Mindennapi életünk része, hogy különböző textíliákat, ruhaneműket és bőr termékeket használunk, legtöbbször azonban nem tudjuk, hogy az adott ruházati darab Magyarországon vagy külföldön készült- e. A textilipar alapjait Magyarországon még a XIII. század során vetették meg, mára azonban a magyar gazdaságban már közel sem foglal el akkora helyet, mint a múlt század során. A magyar termékek kivételesen jó minőségűek, az elmúlt években fokozatosan növekszik a textilipari vállalkozások száma is, emellett pedig az értékesítési számok is láthatóan emelkednek. Mindezek ellenére sem sikerült élvonalba kerülnie a magyar termékeknek. Összefoglaló elemzésünkben a magyar textilipar múltjáról, jelen helyzetéről, kilátásairól nyújtunk tájékoztatást.
A textil,- ruházati-, bőr-, szőrme- és cipőipar egyaránt a könnyűipar része más ágazatokkal együtt. Az ebben a szektorban előállított termékeket főként fogyasztási cikkek, valamint azok alapanyagai jellemzik.
Textilgyártással, ruhanemű készítéssel már XIII. századi őseink is foglalkoztak a Kárpát-medencében. Az első selyemfonodát- és szövödét azonban csak 1680-ban alapították Magyarország területén, az első textilmanufaktúrák létrejöttére pedig a XVIII. század elejéig kellett várni. A magyarországi manufaktúrákban a helyi munkavállalók mellett túlnyomó többségben szász, sziléziai, cseh, bajor, osztrák munkásokat is alkalmaztak, nem véletlenül. Mind a német, mind az osztrák, valamint cseh iparban a textilgyártás a gazdaság fontos részét képezte, ezek fejlesztésére is jelentős összegeket fordítottak. Míg a XIX. század elejére a nyugat-európai államokban általánossá vált a folyamatok gépesítése, Magyarországon ez a változás csak a XIX. század végén XX. század elején kezdett állandósulni. Érthető módon a magyar gyártók emiatt versenyhátrányba is kerültek nyugat-európai konkurenseikhez képest, hiszen sem minőségben, sem mennyiségben nem tudták felvenni a versenyt ezekkel az üzemekkel.
A XVIII. század második fele, főként utolsó két évtizede a nagy üzem és gyáralapítások időszaka volt Magyarországon. 1780-ban Óbudán építették meg az ötemeletes filatóriumot, ami selyemfonodát és cérnázó üzemet takart, öt évvel később szintén Óbudán létesült a selyemgombolyító üzem. 1784-ben itt került szintén megalapításra a Goldberger Ferenc féle kékfestő üzem, ami majd másfél évszázaddal később Goldberger Textilművek néven vált nagyhírűvé. Vidéken, a pápai Kluge Ferenc által 1786-ban létrehozott kékfestő üzem vált ismertté, valamint maradt fenn egészen 1956-ig. A textilipar egyik alága, a csipkekészítés magas színvonalra fejlődött ugyanebben az időszakban. A halasi, csetneki, sóvári csipkék európai hírnévre tettek szert, joggal. A XIX. században a textilipar fejlődése lelassult, még annak ellenére is, hogy több ipartámogatási törvény kifejezetten célozta az iparág bővítését. Az utolsó, monarchiabeli ipart támogató törvényben, amely 1907-től volt hatályos, már elismerték a döntéshozók, hogy sikertelen volt a textilipar fejlesztésére vonatkozó törekvésük.
