Az euró bevezetése volt a 2026. május 28-án megrendezett Oeconomus Gazdasági Klub legújabb, „Preparing for the Euro: Readiness and Timelines” című angol nyelvű rendezvényének témája. Az új kormány megalakulásával ismét napirendre kerülő kérdésről szakértők fejtették ki véleményüket, majd ütköztették érveiket a Chatham House-szabályai szerint. Abban jórészt egyetértettek, hogy az euró bevezetésének nagy a társadalmi támogatottsága, kétségtelen jár előnyökkel, viszont arra is figyelmeztettek, hogy fontos megfelelően fel készíteni rá a magyar gazdaságot, illetve céldátumot sem egyszerű kitűzni.
„Magyarországon nyilvános vita folyik az euró bevezetéséről és arról, hogy az jó vagy rossz lenne-e hazánk számára. Így az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány is fórumot biztosít az ilyen vitákhoz, és a jövőben is változatlanul olyan szakpolitikai kérdések megvitatásának színteréül szolgál majd, amelyek egyértelmű hatással bírnak Magyarországra” – hangsúlyozta köszöntőbeszédében Törcsi Péter, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elnöke.
Stratégiai döntés
Nyitóelőadásában Virág Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank elnöki főtanácsadója és a Budapesti Értéktőzsde elnöke kiemelte, hogy az euró bevezetése stratégiai döntés. „Jól megtervezett és végrehajtott stratégiára van szükségünk az euró sikeres bevezetéséhez. A gyorsaság helyett a felzárkózási pályánk újraindítására és hosszú távú fenntarthatóságra kell fókuszálnunk. A magyar társadalom támogatja az eurót: egy közelmúltbeli Eurobarometer-felmérés szerint a lakosság 67 százaléka támogatja a bevezetését, míg az euróövezeten kívüli országokban az átlagos támogatottság 44 százalék volt” – mutatott rá a társadalmi vonatkozásra. Arra a kérdésre ugyanakkor, hogy „Ön szerint Magyarország jól felkészült-e az euróra?”, csak 21 százalék válaszolt igennel.
Virág Barnabás elmondta, hogy a Magyar Nemzeti Bank az elmúlt évtizedekben több alkalommal is készített elemzéseket az euró bevezetésének költségeiről és előnyeiről. Egy 2001-es elemzés egyik fő megállapítása az volt, hogy a magyar gazdaság hosszú távon profitálhat az euróból, és három fő előnyt azonosított:
- alacsonyabb tranzakciós költségek,
- mélyebb integráció az európai gazdaságba és a globális értékláncokba,
- valamint mérsékeltebb hozamok mellett működhet a gazdaság.
Egy másik, 2020-as tanulmány megállapította, hogy az előző évtized válságai tapasztalatainak fényében a maastrichti kritériumok teljesítése önmagában nem elegendő a sikeres csatlakozáshoz. Új kritériumrendszerre van szükségünk az euróbevezetésre való felkészültség értékeléséhez, és nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a reálkonvergenciára.
„Európa periféria gazdaságainak tapasztalatai az euró bevezetésével kapcsolatban vegyesek” – emelte ki. Virág Barnabás szerint egyes országok, mint a balti államok, de kisebb mértékben Szlovákia és Szlovénia, képesek voltak fenntartani a gazdasági konvergenciát az euró bevezetése után, más országok, mint Finnország, Olaszország, Spanyolország és Görögország, ellenben nem. Ennek oka természetesen nem önmagában euró; más okok, például az aktív fiskális politika és a versenyképességi reformok hiánya fontos szerepet játszottak. „Összességében azonban az adatok azt mutatják az euró önmagában nem csodaszer. A gazdaságpolitika minősége az ami meghatározó” – figyelmeztetett.
