Egyéni és társadalmi szinten is jelentős negatív hatással van egy emberre, ha legalább 12 hónapja keres aktívan állást, vagyis aki tartósan munkanélküli. A munkanélküliségben eltöltött idő hosszának emelkedésével romlanak az elhelyezkedés esélyei, növekszik a szegénység és a társadalmi kirekesztettség kockázata. Az egyén pszichés és anyagi jólétére is negatív hat a tartós munkanélküliség, míg nemzetgazdasági szinten negatívan érinti a fogyasztást, a GDP-t, a termelékenységet, illetve az állami bevételek nagyságát is. Az OECD-országok átlagában 2022-ben a munkanélküliek negyedét tették ki a tartós munkanélküliek, míg Magyarországon az OECD adatai szerint a munkanélküliek 34%-a keresett állást legalább már egy éve 2022-ben. Magyarországon 2023-ban 70 ezer fő volt tartósan munkanélküli, míg országon belül a leginkább érintett régió Észak-Magyarország volt. A munkaerőpiaci felzárkózásuk és bevonásuk érdekében Magyarországon bértámogatásban részesülnek a súlyosan hátrányos helyzetű munkavállalók és az őket foglalkoztatók is.
Kiket tekintünk tartósan munkanélkülinek?
A tartósan munkanélküliek a munkanélküliek azon speciális csoportját alkotják, akik legalább 12 hónapja (1 éve) keresnek aktívan állást, míg a nagyon tartósan munkanélküliek legalább 24 hónapja (2 éve).
Legtöbbször – az állástalálás reményének csökkenésével és/vagy reményvesztéssel párhuzamosan – a munkanélküliek csoportjából is kieshetnek ezek a személyek, és átcsúszhatnak az inaktívak csoportjába, miután már nem keresnek aktívan munkahelyet. Őket hívják passzív munkanélkülinek, vagyis a gazdaságilag nem aktívak közül azok, akik szeretnének dolgozni, és két héten belül munkába is tudnának állni, ha találnának megfelelő állást (ez eddig a munkanélküli definíciója), azonban nem keresnek aktívan munkát, mert foglalkoztatásukat reménytelennek látják. Bármelyik csoportba is tartozzanak – tartós munkanélküliek vagy passzív munkanélküliek -, a potenciális munkaerő-tartalék részét képezik más munkaerőpiaci csoportokkal együtt (munkanélküliek, alulfoglalkoztatottak, két héten belüli rendelkezésre állás kritériumát nem teljesítő inaktívak).
A tartós munkanélküliség pszichológiai háttere
Négy pszichológiai modellen keresztül mutatjuk be a tartós munkanélküliség lelki hatásait, melyek közül elsőként azt vizsgáljuk meg, mit is érzünk, amikor munkanélkülivé válunk, és ennek milyen szakaszai vannak.
A tartós munkanélküliség az egyéni szinten komoly kockázatokat rejt magában. Ezek főként mentális, elsősorban érzelmi, illetve kognitív kockázatokat hordoznak (Hollósy-Vadász, 2019):
- „Abban az esetben, ha valaki kénytelen eljönni a munkahelyéről, akkor az első időszakban általában a felszabadultság érzetét éli át. Végre nem kell hajnalban kelni, úgy osztja be az idejét ahogy szeretné, nincs felelősség stb. Ezzel egyidőben átalakulhat a napirend, nem kell már korán lefeküdni, tovább lehet aludni, van idő napközben elintézni a dolgokat.
- Az idő múlásával viszont ezt az érzetet könnyen átveheti a bizonytalanság érzete, amihez hozzákapcsolódhat az énkép leértékelése, amit fokozhat, ha kimerülnek az anyagi tartalékok.
- A munkanélküliség első három hónapját követően jelenhetnek meg az első szomatikus panaszok pl. állandó fejfájás, rossz alvás, illetve a korábbi testi betegségek fellángolásai, ezekhez tartozó tüneteknek és panaszoknak az erősödése.
- Ehhez kapcsolódhatnak a pszichológiai tünetek pl. frusztráció, idegesség, szorongás, esetleges agresszivitás.
