A magyar-osztrák kapcsolatok a rendszerváltás óta hagyományosan stabilnak tekinthetők. A két ország közös történelmi múltja mellett a gazdasági kapcsolatok, valamint a földrajzi közelség, szomszédság is meghatározók a viszony alakulása szempontjából. Magyarország számára Ausztria az egyik legfontosabb kereskedelmi partner, emellett pedig a külföldi befektetők között is előkelő helyet foglal. Az elmúlt másfél-két évtizedben azonban a két ország kapcsolatát több vita is terhelte. Ezek egy része politikai természetű volt, számos esetben azonban környezetvédelmi és egyéb szabályozási kérdések is konfliktus tárgyát képezték. Idén két terület is a magyar-osztrák viták kereszttüzébe került: az egyik az azbeszttel szennyezett kőzúzalék ügye, a másik pedig a dunai fenékküszöb építése Paksnál. Az alábbi elemzésben a két ország gazdasági kapcsolatának áttekintése mellett az elmúlt húsz évben felmerült vitákat is áttekintjük, valamint kitérünk arra, hogy milyen fontossággal bír Ausztria számára a dunai szállítmányozás gördülékeny működése.
A magyar – osztrák gazdasági kapcsolatok alakulása 2010-től napjainkig és azok főbb jellemzői
A magyar – osztrák gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokra a stabilitás jellemző. A rendszerváltozást követően a két ország közötti viszony dinamikus fejlődésnek indult, amire nagy hatással volt 1995-ben az osztrák EU-csatlakozás is. Jól szemlélteti a kereskedelmi kapcsolatokban végbemenő dinamizmust, hogy 1995 és 2000 között a két ország közötti áruforgalom milyen ütemben növekedett: a magyar export öt év alatt az ötszörösére nőtt a korábbi évek értékeihez képest (OEC World, 2026). 2004-ig Magyarország számára Ausztria volt a második legfontosabb exportpiac Németország után, Magyarország pedig a negyedik legfontosabb külpiaci helyet foglalta el ebben a periódusban Ausztria számára, előttünk Svájc, Olaszország és Németország szerepelt (OEC World, 2026). A 2005 és 2008 közötti években jelentős volt az osztrák eredetű külföldi tőkebefektetések (FDI) megjelenése is Magyarországon: 2007-ben 13 százalékos volt az ausztriai tőkebefektetések részesedése (KSH, 2010).
Az elmúlt másfél évtizedben a magyar-osztrák kapcsolatok súlypontja a klasszikus határmenti kereskedelemről egyre inkább egy integrált közép-európai termelési, beszállítói, pénzügyi és szolgáltatási rendszerré alakult át. Ez utóbbi főként 2013–2015 között kezdett látványossá válni, amikor erősödésnek indult a két ország vállalatai, vállalatcsoportjai közötti és belüli kereskedelem, és bővülni kezdtek a beszállítói kapcsolatok is (Österreichische Botschaft, 2026). Az export-import adatokból kiolvasható, hogy a termékszerkezet a két ország esetében sok hasonlóságot mutat (OEC World, 2026). Ez a jelenség részben annak köszönhető, hogy sok szállítás egymással összefonódó vállalatok, illetve multinacionális vállalatcsoportok között történik. A tőkebefektetések szintén dinamikusan növekedtek az évtized elején: az osztrák nemzeti bank adatai szerint 2010 végén 7 620 millió eurót tett ki az osztrák eredetű FDI magyarországi állománya (ONB, 2012). A jelzett időszakban Csehország után a második legfontosabb osztrák befektetési célpont volt Magyarország (ONB, 2012). Az osztrák tőkebefektetések azért is kiemelt fontosságúak Magyarországon, mert nem csupán egy ágazatra koncentrálnak: bankok, biztosítók, kiskereskedelmi, építőipari, ingatlan, energetikai, papíripari, autókereskedelmi és élelmiszeripari területeken is jelen vannak a befektetőik.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/30200856/
A 2010-től kialakított magyar gazdaságpolitikai lépések miatt sokszor volt megfigyelhető politikai súrlódás Bécs és Budapest között. A bankadó, az egyes nagyvállalati különadók, a multinacionális vállalatokat érintő szabályozások, a rezsiszabályozás, valamint az állami tulajdon növelése több osztrák vállalatot is érintettek, amelyeknek egy része korábban jelentős pozícióval rendelkezett Magyarországon (Szigethy-Ambrus, 2023). Mindez azonban nem vezetett automatikusan az osztrák üzleti jelenlét összeomlásához vagy drasztikus lecsökkenéséhez, inkább a politikai konfliktusok és a vállalati gazdasági érdekek sokszor párhuzamosan léteztek.
