kaptak. Ez részben ellensúlyozta azokat a veszteségeket, amelyeket a szankciók más területeken okoztak (Dabrowski, 2025; Baqaae & Malmberg, 2025).
A legfontosabb szankciós veszteség az orosz energiaexportnál jelentkezik. Az EU és a G7 nem egyszerűen azt próbálta elérni, hogy Oroszország ne tudjon olajat exportálni. A stratégia inkább az volt, hogy Oroszország továbbra is tudjon olajat eladni a világpiacon, de kisebb áron, nagyobb szállítási költséggel és nehezebben hozzáférhető infrastruktúrán keresztül (Babina, et.al., 2026). Ennek egyik kulcseleme az olajárplafon. Az EU 2026 elején már 44,10 dollár/hordóra csökkentette az orosz nyersolajra alkalmazott plafont; az új mechanizmus pedig az Urals átlagárához köti a korlátot (European Commission, 2026). Ez az intézkedés jelentős változásokat indított el, mert Oroszország ugyan továbbra is nagy mennyiségben exportál olajat, de az ebből származó bevételei már közel sem akkorák, mint korábban (Babina, et.al., 2026). Az Európai Bizottság szerint az orosz olaj- és gázbevételek a 2022-es mintegy 100 milliárd euróról 2024-re 22 milliárd euróra estek az EU/G7 energiaszankciói és az európai importfüggőség leépítése következtében (European Commission, 2025). Ez közel 80%-os visszaesést jelent a háború előtti évekhez képest. Más módszertannal számolva a CREA adatai szerint az orosz olaj-, gáz-, szén- és finomított termékek exportbevétele a 2026 februárját megelőző egy évben 27%-kal volt alacsonyabb a háború előtti szintnél (Levi, et.al., 2026). A különbség azért fontos, mert az EU által közölt adat elsősorban az EU/G7 intézkedések által érintett orosz bevételi csatornákra koncentrál, míg a CREA szélesebb energiaexportot mér. Összességében tehát Oroszország bár nem veszítette el az olajpiaci helyzetét, de távolabbra, nagyobb diszkonttal és drágább szállítási költségek mellett tud csak értékesíteni. A szállítmányozásnál egyre jobban támaszkodik az árnyékflottára, egyre nehezebben jut hozzá nyugati olajipari technológiákhoz, és folyamatosan csökken az exportbevételből származó költségvetési mozgástere. Hosszú távon ez tekinthető a szankciók egyik legfontosabb eredményének.
Oroszország másik fontos energetikai terméke, a földgáz esetében még rosszabb a helyzetük. Az olaj esetében viszonylag könnyen tudott piacot váltani Kína és India irányába, a földgáznál viszont a szállítás megváltoztatása már sokkal nehézkesebb. Az európai vezetékes gázpiacot ugyanis nem lehet egyszerűen „átirányítani” Ázsiába. Ehhez új vezetékekre vagy LNG-kapacitásra lenne szükség (Chyong & Henderson, 2024). A gázexport mellett a hagyományos kereskedelmi kapcsolatokban is jelentős változások álltak be az EU-val: 2025-ben az EU–orosz árukereskedelem mindössze 58,1 milliárd euró volt, szemben a 2021-es 257,5 milliárddal. Az EU Oroszországba irányuló exportja 99 milliárdról 30,2 milliárd euróra esett (European Commission, 2026a). Ez Oroszország számára nem egyszerűen exportbevétel-veszteség, hanem piacvesztés is, amelyben az energiahordozók exportja szenvedte el a legnagyobb veszteséget. Jól mutatja mindezt az is, hogy a Gazprom például elvesztette azt a korábbi helyzetét, amelyben Európa volt a természetes, magas fizetőképességű gázpiaca.
Az energiapiacot érintő szankciók jelentősége megkérdőjelezhetetlen, viszont emellett több más szektorra is számottevően hatottak az EU-s intézkedések. Az egyik ilyen ágazat a technológiai terület, ahol az EU exportkorlátozásai olyan termékeket érintenek, amelyekben Oroszország különösen függött a nyugati beszállítóktól. Ilyenek többek között a félvezetők, az elektronikai alkatrészek, a precíziós gépek, az energetikai berendezések vagy akár a szoftverek és egyes üzleti szolgáltatások (Simola, 2023.; Egorov, et.al., 2025). Az Európai Bizottság szerint az EU exportkorlátozásai az invázió előtti EU-export 54%-át, az importkorlátozások pedig az Oroszországba irányuló korábbi EU-import 58%-át érintik (European Commmission, 2026c). A Bizottság kifejezetten megállapítja, hogy a technológiaintenzív orosz iparágak zsugorodtak, különösen az autógyártás, más közlekedési eszközök gyártása és a számítógépgyártás (European Commmission, 2026c).
