Az Északi-sarkvidék nem csupán a nagyhatalmak, mint a Donald Trump által vezetett Egyesült Államok radarjára kerültek fel, hanem a nemzetközi turizmus is felfedezte magának. Így a regionális, benne többek között a grönlandi turizmus is évről évre kimagasló növekedési rátát produkál, függetlenül attól, hogy ezeket a hajós utazásokat általában csillagászati (több millió forintnak megfelelő) összegért kínálják. Az ún. utolsó esély turizmus kifejezés így nem Grönland állami hovatartozására utal. Az éghajlatváltozás, és ebből fakadóan a növény- és állatvilág átalakulása, valamint az őshonos kultúrák visszaszorulása miatt az Északi-sarkvidékre irányuló idegenforgalmat sok esetben utolsó esély turizmusként tartják számon. A turisztika e formája a sarkvidékek mellett a Föld más, rendkívül törékeny természeti környezetével rendelkező régióban is megjelent. A jelenség leglátványosabb példája mégis a klímaváltozás által leginkább sújtott Északi- és Déli-sarkvidék. A Föld legészakibb óceánját, köznyelvi elnevezéssel a Jeges-tengert, tudományos nevén az Arktikus-óceánját 2019-ben már 100 ezernél is többen keresték fel tengerjáró hajóval, ami meghaladta a Déli-sarkvidék turizmusát. Utóbbi esetében a látogatók száma csak 2023-ra érte el a 100 ezer főt. A tengeri hajók mellett az Északi-sarkkörtől északra elterülő szárazföldek látogatóinak száma meghaladhatta a 10 millió főt a 2024-es évben. Érdemes látni azt is, hogy a dinamikusan bővülő sarkvidéki idegenforgalom nem újdonság az Arktiszon (Északi-sarkvidéken). A régiót már a 19. század óta látogatják turisták. Az Antarktiszt (a Föld legdélibb kontinensét) az 1950-es években fedezte fel magának a turisztikai ágazat. A sarkvidéki utazástörténetben összemosódik, kit tekinthetünk felfedezőnek, kalandoroknak vagy éppen a kalandsportok szerelmesének. A fagyos térségek a hazai utazástörténetben és a kortárs utazási irodák által nyújtott kínálatban egyaránt megjelennek.
Mit értünk Északi-sarkvidék kifejezés alatt?
Az Északi-sarkvidék (másnéven Arktisz) lényegesen nehezebben meghatározható régió, mint a Déli-sarkvidék (Antarktisz). Elletétben a déli féltekével, északon nincsen egységes kontinens. Ilyen módon hiányoznak az Arktisz egzakt geológiai határai: a terület jelentős része tenger (Arktikus-óceán és melléktengerei), a szárazföldjei több országhoz, illetve kontinenshez tartoznak. Az Északi-sarkvidék határait általában földrajzi adottságokkal jellemzik, mint a hóhatár, a júliusi 10°C alatti középhőmérséklettel rendelkező térségek, vagy a fák előfordulási határa. A legkonkrétabb, és emiatt leggyakrabban használt lehatárolás az Északi-sarkkörtől északra elterülő régiót jelöli ki. E definíciók alapján, összességében az Északi-sarkvidék nem csupán a Föld legészakibb óceánját jelenti, hanem az Egyesült Államok, Kanada, Grönland (Dánia), Izland, Norvégia, Svédország, Finnország és Oroszország északi régiói alkotják.
Térkép: Az Északi-sarkvidék térképe. (A piros vonal a régió hőmérsékleti határát, a júliusi 10 °C alatti középhőmérséklettel rendelkező területeket jelöli.) Forrás: WikiCommons.
