Európa jövője – Reform vagy bukás. Ezt a címet adta 2006-ban megjelent könyvének Alberto Alesina és Francesco Giavazzi. A könyvben Európa lehetséges gazdasági és politikai hanyatlásáról írnak, különféle szempontokat megvizsgálva. Egyik nézőpontjuk szerint érdemes összevetni az amerikai és az európai munkaerőpiacokat. Mi magunk is az általuk vizsgált mutatókat vetettük górcső alá a könyv megjelenése óta eltelt időszakban és arra voltunk kíváncsiak, hogy az akkor zajló folyamatok milyen hatást gyakoroltak a mérőszámokra. Fő kérdésünk az volt, hogy az elmúlt közel 20 év tendenciáinak tükrében megállják-e még a helyüket a szerzőpáros megállapításai, következtetései. Vajon továbbra is markáns különbségek vannak Európa nagy gazdaságai és az USA munkaerőpiaca között a ledolgozott munkaórák számában és a munka hatékonyságában?
Loading...
Reload document 
Open in new tab Tényleg a hanyatlás felé tart Európa, ahogy azt Alberto Alesina és Francesco Giavazzi 2006-ban előrevetítette? A szerzők 2006-ban megjelent, The Future of Europe: Reform or Decline c. könyvüknek (magyarul: Európa jövője: Reform vagy bukás) az európai és az amerikai munkaerőpiac különbségeivel foglalkozó fejezetét vizsgáltuk meg a megjelenést követő évek adatait is figyelembe véve. Elemzésünkben a szerzők megállapításait vesszük sorra: a fő kérdés továbbra is az, hogy kevesebbet dolgoznak-e az európaiak, mint az amerikaiak; és ha igen, akkor mit csinálnak, amikor nem dolgoznak; miből eredhetnek az eltérések. Elemzésünkben kitekintünk továbbá a munkatermelékenység és versenyképesség alakulására is az USA és Európa nagy gazdaságai vonatkozásában.
Európa jövője – Reform vagy hanyatlás
2006-ban jelent meg Alberto Alesina és Francesco Giavazzi The Future of Europe: Reform or Decline c. könyve, amely később a Demos Kiadónál magyar nyelven is megjelent Európa jövője: Reform vagy bukás címmel.
A leginkább az ezredfordulóról származó adatokkal és példákkal élő szerzőpáros provokatív módon arra mutatott rá, hogy ha Európa nem tesz hamarosan komoly lépéseket, akkor elkerülhetetlen a gazdasági és politikai hanyatlása. Emellett világosan megfogalmazták azokat a lépéseket, amelyeket Európának meg kell(ene) tennie, mielőtt túl késő lenne. Érvelésük az, hogy átfogó reformok nélkül a kontinentális Európa túlságosan védett, túlszabályozott gazdasága tovább fog lassulni – és politikai befolyása elhanyagolhatóvá válik. Ez nem jelenti azt, hogy Olaszország, Németország, Franciaország és más, most jól prosperáló országok elszegényednek; életszínvonaluk megmarad, de nagyrészt jelentéktelenné válnak a világ színpadán – vallják a szerzők.
2006 óta lassan 20 év telik el, ezalatt majdnem felnőtt egy nemzedék. A közel két évtized alatt számos gazdasági és társadalmi, ráadásul geopolitikai változás is bekövetkezett, amelyek tovább árnyalhatják az akkor kialakított képet. A szerzők akkor még nem láthatták előre a 2008-as pénzügyi, majd reálgazdasági válságot, az eurózóna válságát, a Krím-félsziget elcsatolását, az európai migrációs válságot, az új típusú koronavírus-járványt, de az orosz-ukrán háborút és a nyomában kibontakozó energiaválságot sem. (Ráadásul a szerzőpáros egyik tagja, Alberto Alesina 2020 májusában meg is halt).