A 2015-ös migrációs válság miatt bevezetett intézkedések politikai szinten megterhelték a magyar-osztrák kapcsolatokat, de a gazdasági viszonyra nem voltak jelentős hatással. Ennek oka főként az volt, hogy a határrégiók integrációja ekkorra már volt annyira előrehaladott, hogy azt nem lehetett egyszerűen visszafordítani. Az eltérő politikai intézkedések miatti konfliktus összességében nem tudta felszámolni a kialakult gazdasági struktúrát.
A gazdasági kapcsolatok „érett” szakaszának a 2016 és 2019 közötti éveket tekinthetjük jelenleg. A két ország közötti áruforgalom értéke folyamatosan növekedett, amelyben három szektor vált különösen fontossá (WKO, 2026).
- Az autóipar révén Magyarország egyre inkább az osztrák és a német autóipari értéklánc részévé vált. Ausztria számára ez azért volt fontos, mert az osztrák gép- és járműipar jelentős része exportorientált. A két ország között így egy Ausztria -> magyar ipari beszállítók -> közép-európai autóipari lánc típusú modell alakult ki (WKO, 2026).
- A másik fontos stratégiai terület az energetika volt ebben az időszakban, amelyben a MOL és az OMV játszottak nagy szerepet a két ország viszonylatában.
- Végül a pénzügy, amelynél az osztrák bankok és más pénzpiaci szereplők megerősödését láthatjuk, akik a magyar gazdaság finanszírozási rendszerének fontos részei lettek és maradtak is.
Ezt a növekedési trendet törte meg a 2020-as koronavírus-járvány miatti gazdasági krízis, amelyből viszonylag gyorsan, már 2021-ben sikerült kilábalni, de a 2022-es orosz-ukrán háború újabb akadályt gördített a két ország viszonyának bővítése elé (WKO, 2026). Ausztria és Magyarország viszonyában a 2022-es év során felértékelődött az energiabiztonság, az ellátási láncok biztonsága, a vasúti és közlekedési infrastruktúra, a Duna mint szállítmányozási útvonal, valamint a regionális logisztika stabilitásának fenntartása.
A WKO jelenlegi értékelése szerint Magyarország továbbra is Ausztria 7. legfontosabb exportpiaca, Ausztria pedig Magyarország 4. legfontosabb kereskedelmi partnere (WKO, 2026). Emellett Ausztria a második legnagyobb befektető Magyarországon, mintegy 1 400 osztrák leányvállalattal. A 2026-os magyarországi politikai változás után az osztrák üzleti közösség egyik fő elvárása a kiszámíthatóbb szabályozási környezet lett. A jelentés szerint az osztrák vállalatok jelentős része problémaként érzékeli a szabályozási bizonytalanságot, a jogbiztonsági hiányosságokat, a bürokráciát, továbbá a már említett különadókat (WKO, 2026). A következő időszak kulcskérdése immár nem az lesz, hogy van-e osztrák tőke Magyarországon, hanem hogy képes-e tovább növekedni az osztrák befektetői jelenlét. A 2010 és 2026 közötti bő másfél évtized során a magyar-osztrák gazdasági kapcsolatok a politikai viták ellenére is mélyebbek és strukturálisabbak lettek: a kereskedelem mellett az osztrák tőke, a munkaerő, az ipari beszállítói láncok, a pénzügyi szolgáltatások és a közlekedési infrastruktúra egyetlen összefüggő közép-európai gazdasági térséggé kapcsolták össze a két országot.
