Új műfajjal jelentkezik az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány: a Könyvjelző rendszeres időközönként a világgazdaság és a világpolitika legaktuálisabb kérdéseinek irodalmából igyekszik párat az olvasóink figyelmébe ajánlani. Indítsunk hát a nagyhatalmi politika legfőbb dilemmájával. Az Oeconomus karácsonyi könyvajánlójában szereplő írások mindegyike a világpolitika központi kérdésére mutat: megingathatja-e és ha igen, milyen időtávon az Egyesült Államok gazdasági, katonai és technológiai vezető szerepét a mindinkább feltörekvő Kína? Négy könyv, négy megközelítés.
Robert Lighthizer, No Trade is Free: Changing Course, Taking on China and Helping America’s Workers
384 oldal, Broadside Books Kiadó, 2023
Robert Lighthizer nem más, mint a trumpiánus kereskedelempolitikai fordulat atyja, akinek a belpolitikai megosztottság ellenére számos javaslata az amerikai fősodratú gondolkodás részévé vált; még fontosabb a szempontunkból, hogy a No Trade is Free szerzője a következő Trump-adminisztrációban is minden bizonnyal ismételten kulcsfigura lesz, így a könyve egyfajta programfüzetként is olvasható.
Lighthizer a 2017-21 közötti Trump-adminisztráció egyik legjelentősebb szereplőjének tekinthető, akinek az USA kereskedelmi főképviselőjeként számos intézkedését – Trump kereskedelempolitikájának heves demokrata bírálata ellenére – a Biden-adminisztráció is helyben hagyta. Lighthizer komoly részletességgel vezeti végig az olvasót az USA kereskedelempolitikájának történetén, amely nélkül aligha érthetőek napjaink vitái. A vámtarifák és nem vámjellegű kereskedelmi korlátozások első ránézésre unalmas témáját azonban Lighthizer nagy empátiával, elhivatottsággal és számos diplomáciai kulisszatitokkal hozza közel az olvasóhoz. Nem bonyolódik szakmai háttértudás nélkül nehezen érthető részletekbe; a szerző célja láthatóan inkább az, hogy elmagyarázza a Trump-adminisztráció kereskedelempolitikai lépéseinek indokoltságát, természetesen elsősorban a legnagyobb vetélytársra, Kínára koncentrálva.
Könyvéből az amerikai gazdaság előtt álló kihívások komplex képe bontakozik ki és az olvasó számára egyértelművé válik az összefüggés a hagyományos iparágak amerikai hanyatlása, a „nyakló nélküli” szabadkereskedelem és a munkahelyek elvándorlása, valamint a Trumpot is felemelő társadalmi folyamatok között.
Lightizer receptként is felfogható alapelve, hogy csak az az ország maradhat talpon a globális versenyben, amelyik a termelő kapacitásai megerősítésére koncentrál. Trump elnöksége idején – ahogyan a szerző fogalmaz – tulajdonképpen „megváltoztatták a nézőpontot…A korábbi elnökök rendszeresen hoztak tető alá olyan nagy kereskedelmi megállapodásokat, amelyek könnyebbé tették vállalatok számára, hogy az Egyesült Államokba importáljanak, támogatva ezzel, hogy az előállítás valahol külföldön történjen. A WTO-ban dolgozó bürokraták döntései pedig (idővel) megkérdőjelezhetetlenekké váltak. Trump elnök ezt változtatta meg. Elszánt volt, hogy az előállítást, a feldolgozóipart visszahozza Amerikába. A sikert pedig az alapján szemlélte, hogy létrejönnek-e új munkahelyek, nőnek-e a bérek, visszatelepülnek-e üzemek az országba és csökken-e a kereskedelmi deficit”. A Trump adminisztráció által hozott kereskedelmi intézkedések második legfontosabb elemének jelöli meg, hogy ledöntötték azt az „illúziót”, amely szerint Kína „baráti partner” az Egyesült Államok számára. Az általuk folytatott politika nyomán „az USA és a világ is ráébredt arra, hogy mekkora veszélyt rejt az, hogy mind nagyobb gazdasági függésben állnak Kínától”.
Bár érthető okokból a szerző fókuszában Kína áll, egy kínai-amerikai kereskedelmi háború hullámai Európát is valószínűleg megtépázzák majd. Pláne úgy, hogy a bejövő adminisztráció – és ezt Lightizer a kínai fókusz ellenére egyértelművé teszi – Európát végső soron az amerikai biztonsági védőernyővel visszaélő „potyautasnak” és tisztességtelen kereskedelempolitikai szereplőnek tekinti. Az ördög persze mindig a részletekben rejlik, de kétségkívül jól felkészültnek kell lennie annak, aki a következő években a saját érdekeit kívánja majd érvényesíteni az Egyesült Államokkal szemben. Az évtizedes rutin ebben aligha segíthet majd – Lighthizer könyve viszont alkalmas fogódzó lehet.
