Az új pápa nevével és első szavaival egyértelmű üzeneteket fogalmazott meg a béke és a párbeszéd fontossága mellett a munka világának jövőjéről is. XIV. Leó pápa több mint 120 évvel ezelőtti elődje nevét választotta, ami mögött annak szándéka áll, hogy folytonosságot teremtsen XIII. Leó pápa (1878–1903) munkásságával, aki lefektette a jelenkori keresztény társadalmi gondolkodás alapjait. XIII. Leót (1810-1903) az első „modern munkások pápájának” tartották, aki az ipari forradalom kihívásaival szemben előtérbe helyezte a munkásság körülményeinek javítását. Történelmi párhuzamot jelez, hogy a frissen megválasztott XIV. Leó egy újabb ipari és technológiai forradalom küszöbén lett pápa. Nevének megválasztásával a matematikus végzettségű pápa jelezte elkötelezettségét a gyors technológiai változások, különösen a mesterséges intelligencia térnyerése által támasztott mélyreható gazdasági és társadalmi kihívások kezelése mellett.
Mi a Rerum Novarum, amely a gépesítésre adott keresztény válasz?
1891-ben a történelem egyik legjelentősebb szociális pápájának tartott XIII. Leó körlevelében (enciklikájában) – amely „Rerum Novarum” (magyarra fordítva: az „új dolgokról”) néven vált ismertté – a mai napig megalapozza a katolikus egyház társadalmi szemléletét. E dokumentum elkészítésével meghirdette a keresztényszocializmust. Utóbbi kifejezés arra a törekvésre utal, miszerint a kereszténység társadalmi szemlélete a gyakorlatban is működjön, a modern világ által teremtett feltételek között is. A 19. század volt az ipari korszak hajnala, amikor drasztikus társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális változások indultak el – erre utal a Rerum Novarum, vagyis „új dolgok” kifejezés –, amely a legkézzelfoghatóbban a munkások szociális körülményeiben nyilvánult meg. Ezzel együtt bírálta mind a laissez-faire kapitalizmust (azaz a szinte teljesen szabályozatlan kapitalizmust), mind az államközpontú szocializmust (marxizmust), formát adva a gazdasági tanítás kifejezetten katolikus vénájának. A pápai levél új keretrendszerbe helyezte a munkáról való gondolkozást, kijelentette, hogy a munka több, mint a túlélés eszköze, ez az emberek fejlődésének és kiteljesedésének lehetősége, emellett értelmet adhat a mindennapoknak az egyén és a társadalom számára. A munkás „nem lehet rabszolgája a munkáltatónak”, hanem személy, aki méltósággal rendelkezik, és akinek munkája nem árucikk. „A munkás nem eladó tárgy, akivel, mint bármely árucikkel, üzletelni lehet (RN 43)”. (A katolikus, illetve a többi világvallás munkához való viszonyulásáról korábbi cikkünkben írtunk részletesen).
XIII. Leó munkáságának jelentőségét mutatja, hogy az ún. második ipari forradalom időszakában, a 19–20. század fordulóján még nem ismerték fel, hogy az egyre szélesedő társadalmi csoportot képező munkások híján vannak mindenféle típusú társadalmi gondoskodásnak. Így például a korszakban még nem létezett minimálbér, a biztonságos munkavégzés feltételei és szabályai, és a kötelező szabadnapok sem.
Kép: XIII. Leó pápa. Forrás: WikiCommons.
Mesterséges intelligencia és a munkaerőpiaci kihívások
A mesterséges intelligencia hasonló válságot teremt a munkaerőpiacon, mint a korábbi ipari forradalom. E krízis nem csupán gazdasági mutatókban mérhető. A mesterséges intelligencia példátlan hatékonyságot és a termelékenység jelentős javulását ígéri. A másik oldalról ezt sokan fenyegetésként élik meg, mivel a technológia felborítja a hagyományos munkavégzési formákat, hasonlóan ahhoz, ahogyan a 19. században a gőzgépek és szövőszékek újradefiniálták a munkát. Ahogyan a Gallup friss nemzetközi munkaerőpiaci körképe is mutatja, világszerte sokan félnek attól, hogy a mesterséges intelligencia megszüntetni a munkahelyeket, és elmélyíti a gazdasági egyenlőtlenségeket. Ahogy korábbi cikkünkben kifejtettük, ugyan vannak veszélyeztetett munkafeladatok, munkakörök, de összességében a munka inkább átalakul, mint megszűnik. A mesterséges intelligencia egyfajta kiegészítésként a kezünk alá tud dolgozni. A felszabaduló energiákat, valamint időt pedig magasabb hozzáadott értékű feladatok végzésére tudják majd fordítani a dolgozók.
