Inflációtól a vérfürdőig: az iráni tüntetések háttere

A riál bezuhanó árfolyama miatt elégedetlen kereskedők tiltakozásával indultak, vérfürdővé változtak az Iránban december végén kirobbant tüntetések. Nehéz tisztán látni, hogy mi folyik az országban, mert napok óta lekapcsolták az internetet, és a nemzetközi hívásokat. A kijutó információ alapján azonban a teheráni hatalom szigorúan, éles lőszer bevetésével is fellép a demonstrálók ellen: egyes becslések szerint már akár 12000, visszafogottabb értékelések szerint legalább 2000 áldozata van az eseményeknek. Donald Trump figyelmeztetett: a tüntetők gyilkolása esetén kemény válaszra számíthatnak, a tiltakozóknak pedig segítséget ígért. Az amerikai elnök Venezuelában már bizonyította, hogy a tettek embere, de Iránban sokkal korlátozottabbak a katonai lehetőségei. Jelentheti ez Ali Khamenei legfelsőbb vallási vezető uralmának végét? Irán külpolitikai befolyásának gyengülése, a szankciók alatt nyögő gazdaság állandó gyengélkedése, a rendszeres, egyre tömegesebb és erőszakosabb tiltakozások mindenesetre jelzik: változásra van szükség.

Iránban az elmúlt bő másfél évtizedben sem voltak szokatlanok a tömeges, olykor erőszakba torkolló tüntetések, de jellemzően eltérő motivációval vonultak utcára az emberek. A legnagyobb demonstrációkat áttekintve:

2009-10-ben az úgynevezett zöld mozgalom választási csalás vádja miatt, Mahmud Ahmadinezsád újraválasztása után.
2019-ben a „véres november” során, melynek kiváltó oka az üzemanyagárak 200-300%-os emelése volt.
2022-ben a „fejkendős tüntetések” alatt, miután Mahsa Amini kurd származású aktivista életét veszítette őrizetben, mert letartóztatták a fejkendőviselési szabályok megsértéséért.
2011-ben az arab tavasz idején szolidaritási megmozdulásokat tartottak, 2013-ban a teheráni bazárosok elégedetlenkedtek a riál árfolyama miatt, 2018-ban a rossz gazdasági helyzet, illetve a vízproblémák miatt demonstráltak – de ezek jobbára kisebb, rövidebb életű, és nem az egész országra kiterjedő tüntetések voltak.

Elszabadult infláció, romokban a gazdaság

A 2025 decemberében kirobbanó, és az 1979-es iszlám forradalom óta nem látott méretűként jellemzett tüntetéssorozat gyújtózsinórját ezúttal ismét a rossz gazdasági helyzet lobbantotta be. Mindenekelőtt az, hogy az iráni riál árfolyama egy hirtelen beszakadással rekord alacsony szintre zuhant az amerikai dollárral szemben. Ezt elsősorban a termékeiket gyakran külföldről beszerző – egyébként hagyományosan rezsimpárti – kereskedők érezték meg, ezért tiltakozásképpen bezártak a bazárok, illetve utcára vonultak az árusok. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a riál-dollár árfolyama évek óta negatív rekordokat dönt: míg 2015-ben 35 ezer riált kértek el egy dollárért, decemberben majd 1,5 milliót (a nem hivatalos fekete piacon).

Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/irani-rial-1hmr6g8j3npxo2n

A teheráni bazárosokhoz kisvártatva csatlakoztak előbb az egyetemi diákok, majd később a szélesebb tömegek. A válság ugyanis valójában mindenki számára húsba vágó, mert teljesen elszabadult az infláció. Az áremelkedés évek óta kétszámjegyű, sőt 30-40% magasságában jár. Még úgy is, hogy:

ezek hivatalos, tehát alighanem kozmetikázott adatok,
az alapvető termékek, például az üzemanyag, a rizs, a kenyér, a tojás, a paradicsom államilag jelentősen támogatottak.

Bizonyos áruk – mint amilyen a főzőolaj – az utóbbi hónapokban jelentősen megdrágultak. A 200 dollár körüli átlagfizetés mára a megélhetésre is alig elég. Közben a munkanélkülség 2024-ben 9,4%-os volt, de az előző években rendre 10% fölött járt. Rosszabb az arány a nőknél: két évvel ezelőtti adatok szerint 15,6% nem dolgozott (bár még ez is jelentős javulás ahhoz képest, hogy 2015-ben még minden ötödik felnőtt nő volt munkanélküli, nyilvánvalóan részint vallási okok miatt).

