A fejlett világ egyre inkább egy sajátos társadalmi, kulturális és demográfiai válság jeleit mutatja: a népesség gyorsan idősödik, miközben a párkapcsolatok és a családalapítás egyre későbbre tolódnak, vagy akár el is maradnak. Egyre gyakoribb a tartós „szingliség” vagy a tudatos gyermektelenség felvállalása, kevesebb a randizás, a párkapcsolat és az együttélés, valamint egyre később válnak le a fiatalok a szülői házról. Összességében nem egyetlen ok miatt csökken a születésszám, hanem sok „kicsi” életmódbeli változás összeadódása miatt. Ennek következménye a tartósan alacsony termékenységi ráta és a születésszám, az egyszemélyes háztartások terjedése, valamint hosszabb távon a munkaerőkínálat szűkülése és a gazdasági növekedés lassulása.
Válságban a fejlett társadalmak?
Egyre inkább kibontakozik a fejlett világ országaiban egyfajta „kapcsolati” válság: egyre kevesebben randiznak, élnek együtt vagy lépnek párkapcsolatba. Ha a sort folytatjuk, azt is láthatjuk, hogy egyre kevesebb házasságot kötnek és egyre kevesebb gyermek születik.
A (pár)kapcsolatok és a családok – mint társadalmi alapegység – válságát jól mutatja, hogy egy 2023-as felmérés szerint az USA-ban a nők 41%-a, míg a férfiak 50%-a volt egyedülálló a 25-34 évesek körében, mely ötven év alatt megduplázódott. A Stanford Egyetem kutatása szerint a koronavírus-járvány és az emiatti bezárkózás miatt 13,7 millióval több egyedülálló volt Amerikában, ahhoz képest, mintha a „szingliségi arány” a 2017-es szinten maradt volna. Azonban nemcsak az USA-ban vannak válságban a kapcsolatok: 2010 és 2022 között az egyedül élők aránya (legjobban mérhető jelenség) a gazdagabb országokat tömörítő OECD 30 tagállamából 26-ban emelkedett. Az EU-ban 2025-ben 203 millió háztartásból több mint 76 millió egyedül élő, gyermektelen felnőttből állt. A gyermektelen egyszemélyes háztartások száma 2015 és 2025 között 18,6%-kal nőtt, miközben az összes háztartás száma csak 6,2%-kal. Az Eurostat szerint a párok által alkotott, gyermekes háztartások száma eközben csökkent.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/28649150/
Továbbá az EU-ban (is) az ezer főre jutó házassági arányszám 1964 és 2024 között több mint felére esett: 8-ról 3,9-re (1000 főre vetítve). Miközben 2024-ben az EU-ban a születések 41,1%-a már házasságon kívül történt, mely jelzi, hogy a családalapítás egyre kevésbé kötődik a klasszikus házassághoz. Ráadásul Ázsia sem kivétel: a házasságkötések száma Ázsia nagy részén csökken, beleértve Kínát és Indiát, és különösen Japánt, Dél-Koreát és Tajvant.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/28664741/
Mi okozza a kapcsolatok válságát?
A legelején érdemes hangsúlyozni, hogy a párkapcsolatok, a házasságkötés és a gyermekvállalás minden esetben egyéni döntések eredménye, amely mögött személyes preferenciák, élethelyzetek és mérlegelések állnak. Ugyanakkor az egyéni döntések nem légüres térben születnek: azokat erősen befolyásolják a gazdasági, a társadalmi és a kulturális környezet változásai.