- Ha nem találunk hosszú ideig állást, akkor gyakran bizonytalannak, és negatívnak kezdjük értékelni a jövőnket. Ezzel egyidőben az önképünk is csorbát szenved, nem vesszük észre a bennük rejlő pozitív tulajdonságokat, a tehetséget, illetve a korábbi munkához kapcsolódó pozitív élmények, pl. egy sikeres projektben való részvétel elhalványulnak. Ezek nagyon gyorsan és drasztikus módon tudják lerombolni az önbizalmunkat” (Hollósy-Vadász, 2019).
Hazai empirikus (kérdőíves) kutatás eredménye (Iloskity, 2004), miszerint a tartós munkanélküliség:
- csökkenti az önértékelést és önbecsülést
- jelentős negatív változásokat idéz elő az énképben
- rontja a saját fizikai megjelenésről alkotott belső, mentális képet is.
A második pszichológiai modell a szükségleteink hierarchiájához kapcsolódik, mivel a munka motiváló tényező is. „Az embert a szükségletei motiválják (pl. emlékezhetünk Maslow híres „piramisára”) valamilyen tevékenység elvégzésére, cselekvésre, és a munka is ilyen célorientált cselekvések sorozata […] a munkavégzés pedig az egyén szükséglethierarchiájának minden szintjén (fiziológiai, biztonsági, szeretet, megbecsülés, önmegvalósítás szükségletei, valamint a csúcsélmény, a munkában ez a „flow„) érezteti hatását, képes bizonyos szükségleteket kielégíteni. A modern társadalmakban az alapvető biológiai igények egy része csak valamilyen munkával vagy egyéb szerzett jövedelemmel teljesülhet” (Iloskity, 2004, 46-48.o.).
Alvin Toffler elmélete adja a harmadik pszichológiai megközelítését a tartós munkanélküliségnek, mivel „vitatja, hogy létezne egyfajta hierarchia az emberi szükségletek között. Vizsgálatainak eredményeként azt találta, hogy az emberi szükségletek három általános kategóriába sorolhatóak, ezek a közösség, a fontosság és a struktúra. Ezek a szükségletek nem hierarchizáltak, a három tényező együttes megléte szükséges az ember elégedettségéhez.
- A közösség iránti szükséglet: az emberek idejük jelentős részét a munkahelyükön, a munkatársak között töltik. Velük bonyolódik a napi társas interakció jelentős része.
- Struktúra: a környezet rendezettsége (strukturáltsága), a napi rutin szükségessége sokak számára csak akkor tűnik fel, amikor ettől valamilyen okból megfosztottá válnak.
- Fontosság: a munkát végző egyén sokkal motiváltabb, ha ismeri a munkavégzés célját, meg van győződve annak értelméről. Ha a végzendő munkát hasznosnak, célját fontosnak ismeri el, ezen keresztül a saját személyének fontossága, a munka értelme is nyilvánvalóvá lesz számára” (Iloskity, 2004, 49.o.).
A munkavégzésnek – negyedik pszichológiai megközelítésként – létezik manifeszt és látens nyeresége (Maria Jahoda, 1970-es évek). A manifeszt nyereségek közé sorolható a fizetés, a munkahelyi légkör, a munkakörülmények. A látens nyereségeknél inkább a munkaviszony, illetve a munkavégzés pszichés hasznát veszi számba (Iloskity, 2004, 50.o.). Több átfedés is van a különféle megközelítések között (pl. az idő strukturáltsága itt és Tofflernél is megjelenik), kiemelnénk viszont a státusz fontosságát. „A státus kialakításának, megőrzésének kiemelt szerepe van az egyén számára. A munkahely szociális környezete folyamatosan értékeli az egyént. A sikerek, a munkavégzés színvonala biztosítja az egyén csoporton belüli státusát. Ezek olyan értékek, amelyeket csak valamilyen eredmények, valamilyen tevékenység által birtokolhat az egyén, csak a közösségben van értelmük, ugyanakkor hatással vannak az identitására, ezen keresztül az önképére is”. Jahoda „deprivációs modell”-je szerint a munkavégzés manifeszt és látens nyeresége csak a munkaviszonyban állók számára érhető el, a munkanélküliek ezek hiányától szenvednek (Iloskity, 2004, 51.o.).
