Válságkezeléshez rutin kell
„A koronavírus-járvány óta válságok sorát szenvedjük el: kitört az ukrajnai háború, a versenyképességünk lemaradásba került, a klímaváltozás hatásait pedig idén egész kontinensünk megtapasztalhatta” – nyitotta meg a nyári szünetről visszatérő Oeconomus Gazdasági Klubot Törcsi Péter. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elnöke emlékeztetett, válságokban Közép-Európa mindig ellenállóbb volt, mert a politikai viták ellenére kulturálisan homogén tudott maradni. „Az utóbbi években azonban ez is megváltozhatott. Akárcsak nyugat-európai barátainkat, már térségünket is megosztja, hogy Európának merre kellene tartania” – magyarázta.
Figyelmeztetett, hogy különösen nagy probléma ez Magyarország számára, hiszen míg 2010 és 2026 között világos volt az irány, ez most megváltozott. „Mikor az ország, sőt a kontinens ilyen komoly kihívásokkal néz szembe, tapasztaltra, rutinra lenne szükség a kezeléséhez. Az új kormánynak ez egyelőre nincs meg. Adósak a megoldásokkal, legyen szó akár a gazdaságról, a klímaváltozásról, vagy a vízhelyzetről” – értékelte a választások óta eltelt időszakot.
Törcsi Péter hangsúlyozta, hogy az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány továbbra is elkötelezett az objektív, tényalapú gazdasági és geopolitikai kutatások mellett, továbbá kész fórumot biztosítani az eltérő vélemények megvitatására.
Törcsi Péter, az Oeconomus elnöke megnyitja az Oeconomus Gazdasági Klubot.
Szokjunk hozzá a válsághoz
Mandeep Mahendru, aki a Nemzeti Közszolgálati Egyetem vendégeként van Magyarországon, előadásában rávilágított, hogy a gazdasági válságokat már nem érdemes kivételes, egyszeri eseményekként kezelni: a járvány, az infláció, az energiapiaci sokkok és a geopolitikai bizonytalanság egymást követő kihívásai tartós alkalmazkodást követelnek. Úgy vélte, a siker kulcsa az úgynevezett „adaptív architektúra”, vagyis olyan intézményi, pénzügyi és társadalmi háttér kialakítása, amely a sokkokat kezelhető alkalmazkodássá alakítja.
„Nem az a legfontosabb kérdés, mikor ér véget egy válság, hanem hogy egy ország mennyire képes átvészelni azt maradandó károk nélkül” – fogalmazott az Institute of Chartered Financial Analysts of India közgazdásza. Ami Magyarországot és Közép-Európát illeti, úgy értékelt, esetükben a makrogazdasági alkalmazkodás, az európai integráció és a háztartások pénzügyi tartalékainak erősítése a legfontosabb tényezők. India példája pedig azt mutatja, hogy a belső kereslet és a pénzügyi bevonás növelhetik a gazdaság ellenállóképességét.
„Az ellenállóképességet nem csupán az mutatja, hogy elkerülünk-e egy recessziót; az is bizonyítja, hogy megőrizzük-e a talpra állás képességét” – figyelmeztetett.
Mandeep Mahendru előadása.
Kormányok jönnek-mennek
A hozzászólások sorát megnyitva, Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus igazgatója felidézte, hogy 2014-ben a Krím-félsziget orosz megszállása után egy lengyelországi szemináriumon vett részt, ahol más résztvevő szakértőkkel együtt különböző forgatókönyveket vázoltak fel. „Ezen alacsonynak ítélték egy világjárvány, vagy egy Ukrajnában kirobbanó teljes körű háború esélyeit is. Azóta ezek valósággá váltak. Vajon most készen állunk egy újabb válságra?” – szegezte a hallgatóságnak a kérdést az Oeconomus igazgatója. Példaként említette a hibrid támadásokat, amelyekkel kapcsolatban mintául szolgálhatnak a skandináv országok.
„A krízisek hatékony kezelése szilárd alapokat, intézményeket és kormányokat követel. Márpedig egy 2000 óta tartó, 25 európai demokráciát monitorozó vizsgálat szerint a kormányok átlagosan 1,7 évet, mediánértéken alig 16 hónapot töltenek ki” – mutatott rá felszólalásában Pásztor Szabolcs. Az Oeconomus kutatási igazgatójának következtetése szerint ezért az Európai Unió politikai értelemben nem stabil. „Persze ettől nem kell Kamerun példáját követni, ahol Paul Biya az elnök 1982 óta” – hozott fel tréfásan egy szélsőséges példát. „Viszont válságok és kihívások idején erős politikai alapokra van szükség. Hosszú távú megoldásoknak nem kedvez, ha a kormányok jönnek-mennek!” – figyelmeztetett.
Pásztor Szabolcs, az Oeconomus kutatási igazgatója fejti ki véleményét.
Az idegenek inváziójára is készüljünk fel?
„Nehéz mostanában Európa sorsáról pozitívan gondolkodni. A kontinens nem alkalmazkodott jól a kihívásokhoz” – ismerte el felszólalásában Siklósi Péter. A biztonságpolitikai szakértő példaként említette, hogy Európának még mindig nincs valódi stratégiája Ukrajnával, az Oroszországgal kapcsolatos viszonnyal, vagy a versenyképességi hátrány ledolgozásával kapcsolatban. Figyelmeztetett, a nagyobb baj, hogy még csak egységes elképzelés sincs arról, hogyan kellene ezen változtatni, az ideológiák továbbra is felülírják az érdekeket. „Minden válságra nem lehet fizikailag felkészülni, mert sosem lesz elég forrás. Mentálisan viszont igen, az nem kerül semmibe. A kulcs, hogy olyan rendszert kell építeni, ami krízis idején flexibilisen tud reagálni” – vázolta fel megoldási javaslatát.
Egy jogi végzettségű elemző arra hívta fel a figyelmet, hogy a válságok is azt bizonyították, csak a nemzetállamok képesek gyorsan és hatékonyan reagálni a válságokra. Úgy vélte, ez újabb érv a brüsszeli központosítás logikája ellen.
„A források végések. Nem lehet minden válságra felkészülni. Talán készüljünk fel idegenek inváziójára is?” – hozott szemléletes példát az egyik vezető közgazdász. Értékelése szerint az elmúlt években a válságok rendszere megváltozott, mert lényegében nincs szünet két válság között. „Állandó válságok korát éljük. Át kell írni a gazdasági tankönyveket, mert már semmi nem működik ugyanúgy” – vélekedett.
A felszólalók között ezután volt, aki azt firtatta, a mesterséges intelligencia milyen válságot fog okozni, és vajon hogyan járul hozzá annak kezeléséhez. Más azt emelte ki, hogy a válság egyúttal lehetőséget teremt. Az egyik üzleti életben dolgozó szakember pedig azt kifogásolta, hogy Magyarországon túlságosan a kormányra vagyunk utalva, minden válság megoldását tőlük várjuk, miközben más országokban piaci lehetőségeket keresnek.
Külpolitikai szakértő, újságíró, sajtóreferens. Tizennégy évig dolgozott külpolitikai újságíróként és szerkesztőként, elsősorban a Magyar Nemzetnél. Szakterülete a Közel-Kelet és Észak-Afrika. Újságíróként a térség több országában és konfliktusövezetben járt. Tudósított többek között Izraelből és Palesztinából, Libanonból, Irakból, Törökországból, Jordániából és Szaúd-Arábiából, de járt Ukrajnában, Hegyi-Karabahban és Cipruson is.
