Élet a hátországokban: így alakult át a munkaerőpiac Oroszországban és Ukrajnában
OecoGlobus » Élet a hátországokban: így alakult át a munkaerőpiac Oroszországban és Ukrajnában
2022 óta az oroszországi és ukrajnai munkaerőpiac a háború következtében jelentős átalakuláson ment keresztül. Ugyan mindkét ország egyazon háború résztvevője, de a munkaerőpiaci folyamatokban ellentétes mintázatok rajzolódnak ki. Míg Ukrajnában a fő problémát jelenleg az intenzív elvándorlás és a munkaerő szétszóródása jellemzi, addig Oroszországban a gazdaság háborús mobilizálása miatt alakult ki munkaerőhiány. Az ellentétes minta mindazonáltal hasonló eredményeket vált ki mindkét országban: az eltűnő férfi munkaerőt nők, vagy eseti jelleggel idősebb, nem hadköteles férfiak helyettesítik. A háborús gazdaságra való átállás jelentősen növelte a munkabéreket is, hiszen egyes ágazatokban akár a korábbi bérek dupláját is kifizetik a szakképzett munkaerőért. Az alábbi rövid elemzésben a két hátország munkaerőpiaci helyzetét tekintjük át az elmúlt négy év távlatából, kitérve arra is, hogy a háború lezárása után mindez milyen következményekkel járhat az újjáépítéshez.
Az ukrán munkaerőpiac átalakulása
2026 első félévének végéig az ukrán menekültek száma az Európai Unióban 4,38 millió főt tett ki. Az immár ötödik éve tartó háború során jelentős számban vándoroltak ki az országból aktív korú férfiak, valamint idősebb állampolgárok is. Ugyan a legtöbb menekültügyi jelentés szerint az érkező ukrán állampolgárok nagyobb arányban nők és gyerekek, magas a fiatal férfiak száma is. Ők jellemzően a hadkötelezettség elől menekültek az Európai Unióba, ahol munkát vállalva igyekeznek támogatni azokat családtagjaikat, akik sok esetben otthon várják a békét.
A jelentős számú menekült természetes módon az ukrán munkaerőpiacra is számottevően hatott, átalakítva a korábbi struktúrákat. Azokon túl, akik külföldre távoztak, szükséges figyelembe venni a belső menekülteket is, hiszen számuk 2026 első félévének végén 3,7 millió főt tett ki. Mindez jól mutatja, hogy a munkaerőpiaci átalakulásban fontos szerepe volt azoknak, akik az ország keleti részéből a nyugatiba költöztek, és ott léptek be újra a munkaerőpiacra. További fontos tényező a munkaerőpiaci helyzet átalakulásában a katonai szolgálat és a háborús elhalálozás is, amelyek ugyancsak csökkentik a rendelkezésre álló munkaerőt. Az ENSZ szakosított szerve, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) adatai szerint a háború következményei között kifejezetten a demográfiai visszaesést, az elmozdulást, a munkaerőhiányt és a készség-illeszkedési problémákat érdemes vizsgálni, mivel ezek hosszú távon hatnak majd az ország gazdasági és társadalmi helyzetének alakulására.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/30068085/
Annak ellenére, hogy az ukrán gazdaság számos ágazatban munkaerőhiánnyal küzd, paradox módon a munkanélküliség is jelen van az országban. Egyes térségekben és szakmákban nincs elegendő munkaerő, míg más részeken a munkanélküliség, az elhelyezkedés okoznak problémát. A Világbank 2025-ben készített felmérése szerint a munkaképes korú felnőttek 13,1 százaléka számolt be munkahelyelvesztésről a jelzett évben, szemben a 2023-as 11,5 százalékos aránnyal.
Átalakult a képzettségek és a munkakörök egymáshoz illeszkedése is. 2024 végén az ukrán foglalkoztatottak mintegy 11,3 százaléka dolgozott képzettségének megfelelő helyen, míg 2022 előtt ez a szám 17 százalékos volt. A háború tehát nem egyszerűen kevesebb munkahelyet jelent, hanem ténylegesen átrendezte azt, hogy egészen pontosan ki milyen munkát végez. A munkaerőhiány következtében bizonyos szakmák felértékelődtek az elmúlt négy év során. Az építőiparban, a szállítmányozásban, a feldolgozóiparban, az energetikai területeken, valamint az egészségügyben és mindazokban a szektorokban, amelyek a helyreállításhoz szükséges műszaki területeket érintik, jelentős a munkaerőhiány. Amennyiben sikerülne a háborúban álló feleknek békét kötni, úgy a következő nagy kérdés az lenne, hogy az újjáépítést kik valósítanák meg, és lenne-e mindehhez elegendő szakképzett munkaerő?
A háború hatására a női munkaerő szerepe megnőtt. A férfiak katonai szolgálatot teljesítenek, sokan meghaltak, rokkanttá váltak, tartósan kiestek a munkaerőpiacról, emiatt pedig egyre több, korábban férfiak által dominált munkakört nők töltenek be. Számukra további terhet jelent az, hogy a megélhetés mellett a gyermekneveléssel, a háztartással, sok esetben a lakóhely elvesztésével vagy családtagjuk elhalálozása miatti traumákkal is meg kell küzdeniük. Mindazonáltal a kialakult állapot paradox módon nem növelte a női foglalkoztatottak számát Ukrajnában, sőt. Egy 2025-ös, Ukrajnával foglalkozó elemzés szerint a női foglalkoztatási ráta 52,7 százalékról 49,8 százalékra esett vissza 2021 és 2023 között. Ezt erősíti meg a Világbank beszámolója is, mely szerint az ukrán munkaerőpiac 2025-re jelentősen összezsugorodott. Ezzel együtt igazolható az is, hogy bár szükséges a munkaerő pótlása, sok esetben olyan ágazatokban is, amelyek hagyományosan férfiak által betöltött pozíciókat tartalmaznak, a női és férfi munkabérek között továbbra is jelentős a szakadék. A 2026. első negyedévi adatok szerint a női és férfi alkalmazottak átlagbére között 26,6 százalékos bérszakadék volt Ukrajnában. A nők átlagosan a férfiak bérének 73,3%-át keresték meg. A háború előtt, 2021-ben a bérszakadék 18,6 százalékos volt, így a háború ezen a területen is kifejtette negatív hatásait.
