Korunk geopolitikai kihívásai egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek az államok egyéni védekező képességére. Míg egyes országok visszaállították az elmúlt években a korábban eltörölt sorkatonai szolgálatot, addig más országok inkább professzionális hadseregfejlesztésekkel igyekeznek a védelmi képességeiket erősíteni, a hatékonyságot növelni. Mindazonáltal a sorkatonai szolgálatok nem minden esetben igazodnak a mai kor igényeihez, nem mutatnak elegendő rugalmasságot, valamint a megszerezhető kompetenciák mértéke is kritikákra ad okot. Elemzésünkben a két téma mentén – hogyan befolyásolja a munkaerőpiacra lépést és milyen társadalmi megítélése van a sorkatonaságnak – vizsgáljuk meg a katonai szolgálatot öt európai uniós országban: Finnország, Lettország, Litvánia, Görögország és Ciprus esetében. Az öt vizsgált ország tapasztalatai alapján a sorkatonaság munkaerőpiaci hatása alapvetően költséges a társadalom és a gazdaság szempontjából is, és különösen feszes vagy sérülékeny piacon komoly veszteséget termel. A Magyarországon alkalmazott professzionális állomány jobban illeszkedik a modern hadviseléshez, valamint a sorkatonai szolgálat jelentős költségei és társadalmi ellenállás miatt nem reális annak visszavezetése.

Kutatásunk módszere és legfontosabb megállapításai

A vizsgálati körbe bevont öt ország, Finnország, Lettország, Litvánia, Görögország és Ciprus részben eltérő, részben hasonló okok miatt tartják fenn a sorkatonaság intézményét. Választásunk azért esett erre azt öt országra, mert ezeknél az államoknál egységesen figyelhető meg a sorkatonai szolgálat teljesítése (nincs szelekciós elv, mint például Észtországban), valamint, mert folytonosság található az intézmény működésében (a szolgálat felfüggesztése Lettországban és Litvániában relatív rövid ideig tartott).

A társadalmi megítélésről szóló részben olyan kérdéseket igyekszünk megválaszolni, mint a sorkatonaság szükségességének okai, háttere, valamint az életkezdésben közrejátszó tényezők hatása. A munkaerőpiaci részben mindazokat a pontokat sorra vesszük, amelyek befolyásoló tényezőként bírnak a sorkatonai szolgálatot teljesítő fiatalok esetében, a munkaerőpiacra való belépés kapcsán, valamint számba vesszük a gazdasági költségeket is.

Legfontosabb megállapítások:

• A sorkatonaság rövid távon szinte minden esetben negatív munkaerőpiaci hatású, mivel késlelteti a munkába állást, megszakítja a karrierindulást és kieső munkatapasztalatot okoz (miközben soft készségeket is fejleszt).
• A hatás erőssége ugyanakkor országonként jelentősen eltér: a feszes munkaerőpiacú, kis országokban (pl. Ciprus, Baltikum) a fiatal munkaerő kiesése arányosan nagyobb teher. Laza, strukturálisan sérült munkaerőpiacon (pl. Görögország) a sorkatonaság nem csökkenti érdemben a fiatalok munkanélküliségét, inkább hátráltatja az életkezdést, miközben fokozza az érzetet, hogy munkaerőhiány van.
• A sorkatonaság továbbá nemcsak védelmi, hanem gazdasági kérdés is: kieső adó/járulék, később induló fogyasztás, humántőke-felhalmozás fékeződése, növekedési potenciál romlása.
• Hasonlóan fontos kérdések, miszerint mennyire fogadja el a társadalom a sorkatonai szolgálatot, ez mennyire nyilvánul meg akár anyagi javakban (mekkora a szolgálat érdemi kompenzációja), mennyire kiszámítható és tervezhető a rendszer a munkaerőpiac szempontjából, illetve mennyire jól menedzseli az adott állam a munkába való visszatérést (munkahelyi/jogi védelem megléte).
• A Magyarországon is alkalmazott hivatásos hadsereg ugyan többe kerül a költségvetésnek, de hosszabb távon gazdaságilag és működésileg hatékonyabb, mert nem von ki tömegesen fiatal munkaerőt a civil gazdaságból, jobban illeszkedik a modern hadviselés technológiai igényeihez, és kevesebb rejtett társadalmi költséget termel, mint a sorozott rendszer. Ha pedig a társadalmi legitimációja is alacsony, az még inkább visszaveti a sorkatonai szolgálat iránti hajlandóságot.

Egy állam védelmének felelősei – a sorkatonaság társadalmi megítélése

A sorkatonaság vagy kötelező katonai szolgálat megítélése számos eltérő pontot mutat az egyes társadalmakban, ugyanakkor több olyan közös nevező is van, amelyek azonos megítélés alá esnek a kérdést illetően. Choulis és szerzőtársai az 1997 és 2017 közötti időszakra vonatkozóan azt a kérdést vizsgálták 34 európai ország esetében, hogy a kötelező katonai szolgálat milyen hatással van az állampolgárok katonai erők iránti támogatására (Choulis, 2021). A kutatásban különválasztva vizsgálták a kötelező katonai szolgálatot teljesítő és önkéntes haderő megítélését. Az empirikus eredmények azt mutatták, hogy azokban az államokban, ahol a vizsgált periódusban még érvényben volt a kötelező katonai szolgálat, jellemzően magasabb a lakosság támogatása a fegyveres erők iránt, mint ott, ahol önkéntes alapú a toborzás (Choulis, 2021). A tanulmány azért is fontos a téma szempontjából, mivel a közvélemény támogatása kulcsfontosságú a védelmi politikai rendszer elfogadásában.

Egy másik kutatásban, amelyet Törökországban készítettek, a pszichológiai és szociológiai attitűdök vizsgálata került a fókuszba a téma kapcsán. Az Özdemir és Bilger által jegyezett tanulmány 436 török egyetemista résztvevőre épít, amelyben a kérdőíves alapú kutatás a militarisztikus attitűdöket, a sorkatonaság iránti igényt, valamint a politikai orientációt mérték (Özdemir – Bilger, 2025). A vizsgálat során a szerzők kimutatták, hogy az elismertség iránti erős igény befolyásoló tényezőként tud hatni a sorkatonaság fenntartásában, emellett pedig azok, akik hangsúlyosabban kezelik török identitásukat ugyancsak nagyobb szerepet szentelnek a katonai szolgálatnak (Özdemir – Bilger, 2025). A katonai attitűdök jellemzően azoknál voltak erősebbek, akik már valamilyen kapcsolatban állnak a török hadsereggel. A nemi megoszlás azt is megerősítette, hogy a férfiak nagyobb mértékben támogatták a katonaság intézményét, de paradox módon a kötelező szolgálatot nem tartották ennyire fontosnak. Utóbbi esetében inkább a női válaszadók érezték úgy, hogy a sorkatonaság intézménye inkább fontos (Özdemir – Bilger, 2025). Özdemir és Bilger kutatása olyan új eredményeket is mutat, mint az, hogy a militarisztikus attitűdök nemcsak kulturális vagy politikai ideológiákból, de személyes motivációból, valamint az elismertség iránti vágyból is fakadhatnak.

Dorit Geva a francia és az amerikai kötelező sorkatonai szolgálat rendszereit vizsgálta meg, a XX. század első felére vonatkozóan, történeti-szociológiai szempontok alapján (Geva, 2013). A könyv fókuszában a család és a nemi szerepek állnak, vagyis, hogy mindezek a tényezők hogyan hatnak az egyénre és az intézményrendszer fenntartására. A munka olyan új megközelítésbe helyezi a katonaság, így sorkatonaság kérdését is, mely szerint ez nem pusztán ideológiai kérdés, sokkal inkább egy beágyazódott intézmény a nemi szerepekbe és a családi hatalmi struktúrába (Geva, 2013). A francia esettanulmányban leírja, hogy a férfiak katonai szolgálatba hívása és a családfő szerepének megtartása között a politikai-katonai vezetők milyen magas szintű feszültséggel kellett megküzdjenek (Geva, 2013). Az amerikai esetet feldolgozó részben kiemeli, hogy az USA-ban a sorkatonaság soha nem működött teljesen „univerzálisan”, hanem erősen függött attól, hogyan ítélték meg a férfiak családi kötelezettségeit (Geva, 2013). Dorit Geva munkája ellentmond a hagyományos narratíváknak, amelyek nagy része a sorkatonaság intézményének fenntartását geopolitikai vagy ideológiai okokkal magyarázzák. A kötelező katonai szolgálat nem elsősorban katonai funkció, hanem olyan intézmény, amelyben az állam és a családi struktúrák – különösen a férfiak családfői szerepei – közötti dinamika határozza meg a „kötelesség” és a „jog” tartalmát (Geva, 2013).

A hidegháború lezárásával, valamint a Szovjetunió felbomlásával az európai országok jelentős részében a kötelező katonai szolgálatot eltörölték. A geopolitikai helyzet átalakulása, a közép-kelet-európai államok NATO-csatlakozása szintén hozzájárult ahhoz, hogy az államok nem tartották indokoltnak a kötelező katonai szolgálat fenntartását. Ez a változás alapvetően módosította az európai polgárok biztonsághoz és katonasághoz való hozzáállását is. Philipe Manigart 2000-ben megjelent kutatása az Eurobarometer adataira támaszkodva vizsgálja a kötelező katonai szolgálattal kapcsolatos közvélemények alakulását (Manigart, 2000). A felmérés szerint az európai állampolgárok nagy része továbbra is a hazája védelmét tekinti a hadsereg elsődleges feladatának, de fontosnak tartják a katonák bevetését modernkori veszélyek esetén is (katasztrófa elhárítás például). Az adatok azt mutatták, hogy a kötelező katonai szolgálat iránt a megkérdezettek visszafogott vagy alacsony támogatást mutattak (Manigart, 2000). Elsősorban a fiatalabb generációk voltak azok, amelyek válaszaikban nem mutattak nagy támogatást a kötelező szolgálat irányába. Érdekes tényként merül fel az is, hogy a megkérdezettek sokkal inkább támogatták a közös európai biztonság- és védelempolitikai fejlesztéseket, mint a formális katonai szolgálatot (Manigart, 2000). A kutatás azt is leírta, hogy a lakosság bizalma a hadsereg és a nemzetközi biztonsági együttműködés iránt magasabb volt, mint a sorkatonaság irányába (Manigart, 2000).

A nemzetközi terrorizmus veszélye miatt a háborús konfliktusok továbbra is komoly veszélyt jelentenek az államok biztonságára. Az egyik legjelentősebb terrortámadás 2001. szeptember 11-én az USA ellen irányult, ezt helyezi középpontba Christopher A. Simon és Nicholas P. Lovrich közös tanulmánya is. A kutatás arra keresi a választ, hogy mely tényezők befolyásolják az emberek támogatását a kötelező katonai szolgálattal kapcsolatban az Egyesült Államokban, különösen a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások (9/11) előtti és utáni időszakban. A kutatásban több mint 18 ezer fő vett részt 18 amerikai nagyvárosi területről 2000 és 2002 között (Simon – Lovrich, 2009). A tanulmány megerősíti, hogy a terrorizmussal kapcsolatos események jelentős hatást gyakorolhatnak a közvéleményre a katonai szolgálatra vonatkozóan, de nem mindig abban az irányban, ahogy azt a szakirodalom előre jelezte. A vizsgálat során a szerzők úgy találták, hogy nem nőtt kiugróan a támogatottság a kötelező katonai szolgálat iránt 9/11 után sem. Sőt, kisebb enyhülést tapasztaltak a támogatást illetően, a vélemények eloszlása inkább kiegyenlítettebbé vált, nem pedig polarizálódott (Simon – Lovrich, 2009). Simon és Lovrich kimutatta, hogy egyes társadalmi tényezők nagy szerepet játszanak a kötelező katonai szolgálat megítélésében, de ezek komplex interakciókban hatnak, így nem választhatóak szét élesen egyetlen okra visszavezetve (Simon – Lovrich, 2009).

Az európai sorkatonaság megítélése, azon belül is a közép-kelet-európai régió államai esetében szintén nagy változásokat mutatnak az elmúlt harminc-negyven év kontextusában. A német közvéleménykutatások szerint a német lakosság többsége támogatja a sorkatonaság visszaállítását, amelyet 2011-ben nem töröltek el teljesen, csak ideiglenesen felfüggesztették (Komjáthy, 2025). A felmérés arra is rávilágít, hogy pártpolitikai és generációs különbség is van a támogatottság kérdésében: a 60 év feletti korosztály 61%-a támogatná a kötelező szolgálat visszaállítását, míg az sorkatonaság által közvetlenül érintett 18-29 évesek körében 63% ellenzi a katonaság ezen formáját (Komjáthy, 2025). A tanulmány kitér arra is, hogy a megváltozott vélemény és megítélés a 2014-es krími események hatására módosult drasztikusan, így alátámasztható a geopolitikai fenyegetettség miatti védekezés oka is.

