Categories
OecoBright Oecogram

Az olimpikonná válás ára

Lassan az összes sportágban zárulnak a kvalifikációs lehetőségek a 2024-es párizsi olimpiára. Ilyenkor gyakran egyértelműnek vesszük az ún. sikersportágakból érkező jó híreket az olimpiai kvóták megszerzéséről. A nagy nemzetközi sportesemények kapcsán általában a közvetlenül látható eredményeket értékeljük, vagyis a kimagasló sportteljesítményt. Ugyanakkor sokan felhívják a figyelmet arra a hosszú évekig tartó munkára és a kitartásra is, amely egy-egy teljesítmény mögött áll. A kiemelkedő sporteredmények társadalomra és gazdaságra gyakorolt hatása jelentős. Így például a labdarúgóvilágbajnokság győztesének GDP-jére is serkentően hathat a bajnoki cím elnyerése, mivel a nemzeti büszkeséghullám pozitívan hat a gazdasági szereplőkre, amely javítja a munkakedvet és emeli a termelékenységet. Azzal a kérdéssel viszont lényegesen kevesebbet foglalkozunk, hogy az egyes sportolóktól mekkora anyagi áldozatot követel meg a kimagasló eredményekhez vezető út. A társadalom, illetve az állam hajlandó-e támogatni a sikereket, és ha igen milyen mértékben. Magyarország magát sportnemzetként határozza meg, és nemzetközi viszonylatban élen jár a magas társadalmi hozzáadott értéket teremtő ágazat, és szereplőinek, a sportolók támogatásában.

A sport esetében a finanszírozás kérdése állandó viták tárgyát képezi. Elsősorban nyugati országokban jelentős üzletté vált néhány csapatsport, mint például az amerikaifutball (NFL), az észak-amerikai kosárlabda és a nyugat-európai labdarúgás. Ugyanakkor ez a modell nem minden sportágra jellemző, és rendkívüli egyenetlenségek vannak az egyes ágazatok üzleti modelljeiben. Az állami támogatás elkerülhetetlen, mivel óriási nemzetközi versengés alakult ki. Míg évtizedekkel ezelőtt elsősorban az észak-amerikaiak és európaiak fölénye volt megfigyelhető mind a sportokban, mind a nemzetközi tornák helyszínei között, addig mára már az ázsiai országok vagy a Perzsa-öböl térségének pozíciója is sokat erősödött. Ázsia hatalmas figyelmet és erőforrásokat fordít a felzárkózásra. A nagy nemzetközi sportesemények egyre gyakrabban kerülnek megrendezésre Európán és Amerikán kívül, más kontinenseken. Így például 2010-ben Dél-Afrikában rendezték a labdarúgó világbajnokságot, 2014-ben Brazíliában, majd rá két évre, 2016-ban a latin-amerikai ország olimpiai játékok házigazdája is volt. Az ázsiai helyszínek pedig napjainkban már teljesen megkerülhetetlenek, legyen szó olimpiáról, labdarúgó világbajnokságról, de a világ leglézettebb eseményei között tartják számon az Ázsia Játékokat. Ennek az éleződő versenynek nem csupán a gazdasági befektetés, például az országimázs erősítése, vagy a nemzeti kultúra megismertetése, és a nemzetközi kapcsolatok javítása a célja. A sport nagymértékben hozzájárul a közösségérzéshez, a nemzeti büszkeség érzéséhez, a közhangulat javulásához, amely nem csupán önmagában fontos, de gazdasági kihatásai is lehetnek, a termelékenységre és ezáltal a GDP-re.

Melyek a legköltségesebb sportok?

Az egyes sportágak költsége nehezen összevethető nemzetközi szinten, a különféle erőforrások hozzáférhetősége miatt. Például Európában kisebb távolságokat kell áthidalni egy-egy nemzetközi verseny miatt, mint ha valaki az Észak-Amerikai kontinensről indul külföldi rendezésű nemzetközi tornákon. Továbbá fontos szempont az is, hogy a sportfinanszírozási modellek eltérése miatt egyes országban, mint például az Egyesült Államok, a legköltségesebb sportok csak a leggazdagabb és legtehetségesebb sportolók számára hozzáférhetőek. Eközben az államilag fenntartott infrastruktúra, illetve a sport támogatása nagyobb hangsúlyt kap a szélesebb szociális hálóval rendelkező európai országokban. Európai uniós összehasonlításban Magyarország élenjár a sportolási lehetőségek javítására és a rekreációra fordított állami támogatásokban.