Utolsó esély turizmus
Az utolsó esély turizmus arra a jelenségre utal, amikor az utazók szándékosan olyan úti célokat keresnek fel, amelyeket a környezeti változások – különösen az éghajlatváltozás következményei – fenyegetnek. Ezt az utazási formát az a vágy vezérli, hogy résztvevői megtapasztalják az egyes helyszínek által nyújtott élményt, mielőtt azok potenciálisan megváltoznának vagy teljesen eltűnnének. Az e típusba sorolható idegenforgalom az elmúlt években fellendülőben van, mivel a kulturális vagy természeti jelentőségükről híres úti célokat sebezhetősége a globális felmelegedéssel és a környezet hanyatlással egyre inkább megnyilvánul. E folyamatnak fontos része a klímaváltozással kapcsolatos tudatosság növekedése, amelyben szerepet játszik a médiavisszhang és a környezetvédelmi jelentések bővülő száma. Ugyanakkor paradox módon e helyszínek turizmusának fellendülése következtében az utazók által értékelt úti célok környezeti feltételeinek fokozottabb romlásához vezet.
A helyszíneken lezajló átalakulások nemcsak ökológiaiak, hanem szabad szemmel láthatók, emiatt a sarkvidékek klimatikus folyamatok a globálisan bekövetkező környezeti változások szimbólumaivá váltak. A sarkvidékeken a globális felmelegedés kétszer olyan gyorsan zajlik, mint a bolygó többi részén. Ahogy a gleccserek visszahúzódnak, a tengerszint emelkedik, és az időjárási minták kiszámíthatatlanul változnak. Éppen azok a jellemzők, amelyek bizonyos úti célokat vonzóvá tesznek, változnak vagy elhalványulnak. A következő régiókat sújtja leginkább a jelenség:
- Az Északi-sarkvidék és az Antarktisz jégsapkájának olvasása, amely az egyedi helyi élővilágra is kihat;
- A gleccserek világszerte, Svájctól Észak-Európán át Argentínáig, soha nem látott ütemben húzódnak vissza;
- A Nagy-korallzátony, Ausztrália, amelyet a tenger hőmérsékletének emelkedése és az óceán savasodása fenyegeti;
- A Maldív-szigeteket a tengerszintemelkedés sújtja;
- Velence, Olaszország, ahol az épített örökséget kiemelten veszélyezteti a tengerszint magasabbra emelkedése, és amely károkhoz hozzájárul az ún. túlturizmus jelensége is (utóbbi fogalomról a részletek itt olvashatóak).
Turizmus a sarkvidékeken
Az Északi-sarkvidék turizmusa – hasonlóan az Antarktiszhoz – soha nem látott szinteket ér el. Függetlenül attól, hogy egy amerikai felmérés alapján az északi-sarkvidéki hajóút ára 7 és 49 ezer dollár közötti összegre rúghat, vagyis 2,5 millió forinttól határ a csillagos ég, akár 17 millió forintot is meghaladó összeg lehet az út költsége. Az Antarktisz esetében az átlagos költség 12 000 dollár feletti, vagyis 4,5 millió forintnak megfelelő összeg. Ennek a magas költségnek megfelelően az Antarktiszra érkező turisták jelentős része a nyugati világhoz tartozik: valamivel több mint a fele az Egyesült Államokból érkezett, őket követi Ausztrália, Németország és az Egyesült Királyság.
Az Északi-sarkvidék turizmusa
Az Arktisz Tanács, a térség legfontosabb nemzetközi intézményének adatai szerint 2013 és 2024 között 37%-kal nőtt a régióba belépő hajók száma, ami az utolsó adatközléskor 500 egyéni hajót jelentett.
Az egyes országok északi-sarkvidéki területeire érkező utazók számáról nem áll rendelkezésre egységes statisztika. Emellett számolnunk kell azzal is, hogy az egyes országok északi-sarkvidéki területének idegenforgalma között jelentős különbségek mutatkoznak. Elsődlegesen az észak-európai gazdaságokban kiemelkedő a szektor teljesítménye, míg Kanadában és Oroszországban viszonylag kis számú külföldi turista látogatja meg a legészakibb tájakat.
- Finnország lappföldi tartományát 2024-ben 1,4 millió főt meghaladó turista kereste fel, akik 3,37 millió vendégéjszakát töltöttek el a finn statisztikai hivatal adatközlése alapján. A finn tartományok közül a legtöbb vendégéjszakát Lappföldön regisztrálták, ahol a külföldiek 9%-kal (0,52 millió éjszakával) több időt töltöttek, mint a megelőző évben.
