Loading...
Reload document 
Open in new tab Népességszabályozás és népesedési folyamatok a világban
A népességszám szabályozásának szándéka végigkíséri az emberiség történelmét, olyan nagy gondolkodók foglalkoztak a népességkorlátozás mint állami feladat témakörével, mint Platón, Arisztotelész vagy Konfuciusz. A túlnépesedés miatt kialakult éhínségek megelőzése érdekében, sok esetben számunkra kegyetlennek tűnő intézkedésektől sem riadtak vissza. Szemben a korábbi időszakok túlnépesedést korlátozó intézkedéseivel, a Római Birodalom érdeke a népesség növekedésének az ösztönzése volt, hogy katonai és gazdasági hatalmát biztosítani tudja. A polgárok esetében vagyoni és közjogi előnyt jelentett, ha egy férfi házas és minél több gyermeke van, míg az egyedülállókat és a gyermekteleneket hátrányok sújtották.
A középkorban Mózes parancsa – „Növekedjetek és sokasodjatok, népesítsétek be a Földet!” – részben ellensúlyozta a népvándorlás, a háborúk és a járványok miatti magas halálozást. A reneszánsz nagy gondolkodói – Morus Tamás és Machiavelli – visszatértek a társadalom egyensúlya érdekében történő népességnövekedés korlátozásának az eszméjéhez. Az első ipari forradalom újabb szemléletváltást hozott, a 18. század közepétől a nemzeti tőke és a gazdaság növekedésének a kulcsát a népesség növekedésében látták. Egy fiatal, angol teológus, Malthaus, a 18. század végén a várt jólét helyett nyomort és éhezést látott. Arra a következtetésre jutott, hogy tévedés azt feltételezni, hogy a népességnövekedés egyértelműen pozitív hatással van egy ország gazdasági növekedésére, mert ahogy egy népesség növekedése túlhaladja az élelmiszertermelést, éhezés és háborúk teremtik meg újra az egyensúlyi állapotot. Malthaus azonban nem számolt a tudomány és a technika fejlődési lehetőségeivel, de elméletének a fejlődő világban máig van létjogosultsága. (Abonyiné, 2002)
A Föld népessége a közelmúltig exponenciálisan növekedett, a 20. században robbanásszerűen nőtt. A születéskor várható élettartam az elmúlt évtizedekben számos tényező miatt szintén gyorsan emelkedett, nem is olyan régen még a túlnépesedés miatti szociális és politikai feszültségek miatt aggódtunk. Napjainkban azzal szembesülünk, hogy a népesség lassuló ütemben növekszik, de a lassulás és a növekedés aránytalan: a fejlett államokban a születések száma drasztikusan csökken, ellenben Afrikában még mindig rohamosan növekszik.
1. ábra: A világ népessége régiók szerint, 1950-2100 (Forrás: Our world in Data)
AZ ENSZ előrejelzése szerint a 65 éves vagy annál idősebb személyek száma világviszonylatban 2050-re eléri az 1,6 milliárd főt. Európában 2030-ra az idősek száma meg fogja haladni a 20 év alattiakét. Ugyanez fog történni 2050-re Ausztráliában és Új-Zélandon, valamint Kelet-Ázsiában. A világ népességének medián életkora[1] jelenleg 30 év, de 2050-re 36 évre fog emelkedni. A legmagasabb a medián életkor Monacóban, ahol meghaladja az 56 évet, a legfiatalabb ország az afrikai Niger, ahol viszont a 15 évet sem éri el. 2050-re az országok háromnegyede, azaz a világ népességének 87 százaléka „elöregszik” vagy már „öregszik”.
A teljes népességhez hasonlóan a globális munkaerő is öregszik. Az idősebb munkavállalók (55-64 évesek) száma az előrejelzések szerint a 2021-es 726 millióról 2050-re meghaladja az 1 milliárd főt, 2100-ra pedig 1,2 milliárdra nő. Afrikában az aktív korú népességszáma hosszú távon drámai mértékben nőni fog: a 2021-es 63 millióról 2050-re 161 millióra, 2100-ra pedig 449 millióra.