Egy, a sportolók átlagos költségeit vizsgáló, 2019-es amerikai felmérés ötféle költségtípust vett alapul. Ezek: az edzőtáborok, versenyek regisztrációs díjai, és a helyszínekre utazás, valamint maguk az edzések és a felszerelés. Sportágtól függetlenül az utazási költségek a legmagasabbak, amelyeket a felszerelés, az edzés, a regisztrációs díjak és az edzőtáborok követnek.

Az amerikai kutatás alapján a fiatalok számára a versenyzővé válás a következő sportágakban a legdrágább: a jégkorong, a síelés és a snowboard, valamint a gyeplabda. Ezektől az összegektől elmarad a luxussportnak tartott tenisz és golf. Az átlagnál valamivel költségesebb az úszás és a harcművészetek is. Eközben például a röplabda, a birkózás, a labdarúgás, a kosárlabda vagy a 2020-as olimpián debütáló gördeszka átlag alatti finanszírozást igényelnek, míg a legkisebb költségekkel az atlétika esetében számoltak (lásd. lenti ábra).

Mennyibe kerülhet felkészülni az olimpiára?

A nemzetközi szinten is kevéssé kutatott kérdéskörre vonatkozóan csekélyszámú adat elérhető. 2021-es (eredetileg tervezett dátuma szerint 2020-as) tokiói olimpiát megelőzően készült egy kalkuláció az Egyesült Királyságban, amely hét sport esetében vizsgálta, mennyibe kerülne, és mennyi időt kellene edzeni, hogy valaki odaérjen az olimpiai mezőnybe (lásd. lenti ábra).

A kutatók azt találták, hogy az olimpikonok átlagosan napi öt és fél órát edzenek, a hét hat napján. A költségek tekintetében hatalmas különbségek adódnak az egyes sportágak között, mind a világszínvonalú edzők megnyerése, mind a felszerelések vásárlása között.

Lényeges az is, hogy az edzésen kívüli órák ugyanolyan fontosak egy versenyző számára, mint a sporttal töltött idő. Ennek része lehet a gyógyulás, a fizikoterápia és a masszázs, a sportpszichológia és a táplálkozás, illetve a megfelelő étrend összeállítása. Az élsportolók közül sokaknak időt kell fordítania az üzleti oldalra, vagyis a szponzori elkötelezettségekre, a médiainterjúkra, amelyek mellett adminisztratív feladatok is várnak rájuk. Továbbá rengeteg időt vesz igénybe a nemzetközi versenyekre történő utazás. Ahhoz, hogy valaki a világ legjobbja legyen egy sportban, többet kell sokszor vállalnia, mint egy teljes munkaidős állás. Ráadásul, amennyiben a sportoló megsérül, az hatalmas kiesést jelenthet mind a felkészülési idő szempontjából, mind a díjak vagy szponzori támogatások elmaradása okán.

Fontos azt is szem előtt tartani, hogy még az egyéni sportoknál is csapatmunkáról van szó. Minden olimpikon mögött szakemberek állnak: edzők, teljesítményspecialisták, technikai stáb (a gyógytornásztól a felszereléseket karbantartó stábtagokig hosszú a sor), csapatmenedzserek, ügynökök és szponzorok.

A felmérésben vizsgált hét sportág költségének és időráfordításának mértékét tekintve az elemzők a skála teljes spektrumát igyekeznek megfogni, a legkevésbé drágától a legnagyobb ráfordításokat igénylő ágazatokig. Az angol viszonyok között számolt legolcsóbb sport a vizsgálatban a cselgáncs volt. 36,5 millió forint körüli összeget emészt fel 4 évre vetítve, ami havi szinten 760 ezer fontot jelenthetett a 2020-as olimpia előtti brit árakon. Heti szinten a cselgáncs edzések átlagos időtartama eléri a 33 órát. A judo pénzügyi ráfordításainak körülbelül kétszerese volt az íjászat, ami éves szinten 70 millió forintot meghaladó összeget emésztett fel négy év alatt. Ez havonta közel 1,5 millió forintot jelentene. A négyéves időszakban több, mint 6200 órát szükséges edzéssel tölteni, vagyis heti 30 órát. Hasonló nagyságrendet képvisel az összegek tekintetében a tollaslabda. Az íjászat és a tollaslabda anyagi igényének körülbelül kétszerese a súlyemelés, az ökölvívás és a triatlon. Ez a felmérés a lovassportokat emelte ki a legmagasabb szinten, amely négy év során 200 millió forintos összeget is meghaladhat angliai viszonylatban, a 2020-as olimpiát megelőző tételekkel számolva.