Az egyik leggyakrabban említett tényező a „párkeresési piac” átalakulása, amelyet egyes kutatások „mating-market mismatchként” írnak le: miközben a párkapcsolati igények nem tűntek el, egyre nehezebb megfelelő partnert találni. Ebben szerepet játszik az elvárások emelkedése (a nők részéről is!), a digitális randizás sajátosságai – ahol a választék bősége gyakran irreális elvárásokat és bizalmi problémákat is erősít –, valamint az a tény, hogy a fiatalok egyre kevesebb időt töltenek személyes társas interakciókkal (elszigetelődnek), vagyis egyszerűen nem mennek el ismerkedni, vagy nem személyesen ismerkednek. Az Egyesült Államokban például a 15–24 évesek körében az elmúlt évtizedben több mint negyedével csökkent a személyes találkozásokra fordított idő, miközben a digitális tevékenységeké jelentősen nőtt (pl. a játékokra fordított idő körülbelül felével nőtt, a fiatal férfiak esetében pedig csaknem megduplázódott). Ráadásul, Nathan Hudson és Hernán Moscoso-Boedo, a Cincinnati Egyetem kutatóinak eredményei szerint az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban a születésszám pontosan ott és akkor kezdett el először zuhanni, ahol és amikor a 4G mobilhálózatot a legkorábban bevezették. Ennek következtében pedig az okostelefonok és a közösségi média jelentősen átalakították a fiatalok társas életét, személyes találkozási lehetőségeit. Azonban az egyedüllét (és elmagányosodás) nem minden esetben önként vállalt: egy 14 országban végzett, egyedülállókra vonatkozó felmérésből kiderült, hogy csak 40%-uk vallotta, hogy nem érdekli őt a párkapcsolat, vagyis 60%-uk nem önként választotta, hogy egyedül él.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/28664630/
A nemek közti szerepek és lehetőségek átalakulása szintén fontos tényező. Az elmúlt évtizedekben a nők oktatási és munkaerőpiaci részvétele jelentősen bővült: az OECD-országokban a 25–34 éves nők több mint fele rendelkezik felsőfokú végzettséggel, szemben a férfiak mintegy 40%-ával (1998-ban ezzel a nők 24%-ának volt csak felsőfokú végzettsége). Ezzel párhuzamosan a nők foglalkoztatási rátája is emelkedik:
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/17033707/
Mindez nagyobb pénzügyi önállóságot és szélesebb életlehetőségeket jelent, ami természetes módon átalakítja a párkapcsolatokkal és családalapítással kapcsolatos döntéseket is. Egyes kutatások szerint például a magasan képzett nők körében nagyobb arányban fordul elő, hogy inkább egyedül maradnak, mintsem számukra kedvezőtlen kompromisszumot kössenek párválasztáskor:
- Németországban például a 30 év feletti, magas iskolai végzettséggel rendelkező nők inkább egyedülállók maradnak, mint hogy egy alacsonyabb iskolai végzettségű férfival lépjenek kapcsolatba.
- Ázsiában is megjelenik ez a hatás, mégpedig sok nő fontolóra veszi, mennyire éri meg neki feladni a függetlenségét a házasság javára. Mivel erősen patriarchális még a kultúra, a nőkre hárul nagyrészt a gyermek- és idősgondozás, valamint a háztartási munka, így a házasságkötés alternatív költségei magasak lehetnek.
Ezzel párhuzamosan több társadalomban – különösen Kelet-Ázsiában – feszültség alakul ki a nők növekvő lehetőségei és a hagyományos nemi szerepelvárások között. Dél-Koreában például gyakran említik, hogy a magasan képzett nők és a hagyományosabb elvárásokat valló férfiak között növekvő értékrendi szakadék nehezíti a párkapcsolatokat, mivel a férfiak ellenségesen viszonyulnak a feminista eszmékhez. Így egyre nagyobb az egyedülálló nők aránya Dél-Koreában is a magasan képzettek körében. Kínában és Indiában pedig a korábbi demográfiai politikák és preferenciák – például a fiúk iránti erősebb társadalmi preferencia – hosszabb távon nemi aránytalanságokat hoztak létre, ami szintén torzíthatja a párkeresési piacot. Ugyanakkor főleg Ázsia országaiban továbbra is létfontosságú a házasság, mivel a gyermekek túlnyomó többsége abban születik: kelet-ázsiai országokban (pl. Japánban, Dél-Koreában) a csecsemők 2-4%-a születik házasságon kívül.
Mindezek mellett a gazdasági bizonytalanság és a lakhatási nehézségek is hozzájárulnak a családalapítás halasztásához. A bizonytalan munkalehetőségek, a hosszabb tanulási időszakok és a magas lakásárak egyaránt növelik annak „költségét” és kockázatát, hogy valaki tartós párkapcsolatba lépjen vagy gyermeket vállaljon.