Az akkor megírt könyvük 14 fejezetre tagolódott, melyekkel komplex képet kívántak nyújtani Európa nehézségeiről és kihívásairól. Ezek között említhetjük meg az euró kérdéskörét, az egyetemek és a technológiai fejlesztések neuralgikus pontjait, a versenypolitikát, vagy éppen a piaci liberalizáció kérdéskörét. Különös figyelmet szenteltek a szerzők a munkaerőpiacok kérdésének, és az amerikai, illetve az európai munkaerőpiacok összehasonlításának. Az Americans at Work, European on Holiday c. fejezetben arra mutatnak rá, hogy markáns különbségek vannak a ledolgozott munkaórák számában és a munka hatékonyságában is. A Job Security, Job Regulations, and 14 Million Unemployed c. fejezet pedig a munkaerőpiacok rugalmasságát boncolgatja. A szerzők szerint Európának sokat érdemes tanulnia az USA piaci liberalizmusáról. Az európaiak kevesebbet dolgoznak és többet nyaralnak; mindenekelőtt a munkahelyi stabilitást és biztonságot helyezik előtérbe. Alesina és Giavazzi szerint az amerikaiak keményebben és tovább dolgoznak, és hajlandóbbak elviselni a piacgazdaság hullámvölgyeit. Az európaiak értékelik a jóléti államokat, az amerikaiak pedig irtóznak a kormányzati kiadásoktól. Az USA egy olvasztótégely; az európai országok nehezen tudják befogadni a bevándorlókat. Alesina és Giavazzi arra figyelmeztet, hogy ha Európa meg akarja állítani hanyatlását, akkor az amerikai szabadpiaci modellhez közelebb álló megoldást kell(ene) alkalmaznia ezeknek a kérdéseknek a kezelésére.
Európa jövője – a könyv óta eltelt közel 20 év adatainak tükrében
Tényleg kevesebbet dolgozunk Európában?
Alesina – Giavazzi (2006) szerint az 1970-es évek elején az európaiak és az amerikaiak közel azonos óraszámban dolgoztak. Ahogy az 1. számú ábrán is látszik, 1970-es évek elejéig a nagyobb európai gazdaságokban (Franciaország, Németország, Olaszország, Egyesült Királyság) 2000-2200 óra között dolgozott egy munkavállaló egy év leforgása alatt, míg az Egyesült Államokban 1960 óra körül mozgott az évi munkamennyiség. Ezt követően azonban jelentősen csökkent főként Európa gazdaságaiban a ledolgozott munkaórák száma, míg az USA-ban kisebb mértékben esett vissza. 2017-es adatok alapján az USA-ban egy munkavállaló évi 1757 órát dolgozott, míg Németországban 1353 órát, Franciaországban 1514 órát, az Egyesült Királyságban pedig 1670 órát.
1. számú ábra: az elmúlt évszázadok – és a legutóbbi évtizedek során is – csökkent az éves szinten ledolgozott munkaórák száma a fejlett nyugati országokban. Forrás: Our World in Data (2023). Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/15235856/
Ennek az lehet az egyik magyarázata, hogy ahogy az európaiak egyre jobban éltek, egyre több időt fordítottak pihenésre és kikapcsolódásra, és kevesebbet jövedelemszerző munkára. Ez egyben azt is jelenti, hogy Európában bizonyos szempontból jobb élni, mint az USA-ban, mivel az európaiak többet pihennek, mégis jó életszínvonalat és tisztességes gazdasági növekedési ütemet tartanak fenn. Továbbá Európában a munka nem feltétlenül megy a szabadidő rovására, míg az USA-ban ez gyakoribb.
A másik nézet szerint az európaiak egyre kevesebbet dolgoznak a munkajövedelmek megadóztatása, valamint a szakszervezetek által kialkudott munkaórákra, szabadságra, túlórákra és nyugdíjkorhatárra vonatkozó szabályozások miatt. Kihangsúlyozzák azonban azt is, hogy kulturális eltérések mindig is lesznek Európa és az USA között a munkaórák számát tekintve.
Több szempontból vizsgálták a ledolgozott munkamennyiséget, és három okot különböztettek meg, hogy egy személy által ledolgozott munkaórák miért lehetnek eltérőek. Az egyik az volt, hogy a népesség kisebb hányada foglalkoztatott.
Alesina – Giavazzi (2006) eredményei:
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization, ILO) által közölt adatok szerint a népességhez viszonyított foglalkoztatotti létszám (15-64 éves kor között) 71,4% volt 2019-ben[1] az USA-ban, ennél alacsonyabb Franciaországban (66,1%), Olaszországban (59%) és Magyarországon (70,1%). Ugyanakkor magasabb volt a foglalkoztatottak aránya az Egyesült Királyságban (75,2%) és Németországban (76,7%).
2. számú ábra: nagyobb arányban dolgoznak az USA-ban adott korcsoporton belül (15-64 év), mint Olaszországban és Franciaországban, de még az USA-ét is meghaladja Németország és az Egyesült Királyság foglalkoztatási rátája. Forrás: ILO (2023). Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/15319314/
Tehát az Alesina – Giavazzi (2006) tanulmányában tett megállapítás félig teljesült. Az USA-ban arányaiban jóval többen dolgoztak, mint Olaszországban vagy Franciaországban, ahogy azt a szerzők is kimutatták 2006-ban. Ugyanakkor a német és angol gazdaságban magasabb volt a foglalkoztatás rátája, ez látható változás a 2006-os értékhez képest. Vagyis az eltérő munkaórák száma az USA-ban és Európában csak félig magyarázható a foglalkoztatási aránnyal.
