Categories
Írások

Szlovákia gazdasági helyzete, a magyar-szlovák kapcsolatok alakulása 1989 óta

Szlovákia gazdasága az elmúlt másfél évtized során magas felzárkózási pályára ért. Az Európai Unióhoz, majd az euróövezethez való gyors csatlakozás bebizonyította, hogy a válságok is túlélhetőek megfelelően szabályozott és fegyelmezett gazdaságpolitika révén. Bel- és külpolitikájában ugyancsak számos változás volt megfigyelhető, mára sikerült mind a szomszédos országokkal, mind Brüsszellel harmonikus viszonyt kialakítania. Magyarországgal való kapcsolata nem volt mindig zökkenőmentes, a Felvidéken élő magyar kisebbség helyzete Budapest számára mindig kiemelt fontossággal bírt, ahogyan az őket érintő retorziók is. Sorozatunk utolsó részében a szlovák gazdaság helyzetét tekinthetjük át, kitérve a mélypontokra és a válságok miatti újratervezésekre is. A magyar-szlovák viszony áttekintése során a két ország viszonyát nem csak, mint kisebbségpolitikai, hanem mint szomszédos államok közötti aspektusból is vizsgáljuk majd.

 

Loader Loading...
EAD Logo Taking too long?

Reload Reload document
| Open Open in new tab

Letöltés [1.98 MB]

Zivataros évszázadoktól a mai függetlenségig

A térség államaihoz hasonlóan a szlovák történelem is bővelkedik megszálló hatalmakban, hódítókban, győztes és vesztes csatákban. A magyar és a szlovák történelem egyrészt a földrajzi helyzet, másrészt a történelem tényei miatt számos ponton fonódik össze. Egyes források szerint a X. század környékén a lovasnomád magyarok kezdték birtokukba venni a Felvidéket, ahol az alföldi részen a magyar, míg a hegyvidéken a szláv népcsoportok éltek (Steinhübel, 2020). A XII. századtól, a tatárjárás és IV. Béla külpolitikájának részeként, a Szepességben a szászok aránya indult növekedésnek (Sipos, 1993). A Magyar Királyság csak Csák Máté halálát követően tudta a régiót integrálni saját országrészéhez, itt került megalapításra 1465-ben Mátyás király által a Pozsonyi Egyetem is. A XV. században egy újabb hódítás következett, ekkor a husziták hajtották uralmuk alá a térség egy részét 1467-ig (Sipos, 1993). A török korban ismét a magyar királyi hatalomnak volt döntő szerepe a területen. A török hódítás miatt a Magyar Királyság a mai Szlovákia területére korlátozódott és Pozsony lett a fővárosa 1536-tól egészen 1848-ig. A török kiűzését követően ugyan a Magyar Királyságon belül csökkent a térség súlya, de ezzel együtt fokozatosan erősödött a Habsburg uralom mértéke. A XIX. század forradalmi évei nem hagyták érintetlenül a Felvidéket sem, több csata és ütközet itt zajlott az 1848-as 1849-es forradalom és szabadságharc során, valamint ekkor került el Pozsonyból az államigazgatás Pestre. Az 1860-es évektől indultak meg a szlovák önállósulási törekvések, 1861-ben Turócszentmártonon ismertették először a Szlovák Nemzeti Memorandumot, amely tartalmazta a szlovák nemzet politikai elismerését, Felvidék különállását és a szlovák mint, hivatali és tanítási nyelv elfogadását is (Csernus-Lukács, 2020). Az osztrák-magyar kiegyezést követően az itt élő szlovák kisebbség helyzete romlott, az erős magyar befolyás miatt már az ország vezetésében sem láttak el jelentős szerepet. Ez a folyamat, valamint az 1907-ben elfogadott Lex Apponyi néven elhíresült oktatási törvény, továbbá a csernovai tragédia hatására az első világháború végére egy erősen elnyomó magyar nemességről alkotott kép került a szlovák köztudatba.

A csehekkel való egyesülés gondolata már az első világháború elején kibontakozott. Az 1915-ös clevelandi egyezményben kerültek összehangolásra a csehek és a szlovákok föderációs államra vonatkozó tervei (Ábrahám, 2015). 1918-ban a pittsburgi egyezményben rögzítették a felek a köztársasági államformát, valamint a csehek domináns szerepét a föderáción belül (Ábrahám, 2015). Az első csehszlovák kísérlet nem volt hosszú életű, 1938 októberében Josef Tiso vezetésével kikiáltják az első Szlovák Köztársaságot, majd néhány héttel később, november 2-án, az első bécsi döntés értelmében Szlovákia déli területei visszakerülnek a Magyar Királysághoz (Simon, 2021). A második világháború nem csupán a bécsi döntést, de a korábbi szlovák politikai berendezkedést is eltörölte, 1945-től ismét Csehszlovákia részévé vált az ország (Holec, 2019). Az 1968-as demokratizálási kísérlet sikertelen volt, a Prágai tavasz leverése bebizonyította, hogy a vágyott berendezkedés elérése a Varsói Szerződés kötelékében nem lehetséges (Renner, 1989). Az 1989-es rendszerváltozási hullám azonban itt is jelentős átalakulásokat eredményezett, a bársonyos forradalom egyértelművé tette a rendszer fenntarthatatlan helyzetét. A két állam különválására 1993. január 1-én kerülhetett sor, ekkor indulhatott el Csehország és Szlovákia az önálló, demokratikus államszerveződés útján.

A szlovák gazdaság helyzete 1993 és 2010 között

A rendszerváltás megélő keleti-blokk államaihoz hasonlóan Szlovákia gazdasága is mélypontról indulhatott a növekedés irányába. Az 1990-1991-re meggyengülő csehszlovák gazdasági kapcsolatok jelentős hatással voltak arra, hogy a függetlenné válást követően Szlovákia milyen esélyekkel indulhat az önálló gazdaságszervezés útján. Hasonlóan a már korábbi elemzésben bemutatott Jugoszláviához, itt is a föderáción belül nem voltak egyenlőek a gazdasági lehetőségek. Míg Csehország lényegesen jobb helyzetben volt, köszönhetően a nyersanyaglelőhelyeknek, a fejletteb ipari szektoroknak, addig a szlovák területen főként a hadi,- energetikai- és vegyipari beruházások jelentettek némi fejlődésre utat engedő lehetőséget (Fábián, 2011). Fontos hozzátenni, hogy a három ágazatban végzett beruházást Prága szervezte és bonyolította le az 1960-as évek végén, ezzel elősegítve a térség felzárkózását (Bod & Pócsik & Neszmélyi, 2020).  A felsorolt fejlesztések segítségével az 1980-as évek végére a szlovák részen összpontosult a teljes csehszlovák hadiipari termelés 60%-a (Bod & Pócsik & Neszmélyi, 2020). Mindez azonban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az ország gazdasági helyzete a régióban ne az egyik legrosszabbul teljesítő legyen.

Szlovákia gazdaságának vizsgálatakor fontos áttekinteni az ország regionális összetettségét, valamint az egyes régiók versenyképességi eltéréseit.  A Pozsonyt magába foglaló közigazgatási terület, az egyik legfejlettebb térség Szlovákián belül. Itt összpontosul a politikai-igazgatási, az oktatási-kulturális, az ipari-közlekedési egységek jelentős része. Itt található az ország legnagyobb kőolaj finomítója, számos járműgyártó- és összeszerelő egység (Kovács, 2000). A nyugat-szlovákiai területek kedvező fejlődési lehetőségekkel bírnak, az elmúlt évtizedek során több nagyértékű ipari beruházás történt a térségben, emellett pedig jelentős a gép,- élelmiszer-, vegyipari és mezőgazdasági szektorainak teljesítménye is (Fábián, 2011). Az északi és középső régióban a korábban már említett hadi- és vegyipari, könnyűipari ágazatok, továbbá a bányavárosokban a cementgyártás és fafeldolgozás, valamint a természeti adottságok révén a gyógyfürdők foglalnak el jelentős szerepet.  Kelet-Szlovákia tekinthető gazdaságilag a leginkább fejlődésre szoruló régiónak (Pažitný et al., 2004). Periférikus helyzete tovább nehezíti lehetőségeit, ugyanakkor a térség 1970-ben megerősített nyersanyagipara módot teremthetne arra, hogy mindez változzon. Az egyes régiók közötti különbséget jól szemléltetik az ezredfordulón felvett munkanélküliségi adatok is. A pozsonyi területen 2000-ben 4,7%, Nyugat-Szlovákiában 12,9%, Közép- és Észak-Szlovákiában 12,5%, Kelet-Szlovákiában pedig 16,7% volt a munkanélküliek aránya (European Commission, 2000). Az országos érték ebben az évben 13,1% volt, egyes esetekben ezt meghaladó értékek kerültek felmérésre a már részletezett okok miatt is (IMF, 2023). A munkanélküliségi adatok vizsgálata során fontos figyelemmel kísérni azt a tényt is, hogy a régiók között jelentős a munkaerő ingázása, így a keleti megyékből sokan a központi és a nyugati térségekben vállalnak állást. Emellett az ezredforduló felzárkózási éveiben, valamint még ma is, magas azon szlovák állampolgárok száma, akik Csehországban vállalnak munkát. Az elvándorlás mögött mind külföldi, mind belföldi szinten elsősorban gazdasági érdekek húzódnak.