- 2024-ben Svédország legészakibb megyéjének, Norrbottennek a turizmusa bővült a legnagyobb mértékben, 4,6%-kal. Ez már az egymást követő harmadik nemzeti szintű csúcsév volt a tartomány idegenforgalmi ágazata számára. A vendégéjszakák száma elérte a 2,9 millió éjszakát.
- Észak-Norvégiában 2023-ban 4,6 millió vendégéjszakát meghaladó volt a forgalom. Norvégiában szintén sorra dőlnek meg az utazási rekordok, ami a 2024-es adatokban is tükröződött.
- A túlturizmussal küzdő Izlandra 2024-ben 2,3 millió látogató érkezett, akik 6,4 millió vendégéjszakát töltöttek a szigeten.
- Grönlandon 46%-kal nőtt a turizmus mindössze 5 esztendő alatt, 2018 és 2023 között. 2023-ban több mint 131 000 látogató érkezett, nagyrészt a körutazási útvonalak kínálatbővülésének köszönhetően. A grönlandi kormány további növekedést prognosztizál, mivel a Nuuk repülőtér 2024-ben kibővült, majd 2026-ig további két nemzetközi repülőtér építését tervezik.
- Az Egyesült Államok északi-sarkvidéki állama, Alaszka esetében is dinamikusan növekszik a turizmus a 2023–2024-es szezonban 3 millió turista érkezett, amely 20%-kal magasabb, mint a koronavírus-járvány előtti utolsó, 2018–2019-es szezonban.
- 2023-ban Kanada északi területeit 335 ezer külföldi látogatta meg, amely adat 2024 első feléhez képest is 20%-ot meghaladó növekedést jelent.
- A legnehezebben megbecsülhető adat az oroszországi turisták száma. Az orosz kormányzati tájékoztatás szerint 3 millió vendég látogatott el 2024-ben az észak-sarkvidéki orosz területekre, mely 7%-os bővülést jelent a megelőző évhez képest. Ugyanakkor a külföldi turisták száma és aránya a hírközlés szerint is visszafogott maradhatott, 75 ezer fő. Mindazonáltal ez a számadat is a külföldi látogatók megkétszereződött érdeklődését mutatja az előző évhez képest. E szektorban is fontos partnert jelent Kína Oroszország számára.
Ábra: A különböző északi-sarkvidéki országok tartományaiba utazók száma. Készítette: Németh Viktória. Forrás: Az egyes országok és az Eurostat adatközlései. Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/22846192/
Az Északi-sarkvidékre látogató turisták létszáma ilyen módon a koronavírus-járvány előtti 8,3 millió főt meghaladó lehet, átléphette akár a 10 millió fős látogatószámot is 2024-ig a szárazföldi területek esetében, és az oroszországi területeket figyelmen kívül hagyva. Oroszországi adatközlésekkel is kalkulálva akár 13 millió fő is ellátogathatott az Északi-sarkvidékre. Összehasonlításképpen, a turisztikai szempontból Európa egyik legattraktívabb országában, Ausztriában 46,7 millió fő (közülük 32 millió fő külföldi) töltötte szabadságát, miközben Finnország teljes területén 12,5 millió fő (közülük 2,9 millió fő külföldi) nyaralt 2024-ben. Ilyenmódon az Északi-sarkvidék szempontjából már a 2024-es turisztikai adat is impozánsak, de az Északi-sarkvidéken területtel rendelkező összes országának és kontinensének látogatószáma jelentős növekedési lehetőséget tartogat a jövőre nézve. Ebben fontos szerepet játszhat az is, hogy a hagyományos mediterrán úti célok nyári középhőmérséklete emelkedik, amely egyre inkább visszatartó tényező lehet a turisták számára, és felértékeli az északi célpontokat.
