„Hosszú távon olyan hátrányt szenvednénk, amit semmilyen gazdasági növekedés nem tud kompenzálni. Éhes gyomorral autót sem jó vezetni!” – figyelmeztetett Nagy István a február 12-én idén először megrendezett Oeconomus Gazdasági Klubban, amelynek ezúttal a vitatott Mercosur-megállapodás, valamint a magyar gazdaság kilátásai voltak a témái. Az agrárminiszter felszólalásában amellett érvelt, hogy mindent meg kell tenni a szabadkereskedelmi megállapodás ellen, amely tönkretenné Európa önellátó élelmiszerellátását, egyben ellehetetlenítené a gazdákat. Elárulta azt is: van remény, egyre több országot győznek meg erről. A magyar gazdaság állapotáról Palóc André arra hívta fel a figyelmet, még a nehéz körülmények ellenére is emelkednek a bérek, egy fiatal akár egymillió forinttal is képes saját lakást venni, és folyamatosak az adócsökkentések, vállalatokat ösztönző programok. A Nemzetgazdasági Minisztérium szóvivője arra is rámutatott: az egy főre jutó GDP nem az egyetlen fontos mérőszám, a várható élettartam például Spanyolországban és Olaszországban a legmagasabb. „A piacot nem lehet úgy „pótolni”, hogy annak árát az európai gazdák fizetik meg” – figyelmeztetett felszólalásában Törcsi Péter is. Az Oeconomus elnöke kifejtette, a mítosz, hogy Magyarország az EU egyik legszegényebb országa lenne, egyszerűen nem állja meg a helyét. Az Oeconomus saját számításai is azt mutatják: a nehéz körülmények ellenére idén stabil, jelentős növekedés várható.
„Az Európai Unió több mint húsz éve,1994 óta dolgozik azon, hogy szabadkereskedelmi egyezményt hozzon létre az úgynevezett Mercosur-országokkal. Azóta nem sikerült. Akkor mégis mi viszi rá, hogy most ismét minden erejével azon fáradozzon, hogy tető alá hozza a megállapodást? Az, hogy az Unió gazdasága évek óta lényegében stagnál” – vezette fel Nagy István az Oeconomus Gazdasági Klubban beszédét. Az agrárminiszter sietett rámutatni: ez a válasz rossz. Ahelyett ugyanis, hogy a versenyképességet növelné, olyan szabadkereskedelmi egyezménybe és vámpolitikába menne bele, amellyel feláldoz egy másik ágazatot.
„Viszont az agrár- és élelmiszeripar nemcsak egy szakma, hanem egy életforma. Az egész európai kultúra azon alapszik, ahogy az ember elkezdte megművelni a földet. Ha ezt feladjuk, nincs hozzá visszatérés. Ki kell mondjuk nyíltan: ha egy kilogrammal több termék érkezik – például a dél-amerikai országokból – akkor mégis ki fog itt egy kilogrammal kevesebbet termelni?!” – vetette fel a tárcavezető.
Kritikus infrastruktúra
Emlékeztett arra, hogy az Európai Uniót mindig is az élelmiszerrel kapcsolatban lehetett megszorongatni. „Kritikus infrastruktúraként, más szóval nemzetbiztonsági jelentőségű ágazatként kell tekintenünk az agrár- és élelmiszeriparra! Különben az önellátás képességének utolsó bástyáját adja fel az Európai Unió. Lemondott az acélról, az energiáról… már csak az élelmiszer maradt” – figyelmeztetett.
Nagy István arra is felhívta a figyelmet, hogy az Európai Unió úgy kötné meg a megállapodásokat, hogy sutba dobják azokat biztonsági szabályozásokat, amelyek garantálták, hogy a termőföldtől az asztalig biztonságos élelmiszerhez jussunk. „Hol vannak a zöldek? Ki beszél az ökológiai lábnyomról? Mégis melyik az ártalmasabb, az európai réteken legelő tehenek metángáz böfögése, vagy a több százezer tonna üzemanyagot elpöfékelő teherhajók érkezése, az ezernyi kamion az utakon?” – mutatott rá a kétszínűségre.