A második ok az volt a tanulmányban, hogy azok, akik dolgoznak, hosszabb szabadságot vesznek ki Európában, gyakrabban mennek el betegszabadságra, vagy hosszabb ideig vannak szülési szabadságon. Ez a megállapítás a legújabb adatok alapján is helytálló.
A szabadságok tekintetében jelentősebb eltérések vannak az USA és Európa között, mely igazolja a szerzőpáros megállapításait. Az Egyesült Államok az egyetlen fejlett ország, ahol nincs törvényileg előírt fizetett szabadság, az a munkáltató belátására van bízva (angolul: no-vacation nation). Ezzel szemben Olaszországban, Németországban és az Egyesült Királyságban a törvényileg előírt évi minimum szabadnapok száma 20 nap, Franciaországban pedig 25.
Ami az állami, munkaszüneti „pirosbetűs” ünnepeket illeti, az USA-ban 10 ilyen ünnepnap van, de ellentétben Európa több országával, a magánszektorban a munkáltatóknak ezeket a napokat nem kötelességük kiadni (kivéve Massachusettsben és Rhode Islanden). Ellentétben az Egyesült Királyságban 8 munkaszünettel egybekötött nemzeti ünnepet tartanak, Németországban 9 ilyen nap van egy évben, Franciaországban 11, Olaszországban pedig 12 nap.
3. számú ábra: az európai gazdaságokban több napot töltenek a munkavállalók szabadságon, mint az USA-ban, ahol nincs törvényileg előírt minimum szabadnap, ahogy Európában. Forrás: OECD (2023). Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/15320279/
Szülési szabadság tekintetében korábbi elemzésünkben írtunk részletesen. Összegezve az ott leírtakat, Németországban 14 hét szülési és 44 hét szülői, valamint gyermekgondozási szabadság jár az anyáknak, Olaszországban rendre 21,7 hét (152 nap), illetve 26 hét fizetett szabadság. Az Egyesült Királyság átmenetet képez az európai szociális jóléti állam és a jobban piaci alapokon nyugvó Egyesült Államok között. Az Egyesült Királyságban 39 hét szülési szabadság jár az anyáknak, míg az USA-ban ezt magánfeladatnak tekintik, nem jár érte államilag biztosított szabadság. Összességében tehát a szülést követően hosszabb fizetett, munkahelyvédelemmel biztosított szabadságot kapnak a nők Európában, mint az USA-ban, hosszabb időre hagyják el a munkaerőpiacot.
4. számú ábra: a nők szülést követően munkahelyvédelemmel egybekötött, (részben) fizetett szabadságra jogosultak Európában, míg az USA-ban nem, ezt magánfeladatnak tartják. Forrás: OECD (2023). Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/14981882/
Betegszabadság tekintetében a WHO és az OECD adatai szerint Németországban 2021-ben egy munkavállaló 20 napot töltött távol a munkától, az Egyesült Királyságban 6,4 napot, míg Franciaországban a legutolsó, 2019-es adatok szerint az érték 8,9 nap volt (Olaszországról 1977-es érték állt csak rendelkezésre). Ezzel szemben az USA-ban egy foglalkoztatott 2021-ben átlagosan 6 napon jelentett beteget (nem fizetett betegszabadság). Vagyis betegszabadságok esetében is többet töltöttek otthon a munkavállalók az európai gazdaságokban, mint az USA-ban (ennek az is oka lehet, hogy az USA-ban nem létezik fizetett betegszabadság).
5. számú ábra: kevesebb napot töltenek az USA-ban betegszabadságon, mint Európában a munkavállalók, melyben az is szerepet játszhat, hogy az Egyesült Államokban nem fizetnek a betegség miatti távollétért. Forrás: OECD (2023). Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/15321807/
A harmadik ok szerint pedig egy héten egy európai kevesebbet dolgozik, mint egy amerikai. A legújabb adatokat figyelembe véve jelenleg már nem minden mutató és minden vizsgált ország esetében állnak fenn Alesina – Giavazzi (2006) feltevései.
Alesina – Giavazzi (2006) eredményei:
Az ILO adatai szerint a 15-64 éves népességre vetítve átlagosan a heti ledolgozott munkaórák száma az USA-ban 2022-ben 26,9 óra volt, mely meghaladta az olasz 23,2 órát és a francia 25,5 órát, mellyel igazolható Alesina – Giavazzi (2006) eredménye. Ugyanakkor Németországban és az Egyesült Királyságban magasabb volt a mutató az USA-ban mértnél (26,9): az előbbi gazdaságban 2022-ban 27,5 órát dolgoztak átlagosan, míg az utóbbi esetében 27,9 órát. Itt fontos látni, hogy teljes („heti 40 órás”) foglalkoztatás mellett a részmunkaidőben vagy rugalmas foglalkoztatási keretek között dolgozókat is figyelembe veszik a mutató számításánál, illetve a teljes lakosságra nézve vizsgálják az adatokat.