Magyarok az Északi-sarkvidéken
Magyarország szempontjából az 1872 és 1874 osztrák-magyar felfedezőút fontos mérföldkövet jelentett. Ugyanakkor az elsődlegesen tudományos céllal utazók mellett a 20. század elejétől egyre több magyar utazó is megfordult az Északi-sarkkörtől északra. A korai utazók közül többen úti beszámolót is készítettek, így többek között Kepes Gyula, az osztrák-magyar expedíció hajóorvosa a Földrajzi Közleményekben publikálta összefoglalóját, Cholnoky Jenő, földrajztudós 1910-es Spitzbergákon tett terepkutató-útjáról közölt írást, illetve Barcza György, diplomata 1911-ben számolt be Jeges-tengeri hajóútjáról. E hagyomány a hidegháborús időszakban is folytatódott, közöttük Rockenbauer Pál természetjáró, világutazó, és a magyar természetfilm készítés egyik megteremtője, aki ismeretterjesztő munkájába is beépítette az északi-sarkvidéki tapasztalatait. Az elmúlt másfél században elsődlegesen a térség felfedezése és a tudományos szempontok voltak előtérben, majd – a világ más országaihoz hasonlóan – az utóbbi időszakban a régió, mint turisztikai célpont is felkerült a magyar utazók radarjára. A magyarországi utazási irodák kínálatában is megjelent. Ennek része az egzotikusabb és csillagászati összegeket kitevő sarkvidéki hajózás, valamint a hozzáférhetőbb túrák közül az északi vidékek kalandturizmusa és az északi fény (aurora borealis fényjelensége) vadászat.
Az utóbbi évek legkülönlegesebb eseménye volt az Északi-sarkvidékhez kapcsolódó hazai gimnazista, Varga Levente 2024 őszén a Roszatom támogatásával megvalósult, az ún. Tudás jégtörője projekt keretein belül vett részt egy nemzetközi északi-sarki expedíción. A tavaly ötödik alkalommal megszervezett program célja a fiatal tehetségek felkutatása és támogatása volt.
Kitekintés: Az Antarktisz turizmusa
2023-ban 124 262 fő látogatott el az Antarktiszra, mely lényeges bővülést jelent az előző évi 104 897 főhöz képest. A hajóval érkezők közül nem mindenki lép a kontinensre. Ugyanakkor összesen így is több mint 80 000 turista látogatta meg a szárazföldet tavaly.
Az északi-sarkvidéki turizmus előnyei és hátrányai
A távoli tájak meglátogatása nem csupán kockázatokkal jár, lehetőségeket is tartogat. A ritkán lakott sarkvidéki tájak meglátogatása lehetőséget kínál a helyi gazdaság fellendítésére, valamint a fokozottabb kulturális és környezeti tudatosságra késztet. Ugyanakkor a sarkvidéki turizmus esetében nagyobb körültekintést várnak el az utazóktól a rendkívül törékeny természeti környezet miatt. E szabályokat az Északi-sarkvidék ügyeivel foglalkozó legfontosabb intézmény, az Arktisz Tanács is deklarálta, és nyilvánosan elérhetővé tette.
A környezetkárosító és a helyi gazdaság ellenes hatások
A törékeny ökoszisztémát meglátogató utazók több módon is károsíthatják a környezet és emellett a helyi gazdaságot is. E jelenség is az ún. túlturizmus (overtourism) egyik változata. Ilyenkor az utazók olyan mértékben özönlenek el egy-egy turisztikai látványosságot, hogy a helyi lakosok életminősége romlik, és a természeti értékeket is veszélyeztetik. Ez szembe megy az egyre inkább terjedő fenntartható turizmus elveivel, amely mind a természeti értékek kímélését, mind a helyi gazdaság ösztönzését célul tűzi ki. Utóbbi idegenforgalmi típus meghonosításában a régiós országok közül Izland igyekszik élenjárni.
A sarkvidéki turizmus kockázatai közé tartozik a közlekedés és a helyben elfogyasztott élelmiszerek szállítmányozása. A nagy tengerjáró hajók számos környezeti kárt okoznak az Északi- és a Déli-sarkvidék esetében is. A térségben végzett megfigyelések alapján a széndioxid-kibocsátás emelkedése mellett a sarkvidéki hó olvadását is felgyorsítja. További jelentős széndioxid-kibocsátást jelentnek a repülőgépekkel utazók. Alacsonyabb kibocsátással járó alternatívát a vonatok jelenthetnek. Ugyanakkor nehézséget jelent, hogy a vonatjegyek ára az észak-európai országokban lényegesen meghaladja a repülését, és az utazás időtartamát is megnyújtja.