Miközben minden országban nő a várható élettartam, számos fejlődő országban nő a fiatalok száma is, ami a magas termékenységi ráta és a csecsemőhalandóság jelentős csökkenésének eredménye. 82 olyan ország van, ahol jelentős mértékű a 15–24 éves népesség növekedése. Ezekben az országokban a fiatal, munkaképes korú népesség 2050-ig 151 millióval fog növekedni, és Afrika ennek a növekedésnek a 73 százalékát teszi ki. (ENSZ DESA, 2023)
2. ábra: A 15-24 év közötti korosztály növekedési előrejelzése 2020-2050 között, régiós[2] bontásban (ENSZ)
A fejlett világ gazdasági jólétének meghatározó tényezője a II. világháború végétől az 1980-as évekig az egyre növekvő munkaképes korú népesség volt, azonban az európai munkaképes korú népesség elérte a csúcsot és csökkenésnek indult. Ezt a folyamatot felgyorsítja, hogy a baby-boomer korosztály most éri el a nyugdíjkorhatárt. Mára az Európai Unióban a népesség több mint egyötöde 65 éves vagy idősebb, a 80 év felettiek aránya az elmúlt két évtized alatt csaknem megkétszereződött, miközben a 20 év alattiak száma egyre kevesebb. A 65 év felettiek aránya Olaszországban (24%), Portugáliában (24%), Bulgáriában (23,5%), Finnországban (23,3%), Görögországban (23%) és Horvátországban (22,7%) a legmagasabb, míg Luxemburgban (14,9%) és Írországban (15,2%) a legalacsonyabb.
Az Európai Unióban a medián életkor a jelenleg 30 év körüli világátlaghoz képest több mint 14 évvel magasabb, 2023-ban 44,5 év volt. Ez azt jelenti, hogy az EU-tagországok lakóinak fele fiatalabb volt, mint 44,5 év, a másik fele idősebb. A medián életkor Olaszországban a legmagasabb (48,4 év) és Cipruson a legalacsonyabb (38 év). A medián életkor az EU-ban az elmúlt 10 évben átlagosan 2,3 évvel nőtt, de vannak olyan tagállamok, ahol a medián életkor növekedése elérte vagy éppen meghaladta a 4 évet: Olaszország, Szlovákia, Spanyolország, Görögország és Portugália. Az általános tendencia alól Svédország és Málta képez kivételt, ahol az elmúlt egy évtizedben nem nőtt, hanem csökkent a medián életkor. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy azon országok esetében, ahol csökkent, vagy csak kis mértékben emelkedett a medián életkor, magas azoknak az újszülötteknek a száma, akik EU-n kívüli országból érkező bevándorló anyától születtek az adott országban. A csökkenő születésszám és a 65 év felettiek növekvő száma a munkaképes korúakra is egyre nagyobb terhet ró: az időskori eltartottsági ráta 2023-ban az Európai Unióban 33,4 százalék volt, ami azt jelenti, hogy minden 65 év feletti egyénre, kevesebb, mint három munkaképes korú (15-64 év) személy jutott. Az előrejelzések szerint a tendencia fokozódni fog, és 2050-ben már kevesebb mint két munkaképes korú jut majd egy idős személyre. (Eurostat)
Magyarországi helyzetkép
A fejlett világra jellemző folyamatok alól Magyarország sem kivétel, hazánkban is egyre nyilvánvalóbbak a csökkenő születésszám és az öregedő társadalom okozta kihívások. Az alábbi két korfa szemléletesen mutatja, hogy 1900 óta hogyan változott a korévek aránya az össznépességen belül.