A magyar – osztrák kapcsolatok vitás területei
Magyarország 2004-es Európai Unióhoz való csatlakozása a magyar-osztrák kapcsolatokra is ösztönző hatással volt. A két ország már ezt megelőzően is szoros gazdasági viszonyban állt egymással, ezután pedig újabb szintekre tudták azt emelni, köszönhetően az EU által nyújtott vívmányoknak. A schengeni övezethez való csatlakozással Magyarország és Ausztria között a korábbi határellenőrzés is megszűnt, mindazonáltal a munkaerő szabad áramlása szempontjából a kontroll feloldása vitát is generált. A magyar munkavállalók számára ugyanis már 2004-et megelőzően is kiemelt fontossága volt az osztrák munkaerőpiacnak, ami a 2004-es EU-s csatlakozás után pedig még inkább felértékelődött. Ausztria azonban átmeneti korlátozást vezetett be a magyar munkavállalók szabad beáramlásának szabályozására, amely miatt több kétoldalú egyezetés is szükséges volt (Allinger, 2010). Az osztrák érvek a szabályozásra vonatkozóan azt erősítették, hogy az osztrák munkaerőpiac védelemre szorul a nagyszámú külföldi vendégmunkással szemben. Ausztria attól tartott, hogy a nagy bérkülönbség miatt hirtelen sok magyar munkavállaló jelenik majd meg az osztrák munkaerőpiacon, ezzel nehezítve a belső munkaerő lehetőségeit (Allinger, 2010). A korlátozás végleges és teljes feloldása 2011-ig váratott magára, mindaddig nehezítve az előrelépést más kétoldalú együttműködések területén is.
A 2011-ben bevezetett bankadó néven ismertté vált reform közvetlenül érintette a hazánkban lévő osztrák tulajdonú pénzintézeteket is. A törvény hátterében a 2010-ben „megörökölt” államháztartási problémák álltak: 2009 végén a magyar bruttó államadósság GDP-arányosan elérte a 120%-ot, ezen belül az államháztartás bruttó államadóssága 83%-ot tett ki (Bozsik, 2012). Ennek kiigazítására vezették be a bankadót, amely nagyobb mértékű adóztatást rendelt el az intézményeknél. Számos különadót is kiszabtak, többek között a kiskereskedelmi szektorra vonatkozóan, amely ugyancsak érintette a nálunk található osztrák érdekeltségű társaságokat. A cél mindezekkel az volt, hogy megszorítás nélkül tudjon az ország a 2008-as válság utáni helyzetből talpra állni. Fontos látni azt is, hogy Magyarország példája a különadókra nem egyedi eset volt, Svédország 2009-ben döntött mellette, bankadót pedig Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, sőt, Ausztria is bevezetett 2011-ben (Bozsik, 2012). 2011 végére már 14 országban vezettek be ilyen intézkedést a bankokkal kapcsolatban.
2015-ben egy újabb problémakör nehezítette a magyar–osztrák kapcsolatok helyzetét. A 2015 szeptemberi menekültválság az egyik legnagyobbnak tekinthető konfliktus volt a rendszerváltás óta a két ország között. A magyar megoldás a migrációs válság megoldására, fékezésére, amely során a déli határszakaszon kerítés építése kezdődött, heves vitákat váltott ki Ausztria részéről (Györkös, 2021). A bírálatok ellenére Ausztria maga is szigorított a korábbi bevándorlási szabályain, később pedig a magyar és szlovén határokon visszaállította az ellenőrzést is. Az így kialakított kontroll azonban nemcsak rövid ideig, hanem éveken keresztül fennmaradt. Ausztria később belátta, hogy a magyar módszer mekkora segítség volt az illegális migráció megfékezésében, mégis, a vita éveken keresztül uralta a két ország egymáshoz való viszonyát, ezáltal pedig nehezítette a további együttműködések kialakítását, mélyítését is (Györkös, 2021).