A fiatalok később válnak önállóvá, később lépnek tartós párkapcsolatba, és egyre gyakrabban halasztják – vagy végül el is hagyják – a gyermekvállalást. Mindez pedig egymásra épül. A későbbi leválás a szülői házról késlelteti a párkapcsolatok kialakulását; az instabil munkaerőpiaci helyzet és a növekvő elvárások a leendő pár irányába megnehezítik a partnerkeresést; míg az individualizáció és az önmegvalósítás előtérbe kerülése gyakran a gyermekvállalás további halasztásához vagy elmaradásához vezet, még akkor is, ha talált párt magának. Több új társadalmi trend is erősíti ezt a körforgást.
Új életutak – új demográfiai mintázatok
Elsőként azt érdemes megemlíteni, hogy erősödik a childfree, azaz a tudatos gyermektelenség kultúrája. Az USA-ban 2002 óta megduplázódott azoknak a felnőtteknek a száma, akik egyáltalán nem akarnak gyereket egy új kutatás szerint (Michigan State University): 2022-ben 14%-uk, 2023-ban 29%-uk. Ugyanezen időszak alatt a jövőben gyermekvállalást tervező, és jelenleg gyermektelenek aránya 79%-ról 59%-ra csökkent. Az OECD országokban is emelkedik a gyermektelen nők aránya: Olaszországban és Spanyolországban az 1975-ös kohorszban született nők körülbelül egynegyede maradt véglegesen gyermektelen, míg Japánban ez az arány 28% volt (Magyarországon 17%).
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/28647899/
A tudatos gyermektelenségen belül meg lehet különböztetni két alkategóriát. Az egyik az ún. DINK, vagyis a kétkeresős, gyermektelen párok növekvő aránya (dual income couples with no kids), másik a SINK (single income, no kids), vagyis a szingliként élő, gyermektelen felnőttek. Az OECD szerint a termékenység csökkenése részben abból fakad, hogy egyre több pár kevesebb gyermeket vállal vagy egyáltalán nem vállal: míg az OECD-ben a termékenységi ráta (egy nő mennyi gyermeknek ad életet élete során) az 1960-as 3,3-ról 2022-re 1,5-re esett.
Továbbá egyre több párkapcsolat működik úgy, hogy a felek külön háztartásban élnek, ami csökkenti a közös élet és gyermekvállalás valószínűségét. Ez az ún. Living Apart Together (LAT), vagyis amikor a két fél párkapcsolatban van, de külön élnek. Ez a forma különösen Nyugat-Európában terjed, és a párkapcsolatok „lazuló intézményesülését” jelzi.
Nem feledkezhetünk el arról sem, hogy a fiatalok egyre később válnak le a szülőkről és a szülői házról. Az OECD-ben minden második fiatal (20-29 éves) a szüleivel élt 2022-ben. Különösen magas volt az arányuk Dél-Koreában (81%), Olaszországban (80%) és Görögországban (78%). Magyarországon a fiatal felnőttek 56%-a élt a szüleivel. A mamahotel jelensége mögött főként a lakhatási költségek és a bizonytalan pályakezdés áll, mely szintén késlelteti a pártalálást és családalapítást. Továbbá az is egyre gyakoribb, hogy a fiatalok elköltözés után visszatérnek a szülői házba, ez az ún. bumeráng jelenség (pl. válságok, lakhatási nehézségek miatt). Mindez az életút instabilitását jelzi, és tovább tolja ki a tartós párkapcsolatok kialakulását.
Hasonlóan nehezíti a fiatalok helyzetét, ha tartósan kiesnek a munkaerőpiacról és az oktatásból is. Az ún. NEET fiatalok, akik nem dolgoznak, nem tanulnak és képzésen sem vesznek részt (Not in Employment, Education or Training), az OECD-n belül a 15-29 évesek 12,5%-át tették ki 2022-ben. Különösen érinti a jelenség az olasz (23%), a spanyol (17%) vagy például az amerikai (15%) fiatalokat. Magyarországon az arányuk 11% volt 2022-ben.