Létezhet igazságos technológiai munkaerőpiac a jövőben?
Egyházi gazdasági elemzők állásfoglalása alapján XIV. Leó pápasága alatt arra törekedhet, hogy megújítsa a gazdasági szolidaritást és az etikus innovációk kerüljenek előtérbe. Ahogy XIII. Leó pápa a gyári munkások és kézművesek jogaiért küzdött, 21. századi utódja hamarosan kiállhat a digitális munkára, a haknigazdaságban dolgozók (rövid távú, alkalmi, általában gyors munkavégzés online platformokon) és az automatizálás által kiszorítottak jogaiért.
A munkaerőpiac technológiai kihívásaira adott válaszok erősíthetik a katolikus egyházat?
A világon 1,4 milliárd katolikus él, és ez az egyház, illetve maga a kereszténység már nem olyan Európa-centrikus, mint egy évszázaddal ezelőtt volt, ahogyan erről korábban az Oeconomus oldalán is írtunk. 1910-ben még a katolikusok kétharmada európai volt. Amellett, hogy a kontinensek népesedési folyamatai eltérően alakultak, a vallást gyakorlók aránya is változott. Így 2010-re a katolikusoknak negyede élt az öreg kontinensen. Ugyanebben az időszakban a katolikusok 39%-a volt latin-amerikai és 8%-a észak-amerikai, vagyis lényegében minden második katolikus azon a kontinensen él, ahol a frissen megválasztott pápa szolgálatát teljesítette, illetve született.
Amennyiben a régiókon belül tekintjük a katolikusok arányát, három kontinensen csökkenés és három kontinensen növekedés volt tapasztalható: Latin-Amerikában 90%-ról 72%-ra, Európában 44%-ról 35%-ra, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában 3%-ra 2%-ra csökkent, miközben a szubszaharai Afrikában (Közép- és Dél-Afrikában) 1%-ról 21%-ra, Észak-Amerikában 16%-ról 26%-ra, és Ázsiában 1%-ról 3%-ra emelkedett 1910 és 2010 között.
Maga a 2025-ös konklávé is az egyház történetének eddigi legnagyobb és legváltozatosabb pápaválasztása volt a bíborosok származását és az esélyes jelölteket tekintve. Emellett az új pápa személye is kompromisszumot képvisel a keresztény világ nagy régiói között: Észak-Amerika – ahol a pápa született, – Latin-Amerika – ahol a pápa élt és szolgált –, valamint Európa között, ahonnan a pápa származik.
A változatos népesedési és vallásgyakorlási trendeket figyelembe véve összetett feladata lesz az új pápának. A katolikus egyház növekedése és így jövője egyre inkább a feltörekvő gazdaságokban zajlik. Az egyházfőnek egyensúlyoznia kell az eltérő tendenciák között is. A hagyományos katolikus régiókban Európában és Latin-Amerikában igyekeznie kell megállítani az egyház szempontjából kedvezőtlen trendeket, eközben iránymutatást kell adnia azon régiók számára, ahol erősödik a katolikusok jelenléte. Mindazonáltal széles tömegeket szólíthat meg a technológiai újításokra adandó egyházi válasz. A kérdéskör valamely aspektusa, az automatizáció vagy a mesterséges intelligencia térnyerése széles körben érinti az egyházon belüli és kívüli népességet egyaránt.
Németh Viktória makroökonómiai elemző és külpolitikai szakértő. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott nemzetközi tanulmányok szakon, majd a Pécsi Tudományegyetemen szerzett doktori fokozatot geopolitika szakirányon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Nemzetgazdasági Minisztériumnál, a Magyar Nemzeti Banknál és az MKB-nál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja.
Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdasági elemző mesterszakon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja. 2022. szeptembere óta az Oeconomus senior elemzője.