Az Egorov és szerzőtársai által végzett, orosz vámadatokra, vállalati mérlegekre és állami beszerzésekre épülő kutatás szerint:
- a szankcionált ország–termék kombinációkból származó import 55–62%-kal zuhant,
- a harmadik országokon keresztüli átirányítás csak részben kompenzálta ezt,
- a szankcionált termékek teljes importja mintegy 27%-kal csökkent 2023-ig,
- azoknak az orosz cégeknek a kibocsátása, amelyek korábban erősen függtek a szankcionált importtól, 14%-kal esett vissza (Egorov, et.al., 2025).
A tanulmány így erős bizonyítékként szolgál arra az elméletre, miszerint a szankciók vállalati szinten tényleges termelési veszteséget okoztak (Egorov, et.al., 2025).
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/30007700
A nyugati vállalatok oroszországi kivonulásának egyik legnagyobb áldozata az autóipari szegmens volt. A külföldi gyártók jelentős része leállította az oroszországi üzemeit, jelentős számban vonultak ki az országból, vagy mivel megszakadtak az alkatrészellátási láncok, elkezdtek eltűnni a nyugati modellek és technológiák. Több tanulmány is arra hívja fel a figyelmet, hogy Oroszország alternatív beszállítók felé fordulása, valamint az iparág átalakulása felerősítette a kínai márkák és kínai alkatrészek forgalomba kerülését a nyugati társágokkal szemben (Kurdin, et.al., 2024.; Miller & Nowak, 2024.; Bank of Russia, 2023). A termelési volumen 2023-ra és 2024-re ezért helyreállhatott, de a technológiai szint, a választék és a hozzáférés a korábbi globális beszállítói láncokhoz megváltoztak. Az FDI-adatok tekintetében ugyancsak látható a visszaesés a beáramló tőke oldalán, mindazonáltal az is kitűnik, hogy 2025-ben az UNCTAD adatai szerint kimagasló volt az ide áramló külföldi befektetés. Az újrabefektetett jövedelmek mellett a kiugró érték mögött az úgynevezett baráti országokból ide áramló tőke, valamint újra megjelent a külföldi közvetlen befektetők általi hitelezés, elsősorban vállalatközi hitelek formájában állnak (Central Bank of Russia, 2026). A magas beáramló FDI mögött tehát nem kizárólag az új befektetések, hanem egyéb, a tőkeáramlást erősítő tényezők is jelentős szerepet játszottak.
Az autóipar mellett a repülőgépipar is több nehézséggel nézett szembe az elmúlt években a szankciók miatt, ennek hátterében főként az áll, hogy a civil légiközlekedés sokkal érzékenyebb a szankciókra, mint az autóipar (Kapoguzov, 2022.; Snegovaya, et.al., 2023). Az orosz légiflotta jelentős része Airbus és Boeing gépekből áll. Az EU szerint az orosz kereskedelmi repülőgéppark mintegy háromnegyede EU-, amerikai vagy kanadai gyártású, miközben az alkatrészellátást a szankciók jelentősen korlátozzák (European Commission, 2024). Oroszország ezért harmadik országokon keresztül, illetve meglévő gépek alkatrészeinek felhasználásával próbálja fenntartani a flottát. Ez egy olyan ágazat, ahol a szankciók hatása nem feltétlenül jelenik meg azonnal a termelési statisztikában, ezért tipikusan késleltetett szankciós hatásnak tekinthető.
