A június elején lezajlott európai parlamenti voksolást követően a választási térképre nézve Németországban meglepő pontossággal rajzolódott ki az egykori NSZK és NDK határvonala. Ennek részben okai lehetnek a Németország két felén még mindig tapasztalható gazdasági és infrastrukturális különbségek, de emellett legalább ennyire fontosak a társadalmi különbségek. Az AfD (Alternatíva Németországért) párt különösen erős támogatottságot élvez Kelet-Németországban, mivel sok szavazó úgy érzi, hogy az ő problémáikra és aggodalmaikra ez a párt kínálja a legjobb válaszokat. Ezzel szemben a Zöldek és más nyugatiasabb, liberálisabb pártok Nyugat-Németországban élveznek nagyobb támogatást.
Ami az országos eredményeket illeti, a CDU/CSU összességében látványos győzelmet aratott, míg a hatalmon lévő, Olaf Scholz vezette szociáldemokrata-zöld-liberális „jelzőlámpa” koalíció pedig komoly veszteségeket szenvedett mind a 2019-es európai, mind pedig a 2021-es szövetségi választásokhoz képest.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/18366994/
Egy közvélemény kutatás szerint jelenleg a lakosság 22 százaléka elégedett a kormánypártok teljesítményével, 76 százalék pedig nem. A koalíciós pártokat pedig nem csak a konzervatív CDU/CSU, hanem az AfD is megelőzte. Korábbi választásokkal összehasonlítva az eredmények látszólag korrelálnak a 2017-es szövetségi választási eredményekkel. De csak látszólag, mert a számok mögött erősödő földrajzi megosztottság és azzal összefüggő gazdasági-társadalmi folyamatok húzódnak.
De nézzük a térképet: a CDU-nak az egykori Nyugat-Németország területén jelentősen magasabb a támogatottsága (32,4%), mint keleten (20,7%). Az AfD esetében ez éppen fordítva van: keleten támogatottabbak (26,6%), mint nyugaton (13,1%). A kormányzó pártok közül az SPD nyugaton 15 százalékot kapott, míg keleten 9,9%-ot. A Zöldek megoszlása hasonló: nyugaton 12,9%, keleten 7,9%-ot szereztek (és itt is túlnyomórészt Berlinre, annak is természetesen az egykori nyugati részére korlátozódik).
Neves (egyetemi) nagyvárosokban – ide tartozik például Münster, Berlin, Flensburg, Hamburg, Oldenburg, Köln, Heidelberg, vagy Freiburg – továbbra is a Zöldek pártja a legerősebb. Emellett a rájuk szavazók állítják a legnagyobb arányban, hogy elégedettek a saját anyagi helyzetükkel. A BSW és AfD szavazók attitűdje épp ennek az ellenkezője: náluk a legnagyobb azoknak az aránya, akik az egyéni költségvetési helyzetüket rossznak minősítik (21 és 29 százalék).
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/18408049/
Márpedig a Németországot egykor megosztó határvonal, ha nem is ennyire élesen, de kirajzolódik az egyéni anyagi helyzetet, vagy a munkanélküliséget mutató térképeken is. Az ország legfontosabb vállalatai közül (DAX-cégek) továbbra sincsen egyiknek sem központja az egykori keleti területeken, ahol egyébként a munkabérek évek óta a nyugati szint nagyjából 80 százalékán stagnálnak.
Az anyagi javak azonban önmagában nem adnak mindenre választ, amit az is mutat, hogy a fenti felmérés szerint az AfD-szavazók 70%-a is elégedett a saját pénzügyi helyzetével. Magyarán kell lennie más szempontoknak is, amelyek mentén a szavazófülkékben a döntések megszületnek. Ilyen lehet például a sokak által említett lenézettség érzése. Egyes felmérések szerint tízből négy, a keleti országrészben elő német személy érzi úgy, hogy másodrendű állampolgárként kezelik. Egy 2023-as kutatás szerint az ország 3000 legfontosabb pozíciójából csupán minden nyolcadikat töltenek be olyanok, akik az egykori kelet-német területekről származnak, azaz jelentősen alulreprezentáltak – hogy kontraszelekcióról ne beszéljünk.
A 2024-es EU parlamenti választások kirajzolódó térképe. Forrás: MapPorn, Reddit
Azaz a mostani választási eredményeknek lehet egy olyan olvasata is: a kelet-németországi polgárok egy része nem egyszerűen szembeszáll a fősodorbeli (azaz „nyugatnémet”) politikai diskurzus olyan alapvetéseivel, mint a willkommenskultur vagy a klímaharc, hanem mindezt felerősíti a kulturális felsőbbrendűségként értékelt nyugati hozzáállás elutasítása. A megosztottság pedig fokozódni látszik. Egy 2023-as felmérésben immár a megkérdezettek 60 százaléka gondolta úgy, hogy kelet és nyugat között nagyobb a megosztottság, mint az összetartó erő. 2019-ben ez az arány még csak 45 százalék volt.
Kérdés, hogy lesz-e szándék ezen változtatni és ha igen, milyen sikerrel. Mindenesetre nem véletlen, hogy például Észak-Rajna-Vesztfália tartomány jelenleg regnáló CDU-s miniszterelnöke csereprogramokat indítana a két országrész között az összetartozás tudatának erősítésére. Ahogyan saját tartományáról fogalmazott: „Sokan…jobban ismerik Mallorcát, mint Szászországot vagy Türingiát”.
Nemzetközi tanulmányok szakon végzett a Budapesti Corvinus Egyetemen. Európai uniós, illetve biztonságpolitikai területen dolgozott a Külgazdasági és Külügyminisztériumban, majd 2018 és 2023 között beosztott diplomata és konzul Magyarország Nagykövetségén, Tel-Avivban.