Emlékeztetett arra is, hogy számos mutató jelzi, hogy egy ország készen áll-e az euróra. Ilyen például a külkereskedelmi integráció szintje vagy a gazdasági ciklusok együttmozgása. Eszerint Magyarország már jelenleg is nagyon erősen integrálódott az euróövezetbe. „Teljesítjük az ún. optimális valutaövezet kritériumait. Ráadásul a 2020-as évek jelentősen megváltoztatták a költség-haszon-egyenleget is. A kormányoknak és a vállalatoknak egyre több területen kell új beruházásokat realizálniuk, amiben a finanszírozás költsége döntő tényező. Közben folyamatosan jönnek új pénzügyi innovációk, amelyek a globális nagy valuták iránti keresletet erősítik. Új befektetési platformok, a passzív befektetési stratégiák, a digitális jegybankpénzek és stablecoinok megjelenése növelik az euróizáció kockázatát” – figyelmeztetett Virág Barnabás. Kifejtette, az elmúlt két évben a hazai megtakarítások egyharmada is devizában denominált eszközökbe vándorolt. Összességében az új pénzügyi innovációk növelni fogják a fejlett valuták vonzerejét, miközben a kisebb méretű, feltörekvő piacok, mint a forintpiac, egyre költségesebb lesz a stabilitás megőrzése vagy a pénzforgalmi rendszerek megfelelő fejlesztése.
„Tisztában kell lennünk azzal, hogy az euró bevezetésének potenciális előnyei , de lehetséges kockázatai is nagyobbak, mint az elmúlt két évtized során” – zárta előadását Virág Barnabás. Következtetése szerint négy tényező teszi a bevezetést rendkívül kihívássá:
- a magyar gazdaság gyenge strukturális indulóhelyzete (például Magyarország költségvetési hiánya idén 7 százalék körül alakulhat),
- az euróövezet is gazdaságilag nehezebb helyzetben van, mint az elmúlt 25 évben bármikor. A régió több oldalról is nyomás alatt áll (pl. erős kínai ipari verseny, amerikai vámok, költségesebb nyersanyag-források);
- a 2020-as évtizedben a globális környezet ismét inflációsabbá vált,
- valamint az új költségvetési igények és szabályok (például többet kell költenünk a védelemre) jelentek meg.
Úgy vélte, a siker euróbevezetéshez három területen jól összehangolt stratégiára van szükség: (1) nyílt társadalmi párbeszédet kell folytatni az előnyökről és a lehetséges kockázatokról, (2) szükséges a gazdaságpolitikai ágak összehangolt, stratégiai együttműködése (fiskális és monetáris politikák, geopolitika, valamint bér- és strukturális politikák), és (3) megfelelő anticiklikus költségvetési és szabályozási tartalékokat kell kiépíteni.
Jogi és politikai szempontok
Bóka János országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Európai Ügyek Bizottságának alelnöke, volt európai uniós ügyekért felelős miniszter jogi és politikai szempontból elemezte a rendezvény témáját. Úgy vélte, az Európai Unióhoz való csatlakozással Magyarország általános jogi kötelezettséget vállalt az euró bevezetésére. Emlékeztetett, a bevezetésre nincs konkrét határidő, és jelenleg nem érezhető külső politikai vagy jogi nyomás az euró mielőbbi bevezetésére. „Az Alaptörvény kimondja, hogy a forint Magyarország nemzeti valutája. Ennélfogva az euró bevezetéséhez széles politikai konszenzusra és alkotmányos többségre van szükség, de a jelenlegi magyar választási rendszernek köszönhetően ez nem jelent tényleges akadályt, mivel mindig kétharmados kormánytöbbség állt fenn” – magyarázta.
