2008-ban mutatták be a Görögországban játszódó és világszerte rendkívül népszerű Mamma Mia! című romantikus musicalt. Az akkoriban rendkívülinek számító, 700 millió dollár bevételt hozó film hangulatát mind a mai napig a mediterrán életérzéssel és a kaotikus szerelmi kapcsolatokkal szokás társítani: a történet szerint a főhősnő az esküvőjére készülődve, az édesanyja elől titokban tartva, meghív a menyegzőre három férfit. Ezek mindegyike az édesapja lehet, de nem tudja, melyikük. (Milyen „romantikus”!)
A történet természetesen, számos érzelmi csavar és betétdal után, pozitív véget ér. Mai szemmel azonban a filmet már nehéz nem úgy értelmezni, mint a társadalmi hanyatlás egyfajta szimbólumát, a hagyományos család kulturális vereségének pillanatát.
Miközben a görög kultúrát még mindig a mediterrán életörömmel vagyunk hajlamosak azonosítani, valójában Görögország az egyik leggyorsabban hanyatló társadalom Európában:
- A lakosság létszáma legalább negyedével zuhan majd 2050-ig, ahogy a halálozások száma hosszú ideje messze meghaladja a születésekét
- Az idősödés olyan gyorsan halad előre, hogy legkésőbb 2050-re a görögök 36 százaléka 65 évnél idősebb lesz. Tehát Görögország hamarosan Japánná válik, de annak gazdagsága nélkül
- Folyamatosan néptelenednek el a falvak és a kisebb szigetek, sok ilyen helyen a lakosok kétharmada már ma is 70 év feletti. Ez természetesen a munkahelyek és az intézmények elköltözésével jár együtt, ami pedig a fiatalok menekülését gyorsítja fel
A válságtünetek mögött természetesen a termékenység régóta tartó válsága áll, mely 1,3 alá zuhant idén:
Figyeljük meg, hogy bár a sorsszerűen a film után kirobbanó görög adósságválság gazdasági felfordulása valóban lefelé szorította a termékenységi rátát, annak mélyrepülése évtizedekkel korábban kezdődött. Most pedig, a görög gazdaság kilábalása és növekedése (2022-ben 5 százalék, 2023-ban 2 százalék!) ellenére újabb mélypontok felé tart a termékenység. Itt is látszik, hogy elsősorban egy társadalmi-kulturális folyamatról van szó, ugyanarról, amit a filmben romantikusként, a szabadság megéléseként ábrázolnak számunkra.
Az egymást követő görög kormányok sokáig szinte egyáltalán nem foglalkoztak a problémával. (Szimbolikus lépéseket és persze a migrációval szembeni engedékenységet leszámítva). Idén azonban, több elvesztegetett évtized után, végre pánik tört ki: „egzisztenciális veszély az alacsony születésszám”.
Athén korábban elképzelhetetlenül nagyszabású családtámogatási lépéseket jelentett be: több ezer eurós szülési bónuszokat, havonta fizetett gyermeknevelési támogatásokat, adókedvezményeket, lakáshoz jutást segítő programokat. Lázasan dolgoznak a további ösztönzőkön is. Az elvesztegetett időt – a meg nem született szülőket – azonban már semmi nem hozza vissza. De legalább a helyzet súlyossága meg lett értve.
Avagy, ahogy a nemzetközi média keretezte: Athén az „ésszerű” tömeges migráció helyett, hirtelen a „magyar mintát” kezdte el követni.
Mamma Mia!
Tatár Mihály több mint másfél évtizede foglalkozik a tőzsde világával, elsősorban a deviza- és nyersanyagpiacokkal, különös tekintettel a geopolitikai és világgazdasági krízishelyzetekre. Az Erste Befektetési Zrt, a MOL Csoport, az MNB és az MKB bank korábbi szakértője.
