Donald Trump ötnapos ázsiai útjának fókuszában a gazdasági megállapodások álltak, ami illeszkedik tranzakcionalista, „üzletkötő” külpolitikai hozzáállásához. Az amerikai elnök délkelet-ázsiai országokkal, valamint Dél-Koreával és Japánnal amerikai termékek vásárlását, illetve az Egyesült Államokba irányuló befektetéseket rögzítő egyezményeket kötött. Emellett több országgal ritkaföldfémekkel kapcsolatos megállapodás is született, összhangban az Egyesült Államok kiemelt stratégiai céljával, hogy függetlenedjen az ásványkincsek kitermelése és feldolgozása terén gyakorlatilag globális monopóliummal rendelkező Kínától. Az elnök ázsiai útja legfontosabb elemének számító csúcstalálkozón Hszi Csin-pinggel viszont nem született kereskedelmi megállapodás. A kölcsönös engedmények révén a két fél ismét időt nyert, a feszültségek ismételt fellángolása viszont a jövőben továbbra sem zárható ki.
A Kuala Lumpur-i ASEAN-csúcs
Délkelet-Ázsiára az utóbbi hónapokban kiemelt figyelem irányul. A világgazdaság legdinamikusabban fejlődő térsége az amerikai-kínai rivalizálás helyszínévé vált. Hszi Csin-ping kínai elnök áprilisban Vietnámba, Malajziába és Kambodzsába látogatott, megerősítendő a Kínával fennálló gazdasági kapcsolataikat. Javasolta továbbá a Kína és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) közti szabadkereskedelmi megállapodás elmélyítését, amiről a megállapodást október 28-án írták alá – éppen akkor, amikor Donald Trump is jelen volt az ASEAN-csúcson.
Az ASEAN-régióból az Egyesült Államokba irányuló export megduplázódott Trump 2017-es ASEAN-csúcstalálkozón tett legutóbbi látogatása óta. Az áprilisban bejelentett amerikai viszonossági vámok azonban megrázták a térség feldolgozóiparra épülő gazdaságait, amelyek a világon a leginkább függenek az exporttól. Az érintett országok enyhítést akartak elérni az amerikai elnöknél, de a mostani csúcsig egyiküknek sem sikerült megállapodást aláírni vele.
A gazdasági kérdéseken felül más oka is volt Trump vizitjének. Kérésére az ASEAN-csúcs keretében sor került egy ünnepségre, amelyen a júliusban fegyveres összecsapásokba torkollt thai-kambodzsai konfliktust lezáró békemegállapodást írt alá a két délkelet-ázsiai ország vezetője Trump és az ASEAN soros elnökségét betöltő Malajzia miniszterelnökének jelenlétében. Az utóbbi két politikus aktívan részt vett a felek közti közvetítésben, és végül az amerikai elnök kényszerítette ki a tűzszünetet a kedvezőbb vámmegállapodástól való elállás kilátásba helyezésével. A megállapodás aláírásának napján csatlakozott egyébként az ASEAN-hoz tizenegyedik tagállamként Kelet-Timor, a világ egyik legszegényebb országa.
Az ASEAN-csúcs jelentőségét mutatja a térségen kívüli résztvevők névsora is: Li Csiang kínai miniszterelnök, Takaicsi Szanae japán miniszterelnök, Lee Jae Myung dél-koreai elnök, Anthony Albanese ausztrál miniszterelnök, Christopher Luxon új-zélandi miniszterelnök, Alekszandr Novak orosz miniszterelnök-helyettes, Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök, valamint a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet delegációja.
