Újabb fordulóhoz ért 2026 januárjának első felében az Európai Unió – Mercosur tárgyalások sorozata a szabadkereskedelmi megállapodásról. A korábbi, 2025. decemberi egyeztetéseket a gazdák brüsszeli tüntetése berekesztette, így a megállapodás aláírására is új időpontot jelöltek ki. A mezőgazdasági dolgozók azonban azóta is folyamatosan támadják a tervezetet, mivel számos olyan pontot tartalmaz, amely versenyhátrányt okozna az EU mezőgazdaságában dolgozók számára. Emellett felmerülnek olyan élelmiszerbiztonsági kockázatok is, amelyek a teljes uniós lakosság számára veszélyeket jelentenek. A brüsszeli diplomaták jelezték, hogy mindent meg kívánnak tenni a helyzet orvoslására, azonban érdemi előrelépés az ügyben nem történt. Az alábbi rövid elemzésben a Mercosur-szerződés kérdéses részeinek áttekintése mellett az EU-Mercosur közötti kapcsolatok átalakulását is végigvisszük. Kitérünk arra is, hogy a magyar gazdákat mennyiben érintené a tervezet jelenlegi formában történő elfogadása.
1991-ben négy dél-amerikai ország létrehozta az úgynevezett Déli Közös Piacot, vagyis a Mercosurt. Az Argentínát, Brazíliát, Paraguayt és Uruguayt tömörítő szervezet célja egy kereskedelmi tömb létrehozása volt. 2012-ben Venezuela is csatlakozott, de 2017-ben felfüggesztették tagságát. Bolívia 2012-ben szintén kifejezte csatlakozási szándékát, azonban a csatlakozásról szóló jegyzőkönyv megerősítését a négy alapító tagállam parlamentjei még függőben hagyták. A Mercosur-országok gazdasági súlya jelentős: együtt a világ hatodik legnagyobb gazdaságát alkotják, összlakosságuk eléri a 270 millió főt. Nem véletlen tehát, hogy az Európai Unió sürgeti az egyeztetések lefolytatását, hiszen egy ekkora piac megnyitása számos előnyt is magában hordozhat az európai társaságok számára.
Az EU és a Mercosur-országok közötti egyeztetések relatív hosszú időszakra tekintenek vissza. Az első lépések a partnerség irányába még 1999-2000-ben kezdődtek, amikor az EU Tanácsa meghatározta a tárgyalási irányokat az úgynevezett Interregionális Társulási Megállapodásra vonatkozóan. 2000 áprilisában formálisan is elindultak a tárgyalások a felek között a szabadkereskedelmi megállapodás kialakításának feltételeiről. Ezt követően egy hosszabb időszak következett, amikor érdemi előrelépés nem történt, a tárgyalások csak 2016-ban vettek új lendületet. 2019 júniusában az EU és a Mercosur országok képviselői elvi kereskedelmi megállapodásra jutottak, 2020 júniusában pedig lezárták az Együttműködés és Politikai Párbeszéd elnevezésű tárgyalási pillért. Ez volt az a szakasz, amikor a teljes társulási megállapodás tárgyalásai lényegében befejeződtek.
2023-tól a tárgyalások főleg a vitatott területekre terjedtek ki, vagyis leginkább a környezetvédelmi és mezőgazdasági ágazatokat érintő kérdésekre. 2024 decemberében tovább erősítették a megállapodást, többek között a Párizsi Megállapodás beépítésével. 2025 szeptemberében az Európai Bizottság hivatalosan is benyújtotta a megállapodás aláírására és megkötésére vonatkozó javaslatot, amely azonban heves vitákat generált mind az EU, mind a társadalmi és vállalati szinteken. Az EU Tanácsa és Parlamentje intenzíven vitatja a mezőgazdasági termékekre vonatkozó védzáradékokat és egyéb aggályokat, amelyek ezáltal a ratifikációs folyamatot lassították. A 2025. december közepére tervezett aláírási ceremónia így, főleg francia és olasz ellenállásra elmaradt. A további tárgyalásokat és egyeztetéseket 2026 januárjában tervezték folytatni a felek.
Egy ennyire hosszú és sokszor a vitáktól hangos tárgyalási folyamat során joggal merülhet fel a kérdés: mennyire éri meg az EU-nak a társulás? Az EU a Mercosur második legnagyobb árukereskedelmi partnere, 2024-ben a teljes kereskedelméből közel 17%-kal részesedett. A Mercosur az EU tizedik legnagyobb árukereskedelmi partnere volt ugyanekkor. 2024-ben az EU és a Mercosur közötti kereskedelem értéke meghaladta a 111 milliárd eurót: ebből 55,2 milliárd eurót képviselt az export és 56 milliárd eurót az import. A kereskedelmi forgalom több mint 80%-a az EU és Brazília között bonyolódott. 2014 és 2024 között az EU és a Mercosur közötti árukereskedelem több mint 36%-kal nőtt: az import növekedése meghaladta az 50%-ot, az export pedig 25%-kal bővült.
