Miközben a legtöbb európai országban a heti 40 órás munkahét számít „jogilag” általánosnak, a ténylegesen ledolgozott munkaidő ennél jóval alacsonyabb, és hosszú távon folyamatosan csökken. A legfrissebb adatok szerint jelentős különbségek vannak az egyes EU-tagállamok között: míg Görögországban dolgoznak historikusan a legtöbbet, addig Hollandiában a legkevesebbet. A hosszabb munkaidő azonban nem feltétlenül jelent nagyobb gazdasági teljesítményt vagy magasabb termelékenységet – ezt jól példázza a görög gazdaság esete. Elemzésünk bemutatja, hogyan alakult a munkaidő az Európai Unióban, milyen tényezők állnak a hosszú távú csökkenő trend mögött, miért számít Görögország évek óta különutasnak, és hol helyezkedik el Magyarország az európai rangsorban.
Mennyit dolgozunk Európában?
Az Eurostat legfrissebb adatai szerint 2025-ben az Európai Unióban a 20–64 éves foglalkoztatottak átlagosan heti 35,9 órát dolgoztak ténylegesen, míg 10 évvel korábban, 2015-ben 36,9 órát. Ez a mutató nem a szerződés szerinti munkaidőt, hanem a valóban ledolgozott órákat méri, vagyis beleszámítja a túlórát és a részmunkaidős munkát is, miközben nem tartalmazza a szabadságon vagy betegállományban töltött időt.
Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/heti-munkaora-1h7v4pdqkl5884k
Az egyes tagállamok között jelentős különbségek figyelhetők meg: Görögország áll az első helyen 39,6 ledolgozott órával, őket követi Bulgária és Lengyelország (egyarán 38,7 óra), valamint Litvánia (38,4 óra). A lista másik végén Hollandia (31,9 óra), Dánia, Németország és Ausztria található, ahol 34 óra körüli a heti átlagos tényleges munkaidő.
Az eltérések ugyanakkor nemcsak a munkakultúrát tükrözik, hanem a gazdaság szerkezetét, a részmunkaidő elterjedtségét és az ágazati különbségeket is. Így azokban az országokban, ahol sokan dolgoznak részmunkaidőben – például Hollandiában –, az átlagos heti munkaidő automatikusan alacsonyabb.
Továbbá az EU-ban a leghosszabb munkahetet a mezőgazdasági, erdőgazdálkodási és halászati szakmákban dolgozóknál (42 tényleges munkaóra), a vezetőknél (40,6 óra) és a fegyveres erőknek dolgozóknál (39,4 óra) regisztrálták. Ezzel szemben a legrövidebb munkahétet az alapszintű foglalkozásokban (31,8 óra), az irodai kisegítő munkatársaknál (34 óra) és a szolgáltatói és értékesítési munkatársaknál (34,5 óra) mérték.
Miért nem 40 órát dolgozunk, és miért csökken hosszú távon a ledolgozott munkaidő?
Bár a legtöbb európai országban továbbra is a heti 40 órás munkahét tekinthető a teljes munkaidő jogi alapjának, a ténylegesen ledolgozott órák száma ennél alacsonyabb. Ennek egyik oka, hogy egyre többen dolgoznak részmunkaidőben, különösen Nyugat-Európában, emellett a szabadságok, a betegállományok, a rugalmas foglalkoztatási formák és a munkaidő-kedvezmények is csökkentik az átlagot.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/21237172/
Hosszabb történelmi távlatban is egyértelmű trend figyelhető meg: a fejlett gazdaságokban folyamatosan csökken az éves ledolgozott munkaórák száma. Ennek egyik magyarázata, hogy a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan nőtt a társadalmak jóléte, így az emberek nagyobb hangsúlyt helyeznek a szabadidőre és a munka–magánélet egyensúlyára. Emellett a termelékenység javulása lehetővé teszi, hogy ugyanakkora vagy nagyobb gazdasági teljesítmény kevesebb munkaórával is előálljon. A szakirodalom ugyanakkor arra is rámutat, hogy a rövidebb munkaidő mögött intézményi tényezők – például a szakszervezetek által kialkudott szabadságok, a munkajogi szabályozás és az adórendszer – is szerepet játszanak.
Miért dolgoznak olyan sokat a görögök?