6. számú ábra: adott népességhez viszonyítva az USA-ban egy héten több órát dolgoznak, mint Franciaországban vagy Olaszországban, de kevesebbet, mint Németországban vagy az Egyesült Királyságban. Forrás: ILO (2023). Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/15333449/
Ami az egy foglalkoztatottra jutó ténylegesen ledolgozott átlagos heti munkaórák számát illeti, az Egyesült Államok vezetett 2022-ben. Ez igazolja Alesina – Giavazzi (2006) eredményeit. Az Egyesült Államokban egy foglalkoztatott átlagosan heti 36,4 órát dolgozott 2022-ben, míg Németországban 34,2 órát, Franciaországban 30,8 órát, Olaszországban pedig 36,3 órát. Az Egyesült Királyság esetében 2018-as adatok állnak rendelkezésre az ILO-nál, mely 35,9 óra heti ténylegesen ledolgozott munkaórát mutat egy munkavállalóra vetítve.
7. számú ábra: átlagban egy héten egy foglalkoztatott az USA-ban dolgozott legtöbbet 2022-ben – a magyarokat leszámítva. Forrás: ILO (2023). Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/15333602/
Az elmúlt években több országban, vállalatnál is kísérleti projekteket végeznek a négynapos munkahét bevezetése kapcsán. A négynapos munkahétről szóló narratívát először a koronavírus-járvány indította el. Az elképzelés egyszerű: a munkavállalók heti négy napot dolgoznak, miközben ugyanannyi fizetést kapnak, ugyanakkor ugyanannyi munkaterhelés mellett. A munkahetet csökkentő vállalatok tehát kevesebb értekezlettel és több önálló munkával működnek. Belgium lett az első európai ország, amely törvénybe iktatta a négynapos hetet: nem dolgoznak kevesebbet, csak ugyanazt a munkamennyiséget 4 nap alatt végzik el. Továbbá Portugália is csatlakozott, és az Egyesült Királyságban is végeztek erre vonatkozó kísérletet, ahogy Spanyolországban, Írországban is. Továbbá japán vállalatok is kísérleteznek a rövidebb munkahéttel.
Utolsó tényezőként 2006-os tanulmányában Alesina – Giavazzi az év során ledolgozott munkaheteket vizsgálta meg, megállapítva, miszerint míg az USA-ban évi 46,16 hetet dolgoznak, addig Franciaországban, Németországban és Olaszországban 41 hétnél kevesebbet. A korábban bemutatott szabadságon töltött napokból kiindulva (fizetett szabadnapok és pihenéssel töltött nemzeti ünnepek) megállapítható, hogy egy átlagos évben egyes országokban hány hetet dolgoznak. Ezek alapján:
- a legtöbbet, akár 52 hetet is dolgozhatnak az USA-ban. Ugyanakkor a legtöbb amerikai munkáltató – főleg a ledolgozott évek számának emelkedésével – ad fizetett szabadnapot a munkavállalóinak, átlagosan 10-15 munkanapot, illetve a nemzeti ünnepeken is fizetett távollétet. Összesen, ha ezekkel 4 hét fizetett szabadsággal számolunk, akkor átlagosan 48 hetet dolgoznak az USA-ban egy évben. Ezzel is az élen jár a gazdaság;
- az Egyesült Királyságban 46,4 hetet dolgoznak;
- Németországban 46,2 hetet dolgoznak;
- Olaszországban 45,6 hetet dolgoznak;
- míg Franciaországban 44,8 hetet dolgoznak.
Mit csinálnak az emberek, amikor nem dolgoznak?
Teszi fel a kérdést Alesina – Giavazzi 2006-os tanulmányában, melyre azt a választ adják, miszerint pihennek, otthoni munkát végeznek vagy a fekete gazdaságban dolgoznak, onnan szereznek jövedelmet. Számos bizonyíték van arra a szerzők szerint, hogy az európaiak szabadidős tevékenységük egy részét annak szentelik, amit a közgazdaságtanban „háztartási termelésnek” neveznek: pl. főzés (vs. étteremben vacsorázás), gyermeknevelés (vs. hivatalos gyermekfelügyelet, intézményi gyermekellátás), takarítás. „Természetesen nehéz megállapítani, hogy a főzés kikapcsolódás vagy munka, vagy természetesen a gyermekgondozás; talán kicsit mindkettő.”