A tengerjáró hajóval történő látogatások a helyi gazdaságra is kedvezőtlenül hatnak, mivel az utasok a helyi szolgáltatások, így például az éttermek, kávézók és túraszervezők helyett elsődlegesen a hajókon található lehetőségeket veszik igénybe.
A biológusok arra is felhívják a figyelmet, hogy az emberek érkezése, és az állatok fotózása megzavarhatja a helyi fajok viselkedését. Befolyásoló erővel bírhat az is, hogy az Antarktiszon a nyári szezonban jelentősen megugrik a látogatók száma, amelyet követően télen hirtelen nyugalom következik. Emellett az utazók olyan mikroorganizmusokat is magukkal visznek, és meghonosítanak, amelyek korábban nem voltak jelen a Déli-sarkvidéken
A turizmus hatása a helyi őslakos kultúrákra
A turizmus olyan szektor, amelyet sok esetben az északi országok kormányai az őslakosok foglalkoztatásának és kultúrájának megőrzése szempontjából kiemelten fontosnak tartanak. Az Európai Unió is több programmal támogatta az elmúlt években a regionális idegenforgalmat, és ezen belül az őslakosok foglalkoztatását. Ugyanakkor a szektor megítélése az őshonos kultúrák szempontjából nem egységesen pozitív.
Az északi-sarkvidéki turizmus káros következményei sokszor a helyi kultúra esetében jelentkeznek. Ilyen kedvezőtlen hatás lehet a lakáshiány, az ingatlanárak ugrásszerű emelkedése, ingatlan- és élelmiszerek esetében túlkereslet keletkezik, ami a helyi népesség esetében szűkösebb hozzáférést (kínálatot) eredményez.
A turizmus árnyoldalai olyan jelenségekben is megmutatkoznak, mint a kizsákmányolás és a folklorizáció. Ez azt jelenti, hogy a hagyományos életforma és művészet már nem a korábbi helyét tölti be a társadalomban, hanem a turisztikai szolgáltatássá válik. A turizmus paradox módon az őslakosokról alkotott sztereotípiák erősödéséhez, és nem az őslakosok tényleges megismeréséhez vezethet, amit a kultúrára valójában nem jellemző szuvenírek is példáznak. Az idegenforgalom más szektorokhoz képest alacsonyabb kereseti lehetőséget biztosít, és szezonális jellegű, vagyis nem stabil bevételi forrás. Így konzerválja az őslakos népcsoport hátrányos gazdasági helyzetét a többségi társadalomhoz képest.
Összefoglaló
Az Északi-sarkvidék nem csupán a Föld legészakibb óceánját jelenti, hanem az Egyesült Államok, Kanada, Grönland (Dánia), Izland, Norvégia, Svédország, Finnország és Oroszország északi régiói alkotják. E régiók turizmusa évről évre dinamikus bővülést mutat. A jelenségben a környezeti átalakulással kapcsolatos tudatosság játszik központi szerepet. Az idegenforgalomnak e válfaját a szakirodalom az utolsó esély turizmus kifejezéssel illeti. Ugyanakkor a klímaváltozás nyomán további lehetőségek rejlenek az északi térségek idegenforgalmában, mivel a mediterrán régiók nyári középhőmérsékletének emelkedése a hűvösebb régiók irányába fordíthatja az utazókat. E jelenség nem elszigetelt, csupán a nyugat-európai utazókra jellemző tendencia, a hazai utazási irodák kínálatában is begyűrűzik. A magyarországi reálbéremelkedés a magyarok külföldi utazásainak növekvő számában is tükröződő jelenség, és ezzel együtt az Észak-Európába irányuló utazások száma is emelkedik.
Németh Viktória makroökonómiai elemző és külpolitikai szakértő. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott nemzetközi tanulmányok szakon, majd a Pécsi Tudományegyetemen szerzett doktori fokozatot geopolitika szakirányon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Nemzetgazdasági Minisztériumnál, a Magyar Nemzeti Banknál és az MKB-nál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja.