Egy a sok közül
Az agrárminiszter emlékeztetett, hogy ráadásul a Mercosur-megállapodás csak egy dolog, több negatív hatás egyszerre adódik össze az európai agráriumban. Az egyik, hogy a 2027-től tervezett költségvetés 20 százalékkal csökkentené az ágazatra szánt pénzt, a különbözetet pedig Ukrajnának adnák.
„Ne felejtsük el az Ukrajnával kötött szabadkereskedelmi megállapodás hatásait sem. Három adat az ukrán mezőgazdaság méreteiről ékesen szemlélteti, mit szabadítunk magunkra:
- az európai szántóföldek harmada ott van,
- minden harmadik exportkilogramm búza ukrán eredetű,
- minden második üveg étolaj a világon ukrán napraforgóból származik” – sorolta.
Van remény
A tárcavezető figyelmeztetett annak veszélyeire, ha az élelmiszer politikai eszköz, ha abbahagyjuk a termelést, akkor kiszolgáltatjuk magunkat másnak, hogy pénzünkért kapunk-e élelmiszert, vagy sem. Elárulta, azért van remény, Magyarország jó úton van, hogy más országokat is meggyőzzön arról, hogy hátráljanak ki a Mercosur-megállapodásból.
„Hosszú távon olyan hátrányt szenvednénk, amit semmilyen gazdasági növekedés nem tud kompenzálni. Éhes gyomorral autót sem jó vezetni” – zárta szavait Nagy István.
Gazdasági kilátások
„Majdnem hárommillióan kerestek állást Németországban 2025-ben, ami 2013 óta a legmagasabb adat. Húsz éve nem látott csődhullám söpört végig az országon, csak tavaly 17500 vállalat húzta le a rólót. Hogy jó hírt is hozzak, a decemberi megrendelés-állomány 7 százalékkal nőtt, bár ebből még nehéz messzemenő következtetést levonni” – vont párhuzamot a német gazdaságtól ezer szállal függő magyar teljesítmény értékelésekor Palóc André az Oeconomus Gazdasági Klubban. A Nemzetgazdasági Minisztérium szóvivője szerint ennek tanulsága azonban valójában az, hogy nem lehet csak a németekre építeni, a valódi kérdés pedig nem az, mekkora lett a GDP-növekedés, hanem hogy miképpen reagálunk a fejleményekre?
Emelkedő bérek
„Egyszerre vádolnak minket választási osztogatással és csődközeli helyzettel, ami logikailag lehetetlen. A tények: a GDP-arányos államháztartási hiányunk az uniós átlag alatt, 74,6 százalék körül marad” – mutatott rá. Palóc André szerint a legfontosabb, hogy ilyen nehéz gazdasági helyzetben is nőttek a fizetések. „Gyakran vágják a fejünkhöz, hogy velünk a leggazdagabbak járnak jól. Ehhez képest csak ebben a ciklusban legalacsonyabb decilisben 25,5 százalékkal növekedtek a bérek. Arról nem is beszélve, hogy a minimálbér-emelkedés a negyedik legmagasabb az Európai Unióban” – cáfolta a vádakat.
Lakás egymillióból
A szóvivő szerint a gazdaság értékelésénél érdemes nemzetközi kitekintést is tenni, amihez példaként a fiatalok ingatlanvásárlási esélyeit hozta fel. „Spanyolországban 35 év alatt 25 százalékos a munkanélküliség. Ehhez képest ma Magyarországon a 25 év alattiak egymillió forint készpénzzel tudnak venni egy lakást. Gondoljunk bele: egymillió forint készpénz és négymillió forint nulla százalékos munkáshitel elég önerőnek, ötvenmillió pedig felvehető a három százalékos Otthon Starttal” – magyarázta. Elmondása szerint a közösségi médiában kapott hideget-meleget állítása miatt, de a hivatalos adatok azt bizonyítják, hogy múlt hétig 472 ember már pontosan így vett lakást.