Ami a politikai kérdéseket illeti, Bóka János rámutatott, hogy jelenleg európai szinten az euró jövője nem aktuális téma, mivel az EU ennél sokkal akutabb strukturális kihívásokkal küzd. Az európai pártpolitika szintjén bizonyos mértékben még mindig megosztottság tapasztalható a szuverenisták és a többiek között az euró kérdésében, de nem annyira, mint korábban (például a francia Nemzeti Tömörülés megbékélt az euróval). Ami a nemzeti szintet illeti, az európai kérdésekben semleges patrióta cseh kormány és a határozottan Európa-párti lengyel kormány egyike sem túl lelkes az euró közeli bevezetésével kapcsolatban. Rámutatott, Magyarország helyzete kissé eltérő: a magyar közvélemény kifejezetten támogatja az eurót, mivel azt az európai jólét jelképének tekinti. A közvélemény nem sokat tud az Európai Unióról, de minden pozitívnak tűnik számára vele kapcsolatban, és az euróra is kivetül: a stabilitást és jólétet testesíti meg a magyarok számára. A magyarok nem várják el, hogy a lehető leghamarabb bevezessük, azt azonban igen, hogy szisztematikus munkát végezzünk a bevezetése érdekében.
„Az euró bevezetéséről szóló általános politikai vita többé-kevésbé lezárult anélkül, hogy megkezdődött volna” – mondta a volt miniszter. „A vita ehelyett valójában arról szól, hogy mit és hogyan kell tenni a bevezetés érdekében. Ez egy legitim vita, de nem azonos az euró bevezetésével járó a költségek és az előnyök összehasonlításával. Nem kizárt viszont, hogy akkor kialakul majd egy igazi politikai vita, amikor megismerjük az első kormányzati javaslatokat az euró bevezetéséről” – hangsúlyozta. Bóka János úgy vélte, hasznos és fontos megvitatni, hogy 2030 legyen-e a céldátum.
Ellenzőből támogató
Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde volt elnöke azzal a vallomással nyitotta meg előadását, hogy 2011-ben határozottan ellenezte az euró bevezetését, mert az euróövezeti válság bebizonyította, hogy a közös valutának jelentős rendszerszintű problémái vannak amik a gyenge versenyképességű országokat súlyos helyzetbe sodorhatják egy nagyobb válság idején. Az euró legfőbb problémája, hogy a monetáris unión túl nem áll mögötte egy közös fiskális politikai rendszer. Azonban az EU és az Európai Központi Bank számos fontos biztonsági intézkedést foganatosított azóta a görög hitelválságból tanulva, ezért Szalay-Berzeviczy ma már a meglévő kockázatok ellenére is támogatja az euró magyarországi bevezetésének ügyét. Mint mondta, véleménye részben azért változott meg, mert az elmúlt 6 év két nagy válsága (a Covid és az ukrajnai háború) során az euró stabil tudott maradni, egyik tagállama se került bajba, részben pedig azért mert a forintról és Magyarországról ez nem volt elmondható. Szalay-Berzeviczy Attila szerint igaz, hogy a hétköznapokban az infláció elleni küzdelemben hiányozni fog az önálló monetáris politika, de a nagy gazdasági és pénzügyi válságokban a forint mindig multiplikálja azok negatív hatásait ránk nézve, ugyanis a jegybanknak ilyenkor menetrend szerint akkor kell kamatot emelnie a hazai valuta védelmében amikor a recesszió monetáris lazítást indokolna.
Szalay-Berzeviczy hangsúlyozta, hogy az euró bevezetésére a maastrichti kritériumoknak való megfelelésen túl a termelékenység és a versenyképesség tekintetében kell felkészülnünk. „Ez az utóbbi két tényező azonban nem lehet ürügy arra, hogy az euró bevezetésével várjunk addig, amíg hazánkban a termelékenység és a versenyképesség nem éri el a nyugat európai átlagot, mert azt magunktól soha nem fogjuk elérni, csak az euró bevezetését követően, kényszer hatására” – magyarázta. Úgy vélte, hogy egy ilyen kis és nyitott gazdaság számára, ahol az export tevékenység a GDP több mint 70 százalékáért felel, miközben a teljes export több mint 70 százaléka az EU-ba irányul, a forint fenntartása nem kifizetődő.
