Bíztató kezdés után hamar kudarcba fulladtak a pakisztáni közvetítéssel létrejött tűzszüneti tárgyalások az Egyesült Államok és Irán között. Hiába ugyanis az amerikai-izraeli katonai fölény, a Hormuzi-szoros blokádja miatt Teherán elég jó tárgyalási pozícióban érzi magát ahhoz, hogy többet követeljen, mint amilye volt a háború kezdete előtt. Beleértve olyan elvárásokat a nukleáris és katonai képességeket illetően, amely mind Jeruzsálem, mind Washington számára vörös vonal. Bár Donald Trump az utolsó pillanatban határozatlan idejűre változtatta a tűzszünetet, a kialakult patthelyzet feloldása diplomáciai módszerekkel egyelőre megoldhatatlan feladatnak tűnik, így újra a fegyvereké lehet főszerep. Utóbbi forgatókönyvre Egyesült Államok a tűzszünet tizenkét napja során aktívan készült, így, ha szükséges minden eddiginél nagyobb erővel támadhatja újra a perzsa államot.
Törékeny tűzszünet és bizalomhiány
2026. április 11-én Iszlámábádban megkezdődtek a tárgyalások az Egyesült Államok és Irán között, miután Pakisztán közvetítésével kéthetes tűzszünet lépett életbe. A fegyvernyugvás célja, hogy kétoldalú tárgyalások során kidolgozzák a háború lezárásának feltételeit. A tűzszünet nagyon törékeny, feltételeinek értelemzése is eltérő a felek között, nem véletlenül történtek a kihirdetése óta mind Iránban, mind az Öböl menti államokban belövések. Sőt, Libanonban Izrael egy átfogóbb műveletet indított meg több tucat légicsapással, amelyet csak amerikai ráhatásra volt hajlandó felfüggeszteni. Továbbá nincs egyetértés a Hormuzi-szorost illetően sem, hiszen a tengeri folyosó megnyitását Donald Trump azonnali tűzszüneti feltételnek szabta, Teherán viszont tárgyalási biztosítékként tekint rá. Nem véletlenül kommunikálja tehát minden fél azt, hogy az „ujjuk továbbra is a ravaszon van” készek újra háborúba menni, ha a tűzszünet összeomlik.
Az iszlámábádi tárgyalásokon az Egyesült Államokat J.D. Vance alelnök, valamint Steve Witkoff és Jared Kushner képviseli. Vance részvétele egyértelműen jelzi Washington szándékainak komolyságát, hiszen egyrészt több mint 40 éve nem volt ilyen magas szintű tárgyalás a felek között, másrészt ő volt az adminisztráción belül az, aki kezdettől fogva ellenezte az iráni intervenciót, így személye elfogadhatóbb tárgyalópartner lehet Teherán számára. A bizalomépítés pedig nagyon is fontos tényező, Teherán ugyanis többször kifejezte szkepticizmusát Washington tényleges szándékait illetően.
Az iráni delegációt többek között Abbasz Aragcsi külügyminiszter és Mohammad Bákir Kalibaf házelnök vezeti. Az iráni tárgyalók személyét külön érdemes figyelni. Egyrészt az elmúlt hetekben a Trump-adminisztráció vezető politikusai többször említették, hogy nehézkes az iráni féllel a tárgyalás, nem lehet tudni, ki hozza a valódi döntéseket. Így azonban már van arca az iráni delegációnak, persze, hogy kié a döntő szó, azt leginkább a tárgyalások menetéből, Irán kompromisszumkészségéből lehet majd következtetni. Kalibaf egyébként korábban a Forradalmi Gárda légvédelmi parancsnoka, valamint rendőrfőkapitány is volt. Így ő inkább a keményvonalasabb irányt képviseli.