2019-ben Ausztria új szabályozást fogadott el az országában élő, nem osztrák állampolgárok gyermekei után meghatározott családi ellátás összegéről. A reformban a helyi árszínvonal alapján számították ki a támogatás mértékét, valamint a személyi jövedelemadó-kedvezményét is. Az intézkedés negatívan érintette azokat a magyar családokat is, akik a határszakaszokon élnek és ingázó munkavállalónak minősülnek (Pesztericz-Kalas, 2020). Mivel a szabályozás szembemegy az európai uniós rendeletekkel, ezért az Európai Unió Bírósága elé került, 2023-ban pedig a Bíróság ítéletének köszönhetően hatályon kívül helyezték (Court of Justice of the European Union, 2022).
Alig három évvel később, egy újabb konfliktusgóc bontakozott ki a két ország között. Ezúttal a 2022-es orosz–ukrán háború megítélése, politikai támogatása volt az, amely meghatározta Bécs és Budapest kapcsolatát. Míg Ausztria katonailag semleges országként fegyveres haderővel nem támogatta az ukrajnai háborút, egyértelműen elfogadta és követte az EU Ukrajnával kapcsolatos politikáját, addig Magyarország kritikusan fogadta az Oroszországgal szemben hozott EU-s szankciókat és az Ukrajnának nyújtott katonai támogatást is. Az eltérő narratíva rányomta bélyegét a két ország kommunikációjára is, mindazonáltal fontos tény az is, hogy az osztrák politikai életben is erősen megosztotta a véleményeket a kérdés (Wagner, et.al., 2024). A háború hatására kialakuló energiaválság szintén nehezítette az osztrák-magyar párbeszédet. Magyarország számára az orosz eredetű energia létfontosságú, de emellett Ausztria is hosszú ideig vásárolt földgázt Oroszországtól. A politikai nyomás miatt azonban Bécs az orosz energiaimport elhagyása, kiváltása mellett döntött, Magyarország számára azonban mindez kivitelezhetetlen volt. Az energiaimport mellett vitát generált Paks kérdése is, amelyet Ausztria régóta hevesen ellenzett. Az atomenergiát az energiamixéből száműző Ausztria számára ugyanis főként környezetvédelmi kockázatot jelent mind a már meglévő, mind a tervek szerint a jövőben elkészülő paksi atomerőmű (Umwelt Bundes AMT, 2017.; Hungarian Atomic Energy Authority, 2022). Több olyan hatástanulmányt is készítettek osztrák szervezetek és intézetek, amelyek az Ausztriára gyakorolt negatív hatásait nevesítik a létesítményeknek, elsősorban a földrengésbiztonsági és geológiai kockázatok szempontjából.
2026 elején újabb területen alakult ki nézeteltérés Magyarország és Ausztria között. Az ország keleti tartományaiban évtizedeken keresztül azbeszttel szennyezett kőzetet bányásztak és értékesítettek, amely nemcsak osztrák településekre, hanem Magyarország nyugati megyéibe is eljutott (Parlament.gv., 2026). Az áprilisban megválasztott új magyar kormány ugyan hangsúlyozta az eset kipattanása után a kártérítés és a szennyező fizet elv alkalmazásának szükségességét, de érdemi előrelépés azóta sem történt az ügyben. A legtöbb esetben az egyes érintett települések önkormányzatai kezdtek saját költségen a kárelhárításba.