Arra is rámutatott, a vállalkozásösztönző, adócsökkentő programok sikerei magukért beszélnek. Hiszen a Széchényi Kártya Program három százalékos hitelére már 1111 milliárd forintnyi igénylés érkezett be, több mint 12 ezer szerződést kötöttek meg, és 611 milliárdot már ki is fizettek. „12 ezer magyar vállalkozás állítja, hogy volt értelme a programnak” – mutatott rá.
Az élet nem csak GDP
A Mercosur-megállapodással kapcsolatban ő is azt hangsúlyozta, az is kérdés: meg tudjuk-e őrizni azt az életformát, amit a magyar agrárium jelent? „A várható élettartam Spanyolországban és Olaszországban a legmagasabb, pedig az egy főre jutó GDP koránt sem ott. Viszont, ha megkérdezzük, mit esznek, abból mennyi a feldolgozott, mennyi a helyben termelt… máshogy mutatnak az arányok. Az életet nem csak GDP-ben lehet mérni, hanem egészségesen eltöltött évek számában is” – hívta fel a figyelmet egy fontos tényezőre.
Mítoszrombolók
„Az Európai Bizottság azért rohant ennyire előre a Mercosur-megállapodás tető alá hozásával, mert az orosz-ukrán háborúra válaszként adott kudarcos szankciós politika miatt elvesztett piacokat pótolnák. Csakhogy nehéz úgy piacot pótolni, ha az az európai gazdák kárára történik” – figyelmeztetett az egyezmény negatív hatásaira nyitóbeszédében Törcsi Péter.
A rendezvény másik témájáról, Magyarország gazdasági teljesítményéről az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elnöke arra emlékeztetett, Európa rengeteget veszített gazdasági erejéből és versenyképességéből a sorozatos rossz döntések miatt. „Közben a választási kampányban egyes politikai erők megtévesztő adatokkal éppen egy olyan hamis mítoszt próbálnak építeni, hogy Magyarország az, amely Európai Unió egyik legszegényebb országává vált. Az Oeconomusnál küldetésünk, hogy ezt a hazugságot napi szinten cáfoljuk. Saját számításaink is azt bizonyítják a kedvezőtlen körülmények ellenére idén stabil, jelentős növekedésre számíthatunk” – hangsúlyozta.
Rossz emlékek
Gondi Mátyás, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány alelnöke a Mercosur-megállapodás kapcsán kifejtette, hogy alapvetően a piacszerzésről szól. Ezt illetően az EU vonatkozásában nekünk, magyaroknak van egy negatív tapasztalatunk, hiszen a 2004-es csatlakozásunk után az agrár- és élelmiszeriparunk komoly veszteségeket szenvedett – sőt, szinte lefejezték, hiszen a termelés ugyan megmaradt, de a feldolgozóipar nem maradt magyar kézben. Mint mondta, nem csoda hát, ha a Mercosur-megállapodást fenntartásokkal kezeljük. Az európai piacszerzést más koncepció alapján kellene megpróbálni, például a versenyképesség javítása révén. Az egyezménynek van továbbá egy szociokulturális vetülete: az EU mezőgazdasága meghatározza az általunk ismert és szeretett unió arcát.
Rámutatott, nagyjából 9 millió mezőgazdasági üzem van az EU-ban, melyeknek 90 százaléka családi gazdálkodás. Ezek a vállalkozások amellett, hogy megőrzik a biodiverzitást, fenntartják azt a társadalmi struktúrát, amit fontosnak tartunk – azaz megóvják, a vidéket az elnéptelenedéstől –, továbbá a belső fogyasztást is növelik, hiszen az általuk megtermelt jövedelmet jellemzően helyben költik el. „Mindezek fényében át kell gondolni a Mercosur-megállapodást, mivel komoly veszélyek rejlenek benne” – figyelmeztetett.