Kitért a 2009-es görög hitelválságra is, aminek kapcsán vitatta azt az általános vélekedést, miszerint a görög gazdaságot a 2004-es olimpiai játékok megrendezése sodorta recesszióba. Véleménye szerint az ötkarikás esemény valójában anticiklikus gazdasági intézkedésként működött, amely a Nasdaq-buborék 2000-es kipukkanása és a 2001-es WTC-terrorcselekmények utáni világválság idején növekedési pályán tartotta a görög gazdaságot. Szerinte olimpia nélkül a görögök már az ezredforduló idején fejre álltak volna. A görög válságnak számos oka volt, többek között az alacsony adófizetési morál, a hatalmasra duzzadt közigazgatás és szociális háló, a túlzott katonai kiadások, valamint az euró korai bevezetése, amely csapást mért az amúgy is gyenge versenyképességi mutatókkal és strukturális problémákkal küzdő görög gazdaságra.
Versengő prioritások
Előadásában Pogátsa Zoltán közgazdász és habilitált egyetemi docens felvázolta a magyar kormány által kitűzött két cél, az euró 2032 körüli bevezetése és a számos területen megvalósítandó jelentős fejlesztés közötti ellentétet. Mint mondta, attól tart, hogy sokan alábecsülik a két, egyszerre meg nem valósítható cél közötti ellentmondást. Rámutatott: a GDP-arányos adósság 75 százalékon áll, az euró bevezetésének kritériuma 60 százalék, de az EU némileg engedékeny lehet, ha az adott ország a megfelelő irányba halad, így elfogadhat 65 százalékos arányt is. „Magyarország adósságának 75-ről 65 százalékra történő csökkentése azonban ezzel együtt is rendkívül nehéz feladat” – figyelmeztetett.
Pogátsa Zoltán számos olyan területet emelt ki, ahol hatalmas fejlesztési igény áll fenn. „A legnagyobb kérdés a 9000 milliárd forintba kerülő Paks 2, ami jelenleg nem több egy betonnal kitöltött ároknál. Folytassuk-e a projektet?” A folytatás és a leállítás azonban egyaránt drága. – tette fel a kérdést. „A MÁV olyan szörnyű állapotban van, hogy körülbelül 6000 milliárd forint lenne szükséges ahhoz, hogy működőképes – nem nyugat-európai – szintre hozzák fel. Az alsóbbrendű magyar utak is rettenetes állapotban vannak, és hatalmas beruházásokra lenne szükség ahhoz, hogy egy általános kelet-európai szintre hozzák fel őket. Az egészségügynek a GDP további 3-4 százaléka lenne szüksége. A lakásállomány, a vízi infrastruktúra és a nyugdíjak szintén hatalmas beruházásokat igényelnének” – sorolta a kihívásokat. Úgy vélte, ezeket a gigantikus kiadásokat és az adósság/GDP arányának csökkentését nem lehet egyszerre végrehajtani. „A Tisza által ígért, például a közbeszerzésekkel kapcsolatos korrupció megszűnéséből és a vagyonadóból származó bevételek közel sem lesznek elegendőek: legfeljebb pár száz milliárd forintra rúgnak majd, miközben több ezer milliárdra lenne szükség” – tette hozzá.
A közgazdász hangsúlyozta, hogy a magyar adósságteher valójában nem magas. Az EU-ban az átlagos adósság/GDP arány 81 százalék, míg nálunk 75 százalék. Az EU-ban ugyanakkor az átlagos adósságszolgálati ráta a GDP-hez viszonyítva 1,8 százalék, míg Magyarországon 5 százalék, ami az EU-ban kiugróan magas. „Ez nem azért van, mert hatalmas az adósságunk, hanem azért, mert az előző kormány olyan rosszul kormányzott, hogy senki sem hitt neki, és ezért kockázati felárat fizetünk. Az új kormány iránt nagy a bizalom, amit a csökkenő kockázati felár is jelez, de a dilemma az, hogy bevezessük-e az eurót, vagy az imént kiemelt területekbe fektessünk be” – vázolta a dilemmát. Az egyik megoldás a megszorítás, amit a liberális közgazdászok szokás szerint javasolni fognak. A másik lehetőség az említett területeken történő beruházások növelése, amit Pogátsa Zoltán határozottan támogat, még ha ez azt is jelenti, hogy az eurót később vezetik be.