Első ránézésre meglepő lehet, hogy 2009 óta folyamatosan minden évben Görögország vezeti az uniós rangsort, hiszen az országot gyakran nem a magas termelékenységgel azonosítják. A hosszú munkaidő mögött azonban több strukturális tényező áll.
A görögök hosszabb heti munkaidejének egyik legfontosabb magyarázata a foglalkoztatási szerkezet. Görögországban az uniós átlagnál (14%, 2025) jóval magasabb az önfoglalkoztatók (24,8%) és a családi kisvállalkozások aránya, márpedig a saját vállalkozásban dolgozók jellemzően lényegesen hosszabb munkaidőt vállalnak, mint az alkalmazottak. Az Eurostat adatai szerint 2024-ben az EU-ban az önfoglalkoztatók 27,5%-a dolgozott átlagosan heti 49 órát vagy annál többet, miközben az alkalmazottak körében ez az arány mindössze 3,4% volt.
Az önfoglalkoztatók magas aránya történelmi és intézményi okokra is visszavezethető. Görögországban hagyományosan sok a mikro- és családi vállalkozás (a vállalkozások 94,7%-a mikrovállalkozás), miközben az önfoglalkoztatók körében az adóelkerülés hosszú időn keresztül komoly problémát jelentett (2009-2016 között becslések szerint az önvállalkozói jövedelem felét nem jelentették be). Ennek visszaszorítására a görög kormány 2023 végén bevezette a minimális vélelmezett jövedelemre épülő adózási rendszert, amelynek célja az adóelkerülés mérséklése és a közteherviselés igazságosabbá tétele volt.
Nem meglepő tehát, hogy Görögországban kiemelkedően magas a nagyon hosszú munkaidőben dolgozók aránya is. Míg az Európai Unióban átlagosan a 20-64 éves foglalkoztatottak 6,6%-a dolgozott heti legalább 49 órát (2024), addig Görögországban ez az arány 12,4% volt, amivel az ország az első helyen állt az uniós rangsorban.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/24788993/
A hosszú munkanapokat az is jól szemlélteti, hogy a hétvégi munkavégzés is jóval gyakoribb az országban, mint az uniós átlag. 2025-ben a görög alkalmazottak 31,5%-a dolgozott rendszeresen hétvégén, szemben a 18,5%-os uniós átlaggal (15–64 éves korosztály). Még ennél is magasabb volt ez az arány az önfoglalkoztató munkaadók körében: háromnegyedük (75%) hétvégén is dolgozott Görögországban, ami szintén a legmagasabb érték volt az Európai Unióban.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/29683379/
A hosszú munkaidőhöz az ágazati szerkezet is hozzájárul. Görögországban a vendéglátás és a szálláshely-szolgáltatás súlya kiemelkedő a foglalkoztatásban: 2022-ben a (nem pénzügyi) üzleti szektorban dolgozók 20,7%-a ebben az ágazatban dolgozott, ami messze a legmagasabb arány volt az Európai Unióban. A nagy munkaerő-igényű, erősen szezonális turisztikai ágazatokban ráadásul a hosszabb munkanapok és a hétvégi munkavégzés is jóval gyakoribb, mint a gazdaság más területein. Emellett a görög foglalkoztatottak közel egynegyede (24,5%) a nagy- és kiskereskedelemben, valamint a gépjárműjavításban dolgozott, ami szintén az ország szolgáltatásorientált gazdasági szerkezetét tükrözi.
A görög munkaerőpiac problémája ugyanakkor nem az, hogy keveset dolgoznának az emberek, hanem az, hogy a ledolgozott órákhoz képest alacsony a termelékenység. A görög munkatermelékenység egy foglalkoztatottra vetítve több mint 30%-kal marad el az uniós átlagtól. A gyengébb teljesítmény mögött több strukturális tényező is áll: a kisvállalkozások magas aránya, az ebből eredő kisebb méretgazdaságosság, az alacsony technológiai fejlettség, az innovációt visszafogó alacsony beruházások – különösen a szellemi tulajdonba és a digitalizációba –, a szakképzett munkaerő hiánya, alacsony részvétel a felnőttképzésben, valamint az üzleti környezet és a közigazgatás hatékonyságával kapcsolatos problémák. Görögországban tehát nem feltétlenül hatékonyabban, hanem egyszerűen többet dolgoznak.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/19192975/
Ez az összefüggés a 2024-ben bevezetett – sokat vitatott – hatodik munkanap lehetőségét is árnyalja. A görög kormány célja nem pusztán a munkaidő növelése volt, hanem a munkaerőhiány enyhítése és a gazdasági növekedés ösztönzése egy olyan országban, ahol a munkaképes korú népesség folyamatosan csökken.