Magyarországon a Századvég készített hasonló témájú felmérést 2025 őszén. A kutatás szerint a megkérdezettek 80%-a elutasítja a kötelező katonai szolgálatot, amit a magyar kormány nem is tervez ismét hatályba helyezni (Századvég, 2025).

Szlovákiában az SCIO közvéleménykutató intézet vizsgálta a kérdést és még nagyobb megosztottságot talált, mint bármely egyéb, társadalmat érintő politikai kérdés esetén (Kiss, 2025). A válaszadók 50,7%-a nem támogatta a sorkatonaság visszaállítását, míg 49,3%-uk támogatta az intézmény visszavezetését (Kiss, 2025). Hasonlóan Özdemir és Bilger már taglalt kutatásához, a nemi megoszlás itt is megegyezett a válaszadásnál: a férfiak inkább nem támogatták a kötelező katonai szolgálatot, míg a nők helyeselték annak lehetséges visszaállítását (Kiss, 2025). Lengyelországban szintén 2025 őszén kérdezték meg a társadalom egy részét arról, hogy mit gondolnak a sorkatonaság visszaállításáról. A lengyel IBRiS közvélemény-kutató intézet szerint a válaszadók 39,2%-a támogatta, míg 45,5%-a ellenezte a katonai szolgálat visszaállítását (Magyar Hírlap, 2025). A kérdést nem támogatók többsége itt a nők, valamint az úgynevezett Z generáció tagjai között vannak (1995-2012 között születettek). Lengyelország esetében azért is érdekes a felmérés és annak eredménye, mivel az orosz-ukrán háború földrajzi közelsége meghatározhatja a lengyel polgárok háborúhoz való viszonyát és az orosz fenyegetettség kérdését.

Összességében a szakirodalmi áttekintés és a különböző empirikus vizsgálatok azt mutatják, hogy a sorkatonaság intézményének visszaállítása erősen megosztja a társadalmat. Elsősorban a hadköteles 18-29 éves korosztály esetében figyelhető meg erős ellenzés, de egyes országokban az idősebb generációhoz tartozó férfiak sem támogatják az intézményt. Megfigyelhető az is, hogy a geopolitikai kockázatok nem minden esetben váltják ki a katonaság ezen részének visszaállítása iránti kérelmet, sőt, esetenként még csökkent is a támogatása a kérdésnek. A nagymértékű társadalmi megosztottság mögött számos ok húzódhat, amelyek elsősorban a generációs különbségekre, a békés időszakok miatt megváltozott morális hozzáállásra, valamint arra is visszavezethetőek, hogy sokan egy egységes európai hadseregben jobban bíznak, mint az újonc katonákban. A továbbiakban öt olyan európai országot vizsgálunk meg, amelyeknél a sorkatonaság intézménye ma is működik, így ennek társadalmi megítélését helyezzük a fókuszba.

Sorkatonaság a politika tükrében

Az ábra itt hivatkozható: https://datawrapper.dwcdn.net/C8yQf/3/

Ahogy a fenti ábrán is látszik, az uniós tagállamok többségében jelenleg is érvényben van a sorkatonai szolgálat vagy a részleges hadkötelezettség. Vannak olyan országok, ahol történelmi hagyomány a sorkatonaság (Görögország, Ciprus, Ausztria, Finnország, Észtország, Dánia), míg más országokban az elmúlt évek során vezették azt vissza (Horvátország, Svédország, Litvánia és Lettország).

Érdemes ezeket az országokat összevetni azzal, hogy az Európai Néppárt (EPP) hol adja jelenleg a miniszterelnököt vagy kormányfőt (vagy éppen hol adta, amikor bevezették)! Ezen országok között kötelező sorkatonai szolgálat van:

• Görögország: Kiriákosz Micotákisz – 20. század eleje óta van sorkatonai szolgálat;
• Ciprus: Níkosz Hrisztodulídisz – 1964 óta van kötelező sorkatonai szolgálat;
• Horvátország: Andrej Plenković – 2025-ben döntöttek a visszaállításáról (ekkor EPP kormányon);
• Ausztria: Christian Stocker – 1955 óta van újra kötelező sorkatonaság;
• Finnország: Petteri Orpo – 1919 óta kötelező katonai szolgálat;
• Svédország: Ulf Kristersson – 2017-ben döntöttek az újbóli bevezetésről (de ekkor szociáldemokraták és zöldek voltak kormányon, nem az EPP);
• Lettország: Evika Siliņa – 2023-2024 óta kötelező újra a sorkatonai szolgálat (ekkor EPP kormányon).

További hat uniós tagállamban is vezető szerepet játszik az EPP, ahol (még) nincs kötelező katonai szolgálat, de több esetben történtek lépések ennek irányába: Németországban (Friedrich Merz), Lengyelországban (Donald Tusk), Romániában (Ilie Bolojan), Bulgáriában (Rosen Zhelyazkov), Luxemburgban (Luc Frieden) és Portugáliában (Luís Montenegro).

• Németországban jelenleg önkéntes katonai szolgálat van, de 2026 után új rendszer jön, amely kötelező regisztrációt írhat elő (ekkor EPP kormányon). Az új kötelező szolgálati modell akár a sorozás visszatéréséhez is vezethet.
• Lengyelországban 2027-től általános katonai kiképzési terv indul, amely gyakorlatilag egy széles körű kötelező rendszer felé mutat, félmilliós hadsereg kiépítésével.
• Románia 2007. január 1-jén függesztette fel a kötelező katonai szolgálatot, és teljes mértékben az önkéntességen alapuló, hivatásos haderő modelljére tért át. Jelenleg békeidőben nincs kötelező katonai szolgálat, de 2026 januárjában egy új önkéntesi rendszert vezettek be, amely a 18–35 éves korosztály számára fizetett, 4 hónapos önkéntes katonai szolgálatot kínál.
• Bulgária 2007. november 25-én eltörölte a kötelező katonai szolgálatot, és teljes mértékben hivatásos, önkéntes alapú fegyveres erőkre tért át. A 2020-ban bevezetett önkéntes tartalékosi rendszer a 40 év alatti állampolgárok számára elérhető.
• Luxemburgban megszüntették a sorkatonai szolgálatot (1967).
• Portugáliában pedig felfüggesztették azt (2004).

Továbbá Szerbiában szintén többször felmerült a sorkatonaság újbóli bevezetése.

Összességében a sorkatonai szolgálat visszaállítása (vagy afelé tett lépések) a modern időkben sokszor kapcsolódott az Európai Néppárt kormányra kerülésével az adott országban (pl. Horvátország, Lettország, Németország). Azonban a geopolitikai és biztonságpolitikai helyzet nagyobb súllyal esik latba, ezt jól mutatja, hogy Svédországban és Litvániában is szociáldemokrata kormányzó párt idején vezették vissza a sorkatonaságot (Litvániában 2015 óta van ismét kötelező sorkatonaság).

A következőkben öt európai országot vizsgálunk meg részletesen, melyeknél általánosan érvényes a sorkatonai szolgálat teljesítése (nem szelekciós elvre épül), valamint viszonylag régóta folytonosan fennáll ez az intézmény (a szolgálat felfüggesztése Lettországban és Litvániában relatív rövid ideig tartott).

Esettanulmányok: a sorkatonaság öt európai ország tükrében

Finnország – a sorkatonaság társadalmi megítélése

Finnországban az ország alkotmánya mondja ki, hogy minden finn férfi köteles részt venni az ország védelmében (The Finnish Defence Forces, 2025). Ez egyben azt is jelenti, hogy 18 és 60 éves kor között kötelező katonai szolgálat van érvényben, amelyből az aktív szolgálati időszak jellemzően a 18 éves kor körüli évekre datálható. A férfiak mellett a nők is rész vehetnek a katonai szolgálatban, bár esetükben nincs kötelező részvétel, a teljesítés önkéntes alapú.

A finn sorkatonai szolgálat hossza a feladatoktól és képzésektől függ. Az alapfeladatokat ellátó katonák 165 napig, a speciálisabb beosztásban lévők 255 napig, míg az altisztek és tartalékos tisztek 347 napig vesznek részt a képzéseken (The Finnish Defence Forces, 2025). A finn modell célja az, hogy egy kiterjedt, jól képzett, tartalékos állományt hozzon létre, tehát nem a nagy létszámú hivatásos hadsereg kialakítására törekednek. A finn védelmi modell központi eleme a tartalékos haderő. A sorkatonai szolgálat letelte után a katonák tartalékállományba kerülnek. Válsághelyzet esetén így Finnország több százezer fős tartalékos bázist képes rövid idő alatt mozgósítani. Az elsődleges feladata a bázisnak a területvédelem, az ország teljes védelme, így erre épül a katonai-védelmi rendszer. A hadkötelezettség azokat is érinti, akik 18. életévük betöltésekor nem tartózkodnak Finnországban. Ők a hozzájuk legközelebb eső finn nagykövetségen tudnak tájékoztatást kérni a szolgálatba való jelentkezésről, valamint annak teljesítéséről is (The Finnish Defence Firces, 2025). A 2023-as finn NATO-csatlakozás ellenére a katonaság intézménye továbbra is része a védelmi rendszernek. A NATO tagság inkább kiegészíti, nem pedig kiváltja a finn honvédelmi rendszert.

Finnországban a sorkatonaság intézményét a társadalom nagy része támogatja. A finnek úgy tekintenek a szolgálatra, mint a nemzeti identitás és az állampolgári kötelesség fontos részére. A szolgálat társadalmi presztízse magas, különösen akkor, amikor válságos időszakokat élnek meg. Hart és szerzőtársai 2023-ban publikált tanulmánya részletesen vizsgálja a sorkatonaság megítélését a finn társadalom körében. A vizsgálat során 20 év (2000-2020) eredményeit mutatják be a szerzők, így viszonylag széles spektrumú időszakokat ölel fel a kutatás. A tanulmány azért is jelentős, mert a 2020-as évekre már egyre inkább napirendé vált Finnország NATO csatlakozása, így a szerzők arra is választ kerestek, hogy a társulás milyen véleményt alakít ki a finn lakosság körében. A kutatás eredményei azt mutatták, hogy a férfiak esetében lényegesen erősebb támogatottságnak örvend a védelemre vonatkozó hajlandóság kérdése (Hart, et.al., 2023). A nemek közötti megosztottság a kérdés kapcsán a vizsgált periódusban végig fennállt, viszont a bizonytalan („nem tudom”) válaszadók arányában az idő előrehaladtával növekedés figyelhető meg. Az idősebb generációk ebben az esetben is inkább támogatták a sorkatonaságot, mint a fiatalabbak, ami egyben azt is sugallja, hogy a generációs különbség növekedhet a kötelező szolgálat támogatásában. A védelmi kiadások növelését célzó kérdések esetében egyértelműen kirajzolódik, hogy 2015 után az idősebb generációk tagjai is jobban támogatták az ilyen jellegű ráfordítások emelését. A NATO-tagság és az ezzel szemben álló katonai semlegesség kérdésében 2012 és 2020 között nagymértékben nőtt a bizonytalanság a válaszadók között. Mindez arra utal, hogy ezekben a kérdésekben sokkal instabilabb a finn lakosság, mint a kötelező katonai szolgálat esetén (Hart, et.al., 2023).

A Védelmi Információk Tanácsadó Testülete (ABDI, The Advisory Board for Defence Information) rendszeresen végez olyan kutatásokat, amelyekben a finn lakosság sorkatonasághoz való hozzáállását tanulmányozza. A jelentések kitérnek a honvédelmi kérdésekre is, de a sorkatonaság intézményére vonatkozóan csaknem minden jelentés rögzít eredményeket. A beszámolók alapján a lakosság 70-80%-a átlagosan támogatja a kötelező szolgálat fenntartását, akár a profi haderő helyett is (ABDI, 2024).

A finn sorkatonaságot tehát a lakosság nagy része támogatja, annak fenntartását szükségesebbnek ítéli meg, mint egy általános haderőt. Ugyanakkor a finn modell sem tökéletes, mindezt pedig számos kritika bizonyítja. A nemi egyenlőtlenség (nők számára nem kötelező a szolgálat), valamint az egyéni szabadságjogok kérdésén túlmenően gazdasági és katonai területek is felmerülnek a bírálatokban (Kosonen, et.al., 2019). A gazdasági okok között a legtöbbször a sorkatonák alacsony juttatásait említik, valamint a szolgálati idő alatti kiesést a munkaerőpiacról. A kritikusabb közgazdasági érvek azt is megemlítik, hogy a rendszer ebben a formában nem lehet eléggé hatékony, egy kisebb, professzionálisan kiképzett hadsereg hosszabb távon olcsóbb és produktívabb lenne (Kosonen – Mälkki, 2022). A katonai-professzionalizmusra vonatkozó ellenérvek között a rövid kiképzési időt és a belső elköteleződés hiányát említik. Egyes vélemények ugyanis arra világítanak rá, hogy a 6-12 hónapos szolgálati idő alatt nincs elegendő lehetőség arra, hogy modern, technológia-intenzív hadviselést sajátítsák el (Kosonen – Mälkki, 2022).