Amerikai pozíciószerzés Kína hátsó udvarában
Trump malajziai tartózkodása során megállapodásokat kötött a vám- és nem vámjellegű akadályok csökkentéséről Thaifölddel, Malajziával és Kambodzsával, ezenfelül külön megállapodásokat is aláírt Thaifölddel, Malajziával, Vietnámmal és Kambodzsával a ritkaföldfémek kapcsán. Washington a három országból érkező exportcikkek többségére továbbra is 19%-os vámtételt tart fenn. Az egyezmény részeként Malajzia jelentős preferenciális piaci hozzáférést biztosít amerikai iparcikkek és mezőgazdasági termékek számára, továbbá vállalta egyebek mellett, hogy évi 3,4 milliárd dollár értékben vásárol cseppfolyósított földgázt az Egyesült Államoktól, valamint 70 milliárd dollár értékű tőkebefektetést hajt végre az országban. Washington ezentúl nem fog vámot kivetni a maláj pálmaolajra, gumira és kakaóra.
Thaiföld az amerikai termékek mintegy 99%-ára vonatkozóan megszünteti a vámtarifa-jellegű akadályokat, és vállalta, hogy évi 2,6 milliárd dollár értékben vásárol amerikai mezőgazdasági termékeket, 5,4 milliárd dollár értékben pedig amerikai energiahordozókat. Mind Malajzia, mind Thaiföld vásárolni fog amerikai repülőgépeket is. Vietnám esetében is hasonló feltételek körvonalazódnak: Hanoi lényegében az összes amerikai ipari és mezőgazdasági exportnak preferenciális piaci hozzáférést biztosít, míg az Egyesült Államok vámmentességet alkalmaz egyes kiválasztott termékekre vonatkozóan. Vietnám amerikai autók, élelmiszerek, gyógyszerek és repülőgépek vásárlását is vállalta.
Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/asean-1h984wvpl3zvz2p
Japán vörös szőnyeget terített
Az amerikai elnök Malajziából Japánba repült, ahol az egy hete megválasztott miniszterelnökkel, Takaicsi Szanaéval aláírt egy kereskedelmi egyezményt, amely megerősíti az idei év során korábban megszületett kétoldalú megállapodásokat. Ezek értelmében a szinte valamennyi japán importtermékre kivetett amerikai vám mértéke 15 százalék; cserébe Japán vállalta, hogy 550 milliárd dollárt fektet be az Egyesült Államokban, és több amerikai terméket vásárol, többek között az autóipar, a repülőgépipar, a mezőgazdaság és az energiaipar területén. Emellett a két vezető aláírt egy ritkaföldfémekről szóló egyezményt is, amely rögzíti, hogy az Egyesült Államok és Japán szakpolitikák, kereskedelmi intézkedések és összehangolt beruházások révén együttműködik a kritikus ásványi anyagok kitermelésének támogatásában.
Trump látogatása során Takaicsi igyekezett mindenben az amerikai elnök kedvében járni: fogadta őt a japán császár, a Takaicsivel közös ünnepi ebéden amerikai rizs és marhahús volt a menü, illetve golffal kapcsolatos ajándékokkal kedveskedett neki. A japán igyekezet érthető, több okból is: egyrészt Japánban állomásozik az Egyesült Államok területén kívül a legtöbb, mintegy 53 ezer amerikai katona, és a Kína, valamint Észak-Korea jelentette növekvő fenyegetés fényében Tokiónak továbbra is szüksége van rájuk, illetve egy erős japán-amerikai szövetségre. Ez Trump számára nem magától értetődő, hiszen korábban hangot adott azon véleményének, hogy a két ország közötti, több mint hetven éve érvényben lévő biztonsági egyezmény „egyoldalúan” Japánnak kedvez, Washington pedig idén nyáron világossá tette, hogy valamennyi szövetségesétől, így Japántól is elvárja, hogy a GDP-je öt százalékát költse védelemre.