A 2026-os aszály és a Duna magyarországi szakaszán is tapasztalható vízszintcsökkenés miatt a paksi erőmű hűtése veszélybe került. Annak érdekében, hogy az erőmű biztonságosan üzemeljen, egy fenékküszöb kiépítését rendelte el a magyar kormány, amely november 30-ig készülhet el (VG, 2026). Az építkezés idejére a hajóforgalmat az érintett szakaszon leállították, emiatt pedig Ausztria ismét kritikával illettette a magyar megoldást. A bécsi székhelyű Pro Danube International szerint a hajóforgalom és a szállítmányozás ilyen szintű korlátozása beláthatatlan következményekkel járhat (Pro Danube International, 2026). Az intézet elemzése arra mutat rá, hogy az ilyen szintű korlátozás miatt felborulnak a rakományáramlások, nőnek a költségek, csúsznak a határidők, emiatt pedig a Duna mint megbízható szállítmányozási útvonal jelentősen veszít a korábbi reputációjából (Pro Danube International, 2026). Érvelésük szerint mindezek a kockázatok redukálhatók lehetnek ideiglenes hajózási ablakok biztosításával, amelyek így tervezhető, mégis biztonságos módot nyújtanának a szállítmányozók számára. Ebben az esetben az osztrák mellett román érdekek is felmerülnek, mivel a Pro Danube International nemcsak osztrák, hanem román érdekeket is tömörít, alapítói és tagjai révén a román hajózási és logisztikai érdekeket is képviseli. Álláspontjuk szerint a fenékküszöb építése inkább ideiglenes intézkedés, mintsem valódi és végleges megoldás. A szervezet olyan hosszú távú megoldás kialakítását sürgeti, amely képes biztosítani a paksi erőmű biztonságos működését és a Duna stabil, nemzetközi szállítmányozási folyosóként való üzemeltetését (Pro Danube International, 2026). Ausztria és az említett osztrák intézet álláspontja egy fontos kérdésre irányítja a figyelmet: lehetséges-e a Dunán úgy garantálni a paksi energiabiztonságot egy krízis idején, hogy közben a nemzetközi áruszállítás is stabil maradjon.
A dunai szállítmányozást érintő vita
Ausztria számára a folyami szállítmányozás, a Duna zavartalan hajózhatósága kiemelt fontosságúak. Az osztrák szállítmányozási ágakban a folyami szállítási kategória nem kiemelkedő arányú – a Duna részesedése a teljes osztrák áruszállítási volumenből mindössze 0,9% volt 2024-ben (Statistik.at., 2025). A szállítmányozási kategória fontossága inkább az áruforgalomban rejlik: az elmúlt évek adatai alapján átlagosan 90–94%-ban a dunai áruforgalom nem osztrák belföldi forgalom, hanem nemzetközi vagy tranzitforgalom (Statistik.at., 2026). Ezáltal Ausztria kikötői elsősorban nem Ausztrián belüli áruszállításra, hanem nemzetközi logisztikai kapcsolatokra használják a Dunát. Emellett az áruszállítás ezen formájának jelentősége van az Ausztria – Kelet-Európa közötti logisztikai láncban is. Az osztrák statisztikai hivatal 2024-es adatai szerint az Ausztriába keletről érkező dunai áruszállítás összesen 2,3 millió tonnát tett ki (Statistik.at., 2025a). Így a Duna Ausztria számára egy folyamatos közlekedési folyosót jelent. Emiatt abban az esetben, ha Magyarországon tartósan akadályoztatják a hajózást, az nem kezelhető pusztán magyar problémaként. Az osztrák hajók és osztrák kikötők szempontjából megszakadhat a korábbi logisztikai lánc, amelynek egyik végpontja Ausztria. A Via Donau elemzése szerint 2024-ben az osztrák Duna-folyosó keleti határán átlépő importnak 22%-át szállították Dunán. Ugyanezen forgalomban a közút 51%, a vasút 27% volt (Via Donau, 2024).
