A 2026 áprilisában megrendezett, amerikai-olasz vezetésű Flintlock hadgyakorlatnak volt egy sajátos magyar vonatkozása is. A Magyar Honvédség vitéz Bertalan Árpád 1. Különleges Műveleti Dandárjának katonai is részt vettek a gyakorlaton Líbiában. Mivel a részben Líbiában zajló művelet a magyar parlamenti választásokat követő napon, 2026. április 13-án kezdődött, így a Magyar Honvédség szállítógépeinek ingázása a két ország között pletykákra adott okot. Valójában a polgárháború sújtotta országban nem a magyarok részvétele volt a váratlan, hanem hogy a két rivális hatalmi gócpont, a Tripoli-központú Nemzeti Egységkormány és a kelet-líbiai adminisztráció fegyveres erőinek közös részvétele volt. Ez arra utal, hogy megfelelő nemzetközi – különösen amerikai – figyelem mellett, lehet apróbb sikereket elérni a stabilitás felé.
A Flintlock hadgyakorlat
2026-os év globális biztonságpolitikai térképén az észak-afrikai régió és a Száhel-övezet egyaránt kritikus pontként szerepel, ahol a terrorizmus elleni harc, az illegális migráció megfékezése és az állami stabilitás megőrzése elválaszthatatlan egységet alkot. Az ACLED adatai szerint az Iszlám Állam (IS) tevékenysége az afrikai kontinensre összpontosul. 2026 első negyedévében a terrorszervezet akcióinak 86%-át a kontinensen követték el, és ez az arány dinamikus növekedést mutat a teljes 2024-es év (49%) és a 2025-ös (79%) évhez képest.
Ebben a feszült környezetben rendezték meg az Egyesült Államok Afrikai Parancsnoksága, az US AFRICOM által koordinált Flintlock hadgyakorlatot, amely idén nem csupán méreteiben, hanem geopolitikai szimbolikájában is túllépett a korábbi várakozásokon. A gyakorlatot 2005 óta tartják meg az észak- és nyugat-afrikai országok részvételével, amerikai vezetéssel. A kezdeményezés forrása, hogy a 2001 szeptember 11-i terrortámadásokat követően az Egyesült Államok a világ minden részén új terrorizmus elleni együttműködéseket kezdeményezett. Miközben Afrikára abban az időben kevesebb figyelem jutott az iraki és afganisztáni háborúk miatt, az amerikai különleges műveleti erők az ilyen, illetve ehhez hasonló gyakorlatok révén kezdték meg a helyi kapcsolatok felépítését, a térség megismerését.
A Flintlock gyakorlatsorozat a kezdetek óta a különleges műveleti erők együttműködésére, elsősorban a terrorizmus ellenes feladatokra koncentrál, de a stratégiai cél az (volt), hogy szükség esetén, az Egyesült Államok a térség országaival – a felépített kapcsolatrendszernek köszönhetően – gyorsan és hatékonyan tudjon katonai műveletekbe kezdeni.
Amíg a gyakorlatokat korábban jellemzően valamelyik kelet-afrikai országban tartották, 2026-ban először két helyszínen, Elefántcsontparton és Líbiában rendezték meg. Az észak-afrikai ország 2011 óta – alacsony intenzitású – polgárháborúban él, 2014-ben két részre szakadt. Egyik oldalon a Tripoliban működő, nemzetközileg elismert kormánnyal (GNU), a másik oldalon az Khalifa Haftár tábornok vezette, Oroszország és néhány regionális szereplő által támogatott Tobrukban működő adminisztrációval (LNA).
Líbia jelentős olaj- és földgázkincse, valamint az afrikai migráció megállításában játszott kulcsszerepe miatt régóta a nagyhatalmak és az európai mediterrán országok, különösen Olaszország érdeklődésének homlokterében áll. Az elmúlt években Törökország is megkerülhetetlenné vált az országban, miután katonailag is beavatkozott Tripoli oldalán a polgárháborúban, majd tengeri határmegállapodást kötött a nemzetközileg elismert kormánnyal a Földközi-tenger keleti medencéjében kizárólagos gazdasági övezeteket elhatárolása céljából (ezt az egyezményt Görögország, Ciprus és Egyiptom a nemzetközi jogba ütközőnek minősítette).