Közben az iráni gazdaság évek óta gyengélkedik. A 2015-ben Barack Obama által tető alá hozott úgynevezett „atomalku” ugyan feloldotta az ország ellen kiszabott szankciókat, ami rövid ideig fellendüléssel kecsegtetett, azonban Donald Trump megválasztása után kilépett az egyezményből, amelynek hatásai azonnal érezhetőek voltak: az iráni GDP (bruttó hazai termék) 2017-ben bezuhant. Irán GDP-növekedése az elmúlt években 3-5% közötti volt, ami ugyan európai szemmel magasnak tűnhet, azonban valójában az atomalku hatásai, illetve a világjárvány utáni visszapattanás hajtotta. Ráadásul egy fejlődő, a világ harmadik legnagyobb bizonyított olajkészletével rendelkező országtól meglehetősen karcsú.

Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/irani-gazdasag-1h7v4pd0qynoj4k

Visszatérhet a sah?

A tüntetések tehát eredetileg gazdasági okokból indultak, ám idővel rendszerellenessé váltak: Ali Khamenei legfelsőbb vallási vezető távozását, az iszlám köztársaság végét követelik. Megjelentek az 1979-es iszlám forradalom előtti monarchia jelképei, továbbá az elűzött sah fiának visszatérését követelő hangok is. Reza Pahlavi koronaherceg is aktivizálta magát, a közösségi médiában biztatta lázadásra az irániakat, valamint segítséget kért a külföldi hatalmaktól, mindenekelőtt az amerikai elnöktől.

Reza Pahlavi koronaherceg a ’79-es iszlám forradalom kirobbanása előtt utazott az Egyesült Államokba, hogy vadászpilótának tanuljon. Így külföldön, tinédzserként érték az események. Azóta, tehát 18 éves kora óta nem járt Iránban. A most 66. esztendős trónörökös máig a tengerentúlon él. Főállású száműzött herceg, minden bizonnyal az apja kimenekített, jelentős vagyonából él. Elég jól, a legutóbbi hírek szerint Washington közeli villáját 3,1 millió dollárért árulta nemrégiben. A ’90-es években még botrány volt belőle, hogy testőre, illetve tanácsadója is beperelte zavaros pénzügyei miatt, bár a bíróság neki adott igazat.

Amennyire hinni lehet az Iránban készült közvélemény-kutatásnak, a GAMAAN legfrissebb felmérése szerint csak alig 21% vall monarchista nézeteket. Reza Pahlavi népszerűsége 2024-ben 31%-on állt, ami alacsony, de az ellenzéki figurák közül még mindig a legmagasabb. A száműzött trónörökös az idősebb, 50+ évesek között a leginkább kedvelt. Ennek oka a nosztalgia lehet, hogy nekik még vannak emlékeik a monarchia idejéről.

A felmérésből az is kiderül, hogy a túlnyomó többség valamiféle demokráciát szeretne, és elégedetlen a jelenlegi államformával. Ali Khamenei népszerűsége alig 9%-on állt.

Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/iran-politikai-rendszere-1h7v4pd0yk0p84k

A korfa viszont éppen azt mutatja, hogy Iránban a 90 milliós lakosság kétharmada már a ’79-es forradalom után született, tehát nekik nincsenek tapasztalataik a sahról. Az utcákon tüntetők jelentős része viszont közülük kerül ki.

Valójában úgy tűnik, Reza Pahlavinak sincs túl nagy étvágya uralkodni. A trónörökös ugyan most megüzente, hogy kész visszatérni, de korábban több interjúban arról vallott, saját szerepét inkább abban látja, hogy a rendszer bukása után egyfajta közvetítőként segítsen egy új, demokratikus átállásban. Olyan babérokra viszont – állítása szerint – nem tör, hogy Irán trónjára ülve ő irányítsa az országot. Világossá tette, hogy nem ugrik el a feladat elől, és szívesen vállal szerepet egy új Irán felépítésében. Ugyanakkor még két évvel ezelőtt is arról beszélt: neki már Amerikában van kialakított élete, családja, barátai.