Itt érdemes egy (köz)gazdasági elméleti kitekintőt tennünk. Már Adam Smith, a klasszikus közgazdaságtan „atyja” A nemzetek gazdagsága (1776) című művében kifejtette, hogy ha mindenki mindent maga csinál, az lassú és pazarló, míg ha mindenki arra szakosodik, amiben jó, az hatékonyabb. Hasonlót fogalmazott meg David Ricardo (1772-1823) is a komparatív előnyök elméletében: egy országnak akkor is érdemes szakosodnia, ha elvileg mindent tudna termelni. Tehát a specializáció (szakosodás) a termelékenység és a jólét egyik fő forrása. Leegyszerűsítve a gyakorlatban ez úgy működik, hogy ha az adott tevékenységet begyakorlunk, akkor az gyorsabbá válik, a szakértelem miatt pedig jobb minőségben is készül el. Így nő a hatékonyság, innovációra ösztönöz és javítja a versenyképességet is.

A gazdasági logika szerint a professzionális hadsereg hatékonyabb, mivel specializált a munkaerő (katonaság a szakmájuk), magasabb szintű kiképzést kapnak, jobb technikai kompetenciákkal rendelkezik, gyorsabban tudnak reagálni, kisebb a pazarlás (nem kell tömegeket évente betanítani). Ez megfelel Adam Smith munkamegosztási logikájának is.

A motivációkat illetően jellemzően azt emelik ki a kritikusok, hogy ez egyfajta kötelezettség, semmint belső elszántság arra, hogy az ország védelmét ellássák. Emiatt olyan minőségi különbségek alakulhatnak ki az állományokon belül, ami egy valódi védekezés esetén komoly összeomlást is előidézhet. A rejtett társadalmi egyenlőtlenség kérdése szintén felmerül a finn modellben. A magasabb iskolázottságú, jobb társadalmi helyzetben lévő fiataloknál gyakoribb, hogy rövidebb, vagy nem harcoló részlegnél töltik a kiképzést. Emellett bizonyos egészségügyi és pszichológiai okokra hivatkozva is elkerülhető a szolgálat.

Finnországban tehát bár a társadalmi megítélése kifejezetten jó a sorkatonai szolgálatnak, mégis az elmúlt évek során egyre több olyan kritika is éri a rendszert, amelyek egy erős megosztottság kialakulását vetítik előre. A generációk közötti nézetbeli különbségek mellett a kiképzés minőségét és idejét is kevésnek ítélik meg, valamint a rejtett társadalmi egyenlőtlenségek is nagyobb arányban látnak napvilágot. Összességében, Finnország számára a kötelező katonai szolgálat inkább jelent választ a folyamatos geopolitikai kockázatokra, mintsem tényleges megoldást egy esetleges valós támadás esetére.

A finn sorkatonai szolgálat hatása a fiatalok munkaerőpiaci lehetőségeire

Finnországban a sorkatonaság (varusmiespalvelus) elsősorban a fiatal férfiakat érinti 18–28 éves kor között (a nők önkéntes alapon csatlakozhatnak). A sorozás (kutsunnat) 17 éves korban kezdődik, a behívó 18-19 éves korra érkezik meg (el lehet halasztani tanulmányok vagy más nyomós indok miatt, legkésőbb 29 éves korig). A rendszer univerzális, de kb. 75–80%-uk teljesít tényleges szolgálatot (a többi civil szolgálatot vagy felmentést kap).

A sorkatonaság évente 20–25 ezer főt von ki átmenetileg a munkaerőpiacról 6–12 hónapra. A foglalkoztatást tekintve a 15-29 éves korosztályra vonatkozóan állnak rendelkezésünkre statisztikai adatok (Eurostat). Az évi 20-25 ezer szolgálatot teljesítő fiatal férfi a 15-29 éves férfi népesség közel 5%-át, valamint a 263 ezer 15-29 éves foglalkoztatott 9%-át teszi ki. Rövid távon tehát munkaerőpiaci kiesést okoz a besorozásuk (18 éves férfiak 70-80%-a), azonban a 15-29 éves korcsoport foglalkoztatási rátája ezzel együtt is kedvező szinten mozog EU-s összevetésben: 2024-ben a finn fiatal férfiak közel 56%-a dolgozott, míg az uniós átlag 52% volt.

A munkaerőpiaci kiesésük szezonális és előre tervezhető, a gazdaság pedig alkalmazkodik hozzá, pl. a munkáltatók fenntartják a helyüket vagy rugalmasan alkalmaznak újakat. A teljes, 2,5 millió fős munkaerőpiac kis részét, 1%-át teszik ki a szolgálatot teljesítők. Maga a sorkatonaság pedig kulturálisan elfogadott az országban és társadalmilag támogatott (75%), és magas a részvételi kedv is (70-80%), a szolgálat pedig önéletrajzi előnyt is jelenthet (sok munkáltató értékeli a szerzett készségeket, pl. vezetés, csapatmunka, ezeket korábbi kutatások is kimutatták). Továbbá Finnországban a sorkatonaság szigorúan védett a munkaerőpiacon: a törvény (Työsuojelulaki) garantálja, hogy a szolgálat után a munkavállaló visszatérhet eredeti vagy ekvivalens pozícióba. A leszerelt férfiak általában gyorsan találnak állást.

A sorkatonaságnak azonban vannak rejtett költségei, mint az adóveszteség, vagy a fiatalok karrierjének késői elindulása, valamint a produktív munkából való kiesésük. A teljes hatást nehéz megbecsülni, viszont egy 2010-es felmérés szerint ez a GDP 1-2%-ára tehető.

Érdemes még megvizsgálni a sorkatonai szolgálat felsőoktatásra kifejtett hatását. Ha valaki felsőoktatási programba jelentkezik, vagy már tanul, kérhet halasztást, hogy utána kezdje meg a sorkatonai szolgálatot. Ugyanakkor nincsenek széles körben publikált hivatalos statisztikák arról, hogy hány fiatal halasztja el a szolgálatot kifejezetten a főiskola vagy egyetem miatt. Becslések szerint (nem hivatalos adat) 33%-uk halasztja a szolgálatot tanulmányok miatt. Finnországban viszonylag rugalmasabb az életpálya-menedzsment a szolgálat időzítését tekintve, de a hangsúly a szolgálat elvégzésén van, nem pedig azon, hogy az egyetemre terelje a fiatalokat.

Lettország és Litvánia – az újra bevezetett sorkatonaság társadalmi kritikája

A balti államok közül Lettország és Litvánia példáját tekintjük át, annak társadalmi megosztottsága kapcsán. Lettországban a kötelező katonai szolgálatot az ország függetlenségének kinyilvánítása után, 1991-től kezdték ismét működtetni. 2007-ben a katonai és állami vezetés a sorkatonai szolgálat és kötelező katonaság megszüntetése mellett döntött, inkább a teljesen hivatásos hadsereg működtetésére tért át. Miután 2022-ben kirobbant az orosz-ukrán háború, a balti államok – hasonlóan Finnországhoz – erősebb fenyegetettséggel néztek szembe, így 2023-ban ismét visszaállították Lettországban a korábbi kötelező katonai szolgálatot (Andžāns, 2025). A tényleges visszavezetést 2024-2025-től kezdték meg, válaszul a korlátozott lakosságszám, a tartalékos állomány hiánya, valamint a regionális biztonsági kockázatok problémájára.

Litvániában hasonló módon zajlott a sorkatonaság megszüntetése, majd újraindítása: 2008-ban az állam megszüntette a kötelező szolgálatot, ekkor, hasonlóan a lettekhez, hivatásos hadsereg alkalmazására álltak át. 2015-ben, a krími események hatására azonban a litván parlament úgy döntött, hogy visszaállítja a szolgálatot a romló geopolitikai helyzet és az alacsony haderő létszám miatt (Karys.lt., 2025). Míg Lettországban a szolgálat kötelező minden 18-27 éves állampolgár számára, addig Litvániában a 18-22. év közöttiek kötelezhetőek a szolgálatra. A teljesítés férfiak számára mindkét ország esetében kötelező, nők önkéntes alapon vehetnek részt benne. A szolgálat módját tekintve a lett modell tartalmaz némi rugalmasságot. Háromféle szolgálati forma van érvényben jelenleg:

1. 11 hónapos katonai szolgálat – hagyományos fegyveres kiképzés a Nemzeti Fegyveres Erőknél;
2. 5 éves szolgálat a Nemzetőrségben – részmunkaidős jelleg, a civil élet mellett végezhető;
3. alternatív (civil) szolgálat – nem katonai jellegű, állami vagy önkormányzati feladatok ellátása (LSM.lv, 2025).

Litvániában ennél egyszerűbb modellt alkalmaznak: a szolgálati idő 9 hónap, amely idő alatt elsajátíthatják a legfontosabb katonai tudnivalókat (Karys.lt., 2025). A litván cél az, hogy a Litván Fegyveres Erők létszámát és készenlétét fokozatosan növeljék az évente behívott 3 500-4 000 férfival. A hosszú távú tervek között szerepel az is, hogy a behívottak számát évi 5 000 főre növeljék, módosítsák a szolgálati időt és a sorozandók korosztályát, valamint itt is tervezik a civil szolgálat bevezetését, mint Lettországban. 2026-tól az alternatív szolgálat már elérhető lehet, amely szolgálati ideje 12 hónapra növekszik.

A sorkatonai szolgálat társadalmi megítélése Lettországban és Litvániában is magas. A hátterét minden esetben a lehetséges orosz fenyegetés adja. Mindkét országnál megfigyelhető az is, hogy bár a saját nemzeti fegyveres erőikben megbíznak, de a NATO védelmét inkább fontosnak tartják. Mindazonáltal a különböző kutatások arra is rávilágítanak, hogy a lakosság megosztott abban, hogy háborús helyzetben kész-e megvédeni az állam területét. Egy 2020-ban készült kutatás felmérésében a három balti államot vizsgálták a hajlandóság kérdéskörében. A válaszok alapján Észtországban 66%, Litvániában 29%, Lettországban pedig 49% vállalná a védekezést saját maga is háború esetén (Andžāns – Sprūds, 2020). A nemi megosztottság ebben az esetben is megfigyelhető, a férfiak inkább vállalják a védekezés ezen formáját. Litvánia esetében inkább a fiatalabb korosztály tagjai vennének részt a védekezésben, valamint azok, akik általában középfokú végzettséggel rendelkeztek (Andžāns – Sprūds, 2020). Érdekes tényező a nyelvi háttér is: az oroszul beszélő válaszadók általában kevésbé lennének hajlandóak hazájuk védelmére, különösen Lettországban és Észtországban. A kutatás szerint összességében Lettországban és Litvániában alacsonyabb a katonai védelem iránti társadalmi hajlandóság, bár ellenállási szándékban – beleértve békés vagy fegyveres formákat – Litvánia átlagosan magasabb, mint Lettország.

Ahogy látható, nagyon eltérő mintázatok rajzolódnak ki a litván és a lett kötelező sorkatonai szolgálat kapcsán. Ugyan az intézmény kötelező jellegű, mégis az egyes felmérések azt mutatják, hogy ennél jóval kevesebben vennének csak részt az esetleges védekezésben. Ez egyben azt is alátámasztja, ami Finnország esetében is felmerült, nevezetesen, hogy a kötelező jelleg visszaveti a belső elszántságot, egyéni motivációt. A fiatalok életútjának megszakítása, a gazdasági és munkaerőpiaci kérdések szintén megosztottá teszik a lett és litván lakosságot a kötelező szolgálat fenntartását illetően. Lettországban számos nyitott kérdést vet fel még a téma kapcsán az infrastrukturális kapacitás szűkössége, a társadalmi igazságosság (ki kerül be a rendszerbe és ki tud kibújni alóla), a hosszú távú fenntarthatóság, valamint az elköteleződés és kényszer szembenállása. Litvánia esetében a fizikai felkészültség és alkalmasság kérdése mellett, a demográfiai és erőforráskorlátok, továbbá az alternatív szolgálat jelentette problémák vannak napirenden. Mindkét ország esetében a nagyobb, professzionálisan kiállított hadsereg támogatása erős, ugyanakkor a geopolitikai és földrajzi helyzetből adódó rizikók fenntartják a kötelező szolgálat szükségességét.

A lett és litván sorkatonai szolgálat munkaerőpiaci hatásai

A két balti állam hasonló geopolitikai és gazdasági környezetben éli mindennapjait, és mindkét országban egy-egy biztonsági sokk hívta újra életre a sorkatonai szolgálatot, amit úgy hívnak, hogy Oroszország. Litvániában a döntő fordulópont a Krím félsziget 2014-es orosz annexiója volt, melyre válaszul az ország 2015-ben vezette vissza a sorkatonaságot. Lettországban a legerősebb sokkhatás Oroszország 2022-es teljes körű inváziója volt Ukrajna ellen.