3. ábra: Magyarország népességének száma nemek és életkor szerint 1900. január 1-én (KSH)
4. ábra: Magyarország népességének száma nemek és életkor szerint 2024. január 1-én (KSH)
Az elmúlt 10 év családpolitikai intézkedései enyhítették a demográfiai nyomást, a KSH adatai szerint ezek hiányában, ha a teljes termékenységi arányszám a 2011. évi szintről (1,23) nem mozdul el pozitív irányba, akkor 2011. január 1. és 2023. január 1. között 178 ezer gyermekkel kevesebb született volna meg. Mind a 65 év felettiek arányát, mind a medián életkort tekintve az EU középmezőnyébe tartozik Magyarország. A 65 év felettiek aránya az uniós átlag alatt van, 20,5 százalék, a medián életkor 44,2 év. Magyarország az Európai Unióban az átlag alatti eltartottsági rátájú országok közé tartozik, de ahogy nő az idősek aránya, ez úgy nő hazánkban is. A 2023-as 31,9 százalékról 2050-re 45,5 százalékra emelkedik, azaz míg 2023-ban 3,1 aktív korú lakosra jutott egy idős eltartott, addig 2050-ben ez a mutató már csak 2,1 lesz. (KSH és Eurostat)
A demográfia és a versenyképesség összefüggései
A versenyképesség közgazdasági fogalom, amely összehasonlíthatóvá teszi, hogy a vállalkozások vagy a nemzetgazdaságok mennyire képesek olyan termékeket és szolgáltatásokat előállítani, amelyek a nemzetközi piacon is keresettek. A versenyképesség azt is kifejezi, hogy egy adott vállalat vagy nemzetgazdaság mennyire képes a változásra és a változtatásra; mennyire tudja az erőforrásait optimálisan hasznosítani, mennyiben tudja fenntartható módon növelni a társadalmi jólétet. (Chikán-Czakó-Demeter, 2019)
Az országok versenyképességi rangsorait évente rendszeresen megjelentető szervezetek a Világgazdasági Fórum és az IMD svájci üzleti iskola Versenyképesség Központja. Ezek a szervezetek egymástól részben eltérő módszertannal dolgoznak. A Világgazdasági Fórum kulcsterületei a támogató környezet (intézmények, infrastruktúra, IKT-adaptáció, makrogazdasági stabilitás), a humán tőke (egészségügy, készségek és képességek), a piacok (árupiac, munkaerőpiac, pénzügyi rendszer, piacméret) és az innovációs faktorok.
Az IMD kulcsterületei a gazdasági teljesítmény (GDP, nemzetközi kereskedelem és beruházások, árak), a kormányzati hatékonyság (közpénzek, adópolitika, intézményi keretek, gazdasági szabályozás, társadalmi szerkezet), a gazdálkodás hatékonysága (termelékenység, munkaerőpiac, finanszírozás, menedzsment), az infrastruktúra (alap-, technológiai és tudományos infrastruktúra, egészség és környezet, oktatás).
Mindkét szervezet esetében a versenyképesség meghatározó területe a munkaerőpiaci helyzet. A gazdaságilag fejlett és a feltörekvő piacgazdaságokban a demográfiai kihívások mára gazdasági és versenyképességi kihívásokká váltak, az elöregedő társadalmakban a fiatal és képzett munkaerő meghatározó gazdasági kérdéssé vált. Az internetes felületeteken egyre több olyan hirdetés jelenik meg, ahol nem vállalatok, hanem országok, városok igyekeznek a fiatal és szakképzett munkaerőt megszólítani.
View this post on Instagram
View this post on Instagram
5. ábra: Instagram hirdetések (Instagram, @globalogy_)
A tendenciák alapján a fejlett gazdaságokban a termékenységi ráta nem fog emelkedni, a várható élettartam viszont növekszik. A nyugdíjba vonulók egyre tovább élnek, de a születendő gyermekek száma nem lesz elég ahhoz, hogy ellensúlyozzák az idősek számát. Az eltartottsági ráta a fejlődő gazdaságokban is szignifikáns módon fog romlani, ez különösen igaz Észak-Ázsia és Kelet-Európa országaira. (Goodhart-Pradhan, 2023)
Az Egyesült Királyság Költségvetési Felelősség Hivatala (The Office of Budget Responsibility) a 2018. júliusi jelentésében írta a következőket: „A demográfiai változás az egyik legfontosabb nyomás, amely az államháztartásra nehezedik.” (Goodhart-Pradhan, 2023) A demográfia trendek valóban egyre nagyobb nyomást helyeznek a közpolitikára, a fiskális és monetáris politikára, a munkaerőpiacra.