Ezek miatt a Flintlock líbiai helyszíne egyben az aktuális belpolitikai viszonyokról, továbbá a regionális és nagyhatalmi szereplők aktuális helyzetéről is sokat elárult. A taktikai szintű különleges műveleti gyakorlat így vált stratégiai üzenetváltássá, amelyet bárki olvashat, ha követi a térségbeli folyamatokat.
Résztvevők és érdekek
A hadgyakorlat legmeghatározóbb és egyben legváratlanabb eseménye a két rivális líbiai hatalmi gócpont, a Tripoli-központú Nemzeti Egységkormány és a kelet-líbiai adminisztráció fegyveres erőinek közös részvétele volt. Líbia részvétele a Flintlock-programban önmagában is újdonság volt. A szembenálló líbiai felek közös részvétele az ország belső megosztottsága és a folyamatos polgárháborús feszültség ellenére a kooperáció új szintjét jelezte. Az, hogy a keleti és nyugati katonai egységek közös vezetés alatt, egymással szoros taktikai együttműködésben hajtottak végre feladatokat, azt is jelezte, hogy a rivális kormányok mögött álló nemzetközi szereplők is a kooperációban érdekeltek.
Amerikaiak
A gyakorlatnak két vezető nemzete volt: az Egyesült Államok és Olaszország. Az, hogy Washington „áthozta” a gyakorlatot a hagyományos kelet-afrikai helyszínekről, és hajlandó volt mindkét líbiai adminisztrációval dolgozni, Washington pragmatikus külpolitikájának, egyben az érdeklődésének a jele. Az elmúlt évtizedekben az amerikai külpolitika nem foglalkozott érdemben a „líbiai kérdéssel” (ami így lehetőséget adott Oroszországnak és a regionális szereplőknek beavatkozni), ám a második Trump-adminisztráció meglepő aktivitást és érdeklődést mutat 2025 óta. A libanoni-amerikai különmegbízott Massad Boulos irányítása alatt a kapcsolatok dinamikussá váltak az elmúlt egy évben, több miniszteri szintű kétoldalú találkozóra került sor befektetési, energetikai és kritikus ásványi anyagok téren. Boulos vezetésével egy átfogó, a polgárháborút lezáró megállapodás előkészítése is zajlik, amelynek része a szembenálló katonai erők egyesítése is. Tekintve, hogy a hadgyakorlat előkészítése majd egy éve kezdődött el, jól látszik, hogy az amerikai tervek között a katonai együttműködés erősítése az kezdetek óta jelen volt.
Olaszok
A másik társszervező Olaszország, amely a geopolitikai érdekek és az egykori gyarmati múlt miatt is kiemelt figyelmet szentel Líbiának. Róma az elmúlt évtizedben Tripolival épített ki együttműködést, olasz katonák 2013 óta vannak jelen az országban szervezett keretek között, 2018 óta a MIASIT misszió keretében egy majd 400 fős kontingens elsősorban kiképzést nyújt a nemzetközileg elismert kormány fegyveres erőinek és a parti őrségnek. Olaszország számára elsősorban migrációs szempontból jelent kihívást szomszédja, 2024-2025-ben 66 ezer fő körül sikerült stabilizálni a tengeren keresztül érkezők számát, de ez az érték még mindig túl magas olasz szempontból. Róma számára jelentős gazdasági potenciált is jelent a déli szomszéd. Az ENI vezető szerepet játszik egy 8 milliárdos eurós földgázmező kiaknázásában, emellett Olaszország Líbia egyik legfontosabb kereskedelmi partnere. Amíg Róma az elmúlt években elsősorban a tripoli kormánnyal működött együtt, az elmúlt fél évben a Haftár tábornok vezette tobruki adminisztrációval is megkezdődött a kapcsolatok normalizálása. Magas szintű találkozóra került sor 2026 februárjában, és ennek a folyamatnak az állomása a Flintlock gyakorlat közös szervezése is, amivel a Meloni-kormány egyszerre jelzi kapcsolatainak erősségét Washington, Tripoli és Tobruk felé is.
Törökök
A líbiai folyamatok harmadik befolyásos szereplője Törökország, amely az eltelt évtizedben– Olaszországhoz hasonlóan – szintén Tripoli mellett kötelezte el magát, ugyanakkor szintén nyitott a rivális Haftár tábornok felé. Ankara időzítése ráadásul megelőzte az olasz átpozícionálást és az amerikai érdeklődés ismételt megnövekedését, így a török vezetés némileg helyzeti előnyben van. A török hadsereg részvétele tényleg mérföldkőnek volt tekinthető, hiszen 2020-ban még török drónok aktív harcokban vettek részt Haftár tábornok erőivel szemben, és kulcsszerepet játszottak először Tripoli elestének megakadályozásában, majd a tobruki erők (és az őket támogató Wagner-csoport) visszaszorításában. Ankara mostani részvétele egyben azt is jelezi, hogy a török diplomácia kész a NATO-kereteken belül is a többoldalú együttműködésre, amennyiben az a regionális stabilitást szolgálja. A török különleges erők tapasztalata a dróntechnológia és a városi hadviselés terén értékes hozzájárulást jelentett az afrikai partnerek számára, miközben Törökország saját geopolitikai befolyását is erősítette a térségben, immár egy szélesebb körű nemzetközi konszenzus részeseként.
Magyarország szerepvállalása
A Magyar Honvédség évente több tucat nemzetközi gyakorlaton vesz részt, amelyek általában semmilyen érdeklődés nem övez a közvélemény részéről. Mivel a Flintlock gyakorlat 2026. április 13-án kezdődött, egy nappal a magyar parlamenti választások után, a Líbiába tartó magyar katonai szállítógépek látványa a nemzetközi repülés figyelő applikációkon a magyar spotterek között jelentős izgalmat okozott. A felfokozott hangulat miatt a média is felkapta a témát, amelyre végül a Honvédelmi Minisztériumnak is reagálnia kellett egy rövid közleményben. Ebből kiderültek a gyakorlat már fentebb ismertetett céljai, és a résztvevők széles nemzetközi összetétele. Az Elefántcsontparton és Líbiában zajlott gyakorlaton összesen harminc, afrikai és európai ország vett részt, a magyar közlemény az alábbiakat emelte ki: Egyesült Királyság, Hollandia, Spanyolország, Szlovákia, Lengyelország, Norvégia, Ausztria Guinea, Tunézia, Szenegál és Nigéria.
A mintegy 40 fős magyar kontingens csak a líbiai gyakorlaton vett részt, másik 12 országgal együtt. A nyugati országokat az USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország és Olaszország képviselte a magyarok mellett. Az afrikai partnerek közül a líbiai erőkön kívül Tunézia, Mozambik, Csád, Burkina Faso vett részt a gyakorlaton, valamint Törökország.
A magyar katonák részvétele több szinten is értelmezhető. A Flintlock kifejezetten egy különleges műveleti erők számára tartott gyakorlat, akiknél a tapasztalatszerzés, a helyismeret, a nemzetközi együttműködés, az állandó gyakorlatozás a válsághelyzetekben történő alkalmazás esetén hatékonyságot növeli. A magyar különleges műveleti erőknek a NATO afganisztáni kivonulása óta kevés lehetőség adódott és képességeiket terepen gyakorolják. A Nigerben tervezett francia vezetésű Taquba művelet, majd a Csádba tervezett magyar misszió részben ezt a célt szolgálta volna, ám eltérő okokból mindkettő meghiúsult. Ebben a kontextusban válik érthetővé, hogy 2024 óta miért csatlakozott be Magyarország a korábbi Flintlock sorozatba.