A gazdasági növekedés a függetlenné válást követően átlagosan évi 5% körül mozgott egészen 1998-ig, ami után visszaesés indult és egészen az ezredfordulóig tartott (UNCTAD, 2023).

1.ábra: Egyes gazdasági mutatók változása Szlovákiában 1994 és 2009 között, százalékban megadva (Adatok forrása: UNCTAD, 2023)

A visszaesés idején a Mečiar-kormány töltött be hivatalt, amit a magas fokú korrupció mellett, a régiós lemaradás, az állami túlköltekezés jellemzett. A gazdasági visszaesés miatt Szlovákia jóval később került felvételre a NATO-ba, valamint az OECD-be is, az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeit pedig szintén utolsóként tudta csak teljesíteni (Bod & Pócsik & Neszmélyi, 2020). 1998 után a kormányváltással kezdődhetett el Szlovákia gazdaságának tényleges reformja, ami magába foglalta a különböző szerkezeti átalakításokat, valamint a makrogazdaság stabilizálását is. 2004-ben eltörlésre került az osztalékadó, valamint számos egyéb adóreformot fogadtak el, ezzel is ösztönözve a vállalatok Szlovákiába települését (Grosz & Tilinger, 2008). A Dzurinda-kormány hivatala által átalakított adókörnyezet egységes, 19%-os adókulcsot határozott meg a legfontosabb területeken, mint a személyi jövedelemadó, az ÁFA, valamint a társasági adó. Mindez kedvezően hatott a későbbi EU-s felzárkózásra is, valamint sikerült növelni a közigazgatási adóbevételeket is. A 2003-as évhez képest 2004-ben a közigazgatási adóbevételek évközi szintje 7,73%-kal növekedett (Árendás, et.al, 2006). Voltak azonban olyan problémák, amelyeket a különböző átalakítások sem tudtak megoldani. Az egyik ilyen jelentős akadály, a korábban már rögzített munkanélküliség tartósan magas szintje. Az országos átlag 2001-ben volt a legmagasabb, akkor 19,5%-os volt a munkanélküliség (IMF, 2023). Ezt követően, lassan csökkenésnek indult, 2008-ra sikerült egészen 9,6%-ra redukálni, ekkor azonban a gazdasági válság hatására indult újabb növekedésnek (IMF, 2023). A szlovák kormány több módon is próbálkozott az adatok javításával, többek között lecsökkentették a szociális juttatások, így a munkanélküli segélyek mértékét is, ami jelentős társadalmi ellenállást váltott ki. A reformokat igazolta, hogy a kedvezőtlen tendencia pozitív irányba fordult, már 2004/2005-ben láthatóvá váltak a változás kedvezőbb jelei (Morvay, 2010).

A reformok és a fegyelmezett gazdaságpolitikai döntések együttesen segítették elő, hogy 2005-től évi átlag 6%-ra emelkedett a gazdasági növekedés (UNCTAD, 2023). Az ezután következő kiemelkedő időszak a szlovák gazdaságban meghatározónak bizonyult. Regionális szinten is magasan teljesített, 2006-tól az egy főre jutó GDP tekintetében megelőzte Magyarországot is (UNCTAD, 2023). A 2004-es Európai Unióhoz, majd az egy évvel később bejelentett ERM II rendszerhez való csatlakozás ugyancsak hozzájárultak ahhoz, hogy a növekedés fenntartható legyen. Szlovákia már az EU-s integráció megvalósulása előtt, még 2003-ban kifejezte azon szándékát, hogy a közös valutát mielőbb be kívánja vezetni. Az erről szóló kormányzati döntést aztán két évvel később követte a tényleges tett is, a nemzeti áttérési terv részeként beléptek az ERM II árfolyam-mechanizmusba. Négy évvel később pedig bővült az eurózóna, Szlovákia is tagja lett a közös valutaövezetnek (Gál, 2008). Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a csatlakozás évében Európa szerte a gazdasági válság már komoly méreteket öltött. A szlovák gazdaság is jelentős visszaesést szenvedett el emiatt, ennek mértéke az európai uniós átlaghoz képest is tetemes volt. Nemzetközi versenyképességét ugyanakkor sikerült fenntartania, valamint az export-vezérelt gazdaságpolitika révén a válságból való kilábalás is gyorsabban végbement, mint a környező országok esetében (Bod & Pócsik & Neszmélyi, 2020).

2.ábra: Egyes közép-kelet-európai államok kereskedelmi nyitottságának változása 2000 és 2022 között, trade openness index szerint megadva (Adatok forrása: The World Bank, 2022).

A szlovák külkereskedelemben egy folyamatosan jelenlévő egyensúly figyelhető meg, ami annak köszönhető, hogy az itt működő külföldi vállalkozások termékeik jelentős részét exportra állítják elő. A rendszerváltást, valamint a függetlenné válást követő években, egészen az ezredfordulóig lassú volt a növekedés üteme a kiviteli oldalon, az EU-s csatlakozás azonban ezen a területen is gyorsan kifejtette kedvező hatását (UNCTAD, 2023).

3.ábra: A szlovák külkereskedelem értékének változása 1993 és 2009 között, millió USD-ben kifejezve (Adatok forrása: UNCTAD, 2023).

2005-re a szlovák export értéke több, mint 2,5-szeresére emelkedett az ezredfordulón rögzítetthez képest, ezzel együtt pedig az import értéke is duplájára nőtt (UNCTAD, 2023). Szlovákia elsődleges kiviteli cikke 2005-ben a járművek és szállítóeszközök, elektronikai és műszaki berendezések, nyersanyagok, finomított kőolaj voltak (OEC World, 2023). Főként Németországba, Csehországba, Lengyelországba, Ausztriába és Olaszországba szállította mindezeket (OEC World, 2023). Az import oldalon energiahordozók, elektronikai berendezések, alkatrészek és járművek, gyógyszerek, valamint vegyi- és műanyagipari termékek szerepeltek (OEC World, 2023). Ezeket elsősorban Németországból, Csehországból, Oroszországból, Ausztriából és Lengyelországból szerezte be (OEC World, 2023). A külkereskedelemre kedvezően hatott az euró bevezetése, hiszen csökkentek az ügyleti költségek terhei, megszűnt a korábbi árfolyamkockázat, így nem meglepő, hogy a 2009-es visszaesést követően 2010-re ismét növekvő eredményt ért el az export (2010-ben 67 998 millió USD, 2011-ben 83 300 millió USD volt a kivitel).

Szlovákia gazdaságában kiemelt helyet foglalnak el a külföldi vállalatok, amelyek segítségével a válságot is könnyebben tudta átvészelni az exportorientált gazdaságpolitika révén. Az FDI áramlás 1993 után fokozatosan emelkedő értékeket mutat, mindazonáltal az igazán nagy volumenű külföldi tőkeáramlás kezdetének a kétezres évek elejét lehet megjelölni, ami egybeesik a politikai és gazdasági szerkezetátalakításokkal is (UNCTAD, 2023).

