💭 2022-ben újra napirendre került az a látszólag csupán szakmai, közgazdaságtani vita, amely azt vizsgálja, hogy az energiaszektorban a piaci verseny szabályai érvényesüljenek, vagy éppenséggel stratégiai iparágként kell kezelni azt.

🏛️ A történeti előzmények felől vizsgálva egészen hosszú időszak volt, amíg az európai energiapiacok a liberalizáció útjára léptek. A második világháború utáni években a kormányok beléptek az energiapiacra és átvették a szektor irányítását. Azzal érveltek, hogy a szabadpiaci mechanizmusok nem tudják megvalósítani az optimális erőforráselosztást és a maximális jólét kialakítását. Az energiaellátáson alapul a gazdaság teljes működése, a termelés, a szállítás, a kereskedelem, de az irodák működtetéséhez is szükséges, és a háztartások is napi szinten használják. A lakosság és a vállalatok ellátása árammal közszolgáltatás, vagyis közérdek. Így zárt gazdasági egységként, ún. természetes monopóliumként működött. (Utóbbi kifejezés azt jelenti, hogy valamilyen piaci akadálya van annak, hogy a versenypiac kialakuljon, nem tud legalább két tartósan nyereséges cég ugyanazon a piacon ugyanolyan szolgáltatást vagy terméket kínálni.) Majd az 1990-es és a 2000-es évek fordulóján az iparággal kapcsolatos nézetek és struktúra jelentősen megváltozott, nem csupán Európában, hanem világszerte.

🇪🇺 Európára jellemző sajátosság az energiapiac liberalizációja során az a tény, hogy unió támogatja a kontinens energiapiacainak összekapcsoltságát és a közös piac kiépítését is, mellyel biztosítja a nagyobb versenyt, és az európai országok közötti határon átnyúló együttműködéseket.

❔Mit jelent az energiapiac liberalizációja?

🏃‍♂️ Az energiapiacok liberalizációja során nagyobb versenyt teremtenek a villamosenergia- és gázpiacokon annak érdekében, hogy hatékonyabb piacokat hozzanak létre, és privatizációval csökkentsék az árakat. Az átalakulás különösen a villamosenergia-termelést érinti. Az érvelés további eleme, hogy mivel az áramellátás természetes monopólium, ez összetett és költséges szabályozási rendszereket igényel. A liberalizált energiapiac előnyeit az elmúlt két évtized tapasztalatai, valamint a 2022-es európai energiaválság megkérdőjelezte. Mind az árak versenyképessége, mind a fejlesztésekre kifejtett ösztönző ereje, mind pedig az energiabiztonsági szempontok alapján.

❔ Milyen érvek szólnak ellene és mellette?

#️⃣ A liberalizáció fő előnye a piac számára biztosított fokozott versenyből származna, ugyanakkor mind az energiatermelés, mind a hálózatok erősen helyhez kötöttek. Az áram tárolására szolgáló technológia még fejlesztés alatt áll, így nem a verseny erősödése valósul meg, hanem inkább több kisebb kizárólagos helyi szolgáltató jön létre.

#️⃣ Az energiapiaccal járó monopolisztikus verseny miatt jelentős problémák merülnek fel a vállalkozások áremelési célú összejátszásával. A versenypiac előnyei közé sorolják az árazás átláthatóságát is, ugyanakkor az energiaárak a tőzsdei kereskedelme során rendkívül volatilissá (változékonnyá) válnak, és érzékenyen reagálnak az olyan információkra, illetve helyzetekre, mint a jelenlegi energiaválság és az európai szankciókkal kapcsolatos hírek. (A devizapiacok működése több tekintetben hasonló piaci mechanizmusok alapján működik, erről korábban az Oeconomus oldalán írtunk, link a bejegyzés alján található.) A fogyasztók esetében sem feltétlenül érvényesül az alacsonyabb ár. A liberalizációból fakadó árcsökkentés általában a nagyfogyasztók (főként az ipari felhasználók) esetében érvényesül, de a kisfogyasztók, mint a lakosság szempontjából az állami monopóliumhoz, vagy a szabályozott magánmonopóliumhoz képest jelentkező előnyök megkérdőjelezhetők, mivel a liberalizációról bebizonyosodott, hogy az ellátási költségeket a kisfogyasztókra hárítja át.