A magyar biztonság- és védelempolitika szempontjából Afrika hasonló relevanciával bír, mint a többi európai ország számára. A migráció és a terrorizmus áttételesen, de fenyegetést jelent a kontinensre, és ezek a fenyegetések bármikor igényelhetnek EU-s vagy NATO-szintű beavatkozást. A Flintlock és az ahhoz hasonló gyakorlatok célja az is, hogy hosszú távon minimális jártasságot biztosítsanak a nyugati országoknak, hogy ha lépni kell egy vészhelyzetben, akkor az ne a nulláról történjen.
A líbiai gyakorlatnak volt szorosabb magyar kapcsolódása is, különösen az Orbán-kormány külpolitikai prioritásait figyelembe véve. Az észak-afrikai ország már említett fő nemzetközi partnerei (USA, Törökország, Olaszország) egyben az előző kormány kiemelten szoros „szövetségesei” is voltak. 2025-ben a magyar külpolitika több területen is megpróbálta saját aktivitását „felfűzni” a Trump-adminisztráció prioritásaira, így valószínűleg a líbiai aktivitás megerősödésére is. A magyar-amerikai kapcsolatokban az olyan típusú katonai együttműködések, amikor a magyar kormányok Washington felé kétoldalú (tehát nem NATO-keretben) együttműködés révén próbálnak pozíciókat szerezni, az 1990-es évekig nyúlnak vissza.
Ennek példáját láttuk a Gyurcsány-kormány idején az iraki inváziót követő stabilizációs műveletben való részvételben, vagy 2015 után az Orbán-kormány idején, ismét egy iraki kiképzési misszióban való részvételben. A Flintlock során Magyarország nem csupán végrehajtó állományt küldött a helyszínre, hanem már a gyakorlat korai tervezési szakaszaiban is szerepet vállalt. 2025-ben Budapesten tartották a gyakorlat egyik fontos tervezési konferenciáját.
A különleges műveleti erők tapasztalatszerzés igénye és a Washingtonnal való katonai együttműködés előnyei mellett Líbia kapcsán 2026-ban megjelent egy harmadik szempont is Budapest részéről. A MOL idén februárban maga is belépett az észak-afrikai ország olajpiacára, miután a spanyol Repsol és a török Turkish Petroleum (TPAO) alkotta konzorcium tagjaként egy földközi-tengeri (offshore) kutatási terület feltárásának jogosultságát nyerte el. Ez a tény valószínűleg még egy a magyar külpolitika „radarján” kell, hogy tartsa Líbiát és állandó „muníciót” adhat a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséhez.
Líbia a stabilitás felé?
Az új amerikai külpolitikai offenzíva Líbiában elősorban Donald Trump elnök azon ambícióira épít, hogy a kétoldalú kapcsolatokban a gazdasági érdekek domináljanak, és hogy a Fehér Ház a békéltető szerepében tudjon fellépni. Az energetikai együttműködések az előbbi célt szolgálják, a Tripoliban és Tobrukban működő rivális kormányok együttműködésre motiválása – például a közös hadgyakorlatok révén – az utóbbit. Washington stratégiájában a két hadsereg egyesítése mellett, az egységes költségvetés elfogadása (ez már megtörtént), országos választások, és a nemzeti intézmények egyesítése jelenti a mérföldköveket. Bár ezektől még messze van az ország, de 2011 óta először megtartott közös hadgyakorlat arra utal, hogy megfelelő nemzetközi – különösen amerikai – figyelem mellett, lehet apróbb sikereket elérni a közeledés terén.