A pénzügyi rendszert érintő korlátozások kezdetben erőteljes sokkokat váltottak ki Oroszországban. Az Európai Unió és a szankciókat elfogadó többi ország befagyasztották az orosz jegybank külföldi eszközeinek jelentős részét, korlátozták az orosz bankok nemzetközi hozzáférését, korlátozásokat vezettek be a SWIFT-rendszerrel kapcsolatosan és a nyugati finanszírozással is, újraszabályozták a tőkekiáramlást, továbbá célba vették a kripto- és alternatív fizetési csatornákat is (European Commission, 2026c). Oroszország erre tőkekorlátozásokkal, devizaszabályozással, állami banki támogatással és a jüan fokozódó használatával válaszolt. Az orosz jegybank maga is elismeri, hogy a jegybank devizaeszközeinek blokkolása és a külföldi szankciók miatt 2022-től szigorú tőkekorlátozásokat vezettek be, emiatt pedig az orosz rubel összeomlása sem következett be tartósan (Itskhoki & Mukhin, 2022.; Lorenzoni & Werning, 2022.; Bank of Russia, 2024). A szankcióknak és az új oroszországi monetáris szabályozásoknak ugyanakkor ára van, így a gazdaság sokkal kevésbé tudja szabadon mozgatni a tőkét, a vállalatok drágábban jutnak finanszírozáshoz, továbbá a pénzügyi rendszer egyre inkább állami kontroll alatt működik. 2024 végére az orosz jegybanki alapkamat 21%-ra emelkedett. A jegybank szerint 2024-ben az inflációs nyomás olyan erős volt, hogy a jegybanknak rendkívül szigorú monetáris politikát kellett alkalmaznia (Bank of Russia, 2024). Mindez azonban nem kizárólag a szankciók következményeinek tudható be. A fő okok között találhatjuk a hadiipari állami kereslet változását, a munkaerőhiányt, a költségvetés expanzióját, a rubel árfolyamának ingadozását, az import drágulását, a logisztikai költségek növekedését és a szankciók által okozott kínálati korlátokat is. Ezek alapján megállapítható, hogy a szankciók az orosz gazdaságban kínálati sokkot idéztek elő.
A szankciók által okozott problémákat a gazdaságban legjobban a vállalati jövedelmezőség adatai mutatják meg. Az orosz jegybank szerint 2024 végére az orosz vállalatok aggregált pénzügyi eredménye 6,9%-kal csökkent éves összevetésben, ami számszerűsítve 30,4 ezer milliárd rubelt jelent (Bank of Russia, 2025). A jegybank a kedvezőtlen tendencia okai között a szankciókat, az emelkedő inputköltségeket, a magas kamatterheket, valamint a gazdasági aktivitás lassulását nevesítette (Bank of Russia, 2025). A jegybank kiemelte, hogy 2025 első nyolc hónapjában a pénzügyi és biztosítási szektoron kívüli vállalatok aggregált pénzügyi eredménye 13,1%-kal esett, 15,9 ezer milliárd rubelre (Bank of Russia, 2025). A sokszor kedvezőbbnek tűnő GDP-adatokkal összevetve ez az érték már sokkal több következtetésre ad okot: míg a GDP azt mutatja, hogy mennyi terméket és szolgáltatást állítottak elő, a vállalati eredmények azt is feltárják, hogy mindezt mekkora költséggel tehették meg (Antonenko & Savina, 2025). Ez utóbbinál pedig egyértelmű csökkenés rajzolódik ki.
A felvázolt iparági és jegybanki következtetések után jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mégis hogyan tudott az orosz gazdaság kitartani. Oroszország a szankciók hatására három alkalmazkodási stratégiát kezdett működésbe helyezni (Nelson, 2025; Antonenko & Savina, 2025). Az egyik arra vonatkozott, hogy a korábbi EU–USA–Japán kereskedelmi háromszög helyett új szereplőkkel kezdett aktív kereskedésbe. Kína, India, Törökország, a közép-ázsiai országok és a közel-keleti államok így egy új kereskedelmi rendszer részei lettek Oroszországgal (OECD, 2024). Ugyan az EU és Oroszország közötti kereskedelem volumene 2021 és 2025 között mintegy 75%-kal csökkent, az orosz külkereskedelem nem tűnt el teljesen az Unióból, hanem inkább átalakult (European Parliament, 2025).