4.ábra: Az FDI áramlás értékének változása Szlovákiában 1993 és 2009 között, millió USD-ben kifejezve (Adatok forrása: UNCTAD, 2023).

A befektetők eredetüket tekintve legtöbbször holland, cseh, német, francia és osztrák vállalatok, amelyek elsődlegesen a feldolgozóipari és a pénzügyi-biztosítási ágazatokban hoznak létre új leányvállalatokat (NBS, 2002). A tőkeáramlás szempontjából kedvező az ország földrajzi elhelyezkedése, a munkaerő képzett, mégis viszonylag olcsó jelenléte. A beáramló FDI azonban nem egyenletesen oszlik el az ország területein, a legtöbb tőkét a pozsonyi és a nyugat-szlovákiai régió vonzza, míg a keleti területek ebben a tekintetben is elmaradnak az ország más részeitől (Kollai, 2019). A 2008-as gazdasági válság az FDI-ban is visszaesést eredményezett, 2008-ban még 4 868 millió USD értékben áramlott tőke Szlovákiába, egy évvel később viszont jelentős tőkekivonások nehezítették a gazdaság helyzetét (UNCTAD, 2023).

A külföldi tőkevonzás szempontjából kiemelkedő autógyártási ágazat különösen sikeresnek tekinthető. A Volkswagen már az 1970-es évek óta jelen van az országban, a nyugati és dél-koreai gyártók közül pedig 2004-ben a Kia Motors, 2006-ban pedig a PSA Peugeot Citroën kezdte meg a gyártást Szlovákiában.

Összességében a szlovák gazdaság gyorsan tudott reagálni a megváltozott politikai és gazdasági körülményekre, sikerült rövid idő alatt kialakítania a piacgazdaság kereteit, valamint működésbe hoznia azt. Felismerte mindazokat a lehetőségeket, amelyek segítségével a régióban is kiemelkedő teljesítményt tud elérni, kedvező szabályozást alakított ki a tőkevonzáshoz, az export-vezérelt gazdaságpolitika segítségével pedig gyorsan tudott kilábalni a válságból is. Időben csatlakozott az euróövezethez, egyes nézetek szerint a válság után már nehezebben tudta volna teljesíteni a szigorított Maastrichti kritériumokat, mint korábban. Sikerült a 2008-as válságot úgy kezelnie, hogy ahhoz külső finanszírozói segítséget – például IMF hitelt –nem vett igénybe, inkább ő maga nyújtott 440 millió eurónyi kölcsönt a Nemzetközi Valutaalapnak 2010 elején, a bajba jutott országok hitelezéséhez (Végh, 2012).

A magyar-szlovák kapcsolatok 1993 és 2010 között

A bevezető történelmi áttekintésben már említésre került, hogy a szlovák és a magyar kapcsolatok számos ponton mutatnak összefonódást. Ezek jelentős része a történelemben gyökerezik, ahogyan a két nép egymással szembeni konfliktusainak forrásai is. A mai viszonylag kiegyensúlyozott, párbeszéden és kommunikáción alapuló bilaterális kapcsolatok nem voltak mindig ennyire harmonikusak, sőt, a 2010-es évekig számos jogeset és diplomáciai botrány nehezítette a kétoldalú viszony rendezését. Az alábbi táblázatban ezek fontosabbjait foglaltuk össze.

A bemutatott jogesetek és diplomáciai nézeteltérések mellett gyakoriak voltak ebben az időben az olyan szlovák politikusok általi megnyilvánulások is, amelyek egyes magyar politikusok, miniszterek ellen, vagy akár a teljes magyarság ellen irányultak. Mindezekben nagy szerepe volt Ján Slotanak, a Szlovák Nemzeti Párt elnökének, aki nyíltan magyarellenes, nacionalista, soviniszta elveket vallott.

Ahogyan a többi állam esetében is, úgy Szlovákiával is megkötésre került az Alapszerződés, amelyet még az 1993-as koppenhágai kritériumok részeként, a kelet-európai államok számára írtak elő kötelezettségként. Az Európai Unió ezzel kívánta megoldani egy lehetséges etnikai alapú konfliktus ügyét, elkerülve a korábbi jugoszláviai eseményeket (Gazdag, 2014). A dokumentumot 1995-ben Párizsban írták alá a magyar és a szlovák részes felek, amelyben megerősítették a határok sérthetetlenségét, a felmerülő vitás kérdések békés úton történő rendezését, kétoldalú kapcsolataik továbbfejlesztését és javítását, a gazdasági együttműködések ápolását, valamint tudományos, kulturális, oktatási és egyéb kooperációkat szorgalmaztak (Magyar-Szlovák Alapszerződés, 1995). A szerződés 1996-ban lépett hatályba, mindazonáltal az 1993 és 1998 között hivatalban lévő Mečiar-kormányra a kisebbségi és a demokratikus jogok háttérbe szorítása volt inkább jellemző (Hamberger, 2007). Az ezredfordulóig tartó időszakot így az alapszerződés és a kisebbségi vegyesbizottság felállítása ellenére inkább az etnikai kapcsolatok kiéleződése fémjelezte Szlovákiában. A kisebbségi vegyesbizottság üléseit a dokumentum aláírását követően egészen 1999-ig nem sikerült összehívni, ezt követően azonban viszonylag rendszeresen, éves szinten tartottak egyeztetéseket a felek (KVB ülései, 2019).  A Bizottság felállítása és működésének elindítása ellenére, a kétezres évektől sem tudott érdemi változás elindulni a magyar-szlovák kommunikációban. Az Európai Unióhoz való csatlakozás és az ezzel járó kötelezettségek teljesítése ugyan valamelyest csillapította a korábbi feszült hangulatot, de nem oldotta meg a problémákat. 2004 után a kisebbségi kérdésekből fakadó nézeteltérések már nem csak magyar és szlovák külügy részei voltak, hanem európai dimenzióba léptek és bekerültek közvetlenül az európai struktúrákba (Poláčková, 2021). Változás tehát nem indult, sőt, egyre gyakoribbá váltak a diplomáciai összetűzések, a felvidéki magyarok ellen irányuló atrocitások, valamint az egyes történelmi tények elferdítése[1]. Ezek egy része Szlovákiában is kritikákat kapott, a kormányok mégsem reagáltak erre oly módon, ami javíthatta volna mind az ott élő magyarok helyzetét, mind a magyar-szlovák kapcsolatok jellegét.

Pozitív fejlemény volt, hogy 2000 augusztusában főkonzulátust nyithatott Magyarország Kassán, valamint 2001-ben Szlovákia részéről történt főkonzulátus nyitás Békéscsabán. Még ugyanebben az évben került megnyitásra a komáromi Selye János Egyetem, amely az első magyar nyelvű egyetemként működött Szlovákiában. Szintén ebben az időszakban épült újjá az Esztergomot Párkánnyal összekötő Mária Valéria híd, bővült a határátkelők száma, valamint javult a két ország közötti infrastruktúra összeköttetés is (Gazdag, 2014). Mindazonáltal a 2001-ben elfogadott státusz- vagy kedvezménytörvény, amely a határon túli magyarok számára biztosított utazási, kulturális és munkavállalási kedvezményeket, hasonlóan a román állásponthoz, Szlovákiában is a politikai szereplők nemtetszését váltotta ki. Álláspontjuk szerint a törvény extraterritoriális jellegű (hasonló érvelése volt a román kormánynak is a kérdésben), ezzel pedig a status quo-t és a szlovák állam felségterületét sérti (Hamberger, 2004). Több tárgyalást és módosítást követően nyílt csak arra lehetőség, hogy egy kompromisszumos megoldással a szlovák fél elfogadhatónak találja a státusztörvény alkalmazását.

Mindezek a nézeteltérések nem jelentkeztek a két ország egymás között folytatott külkereskedelmében. 1995 és 2006 között a kétoldalú kereskedelmet főként a szlovák aktívum jellemezte, csak 2007-től fordult meg a tendencia (OEC World, 2023).

5.ábra: A magyar-szlovák egymás közötti termékexport értékének változása 1995 és 2009 között, millió USD-ben kifejezve (Adatok forrása: OEC World, 2023).

