A zöldátállás, azon belül a zéró nettó kibocsátás a munkaerőpiacokat is megmozgatja, átformálja világszinten. Az OECD idén nyáron adott ki ezzel kapcsolatban munkaerőpiaci jelentést, mely szerint 2015-2019 között „zöld” foglalkozásban a munkavállalók 21%-a dolgozott. Ez a folyamat erősödhet, ugyanis a munkahelyek több mint egynegyedét nagymértékben befolyásolja majd a zöldátállás a következő évek során. A nagy mennyiségű üvegházhatású gázt kibocsátó iparágakban várhatóan csökken a munkahelyek száma, míg új lehetőségek nyílnak meg az zöldágazatokban, és számos foglalkozás átalakul. Ebben segítséget a munkavállalók átképzése jelenthet. Magyarországon az OECD-átlagnál magasabb, 23%-os volt a „zöld” munkahelyek aránya, mellyel lekövetjük a régiós folyamatokat. Hogyan alakítja át a munkaerőpiacokat a zöldátállás, melyek a veszélyeztetett és a „nyerő” iparágak? Hogyan alakulnak a keresetek, és mi segíthet a dolgozóknak, hogy le tudják követni a zöldátállás miatti változásokat?
Nettó zéró kibocsátás célkitűzés
2019-ben megállapodást kötöttek az Európai Unió vezetői, – nemzetközi megállapodással párhuzamosan – miszerint 2050-re az egész EU-ban megvalósítják a klímasemlegességet. Ennek részeként az egyik cél, hogy 2030-ra legalább 55%-kal csökkentik az EU nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátását (az 1990-es szinthez képest).
Ezt segíti az ún. nettó zéró kibocsátás is: a nettó zéró az üvegházhatású gázok (ÜHG-k) kibocsátásának és a légkörből származó, már meglévő ÜHG-k elnyelésének kiegyensúlyozására irányuló célkitűzés. Eszerint egy ország/vállalat/város stb. pontosan annyi üvegházhatású gázt bocsáthat ki, amennyit el is tud nyelni. Ezzel pedig javul a Föld energiamérlege és csökken a felmelegedés (ezt jelenti a „nettó” szó a kifejezésben).
A tiszta technológiák és a zöld munkahelyek európai meghonosítása érdekében és azt elősegítve kiadták az EU-ban a nettó zéró kibocsátási célt szolgáló iparról szóló rendeletet is. Ez azt jelenti, hogy növelni kell az EU-ban azoknak a technológiáknak a gyártási kapacitását, amelyek elősegítik a tiszta energiára való átállást, és amelyek alkalmazása során az üvegházhatásúgáz-kibocsátás mértéke rendkívül alacsony, nulla vagy negatív.
Fontos ezen belül a zöldenergia alkalmazását és előállítását elősegítő technológiák gyártásának támogatása is, azonban ez nem mehet a versenyképesség rovására . „A zöldítést a versenyképesség megőrzése, sőt, annak további megerősítése mellett szükséges végrehajtani” – fogalmazott Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter 2024 májusában. A következő évtizedben a zöld újraiparosítás lehet a magyar gazdasági növekedés fő hajtóereje a miniszter szerint, amely szorosan összefonódik a kutatási, fejlesztési és innovációs teljesítmény emelésével.
A zéró nettó átállás a munkaerőpiacokat is megmozgatja, átalakítja. Az OECD nyári elemzése szerint a munkahelyek több mint egynegyedét nagymértékben befolyásolja majd a zöld átállás.
A nettó zéró átállás hatása a munkahelyekre
A fejlett országokat (többségében EU-hoz tartozó államokat) tömörítő OECD-ben több szakpolitikai intézkedés is segíti a klímasemlegesség elérését 2050-ig, melyek jelentős hatást gyakorolnak a munkaerőpiacokra: a nagy ÜHG-kibocsátású iparágakban várhatóan csökken a munkahelyek száma, míg új lehetőségek nyílnak meg a zöld ágazatokban, és számos meglévő foglalkozás átalakul. Az éghajlatváltozás ugyanakkor maga is hatással lesz a munkaerő-keresletre és a munkakörülményekre, elsősorban a hőmérséklet emelkedése és az egyre gyakoribbá váló szélsőséges időjárási események miatt.
Mi a „zöld” munkahely?