2023-ban (a legutóbbi olyan évben, amelyre vonatkozóan rendelkezésre állnak adatok) az EU és a Mercosur közötti szolgáltatáskereskedelem értéke meghaladta a 42 milliárd eurót. Az EU több mint 29 milliárd euró értékben exportált szolgáltatásokat a Mercosurba, míg a Mercosur-országok együttesen mintegy 13,4 milliárd euró értékben exportáltak szolgáltatásokat az EU-ba. Az árukereskedelem mellett jelentős a tőkeáramlás is a két szervezet között: az EU a legnagyobb befektető a Mercosur-országokban, 2023-ban mintegy 390 milliárd euró értékű befektetésállománnyal. Ennek ellenére mind az exportőrök, mind a potenciális befektetők akadályokkal szembesülnek a Mercosur piacain. A megállapodás egyik célja a stabilabb és kiszámíthatóbb szabályok létrehozása a kereskedelemre és a beruházásokra vonatkozóan, mégpedig a következők révén: jobb és szigorúbb szabályok például a szellemi tulajdonjogok (ideértve a földrajzi árujelzőket is), az élelmiszer-biztonsági előírások, a versenyjog és a bevált szabályozási gyakorlatok terén.
A viták fő forrása
Az eddigi legtöbb vitát a mezőgazdasági termékek importja generálta a tárgyalások során. A megállapodás értelmében ugyanis az európai uniós piacra lényegesen magasabb mennyiségben érkeznének áruk a déli országokból, mint korábban, mindez pedig versenyhátrányba hozná az EU-s mezőgazdaságot. Az importnövekedésben leginkább érintett termékek között van a marhahús, a baromfihús, a cukor, az ethanol és a rizs is. Ezekre a termékekre a megállapodás vámkontingenseket nyitna meg. Azonban mivel a Mercosur-országokban a felsorolt termékek előállítása alacsonyabb költségekkel jár, mint az EU-ban, ezért árnyomás nehezedne az EU-s termelőkre, így például a francia, ír, lengyel szarvasmarha tenyésztőkre és a dél-európai cukorrépa termelőkre. További kérdés, hogy míg az EU-ban szigorú állat- és növényvédelmi előírások mentén kell a gazdáknak termelni, addig a Mercosur országokban jóval lazább rendszer uralkodik. A dél-amerikai államokban olyan növényvédő szereket is alkalmaznak még ma is, amelyeket az EU-ban már hosszú ideje betiltottak. Ugyan a megállapodás tartalmaz bizonyos védintézkedéseket (importkvótákat, védzáradékokat) arra az esetre, ha az import súlyos piaci zavarokat idézne elő az EU-ban, de ezek alkalmazása jellemzően lassú és túlbürokratizált.
A megállapodás a magyar gazdákra is jelentősen hatna a jelenlegi formában. A legnagyobb vesztese az egyezménynek az állattenyésztés volna, különösen a marha és baromfi ágazat. Az olcsó marhahús miatt csökkenne a magyar felvásárlási ár, romlana a jövedelmezőség, mindez pedig azokon a területeken okozná a legnagyobb gondot, ahol különösen nagy jelentősége van az ágazat fennmaradásának (például az Alföldön). A növénytermesztésben a közvetett negatív hatások érvényesülnének: a beáramló olcsó dél-amerikai takarmány és gabona lenyomná az árakat, ami kedvezőtlenül hatna a magyar termelőkre. Az ukrán gabona okozta sokk után tehát egy újabb, még nehezebb helyzetet teremtene a közép-kelet-európai, így magyar piacon is. Kicsi az esély arra is, hogy a megnyíló új piacok révén a magyar mezőgazdaság nagyobb profitra tegyen szert. A földrajzi távolság mellett fontos szempont ebben az erős helyi verseny a dél-amerikai társaságok között, valamint a magyar márkák ismeretlensége.
A Mercosur-szerződés, bár számos olyan pontot tartalmaz, ami valóban elősegítheti az EU számára az exportbővítést, a túlsúlyban mégis azok az érvek vannak, amelyek a tárgyalások folytatását, a megállapodás finomítását, átalakítását javasolják. A mezőgazdaságot érintő torzulás európai szinten is meghatározó lenne, ezért fontos az EU-nak is észrevenni az ebben rejlő komoly kockázatokat. A legnagyobb vesztesei a megállapodásnak azok a kis és közepes családi vállalkozások lennének, amelyek elsődleges bevételi forrása a mezőgazdasági tevékenység. A 2026. január 7-i bizottsági nyilatkozat szerint a Mercosur kereskedelmi megállapodás aláírása esetén az uniós mezőgazdasági termelők 2028-tól 45 milliárd euróhoz juthatnak hozzá a következő közös agrárpolitika (KAP) költségvetéséből. A francia és olasz államok vezetői azonban továbbra is olyan garanciákat sürgetnek, amelyek biztosítják a mezőgazdaságot helyzetének stabilizálását a növekvő importtermékek ellenében is. 2026. január 9-én meg is történt a döntő szavazás a megállapodásról, amelyet az EU-tagállamok szükséges többsége támogatott. Az ellenző országok között Magyarország, Ausztria, Franciaország, Írország és Lengyelország hivatalosan is jelezték, hogy nem támogatják a megállapodást. A tagállamok elfogadása azonban még nem jelent végső ratifikációt, most az Európai Parlamenten a sor, hogy a szövegre rábólintsanak. Erre várhatóan idén tavasszal kerülhet sor, mindaddig még azonban számos vita várható még.
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