A nagyobb létszámú munkaképes korú népesség hozzájárul a munkaerőpiaci részvétel növekedéséhez, ami a gazdasági növekedés és a termelékenység egyik motorja. Az ebbe a csoportba tartozó egyének általában nagyobb arányban halmoznak fel megtakarításokat, ami elősegíti a további, beruházások által vezérelt növekedést és fejlődést. A fiatal és dinamikus népesség friss ötleteket és energiát hoz a gazdaságba, elősegítve az innovációt és a vállalkozói szemléletet. Emellett a munkaképes korú népesség a motorja a fogyasztói keresletnek, ami ösztönzi a hazai termelést és új munkalehetőségeket teremt. A munkaképes korúak nagyobb aránya az eltartottakhoz képest enyhítheti a szociális szolgáltatásokra és a kormányzati támogatási rendszerekre nehezedő pénzügyi terheket is. Megvan rá az esély, hogy a nagyobb létszámú, és megfelelő képzettséggel rendelkező munkaképes korosztályok felgyorsítják a gazdasági növekedést, javítják az életszínvonalat, és fokozzák a globális versenyképességet. A munkaképes korosztály csökkenése együtt járhat az öregedő társadalmakra jellemző megnövekedett egészségügyi költségekkel, a fenntarthatatlan nyugdíj-kötelezettségekkel és az átalakuló keresleti tényezők hatásával a gazdaságra.
Természetesen a dolgozó és a nem dolgozó népesség relatív mérete önmagában nem mond el mindent, a társadalom elöregedése és a gazdasági növekedés közötti makrogazdasági kapcsolat összetett. A munkatermelékenységre ugyanis más tényezők, mint például az oktatás, technológia és az intézményi rendszer, erőteljesebben hatnak, mint a munkavállalók korának emelkedése. Pozitív hatása is van az idősödő munkavállalói rétegnek, az idősebbek felhalmozott tudással és tapasztalattal rendelkeznek, amivel hozzájárulhatnak a termelékenység növeléséhez.
Az elöregedésnek a gazdasági növekedésre és a termelékenységre gyakorolt általános hatása nagy mértékben függ a vállalatok reakciójától is. A digitalizáció és az automatizálás növeli a termelékenységet, bizonyos mértékig ki tudja váltani az élő munkaerőt, de ez attól függ, hogy a cégek képesek-e megfinanszírozni az ehhez szükséges beruházásokat, illetve rendelkezésre áll-e olyan képzett munkaerő, mely az új technológiákhoz ért. (ENSZ DESA, 2023)
Megoldási lehetőségek
Az öregedő társadalmak megpróbálják ellensúlyozni a negatív demográfiai folyamatokat, alapvetően a következő három lehetőség egyikével, vagy azok kombinációjával:
- Automatizáció és digitalizáció az élő munkaerő kiváltására.
- A nyugdíjkorhatárok emelése, illetve a nyugdíjas korosztályon belül az aktivitási ráta növelése.
- A külföldi munkaerő növelése, a fiatal és képzett munkaerő elszívása a fejlődő országokból. (Goodhart-Pradhan, 2023)
Azonban önmagában, vagy akár egymást kiegészítve sem jelenthetnek megoldást a fenti lehetőségek az alapvető probléma kezelése nélkül. Az alapvető gond pedig a termékenység csökkenése, mely a népesség elöregedéséhez és a munkaképes korú korosztály arányának csökkenéséhez vezet.
Ennek tükrében mindhárom fenti lehetőségnek megvannak a maga korlátai. Ezt mára nemzetközi példák is igazolják, melyek értékes tapasztalatokat nyújtanak a döntéshozók számára. Az egyik ilyen Japán, ahol a többi fejlett országnál korábban jelentkezett a demográfiai nyomás, de a fejlett európai országok alig két évtizeden belül juthatnak el a demográfiai folyamatokban oda, ahol most tart Japán. Az ott zajló folyamatokat azért kell megértenie a döntéshozóknak, hogy lássák, milyen kockázatokkal járhat, ha nem lépnek időben a demográfiai kihívások megoldása érdekében. (Tatár, 2023)
- Az automatizálás, a mesterséges intelligencia kiegészíti, de nem váltja ki teljes egészében az emberi munkaerőt. Az automatizálás kiválthatja az élő munkaerőt az ipari termelésben, de az ott felszabaduló munkaerőre fokozódó igény van az idősgondozásban, ahol viszont az élőmunka nem helyettesíthető a robotizációval. Japán idősgondozó, humanoid robotokat fejlesztett, ám a robotok kezelése az idősgondozásban dolgozók munkáját nem csökkentette, hanem növelte, így nem oldotta meg a munkaerőhiányt.