A hatalom válasza

Az iráni hatalom válasza eleinte a „répa és a bot” stratégiáját alkalmazta, azaz engedményeket is tett, illetve keménységet is mutatott.

Engedmények

Azonnal lecserélték a jegybank elnökét, az új vezető – korábbi gazdasági miniszter – azt a feladatot kapta, hogy regulázza meg a riál árfolyamát.
Elismerték a kereskedők panaszainak jogosságát, akikkel konzultációt javasoltak.
Döntöttek arról, hogy a teljes lakosság négy hónapon át havi tízmillió riál értékű „kupont” kap, mely készpénzre nem váltható, csak üzletekben lehet vele vásárolni. Jelenlegi árfolyamon ez nagyjából havi 7 dollárnak felel meg, ami körülbelül egy nagyobb üveg olajat ér.

Keménység

Az első napoktól kezdve nem riadtak vissza az erőszak alkalmazásától, beleértve az éles lőszer használatát.
Halálbüntetéssel fenyegettek meg minden zavargót, sőt akár azok támogatóit is.
Országosan lekapcsolták az internetet, a nemzetközi mobilhálózatot, részint a világítást.
Külföldi erőkre, mindenekelőtt az Egyesült Államokra és Izraelre mutogatnak.

Vérfürdő Iránban?

A tüntetések terjedésével és rendszerellenességével a hatalom reakciója is egyre keményebb lett. Azt a kiszivárgott videók, képek, illetve egymástól független jelentések bizonyítják, hogy éles lőszerrel lőnek a tiltakozókra. Az áldozatok számának becsléséről ugyanakkor nagyon széles a szórás:

12000 – állítja az Iran International, belső iráni forrásokra hivatkozva, azonban konkrét bizonyíték nélkül. Ez egyébként egy brit székhelyű ellenzéki hírportál.
Legalább 6000 – kalkulált már hétfőn az Iran Wire. Mint a Times kérdésére elárulták, módszertanuk az volt, hogy felhívtak több teheráni kórházat és megkérdezték, hány halottat regisztráltak. Figyelembe véve, hogy nem minden kórház fogadhatott sebesülteket, átlagoltak, majd felszorozták a számot, így jött ki 900-1000 körüli áldozat. Ezt aztán kb. arányosították a többi városra. Az Iran Wire szintén londoni székhelyű, ellenzéki oldal, de vannak újságíróik Iránban is.
Legalább 3000 – idézett szerdán egy neve elhallgatását kérő iráni egészségügyi tisztségviselőt a The New York Times.
Legalább 2000 – nyilatkozta kedden egy neve elhallgatását kérő, ügyre rálátó iráni tisztségviselő a Reuters hírügynökségnek.
Legalább 2615– írta Human Rights Activists in Iran csütörtökön. Az ellenzéki civil szervezetnek szintén vannak terepen aktivistái. Ők csak azokról az áldozatokról számolnak be, akiket meg tudnak erősíteni.
Legalább 600 – árulták el az amerikai titkosszolgálati becsléseket ugyancsak a The New York Timesnak szerdán.
Legalább néhány száz – nyilatkozta kedden az ENSZ emberi jogi biztosa, saját forrásaikra hivatkozva.

A becslések tehát 12 ezertől a néhány százig terjednek. Azt azonban nehéz megítélni, hogy melyik a helytálló, az internet lekapcsolása miatt a sötétben tapogatózunk. Abban egyetértés van, hogy komoly atrocitások történnek, és a korábbi évekhez képest nagyobb arányban alkalmaznak erőszakot. Összehasonlításképpen: a 2022-es tüntetéseknél 550+ körülire becsülik az áldozatok számát, a 2019-es „véres november” idején 1500+ körülire.

Amerika visszalő?