A fiatalok számára nehezebbé vált a pénzügyi függetlenség elérése, a globális válságok sorozata (pl. a koronavírus-járvány, az éghajlati problémák, a megélhetési költségek válsága) pedig fokozta a fiatalok (gazdasági) bizonytalanságát, így egyre óvatosabbak a hosszú távú döntésekkel („risk aversion”, azaz kockázatkerülés). Ez pedig megnehezíti számukra a szülővé válásukat, így a fiatalok egyre inkább a szülői szerepen kívül találnak értelmet az életben, és úgy tűnik, hogy egyre inkább elfogadottá válik a gyermekvállalás mellőzése.
Az OECD-n belül a munkavállalók többsége, 54%-a fél a munkahelyének elvesztésétől (2022). Az új típusú munkavégzési formák is növelik a gazdasági bizonytalanságot a munkavállalók körében: a különféle platform- és projektalapú munkák, vagyis az ún. gig economy (hakni gazdaság), mely az előnyei mellett fokozza a létbizonytalanságot is. A hagyományos, stabil foglalkoztatás helyett egyre több fiatal dolgozik bizonytalan, rövid távú munkákban. Ez növeli a jövedelmi és életpálya-kockázatot, ami visszafogja a hosszú távú elköteleződést, például a gyermekvállalást.
Változás látszik az emberek mentalitásában is, egyre inkább előtérbe kerül az önmegvalósítás és az egyéni jólét fontossága. Az individualizáció nem feltétlenül zárja ki a családalapítást, de gyakran késlelteti vagy feltételekhez köti azt. A karrierépítés és az anyagi stabilitás előtérbe kerülése miatt a családalapítás gyakran későbbre tolódik („hustle / career-first” kultúra). Az OECD szerint a gyermekvállalás egyre inkább a 30 év feletti életkorra koncentrálódik, az átlagos szülési életkor 30,9 évre nőtt 2022-re.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/17034177/
A gyermektelenség és szingliség következményei
Ezek a tendenciák együtt egy olyan állapot felé mutatnak, amelyet a szakirodalom egyre gyakrabban „alacsony termékenységi egyensúlynak” (low-fertility equilibrium) nevez: egy olyan tartós helyzetnek, ahol a gazdasági és társadalmi környezet, valamint az egyéni döntések egymást erősítve tartják fenn az alacsony születésszámot. Ehhez kell igazodnia az OECD szerint is a nemzetgazdaságoknak: a társadalmak idősödnek, egyre kevesebben születnek, mely erősebb költségvetési nyomást eredményez (nyugdíjak, egészségügyi szolgáltatások, időseknek nyújtott szolgáltatások), miközben a munkaképes korú népesség csökkenésével az állami bevételek is csökkenhetnek.
Általános gazdasági következmény a munkaképes korú lakosság csökkenése, a munkaerőhiány erősödése, így a gazdasági növekedés lassulása (kérdés a termelékenység javulása és annak mértéke), valamint a versenyképesség is a globális piacon. Az OECD hangsúlyozza, még ha most sikerülne is emelni a termékenységet, az újonnan születők csak két évtized múlva jelennek meg a munkaerőpiacon (a termékenység rövid távon nem pótolható). Emiatt a rövid és közép távú alkalmazkodás inkább a meglévő munkaerőtartalék aktivizálásából (pl. nők, diákok, idősebb foglalkoztatottak), technológiai újításokból (robotizáció, digitalizáció, AI), egyéb termelékenység-növelési lehetőségekből, valamint a migráció felől érkezhet.
Egyéni szinten, az egyszemélyes háztartások terjedése növeli az egy főre jutó lakhatási, energia- és szolgáltatási költségeket, miközben csökkenti a méretgazdaságosságot a háztartások szintjén. Ebből egyszerre következik a magasabb költségteher és az átalakuló fogyasztási szerkezet is: kisebb lakások, több szolgáltatás, kevesebb gyermekhez kötődő fogyasztási kiadás.