- A 65 év felettiek aktivitási rátáját is csak meghatározott szintig lehet növelni. Az idős munkavállalók részvételi aránya emelkedik, de a várható élettartam növekedésével egyre több a nagyon idős korú ember, akik gondoskodást igényelnek. Növekvő számuk egyrészt egyre nagyobb nyomás alá helyezi a szociális és egészségügyi ellátórendszereket, másrészt az egyre kevesebb befizető és az egyre több kedvezményezett miatt a nyugdíjrendszerek jelen formájukban nem fenntarthatóak. Az időskorúak aktivitási rátájának növeléséhez – Japán példája alapján – dollármilliárdokat kell befektetni az egészségügy fejlesztésébe, valamint le kell bontani a törvényi és kulturális akadályokat az időskori munkavégzés előtt. Ezeken a területeken Japán kétségbevonhatatlan sikereket ért el, ám a termékenység negatív trendje nem fordult meg (2023-ban már 1,25 alá süllyedt a ráta), így az elöregedett társadalomra nehezedő nyomás sem enyhült.
- A jelenlegi migrációs trendek sem fenntarthatóak. A fejlett országok gyors ütemben elöregedő társadalmainak égető szüksége van a munkaerőre, a gazdasági centrumtérségek munkaerő-elszívása milliós tömegeket mozgat meg. A folyamatban érintettek az Európai Unió tagországai is, Kelet-Közép-Európa államai azért küzdenek, hogy a saját szakembereiket és a fiatalokat megőrizzék vagy hazacsábítsák. Az Európai Unión kívülről érkező bevándorlók jelentős része viszont muzulmán kultúrkörből érkezik, integrációjuk egyre nagyobb terhet ró a fogadóországokra, az integráció kudarcai pedig egyre súlyosabb társadalmi-politikai feszültségekhez vezetnek, miközben a munkaerőhiány sem enyhül.
2023. júniusában az Európai Tanács felkérte az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatot a demográfiai kihívások, különös tekintettel a versenyképességre gyakorolt hatásuk kezelésére. A kidolgozott javaslatot az Európai Bizottság 2023. októberében elfogadta. A javaslat négy pillérre épül:
- Az első pillér olyan megoldásokat tartalmaz, amelyek lehetővé teszik, hogy a gyerekekre vágyó családok könnyebben tudjanak egyensúlyt teremteni a családi élet és a munka között, valamint elérhetőbbé teszik a minőségi gyermekellátási rendszert.
- A második pillér elsősorban a fiatalok munkaerőpiaci helyzetére és életesélyeinek javítására koncentrál, amikor célul tűzi ki, hogy segíti a fiatalok készségeinek fejlesztését, és önálló otthonhoz jutások segítését.
- A harmadik pillér olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek az idősebb korosztályok jóléti szintjének megőrzését célozzák.
- A negyedik pillér, miközben leszögezi, hogy fiatal tehetségeket elsősorban az Európai Unión belül kell mozgósítani a munkaerőhiány enyhítésére, megengedi, hogy a tagországok a munkaerőhiány rövid távú enyhítésére a legális bevándorlás lehetővé tételét is megfontolják. A Bizottság megfogalmazása rendkívül óvatos, hiszen szembesül azzal, hogy miközben az uniós polgárok közel fele szerint az európai versenyképesség legnagyobb problémája az elöregedés és a munkaerőhiány, az elmúlt időszak intenzív migrációs nyomása következtében nő a társadalmak ellenállása az illegális bevándorlással szemben. (European Commission, 2023)
A demográfiai eszköztár kidolgozása várhatóan folytatódik a magyar uniós elnökség időszakában. Mindez jól illeszkedne a magyar uniós elnökség programjába, amelynek egyik prioritása lehet a demográfiai kérdések uniós szintű kezelése, illetve a demográfia és a versenyképesség összefüggéseinek megvilágítása lehet.
[1] Egy népesség életkorának a mediánja az az életkor, aminél a népességnek pont a fele idősebb és pont a fele fiatalabb.
[2] Óceánia Ausztrália és Új-Zéland nélkül értendő, a Fejlett országok kategóriájába Észak-Amerika, Nyugat-Európa országai, Izrael, Japán, Dél-Korea, Ausztrália és Új-Zéland tartoznak.