Senkinek nem jó a háború, még sincs béke
A tárgyalások tényét a piac pozitívan fogadta, a Brent olaj hordónkénti ára 110 dollárról 94-dollárra esett, miközben a nemzetközi közösség is üdvözölte a fejleményeket. A tűzszünetet megelőzően a konfliktus intenzitása katonailag és retorikailag is magasan volt, Izrael és az Egyesült Álamok az iráni energiainfrastruktúra teljes megsemmisítésével, maga Donald Trump pedig „civilizációk megsemmisítésével” fenyegetett. A tárgyalások hírére így egy kicsit mindenki fellélegezhet Iránban, De jó kiszállási lehetőség lehet az Egyesült Államok számára is a diplomáciai megoldás, hiszen az előzetes tervekkel ellentétben egy elhúzódó konfliktusba bonyolódott, amelyet láthatólag katonai eszközökkel már nem tud lezárni. Miközben a földrajzilag távol eső háború gazdasági hatásai már közelről is érezhetőek az amerikai lakosság számára is: például az üzemanyagárak gallononként 1-1,5 dollárral drágultak a konfliktus kirobbanása óta.
Irán főtárgyalója, Mohammad Bakir Kalibaf, a közösségi médiában közzétett nyilatkozatában kijelentette, hogy míg Irán jóhiszeműen állt hozzá a tárgyalásokhoz, az amerikai delegáció nem tudta „elnyerni az iráni delegáció bizalmát”. Washington pedig azt közölte, „végső és a lehető legjobb ajánlatot” tette Iránnak.
Egyelőre egy iráni 10 pontos kívánságlista és egy amerikai 15 pontos javaslatról érkezett hír, de utóbbi pontos részletei nem ismertek. Az amerikai és iráni fél által nyíltan kommunikált követelések közti különbségek pedig valóban nehezen tűnnek áthidalhatónak (lásd ábra). Információk szerint a tárgyalásokon három kérdés volt, ami leginkább vitát jelentett a felek között:
- a Hormuzi-szoros,
- Irán nagy mértékben dúsított uránjának sorsa,
- valamint a hat héten át tartó intenzív amerikai–izraeli támadások által okozott károkért járó kártérítés.
Pakisztáni diplomáciai nagyüzem
Iszlámábád közvetítői szerepvállalása az amerikai-iráni konfliktusban némiképp meglepetést okozott az elemzők között, de mellette szólt, hogy Iránnal pragmatikus, míg Donald Trumppal baráti kapcsolatokat sikerült kiépítenie. Ráadásul a háború fő terhét viselő Öböl menti monarchiákkal is általában szoros az együttműködés minden téren. Atomfegyverrel rendelkező középhatalomként talán alkalmasabb, több erőforrással rendelkezik és nagyobb a nemzetközi súlya, az közvetítő szerep ellátására, mint a korábbi kétoldalú tárgylásoknak helyet adó Svájc és Omán. A mostani helyszínválasztás oka lehetett az is, hogy a diplomácia rendezése most nemcsak az USA és Irán közvetlenül, hanem a drónháború eszkalációja miatt gyakorlatilag az egész Közel-Kelet érintetté vált.
A pakisztáni diplomácia ezt a válsághelyzetet úgy tűnik megpróbálja lehetőségként kezeli, nagyobb teret és presztízst szerezni magának, amely révén globális szinten is elismert, mérsékelt hatalomként pozícionálja magát. Az április 12-ét megelőző diplomáciai offenzíva hátterében Aszim Munir tábornagy, a pakisztáni szárazföldi erők vezérkari főnöke, folyamatos, éjszakákon átnyúló egyeztetéseket folytatott J.D. Vance alelnökkel, Steve Witkoff különmegbízottal és Abbasz Aragcsi iráni külügyminiszterrel. Ezen intenzív, közvetlen kommunikáció eredményeként jöhetett létre az a megállapodás, amely aztán alapját képezte az iszlámábádi csúcstalálkozónak is.
Az április 12-én lezárult iszlámábádi tárgyalási fordulót követően a pakisztáni felsővezetés azonnali regionális körútba kezdett, felismerve, hogy a tűzszünet fenntartásához széles körű támogatásra van szükség. Sehbaz Sarif miniszterelnök április 15-én Szaúd-Arábiába látogatott, ahol a szaúdi vezetés támogatását kérte a deeszkalációhoz, hangsúlyozva a Perzsa-öböl biztonságát. Ezt követte április 16-án a dohai látogatás, amely során a pakisztáni delegáció Katarral mint a térség másik kulcsfontosságú közvetítőjével hangolta össze a következő tárgyalási fordulók technikai részleteit és a diplomáciai garanciákat. Aszim Munir tábornagy április 16-i iráni látogatása során a katonai és törvényhozói vezetéssel folytatott egyeztetéseket, amelyek célja a határmenti incidensek elkerülése és az iráni biztonsági aggályok közvetlen kezelése volt. Ezzel párhuzamosan a pakisztáni külügyi delegáció április 17-én Törökországba utazott az Antalyai Diplomáciai Fórumra, ahol Recep Tayyip Erdogan elnökkel tárgyalva igyekeztek nemzetközi legitimációt és többoldalú védőhálót vonni a törékeny iszlámábádi folyamat köré.