Mind a magyar, mind a szlovák export értéke csak lassan indult dinamikus növekedésnek, ami főként az 1990-es évek gazdasági nehézségeinek tudható be. A fellendülés az ezredforduló után kezdődött, az évi átlagos export növekedés mindkét oldalon elérte és át is lépte esetenként a 25-35%-os emelkedést az előző évi adatokhoz képest. Magyarország a jelzett időszak során főként elektronikai és műszaki berendezéseket, kőolajat, vegyipari termékeket, járműveket és szállítóeszközöket és nyersanyagokat szállított északi szomszédjába (OEC World, 2023). Hozzánk Szlovákiából finomított kőolaj és villamos energia, nyersanyagok, műszaki berendezések, járművek, valamint faipari termékek érkeztek (OEC World, 2023).

A külkereskedelem mellett a kétezres évek elején is élénk volt a tőkekihelyezés a két ország között. Magyar részről még az 1990-es években léptek a szlovák piacra az ABO MILL malomipari, valamint az EGIS gyógyszeripari társaságok. Az ezredfordulót követően a Danubius Hotel a pöstyéni gyógyfürdőknél, a Jasplastik műanyagipari termékgyártó Galántán, a Continental Tobacco dohányipari társaság Rimaszombaton, az Eurobus Invest Slovakia Komárnóban, valamint a MOL Pozsonyban hozott létre leányvállalatot. A magyar zászlóshajó vállalatok közül az OTP Bank 2002-ben kezdte működését a szlovák banki ágazatban, 2020-ig fenntartva azt, amikor a szlovákiai leánybank részvényeinek 99,44%-át a belgiumi székhelyű KBC Csoportnak értékesítette (OTP Bank, 2020).

6.ábra: Szlovák-magyar egymás között kihelyezett FDI állomány értékváltozása 2008 és 2020 között, millió euróban kifejezve (Adatok forrása: MNB, 2022).

Szlovák részről ugyancsak számos akvizíció történt, amelyek nagyrészt 2010-ig zajlottak le. A Minerfin (nyersanyag gyártás), a Matador (járműalkatrész), a Holcim Slovensko (cement, kavics és beton gyártás), az I.D.C. Hungary (édesipar), a Zapa Beton Kft. (betongyártás), valamint a J&T (ingatlanfejlesztési társaság) is többek között megtalálható a magyar piacon.

A kétoldalú kapcsolatok fejlesztése és a gazdasági együttműködések fokozása céljából került meghirdetésre a Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program, amely első körben 2007 és 2013 között biztosított pályázati lehetőségeket (HU-SK, 2013). A program időszakában összesen 207 millió eurónyi támogatást vehettek igénybe a sikeres pályázók, amely a legnagyobb keretösszegnek bizonyult a többi, szomszédos országgal folytatott hasonló együttműködések közül (Hakszer, 2017). A nyolc magyar és öt szlovák megyére kiterjedő programban összesen 12 beavatkozási területre kiterjedő pályázati tematika került kitűzésre, amely ugyan többnek bizonyult a korábban meghatározott EU-s irányoknál, mégis sikerült viszonylag magas hatékonyságot fenntartani (Hakszer, 2017).

A szlovák függetlenségtől datálható magyar-szlovák kapcsolatok alakulása nem alakult olyan kedvezően, mint más, szomszédos országokkal folytatott külpolitikánk. A bilaterális viszonyt beárnyékolták a történelmi és politikai előzmények, amely ezáltal nem tudott megfelelően továbblépni és fejlődni, megrekesztve ezáltal a közös együttműködések lehetőségét. A gazdasági kapcsolatok ugyan nem tükrözték mindezeket a visszásságokat, de a Visegrádi Négyek csoportban és a diplomáciai életben gyakran okoztak feszültséget a nézeteltérések.

 Válság után, euróövezetben – így alakult a szlovák gazdaság helyzete 2010-től

A 2008-as gazdasági világválságot követően Szlovákiában kevésbé jelentkezett akkora visszaesés, mint a legtöbb európai országban. A régió országai közül itt, valamint Csehországban sikerült GDP arányosan 50% alatt tartani a bruttó államadósság mértékét (IMF, 2023).

7.ábra: A GDP arányos bruttó államadósság értékének változása a régió egyes országaiban 2009-ben és 2010-ben, százalékban kifejezve (Adatok forrása: IMF, 2023).

A válságot követő években megnőtt az állam által kivetett adóterhek mennyisége, amelyek egy része a pénzintézetek, más része pedig a közműszolgáltatókat érintette. Bevezetésre került a természetes személyek progresszív adóztatása, valamint mérséklésre került az állami juttatások és közalkalmazotti bérek mértéke is (Nagy, 2015). Értékesítésre kerültek az állami olajtartalékok is, amelyek ugyan további bevételhez juttatták a központi büdzsét, viszont ez csak a 2013-as év bevételi forrásait tudta növelni (Nagy, 2015).

A 2010-ben hivatalba lépő Radičová-kormány egyik legfontosabb politikai célkitűzése a költségvetési fegyelem megerősítése, az államadósság csökkentése, valamint a munkanélküliség visszaszorítása volt (Végh, 2012). A munkanélküliségi adatok valóban komoly aggodalomra adtak okot. Míg 2009-ben Magyarországon 9,7%, Lengyelországban 8,5%, Csehországban 6,7% volt a ráta, addig Szlovákiában 12,1%, majd egy évvel később 14,4%-ra emelkedett az arány (IMF, 2023). Szlovákia esetében már a korábbi fejezetekben is láthattuk, hogy hagyományosan magasak a munkanélküliségi adatok, ami főként a munkaerőpiac rugalmatlansága, valamint a munkavállalók alacsony mobilitási hajlandóságára vezethető vissza. A jelzett időszakban kevésbé volt elterjedt a vállalkozói szemlélet, valamint a részmunkaidős állás vállalása, így mindezekre is megoldást kellett találnia a válságot követő kormányoknak. Annak érdekében, hogy csökkentsék a munkanélküliséget és növeljék a vállalkozók számát, a kormány a krízis éveiben 2,75%-kal csökkentette az önfoglalkoztatók járulékterheit, ami bővítette az egyéni vállalkozók mennyiségét (Végh, 2012). A válságkezelő intézkedések között szerepelt továbbá a termelés ösztönzés, amit az országban működő külföldi vállalatok segítségével valósított meg az állam. A főként kedvezményes gépjármű cserére vonatkozó akciók révén, 2009. IV. negyedévében 18,4%-kal növekedett az autóeladások mértéke az előző év azonos időszakához viszonyítva (Végh, 2012).

A válság második hulláma 2012/2013-ban érte el a szlovák gazdaságot, mindazonáltal a lassuló GDP növekedési ütem még így is kedvezőbb tudott maradni, mint az Európa Uniós átlagé (UNCTAD, 2023).

8.ábra: Egyes gazdasági mutatók változása Szlovákiában 2010 és 2022 között, százalékban kifejezve (Adatok forrása: UNCTAD, 2023).

Szlovákia a korábban megfogalmazott export-vezérelt gazdaságpolitika révén a második krízis hullám során is kisebb mértékű visszaesést szenvedett el, mint az európai országok többsége. 2013-ban a teljes szlovák export 26%-át az autógyártók állították elő, egy évvel korábban pedig közel 4,5 milliárd euróval járultak hozzá a külkereskedelmi mérleg szufficitjéhez (Nagy, 2015).

9.ábra: A szlovák külkereskedelem értékének változása 2010 és 2021 között, millió USD-ben kifejezve (Adatok forrása: UNCTAD, 2023).

A szlovák külkereskedelmi adatok 2010-től 2014-ig folyamatos növekedést mutatnak, ekkor azonban egy újabb visszaesés indult, ami két éven keresztül visszavetette mind az import, mind az export értékét. Ez a csökkenés betudható a 2014-ben kibontakozó Krími eseményeknek, valamint az emiatt hozott szankcióknak. Az Oroszországgal folytatott teljes külkereskedelme a 2014-es 8 770 millió USD értékről, 2015-ben 5 780 millió USD-re csökkent, majd 2016-ra 5 010 millió USD-t tett ki (OEC World, 2023). Szlovákia főként energiahordozókat, kőolajat, üzemanyagot importált Oroszországból, exportjában pedig főleg járművek és elektronikai berendezések szerepeltek (OEC World, 2023).  A 2020-as külkereskedelmi csökkenés a COVID-19 miatti fogyasztás visszaesésnek köszönhető, egy évvel később azonban már rekord magas értékre ugrott mind az export, mind az import értéke.

