Az idei közgazdaságtudományi Nobel-díjat hárman vehetik át 2025. december 10-én, a norvég fővárosban, Oslóban: Joel Mokyr, valamint Philippe Aghion és Peter Howitt kutatópáros. A legmagasabb szintű közgazdasági elismerés a gazdasági növekedés kérdésének vizsgálatáért, valamint a technológiai fejlődés és innovációk kutatásáért járt, amelyet „kreatív rombolás” perspektívájából vizsgáltak. Ez azt jelenti, hogy a tudomány felfigyelt arra a jelenségre, hogy a gazdasági növekedés egyáltalán nem magától értetődő folyamat. A technológiai fejlődést pedig szükséges újraértelmezni a mesterséges intelligencia megjelenése miatt. E jelenségek a nagyhatalmak közötti versengést is befolyásolják. A 2025-ös díj egyik nyertese, Philippe Aghion szerint Európa lemaradásban van, és tanulnia kell az Egyesült Államoktól és Kínától, amely országok megtalálták a módját a nemzetközi versengés és az iparpolitika összeegyeztetésének.
A közgazdasági Nobel-díjjal elismert kutatások
Joel Mokyr, hollandiai születésű amerikai-izraeli gazdaságtörténésznek ítélték oda a Nobel-díj egyik felét, „amiért azonosította a technológiai fejlődésen keresztüli fenntartható növekedés előfeltételeit”.
A Nobel-díj másik felét Philippe Aghion francia, és Peter Howitt kanadai közgazdász közösen kapták „a kreatív romboláson keresztüli fenntartható növekedés elméletéért”.
Kép: A 2025-ös közgazdasági Nobel-díj nyertesei. Forrás: nobelprize.org, Niklas Elmehed illusztrációja.Mi a különös abban, hogy növekszik a gazdaság?
Az emberiség története során nem volt jellemző a gazdasági növekedés, vagy a növekedés csupán a népességszám emelkedésből fakadt. Moykr úgy foglalta össze saját kutatási kérdését, hogy: „miért vagyunk annyival gazdagabbak és élünk annyival jobban, mint az ükapáink?” A technológiai fejlődés és az energetikai innovációk 200 évvel ezelőtt tették lehetővé a gazdasági bővülés kialakulását. Ez azt jelenti, hogy az ipari forradalommal, a gépek feltalálásával, és elterjedésével jött létre a gazdasági növekedés. Továbbá közrejátszott az energiahordozók (szén, kőolaj, földgáz, nukleáris és megújuló energia) kiaknázása is. A következő időszakban, a mesterséges intelligencia megjelenése még inkább kiélezi a technológiai versengést, és minden eddiginél nagyobb energiaigényeket támaszt.
Ábra: A gazdasági növekedés 1300 és 1700 között Nagy-Britanniában és Svédországban. Forrás: nobelprize.org, Niklas Elmehed illusztrációja.
A Nobel-díj indoklásánál a Svéd Királyi Tudományos Akadémia abban határozta meg az összefüggés jelentőségét, hogy a gazdasági növekedés fenntartásához ismerni kell azokat a kihívásokat, amelyek ellene hatnak: „tisztában kell lennünk a folyamatos növekedést fenyegető veszélyekkel, és ellensúlyoznunk kell azokat.”
A gazdasági növekedés egyenlő a jóléttel?
A gazdasági növekedés ugyanakkor nem minden szempontból járul hozzá a jóléthez. A folyamatos bővülés kritikája elsődlegesen az éghajlatváltozás és a technológiai fejlődés egyre szélesebb körben való elterjedése között feszülő ellentétből fakad. Az elmúlt években olyan válságok mint a koronavírus-járvány alatti lezárások, illetve az ebből következő gazdasági leállás is ráirányította a figyelmet a nem-növekedés és az alacsonyabb károsanyag-kibocsátás összefüggéseire.
Tudományos versengés a nagyhatalmak között
A fentieken túl a tudományban is érvényesülnek a nagyhatalmak közötti konfliktusok és a régiók közötti versengés. A gazdasági teljesítmény, azaz a GDP mérése elsődlegesen a nyugati világhoz kötődik, először a Brit Birodalomban, majd az Amerikai Egyesült Államokban merült fel annak igénye, hogy az össznemzeti jólétet, haladást, valamint az anyagi bőséget számokban kifejezhető módon mérjék. Az elmúlt években számos kihívás és kritika is érte ezeket a mérőszámokat, aminek eredményeképpen sorra születtek az ún. alternatív mutatószámok. E törekvés egyik példája az ENSZ-jelentés a világ boldogságáról, amely komplex módon, számos összetevő alapján rangsorolja az országok jólétét. Ezzel párhuzamosan a nyugati országok számára a klasszikus gazdasági növekedést biztosító tényezők egyre inkább háttérbe szorultak, ami megmutatkozik a fejlett országok gazdasági növekedésének évtizedek óta tartó stagnálásában, illetve alacsony szintjében. Emellett az ún. posztmateriális (anyagi javakon túli) értékek, mint az ökológiai szempontok, egyre hangsúlyosabb részei életünknek. Ahogyan a közgazdasági Nobel-díj is jelzi, a gazdasági teljesítmény fogalmának átalakulása és a változó értékrend mellett új gazdasági mérőszámok születhetnek a nyugati társadalmakban.