Magyarország helyzete
Magyarország a középmezőnyhöz tartozik az Európai Unióban: a magyar foglalkoztatottak heti átlagos tényleges munkaideje, 37,4 óra meghaladja az uniós átlagot (36 óra), ugyanakkor elmarad a görög, bolgár vagy lengyel értékektől (39-40 óra).
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/29694787/
A részmunkaidős foglalkoztatás aránya Magyarországon továbbra is alacsonyabb (4,7%), mint Nyugat-Európában (20-40%), ami önmagában is magasabb átlagos ledolgozott munkaidőt eredményez. Mindazonáltal a „túlmunka” sem feltétlenül jellemző a magyar munkaerőpiacra: uniós összevetésben az átlagosan legalább heti 49 órát dolgozóknak alacsony az aránya, de ugyanez igaz a hétvégi munkavégzést vállalókra is.
A túlórázás lehetőségét Magyarországon a Munka Törvénykönyve szabályozza. Egy munkavállaló évente legfeljebb 250 óra rendkívüli munkaidőt (túlórát) vállalhat, de kollektív szerződés esetén ez a keret 300 órára emelhető. Az érintett munkavállaló és munkáltató írásbeli megállapodása mellett további 150 óra önként vállalt túlmunka is elrendelhető, így akár éves szinten 400 óra is lehet a maximális túlóra mennyiség. A napi munkaidő összesen (rendes munkaidő plusz túlóra) legfeljebb 12 óra, heti 48 óra lehet, kötelező a napi 8 órás pihenőidő és heti két pihenőnap biztosítása.
Magyarország munkaerőpiacának egyik legfontosabb kihívása a szakképzett munkaerő hiánya és a kedvezőtlen demográfiai folyamatok, a társadalom idősödése. A következő években a gazdasági növekedés fenntartásának kulcsa egyre kevésbé a ledolgozott órák számának növelése, sokkal inkább a termelékenység javítása, a digitalizáció, az automatizáció, a magasabb hozzáadott értékű munkahelyek és a képzett munkaerő rendelkezésre állása lesz. Hosszabb távon egyre inkább az kerül majd a fókuszba, hogy mekkora értéket állítunk elő egy ledolgozott munkaóra alatt.
Összefoglalás
Az Európai Unióban a ténylegesen ledolgozott munkaidő hosszú távon csökken, ugyanakkor továbbra is jelentős különbségek figyelhetők meg a tagállamok között. A heti ledolgozott órák számát nemcsak a jogszabályok, hanem a gazdaság szerkezete, a részmunkaidős foglalkoztatás elterjedtsége, az önfoglalkoztatók aránya és az egyes ágazatok súlya is jelentősen befolyásolja.
Görögország példája jól mutatja, hogy a hosszabb munkaidő önmagában nem jelent magasabb termelékenységet vagy versenyképességet: az országban a sok ledolgozott óra mögött elsősorban szerkezeti sajátosságok állnak, miközben a termelékenység továbbra is jelentősen elmarad az uniós átlagtól. Eközben Magyarországon az uniós átlagnál valamivel többet dolgozunk, de a rendkívül hosszú munkaidő vagy a hétvégi munkavégzés nem számít kiemelkedően gyakorinak.
A következő évtizedekben az európai munkaerőpiac legnagyobb kihívását várhatóan nem a ledolgozott munkaórák számának növelése, hanem a kedvezőtlen demográfiai folyamatok, a munkaerőhiány és a termelékenység javítása jelenti majd. Ennek megfelelően a gazdaságok sikerességét egyre kevésbé az határozza meg, hogy mennyi időt töltenek munkával az emberek, sokkal inkább az, hogy egy ledolgozott munkaóra alatt mekkora hozzáadott értéket képesek előállítani.
Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdasági elemző mesterszakon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja. 2022. szeptembere óta az Oeconomus senior elemzője.