A nemzetközi szintű szabványosítási erőfeszítések ellenére a szakirodalomban még mindig nincs általánosan elfogadott meghatározás a „zöld” munkahelyre. A top-down megközelítések zöldnek tekintenek minden olyan, meghatározott ágazatokon, létesítményeken vagy tevékenységeken belüli munkahelyet, amelyek jelentősen hozzájárulnak a környezetminőség megőrzéséhez vagy helyreállításához, alacsony szinten tartják vagy csökkentik a kibocsátást, és minimalizálják a hulladék keletkezését és a szennyezést (például a megújuló energiát hasznosító energiatermelő ágazatban minden munkahely zöldnek minősül, beleértve az adminisztratív és támogató munkahelyeket is).
A bottom-up megközelítések ezzel szemben a munkahelyek és foglalkozások jellemzőiből indulnak ki, függetlenül attól, hogy a gazdaság mely szektorában működnek. Ebben a megközelítésben egy szélturbina-szerelő akkor is „zöld” munkásnak minősül, ha egy főként fosszilis tüzelőanyaggal működő villamosenergia-termeléssel foglalkozó vállalatnál dolgozik, míg egy megújuló energiával működő villamosenergia-termeléssel foglalkozó vállalatnál dolgozó biztonsági őr nem számít zöldnek.
A „zöld” munkahelyek mérésére tett számos kísérlet a gyakorlatban a top-down és a bottom-up megközelítések keveréke.
Foglalkoztatás jellemzői
Az OECD-országokban 2015 és 2019 között a munkavállalók 21%-a dolgozott a „zöld” foglalkozásban, figyelembe véve azokat a munkahelyeket is, amelyek nem járulnak hozzá közvetlenül a kibocsátáscsökkentéshez, de valószínűleg keresletet támasztanak, mert a zöld tevékenységekhez szükséges árukat és szolgáltatásokat nyújtanak. Ez az arány a görögországi 15%-tól az észtországi 25%-ig tartott.
Az OECD-országok átlagában a munkavállalók 21%-a, Magyarországon 23%-uk dolgozott „zöld” foglalkozásban 2015-2019 átlagában. Forrás: OECD (2024). Szerző: Erdélyi Dóra. Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/19606858/
- Ebből a munkavállalók 46%-a dolgozott olyan, már meglévő foglalkozásokban, melyeknél a szükséges készségek kibővültek a zöld átállás miatt;
- 40%-uk olyan, már meglévő munkahelyen, amelyek iránt a zöld átállás miatt megnövekedett a kereslet, de a feladatok vagy a munkavállalói követelmények nem változtak jelentősen;
- 14%-uk dolgozott új és újonnan megjelenő „zöld” foglalkozásokban.
Tehát a „zöld” szakmákban foglalkoztatott munkavállalók nagy többsége nem új munkakörökben dolgozott. Valójában e munkakörök közül ötből körülbelül kettő nem is tapasztalt jelentős változásokat a munkakövetelményekben.
Magyarországon az OECD-átlagnál magasabb volt a „zöld” munkahelyek aránya (23,1%), mellyel lekövetjük a régiós folyamatokat. Lengyelországban a „zöld” álláshelyek aránya 24% közeli, Csehországban 24,3%, míg Szlovákiában 25% körül jár. Ezzel ellentétben Németországban és Szlovéniában 21%-os az arány, Ausztriában 20%.
Ezzel szemben az OECD szintjén a munkahelyek 6,1%-a az ÜHG-kat intenzíven termelő ágazatokban található, mely a luxemburgi közel 4%-tól a lengyelországi több mint 10%-ig terjed. Az ÜHG-intenzív foglalkozásokban foglalkoztatott munkavállalók aránya tehát lényegesen alacsonyabb, mint a környezetbarát foglalkozásokban foglalkoztatott munkavállalók aránya.
Az OECD-országok átlagában a munkavállalók 6,1%-a, Magyarországon 7,5%-uk dolgozott ÜHG-kat intenzíven termelő ágazatokban 2015-2019 átlagában. Forrás: OECD (2024). Szerző: Erdélyi Dóra. Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/19606982/
Jelentős a ÜHG-kibocsátásnak kitett álláshelyek aránya Lengyelországban (10,5%), Litvániában (8,7%) és Portugáliában (8,4%). Régiós szinten Lengyelország után hazánk következik 7,5%-os kitettséggel az ÜHG-intenzív álláshelyek tekintetében. Csehországban az arány 6,4% volt, Szlovákiában 6,8%, viszont OECD-átlag alatti aránnyal régiónkból csak Szlovénia (5,3%) rendelkezett a vizsgált időszakban (2015-2019).