Litvániában tehát régebb óta működik a sorkatonai szolgálat (2015-ben vezették be újra, a 2008-as megszüntetést követően), egy jobban bejáratott, kiszámíthatóbb rendszerrel. Ezzel szemben Lettország még csak a „tanuló fázisban” van, 2024-től indította el (újra) a sorkatonaságot (2006-ban törölték el), először önkéntes alapon (így még kevés tapasztalattal rendelkezik).

Litvániában évente 4000 főt hívnak be sorkatonának, tipikusan 18–22 éveseket 9 hónapos szolgálatra. A litván fiatalokban él a hazafias lelkület. Amikor a litván fegyveres erőknél újra bevezették a kötelező katonai szolgálatot, a fiatalok túlnyomó többsége önkéntes alapon döntött a katonai szolgálat mellett, míg a többiek olyan sorozottak, akik kifejezték, hogy elsőbbségi alapon szeretnének bevonulni. Mindazonáltal a legutóbbi erre vonatkozó felmérések már kevésbé önkéntes motivációkról tanúskodnak. Nagy valószínűséggel ez annak is köszönhető, hogy az orosz-ukrán háború a médiának és az internetnek köszönhetően testközelbe hozza a háború borzalmait.

A sorozott katonák havi juttatásban részesülnek, valamint a szolgálat után kumulatív kifizetésben (maximum összesen 8 835,6 euró), amely a katonai szolgálat teljesítményének szintjétől függ. Ezenkívül a szolgálat után jelenlegi vagy új munkáltatójuk 6 hónapos támogatást kap, ami növeli az álláskeresés esélyeit. Mindez stabil rendszert és átgondoltságot mutat: anyagi ösztönzők is biztosítják a fiatalok szolgálatát (nemcsak szimbolikus összeggel), és elősegíti a munkaerőpiacra való visszatérésüket is a szolgálatot követően. Ezek is erősítik a rendszer társadalmi legitimációját – a biztonsági fenyegetettség érzése mellett. Mindemellett az igazságosság érdekében több lépést is tett az ország a sorozási rendszer tekintetében: a sorozási lista összeállításához automatikus elektronikus kiválasztási rendszert használnak, valamint a folyamat átláthatóságának és objektivitásának biztosítása érdekében a sorozási lista összeállítását közszervezetek képviselői figyelemmel kísérik.

Lettországban a sorozás politikailag és szervezetileg is még „felfutó” modell. A tipikus sorkatonai szolgálati idő 11 hónap, elsősorban a 18-22 éves korosztályt érinti, viszonylag alacsony létszámmal, annak fokozatos növelésével. Az első két évben (2023 júliusi és 2025 januárja között) négy alkalommal volt toborzás, összesen 1076 sorozott kezdte meg szolgálatát (első két sorozáskor 400 önkéntes). A sorozottak túlnyomó többsége önként jelentkezett, csak 64-et soroztak be kötelező jelleggel. Az első három sorozás esetében a szolgálat befejezési aránya 95% volt. Ezt követően 2025 nyarán közel 760 fiatal kezdte el sorkatonai szolgálatát, 75%-uk önkéntes alapon (a többieket véletlenszerű kiválasztás útján hívták be a szolgálatra). A fokozatos létszámbővítés elve mentén 2028-ig a tervek szerint a sorozottak éves száma eléri a 4000 ezer főt.

Az önkéntesen jelentkezett fiatalok nettó 600 euró havi fizetést, míg a behívottak 300 eurónyit kapnak egy hónapban Lettországban. A szolgálat végén további nettó 1100 euró összegű kompenzációt kapnak egyaránt. Mindezek jelentősebb anyagi ösztönzőt is jelentenek a fiataloknak (szemben más bemutatott országokkal). A sorozási rendszer egyik pozitív aspektusa, hogy jelentős számú sorozott dönt úgy, hogy szerződéses katonaként marad a nemzeti fegyveres erőknél. Eddig 271 sorozott döntött úgy, hogy hivatásos katonaként folytatja pályafutását.

A fiatal korosztály érintettsége miatt a korábbiakban már bemutatott mechanizmusok e két ország esetében is érvényesek: késlelteti a munkába állást (vagy egyetemre való belépést), kiesést jelent a tanulásból/munkaerőpiacról, később kezdenek el bért keresni; miközben erősítheti a soft képességeket (pl. fegyelem, csapatmunka, stressztűrés). Mivel Litvániában a sorozás 2015 óta fut, a munkaadók és oktatási intézmények jobban „beárazták” és alkalmazkodtak hozzá. A behívás volumene is viszonylag stabil évi 4000 fővel. A lett modell a bevezetés korai szakaszában még hordoz kiszámíthatatlanságot (hány fő esik ki a piacról, milyen ütemezéssel, mennyi önkéntes jelentkezik). Ez rövid távon nagyobb szervezési költséget okozhat (munkaadóknak és oktatásnak), de hosszabb távon stabilizálódik, várhatóan „beáll” a rendszer.

A két ország munkaerőpiacának szerkezete hasonló, így közép – hosszú távon hasonló hatásokkal jár a sorkatonaság visszavezetése. Mindkettő kis ország, kisebb munkaerőbázissal, ahol elsőszámú kockázat az idősödés és az elvándorlás. A munkaerőhiány jelentős mindkét országban, a munkaerőpiac pedig feszes (az üres álláshelyek aránya kismértékben meghaladja mindkét országban az EU-átlagot) – ebben az esetben kiemelt jelentőségű a fiatalok sorozás miatti kiesése, főleg Litvániában, ahol magasabb a sorkatonák éves létszáma.

Litvániában évente 4000 főt soroznak be, tipikusan a 18-22 éveseket. A 18-22 éves férfi lakosság 6%-a teljesít ezáltal évente sorkatonai szolgálatot (igazodva a többi általunk vizsgált ország módszertanához, a 15-29 éves korosztály közel 2%-át teszik ki). A foglalkoztatottak számához viszonyítva, a fő érintett 15-24 éves korcsoport 8,5%-át érinti (férfiakat vizsgálva), míg a 15-29 éves férfi foglalkoztatottak 3,7%-át (a többi általunk vizsgált országgal való összevethetőség miatt vizsgáljuk a 15-29 éves korosztályt is). Lettországban az első években minimális volt a kiesett fiatal férfiak száma a sorkatonai szolgálat következtében, elsősorban annak fokozatos bevezetése miatt. 2024-ben nagyjából 700 fő hiányzott emiatt a munkaerőpiacról, mely a 15-24 éves férfi foglalkoztatotti létszám 2%-a (a 15-29 évesek 1%-a).

Görögország – történelmi hagyomány a sorkatonaság

A történelemben kevés olyan ország van, amely akkora figyelmet fordított a védekezésre, mint Görögország. Az ókori források is számos módon igazolják, hogy a görög katonai szolgálat, védelem milyen fontos részét képezi a lakosság életének. A kötelező katonai szolgálat nem meglepő módon ezért továbbra is része a görög védelmi politikának, így a férfiak 18-25 éves koruk között vesznek részt a kiképzésben (Ioannis, 2021). A szolgálat kötelező életkora 18-45 között van, de a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a tényleges behívás 25. éves korig megtörténik (Ioannis, 2021). A lett modellhez hasonlóan Görögországban is változó a szolgálati idő, itt jellemzően a fegyvernemtől függ az időszak:

1. Hadsereg – 12 hónap, jellemzően szárazföldi csapatok;
2. Tengerészet – 12-15 hónap;
3. Légierő – 12 hónap;
4. Speciális beosztások és tartalékos kiképzés – az időtartam itt annak függvényében alakul, hogy milyen a katonai rang és a feladat;
5. Civil szolgálat – azok számára, akik lelkiismereti okokból nem harcolnak az állam biztosítja a szolgálat ezen módját, ami azonban hosszabb ideig tarthat, mint a fegyveres kötelékék esetében (Ioannis, 2021).

Azok, akik teljesítették a kötelező katonai szolgálatot tartalékosként kerülnek nyilvántartásba, így segítségükkel Görögország több százezer főt tud mozgósítani krízishelyzetben. A tartalékos rendszer célja, hogy a területvédelem és a hazai biztonság megvalósuljon, főként az ország geopolitikai helyzetéből adódó rizikófaktorok miatt.

Görögország esetében magas a szolgálat társadalmi megítélése, a lakosság nagy része támogatja a kötelező katonaság intézményét. A szolgálatot gyakran tekintik közösségformáló és nevelő tapasztalatnak is, ugyanakkor számos kritika szól arról, hogy korlátozza az egyén szabadságjogait, valamint a fiatalok életkezdését (Choulis, et.al., 2019). A vidéken élő lakosság túlnyomó többségben támogatja a sorkatonaság fenntartását, míg a városi polgárok inkább ellenzik azt. Kritikáikban sokszor megfogalmazzák, hogy mindez nem jelent előrelépést a modern katonai hadviselés felé (Cavac, 2017). A sorkatonaságot ellenzők gyakran említik, hogy a kötelező szolgálat megtöri a fiatalok karrierlehetőségeit, valamint felsőfokú tanulmányaikat is késlelteti. 2025 végén görög diákok szerveztek tiltakozásokat a katonai szolgálat halasztási lehetőségeinek szigorítása miatt. Az új jogszabályok csökkentik a tanulmányi halasztások lehetőségét — például doktoranduszok és felsőoktatási diákok esetében — ami veszélyezteti a szakmai fejlődést és akár a „brain drain” (agyelszívás) jelenségét is fokozhatja (Tovima, 2025). Az érintett hallgatói szervezetek azt is hangoztatták, hogy a szigorítás nem vette figyelembe a hosszú képzési idő és a hivatás gyakorlása közötti egyensúlyt, így a diákok sok esetben az őket kibontakoztatni kívánó szakmai pályát fel kell, hogy adják a kötelező szolgálat teljesítése miatt (Tovima, 2025). A vita következménye lehet, hogy hosszú távon a sorkatonai szolgálat megítélése a fiatalabb korosztály számára negatív visszhangot kap.

Összességében a görögországi kötelező sorkatonai szolgálat magas társadalmi támogatottságot tudhat maga mögött a kritikák ellenére is. A nehézséget leginkább az jelenti, hogy milyen módon hangolják össze a szolgálati időt a fiatalabb korosztály életkezdésével, valamint az általuk megfogalmazott kérésekkel. Ez egyben egy rizikófaktora is lehet a szolgálat fenntarthatóságának, mivel egyre többen új, rugalmasabb szabályozást sürgetnek, amelyben nagyobb szerep jut a katonai szolgálat és karrier közötti harmóniának.

A görög kötelező katonai szolgálat hatása az ország munkaerőpiacára

Görögországban minden 19–45 éves férfi köteles 12 hónapos sorkatonai szolgálatot teljesíteni a hadseregben. Görögországban kb. 120 ezer fős az aktív állomány, és a haderő akár 50%-a is lehet sorozott (50-60 ezer fő). A férfiak általában 19 éves korukban kapnak behívót a sorkatonaságra. Ugyanakkor a halasztás főiskola/egyetem miatt gyakori. A sorkatonák többsége 20–25 év körüli, sokan már felsőoktatási tanulmányokkal a hátuk mögött lépnek szolgálatba, nem feltétlenül közvetlenül a középiskola után.

Érdemes kontextusba helyezni a fiatal férfiak (18-29 évesek) helyzetét Görögországban. Fontos tényező a sorkatonai szolgálatnál és a gazdaság – munkaerőpiac tekintetében is a görög demográfiai lejtmenet. Görögország népessége 2011-2024 között több mint 400 ezer fővel csökkent, ami a születési arány csökkenésének, a népesség idősödésének és a kivándorlásnak tudható be. A Görög Statisztikai Hivatal jelentése szerint a 2011-es népszámláláskor Görögország lakossága 10,8 millió fő volt, 2024. január 1-jére ez a szám 10,4 millió főre csökkent. A hadseregre nézve ez azt jelenti, hogy egyre kevesebb férfi teljesít sorkatonai szolgálatot; míg a munkaerőpiacon az elvándorlás és az idősödés munkaerőhiányt generál – melyet súlyosbíthat a fiatal férfiak sorkatonai szolgálata. Legnagyobb mértékű munkaerőhiány a mezőgazdaságban, turizmusban és vendéglátásban, építőiparban, feldolgozóiparban és kereskedelemben tapasztalható.