Mohammad Bákir Kalibaf iráni házelnök és Sehbaz Sarif pakisztáni miniszterelnök. Forrás: Facebook
Készülődés a folytatásra
A tizenkét napos tűzszünet első tárgyalása bár nem hozott jelentős áttörést, bár a felek közti bizalomhiány és az egymással szemben támasztott követelések közti ellentétek miatt ez nem is lehetett reális elvárás. Míg napokkal ezelőtt még biztató jelek mutatkoztak arra, hogy egy következő körös egyeztetés történik majd a felek között, amely már több eredménnyel, adott esetben a tűzszünet meghosszabbításával járhat, Irán kihátrálni látszik az újabb egyeztetésből. Ennek fő oka, hogy Teherán továbbra sem lát kompromisszumkészséget Washington részéről elsősorban az urándúsítás kérdésében, amelyet ő maga nemzeti érdeknek, Trump azonban vörös vonalnak tekint. Az április 21-i határidő lejárta előtt pakisztáni kérésre Donald Turmp határozatlan idejűre változtatta a tűzszünetet, amíg Irán nem áll elő egy „egységes állásponttal” a tárgyalásokat illetően. Washington rugalmassága a tűzszünetet illetően bizakodásra adhat okot, Teherán azonban nem reagált arra, hogyan tervezné a további tárgyalásokat, miközben továbbra is nagy a feszültség a Hormuzi-szoroson.
Diplomáciai megoldás hiányában pedig újra a fegyvereké lehet a szó. A kéthetes tűzszünet ugyanis nem csak arra adott lehetőséget, hogy a felek a tárgyalóasztal mellett közelítsék álláspontjaikat és kompromisszumot találjanak a háború lezárását jelentő feltételekről, hanem arra is, hogy katonailag felkészüljenek a folytatásra. Teherán részéről ennek kevesebb jelét látjuk, mivel az ország megmaradt katonai képességei a föld alá vannak rejtve és a titoktartás szigorúbb. Amerikai és izraeli hírszerzési források szerint a rakéta- és dróngyártó kapacitása jelentős károkat szenvedett a közelmúltbeli katonai műveletek során. Korábban havonta megközelítőleg tízezer drónt és kb. háromszáz ballisztikus rakétát volt képes előállítani, azonban a légicsapások szisztematikusan lerombolták a gyártóüzemeket. Bár az ipari infrastruktúra rombolása miatt az új rakéták gyártása jelenleg valószínűleg ellehetetlenült, az amerikai hírszerzés becslései szerint Irán még mindig több ezer rövid hatótávolságú ballisztikus rakétával rendelkezik. Az Egyesült Államok és partnerei 2026 áprilisi tűzszünetig, több mint 5000 iráni drónt és ballisztikus rakétát fogtak el, így elképzelhető, hogy a háború első hónapjaihoz hasonló légiháborúra még egyszer vagy kétszer képes lesz.
Az Egyesült Államok, Izrael és az Öböl menti államok részéről a tárgyalások kudarcára való felkészülés eltérő stratégiát követel. Washington tovább növelte a tűzszünet alatt a térségbe összevont offenzív képességeit. A korábbi hírekben szereplő két tengerészgyalogos kötelék mellett április közepén egy harmadik repülőgép-hordozó köteléket is a Hormuzi-szoroshoz irányított a Pentagon. Ilyen koncentrációját ritkán látni az amerikai haditengerészetnek, becslések szerint az amerikai tengeri ütőerő 41 százaléka gyülekezik Irán körül. Washington partnerei számára a kihívást elsősorban a defenzív képességek helyreállítása a prioritás, mivel az iráni drón és ballisztikus rakéták elhárítása jelentősen leapasztotta a saját készleteket. Amerikai szakértők becslései szerint számos elhárítórakéta típusból legkorábban április közepére, más rendszerek esetében május-júliusra mutatkozhatnak majd jelentős hiányok, miközben a gyártói kapacitások elégtelenek az Egyesült Államokban és Izraelben ahhoz, hogy hónapokon belül visszapótolják a kieső darabszámokat. A megoldást egy újabb rakéta és drónháború esetén egyre inkább Ukrajna és az ukrán tapasztalatok felhasználása jelentheti. Az egyeztetések pedig már el is indultak annak érdekében, hogy elmúlt évek harctéri tapasztalatai alapján Kijev valamilyen formában megossza a költséghatékony és bevált drónelhárító képességeit.