Kifejtik a tanulmányban, hogy több európai országban, így különösen Olaszországban elterjedt a feketemunka. Az IMF 2018-as tanulmányában mérte meg, hogy az egyes országokban a gazdaság (GDP) mekkora részét teszi ki a feketegazdaság. Az IMF számításai szerint a fekete (vagy „árnyék”) gazdaság GDP-hez mért aránya az USA-ban 8,3%, az Egyesült Királyságban 11,1%, Németországban 12%, Franciaországban 14,1%, míg Olaszországban 25% volt átlagosan 1991-2015 között. Vagyis igaz, hogy a nem bejelentett munka Olaszországban magas arányt tesz ki, a teljes gazdaság egynegyedét.
Amennyiben a feketegazdaságban végzett munka is mérhető lenne, az amerikai és az európai gazdaságok közti munkavégzési eltérések mérséklődnének, akár jelentősen is. Ugyanakkor azt is fontos figyelembe venni, miszerint a rendesen (nem feketegazdaságban végzett) munka a piaci specializáció miatt hatékonyabb, magasabb a termelékenysége. „Tehát amennyiben az európaiak nem dolgoznak a piacon, mert otthon vagy a feketegazdaságban dolgoznak, a gazdaság termelékenysége csökken” – írja a szerzőpáros. Azonban azt is kifejtik, hogy „nem egyértelmű, hogy az otthoni tevékenységek mindig kevésbé produktívak-e, mint a piaci tevékenységek (hiszen az otthon főzött ételek egészségesebbek, mint a gyorséttermekből elhozott ételek), a feketegazdaság esetében a termelékenység csökkenése mindenképpen fennáll”. A feketén végzett munka elsődleges oka az adók és a különféle szabályozások elkerülése. Vagyis a magas adók kevesebb munkavégzésre (és több szabadidőre) ösztönöznek, a fekete (be nem jelentett és nem adózott) munkavégzés felé terelik a lakosságot, illetve az otthoni munkavégzés felé.
Miért dolgoznak kevesebbet Európában?
Lehetséges magyarázat az adózás és annak mértéke. Ahogy Alesina – Giavazzi (2006) kifejti, „a munkajövedelem adója és különösen a marginális adókulcsok az 1970-es évek közepe óta emelkednek Európában, sokkal jobban, mint az Egyesült Államokban”. Azonban ez a legújabb adatok szerint nem feltétlenül állja meg a helyét. Az OECD által közölt legmagasabb határadókulcs[2] 2000-2022 között csökkent az USA-ban (-4%), míg Olaszországban (+13%) és Franciaországban (+11%) emelkedett. Ugyanakkor az USA-hoz hasonlóan Németországban is csökkent az értéke, mégpedig dinamikusabban (-12%). a határadókulcs szintjét tekintve viszont egyértelműen megállapítható, hogy az USA-ban a legkisebb a vizsgált országok közül: 2022-ben az USA-ban 46%, Németországban 47,5%, az Egyesült Királyságban 47,7%, Olaszországban 52,2%, míg Franciaországban 55,6% volt.
A 2006-os tanulmányt követve összevetettük mi is a munkajövedelmekre kivetett határadókulcs nagyságát a heti ledolgozott munkaórák számával az OECD-országok körében.
8. számú ábra: a határadókulcs növekedése és a ledolgozott munkaórák számának csökkenése járnak együtt a vizsgált OECD-országoknál. Forrás: OECD (2023). Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/15250956/
Ahogy a 8. számú ábráról is leolvasható, amennyiben a határadókulcs emelkedik, csökken a hazavitt kereset, és így az emberek kevesebbet dolgoznak. Erőteljesebb negatív kapcsolat bontakozik ki, ha csak azon OECD-országokat vizsgáljuk, melyeket Alesina – Giavazzi vizsgált 2006-ban. Ezt mutatja a következő ábra:
9. számú ábra: erősebb negatív kapcsolat bontakozik ki a határadókulcs növekedése és a ledolgozott munkaórák számának csökkenése között, ha szűkítjük a vizsgált országok körét a 2006-os tanulmány alapján. Forrás: OECD (2023). Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/15250833/
Másik lehetséges oka a szabadság és a rendes heti munkaidőben ledolgozott órák közötti különbségeknek a törvényi előírások és a szakszervezeti szerződések, melyek elterjedtebbek Európában, mint az USA-ban. Gondoljunk itt azokra a tényekre, amiket már bemutattunk: az USA-ban nincs törvényileg meghatározott minimum szabadnap, fizetett betegszabadság vagy szülési szabadság. Ezt mind az embereknek maguknak kell megoldaniuk, ezeket az USA-ban magánfeladatnak tekintik. Ezért, ha a munkavállaló fel szeretne készülni esetleges jövőbeli negatív történésekre, érdemes minél többet dolgoznia, félretennie ezekre.