Chris Miller, Chip War: The Fight for the World’s most Critical Technology
464 oldal, Simon and Schuster Kiadó, 2022
A történész hátterű Chris Miller, Chip War c. könyve a világgazdaság e nélkülözhetetlen termékének diadalútjával és geopolitikai jelentőségével foglalkozik, amely nem csak emberek milliárdjainak a mindennapjait működteti, hanem hiánya a modern haderőket is térdre képes kényszeríteni.
A Chip War határozottan izgalmas, szinte fordulatokban bővelkedő regényként is olvasható. Bemutatja, hogy az USA-ban született iparág hogyan vált a világgazdaság egyik legmeghatározóbb termékévé. Megtudhatjuk, hogy miként jött létre és alakult az évek során lépésről lépésre a kontinenseket és politikai határokat teljesen átszövő globális ellátási lánc, amelynek végterméke a mára nélkülözhetetlen mikrochip. Milyen adottságok befolyásolják ezt a piacot és hogyan fonódik össze a piaci és a kormányzati szereplők érdeke? Noha a közelmúltig az Egyesült Államok vezető szerepe szinte megkérdőjelezhetetlen volt, vajon meg tudja-e tartani elsőségét? Mit tudnak az oroszok, bele tud-e Európa szólni a versengésbe és hogy megkerülhetetlen-e Dél-Korea vagy Tajvan szerepe? Valamint talán a legnagyobb kérdés: hol tart és hova fejlődhet Kína? Miller bemutatja, hogy a közelmúltban az USA milyen intézkedésekkel próbálja visszaszorítani az e téren is mindinkább feltörekvő riválisát és kísérletet tesz annak felmérésére, hogy Kína megállítható-e ezekkel az eszközökkel. Elsőrendű olvasmány mindazoknak, akik informatikus végzettség nélkül igyekeznek megérteni a félvezetőipar geopolitikáját.
Miller könyve ugyanakkor nem teljes egészében a Kína-USA rivalizálásról szól. A történet pontról pontra halad az időben, bemutatva az iparág kezdeti lépéseit és történetének fontosabb szereplőit. Kitér az Egyesült Államok és a Szovjetunió rivalizálására (és a „másold le” stratégia kétes sikerű eredményeire), majd bemutatja, hogy az 1960-as évektől hogyan indult meg félvezetőipar ázsiai terjeszkedése. Írásának nagyjából utolsó harmadában foglalkozik Kínával, illetve a Trump és Biden adminisztrációk vonatkozó intézkedéseivel. Könyve azonban nem történelemkönyv. Még csak nem is geopolitikai elemzés. Chris Miller ehelyett betekintést nyújt abba a kérdéskörbe, hogy a modern világ talán leginkább nélkülözhetetlen termékének a piacán keresztül szemlélve milyen szempontok mozgatják, illetve korlátozhatják jelenleg az Egyesült Államokat és melyek Kínát. Ahogyan fogalmaz: „a második világháborút az acél és az alumínium döntötte el, azt ezt követő hidegháborút az atomfegyverek. Az USA és Kína közötti rivalizálást könnyen lehet, hogy az informatikai hatalom fogja meghatározni. Stratégák Pekingben és Washingtonban mára realizálták, hogy minden fejlett technológiának a legmodernebb chip-ekre van szüksége. (…) Csupán néhány vállalat van ugyanakkor, amelyek ezeket előállítják.”
A történész hátterű Chris Miller számos üzleti és geopolitikai tanácsadó cégnek dolgozik, emellett egyetemi oktatóként is tevékenykedik. Az itt bemutatott könyve már nem az első a sorban.
Ray Dalio: Principles for Dealing with the Changing World Order: Why Nations Succeed and Fail
576 oldal, Simon and Schuster Kiadó, 2021
Ray Dalio abból a feltevésből indul ki, hogy mint a világon oly sok minden, a történelem is rendszerezhető ismétlődő ciklusokban. Könyvét az amerikai-kínai versengésre futtatja ki, azonban úgy véli, ahhoz, hogy a világ jelenlegi helyzetét megérthessük, vagy esetlegesen pontosabb elképzelésünk legyen a várható jövőbeni fejleményekről, érdemes áttekinteni a történelem korábbi nagyhatalmi ciklusainak alakulását. Meglátása szerint minden nagyhatalom felívelése és bukása levezethető azonos determinánsok mentén. Az, hogy mennyire vagyunk képesek a jelen és a közeljövő eseményeivel megbirkózni, nagyban függ attól, hogy meglátjuk és megértjük-e azokat az ok-okozati összefüggéseket, amelyek a változásokat mindig is elhozzák. Könyve nem csak a történelem kedvelői, hanem a közgazdaságtan iránt érdeklődők számára is tanulságos olvasmány lehet.