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/30200816
A kialakult paksi helyzet több okból is nehézséget állít az osztrák folyami szállítmányozás elé. Egyrészt az ország földrajzi helyzete miatt, mivel Ausztria a Duna felső szakaszán helyezkedik el, ha a hajózhatóság Magyarországon megszakad, akkor az Ausztriából keletre tartó hajók nem tudják folytatni az útjukat. Másrészt a hajózást nem lehet alternatív szállítási módokkal egyszerűen kiváltani. Ha egy dunai szakasz nem hajózható, akkor meg kell oldani az áru más módon történő szállítását – vasúti vagy közúti –, vagy várakozhatnak a hajók addig, amíg újra el nem indítják a forgalmat. Az előbbi megoldás jelentős többletköltségekkel jár, az utóbbi pedig időveszteséget generál. A teljes logisztikai lánc megváltoztatása szintén nem járható út.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/30200901/
Harmadrészt a dunai szállítmányozásban előny, hogy nagy tömegű, viszonylag alacsony értékű árut lehet szállítani. Ilyen áruk közé sorolhatók az ömlesztett áruk, mint a gabona, az építőanyagok, a fémipari termékek, az ásványi és egyéb mezőgazdasági termékek is. Ezeknél az áruknál nem minden esetben megoldható, hogy közúti vagy vasúti szállításra térjenek át, a termék mennyiségéből adódóan sem. Végül Ausztriában kifejezetten fontosak a dunai és egyéb folyami kikötők. A linzi Duna kikötőben 2024-ben 3 millió tonna árut rakodtak vízi úton, ami az összes osztrák vízi kikötői árumozgatás több mint 50 százalékát adta (Statistik.at., 2025a). Tehát a Duna nem feltétlenül az egész osztrák gazdaság szempontjából kritikus, de bizonyos ipari központok számára nagyon is az.
Összességében Ausztria nem függ nagymértékben a folyami szállítástól, de a Duna stratégiai jelentőségű közlekedési infrastruktúra bizonyos külkereskedelmi útvonalakon és ipari régiókban. Emiatt, amikor Ausztria azt szeretné, hogy a magyarországi Duna-szakasz hajózható legyen, nem arról van szó, hogy az osztrák áruszállítás nagy része hajón történik. Inkább arról, hogy a Duna egy nemzetközi, határokon átívelő logisztikai lánc, amelyben Ausztria a nyugati végpontok egyik fontos szereplője, Magyarország pedig kulcsfontosságú köztes szakasz.
Összefoglalás, konklúzió
Magyarország és Ausztria kapcsolatát az elmúlt két évtizedben a gazdasági stabilitás és növekedés jellemezte. A két országnak kölcsönösen szüksége van a másikra, amely kölcsönösséghez elengedhetetlen a stabil magyar gazdaság, a működő határ, a szabad munkaerő-áramlás, a kiszámítható szabályozás, a működő ipari beszállítói láncok és a zavartalan kelet–nyugati közlekedési folyosók biztosítása. A politikai viták ellenére a kereskedelmi és gazdasági együttműködések végig szilárdak maradtak, ugyanakkor a kétoldalú egyeztetések hangulatát és harmóniáját sokszor nehezítették az eltérő nézetek. A jelenlegi dunai szállítmányozási helyzet az elmélyült magyar–osztrák viszonyban így már nemcsak két ország kereskedelmi kérdésének minősül, hanem a Bécs – Pozsony – Budapest – Balkán irányú közép-európai gazdasági tér részeként értelmezendő.