A tartós munkanélküliség gazdasági-társadalmi vonatkozásai
Az okok, amelyek miatt valaki tartósan munkanélkülivé válhat, sokfélék és változatosak, de az egyik fő ok a munkáltatók által keresett készségek hiánya. Minél tovább maradnak munkanélküliek, annál elavultabbá válhatnak a képességeik, és annál nehezebb lehet meggyőzni a munkaadókat, hogy alkalmazzák őket. Ennek az a hatása, hogy egy ördögi spirálba kerülhetnek a munkanélküliek.
A tartós munkanélküliség súlyos következményekkel járhat az érintettek számára – ahogy a fenti bekezdésben láthattuk, jelentős negatív pszichológiai hatásoknak, akár egészségügyi problémáknak is ki vannak téve a tartósan munkanélküliek, de fenyegeti őket a szegénység és a társadalmi kirekesztődés is. Egy amerikai kutatás kimutatta (Guvenen et al., 2017), hogy a hosszabb ideje (egy évnél hosszabb ideje) munkanélküliek akár 40%-os bérveszteséggel is szembesülhetnek 10 évvel a munkahelyük elvesztése után, míg az egész életük során 10%-os veszteséggel nézhetnek szembe. A családi örökség is súlyos teher lehet egyéni szinten, miszerint azon fiataloknál nagyobb az esély a hosszú távú munkanélküliségre, ahol a szülők közül voltak munkanélküliek korábbi gazdasági válságok idején (John Martin, 2012).
Azonban nemcsak egyéni szinten vannak gazdasági vonatkozásai a tartós munkanélküliségnek, hanem összgazdasági szinten is: negatív hatást gyakorolhat a gazdasági növekedésre, az államháztartásra, sőt a társadalom egészére is:
- mivel nem dolgoznak, nem járulnak hozzá a GDP-hez és annak növekedéséhez,
- továbbá a termelékenység növekedéséhez sem – ráadásul a tartós munkanélküliek képességei is erodálódnak az évek során, így visszakerülve a munkába kevésbé lesznek termelékenyek. Ezzel együtt a humán tőke mennyisége, minősége is sérül.
- Kevesebbet fogyasztanak és tudnak megtakarítani a kevesebb jövedelemből.
- A munka hiánya és a kisebb fogyasztás miatt kevesebb az állami bevétel is (személyi jövedelemadó, járulékok, illetve fogyasztáshoz kapcsolódó adók).
- A szociális szolgálatok terhe nő, több állami kiadást indukál az ellátásuk.
- Tanulmányok kimutatták, hogy azokban az időszakokban, amikor magasabb a munkanélküliség, a társadalomban kevesebb egyrészt az önkéntesség, míg magasabb a bűnözés.
Tartós munkanélküliség világszinten
Nemzetközi szinten
Nemzetközi szinten kétfajta mutatóval mérik a tartós munkanélküliséget:
- Egyrészt vizsgálják azt, hogy a munkanélküliek közül mennyien vannak 12 hónapnál hosszabb ideje munka nélkül. Ezt a mutatót a gazdaságban lévő munkanélküliek teljes számának százalékában fejezik ki.
- Másrészt a „klasszikus” munkanélküliségi rátát is használják a tartósan munkanélküliek esetében is, amikor is a tartósan munkanélküliek számát a gazdaságilag aktív népességhez viszonyítják (foglalkoztatottak + munkanélküliek száma).
Az OECD az első módszer alapján tette közzé 2022-re vonatkozóan a tartós munkanélküliséget az egyes országokban, vagyis hogy a munkanélküliek mekkora százaléka van állás nélkül már több mint egy éve:
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/20428655/
Az OECD-országok átlagában 2022-ben a munkanélküliek negyedét tették ki a tartós, vagyis már több mint egy éve munkanélküliek. Ez az arány még 5 évvel korábban, 2017-ben 30% volt, míg 10 évvel korábban (2012) 33%. Országok között jelentős különbségeket láthatunk: legnagyobb arányban Szlovákiában vannak jelen a tartós munkanélküliek, mivel a munkanélküliek 67%-át ők teszik ki. Hasonlóan magas az arányuk Görögországban (63%) és Olaszországban (58,4%). Ugyanakkor meglehetősen alacsony, 10% alatti a tartós munkanélküliek aránya Izraelben (8,9%), Mexikóban (3%) és Dél-Koreában (1%). Magyarországon az OECD adatai szerint a teljes munkanélküliséghez viszonyított tartós munkanélküliségi ráta 34,2% volt (minden harmadik munkanélküli egy évnél régebb óta keres állást), mellyel az OECD rangsor első harmadának végén álltunk 2022-ben.