Dalio az általa felállított fontossági sorrendben veszi végig azokat a mutatókat, amelyeket követve úgy látja, hogy felfedezhetjük azokat a mindig is létező ok-okozati összefüggéseket, amelyek aztán a ciklusok alappilléreiként is tekinthetőek. Ilyen determinánsokként írja le például az oktatást, a versenyképességet, vagy az adott nagyhatalom katonai, illetve a pénzügyi helyzetét.
Mindezen szempontokat nem csupán száraz tényként tárja elénk, hanem szemléletes, jól követhető ábrákon vezeti végig az olvasót. Könyvének második részében a történelem korábbi vezető hatalmainak rendszerszerű működését írja le, kihegyezve mindezt a jelen korra, azaz annak bemutatására, hogy hol tarthat jelenleg a saját ciklusában az Egyesült Államok és hol tarthat Kína. Vajon történelmileg eleve elrendelt, hogy az USA előbb-utóbb át kell majd adja a pozícióját valaki másnak? Amennyiben így van, Kína lenne a következő a sorban? Dalio bemutatja e két állam jelenlegi viszonyát is és rövid kitekintést tesz a jövőre nézve is.
Könyve alapvetően nem geopolitikai elemzés. Inkább közgazdasági-pénzügyi szemlélettel figyeli és vázolja az eseményeket. Felépítése már-már tankönyv jellegű és a bevezető oldalakon a szerző talán túlságosan is fontosnak érzi a hosszasabb magyarázatokat, de ez ne riasszon vissza senkit. Ha kicsit lassan is indul a „történet”, hamar „belendül”.
Ray Dalio amerikai üzleti befektető, 1975-ben ő alapította Bridgewater Associates céget, amely idővel a világ egyik legnagyobb befektetési ügynökségévé nőtte ki magát. 2017-ben adta át a cég vezérigazgatói tisztségét, és ezt követően kezdett előadásokat tartani arról, hogy meglátása szerint mi vezethetett saját cége sikereihez. Ezen tevékenysége részeként írta a jelen könyvet is.
Peter Zeihan: The End of the World is Just the Beginning
512 oldal, Harper Business Kiadó, 2022
Érdemes azzal indítani, hogy ezen írás stílusa jelentősen eltér a megszokott szakirodalmi nyelvezettől. Sőt, néha már-már leegyszerűsítően köznapi. Emellett talán túlságosan eluralkodik a szerző világvége hangulata és a minden más szempontot ignoráló, kizárólagos amerikai nézőpont. Mégis érdemes mindezen felülkerekednünk, mert a tartalom kimondottan érdekes és számos kérdésre rávilágít. Zeihan ágazatonként tekinti át az elmúlt időszak geopolitikai eseményeinek következményeit és a jövőbeni lehetséges fordulatokat. Eseményleírása a szenzációra hajt, azonban a felvázoltak ettől még elgondolkodtatóak – ha nem is minden esetben abból az irányból, ahogyan azt Zeihan gondolja. Azt azonban jól mutatja be, hogy a jelenlegi globális folyamatok milyen katasztrofális forgatókönyveket eredményezhetnek.
A demográfia alakulásával indít. Hosszasan és részletesen elemzi a jelenlegi trendeket. Innen lép tovább olyan területekre, mint a szállítmányozás, a pénzügyek, az energia, az ipar vagy a mezőgazdaság. Meglátása szerint a jelenlegi világrend összeomlóban van, és az átrendeződést követően már nem lesz igaz azon alapvetésünk, mely szerint bármit megtehetünk, bárhova elutazhatunk, és mindezt bármikor. Azt vizsgálja, hogy az egyes szektorokban mi történik akkor, ha az Egyesült Államok biztonságot fenntartó szerepét kivonjuk a képletből. Hogyan fog akkor működni a szállítmányozás? Hogyan hatna ez az iparra, vagy a mezőgazdaságra?
A szemlélet erősen amerikai központú. Hiszen most sem igaz, hogy – leegyszerűsítően fogalmazva – a világon bárki bármit megvehet. Sőt, a világ nagy részéről azt mondhatjuk, hogy ez most sem így működik. A nyugati világban azonban sokan gondolják úgy, hogy annál a perspektívánál, ahonnan ők tekintenek a világra, nincsen jobb: az olyan magasság, ahonnan csak lefelé lehet tekinteni. Veszélyes látásmód, de ettől még létezik. Zeihan könyve ebbe a látásmódba enged betekintést. Szimpatikus vagy sem, érdemes szem előtt tartani, hogy a politikai vagy üzleti tárgyalópartnerek egy része hasonlóan gondolkozhat.
Nemzetközi tanulmányok szakon végzett a Budapesti Corvinus Egyetemen. Európai uniós, illetve biztonságpolitikai területen dolgozott a Külgazdasági és Külügyminisztériumban, majd 2018 és 2023 között beosztott diplomata és konzul Magyarország Nagykövetségén, Tel-Avivban.