Felhasznált források
Allinger, Bernadette (2010): Wage and social dumping feared when labour market opens in 2011. https://www.eurofound.europa.eu/en/publications/all/wage-and-social-dumping-feared-when-labour-market-opens-2011
Bozsik Sándor (2012): A Magyar Kormány Bankokra Vonatkozó Törvényeinek És Rendeleteinek Gazdasági Hatásai. Gazdaságtudományi Közlemények, 6. kötet, 1. szám (2012), pp. 21–37. https://matarka.hu/koz/ISSN_1588-9033/6k_1sz_2012/ISSN_1588-9033_6k_1sz_2012_021-037.pdf
Court of Justice of European Union (2022): The adjustment of family allowances and of various tax advantages granted by Austria to workers according to their children’s State of residence is contrary to EU law. https://curia.europa.eu/site/upload/docs/application/pdf/2022-06/cp220102en.pdf
Györkös Enikő (2021): Az osztrák–magyar kapcsolatok alakulása a Sebastian Kurz vezette kormányok idején. Európai Tükör, 2021/3. pp. 59-73. https://real.mtak.hu/146931/1/03_gyorkos_59-75_Europai_Tukor_2021_03.pdf
Hungarian Atomic Energy Authority (2022): Austrian-Hungarian bilateral expert meeting on the site characteristics of the new nuclear power plant units. https://www.haea.hu/web/v3/haeaportal.nsf/web?OpenAgent=&article=news&uid=C3041D03A9D3499FC12587EC00595420
OEC World (2026): Austria – Hungary trade relations. https://oec.world/en/profile/bilateral-country/aut/partner/hun
ONB (2012): Österreichische Direktinvestitionen im Ausland rreichische Direktinvestitione e Direktinvestitione d und ausländische Direktinvestitionen in Österreich. Stand per Ende 2010. https://www.oenb.at/dam/jcr%3A413bdd97-39fd-4c37-b795-00f76d33af8b/shst_2011_10_direktinvestitionen_tcm14-251219.pdf
Österreichische Botschaft (2026): Wirtschaft Bilaterale Wirtschaftsbeziehungen. https://www.bmeia.gv.at/oeb-budapest/oesterreich-in-ungarn/wirtschaft
Parlament.gv. (2026): 6652/J XXVIII. GP. https://www.parlament.gv.at/dokument/XXVIII/J/6652/fnameorig_1772759.html
Pesztericz-Kalas Vivien (2020): Osztrák családtámogatási törvény: kedvező lesz-e a magyarok számára az EU Bíróságának döntése? https://www.ludovika.hu/blogok/ot-perc-europa-blog/2020/05/29/osztrak-csaladtamogatasi-torveny-kedvezo-lesz-e-a-magyarok-szamara-az-eu-birosaganak-dontese/
Pro Danube International (2026): Linkedin post: https://www.linkedin.com/posts/pro-danube_pro-danube-international-has-issued-an-open-activity-7501586591455485952-ZynU?utm_source=share&utm_medium=member_desktop&rcm=ACoAAE5-aYEBu2h8C9tH_DrJp6yYQeDYBIBcKW4
Statistik.at (2025): Modal splithttps://www.statistik.at/en/statistics/tourism-and-transport/freight-transport/modal-split
Statistik.at (2026): Güterverkehr Binnenschifffahrt, https://www.statistik.at/statistiken/tourismus-und-verkehr/gueterverkehr/gueterverkehr-binnenschifffahrt
Statistik.at (2025a): Transportaufkommen im Güterverkehr auf der Donau 2024 gestiegen. https://www.statistik.at/fileadmin/announcement/2025/03/20250327Binnenschifffahrt2024.pdf
Szigethy-Ambrus Nikoletta (2023): Ausztria gazdasági helyzete és a magyar-osztrák kapcsolatok alakulása. Oeconomus Elemzések. https://www.oeconomus.hu/irasok/ausztria-gazdasagi-helyzete-es-a-magyar-osztrak-kapcsolatok-alakulasa/
Umwelt Bundes AMT (2017): UVP Kernkraftwerk Paks II. https://www.umweltbundesamt.at/uvpkkwpaksii
Via Donau (2024): Annual Report on Danube Navigation in Austria. https://www.viadonau.org/fileadmin/user_upload/Annual_Report_on_Danube_Navigation_2024.pdf
VG (2026): Ilyen nincs: Ausztria után újabb ország szállt bele a paksi fenékküszöbbe – novemberig nem lehet várni, beláthatatlan következményei lesznek, ha nem engedik át a hajókat. https://www.vg.hu/nemzetkozi-gazdasag/2026/09/paksi-fenekkuszob-duna-panasz-pro-danube-international#google_vignette
Wagner, Franziska – Sablina, Liliia – Mikola, Bálint (2024): Russia and Central European illiberal actors: mutual legitimation amid the full-scale invasion of Ukraine. East European Politics, Vol.41., Issue, 1. pp. 159-190. https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/21599165.2024.2420967
WKO (2026): Länderprofil UNGARN. https://www.wko.at/statistik/laenderprofile/lp-ungarn.pdf
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