Európai Unióban
A 2008–2009-es pénzügyi és gazdasági válság súlyosan érintette az Európai Unió munkaerőpiacát, az uniós munkanélküliségi ráta történelmi szintre emelkedett. 2014-ben a munkaerőpiac összes aktív résztvevőjének mintegy 11%-a volt munkanélküli, szemben a 2009. évi mintegy 9%-kal. Ezzel párhuzamosan 2014-ben az összes munkanélküli mintegy 50%-a volt több mint egy éve állás nélkül (vagyis tartósan munkanélküli), míg ez az arány 2009-ben 34% volt. A válság ezen hatását ugyan az egyes tagállamok lassanként kezelni tudták, a munkaerőpiac azonban nem tudott egyhamar visszatérni a gazdaságilag elvárt szintre, főleg egyes déli országokban. A tartós munkanélküliség különböző mértékben érinti az egyes tagállamokat, főként mivel a válság is eltérő mértékben érzékeltette hatását, és mivel a makrogazdasági helyzet, a gazdasági szerkezet és a munkaerőpiac működése tagállamonként eltérő (Hrecska-Kovács, 2021).
Az EU szintjén 2023-ban a munkanélküliek 35%-át tették ki a tartósan munkanélküliek, mely érték folyamatosan mérséklődik 2015 óta. Ahogy az OECD-rangsor is mutatta, Szlovákiában, Görögországban és Olaszországban a legmagasabb a tartós munkanélküliek aránya (50% feletti, ahogy Bulgáriába is még), míg legalacsonyabb az EU-n belül 2023-ban Hollandiában (13,9%) és Dániában (10,7%) volt. A hazai arány 2023-ban 34,8% volt, vagyis kismértékben EU-átlag alatti. A következő térképen látható, hogy a déli tagországokban magasabb arányban vannak jelen a tartósan munkanélküliek (az északi és a déli tagállamok közti különbségekről, ezek okairól részletesen itt írtunk).
Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/tartos-munkanelkuliseg-eu1-1h1749w3no5vq2z?live
Az Eurostat közlése szerint a tartósan munkanélkülieken belül a nemek aránya nagyjából egyforma (a férfi munkanélküliek 35,2%-a, a nők 34,9%-a 2023-ban), míg többségük, 53%-uk 50 és 64 év közötti volt 2022-ben az EU-szintjén:
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/20429745/
A tartós munkanélküliek többsége alacsony iskolai végzettséggel rendelkezett 2022-ben: az alacsony végzettségű munkanélküliek 45,4%-a volt tartósan munkanélküli, a közepes iskolai végzettségűek 37,8%-a, míg a a felsőfokú végzettségűek 30,7%-a.
Az Eurostat a gazdaságilak aktívak (foglalkoztatottak és munkanélküliek összesen) arányában is közzéteszi a tartósan munkanélküliek arányát: az EU egészében az átlagos érték 2023-ban 2,1% volt. E listában is a déli tagállamok vezettek 2023-ban: Görögországban a tartós munkanélkülisége ráta 6,2%, Spanyolországban 4,3%, míg Olaszországban 4,2% volt. Ezzel szemben legalacsonyabb Hollandiában (0,5%), Dániában (0,5%) és Lengyelországban (0,8%) volt a ráta. Magyarországon alacsonynak számított a tartós munkanélküliségi ráta e tekintetben is EU-szinten, mivel 2023-ban 1,4% volt.
Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/tartos-munkanelkuliseg-eu2-1hnq41onqno1p23?live
Tartós munkanélküliség Magyarországon
2018-ról 2019-re jelentősen mérséklődött (38,9%-ról 32,1%-ra) a tartósan munkanélküliek aránya a teljes munkanélküliségen belül, melyet a járvány évei sem szakítottak meg jelentősen (2020: 26,3%, 2021: 31,5%). Ugyanakkor az utóbbi években ismét emelkedésnek indult az arányuk, a tartósan munkanélküliek aránya a 15–64 éves munkanélkülieken belül 2023-ban már 35,1%-ot tett ki a KSH adatai szerint. Ami az abszolút létszámot illeti, 12 hónapja vagy annál régebb óta 70 ezer fő volt munkanélküli 2023-ban, 5 évvel korábban, 2018-ban 66 ezren, míg tíz évvel korábban, 2013-ban 214 ezren kerestek állást legalább éve. Azonban azt is fontos látni, hogy a munkanélküliség átlagos időtartama 2016 óta nem érte el a 12 hónapot Magyarországon, vagyis a „vízválasztó” egy évet (2023-ban átlagosan 11,6 hónap volt az átlagos munkanélküliségi idő).
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/20488812/
Nemenként változó az évek során, hogy a férfiak vagy a nők körében van jelen nagyobb arányban a tartós munkanélküliség hazánkban.
Az iskolai végzettséget vizsgálva azt láthatjuk, hogy az alacsonyabb végzettségi kategóriákban magasabb a tartós munkanélküliek aránya a teljes munkanélküliségen belül. Tehát az iskolai végzettség emelkedésével kisebb az esély a tartós munkanélküliségre (a munkanélküliek kisebb hányadát teszik ki a tartósan állásukat vesztők):
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/20488998/
Korcsoportokat tekintve pedig legnagyobb arányban a 60-64 éves korosztályban voltak jelen a tartósan munkanélküliek 2023-ban (51,2%-uk), őket a 45-49 éves korosztály követte (41,3%), illetve az 50-54 évesek (39,3%):
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/20489131/
Magyarország régióin belül 2023-ban Észak-Magyarországon voltak legnagyobb arányban jelen a tartós munkanélküliek a teljes munkanélküliségen belül: a munkanélküliek 38,4%-a keresett állást már több mint egy éve. A régiót a dél-alföldi és az észak-alföldi régiók követték (egyaránt 37,2%). Arányaiban a legkevesebb tartós munkanélküli a Közép-Dunántúlon volt tavaly (24,2%).
Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/tartos-munkanelkuliseg-hun-1h1749w37kexq2z?live
Bértámogatás Magyarországon
Magyarországon bértámogatásban részesülnek a súlyosan hátrányos helyzetű munkavállalók, amennyiben sikerül állást találniuk, hogy ezzel is előmozdítsák foglalkoztatásukat, megkönnyítsék elhelyezkedésüket; mivel a munkáltatók adott esetben kevésbé hajlandók olyan személyt felvenni, aki hosszú ideje nem dolgozik.
Súlyosan hátrányos helyzetű munkavállaló a támogatás szempontjából olyan személy, aki:
- legalább 24 hónapja regisztrált álláskereső; vagy
- legalább 12 hónapja regisztrált álláskereső és
-
- 15 és 24 év közötti életkorú; vagy
- alapfokú iskolai végzettségű; vagy
- 50 éven felüli személy; vagy
- egy vagy több eltartottal egyedül élő felnőtt; vagy
- aki egy alulreprezentált nemhez tartozik [1]; vagy
- etnikai kisebbséghez tartozik, és akinek szakmai, nyelvi képzésre vagy szakmai tapasztalatszerzésre van szüksége ahhoz, hogy javuljon a tartós foglalkoztatásra való esélye.
Egyrészt a foglalkoztató, aki szerződést köt a munkavállalóval, az első négy hónapban bértámogatást kaphat. Ennek mértéke a hátrányos helyzetű munkavállaló bérének 50%-a, a maximális összege foglalkoztatottanként nem haladhatja meg havonként a kötelező legkisebb minimálbér 150%-át. Cserébe a támogatásban részesülő munkáltatónak a támogatás 4 hónapos időtartamát követően 2 hónapig szükséges tovább foglalkoztatnia a támogatással érintett munkavállalót.
Másrészt a súlyosan hátrányos helyzetű munkavállaló a jogviszony első hat hónapjára bérkiegészítést kaphat a kötelező legkisebb munkabér 30%-ának megfelelő összegben.