Az orosz munkaerőpiac átalakulása
Oroszországban a háborús gazdaságra való átállás és a rekordalacsony munkanélküliség jellemzik a munkaerőpiacot. A hadiipar sok esetben elszívta a civil gazdaságból a munkaerőt, főként azok az ágazatok, amelyek nagy állami megrendeléseket kaptak, így például a beszállító társaságok, a logisztikai cégek és a kapcsolódó iparágak. A növekvő kereslet így munkaerőszükségletet eredményezett.
A katonai toborzás, mozgósítás természetesen nem kerülte el az orosz munkaerőpiacot sem. Az eddigi eredmények alapján az látható, hogy ennek hatására közvetlenül csökkent a civil munkaerő-kínálat. A 2022-es részleges mozgósítás közel 300 ezer tartalékost érintett, valamint jelentős elvándorlást indított el az országból. 2026-ban ismét komoly problémát jelent Oroszországban, hogy a hadsereg utánpótlása megfelelően megoldott legyen. A munkanélküliségi adatok rekordalacsony értékekről számolnak be, az orosz jegybank 2,2%-os munkanélküliséget jelzett korábban, ahogyan a Nemzetközi Valutaalap (IMF) adatbázisa is hasonló értékről számolt be 2025 végén. Ezzel együtt a munkaerő-kínálat növekedése gyakorlatilag stagnált az országban. A munkaerőhiány kezelésére a legtöbb vállalat a bérek versenyeztetésével kívánta megoldani a problémát, amely országos szinten a munkabérek gyors emelkedését eredményezte. Azok a vállalatok, amelyek nem találtak elegendő munkaerőt a gyártási, termelési folyamatokhoz, jellemzően a robotizációt, automatizálást, a dolgozói átképzéseket részesítették előnyben. A munkabérek emelkedése látványos volt 2021 és 2025 között: a nominális havi átlagfizetések négy év alatt 75,3 százalékkal nőttek Oroszországban, azonban reálértéken számítva már jóval árnyaltabb képet láthatunk. Az orosz statisztikai hivatal adatai szerint 2025-ben az éves reálbér 4,4%-kal nőtt az előző, 2024-es értékekhez képest, tehát a nominális béremelkedés egy része inflációt kompenzál.
Az orosz munkaerőpiac egyik sajátossága lett az elmúlt években, hogy a katonai szolgálatot sokan mint főállást vállalták. Az állam ugyanis jelentős munkabért biztosít azoknak, akik vállalják a harcokat. A katonai és hadiipari bérek azonban erősen torzítják a piacot, valamint elszívják az alacsonyabb fizetésű civil ágazatokból a férfi munkaerőt. Ez jellemzően azokban a régiókban okoz problémát, amelyek gazdaságilag kevésbé integráltak, mivel ott a katonai szolgálatért kapott bér jelentős jövedelmi forrássá vált.
A munkaerőpiaci helyzet viszontagságaira Oroszország már korábban is közép-ázsiai vendégmunkások alkalmazásával próbált reagálni, a háború azonban ezt a területet is átalakította. Egyrészt a vendégmunkások száma nem volt akkora, amekkorával a kieső munkaerőt pótolni tudták volna. Másrészt a 2024-es terrortámadás után jelentősen szigorították az Oroszországba való bevándorlási feltételeket, ami egyben nehezítette a vendégmunkásokkal való munkaerőpótlás helyzetét is. Az orosz jegybank közlése szerint 2025 második felében már érzékelhetőek a enyhülés jelei a munkaerőpiacon: a jelentés szerint csökkent a betöltetlen állások és a munkaerőhiányt jelző vállalatok aránya, de ez még nem jelent visszatérést a háború előtti normál munkaerőpiaci állapotokhoz.
Összességében a háború több mint négy éve alatt a két hátországban a harcok átalakították a munkaerőpiacot. Megváltozott, hogy ki dolgozik, hol dolgozik és milyen munkát végez, mekkora munkabérért cserébe. Ukrajnában a munkaerő hiánya elsősorban a háború okozta népességvesztésből és elvándorlásból fakad. Oroszországban viszont a gazdaság szívta fel a rendelkezésre álló munkaerőt a hadiiparba és a hadseregbe. Emiatt Oroszországban különös helyzet alakult ki: miközben a gazdaságot komoly háborús költségek terhelik, a munkanélküliség történelmi mélypontra esett és a vállalatok dolgozókért versenyeznek. A 2026-os események tovább bonyolítják az orosz munkaerőpiaci helyzetet, mivel Oroszországban éppen most válik egyre nehezebbé a háború emberigényének fenntartása. A toborzás drágul, a szerződéses katonák iránti kínálat gyengül, és a Kreml számára ismét felmerült egy újabb mozgósítás kockázata. Ez a következő időszakban közvetlenül is tovább szűkítheti az orosz civil munkaerőpiacot.
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
