Augusztus elején Szaúd-Arábia, Törökország és Pakisztán Mekkában kölcsönös védelmi megállapodást írt alá, amelynek kollektív védelmi záradéka miatt sokan máris egy lehetséges „szunnita NATO” megszületéséről beszélnek.
A három ország rendszeres katonai és politikai egyeztetéseket, közös gyakorlatokat és szorosabb hírszerzési együttműködést helyezett kilátásba, ami első látásra valóban a NATO egyes elemeire emlékeztet.
🔹De vajon létrejöhet-e egy olyan katonai szövetség, amely képes egységesen fellépni a régió biztonsági kihívásaival szemben?
🔹Mennyire reális a kollektív védelem olyan országok között, amelyek eltérő stratégiai érdekekkel és fenyegetésekkel néznek szembe?
🔹És ha nem alakul ki valódi „szunnita NATO”, akkor mi a mekkai megállapodás jelentősége?
Az OeComment legújabb adásában azt vizsgáljuk, hogyan alakítja át a Közel-Kelet biztonsági környezetét az amerikai szerepvállalás változása, Irán regionális aktivitása és az új hatalmi viszonyok kialakulása. A beszélgetés arra is választ keres, milyen üzenetet hordoz a mekkai megállapodás Washington, Teherán és Izrael számára, és milyen jövő várhat a térség szunnita államainak együttműködésére.
A mekkai megállapodás hátterét, korlátait és geopolitikai jelentőségét Nagy Dávid, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője mutatja be.
Nagy Dávid, politikai elemző, biztonság- és védelmi politikai szakértő. Tanulmányait a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen és a Haifai Egyetemen végezte, mesterdiplomáját nemzetközi biztonság- és védelempolitika szakon szerezte.
Karrierjét a Danube Institute elemzőjeként kezdte, majd tanácsadóként és az elemzési részleg vezetőjeként dolgozott az EuroAtlantic Tanácsadó és Befektetési Zrt.-nél. Jelenleg az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány geopolitikai elemzőjeként tevékenykedik.
Fő kutatási területe a közép-európai biztonságpolitika, valamint a Közel-Kelet geopolitikai dinamikái, különös tekintettel Izraelre.