Mit fedezett fel Joel Mokyr?
Az idei közgazdasági Nobel-díj odaítélését azzal indokolta a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, hogy a technológiai innováción alapuló fenntartható növekedés mibenlétét magyarázza. Joel Mokyr gazdaságtörténész a díj felét kapja a tudományos áttörések és a gyakorlati alkalmazások egymást kiegészítő mechanizmusainak leírásáért, amelyek egy öngeneráló folyamatot hoznak létre, és amelyek fenntartható gazdasági növekedéshez vezetnek. Mivel ez egy olyan folyamat, amely megkérdőjelezi a fennálló rendszereket, a Nobel-díj Bizottság a kutatási eredmények elismerésénél is igyekezett figyelembe venni, hogy milyen fontos egy olyan társadalom, amely nyitott az új ötletekre és teret enged a változásnak. Éppen ezért kapta az idei Nobel-díjat két megegyező kérdésben zajló, de eltérő kutatás.
Mokyr elmélete kapcsán magyar szempontból érdemes kiemelni, hogy Semmelweis Ignác, magyar orvos, az anyák megmentőjének innovációja is inspirálta azt. Az amerikai-izraeli gazdaságtörténész tanulmányozta a magyar orvos esetét elméletének megalkotása során. (Az Oeconomus oldalán korábban írtunk a Nobel-díj miként építi az országimázst, és segít asszociálni a kreativitást egy-egy nemzethez.)
Mit fedezett fel Philippe Aghion és Peter Howitt?
A Nobel-díj másik felét megosztva Philippe Aghion és Peter Howitt közgazdászok kapják. A két kutató 1992-ben egy közös publikációban matematikai modellt alkotott arról, hogyan fektetnek be a vállalatok a jobb termelési folyamatokba és az új, jobb minőségű termékekbe, miközben a korábban legjobb termékeket gyártó vállalatok kiszorulnak a versenyből. Így a növekedés a kreatív rombolásból fakad. A folyamat kreatív, mert az innovációra épít, de romboló is, mert a régebbi termékek elavulnak és elveszítik kereskedelmi értéküket. Idővel, egy-két évszázad alatt ez a folyamat alapvetően megváltoztatta társadalmainkat.
A matematikai modell új, de a nyugati közgazdaságtanban nem Philippe Aghion és Peter Howitt az elsők, akik a kapitalizmus „örökös kreatív pusztításáról” fogalmazták meg a gondolataikat. Joseph Schumpeter (1883–1950) szintén írt a technológiai fejlődés ciklusairól, valamint az innováció mint építő és romboló tényezők egyaránt megjelentek elméleteiben. A gondolatkör más kutatásokban is helyet kapott, így például Nyikolaj Dmitrijevics Kondratyjev (1892–1938) szovjet közgazdász elméletében. A szerzőről elnevezett Kondratyjev-hullámok (ciklusok) olyan korszakokat jelölnek, amelyek során egy-egy világgazdaságot meghatározó technológiai vívmány – a gőzgép, az elektromosság, az internet – elterjed, majd stagnál, végül hanyatló korszakát éli, amíg egy új innováció fejlődése útnak indul. Az egyes korszakok 40-80 évig tartanak. A gondolatkör még régebbi gyökerei a hindu-védikus mitológiának meghatározó részei. Siva, a pusztítva újrateremtőként a három legfontosabb isteni arculat (trimurti) egyike. Ennek a védikus kultúrkörből származó képzetnek az értelmezése nagyban hatott a nyugati gondolkodókra, és számtalan társadalomtudományos irányzat merített belőle a pszichológiától a közgazdaságtanig.
Európa lemaradt az Egyesült Államoktól és Kínától
A 2025-ös közgazdaságtani Nobel-díj egyik nyertese, Philippe Aghion, a párizsi College de France és az INSEAD, valamint a London School of Economics and Political Science professzora kiemelte saját kutatása konklúziói közül annak geopolitikai vetületét is. Ez alapján Európának tanulnia kell az Egyesült Államoktól és Kínától, amelyek szerinte megtalálták a módját a nemzetközi versengés és az iparpolitika összeegyeztetésének.
„Európában a versenypolitika nevében nagyon elleneztük az iparpolitika minden formáját. Szerintem ezen a téren kell fejlődnünk, és meg kell találnunk a módját az iparpolitika összeegyeztetésének olyan területeken, mint a védelem, az éghajlat, a mesterséges intelligencia és a biotechnológia”.
Németh Viktória makroökonómiai elemző és külpolitikai szakértő. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott nemzetközi tanulmányok szakon, majd a Pécsi Tudományegyetemen szerzett doktori fokozatot geopolitika szakirányon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Nemzetgazdasági Minisztériumnál, a Magyar Nemzeti Banknál és az MKB-nál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja.