A másik módszer, amivel Oroszország igyekszik kivédeni a szankciók hatásait, az importhelyettesítés. Oroszország saját gyártást próbál felfuttatni olyan termékeknél, amelyek korábban importból érkeztek (Simola, 2022.; Borin, et.al., 2023. Ennek egyik látványos következménye, hogy a feldolgozóipar hivatalos mutatói erősen növekedtek. A probléma az, hogy az importhelyettesítés gyakran drágább, kevésbé hatékony, kisebb választékot kínál, valamint technológiailag gyengébb. Ezért a GDP szempontjából akár pozitív, a termelékenység szempontjából viszont negatív folyamat is lehet. Az importhelyettesítő iparosítás (ISI – Import Substitution Industrialization) olyan gazdaságpolitika, amelyben egy ország vámokkal, kvótákkal és állami támogatásokkal védi a hazai vállalatokat, hogy a korábban importált termékeket belföldön állítsák elő (Cherif – Hasanov, 2024). A módszer az eddigi tapasztalatok alapján rövid távon hatékony lehet, mert ösztönözheti az iparosodást, növelheti a foglalkoztatást, és létrehozhatja a hazai feldolgozóipar alapjait, különösen azon országok esetében, amelyek nagy belső piaccal rendelkeznek (Cherif – Hasanov, 2024). Jó példa erre a módszerre Brazília és Mexikó, ahol az ISI időszakában jelentős gazdasági és ipari növekedés következett be (Torre – Ize, 2025). Hosszú távon azonban számos latin-amerikai országban problémák jelentkeztek, mivel a védett vállalatoknak kevés ösztönzésük volt a hatékonyság, az innováció és a nemzetközi versenyképesség javítására, miközben a fogyasztók gyakran magasabb árat fizettek (Torre – Ize, 2025). Emiatt az ISI az iparosodás kezdeti szakaszában hasznos lehet, de önmagában hosszú távon általában nem bizonyult fenntartható fejlődési stratégiának. A legsikeresebb országok (Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr) az állami iparpolitikát idővel exportösztönzéssel és nemzetközi versennyel egészítették ki.
A harmadik terület a hadiipari kereslet növelése, amelyhez Oroszország az elmúlt években jelentős állami forrásokat biztosított. Ezzel a módszerrel sikeresen növelni tudta a gyárak termelését, a foglalkoztatást, nőttek a bérek és a fémipari kereslet, emelkedett a gépgyártás és az elektronikai termelés, továbbá jótékonyan hatott az intézkedés a szállítási szolgáltatásokra is (Wiśniewska, 2025). Ennek köszönhetően tudott kialakulni az a paradoxon, hogy a szankciók egyes iparágakat súlyosan károsítanak, miközben az ország ipari termelése összességében nő. A hadigazdaság ugyanis elfedi a szankciók hatásainak egy részét.
Összességében a legfontosabb különbség abban áll, hogy a rövid távú GDP-növekedés szembehelyezkedik a hosszú távú növekedési potenciállal. A jelenleg elérhető adatok alapján nem lehet kijelenteni, hogy a szankciók tönkretették az orosz gazdaságot, de ugyanúgy hibás az a tézis is, miszerint a szankciók nem működnek, mert az orosz GDP növekszik. A jelenlegi állapotból inkább az látszik, hogy Oroszország képes volt a szankciós sokkot rövid- és középtávon felszívni, de ennek nagy ára van: az import drágulása, a technológiai elszigetelődés, az energiaexport jövedelmezőségének romlása, a magas kamatok, a költségvetési függőség, valamint a gazdaság militarizálása. 2026-ra az orosz kormány a növekedési prognózist 1,3%-ról 0,4%-ra csökkentette; a Reuters által idézett adatok szerint 2026 első negyedévében 0,3%-os GDP-visszaesés történt (Interfax, 2026.; Reuters, 2026a). A lassulásban a szankciók mellett a magas kamatok, az adóemelések és a hadiipari boom utáni korrekció is szerepet játszanak.
Összefoglalás és konklúzió
Az Oroszországgal szemben hozott szankciók száma immár több tucatra rúg, ősszel pedig várhatóan újabb csomaggal bővülhet az embargós lista az EU részéről. Az eddigi korlátozásokat tovább bővítve az EU továbbra is elkötelezett az orosz gazdaság megtörése mellett, mindazonáltal látható az is, hogy Oroszország az elmúlt négy évben számos módon kezdett alkalmazkodni a kialakult helyzethez. A szankciók sokszor inkább felgyorsították azokat a folyamatokat, amelyek egyébként is már kialakulóban voltak – így a szorosabb kapcsolatot az ázsiai és közel-keleti államokkal. Azonban az is látható, hogy a nyugati tőke, technológia és kereskedelmi kapcsolatok hiánya hosszú távon pótolhatatlan veszteség lesz Oroszország számára, ahogyan az energetikai piac elvesztése is. Így összességében a szankciók, ha hiányosan is, de részben el tudták érni a céljukat, mindazonáltal ahhoz, hogy a teljes orosz gazdaságot megroppantsák, kevésnek bizonyultak.
