Philipp Carlsson-Szlezak, Paul Swartz
Shocks, Crises, and False Alarms: How to Assess True Macroeconomic Risk
320 oldal, Harvard Business Review Press, 2024. július 9.
Financial Times Best Books of 2024: Economics
Hosszú évek viszonylag töretlen gazdasági növekedése olvadt el az elmúlt bő öt évben. Pandémia, háborúk, recesszió, infláció követték és követik egymást azóta is, így hát nem véletlen, hogy elemzők hada próbálja megjósolni a kilátásokat. Mivel azonban a sokkoló hírek mindig is kelendőbbek voltak, mint az optimista forgatókönyvek, ezért sok esetben olyan téves jövendölésekkel bombázták a közvéleményt, amelyek idővel messze nem bizonyultak helytállónak. A szerzőpáros kimondott célja, hogy szakítva a hagyományos előrejelzési módszerekkel, újfajta támpontot adjon a makroökonómiai kockázatok közötti lavírozásban.
Kiemelik, hogy még a leginkább tájékozott gazdasági elemzők sincsenek könnyű helyzetben, mert napjaink médiafogyasztási szokásai a mind szenzációsabb hírek és elemzések készítőinek látszanak kedvezni. Egy elemzés értéke gyakran abban méretik meg, hogy hányan kattintanak rá a közösségi médiafelületeken. A szenzáció kelendőbb lesz, mint egy átfogó és kimért hangvételű értékelés és ez a tendencia már nemcsak a „háborús híreket”, hanem a pénzügyi és gazdasági területet is elérte.
A könyv arra buzdítja az olvasót, hogy a „világvégéről szóló” híreket olvasva legyen mindig szkeptikus. Kitér azokra a konkrét esetekre is, amikor annyira sokakat ragadott el a szélsőséges forgatókönyv – köztük döntéshozók tömegét –, hogy végül nem az adott helyzet, hanem az arra adott reakciók siklatták ki a gazdaságot. A Covid-19 válság televénye volt ezeknek: így például amikor az autógyártó cégek 2020-ban leállították a chiprendeléseiket – gondolván, hogy senki nem vesz majd új autót. Végül hónapokba telt, amíg visszataláltak a kereslethez, végeredményben maguk idézve elő egy kereslet-kínálati válságot, hozzájárulva ezzel a pandémiát követő inflációhoz is. Ahogy a szerzők fogalmaznak: „a sokkok és krízisek valós veszélyt jelentenek, miképpen a téves riasztásra adott túlreagálások is, ….amelyek drága makroökonómiai csapdákká” válhatnak.
A makrokockázatok közötti navigálás ugyanakkor kétségkívül nehéz. Különösen, hogy a szerzők elemzései szerint a „hamis riasztásokat” ritkán tudják kiszűrni a megszokott, standard közgazdasági modellek. Meglátásuk szerint a tudományos alapú bizonyosság önmagában gyakran tévútra visz. Sőt, a szerzők elemzései alapján a pusztán a standard makroökonómiai modelleken alapuló előrejelzések a legtöbb esetben hamis képzetet keltenek. Történelmi példa erre az Egyesült Államok egykori védelmi miniszterének, Robert McNamarának a vietnámi háború kapcsán tett kijelentése, amely szerint: „minden kvantitatív mérőszám, ami a rendelkezésünkre áll azt mutatja, hogy megnyerjük ezt a háborút”. A végeredményt ismerjük. A szerzőpáros említi továbbá a jegybank szerepét betöltő amerikai Federal Reserve 2021-ig használt geopolitikai kockázati indexét is, amelyet évtizedekig használtak, és amely a második világháborúhoz hasonló gazdasági kockázatokat vizionált az első öbölháború kitörése kapcsán. A szerzők kiemelik, hogy nem a modellek elvetése mellett érvelnek, ugyanakkor fontosnak tartják a számítások mellett az adatok kritikus elemzését, figyelembe véve a kontextust és a történelmi hátteret. Egyetlen modell sem lesz igazán sosem ráhúzható adott üzleti vezetők adott problémáira, mert ezek a modellek szinte sosem tudják számításba venni az eseti körülményeket.
A könyv nem kizárólag gazdasági elemzőknek szól. A „laikus” – a hétköznapjait kevésbé a makroökonómiai modellek világában töltő – olvasó elsőre talán nehéz olvasmánynak találhatja a szöveget; valójában azonban a megértéséhez nem szükséges közgazdasági diploma. Sőt, az elemzések és modellek nagy része az átlagos, a világ dolgai iránt érdeklődők számára is tökéletesen érthető. Gazdasági szakemberek vélhetően kritikusabban állnak majd a szerzőpáros által megfogalmazottakhoz, de az írás minden bizonnyal a számukra is ad új megközelítési lehetőségeket és nézőpontokat.
Philipp Carlsson-Szlezak a Boston Consulting Group vezető közgazdásza, a Harvard Business Review rendszeres szerzője. Korábban dolgozott az OECD és a McKinsey tanácsadójaként.
Paul Swartz szintén a BCG vezető közgazdásza, akinek számos cikke jelent már meg (TIME,WSJ, Harvard Business Review). Korábban többek között a Goldman Sachs befektetési tanácsadójaként dolgozott.
Nemzetközi tanulmányok szakon végzett a Budapesti Corvinus Egyetemen. Európai uniós, illetve biztonságpolitikai területen dolgozott a Külgazdasági és Külügyminisztériumban, majd 2018 és 2023 között beosztott diplomata és konzul Magyarország Nagykövetségén, Tel-Avivban.