A felzárkózás és a gazdasági növekedés kettős hatással van Szlovákiára. Egyrészt kedvező lehetőségeket teremtett az ország fejlesztéséhez, valamint annak régióbeli előrejutásához. Másrészt a termelékenység növekedése fokozatos romlást jelez, ami főként a gyártási- és nem pénzügyi szektorokban figyelhető meg (OECD, 2022). Mindez olyan előrejelzésekre ad okot, amelyek alapján a jelenlegi versenyképesség romlása és a gazdasági modell kifulladása vetíthető előre.

Az FDI áramlás a válság második hullámát követő években csak lassan tudott ismét növekvő értéket felvenni. 2013-ban és 2014-ben is inkább a tőkekivonás volt jellemző az országban, ezután azonban egészen 2020-ig kedvező tendencia volt megfigyelhető a tőkeáramlásban (UNCTAD, 2023).

10.ábra: Az FDI áramlás értékének változása Szlovákiában 2010 és 2021 között, millió USD-ben kifejezve (Adatok forrása: UNCTAD, 2023).

A tőkeexportáló országok nem sok változást mutatnak 2010 után sem. A lista elején Németország, Ausztria, az Egyesült Királyság, Franciaország és Hollandia áll, valamint Dél-Korea is egyre inkább potenciális termelési helyszínnek tekinti Szlovákiát (NBS, 2023). 2013 és 2020 között élénkülést mutat a szlovák tőke-export mértéke is. Az eddigi legnagyobb összegű tőkekihelyezés 2017-ben valósult meg, 1 325 millió USD értékben (UNCTAD, 2023). A tőkekihelyezés jelentős része – 1 148 millió USD – Csehországban lett elhelyezve, a fennmaradó összeg pedig egyéb európai és ázsiai országokban került befektetésre (OECD, 2019).

Az FDI áramlás szempontjából továbbra is nagy jelentősége van az autógyártással foglalkozó társaságok térnyerésének Szlovákiában. A három nagy gyár mellett (Volkswagen, KIA, PSA) 2015-ben a Jaguar Land Rover, valamint 2026-tól a Volvo is csatlakozik. 2019-ben a négy már gyártó társaság 1,15 millió gépkocsit gyártott Szlovákiában, ezáltal az ország hatodik éve vezette ekkor a világ autógyártási listáját (ITA, 2020). Az ágazat nem csak a külkereskedelemre (exportjának 46,6%-át tette ki 2019-ben), hanem a GDP-re is kedvezően hat: 2019-ben a bruttó hazai termék 13,9%-a ehhez az ágazathoz kötődött (ITA, 2020). Emellett az ipari termelés csaknem felét, 49,5%-át biztosították az autógyártó társaságok.

2019-ben immár egy évtizede használta Szlovákia az Európai Unió közös valutáját, így ez az évforduló jó okot szolgáltatott ahhoz, hogy mérleget vonjanak a szakértők az eddigi tapasztalatokból. Abban a témát vizsgálók jelentős része egyetértett, hogy Szlovákia a legjobb pillanatban vezette be az eurót, 2009 után, a válság hatásaival már nehezebben tudta volna csak teljesíteni a Maastrichti kritériumokat, amelyeket időközben szigorítottak is. Az infláció a pénzváltás és a válság hatására sem emelkedett jelentős mértékűre (lásd 7. ábra), a költségvetési fegyelmet egyszerűbben tudták az euró segítségével kordában tartani, emellett pedig a főleg exportra termelő külföldi vállatok kereskedelme is egyszerűsödött. A tranzakciós költségek megszűntek, eltűnt az árfolyamkockázat, a gazdasági szereplők kedvezőbb feltételekkel juthattak hitelhez (Gál, 2008). A tőkeáramlás növekedése folytán nőtt az export mértéke, ezáltal a termelés, valamint közvetetten hatott mindez a munkanélküliség visszaesésére is (2009-ben 12,1% volt, 2019-re 5,7%-ra sikerült redukálni). Negatívumként jelenik meg, hogy a régióban egyedüliként vezette be az eurót, így a visegrádi országokkal és a szélesebb kelet-európai térséggel folytatott kereskedelmében továbbra is fennmaradnak a már felsorolt költséget jelentő tényezők. Emellett azt is érdemes figyelemmel kísérni, hogy a gazdasági növekedés az euró bevezetését követően már nem tudott olyan kedvező pályára állni, mint 2009 előtt. Ennek okaként felróható a gazdasági válság begyűrűzése és több hullámban való visszatérése, valamint a 2014-től kialakuló orosz-ukrán háborús konfliktus is. Összehasonlítva más régióbeli országokkal, például Szlovéniával, kijelenthető, hogy Szlovákiában az euró bevezetése nem hozott hosszú távon akkora áttörést, mint a szlovén gazdaságban. Mindazonáltal számos szempontból pozitívan hatott a válság utáni helyreállításra a közös pénz használata itt is. A monetáris politika feladása sok esetben negatívumként jelenhet meg, Szlovákia esetében azonban kijelenthető, hogy az euró bevezetése előtt a monetáris autonómia szerepe inkább formális volt (Bod & Pócsik & Neszmélyi, 2020).

A 2020-as koronavírus járvány, valamint a két évvel később kibontakozó orosz-ukrán háború ugyancsak nyomot hagyott a szlovák gazdaságon. A pandémia első évében 3,37%-os volt a reál GDP visszaesése, amit egy évvel később korrigált a gazdaság, viszont a 2022-es események visszavetették a korábbi lendületet (lásd, 7. ábra). A járvány miatti krízisben inkább a turizmus és az egyes exportra termelő ágazatok sérültek, míg a tavalyi évben az energiaválság okozott nehézségeket a szlovák gazdaság számára. Szlovákiában a villamosenergia termelés jelentős része belföldön történik, mindazonáltal a termelést végző vállalatok többsége külföldi eredetű, jellemzően cseh, francia, amerikai. Állami kézben hozzávetőlegesen a villamosenergia termelés 10%-a van (Németh, 2022). Jelentősen hatottak a szlovák gazdaságra az Oroszországgal szemben foganatosított energiaimportra kiterjedő szankciók is. Ugyan 2014 óta folyamatosan csökkent az innen vásárolt földgáz és kőolaj mennyisége, mégis az ország földgáz szükségleteinek 87%-a, kőolajszükségleteinek pedig 2/3-a érkezett Oroszországból. Emiatt a szlovák kormány, ahogyan a magyar és a cseh vezetés is, elutasították azt a szankcióscsomagot, amely a vezetékes kőolaj importjának tilalmára vonatkozott (Kaszás, 2022). Szlovákia jelenleg diverzifikálni próbálja az energiaszükségleteit, főleg a földgáz beszerzését. Elsősorban a Lengyelországgal összekötő interkonnektor vezetéken keresztül érkezhet északi szomszédunkhoz LNG, vagyis cseppfolyósított földgáz. Jelentősek az energiabiztonság szempontjából a belföldi fejlesztések is, amelyek egyaránt kiterjednek a megújuló és az atomenergetikai forrásokra (Kaszás, 2022).

Javuló viszonyok – a magyar-szlovák kapcsolatok 2010-től

Az 1993-2010-ig tartó időszak során a szlovák-magyar kapcsolatok több mélypontot is megéltek. Ezek jelentős részét a Szlovákiában jelen lévő nacionalista, soviniszta felhangok táplálták, amelyek nem ritkán a vezető politikai körökben is megjelentek. Fontos látnunk azt is, hogy a magyar-szlovák ellentét számos történelmi motívummal is terhelt, amelyben sokszor a szlovákok éreztek egyfajta „fenyegetettséget” a magyarok részéről. Ezáltal nem jelenthető ki abszolút módon, hogy kizárólag a politika és a politikai szereplők közötti megfelelő diskurzus hiánya okozza a nézeteltéréseket.