A XX. század második fele hozta meg az ágazat számára a várt fellendülést. A két világháború közötti időszakban jelentősen fejlődött, majd a II. világháború után, az államosítás következtében átszerveződött a szektor. 1963-ban az addigi 187 textilipari üzemet 42 országos vállalatba tömörítették, valamint tanácsi vállalatok és szövetkezetek is működtek az iparágban. Az 1970-es években elindult egy termelés növelésre vonatkozó rekonstrukciós program, ami tartalmazta a korszerűsítést is, viszont mindezt nem sikerült teljeskörűen végrehajtani. A rendszerváltoztatási időszak során az ipar ezen ágazata is szembesült a termékek korábbi exportpiacainak eltűnésével, az új lehetséges célországok pedig nem tartottak igényt a magyar textilipari termékekre. A piaci liberalizáció hatására az állami vállalatok eltűntek, újakat nem alapítottak, a fennmaradó üzemek gépparkja és technológiája elavult az idők során. A kétezres évek trendjeinek megfelelően ebben az iparágban is megjelentek a külföldi tulajdonosok, akik üzemeket, gyárakat hoztak létre Magyarországon, ahol minőségi, korszerű termékeket gyártanak az egységekben.
Néhány olyan vállalkozás is akad, a történeti emlékezetben, amelyek a szocialista időkben is képesek voltak színvonalas termékeket előállítani, még a nehézkes alapanyagbeszerzés esetén is. Elegendő a Rothschild Klára által létrehozott Clara divatházra gondolnunk, amely az 1930-as évektől egészen a hetvenes évek közepéig meghatározó stílusirányzatot jelentett. A cipőgyártásban ilyen maradandót alkotott Vass László, aki 1978-ban hozta létre vállalkozását, amelyben kézzel készített bőrcipőket gyártanak. A rendszerváltási időszak még nem is ért véget, de 1991-ben már létrehozták a J.T. Ruhaipari Kft-t, amely Somogy megyéből látja el az USA-ban élő ortodox zsidókat tradicionális ruházattal. Mindezekből is látható, hogy a textiliparban mekkora potenciál volt és van jelenleg is.
Az ágazat termelési értéke, a 2020-as koronavírus járvány okozta sokk kivételével, 2010 és 2023 között, fokozatosan növekvő eredményeket mutatott. A feldolgozóipari alágazatok közül ugyan utolsó előtti helyen található az eredményei tekintetében, viszont a folyamatosan növekvő számok bizakodásra adhatnak okot. A belföldi értékesítés növekedésével együtt az exportértékesítés is dinamikus emelkedést jelez, egyben pedig azt is, hogy az ágazat főként exportra termel. Ennek hátterében elsősorban a Magyarországon tevékenykedő külföldi eredetű leányvállalatok állnak, akik a gyártást itt, míg az értékesítést már külföldön bonyolítják. 2023-ban a belföldi értékesítés 75 835 millió forintot tett ki, az export pedig 411 681 millió forintot ért el.
Az idei év mindeddig nem kedvezett az ágazatnak, a 2024. I. negyedévi adatok szerint 11,8%-kal csökkent az előző év azonos időszakához képest a textil- és bőripar termelési volumene. A visszaesés hátterében elsősorban a fogyasztási szokások megváltozása állhat. A korábbi magas inflációs hatás következtében a ruházati cikkeknél csökkent a fogyasztás mértéke, ami visszafogta a termelés mennyiségét is. Ugyan a fogyasztási adatokban időközben már javulás kezdődött, viszont a ruházati, textil- és egyéb könnyűipari termékek termelése és értékesítése várhatóan csak lassan rendeződhet vissza a korábbi szintre. Szintén negatívan befolyásolta a termelést az energiaárak növekedése, hiszen a könnyűipar ezen része rendkívül energiaigényes ágazat. A rezsiköltségek megugrása elsősorban az eladási árakban tükröződött, így a fogyasztás mértékének ez is gátat tudott szabni.