Az iráni eseményeket a nemzetközi közösség jelentős része felháborodással fogadta. Minden szem az Egyesült Államokra szegeződik: vajon a tavaly júniusi nukleáris létesítmények elleni támadás után újra lecsapnak-e? Donald Trump figyelmeztetett: amennyiben a teheráni rezsim tüntetőkre lő, akkor „Amerika visszalő”. Később hozzátette, ha a letartóztatott tiltakozókat felakasztják, szintén megtorlásra számíthatnak. Az iráni tüntetőknek pedig megüzente: „jön a segítség”. Később viszont már enyhítve álláspontján arról beszélt, információi szerint az erőszak alábbhagyott, és ígéreteket kapott arra, hogy nem lesznek akasztások. Helyszíni riportok szerint a rengeteg áldozat, valamint a tömeges letartóztatások után mostanra a tiltakozók inkább otthon maradnak.

Az amerikai elnök már többször, legutóbb Venezuelában bizonyította, hogy nem a levegőbe beszél, a tettek embere. Kiszivárgott hírek szerint a washingtoni vezetés több lehetőséget latolgat, köztük katonai csapást, kiber- és pszichológiai ellenlépéseket (például műholdas internet biztosítását).

A katonai beavatkozást illetően Donald Trump azt is világossá tette, a beavatkozás nem jelenthet „bakancsokat a földön”, tehát szárazföldi offenzívát. Ehhez jelenleg nincsenek is meg a megfelelő erők a térségben.

A tavalyi háború óta az Egyesült Államok minden repülőgéphordozóját kivonta a térségből.
Számolniuk kell azzal is, hogy Irán megtorlást ígért a környező országokban található bázisok ellen, márpedig a korábban megerősített légvédelem egy részét azóta ugyancsak kivonták, illetve a tizenkét napos háború során a légelhárító rakéták készleteit sem sikerült még pótolni.

Ettől függetlenül egy korlátozott csapássorozat katonai célpontok ellen, vagy a fenti ellenlépések kombinációja beleillene Donald Trump külpolitikájába. Ehhez használhatnák a környező országok, példuál szaúdi, jordán, katari, vagy akár európai bázisaikat. Ugyanakkor meg nem erősített sajtóhírek szerint a régió arab államai is arra kérték az Egyesült Államokat, egyelőre ne indítson támadást, várjon az iráni rezsim további gyengülésééig. Más források is arról számoltak be, Washington nem szeretne hosszú háborúba bonyolódni.

Úgy tűnik, az első ijedtséget követően a piac megnyugodott. Irán a világ olajtermelésének mindössze 3-4 százalékáért felel, abból 2 százalékot exportál, legnagyobb részt Kínának. Ettől a piac még árgus szemekkel figyelte, mi lesz a tüntetésekből, hiszen:

jelentős készleteket birtokol, a világ harmadik legnagyobb tartalékával rendelkezik,
bármikor galibát tud okozni a Hormuzi-szoroson, ahol a világ tengeri olajszállításának harmada megy keresztül,
továbbá a balhé a Közel-Keleten mindig megrángatja az árakat.

A tömeges tüntetések december végén kezdődtek, ez azonban különösebben nem hatott a piacra. Aztán mikor Donald Trump januárban egy héten belül másodjára fenyegetett megtorlással, hirtelen kilőttek az árak: a Brent és a WTI nyersolaj ára is ~10 százalék körül drágult egy hét alatt, de ezzel egyébként még mindig nem érte el a tavalyi szinteket. Az amerikai elnök aztán mintha visszakozott volna: azt nyilatkozta, információi szerint az erőszak alábbhagyott, és biztosították róla, nem lesznek akasztások. Úgy tűnik, a piac ezt úgy értelmezte, nem lesz amerikai katonai beavatkozás. Vagy csak korlátozott, amely nem lesz hatással az olajtermelésre. Csütörtökön ugyanis 4-5 százalékot esett az olaj ára.

Azonnali rekacióként az amerikai elnök gazdasági fronton támadott: bejelentette, hogy 25%-os büntetővámot vet ki mindenkire, aki Iránnal kereskedik. A döntés legsúlyosabban Kínát érinti, amely Irán legfőbb kereskedelmi partnere, az iráni export 40%-ának felvásárlója. A tankeren szállított iráni olaj 80%-át Kína vásárolja, kedvezményes áron. A Kpler szerint ez 2025-ben 1,38 millió hordó volt naponta, amely az ilyen úton érkező mennyiség 13,4%-a volt. Európából Németország, Spanyolország, Olaszország vásárol szemmel is látható mennyiségű árut Iránból, míg export oldalon Svájc (2%), az Egyesült Királyság és Hollandia (1,6%) emelhető ki. A magyar-iráni kereskedelmi forgalom elhanyagolható: a KSH legfrissebb, 2024-es adatai szerint a kivitelünk 8,5 milliárd forint, a behozatalunk 4 milliárd forint volt.

Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/iran-kereskedelmi-partnerei-1h984wv1rggyz2p

Konklúzió: megbukhat az iráni rezsim?

Miután hatalmas tömegek vonultak az utcákra Iránban, menetrendszerűen elindult a találgatás: ez már az iráni rendszer vége? A The Times egyenesen úgy értesült meg nem nevezett forrásokra hivatkozva, hogy Ali Khameneinek vészterve van a Moszkvába menekülésre. Más források aztán ezt cáfolták, mondván a legfelsőbb vallási vezető akkor sem hagyná el Teheránt, ha B-52-es bombázók repülnének felette. Már 2022-es demonstrációknál, vagy a 2019-es tiltakozássorozatnál felmerült, hogy egyenesen a rendszert fenyegetik.

Ami azóta nem változott:

A hatalom nem riad vissza az erőszak alkalmazásától.
A tüntetőknek nincs vezetője, ugyan mostanra országosak, de nem szervezettek.
A tiltakozásoknak vannak szlogenjei, de nincs konkrét követelése. Vagy ami van, teljesíthetetlen.
Nem áll mögöttük katonai erő.

Ami megváltozott:

Irán gazdasága tovább romlott, ami erodálta a vezetésbe vetett bizalmat, és a helyzet kilátástalannak tűnik.
Az ország külpolitikailag nagyon meggyengült, a térségben befolyását vesztette.
Donald Trumpot megválasztották amerikai elnöknek.

Arra nem lehet számítani, hogy Ali Khamenei legfelsőbb vallási vezető 86 esztendősen meghátrálna. Eddigi nyilatkozatai sem erre utalnak, rövid beszédeiben, közösségi médiás üzeneteiben a külföldieket teszi felelőssé a történtekért, és megtorlást ígért a zavargóknak. Ráadásul fontos körülmény, hogy neki vallási legitimitása is van, nem véletlenül kiáltották ki a tüntetőket „Isten ellenségeinek”. A tüntetőknek aligha van esélye a rendszer megdöntésére, amíg az erőszakszervezetek közül nem állnak át oldalukra, ennek azonban eddig – néhány egyedi esettől eltekintve – nem látjuk nyomát. Sajtóhírek szerint Ali Khamenei „legfelsőbb készültségi szintre” helyezte a hadseregtől is független Forradalmi Gárdát, akik maximális bizalmát élvezik. Politikai megoldásként lecsillapíthatják a kedélyeket például az elnök lemondatásával, gazdasági- és reform ígéretekkel.

Nem lehet kizárni egy korlátozott vagy teljes körű külföldi beavatkozás esélyét sem. Félő azonban, hogy a külső ellenség egységbe kovácsolná a társadalmat (ahogyan az történt az Izraellel vívott háború esetében). Ráadásul igazolná a rezsim vádjait, ezzel delegitimálná a tüntetéseket. Erősen kérdéses az is, hogy egy katonai vezetőket érő csapás, netán Ali Khamenei kiiktatása megdöntené-e a rendszert? Legvalószínűbb, hogy csak a „papok” kezéből az „egyenruhásokéba” kerülne a hatalom.

A rendszeres, egyre nagyobb tömegeket megmogható, és egyre erőszakosabb tüntetések viszont mindenképpen intő jelként szolgálnak Teheránnak: valamilyen változtatásra lesz szükség.

László Dávid

Vezető elemző | Megjelent írások

Külpolitikai szakértő, újságíró, sajtóreferens. Tizennégy évig dolgozott külpolitikai újságíróként és szerkesztőként, elsősorban a Magyar Nemzetnél. Szakterülete a Közel-Kelet és Észak-Afrika. Újságíróként a térség több országában és konfliktusövezetben járt. Tudósított többek között Izraelből és Palesztinából, Libanonból, Irakból, Törökországból, Jordániából és Szaúd-Arábiából, de járt Ukrajnában, Hegyi-Karabahban és Cipruson is.