A 2010 utáni magyar-szlovák kapcsolatok egyik meghatározó eleme a felvidéki magyarok kettős állampolgárságának kérdése. A Magyar-Szlovák Kisebbségi Vegyes Bizottság ülésein jóformán minden alkalommal felmerült a kérdés rendezése, mindazonáltal érdemi változás az ügyben nem történt. Szintén gyakori volt a téma felvetése a magas szintű találkozók során, többek között 2012 júniusában, amikor Martonyi János külügyminiszter találkozott Miroslav Lajcák szlovák külügyminiszterrel. A magyar fél kiemelte, hogy lényegesen jobbak voltak ekkor a kétoldalú kapcsolatok Magyarország és Szlovákia között, mint néhány évvel korábban, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy az állampolgársági kérdés miatt nem szabad, hogy a két ország között feszültség alakuljon ki, valamint, hogy az hátrányosan érintse a felvidéki magyarokat (Külügyminisztérium, 2012). A szlovák külügyminiszter a találkozó során ismertette, hogy a jövőben tervezik módosítani az állampolgársági törvényt, ami némi reményre adott okot a felvidéki magyarok számára is. A későbbi törvénymódosítás azonban egyáltalán nem változtatta meg a felvidéki magyar kisebbség kettős állampolgárságra vonatkozó lehetőségeit, továbbra is elveszíti szlovák állampolgárságát az, aki magyar állampolgárságot is szerez (Varga, 2022). Ugyancsak nem sikerült előrelépést tenni az államnyelvtörvény és a kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó törvény kapcsán sem.

2013-ban ismét Robert Fico került Szlovákia miniszterelnöki hivatalába, mindez pedig kedvezően hatott a magyar-szlovák kapcsolatok alakulására is. 2013 júliusában Budapesten tartott széleskörű egyeztetést Orbán Viktor szlovák kollégájával, amely során számos kétoldalú gazdaságélénkítő, infrastrukturális, kereskedelmi és energetikai fejlesztésben állapodtak meg (Gazdag, 2014). Gazdaságdiplomáciai szempontból jelentős együttműködések indultak Budapest és Pozsony között szintén ebben a periódusban. 2013 novemberében Szíjjártó Péter külgazdasági- és külügyminiszter Pozsonyban találkozott Dušan Petrík szlovák gazdasági államtitkárral. A tárgyalás során megállapodás született a felek között energetikai, autóipari területeken, valamint a határátkelőhelyek számának bővítéséről is (Felvidék.ma, 2013). Emellett napirendre került, hogy 2014-ben próbaüzembe helyezik a magyar-szlovák gázvezetékrendszert összekötő interkonnektort, ezáltal pedig 2015-től a kereskedelmi forgalom is elindulhat a vezetéken keresztül (Felvidék.ma, 2013). A bilaterális kapcsolatok pozitív fejlődését jelezte, hogy 2014 őszén elsőként a pozsonyi nagykövetségen nyitott meg Magyarország Üzleti Központot. A magyar és szlovák kis- és középvállalkozások együttműködésének fokozása mellett, az érdeklődők szakmai segítséget kaphatnak a nagykövetség külgazdasági munkatársaitól, valamint ügyintézések, tárgyalások, találkozók lebonyolítására is igénybe vehetik a Központot (Pogány, 2014).

11.ábra: A magyar-szlovák egymás közötti termékexport értékének változása 2010 és 2021 között, millió USD-ben kifejezve (Adatok forrása: OEC World, 2023).

A kétoldalú külkereskedelemben 2010 után is folyamatos maradt a bővülés, bár a korábbi, 2008-as szintet sokáig nem sikerült újra elérni. A magyar aktívum egészen 2011-ig volt meghatározó, ekkor kezdődött el egy megváltozott tendencia és került többségbe a hazánkba érkező szlovák export-termékek mennyisége (OEC World, 2023). Mindez 2014-ig tartott, ekkor egyfajta kiegyenlítődés volt érzékelhető két éven keresztül, majd 2017-től visszaállt a korábbi, szlovák aktívumot jelző trend. A termékszerkezetben nem történt az utóbbi bő egy évtized során sem változás. Magyarország továbbra is főként elektronikai és műszaki berendezéseket, járműveket, alkatrészeket, vegyipari és nyersanyag termékeket szállít Szlovákiába (OEC World, 2023). Szlovákiából felénk elektromos áram és finomított kőolaj, elektronikai és műszaki berendezések, alkatrészek, járművek és nyersanyagok érkeznek (OEC World, 2023). Kisebb mértékben faipari és élelmiszeripari termékeket is beszerzünk északi szomszédunktól.

A tőkeáramlás vonatkozásában (lásd, 5. ábra) 2016-ig a magyar tőke-export volt a meghatározó, ekkor azonban a tőkeáramlás mértéke jelentősen visszaesett, egyfajta menekülés kezdődött a Szlovákiában befektetők részéről. Az eset nem volt egyedi, a teljes beáramló külföldi tőke-befektetés értéke visszaesést mutat a 2013-2016 közötti években Szlovákiában (lásd, 9. ábra, valamint Réti, 2016). 2017-től élénkülni kezdett a hazánkba érkező szlovák tőkeállomány értéke, 2020-ban a szlovák FDI állomány mértéke Magyarországon elérte a 176,9 millió eurót (MNB, 2022).

2018-tól rendszeresen meghirdetésre került a magyar kormány részéről a Felvidéken is az a gazdaságfejlesztési program, amely a szomszédos országokban a magyar kisebbség fennmaradását, szülőföldön való boldogulását biztosítja. A Baross Gábor Terv részeként kiírt pályázatokba főként felvidéki mezőgazdaságban dolgozó gazdák vehetnek részt. Az évente meghirdetésre kerülő program révén az itt dolgozó termelők olyan eszközöket vásárolhatnak, amelyekkel tovább fejleszthetik vállalkozásukat, növelhetik gazdaságuk hatékonyságát, színvonalát. A pályázati anyagok összeállításában mind a program falugazdászai, mind pedig a Szlovákiai Agrárkamara segítséget nyújtott a gazdáknak (Ollári, 2021).

2020-ban Igor Matovič választási kampányában nagy hangsúlyt helyezett a felvidéki magyar kisebbségre, valamint az őket ért addigi jogfosztásokra. Mindazon tények ellenére, hogy korábban több alkalommal is szavazatát adta a kisebbségekkel szemben hozott törvények elfogadásakor, a 2020-as kampány során Matovič látványosan, egyfajta bocsánatkérő üzeneteket kezdett megfogalmazni a felvidéki magyarság irányába. Többek között ígéretet tett a kettős állampolgárság tiltását szolgáló törvény eltörlésére, a szlovák-magyar viszony végleges, békés rendezésére (Matyi, 2020). Az elhangzott üzenetek után nem volt meglepő, hogy sokan a magyar kisebbség soraiból kifejtették támogatásukat a szlovák politikus mellett, aki győzelemre jutását követően egy évig vezette Szlovákiát miniszterelnökként. Ez alatt az időszak alatt azonban a hozzá fűzött remények legtöbbje nem valósult meg, az állampolgársági törvényt nem módosították kedvezően és nem is törölték el, a felvidéki magyarok jogérvényesítési lehetőségei pedig ugyancsak nem változtak.

A koronavírus járvány miatti korlátozások hatására 2020-ban és 2021-ben lecsökkent a kétoldalú egyeztetések intenzitása, mindazonáltal ez nem okozott visszaesést az addig elért eredményekben. Az orosz-ukrán háború eszkalálódása miatt ugyan nem minden esetben egyezett a felmerülő kérdések kapcsán Budapest és Pozsony álláspontja, mindazonáltal a legtöbb esetben sikerült konszenzusra jutniuk. A legnagyobb eltérést jelenleg a békéhez való, illetve az ehhez vezető út eltérő meglátása adja a két ország között. Mindez azonban nincsen hatással a már meglévő és a folyamatban lévő egyeztetésekre és együttműködésekre Magyarország és Szlovákia között.