Források:
SHAVIT, Eldad, et.al.: Statements vs. Reality: INSS Researchers Analyze the Ceasefire and the Remaining Questions. In: INSS, 2026.04.09.
https://www.inss.org.il/social_media/statements-vs-reality-inss-researchers-analyze-the-ceasefire-and-the-remaining-questions/
PATIL, Anushka: Iran’s Top Negotiator Says Talks Failed Because U.S. Failed to Win Trust. In: NYTimes, 2026.04.12.
https://www.nytimes.com/2026/04/12/world/middleeast/us-iran-negotiations.html
ELLIS-PETERSON, Hanna: How Pakistan’s army chief became an unlikely peacemaker in the Iran war. In: Guardian, 2026.04.17.
http://theguardian.com/world/2026/apr/17/pakistan-military-chief-asim-munir-unlikely-peacemaker-iran-war
EPSTEIN, Jake: Iran’s arsenal still has teeth. US intelligence says it still has thousands of missiles and drones. In: Business Insider, 2026.04.17.
https://www.businessinsider.com/iran-still-has-thousands-of-missiles-drones-us-intelligence-says-2026-4
BATH, Elison: US amasses major naval force to enforce Iran blockade. In: Stars and Stripes, 2026.04.14.
https://www.stripes.com/branches/navy/2026-04-14/navy-blockade-iran-persian-gulf-uss-george-hw-bush-21372501.html
AMOAH, Macdonald; et.al.: Over 11,000 munitions in 16 Days of the Iran War: ‘Command of the Reload’ Governs Endurance, In: RUSI, 2026.03.24.
https://www.rusi.org/explore-our-research/publications/commentary/over-11000-munitions-16-days-iran-war-command-reload-governs-endurance
SHARAWI, Ahmad: Iran’s war against regional states: UAE bore the brunt, Iraqi Kurdistan still under fire. In: FDD Long War Journal, 2026.04.18.
https://www.longwarjournal.org/archives/2026/04/irans-war-against-regional-states-uae-bore-the-brunt-iraqi-kurdistan-still-under-fire.php
Nagy Dávid, politikai elemző, biztonság- és védelmi politikai szakértő. Tanulmányait a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen és a Haifai Egyetemen végezte, mesterdiplomáját nemzetközi biztonság- és védelempolitika szakon szerezte.
Karrierjét a Danube Institute elemzőjeként kezdte, majd tanácsadóként és az elemzési részleg vezetőjeként dolgozott az EuroAtlantic Tanácsadó és Befektetési Zrt.-nél. Jelenleg az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány geopolitikai elemzőjeként tevékenykedik.
Fő kutatási területe a közép-európai biztonságpolitika, valamint a Közel-Kelet geopolitikai dinamikái, különös tekintettel Izraelre.
Wagner Péter kül- és biztonságpolitikai elemző. Tanulmányait az ELTE-n végezte könyvtár-politológia szakon, doktori disszertációja a politikai iszlám megjelenéséről szól Közép-Ázsiában a Szovjetunió bukása után. Korábban a Magyar Külügyi Intézetben, a Honvédelmi Minisztériumban és a Nemzetbiztonsági Irodán dolgozott, a Károli Gáspár Református Egyetem docense. Kutatási terülei a Közel-Kelet, Közép-Ázsia és transzatlanti térség biztonságpolitikai folyamatai valamint a Magyar Honvédség nemzetközi szerepvállalása. Rendszeresen jár kutatóutakon a Közel-Kelet és Közép-Ázsai konfliktus zónáiban.
