Donald Trump amerikai elnök 2026. július 30-án történelmi áttörésként jelentette be, hogy a Hamász és a Gázai övezet valamennyi fegyveres csoportja beleegyezett a teljes fegyverletételbe. Ezzel látszólag sikerül kimozdítani a holtpontról azt a 20 pontos rendezési tervet, amely mentén tavaly októberben megköttetett a tűzszünet. A leszerelés kereteit egy tizenöt pontos akcióterv rögzíti, amely egy új verifikációs intézményt is életre hív. Ez nem csupán a fegyverek elhelyezését, de az izraeli kivonulást és a tűzszünet megsértését is hivatott ellenőrizni. Erre pedig minden bizonnyal szükség is lesz, ugyanis a lefegyverzés és a kivonulás pontos részleteiről és főleg annak időzítéséről teljesen más elképzelése van a feleknek. Amíg teljes bizalmatlanságban zajlanak a tárgyalások arról, hogy a Hamász vagy Izrael tegye meg az első lépést a Gáza demilitarizálásához vezető rögös úton, infografikákra tettük a legfontosabb tudnivalókat a háború sújtotta övezetről és a helyreállítás már ismert terveiről.
A nemrégiben bejelentett 15-pontos terv fontos mérföldkő. Ugyanis, ha a fegyverletétel valóban megtörténik és az izraeli kivonulás is elkezdődik, azzal megnyílhat az út nemcsak az új palesztin kormányzás és nemzetközi erők munkája előtt, de az újjáépítéshez szükséges nemzetközi segélyek is megindulhatnak az övezetbe. A háború utáni rendezést három, egymásra épülő testület határozza majd meg Gázán belül, amelyek fölött a Béketanács (Trump elnökletével, a bolgár Nikolaj Mladenov főképviselővel) áll. Eszerint a Nemzeti Bizottság kormányoz, a Nemzetközi Stabilizáló Erők (együtt a helyben képzendő erőkkel) felelősek a biztonságért, az újonnan létrehozott Verifikációs Bizottság pedig hitelesíti, hogy a tűzszüneti megállapodásnak megfelelően zajlik-e a fegyverletétel, a kivonulás, valamint a helyreállítás. A felhatalmazást az ENSZ BT 2803. határozata adja.
A Donald Trump által bejelentett leszerelési terv fogadtatása Izraelben korántsem pozitív. Benjamin Netanjahu miniszterelnök és kabinetje sokáig nem reagált hivatalosan a megállapodásra, végül pedig elutasította a tervet ebben a formában, mondván, hogy az izraeli kivonulás csak a Hamász „tényleges lefegyverzése” után történhet meg. Az izraeli kormány elutasítása mögött többek között az állhat, hogy a tervezet a választási kampányidőszakban azonnal a belpolitikai csatározások középpontjába került, így inkább politikai kockázatként jelent meg Netanjahu számára a közelgő választás előtt. Netanjahu keményvonalas koalíciós partnerei kezdettől fogva nyíltan tiltakoztak a terv ellen. Itamar Ben Gvir nemzetbiztonsági miniszter „elfogadhatatlannak” nevezte a megállapodást, amelynek leginkább azon részét kritizálta, amely szerint Izraelnek le kellene állítania mindennemű katonai műveletet, beleértve a mai napig tartó, terroristákra irányuló célzott likvidálásokat Gázában. Az ellenzék szintén bírálta Netanjahut amiatt, hogy nem tájékoztatta hamarabb az izraeli publikumot a tervről és nem érvényesítette Izrael érdekeit a megállapodásban.
A valódi, megtárgyalásra váró kérdések elsősorban az izraeli kivonulás megkezdése és a terrorszervezetek fegyverletételének időzítése köré csoportosulnak. Míg a Hamász szerint Izraelnek kell megtennie az első lépést és megkezdenie a kivonulást, Izrael szerint előbb a fegyverletételnek kell megtörténnie ahhoz, hogy egyetlen katonát is visszahívjanak az övezetből. Bár az izraeli kormány eddigi kommunikációja és az izraeli hadsereg gázai tevékenysége (pufferzóna létrehozása) alapján az IDF tartós jelenléte sem kizárható egy állandó pufferzóna létrehozásával (akár a meglévő fenntartásával) az övezet és Izrael határa mentén. A második legnagyobb aggálya Jeruzsálemnek a lefegyverzés kapcsán a fegyverek sorsa és a verifikáció. Izrael ugyanis ragaszkodna ahhoz, hogy a fegyverek ne csak a technokrata kormány (NCAG) és az új gázai rendőrség felügyelete alá kerüljenek, hanem ténylegesen eltűnjenek az övezetből. Ez jelentene ugyanis megfelelő garanciát arra, hogy a Hamász nem fegyverkezik újra, és így valóban megvalósulhat az övezet demilitarizációja.
A vitás kérdések megtárgyalására első körben két hetet hagytak a felek, ez idő alatt történne meg a fegyverletétel technikai körülményeinek meghatározása is. Az eddigi tervek szerint a demilitarizációs folyamat várhatóan 200–250 napig tart majd, és Gáza egy-egy részén halad fokozatosan előre. A Hamász a technokrata kormány alá tartozó új palesztin rendőrségnek adná át a kézifegyvereket. Ezt követően a Hamász nehézfegyvereit leszerelnék és biztonságos raktárakban helyeznék el, míg alagutait és fegyvergyárait lebontanák. A Gázában működő összes többi milíciának – beleértve a háború alatt Izrael által felfegyverzett, a Hamász-ellenes frakciókat is – szintén le kell adnia fegyvereit. További részletek a következő hetek tárgyalásai során alakulnak majd ki.
Nagy Dávid, politikai elemző, biztonság- és védelmi politikai szakértő. Tanulmányait a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen és a Haifai Egyetemen végezte, mesterdiplomáját nemzetközi biztonság- és védelempolitika szakon szerezte.
Karrierjét a Danube Institute elemzőjeként kezdte, majd tanácsadóként és az elemzési részleg vezetőjeként dolgozott az EuroAtlantic Tanácsadó és Befektetési Zrt.-nél. Jelenleg az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány geopolitikai elemzőjeként tevékenykedik.
Fő kutatási területe a közép-európai biztonságpolitika, valamint a Közel-Kelet geopolitikai dinamikái, különös tekintettel Izraelre.