Európa zsarolhatóvá válik
Szakáli István Loránd, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány stratégiai igazgatója elmondta, hogy a Mercosur-egyezményben benne van az EU elmúlt húsz-harminc évének minden hibája. Felidézte, hogy jó harminc éve az egyetemen úgy tanulta, a mezőgazdaság Európában más kontinensekkel összehasonlítva nem egy profitábilis tevékenység. Megtanult az egyetemen továbbá két fogalmat: élelmiszerbiztonság és ellátásbiztonság. Az első azt jelenti, hogy jó minőségű, ellenőrizhető és egészséges élelmiszerünk legyen. Az ellátásbiztonság kapcsán azonban feltehetjük a kérdést, hogy meddig lesz olcsó a Dél-Amerikából érkező mezőgazdasági termék? Addig, ameddig van Európában is termelés és konkurencia. Figyelmeztetett, ha tönkretesszük az európai mezőgazdaságot, semmi nem akadályozza meg a dél-amerikai termelőket abban, hogy adott esetben jóval drágábban értékesítsék a termékeiket, Európa pedig zsarolhatóvá válik. Éppen ezért találták ki a közös agrárpolitikát: hogy oly módon támogassák az európai agráriumot, hogy az profitábilis legyen.
Miként jutottunk el oda, ahol most vagyunk? – tette fel a kérdést Szakáli István Loránd. Úgy vélte, ebben benne van az a húsz-harminc éves európai uniós hübrisz, amit összefoglalhatunk az orosz szankciós politikával, a European Green Deallel, továbbá azzal, hogy konfliktusokat vállalunk és előnytelen kereskedelmi megállapodást kötünk az Egyesült Államokkal, Kínával is összeakasztjuk a bajszunkat, és nem igazán érezzük azt, hogy hol a helyünk. A stratégiai igazgató kifejtette, hogy meglátása szerint a Mercosur-megállapodás a német önzés kifejeződése, amely képes adott esetben a hagyományos európai gazdatársadalmat feláldozni. Rámutatott arra is, Európa az egyedüli kontinens, ahol az a fogalom, hogy falu, létezik, a falu pedig az európai életmód részét képezi. Ha eltűnik a hagyományos gazdálkodás, akkor eltűnik a falu és eltűnnek a gazdák – amely egyébként egy konzervatív beállítottságú társadalmi réteg.
A gazdák elégedetlenek
A résztvevők többsége a Mercosur-megállapodással kapcsolatban fejtette ki a véleményét. Az egyik felszólaló szerint az orosz-ukrán háború és a Covid-járvány is rávilágított, hogy a nemzetgazdaság ereje az önfenntartásban és a szuverenitásban is megjelenik, ezeket azonban az EU a Mercosur-megállapodással feladja. Mint elmondta, munkahelye készített egy felmérést 30 ország (köztük a 27 EU-tag) mezőgazdasági termelői körében 30 ezer fő bevonásával. A 27 EU-tagállamban az egyik kérdés úgy hangzott, hogy mennyire elégedett az EU-val az európai gazdák képviselete és támogatása terén; a válaszadók 68 százaléka nem volt vele elégedett, és csak 32 százalék volt elégedett. Csak Dániában, Litvániában és Luxemburgban voltak többségben az utóbbiak, ráadásul a felmérés a teljes lakosság körében zajlott, nem célzottan a gazdákat kérdezték.
Más szemszögből közelítette meg a Mercosur-egyezményt egy üzleti tanácsadó cég vezetője, aki szerint tudatos életmód-felszámolási program zajlik, ami szakmailag nagyon profin van végrehajtva. Mint elmondta, agrárcégekkel való találkozói során látja, milyen magas szintű adatfeldolgozás és infrastruktúra áll a rendelkezésükre, ami azt mutatja, hogy nagyon jól szervezett ellenféllel van dolgunk. Az életvitelünk és hagyományaink megvédése érdekében ezért a digitalizáció terén is meg kell tennünk a szükséges lépéseket, hogy eredményesen tudjunk védekezni.