Érdemes azt is látni, hogy a 15-29 éves korosztály 40% sem foglalkoztatott Görögországban (foglalkoztatási ráta 2024: 38,9%), miközben az uniós átlag 52% (férfiak esetében). A fiatal férfiak munkanélküliségi rátája 2024-ben 18,8% volt, míg az uniós átlag 11,5% (a nőket is hozzászámítva a 15-29 évesek munkanélküliségi rátája 19,1% volt Görögországban, az EU-átlag 11,4% volt 2024-ben). De miért is létezik egymás mellett a munkaerőhiány és a fiatalok alulfoglalkoztatása? A legnagyobb gond, hogy a gazdaság nem teremt elég stabil, termelékeny munkahelyet a fiataloknak (dominálnak az alacsony termelékenységű ágazatok, mint pl. turizmus, vendéglátás, kiskereskedelem, ahol szezonális foglalkoztatás és jellemzően alacsonyabb bérek vannak). További általános gond a fiatalok munkaerőpiaci belépésénél, hogy magas a felsőfokú végzettségű fiatalok aránya, de az oktatás gyengén kapcsolódik a munkaerőpiachoz (kevés gyakornoki lehetőség, gyenge vállalati–egyetemi együttműködés). A munkaerőpiac merevsége sem kedvez a fiataloknak, ahol az idősebb, már bent lévő munkavállalók erősen védettek, míg a fiatal belépőknél jellemzőek az ideiglenes szerződések, részmunkaidő és bizonytalan státusz. Ezért sokan vándorolnak el, főleg a tehetségesek, a legversenyképesebb fiatal munkavállalók.

Itt léphetne be segítő tényezőként a fiatalok esetében a sorkatonai szolgálat, csökkentve a magas munkanélküliséget. Azonban ennek társadalmi szinten kisebb a presztízse (mint pl. a már vizsgált Finnországban). A görög közbeszédben megjelennek olyanok, mint „időpazarlás”, „igazságtalanság”, „felmentési/halasztási visszaélések” a sorkatonaság kapcsán). A fiatalok gyakran el is halasztják a szolgálatot (pl. tanulmányokra hivatkozva). Továbbá nagyon alacsony a sorkatonai fizetés (eddig 9 eurónyi havi támogatást kaptak, mely idén 50-100 euró/hóra emelkedhet), másrészt jelentős negatív kihatása van a karrierpályákra, ezért kevésbé vonzó a fiataloknak (nem ellensúlyozzák ezeket a negatív hatásokat a nyereségek, a társadalmi elismertség az esetleges önéletrajzi előnyök, mint pl. Finnországban).

A fiatalok foglalkoztatotti korcsoportja a 15-29 évesek, akiket leginkább érint a sorkatonai szolgálat (19 évtől, halasztásokat is hozzászámítva, miközben a statisztikai adatoknál a 15-29 éves korosztályra vonatkozóan vannak hivatalos adatok). Görögországban 2024-ben 840 ezer 15-29 év közötti férfi élt. Az évi 50-60 ezer főnyi besorozott állomány a 15-29 éves férfiak 6-7%-át adja. Amennyiben pedig a foglalkoztatotti létszámhoz mérjük a szolgálatot végzők számát, akkor a 2024-ben 327 ezer fiatal férfi foglalkoztatott (15-29 évesek) 15-18%-át tették ki a besorozottak Görögországban. Tehát az eleve alacsony foglalkoztatotti létszám közel 20%-a pluszban kiesik még a munkaerőpiacról a sorozás következtében – és nem segít érdemben a fiatalok munkanélküliségén, életkezdésén sem a sorkatonai szolgálat az országban, vagy épp a munkaerőhiány enyhítésében.

Hasonlóan egyéni és gazdasági probléma, hogy a kötelező katonai szolgálat megszakítja a pályakezdést, elhalasztja a munkaerőpiaci belépést (akár egyből, 19 évesen lépnek be, akár a tanulmányokat követően). Ez különösen kihat a 20-25 éves férfiakra a diplomázás utáni években (12 hónap kihagyás a diploma megszerzését követően elavultabbá teheti a tudásukat). A „kimaradó év” csökkentheti a munkatapasztalatot, és átmenetileg ronthatja a kereseti pályát.

Spanyolország esetében vizsgálták az azóta eltörölt sorkatonaság munkaerőpiaci hatásait az egyénekre nézve (Delpiano, 2025). A tanulmány eredményei szerint a katonai szolgálat jelentős negatív hatással volt a munkaerőpiaci kimenetekre azoknál, akik később beléptek a munkaerőbe. Alacsonyabb lett a foglalkoztatottságuk (sorkatonai szolgálat után belépve a munkaerőpiacra 8,5 százalékponttal kisebb volt az alkalmazás valószínűsége), rövidült a munkaerőpiaci tapasztalatuk (átlagosan kb. 1,3 évvel kevesebb volt), valamint az átlagkereset akár 20 %-kal is alacsonyabb lehetett a katonai szolgálatot teljesítők körében — még konzervatív becslés mellett is. Összességében a katonai szolgálat nemcsak a periódus idejére gyakorolt korlátozódó hatást, hanem hosszabb távon is negatívan befolyásolta a foglalkoztatást, tapasztalatot és jövedelmet.

Ami pedig a kieső korai munkatapasztalatot illeti, egy 2019-es tanulmányban vizsgálták több déli ország sorkatonai szolgálatának munkaerőpiaci hatását a fiatalokra nézve (Törökország, Argentína, Peru, Spanyolország). Az eredmények szerint a kötelező sorkatonaság már a behívás előtt torzítja a fiatalok munkaerőpiaci viselkedését, különösen a munkaerőpiaci részvételt és foglalkoztatást. Ugyanis ha a fiatal tudja, hogy 20 éves kora körül megszakad a civil élete a sorkatonaság miatt, akkor a költséges álláskeresés várható hozama csökken, ezért kevésbé keres munkát és inkább inaktív marad. A tizenéves férfiak munkaerőpiaci részvételi aránya jelentősen alacsonyabb azokban az országokban, ahol kötelező a katonai szolgálat. Ez abból is látszik a tanulmány szerint, hogy a kötelező katonai szolgálat eltörlése Spanyolországban 6,7%-kal növelte a tizenéves férfiak munkaerőpiaci részvételét (vagyis ennyivel fogta vissza korábban a munkaerőpiaci aktivitásukat). Összességében a sorkötelezettség nemcsak a szolgálat idején veszi ki a fiatalokat a munkaerőpiacról, hanem már előtte is visszafogja a tinédzserkori foglalkoztatást és aktivitást.

A konzervatív szemlélet mellett tehát a sorkatonai szolgálat is visszatartja a tizenéves férfiak munkavállalását. Korábbi cikkünkben már elemeztük a „nyugati” és „keleti” szemléletet a diákmunka-vállalás kapcsán, melynél fontos különbség a kapitalista – individualista gondolkodásmód, valamint a konzervatív szemlélet közti különbség, utóbbi esetében a család fontossága és a végzettség mint emberi „értékmérő” tényező.

Makroszinten a sorkatonaság statisztikailag kimutathatóan negatív kapcsolatban áll a gazdasági teljesítménnyel, melyet egy OECD-országokat vizsgáló tanulmány igazolt (Keller – Poutvaara – Wagener, 2006). A kötelező katonai szolgálat nemcsak költségekkel jár (pl. kieső adóbevétel), hanem dinamikusan is rontja a gazdasági növekedést. Akadályozza a humán tőke (pl. oktatás, szakmai tapasztalat) felhalmozását, elvonja a termelőképességet a produktív gazdasági tevékenységektől, valamint lassítja a fizikai tőke felhalmozását. Ez alapján a növekedési modellek szerint az olyan országok, amelyek sorozással toboroznak (nem pedig önkéntes hadsereggel), jellemzően alacsonyabb GDP-szintre és növekedési rátára tesznek szert.

Hasonlóan, egy másik elemzés (Bove – Di Leo – Giani, 2024) is arra hívja fel a figyelmet, hogy a „átszólag olcsó” sorkatonaság (ugyanakkora méretű hivatásos hadsereg fenntartásához képest) rejtett költségei magasak lehetnek az alternatív költségek révén (kieső kereset, oktatási torzítás, késleltetett pályakezdés).

Ciprus – egy befagyott konfliktus következménye

Ciprus esetében a kötelező sorkatonai szolgálat egyfajta történelmi kényszerként is értelmezhető. A török és görög részre szakadt sziget egy befagyott konfliktus helyszíne, így a lokális geopolitikai kockázat magas.

Cipruson minden 18-50 év közötti férfi számára kötelező a sorkatonai szolgálat teljesítése, amely jelenleg 14-24 hónapos  időszakot jelent (UNCRCPC, 2024). A teljesítés alól bizonyos esetekben lehet mentesülni vagy kérhető a halasztás, de a gyakorlat azt mutatja, hogy ezt viszonylag ritkán engedélyezik. A szolgálat három típusban teljesíthető: egyrészt aktív szolgálattal és kiképzéssel, másrészt a Ciprusi Védelmi Erők kötelékében, végezetül pedig civil szolgálat is választható, ezt azonban nagyon ritkán engedélyezik (UNCRCPC, 2024). Abban az esetben, ha valaki nem teljesíti a katonai kötelezettséget pénzbírságot, de akár börtönbüntetést is kiszabhatnak rá a hatóságok. Egyes esetekben társadalmi státuszt, valamint állami pozíciókat is érint a katonai szolgálat teljesítése.

A sziget geopolitikai helyzetéből adódóan a védelmi lehetőségek, így a kötelező katonai szolgálat társadalmi megítélése is magas. A védelmet egyben a nemzeti küzdelem narratívájaként is értelmezik, a ciprusi görög közösség létét pedig állandó fenyegetésekkel definiálják (Efthymiou, 2016). 1974 után a kormányzatok és a közbeszéd a militarizmust természetessé, elkerülhetetlenné és kívánatossá akarta tenni a társadalomban (Efthymiou, 2016). Ennek hatására a katonai szolgálat kevésbé vált vitás kérdéssé a ciprusi társadalom életében. Mindazonáltal a 2004-es EU-s csatlakozás, valamint a schengeni-térségbe való betagozódása a szigetnek, változásokat indítottak az addigi diskurzust és megítélést illetően. Egyre több társadalmi csoport nem tekinti automatikusan az állami biztonságot elsődleges döntési kritériumnak, ami jelzi a militarizmus diskurzusának átalakulását (Efthymiou, 2016). Megfigyelhető jelenség itt is, mint a már bemutatott államoknál, hogy a fiatalabb generációk tagjai kevésbé motiváltak a katonai szolgálat fenntartásában, mint az idősebbek. Bár egyes tanulmányok szerint az egyetemi eredményekre pozitívan hat a fiatal férfiak sorkatonai szolgálata, ugyanakkor identitásformáló szerepe miatt nem minden esetben kedvező a hatás (Savčić – Xefteris, 2023; Moisi – Zachariades, 2021). Moisi és Zachariades közös tanulmánya szerint: „az azonosítási ceremóniák és katonai gyakorlatok olyan narratívákat hoznak létre, amelyek erős, homogén „görög identitást” sugallnak, és kevés teret engednek a nemzetközi, többdimenziós ciprusi identitásformáknak.” (Moisi – Zachariades, 2021). Összességében ez a performativitás hozzájárul a szilárd identitás‑keretek fenntartásához, ugyanakkor akár korlátozhatja a hibrid vagy kozmopolita identitások kialakulását a megosztott társadalomban.

A ciprusi katonai szolgálattal kapcsolatban megfogalmazott kritikák számos hasonlóságot mutatnak a már korábban rögzítettekkel. A katonai szolgálat fenntartására és a katonai értékek újraélesztésére irányuló politikák egyes szerzők szerint nem hatékonyak, mivel nem veszik figyelembe a társadalmi, politikai és gazdasági tényezőket, amelyek miatt sokan elkerülik a szolgálatot (Efthymiou, 2023). A legtöbb esetben a kritikák nagy része azt helyezi fókuszba, hogy a megváltozott ciprusi társadalmat a hagyományos katonai szolgálat keretei nem követik, nem veszik figyelembe a fiatal generációk megváltozott céljait. Emellett kiemelik azt is, hogy a 14 – 24 hónapos szolgálati idő bár relatív hosszú, de mégsem tud olyan szakmai kompetenciákat biztosítani, amelyek válság esetén megfelelőnek bizonyulnának. Ez egyben azt is jelenti, hogy ugyan a ciprusi sorkötelezettség révén a tartalékosok száma jelentős, egy lehetséges török támadás során nem nyújtana érdemi támaszt az ország védelméhez.

A ciprusi modell hatása a sziget munkaerőpiacának lehetőségeire

A Cipruson belüli sorkatonai szolgálat az EU-n belül is az egyik „komolyabb” rendszernek számít. Nem csoda, ha az ország felosztottságát figyelembe vesszük (tűzszüneti demarkációs vonal, majd az ENSZ-pufferzóna és a „Green Line”). A sorkatonai szolgálat a ciprusi állampolgárságú férfiaknál 18 éves kortól kötelező (18-50 év között). A sorkatonai szolgálat hossza az elmúlt években változott, de jelenleg jellemzően kb. 14 hónap. Évente körülbelül 10 ezer főt képeznek ki, így egyszerre átlagosan 11-12 ezer sorkatona teljesít szolgálatot egy évben. Ciprusi Nemzeti Gárda összlétszáma 15 ezer fő, vagyis a sorkatonai szolgálatot teljesítők teszik ki az aktív állomány jelentős részét. Azt is fontos látni, hogy a Törökországgal való konfliktus miatt (is) nagyjából ezer görög katonai is tartózkodik Cipruson.

