A politikai színezetű egyetemi diákmegmozdulások hosszú múltra tekintenek vissza az Amerikai Egyesült Államokban. Az elmúlt napokban számos elemzés látott napvilágot arról, hogy a 60-as években a faji szegregációval, majd a vietnámi háborúval szembeni megmozdulások miképp tekinthetőek a mostani, magukat palesztinpártiként feltüntető tüntetések előképeinek. Néhány adat azonban mintha arra engedne következtetni, hogy az események ezúttal egy szélesebb társadalmi értékválság megnyilvánulásai.
Április 18-án a Columbia Egyetemen letartóztattak több, mint száz diákot, mivel nem voltak hajlandóak felszámolni az egyetem területén kialakított sátortáborukat. Az intézkedés azonban csak olaj volt a tűzre: a demonstrálók az egyik tanépületben barikádozták el magukat, a híradások szerint károkat okozva. Az intézmény vezetője – miután többszöri kérésére sem rendeződött a helyzet – végül a rendőrséget hívta segítségül a rendbontás felszámolásához.
A Columbia az USA 4. legrangosabb egyeteme, ahol az éves tandíj 68 ezer dollár, azaz nagyjából 24,5 millió forint – nem számolva az egyéb (lakhatási, étkezési) költségeket. Az országos rangsorban csak a Yale, a Princeton és a Harvard előzi meg, ahol – mint sok más intézményben is – szintén zajlottak demonstrációk az elmúlt napokban. Két héttel az események kezdete óta pedig immár több, mint 2000 diákot tartóztattak le szerte az Egyesült Államokban.
A tüntetők legfőbb jelmondatává a demonstrációk során ez vált: „Egyetlen megoldás van, az intifáda forradalom” („There is only one solution, intifada revolution”).
A több ezer izraeli és palesztin halálos áldozatot követelő első (1987-1993) és második (2000-2005) intifáda utáni vágyakozás meglehetősen sajátos diákkövetelésnek tűnik, a békés együttélésre irányuló szándék megnyilvánulásnak pedig legkevésbé. Meghatározó amerikai hangok szerint mégis óriási hiba lenne korlátozni az egyetemek falain belül a véleményszabadságot. Meglátásuk szerint ugyanis ezek az intézmények a tanult elit központjai és az itt elhangzó kijelentések magas szakmai tudással rendelkező személyek álláspontjai, ezért a korlátozásuk csak rossz vért szülhet.
A tüntetők egy másik jelmondata:„Globalizáljuk az intifádát!”. Mértékadó amerikai sajtóorgánumok szerint e felszólítás noha az Első Alkotmánymódosítás alapján védhető lehet, azonban – amint írják – „értelemszerűen nem elfogadható a zsidó diákok számára”. Felmerülhet a kérdés: valóban csak a zsidó diákokat zavarja-e ez a célkitűzés? Nevezhetőek-e a világ legjobb egyetemeinek azok, ahol a diákok egy – akár csak kis – részének célkitűzése az intifáda kirobbantása? Vajon a kritikus látásmódra való nevelésnek része-e, hogy egyes, egyébként a tandíjra évente több tízmillió forintnak megfelelő összeget kifizetni képes tanulók egy globális, erőszakos felkelésre szólítanak fel?
A The Economist és a YouGov által az Egyesült Államokban végzett, május elején publikált felmérésében 18 éven felülieket kérdeztek arról, hogy a jelenlegi tüntetéshullámban mi kellene fontosabb legyen az egyetemek számára: a szabad szólás védelme vagy a gyűlöletkeltő beszédek megállítása? Az eredmények alapján a fiatalabb korosztály számára a szólásszabadság messze fontosabb, mint a gyűlöletbeszéd elleni fellépés.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/17806996/
A történtek fényében pedig még figyelemreméltóbb az a 2023 decemberében készült felmérés (szintén a YouGov és a The Economist által), amelyben az amerikai lakosságot a holokausztról kérdezték. A felmérésből kiderült, hogy a 18-29 év közötti korosztály fele vagy nem hiszi el, vagy nem tudja, hogy megtörtént-e a Soá. Ha valaki ezen a ponton azt gondolná, hogy bizonyára a tanulatlan rétegből kerül ki a fiataloknak ezen 50 százaléka, azok számára a kutatás kiemeli: az iskolázottság mértéke nem változtat az arányokon, azaz a magasan iskolázottak körében épp ugyanolyan az arány, mint a teljes lakosság körében.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/17806996/
A szólásszabadság védelme és a gyűlöletbeszéd tiltása közötti határ vélhetően sosem választható majd el egy éles vonallal. Mint ahogy az ártatlan gázai áldozatok melletti kiállás is legitim célkitűzésnek tűnik egy politikai demonstráció számára. Azonban intifádát hirdetni a nyugati civilizáció szellemi fellegvárainak tekintett egyetemeken minimum komoly kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy ezen intézmények milyen minőségben képesek utánpótlást biztosítani az Egyesült Államok szélesebb értelemben vett politikai-üzleti vezető elitje számára.
Kérdés persze az is, hogy vajon az amerikai fiatalok csak a holokauszt megtörténtében nem hisznek, vagy más történelmi és tudományos tények is elkerülik a figyelmüket? A világpolitikai kihívások közepette nehéz eldönteni, hogy melyik eset a rosszabb és mindez hová vezethet.
Nemzetközi tanulmányok szakon végzett a Budapesti Corvinus Egyetemen. Európai uniós, illetve biztonságpolitikai területen dolgozott a Külgazdasági és Külügyminisztériumban, majd 2018 és 2023 között beosztott diplomata és konzul Magyarország Nagykövetségén, Tel-Avivban.