Termelékenység és versenyképesség
A munka termelékenysége Európában és USA-ban
A legújabb adatok szerint nem minden esetben állapítható meg ugyan, hogy az USA-ban többet dolgoznak, mint Európában, azonban több mutató esetében – pl. szabadságok – látható a különbség az amerikai és európai munkamennyiség és pihenéssel töltött idő között. Ugyanakkor érdemes megvizsgálni azt a nézőpontot, hogy a kevesebb ledolgozott munkaóra ellenére a munkavállalók képesek lehetnek ugyanannyit előállítani, mint más gazdaságokban hosszabb munkaidővel. Vagyis nézzük meg a munka termelékenységét az egyes gazdaságokban!
Alesina – Giavazzi 2006-os tanulmányukban megemlítették, hogy „az 1970-es évek közepétől az 1990-es évek közepéig az európaiak egyre kevesebbet dolgoztak, de gyorsan nőtt termelékenységük, mely lehetővé tette számukra, hogy lépést tartsanak a keményen dolgozó amerikaiakkal. Az Egyesült Államokban ezek az évek a termelékenység lassú növekedése miatti aggodalomról szóltak”. Tehát elképzelhető olyan kombináció, hogy a magas termelékenység, annak növekedése miatt elég kevesebb munkaórát dolgozni.
Két szempontból vizsgáljuk meg a munkatermelékenységet az egyes országokban. Elsőként azt elemezzük, hogy változott az elmúlt évtizedekben az egy munkaóra alatt előállított bruttó hozzáadott termék, vagyis a GDP. Az OECD adatai szerint az 1970-es évek óta dinamikusan növekszik a termelékenység az USA-ban, Németországban és Magyarországon, miközben ez a folyamat megakadt az Egyesült Királyságban és Olaszországban. Franciaország még lépést tudott tartani Németországgal 2020-ig, majd az utóbbi években kismértékben csökkent a termelékenységük. Ha az egy munkaórára jutó előállított GDP szintjét nézzük országok között, adott évben, látható az USA előnye: óránként közel 74 dollárnyi előállított GDP-vel 2022-ben megelőzte a többi vizsgált gazdaságot, vagyis magasabb a munka termelékenysége az Egyesült Államokban.
10. számú ábra: dinamikus növekedést követően az USA-ban volt 2022-ben a legmagasabb az egy munkaórára jutó GDP-előállítás, vagyis a munkatermelékenység. Forrás: OECD (2023). https://public.flourish.studio/visualisation/15251213/
Másik lehetséges módja a munka termelékenységének vizsgálatára, ha megnézzük az egy munkavállalóra jutó kibocsátást. Az ILO adatai szerint egyértelműen az USA-ban a legmagasabb a vizsgált országok között a munkavállalónként előállított GDP, a munka termelékenysége. Ráadásul annak növekedése az elmúlt közel 10 évben megtorpanni látszik Németország és Olaszország esetében, miközben az USA-ban dinamikusabban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban visszafogottabban növekedett az elmúlt években.
11. számú ábra: munkavállalónként is az USA állítja elő a legtöbb GDP-t a vizsgált országokban. Forrás: ILO (2023). Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/15251450/
Versenyképesség alakulása
Világszinten és gazdaságok szintjén is több intézet készít (vagy készített a múltban) versenyképességi rangsorokat: így a Világgazdasági Fórum (World Economic Forum, WEF) Globális Versenyképességi Riportja 2020-ig vagy épp az MNB Versenyképességi Jelentése 2022-ből. E rangsorok komplexen vizsgálják a gazdaságokat, társadalmi, politikai, akár kulturális életet; ebből egyik dimenzió a termelékenység alakulása.
Világszinten ismert rangsor az IMD Globális Versenyképességi Rangsora, az erről is szóló évkönyvet először 1989-ben adták ki. A rangsor 336 versenyképességi kritériumon alapul, amelyeket a gazdasági szakirodalom, nemzetközi, nemzeti és regionális adatforrások, valamint az üzleti közösség, a kormányzati szervek és a tudományos körök visszajelzései alapján végzett átfogó kutatás eredményeként választanak ki.