Egyéni szinten a korábban már említett munkaerőpiaci hatások érvényesülnek: a férfiak a sorkatonai szolgálat végett kiesnek a munkaerőpiacról, megszakad/kitolódik a karrierpálya (munkakezdés és/vagy felsőfokú tanulmányok halasztása; ha diploma után sorozzák be, akkor is megszakad a karrierpálya, elavultabb lesz a szakmai tudása), befolyásolja a későbbi bér-pályát is. Ugyanakkor mivel társadalmi norma, elvárás a sorkatonai szolgálat, presztízse is van, pozitív hatásokkal a későbbi karrierre: soft képességek elsajátítása a szolgálat során (csapatmunka, stressztűrés stb.), felelősségi szerepek megtapasztalása, kapcsolati háló építése (Ciprus kicsi ország, 1,4 millió fős lakossággal). Hasonló pozitívumokról Finnország esetében is beszámoltunk.

Egy érdekes egyéni szintű hatást érdemes még Ciprus esetén megemlíteni. Egy 2023-as tanulmány ciprusi adatokon vizsgálta, hogy a szolgálati idő változása hogyan függ össze a férfi hallgatók egyetemi teljesítményével. A tanulmány szerint a hosszabb szolgálati időnek pozitív hatása is kimutatható volt a férfiak egyetemi jegyeire a nőkhöz képest (kontrollcsoport). Ez azt jelenti, hogy a szolgálat fegyelmet/strukturáltságot adhat, ami egyeseknél javítja a későbbi tanulási teljesítményt, de ettől még a munkaerőpiaci belépés időzítése jellemzően romlik (kitolódik).

A gazdasági hatások vizsgálatánál érdemes először rápillantani az általános munkaerőpiaci helyzetre. Összességében feszes a ciprusi munkaerőpiac, jelentős a munkaerőhiány. Az üres álláshelyek aránya az egyik legmagasabb az EU-n belül, 2025 harmadik negyedévében közel 3% volt, míg az uniós átlag 2%. Az ágazatok széles körében tapasztalható a munkaerőhiány, kiemelten érinti a turizmust, vendéglátást, több más szolgáltatási szektort, ICT szakmákat, építőipart is. Mindeközben a munkaerőpiac feszességét az alacsony munkanélküliség is mutatja. A munkanélküliségi ráta jóval az uniós átlag alatt állt 2025 novemberében (4,3% vs. 6%), és a tartós munkanélküliség is alacsony az országban (2024: 1,3%, EU-átlag 1,9%), azaz viszonylag hamar el tudnak helyezkedni az emberek. A munkaerőhiány mögött elsősorban az áll, hogy eleve kicsi az ország, kisebb a munkaerőbázis (belső tartalékok), és erősen támaszkodik a gazdaság a turizmus-vendéglátásra – itt pedig jellemző a szezonalitás, magas fluktuáció, és sok pozíció alacsony belépési küszöbű, de fizikailag terhelő. A turizmus „elszívja” a munkaerőt, de nehezen tartja meg. További gond, hogy nem találkozik a kereslet kínálattal: sok az állás ott, ahol nehezebb embert megtartani (pl. vendéglátás, szezonális munkák – „kétkezi” szakmák), de jelentős a hiány olyan helyeken is, ahol magasabb a kompetencia-küszöb (pl. ICT).

Ami a fiatal korosztály foglalkoztatását illeti (15-29 évesek), jelentősen javult az elmúlt években a munkanélküliségi rátájuk (feszesebbé vált a fiatalok munkaerőpiaca is). Míg 2015-ben 24 ezer 15-29 év közötti fiatal volt munkanélküli (ebből férfi: 12 ezer), addig 2024-ben mindösszesen 9 ezer fő (ebből férfi: 6 ezer). A fiatalok (15-29 év) munkanélküliségi rátája pedig a 2015-ös 24,5%-ról 10%-ra csökkent 2024-re (EU-átlag: 11,4%). A jelentős javulás mögött több ok is meghúzódik: erős a munkaerőkereslet a munkaerőhiány miatt (a cégek lejjebb viszik a belépési küszöböt, pl. kevesebb elvárt tapasztalat, hajlandóbbak betanítani stb.), a turizmus – vendéglátásban sok kezdő szintű állás található (ahol szintén jelentős a felszívó erő), de erősödik a digitális / ICT szektor is, vagyis igény van a magasabb tudásszintű munkahelyek betöltésére is.

Cipruson a férfiaknál a sorkatonaság is (tovább) szűkíti a fiatal munkaerő kínálatát, mivel 14 hónapra kiesnek a sorkatonai szolgálat által a munkaerőpiacról. Egy feszes munkaerőpiacon ez nagyobb gond, mint egy laza, magas(abb) munkanélküliségű gazdaságban. Ahogy korábban írtuk, egyszerre átlagosan 11-12 ezer sorkatona teljesít szolgálatot egy évben. Ez a 15-29 éves férfiak 13%-a, illetve a 44 ezer fős foglalkoztatottak 26%-a (férfiak esetében). Tehát a fiatal férfi foglalkoztatotti létszám egynegyede esik ki minden évben a munkaerőpiacról a sorkatonai szolgálat miatt – mely ténylegesen hiányzik a feszes munkaerőpiac tükrében.

Az állam részéről a sorkatonaság olcsóbb élőerő-tartalékot jelent, mintha ugyanazt a létszámot teljesen hivatásos állománnyal kellene fenntartani. A költségek jelentős részben közvetetten, a fiatalok idejének (haszonáldozati költség, vagyis opportunity cost) terhére jelenik meg, mivel később kezdenek el dolgozni, ezzel együtt pedig járulékot fizetni, adózni is, illetve nagyobb mennyiségben fogyasztani is (mely hajtja a gazdaságot, és adóbevételt is generál).

Összegzés és legfontosabb megállapítások

A sorkatonai szolgálat társadalmi megítélése

Az 1990-es évektől, valamint a hidegháború lezárása és a Szovjetunió összeomlása következtében megváltozott az egyes európai társadalmak háborúhoz való hozzáállása. A legtöbb állam megszüntette a kötelező katonai szolgálatot, vagy olyan rugalmas, szelekciós elvek mentén alkalmazza azt, hogy inkább tekinthető az ilyen intézmény önkéntes alapú szerveződésnek. A 2014-es krími események, majd a 2022-ben kirobbanó orosz-ukrán háború azonban ismét egy olyan geopolitikai sokkot okozott a térségben, amely kapcsán egyre több ország dönt vagy döntött a sorkatonai szolgálat visszaállítása mellett.

A vizsgált öt ország közül három egyáltalán nem szüntette meg vagy függesztette fel a szolgálatot, kettő pedig relatív rövid idő után vissza is állította azt. Mind az öt ország esetében megfigyelhető, hogy főként a geopolitikai kockázatok miatt tartják fenn a védelem ezen intézményét, annak ellenére is, hogy a fiatalabb generációk tagjai csaknem minden esetben elutasítják azt. A korosztálybeli különbségek mellett egyre nagyobb mértékű azon kritikák térnyerése is, amelyek a sorkatonaság során elsajátítható tudás, tapasztalat mértékét nem tartják elégségesnek. A belső késztetés hiánya, a szükségszerű, legtöbbször kényszerű katonai szolgálat ugyancsak megosztja a társadalmat, felvetve olyan kérdéseket, amelyek akár a sorkatonaság felszámolását és helyette egy professzionális hadsereg kiállítását szorgalmazzák.

Összességében a vizsgált országok esetében bár a társadalmi megítélése minden esetben magas a katonai szolgálatot teljesítőknek, a fenntarthatósága már inkább kérdéses. Számos gazdasági okot is felvázoltunk, amelyek meghatározóak a megváltozott korszak körülményei között. Az ezekre adott válaszlépések az érintett országok részéről legtöbbször merevek, nem kellően rugalmasak, nem illeszkednek a mai kor igényeihez. Szintén kérdéseket vet fel a tartalékosok bevethetősége éles helyzetben, amire még szerencsére mindeddig nem kellett, hogy sor kerüljön. Egy professzionális, magas színvonalon kiképzett hadsereg katonái minden bizonnyal nagyobb hatékonysággal tudnák a kialakult válságokat kezelni, hiszen hivatásszerűen űzik a katonai szolgálatot (ahogy azt a gazdasági logika – „specializáció hatékonysága” – alapján korábban levezettük).

Munkaerőpiaci hatások a vizsgált országoknál

Finnországban a sorkatonai rendszer általános, de nem mindenki szolgál: kb. 75–80% teljesít tényleges szolgálatot. Évente 20–25 ezer fiatal esik ki átmenetileg, akik a 15-29 éves férfi foglalkoztatottak 9%-át adják, de a teljes finn munkaerőpiacnak ez kb. 1%-a, tehát makroszinten kezelhető, és a munkaerőpiac számára kevésbé romboló a következő tényezők miatt. A 15-29 éves korcsoport foglalkoztatási rátája ezzel együtt is kedvező szinten mozog EU-s összevetésben. A kiesés előre tervezhető, ezért a munkáltatók és a gazdaság is könnyebben alkalmazkodik (helyfenntartás, rugalmas munkaerő stb.). Finnországban a szabályozás garantálja, hogy a leszerelés után a munkavállaló visszatérhessen eredeti/ekvivalens pozícióba, ezért a visszalépés a munkaerőpiacra könnyebb. A sorkatonaság társadalmi támogatottsága magas (kb. 75%), a szolgálat gyakran önéletrajzi pluszt jelent (pl. elsajátított skillek, mint vezetés, csapatmunka).

Litvániában magas a társadalmi elfogadottsága a sorkatonai szolgálatnak az orosz fenyegetettség miatt (ahogy a szintén vizsgált Lettországban is), viszont az elmúlt évek felmérései szerint a fiatalabb generációk egyre kevésbé szeretnének részt venni a teljesítésben. A sorozás miatti munkaerőpiaci kiesés kisebb volumennel jár, mint Ciprusban vagy Görögországban, de kis ország esetén így is számít (15-24 éves foglalkoztatott férfiak 8,5%-a). Ugyanakkor a kiesés kiszámítható, a munkaerőpiac alkalmazkodik. Erősebb anyagi ösztönzőket vezettek be a sorkatonaság esetében (havi juttatás, szolgálat végén kumulatív kifizetés), illetve a munkáltatónak is járhat támogatás a visszafoglalkoztatás elősegítésére. Továbbá fontos a rendszerben a transzparencia és az igazságosság megteremtése.

Lettországban még friss a sorkatonai rendszer bevezetése, még kevesebb tapasztalattal – egyben ez azt is jelenti, hogy még kevésbé kiszámítható a munkaerőpiac számára. Fokozatosan emelik a sorozottak számát, így az első években még kisebb a munkából kiesők száma és aránya, de hosszabb távon (4000 fő/év) Litvániához hasonló mechanizmusok fognak érvényesülni. Jelentősek az anyagi ösztönzők a szolgálatra, többen pedig váltanak hivatásos katonai szolgálatra.

Ezzel szemben Görögországban komolyabb hatást gyakorol a sorozás a munkaerőpiacra.  A sorkatonaság nem egy „üres térben” működik, hanem egy eleve problémás munkaerőpiaci környezetben: demográfiai lejtmenet és kivándorlás miatt idősödik a társadalom, mely több ágazatban is jelentős munkaerőhiányt gerjeszt. Közben a fiatalok foglalkoztatása alacsony, magas a munkanélküliségük, és strukturális gondokkal küzdenek (pl. szezonális, alacsony termelékenységű állások dominanciája). A besorozottak aránya a 15-29 éves férfiaknál 6-7%, de a fiatal férfi foglalkoztatottak 15-18%-át adják, akik kiesnek a munkából. A sorkatonaság az országban inkább felerősíti a fiatalok amúgy is sérülékeny munkaerőpiaci helyzetét. Ráadásul a szolgálat gyakran a diploma után jön, így a „kihagyott év” rontja a pályakezdést és a tudás frissességét. Továbbá gyengébb a szolgálat a társadalmi legitimációja („időpazarlás, igazságtalanság”, halasztási visszaélések), és nagyon alacsony a sorkatonai juttatás is.

Ciprus sorkatonai szolgálata egy középutat képez Finnország és Görögország példája között. Az aktív hadsereg jelentős része sorozott állományból áll. A rendszer társadalmilag legitimált, mert az ország megosztottsága, a konfliktus és a „védelmi szükséglet” mindennapi realitás. A szolgálat tehát presztízs értékű, előnyt jelenthet a munkaerőpiacon (soft készségek, felelősségvállalás, kapcsolati háló stb.). Ugyanakkor a fiatal férfiak 14 hónapra kiesnek a civil piacról, emiatt csúszik a munkakezdés, karrierindulás. Ráadásul mivel Cipruson eleve feszes a munkaerőpiac (általánosan is, illetve a fiatal korosztály esetében is) és jelentős a munkaerőhiány, a kiesés ebben az esetben erősebben fáj, komoly munkaerő-kínálati szűkítést okoz: egy évben egyszerre 11-12 ezer sorkatona szolgál, ami a fiatal férfi foglalkoztatottakhoz (15-29 éves) viszonyítva magas, 26%-os arányú.

