Az orosz-ukrán háború nyomán Oroszország és Kína közötti erősödő gazdasági partnerség az Európai Unió szemszögéből nemkívánatos fejlemény. Az Európai Unió és Kína közötti kereskedelmi forgalom ugyanakkor növekszik, de az Unió igyekszik megerősíteni gazdaságbiztonsági stratégiáját azáltal, hogy csökkenti a kritikus árucikkektől való függőséget, miközben az európai vállalkozások üdvözölve fogadják a kínai befektetéseket. A vitát az átalakulásban lévő európai járműipar hajtja, mivel az európai döntéshozók úgy vélik, hogy az olcsó kínai elektromos járművek veszélyeztetik a „hazai” autógyártók piaci részesedését. A kínai piac helyettesítésére létezhetnek alternatívák, azonban ezek mindegyike jelentősen megnehezítené a már jelenleg is viharvert helyzetben lévő európai gazdaság működését és az európai lakosok jólétét. Magyarország a gazdasági együttműködés megerősítésére törekszik, kihasználva a két nagyhatalom közötti kedvező földrajzi elhelyezkedését.
Az orosz-ukrán háború kitörése óta Kína és Oroszország gazdasági köteléke megerősödött, amely nyugati szemszögből egy nemkívánatos együttműködésnek tudható be. A gazdasági kapcsolatok intenzitásának növekedése főként annak köszönhető, hogy Oroszország az európai elzártságot követően az új piacok és a meglévők bővítése felé fordult, amiben Kína megfelelő partnernek bizonyult. Kína a tavalyi évben rekordösszegű 190 milliárd dollár értékben folytatott kereskedelmet Oroszországgal, szemben a 2021-es 140 milliárd dollárral. A kiszolgáltatott gazdasági helyzetnek köszönhetően Kína könnyedén tudta érvényesíteni saját érdekeit, amellett, hogy piaci áron alul szerezte be a gazdasági működéséhez szükséges energiahordozókat. Ez azonban szembe megy az Európai Unió azon törekvésével, hogy megfossza Moszkvát ezektől a bevételektől. Ennek köszönhetően a kialakult helyzet könnyedén rányomhatja a bélyegét a kínai-európai kereskedelmi kapcsolatokra, amelyek az elmúlt években jócskán kibővültek.
Kína mint az Unió partnere
Az Európai Unió és Kína közötti kereskedelmi forgalom az utóbbi években tovább bővült, azonban ez leginkább a kínai import növekedésének köszönhető. Tavaly Kína volt a legkiemelkedőbb partner az európai import tekintetében, a beszerzett javak közel 21 százaléka onnan származott, míg az európai kivitel 9 százaléka került az ázsiai országba. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy míg az árukereskedelem volumenének változása is Kína javára szolgált, az egyenleg drasztikus csökkenését a szénhidrogének árának emelkedése hajtotta. A tavaly kialakult energiaválság az olaj- és gázimport költségeinek az emelkedését hozta magával, ami párosult egyes európai gyártók (különösen a vegyiparban) Kínába történő gyors áttelepülésével, valamint az európai termékek versenyképességének csökkenésével.
https://public.flourish.studio/visualisation/14596014/
A két gazdaság közötti kapcsolatot tovább mélyíti a külföldi tőkebefektetések (FDI) mértéke, azonban ezek a befektetések a Rhodium Csoport elemzése szerint már nyolcéves mélypontra süllyedtek. Ennek fő okaként tudható be a koronavírus-járvány miatti kínai elszigeteltség, illetve az ukrajnai háború által kialakult geopolitikai kockázat, amely gyengíti a befektetői hangulatot az európai régióba. Ezek a kínai FDI projektek 2022-ben 23 százalékkal, a vállalatokat érintő fúziós, illetve felvásárlási (M&A) tevékenységek pedig 21 százalékkal estek vissza 2021-hez képest. Ugyanakkor a zöldmezős beruházások, az elektromos járművekhez kapcsolódó akkumulátorgyáraknak köszönhetően, 53 százalékkal növekedtek a tavalyi évben 2021-hez képest. Ennek köszönhetően az FDI projektek összege 2008 óta először haladta meg az M&A tevékenységek értékét. A beruházások 88 százaléka négy országban összpontosult: Németországban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban és Magyarországon.
https://public.flourish.studio/visualisation/14598080/
Azonban az európai kormányok fokozzák a kínai befektetések ellenőrzését és fontolóra vesznek különböző kereskedelmi korlátok a bevezetését. A kialakuló viták középpontjában a kereskedelmi egyensúlyhiány, az emberi jogok kérdése, a technológiai versenyképesség, illetve a politikai feszültség áll. Ugyanakkor vannak olyan területek, ahol mindkét fél együttműködése jelentős potenciállal rendelkezik, például az infrastruktúra fejlesztése és az innováció terén. Hazánk ellenzi az európai-kínai gazdasági együttműködés szétvágását. Magyarország stratégiai földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően fontos szerepet játszik az Európai Unió és Kína közötti gazdasági kapcsolatokban, amit jól mutat, hogy a tavalyi évben a Kínából érkező import értéke meghaladta a 12 milliárd eurót, amely a tizedik legmagasabb érték volt az Unióban.