A kutatás alapján időráfordítás tekintetében a triatlonra kell a legrövidebb óraszámmal kalkulálni, 5200 órát négy év alatt, függetlenül attól, hogy egyszerre három sportágban kell magas színvonalon teljesíteni. Ez az óraszám heti 25 órát jelentene. Eközben más, szakági elemzések ennél nagyobb óraszámmal kalkulálnak, heti legalábbis 30 órás edzésidővel.


Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/olimpiai_felkeszules_ara_sportagak_finanszirozas-1h984wvoxpz8d2p?live 

Hazai sporttámogatás nemzetközi kitekintéssel

A sportfinanszírozás sajátos példája az Egyesült Államok, ahol a sportolóknak javarészt privát szponzorokra kell támaszkodniuk, hogy biztosítsák a nemzetközi sikereket saját maguk és hazájuk számára. Ez rengeteg időt és erőforrást emészthet fel a sportolók részéről. Ugyanakkor egy a 330 millió lakosú ország olyan hatalmas erőforrásokkal rendelkezik, hogy hagyatkozhat a piaci mechanizmusokra. Eközben például a kelet- és közép-európai országaiban (például: Lettország, Magyarország, Észtország, Szolvákia és Csehország), Ázsiában (például: Szingapúr, Indonézia, Kazahsztán, Malajzia, a Fülöp-szigetek és Japán) vagy Új-Zélandon és Ausztráliában magasabb összegekkel honorálják az olimpiai érmeket. A magyar, az észt és a cseh sporttámogatási modell más európai országokkal összevetve szociálisan érzékenyebb. E finanszírozási modellek a GPD-arányában magasabb támogatásokat biztosítanak a sport ágazatának. Ilyen módon nem csupán utólag ismerik el a kiemelkedő teljesítményeket, hanem alapot is biztosítanak azok számára, akik elindulnak a felkészülés rögös útján. Más országokban inkább az általános sporttámogatás a hangsúlyos, és az olimpikonok nem kapnak külön jutalmat a kiemelkedő eredmények után mint, például Svédország, Hollandia vagy Luxemburg esetében.

Magyarországon a sport 2010 óta kiemelt stratégiai ágazat. Először az öt látvány-csapatsportág (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, kosárlabda, jégkorong vízilabda) támogatása került a fókuszba 2011-től. Majd 2013 nyarától újabb 16 sportágat nyilvánítottak kiemeltté. Emellett további 20, sportszakmai szempontból jelentős sportágnak felzárkóztatási alapot hoztak létre. A szakpolitika emellett nemzetközi versenyek megrendezésére is koncentrál, amely a turizmus legdinamikusabban fejlődő ágát, a sportturizmus fejlődését erősíti. A rendezvényeket befogadó infrastruktúra megépítése emeli a beruházási rátát, és hozzájárul a városkép fejlesztéséhez is. Így például az Év Stadionja  nemzetközi szavazáson az ötödik lett a Nemzeti Atlétikai Csarnok. Budapest nagy előrelépést ért el, hogy fontos sporttal azonosított városok rangsorában, 2022-ben már 13. legkiemelkedőbb városa volt a világ sportturizmusának, többek között megelőzve Dohát, amely a 2022-es labdarúgó világbajnokság házigazdája volt. 2023-ban Budapest már a 10. legjelentősebb helyszíne volt a világ sporteseményinek.

Senior kutató | Megjelent írások

Németh Viktória makroökonómiai elemző és külpolitikai szakértő. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott nemzetközi tanulmányok szakon. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem PhD hallgatója. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Pénzügyminisztériumnál, a Magyar Nemzeti Banknál és az Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja.

Iratkozzon fel hírlevelünkre