Takaicsi mindemellett el akarta kerülni, hogy a japán árukra kivetett 15 százalékos vámot Trump esetleg megemelje, ha a látogatása balul sült volna el (a japán gazdaság legnagyobb exportágazatának számító autóipart – amelynek az Egyesült Államok a fő piaca – Trump korábban átmenetileg 24 százalékos vámmal sújtotta). Washington bizonyos ügyekben nyomást is gyakorol Tokióra: nagyobb hozzáférést szeretne például a japán piacokhoz (például az autópiachoz), továbbá azt szeretné, ha Japán több amerikai terméket (például szójababot) vásárolna. Takaicsi az amerikai nyomás ellensúlyozása és a szövetségesi viszony megerősítése érdekében bevetett mindent: kijelentette, hogy a japán-amerikai szövetség „új aranykorát” kívánja megteremteni Trumppal közösen; a japán védelmi képességek további erősítését ígérte, ennek keretében pedig a GDP-arányos védelmi kiadások 2 százalékra emelését az idei pénzügyi év végéig, két évvel előrehozva a tervezett dátumot; továbbá bejelentette, hogy az amerikai elnököt Nobel-békedíjra fogja jelölni. Minden jel arra utalt, hogy erőfeszítései eredményesek voltak és Trump élvezte a látogatást: dicsérte Takaicsit és elégedetten nyilatkozott az amerikai-japán kapcsolatokról.
Dél-Korea is kiegyezett
Az amerikai elnök ezután Dél-Koreába utazott, ahol részt vett az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) csúcstalálkozóján. Trump gazdasági megállapodást kötött Lee Jae Myung dél-koreai elnökkel, amelynek értelmében Dél-Korea 350 milliárd dolláros befektetési alapot hoz létre beruházások finanszírozására az Egyesült Államokban, cserébe pedig az USA 25-ről 15%-ra csökkenti a dél-koreai termékekre kivetett vámokat. A 350 milliárd dolláros befektetési alapból 150 milliárdot hajóipari beruházásokra fordítanak, többek közt egy olyan programra, amelynek során Amerikában atommeghajtású tengeralattjárót gyártanak Szöul számára. Dél-koreai beruházások érkeznek majd a tengeralatti kábelek gyártásába is. A dél-koreai faipari termékekre és gyógyszeripari gyártókra a legalacsonyabb amerikai vámok vonatkoznak ezentúl, míg a repülőgép-alkatrészekre és a generikus gyógyszerekre nem kell majd vámot fizetni. Szöulnak emellett sikerült elérnie, hogy ne kelljen a jelenleginél jobban megnyitnia a mezőgazdasági szektorát az amerikai termékek, például a rizs és a marhahús előtt.
Az amerikai-kínai kereskedelmi háború állása
Trump idén januárban kezdődött második hivatali idejének, akárcsak az elsőnek, meghatározó eleme az amerikai-kínai kereskedelmi háború. Az egész világot érintő amerikai vámpolitika alapja Trump és adminisztrációjának azon meggyőződése, hogy az Egyesült Államokat kereskedelmi partnerei régóta kihasználják, valamint hogy vámokkal és a vámok politikai alkualapként való használatával elérhető az amerikai újraiparosítás. Az USA fő riválisának számító Kína, amely szorosan összefonódott az amerikai gazdasággal, és amellyel szemben az USA-nak több száz milliárd dolláros kereskedelmi hiánya van, Trump kereskedelem-politikájának első számú célpontja.
A két ország idei kereskedelmi háborúja változó intenzitású. A fellángolásokat „tűzszünetek” követik, amelyeket többször meghosszabbítottak az eddigiek során. Mindkét félnek érdeke, hogy rendeződjön a kétoldalú viszony, ugyanakkor mára világossá vált, hogy mindkét félnek van gyenge pontja: az Egyesült Államoké a kínai ritkaföldfémektől való függés, Kínáé pedig a fejlett amerikai chipekre és kritikus fontosságú szoftvertermékekre való ráutaltság. Peking néhány hete ismét félreérthetetlenné tette, hogy kész Washingtont az érzékeny pontján támadni, amikor ismételten exportkorlátozásokat vezetett be a ritkaföldfémek exportjára. Trump válaszul a kínai termékekre vonatkozó további 100 százalékos vámokat, valamint a kritikus fontosságú szoftvertermékek Kínába irányuló exportját érintő korlátozásokat jelentett be.
Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter a közelmúltban bejelentette, hogy – miután az USA és Kína közötti kereskedelmi megállapodás hosszú hónapok tárgyalásai ellenére sem született meg – a két ország megállapodott egy kereskedelmi megállapodás keretrendszeréről. A bejelentés néhány nappal Trump és Hszi Dél-Koreában esedékes október végi találkozója előtt történt – amelynek létrejöttében nagy szerepet játszott, hogy Trumpnak megoldást kellett találnia a ritkaföldémekhez való ideiglenes amerikai hozzáférés tekintetében. A találkozó tétje az volt, hogy létrejön-e a régóta várt kereskedelmi megállapodás a két vezető között.
A Trump-Hszi-csúcstalálkozó
A tervezettnél rövidebb, mintegy másfél órás tárgyalás során nem született átfogó megállapodás. Mindkét fél tett engedményeket, ám ezek többnyire intézkedések ideiglenes felfüggesztését jelentik, és az ellentétek okait nem kezelik. Washington visszavonta a pár nappal korábban bejelentett, a feketelistás kínai cégek leányvállalataira kiterjesztett tilalmat, ami 3500 entitás mellett akár további 20 ezret is érintett volna. Ez nyitva hagyja a kiskaput Kína számára, hogy könnyebben férhessen hozzá külföldi technológiákhoz. Peking egy évre felfüggesztette a ritkaföldfém-exportra vonatkozó korlátozásokat, miként Washington is felfüggesztette ugyanennyi időre a viszonossági vámokat. Az USA 10%-ra csökkenti a fentanil előállításához szükséges vegyi anyagok kínai exportjára kivetett 20%-os extra vámtételt, így összesen 57%-ról 47%-ra csökken a teljes vámdíj a prekurzor anyag esetében. A kínai árukra kivetett vámok átlagosan 40 és 50%-on állnak jelenleg, de nagyban függ az adott árucikk típusától. Kína újraindítja a szójabab-vásárlásokat, amelyek idei leállítása érzékenyen érintette a Trump szavazóbázisának részét képező amerikai gazdákat. Mindkét ország elállt a másik hajóira vonatkozó kikötői díjak tervezett megemelésétől.
Az amerikai elnök a találkozó után azt mondta, Kína tárgyalni fog a vezető amerikai chipgyártó céggel, az Nvidiával a chipjei megvásárlásáról, amelyek között ugyanakkor nem lesz ott a vállalat legfejlettebb, Blackwell elnevezésű chipje. A TikTok tulajdonosváltásáról továbbra sem született megállapodás. Ukrajnát is érintették a tárgyalás során, de Trump nem próbálta rávenni Hszit az orosz kőolaj vásárlásának feladására. Sőt, kijelentette, hogy „néha hagyni kell a feleket harcolni egy kicsit”.
Az Egyesült Államok és Kína közvetlen kommunikációs csatornát hoznak létre egymás hadseregei között, hogy elkerüljék a félreértésekből adódó katonai konfliktust. Ilyen Washington és Moszkva között a kubai rakétaválság után jött létre 1963-ban.
Összességében mindkét fél időt nyert a legfontosabb vitás kérdésekben, de a kereskedelmi háború végleges lezárásáról nem beszélhetünk. Trump szerint a fő kérdéseket évente újra kell majd tárgyalni. A tervek szerint az amerikai elnök jövő áprilisban Kínába látogat, amit Hszi az Egyesült Államokba tett látogatása követ majd.
Nemzetközi kapcsolatok szakértő, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány Kelet- és Délkelet-Ázsia kutatója.
Alap- és mesterszakos tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, ill. a Budapesti Corvinus Egyetemen végezte, részképzésen volt a kínai Hangzhou Normal University-n, a tajpeji Soochow University-n és a Ming Chuan University-n.
Kulcsszavak: USA és Kína fegyverkezési versenye, elektromos autóipar, félvezetőipar, digitális gazdaság.
Nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait az ausztrál Macquarie University nemzetközi kapcsolatok szakán végezte. A Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet munkatársa volt, majd a Külgazdasági és Külügyminisztériumban dolgozott három évig. Kutatási területe a geopolitika, kiemelten az indo-csendes-óceáni térség.