Egy résztvevő kiemelte az európai elit álszentségét annak kapcsán, hogy Spanyolország és Portugália 50 éve csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez. Spanyolország sokkal előbb is csatlakozhatott volna, ám ezt az EGK blokkolta, mivel tartottak a spanyol termékektől. Ehhez képest most, 50 évvel később azt látjuk, hogy a Mercosur-egyezményt minden további nélkül támogatják, holott az ellentmond a közös agrárpolitikának.
Ukrajna az igazi veszély
Egy másik résztvevő arra hívta fel a figyelmet, hogy a Mercosur-megállapodás kapcsán van egy törés a szokásos német-francia tandemben, hiszen egyfajta szembefordulás figyelhető meg az ipari hatalmakat leginkább képviselő Németország és a mezőgazdaságból jobban profitáló országokat képviselő Franciaország között. Ami Magyarországot illeti, a német autóipar hazai jelenléte miatt az egyezmény bizonyos pozitív gazdasági hatásait érezni fogjuk, a magyar mezőgazdaságra viszont éppen ellentétes hatással lesz a megállapodás, amely így nagyon furcsa helyzetet szül hazánk számára. A felszólaló rámutatott egy másik aspektusra is, miszerint a szuverenitás alapja, hogy egy ország képes önmagát ellátni élelmiszerrel. Az EU-nak azonban jelenleg ismét német vezetése van, ami a GDP-fetisizmus jegyében elhanyagolja Európa önellátó képességét az élelmiszerek terén, aláásva ezáltal Európának azon törekvését is, hogy globális nagyhatalomként lépjen fel.
Egy további résztvevő kissé „gumicsontnak” érezte a Mercosur-megállapodást, és az igazi veszélynek az ukrán importot tartotta. Meglátása szerint nem kizárt, hogy amíg Dél-Amerikától próbáljuk megvédeni magunkat, az ukrán import bejöhet az EU-ba. A magyar gazdaságról szólva elmondta, hogy próbáltunk az iparra és azon belül is a járműgyártásra ráállni, eddig kérdéses sikerrel. Épp a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a szolgáltatások jelenthetnének fontos kitörési lehetőségeket, de kérdés, mennyire tudunk ebbe az irányba elmozdulni. Ehhez kellenének ugyanis piacok: Oroszország már nem jöhet szóba, sok más piacra való belépésnél pedig a magyar cégek nehézségekkel szembesülnek. Gazdasági átalakulás várható, de hogy ebben a dél-amerikai piac lenne majd a „nyerő”, arról a felszólaló nem volt meggyőződve.
Egy felszólaló a Mercosur-egyezmény versenyképességi vonatkozásaira világított rá, mivel szerinte a megállapodással egy teljesen leszabályozott világra – vagyis az EU-ra – „ráengedünk” egy olyan másik világot, ami nem ilyen. Sporthasonlattal élve ez azzal egyenértékű, mintha két focicsapat játszana egymással, és az egyikben 40 év lenne az alsó korhatár.