Michael Langley tábornok, az US AFRICOM parancsnoka a gyakorlat záróakkordjaként hangsúlyozta, hogy a Flintlock 2026 túlmutatott a puszta katonai kiképzésen. Nyilatkozatában kiemelte, hogy a biztonság nem egy statikus állapot, hanem egy folyamatosan fenntartandó hálózat, amelynek erejét a leggyengébb láncszem határozza meg. Langley szerint a Flintlock igazi sikere nem a kilőtt töltények számában vagy a végrehajtott ereszkedések pontosságában mérhető, hanem abban a politikai és katonai akaratban, amely harminc különböző nemzetet egyetlen közös cél érdekében terelt össze.
Massad Boulos, Trump elnök különmegbízottja a gyakorlatokat inkább a politikai folyamat középpontjába helyezte, és a „líbiai tisztek professzionalizmusának emelésére” kínálkozó lehetőségként írta le azokat. Ez a gyakorlatban a Líbiával kapcsolatos pragmatizmus erősítését jelzi, amely révén az eddig gyakran oroszpártisággal vádolt Haftár tábornok és kormánya nemzetközi biztonsági partnerekké válhatnak. Erről árulkodott, hogy Szaddám Haftár, Khalifa Haftár fia és helyettese, a gyakorlatok során John Brennan altábornagy, az AFRICOM parancsnokhelyettese mellett ült, amire korábban szintén nem volt példa.
Források:
Fotók: https://www.dvidshub.net/image/9613890/libya-italy-us-host-flintlock-2026-opening-ceremony
https://acleddata.com/report/jihadist-groups-pose-growing-and-expanding-threat-africa?fbclid=IwY2xjawR3kTpleHRuA2FlbQIxMABicmlkETBLcnl6alQwdk04MDhVdk5Yc3J0YwZhcHBfaWQQMjIyMDM5MTc4ODIwMDg5MgABHizwkjz0-aJ4gIiamVv931Mza7UbwtEIWOiGHj5pj-MsIg0X8a_haxa-zCHQ_aem_U1q-be-J1o5aTRvGnDv1FA
https://www.atlanticcouncil.org/blogs/menasource/the-problem-with-the-us-power-sharing-plan-for-libya/
https://telex.hu/belfold/2026/04/13/honvedseg-valasz-libia-elefantcsontpart
https://www.hungarianconservative.com/articles/culture_society/hungarian-special-forces-western-african-military-exercises/
https://www.al-monitor.com/originals/2026/04/first-libyas-rival-armies-join-drill-turkey-what-know
https://responsiblestatecraft.org/haftar-libya/https://www.dw.com/en/libya-oscillates-between-cooperation-and-illusion/a-76897066
https://defence.hu/news/special-operations-forces-conference-in-budapest.html
https://responsiblestatecraft.org/haftar-libya/
https://turkish.aawsat.com/arap-d%C3%BCnyasi/5261803-libya-ordusunun-birle%C5%9Ftirilmesi-flintlock-2026-anahtar-m%C4%B1-olacak
https://www.war.gov/News/News-Stories/Article/Article/4460643/africom-commences-exercise-flintlock-2026-in-africa/
https://www.al-monitor.com/originals/2026/04/first-libyas-rival-armies-join-drill-turkey-what-know
https://www.esercito.difesa.it/en/operations/international-operations/bilateral-mission-of-assistance-and-support-in-libya-miasit/125727.html
Wagner Péter kül- és biztonságpolitikai elemző. Tanulmányait az ELTE-n végezte könyvtár-politológia szakon, doktori disszertációja a politikai iszlám megjelenéséről szól Közép-Ázsiában a Szovjetunió bukása után. Korábban a Magyar Külügyi Intézetben, a Honvédelmi Minisztériumban és a Nemzetbiztonsági Irodán dolgozott, a Károli Gáspár Református Egyetem docense. Kutatási terülei a Közel-Kelet, Közép-Ázsia és transzatlanti térség biztonságpolitikai folyamatai valamint a Magyar Honvédség nemzetközi szerepvállalása. Rendszeresen jár kutatóutakon a Közel-Kelet és Közép-Ázsai konfliktus zónáiban.