Felhasznált források és szakirodalom
Antonenko, N. – Savina, A. (2025): Sanctions Against Russia: Dynamics, Enhanced Restrictions and Economic Effects. MONITORING OF RUSSIA’S ECONOMIC OUTLOOK trends and challenges of socio-economic development. 12(185) July 2025. https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=5368025
Bank of Russia (2024): Monetary Policy Guidelines for 2025 – 2027. https://cbr.ru/eng/about_br/publ/ondkp/on_2025_2027
Bank of Russia (2025): Financial Stability Review. No.1. https://cbr.ru/Collection/Collection/File/55908/eng_4q_2024_1q_2025.PDF
Bank of Russia (2023): Regional Economy: Commentaries By Bank Of Russia Main Branches. No. 21. July 2023. https://cbr.ru/Collection/Collection/File/45183/report_12072023.pdf
Bank of Russia (2026): Russia”s balance of payments: assessment. https://www.cbr.ru/collection/collection/file/59698/balance_of_payments_2025-4_25_e.pdf
Babina, T. – Hilgenstock, B. – Itskhoki, O. – Mironov, M. – Ribakova, E. – Shapoval, N. (2026): Russian oil exports under international sanctions. Energy Economics, Vol. 153. https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0140988325008369
Baqaae, D. – Malmberg, H. (2025): Long-Run Consequences of Sanctions on Russia. NBER Working Papers 33506. https://www.nber.org/papers/w33506
Borin, A. – Cappadona, G. – Condetuca, F. P. – Hilgenstock, B. – Itskhoki, O. – Mancini, M. – Mironov, M. – Ribakova, E. (2023): The impact of EU sanctions on Russian imports. https://cepr.org/voxeu/columns/impact-eu-sanctions-russian-imports
Cherif, R. – Hasanov, F. (2024): The Pitfalls of Protectionism: Import Substitution vs. Export-Oriented Industrial Policy. IMF Working Papers, 2024/086. https://www.imf.org/en/publications/wp/issues/2024/04/26/the-pitfalls-of-protectionism-import-substitution-vs-546349
Dabrowski, M.P. (2025): How resilient is Russia’s economy after four years of war? Bruegel Working Paper 32/2025. https://www.researchgate.net/publication/398817919_How_resilient_is_Russia%27s_economy_after_four_years_of_war_Bruegel_Working_Paper_322025
European Commission (2026): New dynamic mechanism to lower price cap for Russian crude oil to $44,10 per barrel. https://finance.ec.europa.eu/news/new-dynamic-mechanism-lower-price-cap-russian-crude-oil-4410-barrel-2026-01-15_en
European Commission (2026a): Russia. EU trade relations with Russia. Facts, figures and latest developments. https://policy.trade.ec.europa.eu/eu-trade-relationships-country-and-region/countries-and-regions/russia_en
European Commission (2026b): Import and export bans. https://commission.europa.eu/topics/eu-solidarity-ukraine/eu-sanctions-against-russia-following-invasion-ukraine/import-and-export-bans_en
European Commission (2024): EU sanctions putting a price on Russia’s war of aggression. https://ec.europa.eu/commission/presscorner/api/files/attachment/877647/EURestrictivesMeasuresToRussia_2024.pdf
European Commission (2026c): EU sanctions against Russia: questions and answers. https://www.consilium.europa.eu/en/policies/sanctions-against-russia-explained/#swift European Commission (2025): EU adopts 17th package of sanctions against Russia. https://finance.ec.europa.eu/news/eu-adopts-17th-package-sanctions-against-russia-2025-05-20_en
European Parliament (2025): EU sanctions against Russia 2025: State of play, perspectives and chalenges. https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/BRIE/2025/767243/EPRS_BRI%282025%29767243_EN.pdf
Egorov, K. – Korovkin, V. – Makarin, A. – Nigmatulina, D. (2025): Trade Sanctions. CES iFO Working Papers, No. 12341., Munich. https://www.ifo.de/en/cesifo/publications/2025/working-paper/trade-sanctions