Lényegesen átalakult az ágazat vállalkozási formáinak összetétele is az elmúlt évek során. Míg 2015-ig főként társas vállalkozásban, 2016-tól inkább önálló vállalkozások formájában működnek az iparág szereplői. Az egyéni vállalkozók száma ugyancsak növekedést mutat, 2010-hez képest 2023-ban közel 15%-kal többen döntöttek az ilyen jellegű foglalkozás mellett. Az összesített adatok szerint 2023-ban 7 420 vállalkozás működött Magyarországon textília, ruházat, bőr és bőrtermék gyártásának területén. Reneszánszát éli a manufakturális egységek létrehozása, ahol egy-egy fő készíti el a termékeket, végig kézműves módszerekkel. Az így elkészült portékákat interneten vagy vásárok alkalmával értékesítik.
2023-ban a textiliparban alkalmazottak száma 7 700 fő volt, a ruhaiparban pedig 17 178 fő dolgozott. Az ágazat egyik súlyos problémája a munkaerőhiány, amit ma is, ahogyan a XVIII-XIX. században tették, külföldi vendégmunkásokkal igyekeznek megoldani. A kevés dolgozószám elsősorban az alacsony munkabérnek tudható be, a legtöbb alágazatban a bruttó havi bér nem éri el a 400 ezer forintot, a 300 ezres határt is csak néhányan léphetik át.
A 2021-es munkabér adatok szerint a legmagasabb havi bruttó bért a bőrkikészítő és feldolgozó gépkezelők, valamint a gyártósor mellett dolgozó, 30-39 év közöttiek kaphatják. Ők, a 30 év alatti korosztályban átlagosan havi bruttó 330 262 forintot, a 30-39 év közöttiek havi bruttó 332 273 forintot kereshetnek. Az e fölötti korcsoportba tartozók ebben a szektorban jóval alacsonyabb bruttó munkabérekkel számolhatnak: a 40-49 év közöttiek 303 382 forintot, míg az 50 éves és afeletti dolgozók 294 253 forint bruttó havi fizetést kapnak. További érdekes adatot láthatunk a textilműves, hímző, csipkeverő értékeinél is. Itt csak 50 éves és afeletti dolgozókat regisztrált a KSH az adatfelvétel során, az ő havi bruttó illetményük pedig 157 877 forint volt. Az alágazat korcsoporti megoszlása arra is enged következtetni, hogy lassanként eltűnik a csipkeverő, textilműves, hímző mesterség.
A főként nőket foglalkoztató szakmában a munkaerőhiány másik oka a szakképzettség hiánya. Az elmúlt évtizedekben sokat romlott a képzést elvégzők aránya a többi szakmához képest, emellett pedig nőtt azok száma, akik ugyan rendelkeznek képesítéssel, viszont pályaelhagyónak minősülnek. A felsőoktatási képzések között ugyancsak kevesen jelölik meg a textilműves vagy textiliparral foglalkozó szakokat. A 2024-es felvételi eljárás keretében a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem divat és textiltervezés szakára összesen 62-en, textiltervezés szakra 247-en jelentkeztek. A METU (Budapesti Metropolitan Egyetem) textiltervezés szakját 65, míg a divat és textiltervező képzést 41 hallgató választotta az idei felvételi során. Mindezekből is látszik, hogy a szakma megítélése a nehéz munkakörülmények és az alacsony bérek miatt már a képzési területeken is visszaköszön.
Az elemzés elején már kitértünk arra, hogy a ma Magyarországon működő textilipari vállalkozások nagy része külföldi tulajdonban van. Emiatt érdemes áttekinteni az ide áramló és állományban lévő FDI mennyiségét is. Az adatok szerint 2023-ban a szektorban 151 756 millió forint volt az FDI állomány értéke, ami a teljes feldolgozóipari külföldi tőke állomány 8%-nak felel meg. A forgalom tekintetében a 2021-es év tekinthető rendkívül kedvezőtlennek, mivel ekkor a tőkekivonás mértéke átlépte a 12 milliárd forintot. A 2022-es évben már pozitív eredmények születtek a külföldi befektetések tekintetében, viszont a forgalom értéke még így sem érte el ekkor, az egy évvel korábbi tőkekivonás mértékét. A külföldi cégek főként Olaszországból, Spanyolországból, Franciaországból hoznak létre Magyarországon termelő leányvállalatot, az itt gyártott termékek jelentős részét pedig nyugat-európai piacokon értékesítik. Az exportértékesítési adatoknál látható volt korábban, hogy az ágazat elsődlegesen kivitelre termel. Az ágazat exportszerkezetében a kötött ruházati termékek, a munkaruhák, bőr- és textil cipők vannak túlnyomó többségben.