12. számú ábra: 2023-ban több európai ország is visszaesett az IMD versenyképességi rangsorában, az Egyesült Államok így is a vizsgált országok közül élen áll. Forrás: IMD (2023). Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/15336857/
Az IMD 2023-as rangsora alapján az USA versenyképességben előrébb áll (2023: 9. hely), mint a vizsgált nagy európai gazdaságok. Ráadásul Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság is több helyet visszacsúszott 2023-ban a rangsorban, mely mögött egyrészt az orosz-ukrán háború és annak gazdasági következményei, ill. a magas infláció állhatnak.
Eredményeink értékelése
Az amerikai gazdaság versenyképesség és termelékenység tekintetében megelőzi a vizsgált nagy európai gazdaságokat. A különbségek oka komplex vizsgálatot igényel, ennek egyik szeletét vettük górcső alá Alesina – Giavazzi (2006) munkája alapján. Több mutató alapján is az amerikai munkaerőpiac hatékonyabbnak bizonyult az európainál: magasabb óraszámban dolgoznak a munkavállalók egy év alatt, kevesebb a (fizetett) szabadságuk, egy adott héten egy munkavállaló ténylegesen több órát dolgozik, ráadásul a munka termelékenysége is magasabb.
Megállapítható általánosságban, hogy az amerikaiak a nagyobb jólétért, magasabb fogyasztási színvonalért cserébe hajlandóak szabadidejük kisebb-nagyobb részét „feláldozni”, többet dolgozni; míg Európában fontos a munka mellett a kellő mennyiségű szabadidő is, többet hajlandóak rá szánni – miközben a jó életszínvonalat is igyekeznek fenntartani. E mentalitásbeli különbségek mögött kulturális okok is meghúzódnak.
Összefoglalás
Alberto Alesina és Francesco Giavazzi 2006-ban megjelent The Future of Europe: Reform or Decline című könyvükben provokatív módon arra mutattak rá, hogy ha Európa nem tesz hamarosan komoly lépéseket, akkor elkerülhetetlen a gazdasági és politikai hanyatlása. A könyv megjelenése óta eltelt közel 20 év alatt számos változás történt gazdasági, társadalmi és politikai téren egyaránt. A könyv munkaerőpiacról és a termelékenységről szóló fejezetének adatait és azokból levont következtetéseket vizsgáltuk meg újra a megjelenés óta eltelt közel két évtized függvényében. Érvényes továbbra is az a megállapítás, hogy az amerikaiak dolgoznak, miközben az európaiak nyaralnak (Americans at Work, Europeans on Holiday a könyv fejezetének a címe)? Markáns különbségek vannak továbbra is a ledolgozott munkaórák számában és a munka hatékonyságában?
Módszertant tekintve, az európai gazdaságok közül Franciaországot, Németországot és Olaszországot vizsgálták a szerzők 2006-ban; ehhez az európai csoporthoz mi a vizsgáltunkban kitértünk az Egyesült Királyságra is.
Összességében, az eltelt szűk 20 év adatainak tükrében azt láthatjuk, hogy a szerzőpáros 2006-os megállapításainak egy része továbbra is megállja a helyét, míg több állításuk, ok-okozati összefüggésük az idő elteltével már nem aktuális.
Európában egy év alatt kevesebb óraszámot dolgoznak le a munkavállalók, mint az USA-ban. 2017-es adatok alapján az USA-ban egy munkavállaló évi 1757 órát dolgozott, míg Németországban 1353 órát, Franciaországban 1514 órát, az Egyesült Királyságban pedig 1670 órát. Ennek az lehet az egyik magyarázata, hogy ahogy az európaiak egyre jobban éltek, úgy fordítottak egyre több időt pihenésre és kikapcsolódásra, és kevesebbet jövedelemszerző munkára. A másik nézet szerint az európaiak egyre kevesebbet dolgoznak a munkajövedelmek megadóztatása, valamint a szakszervezetek által kialkudott munkaórákra, szabadságra, túlórákra és nyugdíjkorhatárra vonatkozó szabályozások miatt.
A ledolgozott munkamennyiség közti eltéréseket több szempontból vizsgálták a szerzők 2006-ban. Az egyik volt a foglalkoztatási ráta, vagyis hogy a népesség mekkora hányada foglalkoztatott. A friss adatok tükrében, az USA-ban arányaiban jóval többen dolgoztak népességen belül, mint Olaszországban vagy Franciaországban, ahogy azt a szerzők is kimutatták 2006-ban. Ugyanakkor a német és angol gazdaságban magasabb volt a foglalkoztatás rátája, ellentétben a 2006-ban mértekhez képest (amikor is az USA esetében állapították meg a legnagyobb foglalkoztatási rátát a vizsgált országok körében). Vagyis az eltérő munkaórák száma az USA-ban és Európában csak félig magyarázható a foglalkoztatási aránnyal.