Összefoglalás
A tartósan munkanélküliek a munkanélküliek azon speciális csoportját alkotják, akik legalább 12 hónapja keresnek aktívan állást. A tartós munkanélküliség az egyéni szinten komoly kockázatokat rejt magában. Ezek főként mentális, elsősorban érzelmi, illetve kognitív kockázatokat rejtenek, például az énkép leértékelése, önbizalom csökkenése, de kapcsolódhatnak hozzá fizikai tünetek i, mint a frusztráció, szorongás, agresszivitás, depresszió. A pszichés kockázatok mellett az anyagiak sem elhanyagolhatóak. Fenyegeti őket a szegénység és a társadalmi kirekesztődés is. Azonban nemcsak egyéni, hanem nemzetgazdasági és társadalmi szinten is gondokat okoz, ha magas a tartósan munkanélküliek aránya. Negatív hatást gyakorolhat a fogyasztásra, a gazdasági növekedésre, az államháztartási bevételekre és kiadásokra, de súlyosbíthatja a bűnözést is.
Az OECD-országok átlagában 2022-ben a munkanélküliek negyedét tették ki a tartós, vagyis már több mint egy éve munkanélküliek. Legnagyobb arányban Szlovákiában vannak jelen a tartós munkanélküliek, mivel a munkanélküliek 67%-át ők teszik ki. Hasonlóan magas az arányuk Görögországban (63%) és Olaszországban (58,4%). Ugyanakkor meglehetősen alacsony, 10% alatti a tartós munkanélküliek aránya Izraelben (8,9%), Mexikóban (3%) és Dél-Koreában (1%). Magyarországon az OECD adatai szerint a teljes munkanélküliséghez viszonyított tartós munkanélküliségi ráta 34,2% volt (minden harmadik munkanélküli egy évnél régebb óta keres állást), mellyel az OECD rangsor első harmadának végén álltunk 2022-ben.
Magyarországon a KSH adatai szerint 70 ezer fő volt tartósan munkanélküli 2023-ban. Nemenként változó volt az évek során, hogy a férfiak vagy a nők körében van jelen nagyobb arányban a tartós munkanélküliség hazánkban. Az iskolai végzettséget vizsgálva azt láthatjuk, hogy az alacsonyabb végzettségi kategóriákban magasabb a tartós munkanélküliek aránya a teljes munkanélküliségen belül. Korcsoportokat tekintve pedig legnagyobb arányban a 60-64 éves korosztályban voltak jelen a tartósan munkanélküliek 2023-ban (51,2%-uk), őket a 45-49 éves korosztály követte (41,3%), illetve az 50-54 évesek (39,3%). Régiókon belül Észak-Magyarországon voltak legnagyobb arányban jelen a tartós munkanélküliek, a munkanélküliek 38,4%-a keresett állást már több mint egy éve. Míg arányaiban a legkevesebb tartós munkanélküli a Közép-Dunántúlon volt tavaly (24,2%).
A tartós munkanélküliség hatásainak enyhítésére, illetve hogy vissza tudjanak kerülni a munka világába a régóta állást keresők, Magyarországon bértámogatásban részesülnek a súlyosan hátrányos helyzetű munkavállalók, amennyiben sikerül állást találniuk, illetve a foglalkoztatójuk is. Egyrészt a foglalkoztató, aki szerződést köt a munkavállalóval, az első négy hónapban bértámogatást kaphat a hátrányos helyzetű munkavállaló bérének 50%-áig. Másrészt a súlyosan hátrányos helyzetű munkavállaló a jogviszony első hat hónapjára bérkiegészítést kaphat a kötelező legkisebb munkabér 30%-ának megfelelő összegben.
Végjegyzet
[1]: valamely tagállamban olyan ágazatban vagy szakmában dolgozik, amelyben a két nem megoszlásában mutatkozó különbség legalább 25%-kal meghaladja a tagállam valamennyi gazdasági ágazatára összességében jellemző átlagos különbséget, és aki az alulreprezentált nemhez tartozik.
Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdasági elemző mesterszakon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja. 2022. szeptembere óta az Oeconomus senior elemzője.