Flach, L. – Heiland, I. – Larch, M. – Steininger, M. – Teti, F. A. (2023): Quantifying the partial and general equilibrium effects of sanctions on Russia. Review of International Economics, Vol. 32. (1). https://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111/roie.12707
Gaidar Institute of Economic Policy (2026): RUSSIAN ECONOMY IN 2025 TRENDS AND OUTLOOKS (Issue 47). https://www.iep.ru/files/text/trends/2025/Engl_RosEcon_2025_WEB.pdf
Itskhoki, O. – Mukhin, D. (2022): Sanctions and the Exchange Rate. NBER Working Papers 30009. https://www.nber.org/papers/w30009
Interfax (2026): European Commission upgrades Russia’s 2026 GDP growth forecast to 1.3%. https://interfax.com/newsroom/top-stories/117695/
Kapoguzov, E.A. (2022): Import dependency of the Russian civil aviation industry: Development prospects in the light of “Sanctions 2022”. Vestnik Tomskogo gosudarstvennogo universiteta. Ekonomika, 2022, n. 58, p. 58. https://openurl.ebsco.com/EPDB%3Asrh%3A4%3A112398116/detailv2?id=ebsco%3Adoi%3A10.17223%2F19988648%2F58%2F4&sid=ebsco%3Aplink%3Acrawler&link_origin=none
Kurdin, A. A. – Meleshkina, A. – Fedorov, S. I. (2024): Adaptation of Russian Automotive Industry to the Impact of New Sanctions. Public Administration E-Journal. https://www.researchgate.net/publication/386888971_Adaptation_of_Russian_Automotive_Industry_to_the_Impact_of_New_Sanctions
Levi, I. – Wickenden, L. – Katinas, P. – Raghunandan, V. (2026): Fourth year of full-scale invasion: Russian fossil fuel revenues tank to 27% below pre-invasion levels. CREA, February, 2026. https://energyandcleanair.org/publication/fourth-year-of-full-scale-invasion-russian-fossil-fuel-revenues-tank-to-27-below-pre-invasion-levels
Lorenzoni, G. – Werning, I. (2022): A Minimalist Model for the Ruble During the Russian Invasion of Ukraine. NBER Working Papers 29929. https://www.nber.org/papers/w29929
Miller, C. – Nowak, C. (2024): Roadblocks Ahead The Impact Of Sanctions On The Russian Auto Industry. American Enterprise Institute. https://aei.org/wp-content/uploads/2024/08/Roadblocks-Ahead.pdf?x85095
Nelson, R. M. (2025): The Economic Impact of Russia Sanctions. In Focus, Congressional Research Service, IFI2092. https://www.congress.gov/crs-product/IF12092
OECD (2024): Risks and Resilience in Global Trade. Key Trends in 2023-2024. https://www.oecd.org/en/publications/risks-and-resilience-in-global-trade_1c66c439-en/full-report/component-5.html
Reuters (2026a): Russia downgrades 2026 economic growth forecast to 0.4% from 1.3%, deputy PM says. https://www.reuters.com/business/russia-downgrades-2026-economic-growth-forecast-04-13-deputy-pm-says-2026-05-11
Simola, H. (2023): Latest developments in Russian imports of sanctioned technology products. Bank of Finland Institute for Emerging Economies (BOFIT). 15/2023. 19. https://publications.bof.fi/items/55fd10d3-0e4a-4ff9-8aa2-00ebb6ecb2ae
Simola, H. (2022): Made in Russia? Assessing Russia’s potential for import substitution. Bank of Finland Institute for Emerging Economies (BOFIT). 3/2022. 20. https://publications.bof.fi/items/f260f166-8e55-494b-9bad-9b7153ba8a34
Torre, de la, A. – Ize, A. (2025): Latin American Growth. A Trade Perspective. World Bank Group, Policy Research Working Paper 8871. https://documents1.worldbank.org/curated/en/690421559580059769/pdf/Latin-American-Growth-A-Trade-Perspective.pdf
Wiśniewska, I. (2025): The costs of war are driving the economy: Russia’s economic situation in 2024. OSW Commentary. https://www.osw.waw.pl/en/publikacje/osw-commentary/2025-02-28/costs-war-are-driving-economy-russias-economic-situation-2024
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