Kialakulóban van a vita
Ursula Von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke idén már több alkalommal is folyatott megbeszélést a kínai elnökkel. A legutóbbi pekingi megbeszélést követően a Bizottság elnöke kijelentette, hogy az Európai Unió és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok egyre kevésbé kiegyensúlyozottak, míg a kínai elnök inkább a gazdasági együttműködésre helyezte a hangsúlyt a találkozót követő sajtótájékoztatón. Az idei évben a vita leginkább az átalakulóban lévő járműipart érinti. Az Európai Bizottság attól tart, hogy Kína a bőséges állami támogatással tisztességtelenül olcsó járműveket gyárt, amelyek olyan sebességgel és méretben árasztják el az Unió piacát, hogy veszélyeztetik az EU saját elektromos autógyártását. Az idei vita hasonló a 2012-2013-as napelemek és távközlési berendezések problémájához, amikor az Európai Unió dömpingellenes és szubvencióellenes intézkedéseket hozott Kínával szemben, melynek köszönhetően Brüsszel és Peking a kereskedelmi háború szélére sodródott. Emmanuel Macron francia elnök egy májusi beszédében úgy érvelt, hogy az EU-nak nem szabad hagynia, hogy Kína ugyanúgy győzedelmeskedjen az autóiparban, mint a napelemek esetében. Ugyanakkor az európai autógyártást nagymértékben hajtó Németország több tisztviselője is úgy véli, hogy a pekingi megtorlás árthat a Kínába irányuló exportőröknek és megnehezítheti az ott nagy beruházásokat végrehajtó európai vállalatok életét. Az Euractiv – amely egy EU politikára specializálódott hírportál – a júniusi jelentésében kiemelte, hogy az Egyesült Államok és Kína közötti feszültség növekedésével az Unió célja, hogy megtalálja az egyensúlyt a gazdasági érdekek, geopolitikai lojalitás és értékek közt, azonban az európai stratégia inkább az amerikai kötődést és a Kínától való eltávolodást testesíti meg. Az Unió által nemrégiben előterjesztett gazdaságibiztonság stratégiai jelentése kiemeli azt a célt, hogy a blokk csökkentse a harmadik országtól való függőségét a kulcsfontosságú ágazatokban, amiben Kína pontosan nem szerepel megnevezve, azonban az Euroactiv jelentése szerint tisztán az egyik fő célpontja az előterjesztett jelentésnek. Az előterjesztés a külföldi befektetések átvilágításáról szóló rendelet felülvizsgálatát, az exportellenőrzés új megközelítését, valamint a kimenő befektetésekkel kapcsolatos kezdeményezéseket foglalja magában. Ugyanakkor az Euroactiv szerint míg az európai döntéshozók szigorítják a Kínával szembeni retorikát, az európai vállalkozások továbbra is üdvözlik a kínai befektetéseket.
Ha nem Kína, akkor ki?
A kínai kereskedelmi kapcsolatok romlásával az Európai Uniónak helyettesítő piacra/piacokra lenne szüksége. Itt szóba jöhetnek más feltörekvő piacok, mint például India, Brazília, vagy akár az amerikai kapcsolatok további elmélyítése, azonban ez hasonlóan szembe menne azzal a gazdaságbiztonsági stratégiával, amely a függőségek csökkentését célozza a kulcsfontosságú ágazatokban, amellett, hogy infrastrukturális kérdéseket is felvetne. Elég belegondolni abba, hogy az orosz-ukrán háborút követően az addig biztos és olcsó orosz energiaforrások hiánya milyen mértékű emelkedést eredményezett a nyersanyagok piacán. Ezáltal példaként szolgálhat, hogy egy működő piac rohamos mértékű leépítése milyen mértékű kínálati hiányt eredményezhet, ami leginkább a fogyasztói árak növekedését eredményezheti. Ezek a problémák pedig tovább nehezítenék a jelenleg is nehéz helyzetben lévő európai gazdaságot. Másik megoldást jelenthet az Unió belső piacának erősítése és az önfenntartó termelés ösztönzése, azonban érdemes látni, hogy például kínai gazdaság számos nyersanyag kitermelésében komparatív előnnyel rendelkezik az európai gazdasághoz képest. Ezáltal az önfenntartó termelés várhatóan szintén az árak emelkedését okozná. Hazánk elsősorban a gazdasági együttműködések megerősítésére fókuszál, ezáltal enyhítve a gazdaságok közötti feszültséget. Ugyanakkor ez nemcsak a kínai, hanem az amerikai kapcsolatok megerősítését is célozza, amely egy irányadó példaként mutathat az Unió tagállamainak.
Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalát. Naponta jövünk friss tartalommal.
Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:
https://www.oeconomus.hu/oecoglobus/%f0%9f%8c%8d-hatartalan-partnerseg-vagy-fuggoseg-az-orosz-kinai-gazdasagi-kapcsolatok-elemzese/
https://www.oeconomus.hu/oecoglobus/az-adossagplafon-vita-rendezodesevel-elkerultunk-egy-globalis-valsagot/
Gergő a Corvinus Egyetem alkalmazott közgazdaságtan szakon diplomázott. Több mint három év munkatapasztalattal rendelkezik állami ügynökségeknél. Elemzéseiben főként makro-, mikrogazdasági, illetve pénzügyi szektorra fókuszál.