Ugyanakkor fontos azt is látni, hogy nem az egész gazdaságot érinti egyformán a nettó zéró átállás. Bár a „zöld” foglalkozások minden ágazatban megtalálhatók, ugyanakkor nagyobb valószínűséggel találhatók meg a feldolgozóiparban, az építőiparban és a közlekedési ágazatban. Az egyéb szolgáltatások, amelyek a teljes foglalkoztatás jelentősebb részét teszik ki világszinten, többnyire olyan foglalkozásokból állnak, amelyek sem nem zöldek, sem nem ÜHG-intenzívek (semlegesek zöld szempontból, ún. fehér szektor).
A „zöld” foglalkozások nagyobb valószínűséggel találhatók meg a feldolgozóiparban, az építőiparban és a közlekedési ágazatban. Forrás: OECD (2024). Szerző: Erdélyi Dóra. Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/19607506/
Ami a különféle foglalkoztatási csoportokat illeti, átlagosan a férfiak nagyobb valószínűséggel töltenek be „zöld” álláshelyeket. Ugyanakkor a férfiak nagyobb valószínűséggel helyezkednek el a magas ÜHG-kibocsátású ágazatokban is. Ezzel szemben a nők szolgáltatásokban való koncentrációja kevésbé veszélyezteti őket a zöldátmenet okozta munkahelyvesztéssel kapcsolatosan, ezzel együtt viszont felveti a kérdést, hogy képesek lesznek-e kihasználni a zöldátállással megnyíló munkalehetőségeket. Különösen a nők jelenlegi alulreprezentáltsága a természettudományos, technológiai, mérnöki és matematikai képzési területeken, valamint a tartósan fennálló nemi sztereotípiák vetnek fel kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy a nők képesek lesznek-e kihasználni a legjobban fizető, bővülő ágazatokban rejlő növekvő foglalkoztatási lehetőségeket.
A korcsoportok közötti különbségek nem jelentősek, de átlagosan a fiatal munkavállalók (15 és 34 év közöttiek) valamivel kisebb valószínűséggel dolgoznak mind a zöld, mind az ÜHG-intenzív foglalkozásokban. Ezzel szemben a középkorú (35-54 év közötti) munkavállalók valamivel nagyobb valószínűséggel helyezkednek el „zöld” foglalkozásokban, míg az idősebb (54 évnél idősebb) munkavállalók nagyobb valószínűséggel vannak jelen a magas ÜHG-kibocsátású ágazatokban.
Keresetek alakulása
A „zöld” szakmák a világon általában az átlagosnál magasabb órabéreket fizetnek. Az OECD-országok átlagában, ahol lehetséges az ilyen irányú becslés (26 ország) a magasabb keresetű munkavállalók körében nagyobb a „zöld” foglalkozások előfordulása (22%), mint az alacsonyabb keresetű munkavállalók körében (18,8%). E két érték között a közepes bért kereső munkavállalók körében a „zöld” foglalkozások előfordulása (átlagosan 20,6%) közel áll a teljes gazdaságban tapasztalható előfordulási arányhoz.
A „zöld” szakmák a világon általában az átlagosnál magasabb órabéreket fizetnek. Forrás: OECD (2024). Szerző: Erdélyi Dóra. Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/19608360/
Országok között láthatunk eltéréseket bérkategóriánként. A vizsgált 26 ország közül 16-ban a zöld foglalkozások előfordulási aránya a magasabb keresetű munkavállalók körében kiemelkedőbb, mint az alsóbb bérkategóriákban. A legnagyobb eltérést a skandináv és az angolszász országokban láthatjuk aközött, hogy arányaiban mennyien dolgoznak „zöld” foglalkozásban magas és alacsony bérszinten:
- Norvégiában a magasabb bért keresők 31%-a, míg a alacsonyabb bért keresők 15%-a dolgozott „zöld” munkahelyen,
- ez az arány Dániában 23% (magasabb bérek) vs 9% (alacsonyabb bérek),
- Kanadában 24% (magasabb bérek) vs 11% (alacsonyabb bérek) stb.
Magyarországon, Olaszországban, Luxemburgban, Szlovéniában, Portugáliában, Belgiumban és Hollandiában ezzel szemben az alacsonyabb keresetű munkavállalók körében gyakoribbak a „zöld” foglalkozások. Hazánkban az alacsonyabb keresetűek 36%-a, a közepes bérkategóriában dolgozók 22,2%-a, míg a magasabb keresetűek 20,5%-a „zöld” állásban dolgozott a vizsgált időszakban.