Az elmúlt évtizedek során egyre nagyobb hangsúlyt kapott a textil- és ruházati ipar, annak környezetszennyező volta miatt. Számos globális nagyvállalat hangsúlyozta, hogy a jövőben zöldebb technológiákkal, környezetbarátabb módszerekkel igyekszik előállítani, valamint feldolgozni a megmaradt ruhaneműket, textiliákat. Ezek egy része azonban az úgynevezett green washing marketing módszer részeként lett meghirdetve, tényleges cselekvés nem követte a korábbi nyilatkozatokat. Az Európai Unió 2021-ben hirdette meg átfogó textilstratégiáját, amelyben kidolgozásra került az uniós textil- és ruhaágazat fenntarthatóságának és körforgásos jellegének, valamint nyomonkövethetőségének és átláthatóságának cselekvési terve. Ennek része, hogy a gyártók olyan termékeket állítsanak elő, amelyek tartósabbak, kevesebb műanyagot tartalmaznak, újrahasznosított eszközökből készült darabjai vannak. Emellett a terv kitér a textilhulladék kérdésére is, hiszen ma is több millió tonnányi használt és új könnyűipari termék kerül szemétre. Az e célból létrehozott EURATEX, textil újrahasznosító központokat alapít, amelyek öt ország területén (Belgium, Finnország, Németország, Olaszország és Spanyolország) hasznosítanák újra a már feleslegessé vált anyagokat. Az EU részéről tehát kitűzésre kerültek a következő évekre a könnyűipari aláagakat érintő problémák egyes megoldásai, ugyanakkor a cselekvési terv számos nehézséget is okoz a gyártóknak. A legtöbb gyárat, üzemet, korszerűsíteni szükséges ahhoz, hogy a fent említett technológiákat alkalmazni tudják. Az ehhez szükséges forrásokat a termelőknek maguknak kell előteremteni, így a termelési árak növekedése, a bérek csökkenése várható a könnyűipari szférában. A 2030-ig megvalósítandó stratégia szerint a gyárakon kívül a kereskedelemben, marketingben és összességében az európai divatiparban változásokat kell eszközölni. Mindazonáltal így felmerül a kérdés, hogy a kitűzött céldátum mennyire nyújt reális perspektívát a megvalósításhoz, amelyben ennyi szereplő érintett és esetenként drasztikus újításokat is tartalmaz.
A magyar textilipar az elmúlt évtizedekben ismét kezd növekedési pályára állni, ugyanakkor az aranykorhoz képest még így is elmaradnak a számok. A legnagyobb problémát az ágazatban a munkaerőhiány, a bérek alacsony színvonala, valamint a hazai tulajdonú vállalkozások hiánya adja. Néhány éve megfigyelhető egyfajta pozitív tendencia, a magyar cégeket illetően, ezek viszont legtöbbször megmaradnak kisvállalkozói szinten és nem terjeszkednek nagyobb méretben. Jelentős hatással van a magyar vállalkozókra is az erőteljesen és sokszor agresszívan terjeszkedő ázsiai fast-fashion termékeket előállító nagy divatcégek, vállalatok. Az alacsony áron kínált termékekkel nem lehet versenyezni, így a hazai előállítású ruhaneműk sokszor háttérbe szorulnak a fogyasztók előtt. Minden nehézség ellenére a ma kibocsátott magyar textilipari termékek minősége még mindig jó, az exportpiacokon keresett árukat gyártanak a hazai üzemekben.
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.