Rámutatott arra is, a politikai változások a kockázati felár csökkenését eredményezték. A magyar hosszú lejáratú hozamok közeledtek a lengyel és a cseh hozamokhoz. „Az már más kérdés, hogy a kormány képes-e ezt a tendenciát fenntartani. Ha igen, akkor hosszabb távon az alacsonyabb hozam bevételi forrást jelent majd, és némi fiskális mozgásteret biztosít a kormány számára. Az alacsonyabb hozam előnyei azonban nem azonnal jelentkeznek” – figyelmeztetett Pogátsa Zoltán. Következtetése szerint, ha a kormány a következő néhány évben hatalmas kiadásokat eszközöl, az euró bevezetése nem fog gyorsan megtörténni. Ha pedig a beruházások helyett a megszorításokat választja, az euró bevezetése még távolabb kerül az időben.
A fiskális szuverenitás drága
Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő Zrt. vezető közgazdásza rámutatott, hogy az euró bevezetésére 2010-et megelőzően mindig volt egy céldátum, ami a feltételek nem teljesítése miatt mindig tolódott, majd ezt követően akkor sem került sor a bevezetésre, amikor a feltételeket teljesítettük, így ez lehetséges lett volna. A maastrichti kritériumok az árstabilitást, a rendezett államháztartást és az árfolyamstabilitást jelentik – ezekre azonban nem csak az euró miatt van szükségünk, hanem a saját érdekünkben is. „A jelenlegi költségvetési hiány nem mehet tovább. Az euró bevezetéséhez szigorúbb költségvetési politikára van szükségünk, és nagyon jó üzenetet küldene a piacoknak, ha elindulnánk ezen az úton. Az euró bevezetése azt is jelenti, hogy feladjuk a szuverenitásunk egy részét, ugyanakkor költségvetési szempontból sokat fizetünk a szuverenitásért. Mi történik, ha nem vezetjük be az eurót?” – tette fel a kérdést Regős Gábor.
Rámutatott, az elmúlt években a forint iránti bizalom hiányát tapasztalhattuk. Az euró bevezeti magát: traktorokért, házakért és sok más dologért már most euróban fizetünk. „Az exportcégek euróban kapják a bevételüket, és csak a béreket fizetik forintban. 10 év múlva euróval fogunk fizetni, még ha hivatalosan továbbra is forintunk lesz. A forint megtartása drága a kormány számára a magasabb kamatszint miatt; a vállalatoknak az árfolyamkockázat jelent problémát, a háztartások számára pedig a forint infláció forrása” – magyarázta.
Politikai projekt
Stanislav Jansky, a csehországi Patrimonium Sancti Adalberti képviselője szerint fontos szem előtt tartani, hogy az euró bevezetése politikai projekt volt, nem pedig gazdasági szükségszerűség. Az elképzelés az volt, hogy az euró jobban összeköti majd az EU-t. Szerinte azonban, ha megnézzük a jelenlegi geopolitikai helyzetet, az egypólusú világnak vége, és a világ ma már többpólusú. „Az EU gazdasági problémákkal küzd, Kelet-Európa pedig főként Nyugat-Európába exportál. Egészen a közelmúltig Szlovákia volt a régiónk legnagyobb országa, amely bevezette az eurót. Lengyelország gazdaságilag jól teljesít, de nincs eurója, ám euró nélkül is tovább fog fejlődni. Van-e a régió euróövezeti országai közül olyan, amelyet mintaként követni lehetne? Továbbá biztosak vagyunk-e abban, hogy az EU 5 év múlva is létezni fog?” – tette fel a kérdést Stanislav Jansky. Arra a következtetésre jutott, hogy óvatosnak kell lennünk az euró bevezetését illetően, mert nincs okunk sietségre olyasmivel kapcsolatban, ami politikai jellegű és amelynek jövője nagyon bizonytalan.