Átképzések fontossága
A nettó zéró kibocsátásra való áttérés új munkahelyeket teremt az alacsony/zéró ÜHG-kibocsátású iparágakban, ugyanakkor növeli a munkahelyek megszűnésének kockázatát a magas kibocsátású szektorokban.
Az ÜHG-kibocsátás egyes ágazatokban koncentrálódik, amelyek a teljes foglalkoztatás viszonylag kis részét képviselik. A nagy kibocsátású iparágak az energiatermelés, a nehézipari termelés, valamint a közlekedési szolgáltatások. Ezek 2019-ben az OECD-ben az ÜHG-kibocsátás mintegy 80%-át tették ki, de a teljes foglalkoztatásnak csak mintegy 7%-át képviselték. 2019 és 2030 között a nagy ÜHG-kibocsátású iparágakban a foglalkoztatás várhatóan évente átlagosan több mint 2%-kal csökken az EU-ban a különféle kibocsátás-csökkentési célok (pl. az EU Fit for 55 jogszabálycsomagja) következtében (Borgonovi et al., 2023).
A nettó zéró kibocsátásra való áttérés növeli a munkahelyek megszűnésének kockázatát a magas ÜHG-kibocsátású szektorokban. Forrás: OECD (2024). Szerző: Erdélyi Dóra. Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/19609598/
A jelenleg a nagy kibocsátású iparágakban foglalkoztatott munkavállalók általánosságban túlnyomórészt férfiak, valamivel idősebbek és nagyobb valószínűséggel élnek vidéken, mint más munkavállalók. Emellett általában viszonylag jól fizető munkahelyeken dolgoznak, de az alacsony/zéró ÜHG-kibocsátású iparágakban dolgozókhoz képest viszonylag alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek. Az alacsony iskolai végzettség, a viszonylag magas bérek és a vidéki területek összessége nehezíthetik a munkavállalók továbblépését a szektorokból (munkahelyek megszűnése esetén).
A nagy ÜHG-kibocsátású ágazatokban a munkahelyek megszűnése lényegesen nagyobb költségekkel jár, mint a gazdaság más ágazataiban. Sok esetben a munkahely elhagyása az életet megváltoztató eseményt jelent, amely messzemenő következményekkel jár a jövedelemre, az egészségre, a jólétre vagy akár a halálozásra is. Míg az alacsony ÜHG-kibocsátású iparágakban az áthelyezett munkavállalóknak átlagosan 29%-os keresetcsökkenéssel kell szembenézniük az áthelyezést követő hat év során, addig a magas kibocsátású iparágakban 36%-os csökkenést tapasztalnak az OECD szerint. Ennek oka lehet, hogy akik korábban magas ÜHG-kibocsátású szektorban dolgoztak, nagyobb valószínűséggel váltanak iparágat, foglalkozást vagy régiót – mely nagyobb költségekkel is jár.
A munkahelyek elvesztésével kapcsolatos aggodalmakat tompíthatják az átképzési lehetőségek. A legtöbb ÜHG-kibocsátású szakma hasonló készségeket követel, mint más munkakörök, köztük a „zöld” állások, így az ezekből a munkákból való átmenet célzott átképzéssel teljesíthető. Azonban legkönnyebb dolguk az átképzés terén a magasan képzett munkakörökben dolgozóknak van. Az alacsonyan képzett munkavállalók számára az ÜHG-intenzív foglalkozásokról a semleges foglalkozásokra (se nem ÜHG-intenzív, se nem „zöld” állás) való átállás megvalósíthatóbb lehet, mivel e két munkakör készségigénye között kisebb az eltérés.
Összegzés: veszélyeztetett és „nyerő” iparágak
Összességében – egy 2022-es európai uniós tanulmány szerint – az EU esetében a „Fit for 55” kezdeményezés hatásvizsgálata – a különböző makrogazdasági modellezési eszközökkel végzett szimulációk – alapján 2030-ra -0,3% és 0,5% közötti aggregált foglalkoztatás-növekedést prognosztizál (más tanulmányok is hasonló eredményre, kismértékű nettó foglalkoztatás-bővülésre jutottak, pl. egy 2023-as tanulmány szerint a 2019-2030 közötti időszakban a foglalkoztatás nettó 204 ezer új munkahelyet teremt az EU-ban, miközben alapvetően 6,7 millió új munkahely jön létre nettó értelemben). Továbbá egy korábbi, 2021-es előrejelzés szerint (CEDEFOP) a European Green Deal kezdeményezés (magyarul európai zöld megállapodás) hatására 2030-ra 1,2%-os további foglalkoztatásnövekedés várható.