Brüsszel semmibe veszi a jogot
Egy volt európai parlamenti képviselő annak a véleményének adott hangot, hogy döbbenetes, mit meg nem enged magának jogilag Brüsszel. Mint mondta, januárban Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke úgy írta alá a Mercosur-egyezményt, hogy sem a nemzeti parlamentektől, sem az Európai Parlamenttől nem volt meg ehhez a jóváhagyás. Ezután következtek a gazdatüntetések, majd az EP elfogadott egy javaslatot, miszerint kikérik az EU bíróságának a véleményét arról, hogy az egyezmény összhangban van-e az EU alapszerződésével. Von der Leyenék egy másik jogi trükkel kereskedelmi es politikai részre bontották az egyezményt; az előbbihez a Tanács és az EP jóváhagyása kell, az utóbbihoz a nemzeti parlamenteké is. Mindemellett a dél-amerikai gazdákra nem vonatkoznak az EU-s klímavédelmi es élelmiszerbiztonsági előírások, amelyek az uniós gazdákra igen. A szavazás után von der Leyen, Manfred Weber es talán Friedrich Merz is azt mondta, hogy a szavazás ellenére azonnal életbe kellene lépnie a szerződésnek, holott a bírósági ítélet meghozatala egy-két évig is eltarthat. Néhány napja aztán megszavaztak egy védzáradékot, amiről von der Leyenék azt állítják, az majd megvédi az uniós gazdákat. Szintén az egyezmény hatálybalépése körüli anomáliára világított rá egy másik résztvevő, miszerint míg a megállapodás hatálybaléptetése a tagállamok elfogadásán múlik, egy ideiglenes megállapodással, Ursula von der Leyen aláírásával akár holnap is működésbe léphet.
Mit mutat a GDP?
A magyar gazdaságról szólva egy közgazdász a GDP-fetisizmusra hívta fel a figyelmet: szerinte annyira a GDP-re fókuszálunk, hogy a szerkezetére nem fordítunk elég figyelmet. Ha szétszálazzuk a magyar GDP-t, azt látjuk, hogy bár a teljes mutató nem nőtt, a GDP-n belül a fogyasztás dinamikusan emelkedett az elmúlt három évben. Van reálbérnövekedés, javul a jövedelmi helyzet, és ennek hatása van a fogyasztásra. Szerinte ha viszont a GDP többi tételét nézzük, sokkal kedvezőtlenebb a kép. Szinte napi szinten találkozunk olyan állításokkal, miszerint Magyarországon nincsenek beruházások, ez azonban nem igaz. A tavalyi év volt az első, amikor a reálberuházási ráta az uniós átlag alatt volt. Azt lehet mondani, hogy a Covid után túlzott mértékű volt a beruházás, ehhez képest volt visszaesés. Ennek van gazdasági következménye: elmaradnak beruházások, amik által növelhető lenne a versenyképesség és lehetne növekedés. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a magyar gazdaságban jelentős szabad kapacitások is vannak. Az ipar például minden további nélkül el tudna érni ötödével magasabb termelési szintet. Van tehát gazdasági kapacitás, de hiányzik a kereslet. Úgy véle, nem kínálati válság van, nem a szerkezettel van probléma, hanem sokkal inkább a kereslettel. Jelenleg nem látni, hogy e téren mikor állhat be változás.
Egy résztvevő hangsúlyozta, hogy bátrabbnak kell lennünk azt illetően, hogy magyar problémákra magyar megoldásokat találjunk. A magyar lakosság mint emberi erőforrás és a magyar tehetségek jelentik a legnagyobb potenciált a bizonytalan jövőt illetően. Kiemelte azt is, hogy az igazságosság fontos része a magyar gazdaságnak, mivel a magyar embernek történelmi okokból kifolyólag igénye van az igazságosságra.
Külpolitikai szakértő, újságíró, sajtóreferens. Tizennégy évig dolgozott külpolitikai újságíróként és szerkesztőként, elsősorban a Magyar Nemzetnél. Szakterülete a Közel-Kelet és Észak-Afrika. Újságíróként a térség több országában és konfliktusövezetben járt. Tudósított többek között Izraelből és Palesztinából, Libanonból, Irakból, Törökországból, Jordániából és Szaúd-Arábiából, de járt Ukrajnában, Hegyi-Karabahban és Cipruson is.
Nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait az ausztrál Macquarie University nemzetközi kapcsolatok szakán végezte. A Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet munkatársa volt, majd a Külgazdasági és Külügyminisztériumban dolgozott három évig. Kutatási területe a geopolitika, kiemelten az indo-csendes-óceáni térség.