2022 decemberében Szíjjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Pozsonyban egyeztetett Rastislav Kácer szlovák külügyminiszterrel. A tárgyalás során a diplomáciai vezetők hangsúlyozták a mára stabilnak tekinthető magyar-szlovák kapcsolatok kiépítését, amely nem csak jószomszédi, de gazdasági, energetikai és biztonságpolitikai szempontok miatt is kiemelt helyen áll (Kormány.hu, 2022).

Magyarország és Szlovákia viszonyát hosszú évtizedeken át meghatározták egyes múltbéli események, amelyek a bilaterális kapcsolatok fejlődési lehetőségét is visszavetették. A szlovák oldalon megjelenő erőteljes nacionalista felhangok, valamint a magyar részről nem mindig megfelelően kezelt üzenetek tovább nehezítették a kapcsolatok rendezését. A 2010 utáni magyar-szlovák kontaktusra kedvezően hatott, hogy számos gazdasági, kereskedelmi és energetikai együttműködés is napvilágot látott. Jelenleg az egyik leginkább ingoványos területet az orosz-ukrán háború miatti eltérő retorika szolgáltatja, valamint a kettős állampolgársági törvény szlovák alkalmazása. Míg Magyarország a kizárólagos béke mellett áll ki, addig Szlovákia is hasonlóan a béke pártján áll, viszont más módon támogatja az ukrán szuverenitás kivívását. A fegyverszállítmányok, katonai kiképzések, valamint egyéb, akár a háborút elhúzó intézkedések miatt ma ez adja a leginkább eltérő álláspontot a két ország között.

Konklúzió

Szlovákia függetlenné válásakor a gazdasági nehézségek mellett az ország társadalmának széttagoltságával is meg kellett küzdenie. A gazdasági felzárkózás viszonylag gyorsan végbemehetett, rövid idő alatt az Európai Unió egyik legjobban teljesítő kelet-közép-európai állama lett, ennek köszönhetően pedig nem csak az EU, hanem az eurózóna tagjává is vált. Mindez meghozta számára azt a gazdasági függetlenséget, amelyet a Csehszlovák éra alatt nem tudott megvalósítani. Mára, a térség egyik dinamikusan fejlődő országaként élen jár a gazdaság bővítésében, ugyanakkor számos akadállyal még mostanra sem tudott megbirkózni. Az ország legnagyobb része még mindig küzd a magas munkanélküliséggel, emiatt pedig a leszakadással, ami hosszú távon számos negatív következménnyel járhat. Az idősödés itt is, akárcsak Európa valamennyi országában jelen van, mégsem fordítanak rá a kormányok kellő figyelmet. A szomszédos országokkal kedvező külpolitikát folytat, mindazonáltal az országban élő kisebbségek, főként a felvidéki magyarság helyzete, évek óta stagnáló képet fest. Helyzetük ugyan nem romlott, viszont messze van az elvárható, európai szintű jogérvényesítési lehetőségektől, amely pedig a szlovák belpolitikára is kedvezőtlen benyomást helyez.

Magyarország és Szlovákia viszonyát elsősorban a felvidéki magyarság helyzete határozza meg. A bilaterális kapcsolatok alakulása nagy mértékben ki vannak téve ennek a területnek, ugyanakkor az elmúlt több, mint egy évtized során sikerült olyan szintű párbeszédet kialakítani Pozsonnyal, ami lehetőséget teremt a viták békés rendezésére. Gyakori ma is, hogy a diplomáciai vezetők között egy-egy félreértés okoz kisebb-nagyobb szóváltást, ezeket azonban a legtöbb esetben sikerül tisztázni, valamint közel sem olyan mélységűek, mint a 2000 és 2010 között kialakultak. Köszönhetően a szlovák kormányok ésszerű hozzáállásának sikerült az elmúlt tíz év során a felvidéki magyarok elleni atrocitásokat is visszafogni, ami hosszú távon is előnyösen javítja a magyar-szlovák kapcsolatok alakulását.

Felhasznált források

Ábrahám Barna (2015): Szlovák sajtó és kormányzati sajtópolitika a nagy háború évei alatt. In: Történelmi Szemle, 04:565-582.  https://www.ceeol.com/search/viewpdf?id=725869 Letöltve: 2023.08.01.

Árendás Csaba & Dudás Tamás PhD & Illés Gábor & Szinek Kénesy Marianna (2006): A 19% egy éve – A szlovák adóreform 2004-ben. In: Polgári Szemle, 2006. február – 2. évfolyam, 2. szám. https://polgariszemle.hu/archivum/19-2006-februar-2-evfolyam-2-szam/79-a-19-egy-eve-a-szlovak-adoreform-2004-ben?tmpl=component&print=1 Letöltve: 2023.08.14.

Bod Péter Ákos & Pócsik Orsolya & Neszmélyi György Iván (2020): Az euró és a szlovák gazdaság. In: Közgazdasági Szemle, 67 (4). pp.321-351. http://real.mtak.hu/107927/ Letöltve: 2023.08.01.

Csernus-Lukács Szilveszter (2020): Nemzetek vagy nemzetiségek? Törvények és törvénytervezetek a nemzetiségi egyenjogúságról az 1860-as években. In: Erdélyi Jogélet, 2:3-25. https://www.ceeol.com/search/viewpdf?id=934931 Letöltve: 2023.08.01.

European Commission (2000): Portrait of the Regions. Volume 7 – Slovakia. Statistical Office of the European Communities.  https://ec.europa.eu/eurostat/documents/3217494/5629366/CA-17-98-273-EN.PDF.pdf/d77778f7-ef6c-4478-aeea-17e6e064e784?t=1414770344000 Letöltve: 2023.08.01.

Fábián Attila szerk. (2011): Alkalmazott strukturális politikák Közép-Európában (2000-2013). Nyugat-Magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron. pp.245-287.

Felvidék.ma (2013): Pozsonyban ülésezett a magyar-szlovák gazdasági vegyesbizottság. https://felvidek.ma/2013/10/pozsonyban-ulesezett-a-magyar-szlovak-gazdasagi-vegyesbizottsag/ Letöltve: 2023.08.01.

Szerkesztette: Gazdag Ferenc (2014): A magyar külpolitika 1989-2014. Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Nemzetközi Intézet. pp. 114., 128-130., 152., 169., 204., 238.

Gál Zsolt (2008): Az euró bevezetése Szlovákiában – előzmények, előnyök és rizikók. In: Az Elemző – Közép- és kelet-európai politikai és gazdasági szemle. 02:57-86. https://www.ceeol.com/search/article-detail?id=57882 Letöltve: 2023.08.01.

Grosz András & Tilinger Attila (2008): A gazdasági szereplők határon átnyúló tevékenysége. In: Tér és Társadalom, 22. évfolyam, 3. szám. pp.81-96. https://tet.rkk.hu/index.php/TeT/article/view/1186 Letöltve: 2023.08.01.

Hakszer Richárd (2017): A 2007-2013-as Magyarország – Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program regionális aspektusai, megvalósításának tapasztalatai. In: Tér és Társadalom, 31. évfolyam, 1. szám, pp.107-122. doi:10.17649/TET.31.1.2791

Hamberger Judit (2007): A magyar kisebbségi jogi politikai helyzete Szlovákiában 1989 novembere után. In: Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Szerkesztette: Bárdi Nándor & Fedinec Csilla & Szarka László. Gondolat Kiadó – MTA Kisebbségkutató Intézet, Budapest, 2008.  http://real.mtak.hu/14146/1/tankonyv2008.pdf Letöltve: 2023. 08.01.

Hamberger Judit (2004): A magyar-szlovák viszony esélyei az MKP kormányzati helyzetének tükrében. In: Külügyi Szemle, 2004. tavasz-nyár. pp.28-45. https://kki.hu/assets/upload/Kulugyi_Szemle_2004_01_A_magyar-szlovek_viszony_.pdf Letöltve: 2023.08.01.

Holec, Roman (2019): Szlovákia a Csehszlovák Köztársasában. In: REGIO, 27. évfolyam, 2. szám. pp.270-288. DOI: 10.17355/rkkpt.v27i2.268

HU-SK (2013): Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013. http://www.husk-cbc.eu/ Letöltve: 2023. 08.01.

IMF (2023): Slovak Republic – Country Information. https://www.imf.org/en/Countries/SVK Letöltve: 2023.08.01.