Egyéni szinten további bizonytalanságot okoz, hogy a családalapítás kevésbé követi a „régi” sorrendet. A házasság, együttélés, gyermekvállalás és elköltözés korábbi sorrendisége fellazult, mely növelheti az egyéni életút kockázatosságát: a partnerkapcsolat, a lakhatás és a munkaerőpiaci belépés kevésbé áll össze stabil, előre tervezhető pályává. A párkapcsolatok és családalapítás késleltetése vagy elmaradása gyakran nagyobb szabadságot és önmegvalósítási lehetőséget kínál, ugyanakkor növelheti a bizonytalanság és az elszigeteltség érzését is. A kevésbé kiszámítható életpályák – instabil munka, késői leválás, nehezebb pártalálás – pszichológiai szinten is terhelőek lehetnek: a döntések halogatása, a „jobb lehetőség” keresése vagy a kockázatkerülés könnyen vezethet tartós bizonytalansághoz és elégedetlenséghez.
Érdekesség, miszerint egy amerikai kutatás a fiatal házasok és fiatal egyedülállóak elégedettségét, boldogságérzetét vizsgálta. Az amerikai IFS (Institute forFamily Studies) és a General Sociel Survey eredményei alapján míg a házasságban élő fiatal felnőttek (22-35 évesek) közül ugyanolyan magas arányban vallják magukat boldognak, mint 1980-ban (2024: 90%, 1980: 91%); addig a nem házasságban élők esetében jelentősen visszaesett azok aránya, akik boldognak érezték magukat (1980: 83% VS 2024: 68%). „A boldogságot tekintve a 8 százalékpontos különbség a házasságban élők javára 22 százalékpontra, azaz több mint a duplájára nőtt, s míg a házas fiataloknak ma is több mint 90%-a boldog, a nem házasságban élő, magukat boldognak érző fiatalok aránya jelentősen visszaesett. Összességében csökken a fiatal generáció boldogsági szintje, ugyanakkor ez a csökkenés szinte teljes egészében a nem házasságban élők csoportját érinti.”
Magyarország útja
Magyarországon is láthatóak az új „nyugati” trendek, de még kevésbé erőteljes a hatásuk. Az Eurostat adatai szerint 2006-ban 812 ezer pár élt gyermek nélkül (háztartások száma), addig 2025-ben 967 ezer pár, mely 19%-os növekedést jelent. Ez nem kirívó az EU szintjén, középmezőnybe tartozik hazánk, míg több régiós országban nagyobb mértékben nőtt a gyermeket nem vállaló párok száma (háztartások szintjén). Így például Lengyelországban 63%-kal, Szlovéniában 33%-kal, Románában 24%-kal.
Hasonlóan, az egyedül élő, gyermektelen háztartások száma 2006-ban hazánkban 984 ezer volt, mely 2025-re 1,262 millióra nőtt; ez 28%-os emelkedést jelentett. Az uniós rangsorban ezzel Magyarország az utolsó negyedben tartózkodott 2025-ben. Máltán 350%-kal, Litvániában 251%-kal, míg Lengyelországban 112%-kal nőtt a gyermektelen, egyedülálló háztartások száma 2006-2025 között.
A házasságkötések számát tekintve, az OECD 2022-es rangsorában kedvező helyen állt Magyarország: Törökországot követve a második legnagyobb házasságkötési arányszámmal (6,6) rendelkezett a vizsgált országok körében. Ezt az Eurostat is alátámasztja, bár az adatai szerint 2023-2024-ben csökkent a házasságkötési arány, egészen 4,9-ig. Ezzel együtt is az EU-n belül a legmagasabb aránnyal rendelkező országok között volt a magyar házasságkötések száma.
A korábban bemutatott új trendek közül kiemelnénk a mamahotelt és a NEET jelenségét, melyek egyaránt késleltetik a fiatal felnőttek önálló életkezdését, párkapcsolatait és családalapításukat. Az OECD adatai szerint 2022-ben Magyarországon a fiatal felnőttek (20-29 évesek) 56%-a élt a szüleivel, mely kicsivel haladja meg a világátlagot (50% körül). Továbbá míg az OECD-n belül a 15-29 évesek 12,5%-a se nem tanul vagy dolgozik, addig hazánkban ez az arány 11% volt 2022-ben.