A munkaórák számában mutatkozó USA-Európa közti eltérések másik oka Alesina – Giavazzi vizsgálata szerint a szabadságok hossza, vagyis a fizetett szabadságok, munkaszüneti napok, betegszabadságok, szülési szabadságok eltérései a két gazdaságban. Ahogy a szerzőpáros is megállapította, több szabadságra jogosultak Európában, mint az USA-ban a munkavállalók: míg az USA-ban nincs törvényileg előírt fizetett szabadság, addig Európa vizsgált országaiban 20-25 napot kapnak a munkavállalók. Az USA 10 állami munkaszüneti napja is a munkáltatóra van bízva, kiadja-e a dolgozóinak, míg Európában hivatalos munkaszüneti napok (8-12 nap országonként eltérően). A nőknek járó fizetett, munkahelyvédelemmel ellátott szülési szabadság is alanyi jogon jár Európában, míg az USA-ban ezt magánfeladatnak tekintik, nem jár érte államilag biztosított szabadság. Továbbá hasonló a helyzet a betegszabadságok tekintetben is: mivel az USA-ban nincs fizetett betegszabadság, kevesebb napot töltenek otthon az amerikai munkavállalók betegség miatt, mint az európaiak, ahol pedig van fizetett betegszabadság.
Érdemes továbbá a heti ledolgozott munkaórákat is megvizsgálni a gazdaságokban. Az erre vonatkozó friss adatokat kétféleképpen vettük figyelembe a szerzőpáros munkája alapján. A 2006-os könyv megállapításai az első esetében csak félig teljesülnek. A 15-64 éves népességre vetítve a heti ledolgozott munkaórák száma az USA-ban 2022-ben 26,9 óra volt (egy lakosra vetítve), mely meghaladta az olasz 23,2 órát és a francia 25,5 órát; ez igazolja a szerzőpáros 2006-os megállapításait. Ugyanakkor Németországban és az Egyesült Királyságban magasabb volt a mutató az USA-ban mértnél. A másik megfigyelési lehetőség, hogy egy adott héten egy munkavállaló ténylegesen mennyi órát dolgozott. E tekintetben az USA vezetett a vizsgált országok között 2022-ben, igazolva Alesina – Giavazzi (2006) eredményeit.
A legtöbb vizsgált mutató esetében igazolhatóak a szerzőpáros megállapításai, miszerint az USA-ban többet dolgoznak, mint Európában; és Európában többet vannak szabadságon, mint az az USA-ban – főleg Olaszország és Franciaország tekintetében. Németország és az Egyesült Királyság viszont néhány mutató esetében (foglalkoztatási ráta, egy főre jutó heti munkaórák száma) megelőzi az USA-t, cáfolva Alesina – Giavazzi 2006-os eredményeit a legfrissebb adatok tükrében.
Vizsgáltuk azt is a 2006-os könyv alapján, hogy a nem munkával töltött időt mire fordítják Európában: pihennek, otthoni munkát végeznek vagy a fekete gazdaságban dolgoznak, mely nem jelenik meg a hivatalos statisztikákban. Ezek közül több európai országban, így különösen Olaszországban elterjedt a feketemunka. Amennyiben a feketegazdaságban végzett munka is mérhető lenne, az amerikai és az európai gazdaságok közti munkavégzési eltérések mérséklődnének.
A legújabb adatok alapján is megállapítható összességében, hogy az USA-ban általánosságban többet dolgoznak, mint Európa vizsgált nagy gazdaságaiban. Továbbá amilyen minőségben dolgoznak, vagyis az egységnyi előállított termék vagy szolgáltatás (munkatermelékenység) is jelentősebb az USA-ban, mint Európa vizsgált országaiban. Az egy munkaóra alatt, ill. a munkavállalónként előállított GDP egyaránt az USA-ban volt a legmagasabb a vizsgált országok körében 2022-ben; valamint e mutatók növekedési dinamikája is kiemelkedő a tengerentúlon. Mindez – a munkamorálban (mennyit dolgozunk), munkavégzés hatékonyságában (hogyan dolgozunk) – a gazdaságok versenyképességében is megmutatkozik: IMD Globális Versenyképességi Rangsorában 2023-ban az USA előkelőbb helyet foglalt el, mint Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország vagy Olaszország.
[1] Az Egyesült Királyság vonatkozásában 2019-ig található az ILO adatbázisában foglalkoztatási ráta adat, így az összehasonlíthatóság érdekében a 2019-es adatokat mutatjuk be.
[2] A bruttó bérjövedelem egységnyi növekedése esetén fizetett adókulcs.
Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdasági elemző mesterszakon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja. 2022. szeptembere óta az Oeconomus senior elemzője.