Azonban országonként, régiónként és ágazatonként várhatóan eltérőek lesznek a munkaerőpiaci hatások, egyrészt a szén-dioxid-intenzív iparágaktól való függőségük, másrészt a zöldítési lehetőségek/hajlandóságuk alapján. Az előrejelzett, zöldátálláshoz kapcsolódó enyhe aggregált foglalkoztatásbővülésen belül, annak összetevőjeként így lesznek nyertes és vesztes szektorok: valahol a foglalkoztatás bővülése, máshol annak csökkenése várható.
Ugyanakkor fontos azt is látni, hogy a teljes EU-s foglalkoztatásra gyakorolt kisebb mértékű összhatás azzal magyarázható, hogy az EU-ban a legtöbb munkahely az úgynevezett „fehér” ágazatokban van, ahol alacsony a széndioxid-kibocsátás. Az olyan tevékenységek, mint a villamosenergia-termelés, a közlekedés, a feldolgozóipar, a mezőgazdaság és a bányászat együttesen az EU összes CO2-kibocsátásának mintegy 90%-át termelik, de a foglalkoztatás kevesebb mint 25%-át teszik ki. Ezzel szemben az építőipar, a nagykereskedelem, a kiskereskedelem és az egyéb szolgáltatások együttesen a munkaerő több mint 75%-át foglalkoztatják, miközben a CO2-kibocsátás kevesebb mint 12%-át generálják.
„Zöld” / „nyerő” munkahelyek: a gazdasági tevékenység környezetre gyakorolt hatásának csökkentését célzó feladatok, a hulladékok újrahasznosításától a zöld innovációval kapcsolatos K+F-ig. Ezek a munkahelyek várhatóan növekedni fognak, és átlagosan magasabb képzettségi követelményeket támasztanak, mint más munkahelyek.
- új „zöld” munkahelyek jönnek létre: csökkentik a gazdasági tevékenység környezeti hatását, mint például az energiahatékonysági felújítások vagy a zöld innovációkkal kapcsolatos kutatás és fejlesztés. Ezek a foglalkozások azonban volumenüket tekintve a teljes foglalkoztatásnak csak kis hányadát teszik ki.
- Az IMF (2022) ide sorolta elsősorban a vízellátás, az építőipar és a szakmai szolgáltatások ágazatokat (az építőipart mint nyertes szektort más tanulmány is kiemeli).
- Emellett számos más szektorban is megtalálhatóak „zöld” munkahelyek: megújuló energiatermelés, energiakereskedelem, kutatás-tervezés-tanácsadás, újrahasznosítás-hulladékcsökkentés stb. Olyan szektorok is érintettek lehetnek, melyek alapvetően magasabb ÜHG-kibocsátásúak, de a „zöldítésük” elindult: mezőgazdaság, közlekedés, feldolgozóipar stb.
„Barna” / „veszélyeztetett” munkahelyek: erősen szennyező tevékenységekre vonatkoznak. Ezek a munkahelyek a munkaerő-kereslet csökkenésével (és egyes esetekben, például a szén- és lignitbányászatban, akár teljes megszűnésével), vagy az ezen ágazatok környezetbarátabbá tételéhez kapcsolódó jelentős strukturális változásokkal szembesülhetnek. 2022-es becslés szerint ezek a munkahelyek az EU-ban a foglalkoztatás mintegy 5%-át teszik ki (Vandeplas et al, 2022).
- Ide tartoznak a legnagyobb ÜHG-kibocsátók (egy munkavállalóra vetítve): kokszgyártás, villamosenergia-termelés, közlekedés, bányászat, mezőgazdaság, feldolgozóiparipar/gyártás (pl. vegyi anyagok, fémfeldolgozás), szennyvízelvezetés és hulladékgyűjtés.
- Közép távon teljesen megszűnhet a szén- és lignitbányászat. A foglalkoztatottak néhány EU-tagállamban koncentrálódnak: pl. Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában és Csehországban.
- Ugyanakkor nem valószínű, hogy az összes „barna” munkahely megszűnne, mivel még a zöldátmenethez is szükség lehet bizonyos inputokra az olyan ágazatokból, mint a fémbányászat és a vegyipar/fémgyártás.
Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdasági elemző mesterszakon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja. 2022. szeptembere óta az Oeconomus senior elemzője.