A gazdasági konvergencia fontossága
A nyitóelőadások után következő vitában Jávor Balázs, az Oeconomus elemzője kifejtette, hogy az euró bevezetése gazdasági stabilitást és olcsóbb finanszírozást eredményez a monetáris autonómia feladásáért cserébe. Az euró bevezetését tervező országok hosszú távú sikere azonban nem csupán a maastrichti kritériumok teljesítésétől, hanem a megfelelő időzítéstől és a mélyreható strukturális kiigazításoktól is nagymértékben függ. Figyelmeztetett: ahhoz, hogy az előnyök meghaladják a hátrányokat, egy országnak az euró bevezetése előtt szoros szinkronizációt kell elérnie az euróövezet gazdasági ciklusaival, továbbá jelentős termelékenységi konvergenciát kell megvalósítania, mivel utána már nem lehet a versenyképességet gyenge valutával javítani.
Az elemző az Eurostat adatai alapján vizsgálta a termelékenységi felzárkózás és az euróövezethez való csatlakozás közötti kapcsolatot. Az EU-hoz Magyarországgal egy időben csatlakozó hat közép-kelet-európai országra összpontosítva megállapította, hogy Litvánia termelékenységének növekedése jelentősen lelassult az euró bevezetése után, Lengyelország jelentős konvergenciát ért el saját valutájának megtartása mellett, míg Szlovénia érte el a legkisebb mértékű konvergenciát, holott már 2007-ben csatlakozott az euróövezethez. Jávor Balázs következtetése az volt, hogy végső soron egy országnak csak akkor érdemes bevezetnie az eurót, ha már megvalósult a gazdasági konvergencia az euróövezet magországaihoz képest.
További gazdasági, vállalati és geopolitikai perspektívák
Az autóiparban működő egyik külföldi vállalat képviselője elmondta, hogy cégénél – mint szinte minden külföldi vállalatnál – az elszámolás euróban történik, mivel a bevételi oldalon csak euró szerepel. A munkaerőköltségek forintban vannak, ami bizonyos devizakockázatot és adminisztratív terhet jelent. Ebből fakadóan az euró bevezetése kevesebb kockázatot és kevesebb adminisztrációt jelentene a külföldi vállalatok számára.
Egy közgazdász amellett érvelt, hogy az euró nem oldja meg az országok problémáit. A balti országok inflációs rátája 2022-ben például kétszámjegyű volt. Ez azért történt, mert az euróövezet „félkész”, nem pedig egy kész rendszer. Néhány évvel ezelőtt erről folytak viták az EU-ban, de ma már nem. Egy másik probléma, amelyre a résztvevő felhívta a figyelmet, az euróövezet versenyképességének csökkenése volt. Ha az euróövezet szétesik, az Magyarországra nézve is hátrányos következményekkel fog járni, függetlenül attól, hogy bevezettük-e az eurót vagy sem.
Egy másik résztvevő geopolitikai szempontból közelítette meg a témát. Mint mondta, a gyorsan és jelentős mértékben változó világrend, amelyet a Kína és az Egyesült Államok közötti versengés jellemez, elvileg egy erősebb EU és euró mellett szól. A jövő globális szinten is bizonytalan, de Európán belül is, amely különböző okok miatt lemaradóban van Kínával és az USA-val szemben. Az EU-ra kívülről és belülről egyaránt nyomás nehezedik, hogy váljon egységesebbé és erősebbé, ugyanakkor az EU-n belüli válságok sikertelen kezelése miatt ezzel ellentétes tendenciák is megfigyelhetők. Ebben a helyzetben hamarabb fogunk tisztán látni azt illetően, merre tart az EU, mint hogy a magyar kormány meghozhatná a döntést az euró bevezetéséről.
Nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait az ausztrál Macquarie University nemzetközi kapcsolatok szakán végezte. A Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet munkatársa volt, majd a Külgazdasági és Külügyminisztériumban dolgozott három évig. Kutatási területe a geopolitika, kiemelten az indo-csendes-óceáni térség.