Országok közti hasonlóságok – különbségek

Minden országban visszatérő elem, hogy a fiatal férfiak később kezdenek dolgozni, megszakad a tanulási/karrierút, romlik a korai munkatapasztalat felhalmozása. Ez Cipruson és Görögországban kiemelten erős, Finnországban és a Baltikumban jobban „kezelhető”. A rendszer olcsóbbnak tűnhet, mint a hivatásos hadsereg fenntartása (hasonló létszám esetén), de a költségek közvetettek, és nagyobb arányban a társadalom fizeti meg: kieső jövedelem, adó- és járulékbevétel-kiesés, később induló fogyasztás, humántőke-torzulás. Ugyanakkor több országnál is megjelenik, hogy előnyt is jelenthetnek a későbbi munkakeresésnél a sorkatonai szolgálat alatt elsajátított soft skillek (Ciprus, Finnország, Baltikum).

Országonként azonban eltér, mekkora a sorkatonai szolgálat munkaerőpiaci terhelése:

• Cipruson magas arányban esnek ki a munkából a katonai szolgálatot végzők, ráadásul feszes a munkaerőpiac, így nagyon erős a kínálat további szűkítése.
• Görögországban a fiatal férfi foglalkoztatottakhoz képest szintén nagy a kiesés, de eleve sok a strukturális probléma, főleg a fiatalok foglalkoztatása kapcsán. Ezt a sorkatonai rendszer nem oldja meg, inkább mélyíti a gondokat.
• Finnországban nagy számban hívnak be fiatalokat sorkatonai szolgálatra, de a munkaerőpiac méretéhez képest ezt a létszám és arány kisebb, ill. tervezhető, továbbá kedvező a fiatalok munkaerőpiaci helyzete is.
• Litvánia és Lettország: kisebb országok, kisebb létszámban hívnak be sorkatonai szolgálatra, de feszes a munkaerőpiac, és jelentősebb az elvándorlás. Így közép távon a munkaerőpiac érzékeny lehet.

A sorkatonai szolgálat társadalmi legitimációja és presztízse is eltérő a vizsgált országokban (mennyire élik meg büntetésként a fiatalok, vagy épp hazafias lelkülettel vonulnak be). Maga a társadalom bizalma és elfogadottsága a sorkatonai szolgálat irányában Finnországban, Litvániában, Lettországban és Ciprus (nemzetbiztonsági okok, társadalmi norma), mely egyéni szinten pozitívan is kihathat a szolgálatot elvégzők munkába való visszatérésére (előny lehet a sorkatonai szolgálat). Ezzel szemben kritikusabb a hangvétel Görögországban a sorkatonai szolgálat kapcsán (sokszor felmerül az időpazarlás, igazságosság kérdése).

Kérdés továbbá a sorkatonai szolgálat kompenzálása és a sorkatonák munkaerőpiaci védelme (az előbbi a társadalmi elfogadottsággal is kölcsönösen összefügghet). Finnországban erős a jogi védelem a munkába való visszatérésre. Litvániában és Lettországban pedig erősek az anyagi ösztönzők, illetve a visszatérést segítő elemek is. Görögországban azonban nagyon alacsony a szolgálat anyagi megbecsültsége (ezért kevésbé éri meg a fiataloknak).

A sorkatonaság gazdasági – munkaerőpiaci előnyei és hátrányai

A sorkatonai szolgálat előnyei között említettük többször ország esetében is (pl. Finnország, Ciprus, Baltikum) a soft készségek és a munkahelyi kompetenciák fejlődését (pl. fegyelem, terhelhetőség, csapatmunka, vezetői tapasztalat). Továbbá ahol erős biztonsági fenyegetés van, ott a sorkatonaság stabil társadalmi elfogadottságot kaphat, és az identitás részévé válhat (Ciprus, Baltikum). Közvetlen költségeket vizsgálva pedig az államnak a sorkatonaság „költséghatékonyabb” megoldás, mintha teljesen hivatásos állományt tartana fenn ugyanannyi fővel (bár a közvetett, társadalmi rejtett költségeket is figyelembe véve már drágább a sorkatonai szolgálat).

Ugyanakkor a sorkatonai szolgálat „megvágja” az egyik legfontosabb életszakaszt, amikor a fiatalok munkatapasztalatot építenének. Továbbá ahol eleve feszesebb a munkaerőpiac, a munkaerőhiány mellett a sorkatonaság még jobban szűkíti a fiatal munkaerő bázist. Ráadásul jelentős makrogazdasági (közvetett) költségekkel is jár. A sorkatonaság lassíthatja a humán tőke felhalmozását, csökkentheti a növekedési potenciált, visszaveti az adófizetést és a jelentősebb fogyasztást (később indul el), vagyis a látszólag olcsóbb rendszernek magas az alternatív költsége.

A sorkatonaság gazdasági költségeit több elemzés is számszerűsítette már. Egyrészt spanyol adatokat vizsgálva (2025) a sorkatonai szolgálat után belépve a munkaerőpiacra 8,5 százalékponttal kisebb az alkalmazás valószínűsége, és az átlagkereset akár 20%-kal is alacsonyabb lehetett a katonai szolgálatot teljesítők körében. Egy másik, 2019-es tanulmány szerint a kötelező sorkatonaság már a behívás előtt torzítja a fiatalok munkaerőpiaci viselkedését, különösen a munkaerőpiaci részvételt és foglalkoztatást. Makroszinten pedig a sorkatonaság statisztikailag kimutathatóan negatív kapcsolatban áll a gazdasági teljesítménnyel. Egy 2006-as kutatás szerint az olyan országok, amelyek sorozással toboroznak (nem pedig önkéntes hadsereggel), jellemzően alacsonyabb GDP-szintre és növekedési rátára tesznek szert. A „látszólag olcsó” sorkatonaságnak vannak rejtett, alternatív költségei, mely egy 2010-es kutatás szerint a GDP 1-2%-ára tehető.

Következtetések Magyarországra nézve

Több mint húsz éve (2004), hogy Magyarország felfüggesztette a kötelező sorkatonai szolgálatot, lezárva ezzel a hidegháborús tömeghadseregek korszakát. Bár a hadkötelezettség jogilag ma is létezik (különleges jogrend esetén, pl. háborús állapot, szükségállapot, a hadkötelezettség ismét bevezethető), a NATO-csatlakozást követő modernizáció jegyében az ország egy professzionális, önkéntes alapon működő haderőre állt, mely hatékonyságát tekintve jobb a sorkatonai szolgálatnál.

A kötelező katonai szolgálat kivezetését a geopolitikai helyzet megváltozása mellett gazdasági okok is indokolták. A tömeghadseregek fenntartása költséges volt: több tízezer újonc elszállásolása, ellátása és kiképzése, miközben a sorkatonák rövid szolgálati idejük miatt kevésbé voltak hatékonyak, mint a hivatásos katonák. Továbbá a fiatal férfiak 6-12 hónapra kiestek a munkaerőpiacról vagy a felsőoktatásból, így később léptek be a gazdaságba és lassabban haladtak előre a pályájukon.

A költségeknél érdemes megemlíteni, hogy ugyanakkora nagyságú hivatásos és sorozott haderő fenntartása esetében – közvetlen költségeket nézve – a hivatásos a drágább (sorkatonáknál viszont a rejtett költségek a magasak), elsősorban a magasabb bérek, személyi kiadások miatt, viszont a hatékonyabb is. Így a hivatásos hadsereg létszáma csökkenthető a sorkatonai rendszerrel működőhöz képest, mert a hatékonyság jelentősen emelkedik (így pedig a költségek is normalizálhatóak). A 2000-es évek elején a Magyar Honvédség létszáma körülbelül 65–70 ezer fő volt, ebből sokan sorkatonák. A kötelező katonai szolgálat kivezetésével és a professzionális haderőre való áttéréssel a létszám 25-30 ezer fő közé csökkent, de a haderőn belüli képzettségi szint és technikai felszereltség fokozatosan javult. Jelenleg a Magyar Honvédség törvényileg meghatározott békelétszáma 37 650 fő. A sorkatonai szolgálat eltörlése miatti problémákat a jelenlegi magyar kormány számos intézkedéssel igyekezett orvosolni az elmúlt évtizedben, egyebek mellett a honvédelmi ismeretek tananyagba emelésével, önkéntes tartalékosi rendszer elindításával és egy átfogó haderő modernizálási programmal. A témáról bővebben ebben az elemzésünkben írtunk.

A kötelező katonai szolgálat visszaállítását Magyarországon a társadalom túlnyomó többsége elutasítja. A Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) 2025. júniusi felmérése alapján Magyarországon a legmagasabb azok aránya (58%), akik ellenzik a kötelező katonai szolgálat visszaállítását. A közvélemény-kutatást kilenc európai országra kiterjedően végezték, Magyarországon minden korosztály elutasító volt a kötelező katonai szolgálat visszavezetését illetően. Ahogy az öt általunk bemutatott európai ország példáján láthattunk, a sorkatonai szolgálat társadalmi legitimációja elengedhetetlen annak bevezetésekor és fenntartásában is. Ennek hiányában jelentős társadalmi ellenállásba ütközik az adott kormány.

Továbbá jelentősek – sok esetben magasabbak is – a rejtett, alternatív költségei a sorkatonai rendszernek (összevetve a hivatásos hadsereggel), még stabil, jól szervezett sorozási rendszerben is (pl. Finnország). A sorozás egyik legfontosabb negatívuma, hogy a legproduktívabb életkezdési szakaszban (18–25 éves korban) vonja ki a férfiakat a civil munkaerőpiacról. Ez nemcsak egyéni karrierkiesés, hanem rendszerszintű kár is: rövidebb munkaerőpiaci tapasztalat, alacsonyabb keresetpálya, és gyengébb életkezdési pozíció lehet a következmény, és összességében gyengítheti a gazdasági teljesítményt is (lassítja a humán tőke felhalmozását, csökkenti a növekedési potenciált, visszaveti az adófizetést és a fogyasztást). Különösen problémás ez a hatás olyan országokban, ahol eleve feszes a munkaerőpiac, és a fiatal korosztály létszáma szűkül, ahogy Magyarországon is (láttuk ennek negatív hatásait Ciprus esetében például).

A hivatásos haderő egyik döntő előnye a magasabb felkészültség és specializáció, ami a modern, technológiaigényes, komplex műveletekben kulcsfontosságú. Ezzel szemben a sorozott rendszer szükségszerűen nagyobb arányban támaszkodik rövid ideig szolgáló, gyorsan rotálódó állományra, ami csökkentheti a hatékonyságot és növeli a képzési veszteséget (állandó betanítás, gyors leszerelés). Ez a probléma különösen ott jelenik meg, ahol a szolgálati idő hosszabb (pl. Ciprus), vagy ahol a társadalmi elfogadottság alacsonyabb és a rendszer kevésbé motiváló (pl. Görögország).

Összességében tehát a Magyarországon is alkalmazott hivatásos hadsereg ugyan többe kerülhet közvetlenül a költségvetésnek, de hosszabb távon gazdaságilag és működésileg hatékonyabb, mert nem von ki tömegesen fiatal munkaerőt a civil gazdaságból, jobban illeszkedik a modern hadviselés technológiai igényeihez, és kevesebb rejtett társadalmi költséget termel, mint a sorozott rendszer (a sorozott rendszernél az alternatív költségek végül drágábbá tehetik a teljes rendszert, mint a hivatásos katonákból álló hadsereg esetében). Ha pedig a társadalmi legitimációja is alacsony, az még inkább visszaveti a sorkatonai szolgálat iránti hajlandóságot. A Magyarországon alkalmazott professzionális állomány tehát jobban illeszkedik a modern hadviseléshez, továbbá a sorkatonai szolgálat jelentős költségei és társadalmi ellenállás miatt nem reális annak visszavezetése.