Összességében Magyarország nem lóg ki a globális trendekből, inkább azok egyfajta „késleltetett” vagy mérsékeltebb változatát mutatja. A nyugati típusú életmódbeli és demográfiai átalakulások – a gyermektelenség terjedése, az egyszemélyes háztartások növekedése, a későbbi családalapítás – hazánkban is megjelentek, de sok esetben lassabb ütemben vagy alacsonyabb szintről indulva. Ugyanakkor a magasabb házasságkötési arány és a valamivel alacsonyabb NEET-ráta arra utal, hogy bizonyos hagyományos minták továbbra is erősebbek, mint Nyugat-Európában.
Ez azonban nem feltétlenül jelent tartós kivételességet: a lakhatási nehézségek, a fiatalok késői leválása és a gazdasági bizonytalanság Magyarországon is jelen vannak, így közép távon várhatóan tovább erősödnek azok a folyamatok, amelyek a fejlett világ nagy részében már tartósan alacsony termékenységi pályát eredményeztek. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy Magyarországon az elmúlt években kiterjedt családtámogatási és életkezdést segítő intézkedésrendszer épült ki, amely éppen ezeknek a kihívásoknak a mérséklését célozza. A különböző támogatások – a családi adókedvezményektől és otthonteremtési programoktól kezdve az Otthon Startig – azt a célt szolgálják, hogy csökkentsék a gyermekvállalás és az önálló életkezdés pénzügyi akadályait. Ezek az intézkedések hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a fiatalok korábban váljanak önállóvá, könnyebben alapítsanak családot, és mérséklődjenek azok a gazdasági bizonytalanságok, amelyek a fejlett világban általánosan késleltetik a gyermekvállalást. Várakozások szerint az új kormány is megtartja a családtámogatási rendszer elemeit, így nem sérül az elmúlt évtizedben épített magyar családmodell.
Összefoglalás
A fejlett világban zajló „kapcsolati” és demográfiai átalakulás mögött nem egyetlen ok, hanem egymást erősítő társadalmi, gazdasági és kulturális folyamatok állnak. A párkapcsolatok visszaszorulása, a tudatos gyermektelenség terjedése és az életutak kitolódása jól mérhető jelenségek: az OECD-országok többségében nő az egyedül élők aránya, az EU-ban pedig több tízmillió egyszemélyes, gyermektelen háztartás jött létre az elmúlt években. Ezzel párhuzamosan a termékenységi ráta tartósan alacsony szinten stabilizálódott, miközben a gyermekvállalás egyre inkább későbbre tolódik. Az okok között kiemelhető a párkeresési piac átalakulása, a digitális életmód térnyerése, a nemi szerepek változása, valamint a gazdasági bizonytalanság és a lakhatási nehézségek.
Az új életformák – mint a DINK, SINK, LAT vagy a „mamahotel” – nem önálló jelenségek, hanem egy átfogóbb életút-átrendeződés részei, amelyek együtt egy tartósan alacsony termékenységi egyensúly irányába mutatnak. Ennek következményei túlmutatnak a demográfián: a munkaerő-kínálat szűkülése, a jóléti rendszerekre nehezedő nyomás és a gazdasági növekedés lassulása egyaránt a folyamat részei.
Magyarország ebben a képben nem kivétel, hanem inkább egy mérsékeltebb, késleltetett pályát követ. Bár nőtt a gyermektelen párok és az egyszemélyes háztartások száma, és a fiatalok több mint fele még mindig a szüleivel él, a házasságkötési arány továbbra is viszonylag magas, a NEET-ráta pedig az OECD-átlag alatt marad. Ez arra utal, hogy a hagyományos családminták részben fennmaradtak, ugyanakkor a nemzetközi trendek iránya hazánkban is egyértelműen kirajzolódik.
A kérdés így nem az, hogy Magyarország elkerülheti-e ezeket a folyamatokat, hanem az, hogy milyen eszközökkel és milyen mértékben tudja mérsékelni azok hatásait. A családtámogatási és életkezdést segítő politikák ebben kulcsszerepet játszhatnak, de hosszabb távon a gazdasági stabilitás, a lakhatási feltételek és a munkaerőpiaci kilátások alakulása lesz meghatározó. A fejlett világ tapasztalatai alapján a demográfiai trendek megfordítása nehéz, de azok kezelése és hatásaik enyhítése tudatos szakpolitikai válaszokat igényel.
Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdasági elemző mesterszakon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja. 2022. szeptembere óta az Oeconomus senior elemzője.