ITA (2020): International Trade Administration – Slovakia Automotive Market 2020. https://www.trade.gov/market-intelligence/slovakia-automotive-market-2020 Letöltve: 2023. 08.14.

Kaszás Gábor (2022): Energiaválság: a szomszédban államosíthatják az áramszolgáltatókat.  https://index.hu/gazdasag/2022/10/11/rezsicsokkentes-allamositas-aramszolgaltatok-szlovakia-energiaellatas/ Letöltve: 2023.08.01.

Kollai István (2019): Elszegényítő központi régiók? A területi egyenlőtlenség lehetséges mozgatórugói Szlovákiában. In: Közgazdasági Szemle, LXVI. évfolyam, 2019. november. pp.1125-1144. erkesztőségünkbe. DOI: http://dx.doi.org/10.18414/KSZ.2019.11.1125

Kovács Ervin (2000): Regionális tagozódás Szlovákiában. In: Tér és Társadalom, 14. évfolyam, 2-3- szám. pp.239-244. http://real.mtak.hu/113541/1/EPA02251_Ter_es_tarsadalom1180.pdf Letöltve: 2023.08.01.

Kormány (2022): Mindkét fél sokat profitál Magyaroroszág és Szlovákia együttműködéséből. https://kormany.hu/hirek/mindket-fel-sokat-profital-magyarorszag-es-szlovakia-egyuttmukodesebol Letöltve: 2023.08.01.

KVB ülései (2019): A Magyar-Szlovák Kisebbségi Vegyes Bizottság jegyzőkönyvei.  https://kisebbsegkutato.tk.hu/adatbazis/a-magyar-szlovak-kisebbsegi-vegyes-bizottsag-jegyzokonyvei Letöltve: 2023.08.01.

Külügyminisztérium (2014): A magyar-szlovák kapcsolatok jobbak, mint amilyennek tűnhetnek. https://2010-2014.kormany.hu/hu/kulugyminiszterium/hirek/a-magyar-szlovak-kapcsolatok-jobbak-mint-amilyennek-tunhetnek Letöltve: 2023.08.01.

Magyar-Szlovák Alapszerződés (1995): Szerződés a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről. https://bgazrt.hu/wp-content/uploads/2019/03/Alapszerzodesek_Magyar-szlov%C3%A1k-alapszerz%C5%91d%C3%A9s.pdf Letöltve: 2023.08.01.

Matyi Tamás (2020): Fordulóponton a magyar-szlovák kapcsolatok?  https://www.xxiszazadintezet.hu/forduloponton-a-magyar-szlovak-kapcsolatok/ Letöltve: 2023.08.01.

Morvay Endre (2010): Magyarország és Szlovákia: Munkaerőpiaci trendek és problémák. In: A Virtuális Intézet Közép-Európa Kutatására közleményei, (2) 1. pp.105.113.  http://acta.bibl.u-szeged.hu/30069/ Letöltve: 2023.08.01.

MNB (2022): Foreign Direct Investment statistics: https://hu-rmbbudapest.mnb.hu/statisztikak/fdi-statisztikak Letöltve: 2023.08.01.

Nagy László (2015): Az önálló szlovák jegybankpolitikától az eurozóna monetáris politikájáig. In: Fókusz: Megújuló jegybankpolitikák. 61. évfolyam, 1. szám. pp.50-64.

Németh Viktória (2022): Mit kell tudni az energiaválság által fenyegetett szlovákiai energetikai szektorról? https://www.oeconomus.hu/oecoglobus/%F0%9F%8C%8E-mit-kell-tudni-az-energiavalsag-altal-fenyegetett-szlovakiai-energetikai-szektorrol-oecoglobus/ Letöltve: 2023.08.01.

NBS – National Bank of Slovakia (2002): Foreign Direct Investment statistics: https://nbs.sk/en/statistics/balance-of-payments-statistics/foreign-direct-investment/

OEC World (2023): Slovakia – Country profile: https://oec.world/en/profile/country/svk Letöltve: 2023.08.01.

OECD (2019): OECD International Direct Investment Statistics – Slovak Republic. https://read.oecd-ilibrary.org/finance-and-investment/oecd-international-direct-investment-statistics-2019_g2g9fb42-en#page265 Letöltve: 2023.08.01.

OECD (2022): Enhacing the Slovak National Productivity Board’s set-up and analytical capacity. https://www.oecd.org/economy/surveys/enhancing-slovak-national-productivity-board-set-up-and-analytical-capacity.pdf  pp.30. Letöltve: 2023.08.14.

Ollári Adrianna (2021): Sikeres a gazdaságfejlesztési program a Felvidéken. https://hatartalangazda.kormany.hu/sikeres-a-gazdasagfejlesztesi-program-a-felvideken Letöltve: 2023.08.01.

OTP Bank: https://www.otpbank.hu/portal/hu/Hirek/Szlovakiai_leanybank_ertekesites_lezarult Letöltve: 2023.08.01.

Peter Pažitný & Karol Morvay-Simona Ondriašová & Jaroslav Kling (2004): A déli régiók teljesítőképessége. In: Szerkesztette: Fazekas József & Hunčík Péter: Magyarok Szlovákiában (1989-2004). Fórum Kisebbségi Intézet, Somorja – Dunaszerdahely. pp.295-344.

Poláčková, Zuzana (2021): A magyar-szlovák kapcsolatok változásai a XX. században. In: Fórum Társadalomtudományi Szemle, 4:111-134. https://www.ceeol.com/search/article-detail?id=995673 Letöltve: 2023.08.01.

Pogány Erzsébet (2014): Üzleti központ létesült a pozsonyi magyar nagykövetségen.  https://felvidek.ma/2014/10/uzleti-kozpont-letesult-a-pozsonyi-magyar-nagykovetsegen/ Letöltve: 2023.08.01.

Réti Tamás (2016): Határrégiók, befektetések, növekedési esélyek Kelet-Közép-Európában. In: Társadalomföldrajzi kihívások és adekvát válaszlehetőségek a XXI. században Kelet-Közép-Európában. II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász, pp.409-415.  http://real.mtak.hu/80948/1/RT.pdf Letöltve: 2023.08.01.

Renner, Hans (1989): A history of Czechoslovakia since 1945. Routledge print, London.

Sipos Sándor (1993): Az emberiség rövid története. Pedellus Tankönyvkiadó, 1994.

Steinhübel, Ján (2021): The Nitrian Principality: The Beginnings of Medieval Slovakia. East Central and Eastern Europe in the Middle Ages, 450-1450, Volume 68. pp.197-255.

Simon Attila (2021): Szlovákia története. Selye János Egyetem, Komárom. pp.87-112. https://pf.ujs.sk/documents/books/04_2021_Simon_Szlov%C3%A1kia_tortenete_NYOMDAKESZ.pdf Letöltve: 2023.08.01.

The World Bank (2022): Trade openness country rankings. https://www.theglobaleconomy.com/rankings/trade_openness/European-union/ Letöltve: 2023. 08.14.

UNCTAD – GDP data – Slovakia: https://unctadstat.unctad.org/wds/TableViewer/tableView.aspx Letöltve: 2023.08.01.

UNCTAD – Foreign trade – Slovakia: https://unctadstat.unctad.org/wds/TableViewer/tableView.aspx Letöltve: 2023.08.01.

UNCTAD – FDI – Slovakia: https://unctadstat.unctad.org/wds/TableViewer/tableView.aspx Letöltve: 2023.08.01.

Varga Csilla (2022): A szlovák parlament megszavazta a kettős állampolgárságról szóló törvényt. https://www.ludovika.hu/blogok/ot-perc-europa-blog/2022/02/21/a-szlovak-parlament-megszavazta-a-kettos-allampolgarsagrol-szolo-torvenyt/ Letöltve: 2023.08.01.

Végh Marcell Zoltán (2012): Szlovákia – a legjobb felzárkózó a válságban. In: Válság és válságkezelés az Európai Unió kohéziós országaiban. 13. évfolyam, pp.98-105. http://acta.bibl.u-szeged.hu/57742/ Letöltve: 2023.08.01.

Elemző | Megjelent írások

Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.

Iratkozzon fel hírlevelünkre