Felhasznált források, szakirodalom jegyzéke

ABDI (2024): Government Defence Report 2024. Forrás: https://defmin.fi/en/publications/defence-policy-reports

ALHO, Kari E. O. – NIKULA, Nuutti: Asevelvollisuus ja työmarkkinat: Varusmiespalveluksen vaikutus koulutukseen, työllisyyteen ja palkkaan. In: The Research Institute of the Finnish Economy (ETLA), Helsinki, ETLA Discussion Papers No. 1269, 2012, https://www.econstor.eu/handle/10419/87755

ANDZANS, Maris: Latvia’s Renewed Conscription Turns Two. In: FPRI, 2025.06.27. https://www.fpri.org/article/2025/06/latvias-renewed-conscription-turns-two/

ANDZANS, Maris: The First Year of Conscription in Latvia. In: FPRI, 2024.05.20., https://www.fpri.org/article/2024/05/the-first-year-of-conscription-in-latvia/

Andžāns, M. – Sprūds, A. (2020): Willingness to defend one’s own country and to resist in the Baltic states. Security and Defence Quarterly, Vol. 30, no. 3
pp. 15 – 30. https://doaj.org/article/124ac236e2c14d1b98866bd7f57dd450

ATHENS News: Greece’s labor shortage: vacant jobs costing the economy millions. In: Athen News, 2025.01.13., https://en.rua.gr/2025/01/13/greeces-labor-shortage-vacant-jobs-costing-the-economy-millions

Bove, Vincenzo – Di Leo, Riccardo – GIANI, Marco: What do we know about the effects of military conscription? In: Economics Observatory, 2024.06.10., https://www.economicsobservatory.com/what-do-we-know-about-the-effects-of-military-conscription

Cavac (2017): Conscription in Greece. Forrás: https://cavac.at/cavacopedia/Conscription%20in%20Greece

CIA: World Factbook – Military and security service personnel strengths. In: CIA, letöltve 2026.01.19., https://www.cia.gov/the-world-factbook/field/military-and-security-service-personnel-strengths/

Choulis, I. – Bakaki, Z. – Böhmelt, T. (2021): Public Support for the Armed Forces: The Role of Conscription. Defence and Peace Economics, 2021, vol. 32., issue 2. 240-251. https://econpapers.repec.org/article/tafdefpea/v_3a32_3ay_3a2021_3ai_3a2_3ap_3a240-251.htm

Choulis, I. (2021): The Shield & Sword of the State? The Effect of Conscription and Secret Police on Civil-Military Relations. PhD degree. Department of Government University of Essex, 2021 november. https://repository.essex.ac.uk/31515/1/PhD_Thesis_IC%20%281%29.pdf

Delpiano, Cáceres J.: The impact of mandatory military service on labor outcomes. Evidence from Spain. In: Journal of Applied Economics, 28(1), 2025, https://doi.org/10.1080/15140326.2024.2436299

Efthymiou, S.A. (2016): Militarism in post-war Cyprus: the development of the ideology of defence. Defence Studies, 16 (4). pp. 408-426. https://repository.londonmet.ac.uk/5589/

Efthymiou, S.A. (2023): Draft Evasion Policy in the Republic of Cyprus. Journal of Political and Military Sociology. 50(1):78-107. https://www.researchgate.net/publication/374925855_Draft_Evasion_Policy_in_the_Republic_of_Cyprus

EMN: Labour Migration in Times of Labour Shortages. Lithuanian report. In: International Organization for Migration, European Migration Network Study, 2024/2, Vilnius, 2025, https://www.emn.lt/uploads/Products/product_2098/IOM_shortages_EN_FINAL.pdf

FREMER, Iana: Latvia: New Law Introduces Compulsory Military Service Starting in January 2024. In: The Most Viewed Legal Research Reports and Global Legal Monitor Articles of 2023, 2023.10.04., https://www.loc.gov/item/global-legal-monitor/2023-10-04/latvia-new-law-introduces-compulsory-military-service-starting-in-january-2024

Geva, D. (2013): Conscription, Family, and the Modern State: A Comparative Study of France and the United States. Cambridge University Press. https://www.cambridge.org/core/books/conscription-family-and-the-modern-state/E2A70D9397699B2C33A94699A106A3CD

Giannopoulos, Bill: Greece Grapples with Population Decline Amid Aging and Low Birth Rates. In: Greek City Times, 2025.08.24., https://greekcitytimes.com/2025/08/24/greece-grapples-with-population-decline-amid-aging-and-low-birth-rates

GLOBAL Security: Public trust for the Lithuanian Forces is on the rise, support to universal draft grows, Ukraine’s membership in NATO has a strong backing, a poll reveals. In: globalsecurity.org – Republic of Lithuania – Ministry of National Defence, 2024.02.06., https://www.globalsecurity.org/military/library/news/2024/02/mil-240206-lithuania-mnd02.htm

Hart, L. – Häggblom, E. – Pulkka, A-T. (2023): Gender and Generation Differences in Finnish Defence Policy Opinions 2000–2020. Scandinavian Journal of Military Studies, Vol. 6, Issue, 1. 182-197. https://sjms.nu/articles/10.31374/sjms.197

Hyndle-Hussein, Joanna: Lithuania is losing people without a fight. In: osw.waw.pl, 2024.12.03., https://www.osw.waw.pl/en/publikacje/osw-commentary/2024-12-03/lithuania-losing-people-without-a-fight

IN-CYPRUS: “Women’s voluntary military service has failed,” admits Defence Minister. In: in-cyprus.philenews.com, 20225.10.20., https://in-cyprus.philenews.com/local/national-guard-staffing-crisis-recruitment-officer-stagnation

KARYS: Conscripts. In: karys.lt., 2026.01.07., https://www.karys.lt/en/military-service/conscript-service/conscripts/400

KELLER, Katarina – POUTVAARAm Panu – WAGENER, Andreas: Military Draft and Economic Growth in OECD Countries. In: IZA DP No. 2022, 2006. március, https://docs.iza.org/dp2022.pdf

Kernic, F. – Callaghan, J. – Manigart, P. (2002): Public opinion on European security and defence. A survey of European trends and public attitudes toward CFSP and ESDP. Frankfurt/Main 2002. Peter Lang Verlag. https://www.bmlv.gv.at/pdf_pool/publikationen/05_pubopin_kernic.pdf

Kiss Balázs (2025): Megosztja a szlovák társadalmat a sorkatonaság visszaállításának kérdése. Forrás: https://infostart.hu/tudositoink/2026/01/08/megosztja-a-szlovak-tarsadalmat-a-sorkatonasag-visszaallitasanak-kerdese#

Komjáthy Lóránt (2025): Felmérés: a németek többsége támogatja a kötelező sorkatonaság visszaállítását. Forrás: https://www.korkep.sk/cikkek/kulugyek/2025/10/14/felmeres-a-nemetek-tobbsege-tamogatja-a-kotelezo-sorkatonasag-visszaallitasat/

Kosonen, Jarkko – Mälkki, Juha: The Finnish Model of Conscription: A Successful Policy to Organize National Defence’. In: Caroline de la Porte et al. (szerk.), Successful Public Policy in the Nordic Countries: Cases, Lessons, Challenges. Oxford, Oxford Academic, 2022 https://doi.org/10.1093/oso/9780192856296.003.0022

Kosonen, J. – Puustinen, A. – Tallberg, T. (2019): Saying no to military service – obligation, killing and inequality as experienced problems in conscription-based military in Finland. Journal of Military Studies. Vol.8., Issue 2019. https://reference-global.com/article/10.2478/jms-2019-0005

Koukakis, Thanasis: Greece Faces Another Year of Labor Shortages in 2026 as Foreign Worker Quotas Fall Short. In: Dnews, 2025.12.31., https://www.dnews.gr/eidhseis/news-in-english/564702/greece-faces-another-year-of-labor-shortages-in-2026-as-foreign-worker-quotas-fall-short

LSM.lv (2025): Compulsory military service to be re-introduced in Latvia. Forrás: https://eng.lsm.lv/article/society/defense/05.04.2023-compulsory-military-service-to-be-re-introduced-in-latvia.a503763/

LSM English: 120 volunteers start compulsory military service in Latvia. In: lsm.lv., 2024.01.17., https://eng.lsm.lv/article/society/defense/17.01.2024-120-volunteers-start-compulsory-military-service-in-latvia.a539215/

LSM English: 757 young people start Latvian national defence service this weekend. In: lsm.lv., 2025.07.18., https://eng.lsm.lv/article/society/defence/18.07.2025-757-young-people-start-latvian-national-defence-service-this-weekend.a607256/

Magyar Hírlap (2025): Nem kérünk a sorkatonaságból! A lengyelek relatív többsége ellenzi a kötelező katonai szolgálat visszaállítását. Forrás: https://magyarhirlap.hu/kulfold/20251103-nem-kerunk-a-sorkatonasagbol

NONVIOLENCE: Cyprus. In: nonviolence.wri-irg.org, 2021.12.08. https://nonviolence.wri-irg.org/en/programmes/world_survey/country_report/en/Cyprus

OECD: Lithuania will need to strengthen fiscal sustainability, tackle labour shortages and foster productivity to address ageing challenges. In: OECD, 2025.03.28., https://www.oecd.org/en/about/news/press-releases/2025/03/lithuania-will-need-to-strengthen-fiscal-sustainability-tackle-labour-shortages-and-foster-productivity-to-address-ageing-challenges.html

Özdemir, F. – Bilger, D. (2025): Attitudes toward the military: need for recognition and national and political identifications. Current Psychology, 2025. Vol.44. 5809-5820. https://link.springer.com/article/10.1007/s12144-025-07586-5

PROTOTHEMA: Major reforms in Greece’s Armed Forces: Increased pay, restructuring, and new conscription rules. In: Protothema, 2025.07.24., https://en.protothema.gr/2025/07/24/major-reforms-in-greeces-armed-forces-increased-pay-restructuring-and-new-conscription-rules/

Savcic, R. – Theodoropoulos, N. – Xefteris, D.: Conscription and educational outcomes. In: Journal of Population Economics Volume 36, pages 2799–2824, 2023, https://doi.org/10.1007/s00148-023-00944-2

Simon, C.A. – Lovrich, P.N. (2009): Sources of Support for Mandatory Military Service in the Context of the War on Terrorism: Survey Evidence Pre‐ and Post‐September 11, 2001.  Social Science Quarterly, Southwestern Social Science Association, vol. 90(2), pages 368-386, June. https://ideas.repec.org/a/bla/socsci/v90y2009i2p368-386.html

Századvég (2025): A magyarok nemet mondanak a sorkatonaságra. Forrás: https://szazadveg.hu/cikkek/a-magyarok-nemet-mondanak-a-sorkatonasagra/

Tovima.com (2026): Greek Students Protest Stricter Military Service Rules. Forrás: https://www.tovima.com/society/greek-students-protest-stricter-military-service-rules

TORUN, Huzeyfe: Ex-ante labor market effects of compulsory military service. In: Journal of Comparative Economics, Volume 47, Issue 1, March 2019, Pages 90-110, https://doi.org/10.1016/j.jce.2018.12.001

The Finnish Defence Forces (2025): Conscription – a Finnish choice. Forrás: https://puolustusvoimat.fi/en/finnish-conscription-system

UNCRCPC (2024): The Compulsory Military Service in Cyprus. Forrás: https://blog.uncrcpc.org/uncategorized/the-compulsory-military-service-in-cyprus/

YLE: Opiskelu on asevelvollisten yleisin syy lykätä palvelusta. In: yle.fi, 2025.07.07., https://yle.fi/a/74-20171355

YLE: Professor Says Conscription Has Hidden Costs. In: yle.fi, 2010.02.18., https://yle.fi/a/3-5513019

Zachariades, A. – Moisi, E. (2021): Performing Identity: The Case of the (Greek) Cypriot National Guard. Studies in Ethnicity and Nationalism, 21(2). https://www.researchgate.net/publication/351334238_Performing_Identity_The_Case_of_the_Greek_Cypriot_National_Guard

Erdélyi Dóra

Senior elemző |  Megjelent írások Bio

Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdasági elemző mesterszakon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja. 2022. szeptembere óta az Oeconomus senior elemzője.

• Erdélyi Dóra

  https://www.oeconomus.hu/author/dora/

  Üzemanyagok jövedéki adója: mi változott és miért?
• Erdélyi Dóra

  https://www.oeconomus.hu/author/dora/

  Tíz éve nem látott szintre esett vissza az infláció februárban
• Erdélyi Dóra

  https://www.oeconomus.hu/author/dora/

  #TrendFigyelő / Visszatér a sorkatonaság? Gazdasági és társadalmi hatások Európában
• Erdélyi Dóra

  https://www.oeconomus.hu/author/dora/

  Az üzemanyagár-emelkedés látható és láthatatlan következményei

Szigethy-Ambrus Nikoletta

Elemző |  Megjelent írások Bio

Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.

• Szigethy-Ambrus Nikoletta

  https://www.oeconomus.hu/author/nikoletta/

  Olajválságok régen és ma – hogyan hat a globális- és a magyar gazdaságra a krízis?
• Szigethy-Ambrus Nikoletta

  https://www.oeconomus.hu/author/nikoletta/

  #TrendFigyelő / Visszatér a sorkatonaság? Gazdasági és társadalmi hatások Európában
• Szigethy-Ambrus Nikoletta

  https://www.oeconomus.hu/author/nikoletta/

  Készül a 20. szankciós csomag – Célkeresztben az orosz kőolaj tengeri kereskedelme
• Szigethy-Ambrus Nikoletta

  https://www.oeconomus.hu/author/nikoletta/

  Tizenhat amerikai beruházás 480 millió euró értékben – Ilyen volt 2025 a HIPA adatai szerint