#️⃣ Bizonyos mértékig a villamosenergia is csak egy termék, mint a búza vagy a kőolaj, ezért ugyanúgy kereskednek vele, és ugyanúgy megvan a maga tőzsdéje, mint másnak. Ugyanakkor az energia specifikus jellegéből adódóan, más termékekkel vett összehasonlítás során számos eltérés adódik. Az áram kereslete például meglehetősen rugalmatlan, a búzával vagy a kőolajjal szemben sokkal nehezebb a tárolása, és mivel itt nem lehet raktárra termelni, ezért a keresletnek és a kínálatnak mindig egyensúlyban kell lennie.

#️⃣ A versenyhelyzet elviekben diverzifikálja a villamosenergia-termelést a gázturbinás technológiák és az atomenergia között. Ennek háttere, hogy a liberalizált piacok a tőkeforrások hatékonyabb felhasználását teszik lehetővé, mint a hálózati infrastruktúra fejlesztése, ahelyett, hogy tétlen erőműveket tartanának fenn. Ugyanakkor a gyakorlati tapasztalat ráirányította a figyelmet már az energiaválság előtt, hogy a profitorientált magánvállalatok hajlamosak takarékoskodni a beruházási és fejlesztési költségekkel.

#️⃣ Kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban is, hogy a rendszer képes-e biztosítani az ellátás hosszú távú biztonságát. Kérdéses, hogy a szabadpiac elegendő ösztönző-e a termelési kapacitás időben történő kiépítéséhez. Ennek példája az Egyesült Királyság lehet, ahol 2015-re a szabad kapacitás jelentősen lecsökkent: mindössze 1,2 százalékos szintre.

#️⃣ Ezenkívül a fejlődő országokban a villamosenergia-liberalizáció tapasztalatai szintén problematikusnak bizonyultak, mivel a 21. század elején számos nagy multinacionális vállalat visszavonta az erőműépítési projektek támogatását, így az államokra hagyta a magánszektor felügyelete alá tartozó elektromos kapacitások bővítésének költségeit. Ilyen eset történt Argentínában, Kolumbiában, Chileben és Ugandában.

#️⃣ A brit modellt tükröző liberális közgazdászok által favorizált villamosenergia-privatizáció szintén a reklámokra és a fogyasztók árammal való takarékoskodást ösztönző kampányokra fordított kiadások növekedéséhez vezetett.

❔ Mi a helyzet ott, ahol stratégiai iparág az energetikai szektor?

🛡️ E szemlélet az energiaszektort a gazdaság stratégiai ágazatának tekinti, ezért a kormányzati beavatkozást támogatók indoklása szerint ilyen módon biztosított a folyamatos áramellátás garantálása. Valójában monopóliumokról van szó; és ilyen például az energiahordozók átadása és elosztása, ami ún. „vertikális integrációhoz” vezetett a szektorban, mely akár a hatékonyság növekedését is segítheti. Továbbá e tevékenységek monopóliuma és integrációja főként állami tulajdonú vállalatban történik. E vállalatok biztosítják a szükséges villamos energiát és gázt, amelyeket a „közösségi élet szükségleteinek”, vagyis közszolgáltatásnak tekinthetünk, amely állami beavatkozást igényel.

🇭🇺 2010 óta folyamatosan emelkedik a magyar vállalatok súlya a magyarországi energiaszektorban. A kormányzati cél, a magyar tulajdon legalább 50%-os aránya már 2016-ban megvalósult. A tendencia a későbbiekben folytatódott, mindazonáltal külföldi tulajdonszerzésre is sor került az ágazatban. A szektor kiemelt, stratégiai ágazatként való értelmezése, és közszolgáltatás jellegének erősítése áll a hazai tulajdon növelése mögött. Ez segíti elő a rezsicsökkentés és a szabályozott árak megvalósulását is. Korábban az Oeconomus oldalán írtunk a szlovákiai példáról (link a bejegyzés alján). Hiába magas a szlovákiai energiatermelésben a belföldi erőforrás, 95%-a belső ellátású, azonban az ország villamosenergia-rendszerének túlnyomó része, több mint 70%-a külföldi tulajdonban van. Éppen ezért egy átfogó rezsivédelemre sem kerülhetett sor.

💾 Az eredeti cikk itt és itt olvasható.

📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:

 

Senior kutató | Megjelent írások

Németh Viktória makroökonómiai elemző és külpolitikai szakértő. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott nemzetközi tanulmányok szakon. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem PhD hallgatója. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Pénzügyminisztériumnál, a Magyar Nemzeti Banknál és az Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja.