Dzsihadista harcosból demokratikus államelnök? Szíriában, a Közel-Kelet mind etnikai, mind vallási szempontból egyik legsokszínűbb országában ez is egy létező lehetőség. Az Aszad-rezsim tavaly decemberi bukása óta eltelt egy év rengeteg változást hozott magával az országban, ugyanakkor Ahmed as-Saraanak és körének sikerült megszilárdítani a hatalmát és elkezdeni az állam újjászervezését. Ugyanakkor még messze a teljes konszolidáció: Szíriát politikai, gazdasági, katonai, etnikai és társadalmi feszültségek is terhelik, amelyekre átfogó megoldást kell találnia a lehető leghamarabb az új vezetésnek. Milyen strukturális problémák és külső körülmények vezettek az Aszad-rezsim villámgyors bukásához? Melyek lesznek a legfontosabb problémák és kihívások Szíria jövője szempontjából? Milyen külső hatalmi érdekek befolyásolják Damaszkusz sorsának alakulását? Elemzésünkben ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.
Az Aszad-rezsim összeomlása
A Szíriát több mint ötven éven keresztül irányító Aszad-család uralma sokáig megdönthetetlennek látszott, de a 2024 decemberi, sokkszerű változásnak valójában számos előjele volt. Egyrészt a központi vezetés társadalmi legitimációja folyamatosan csökkent: ENSZ-jelentések szerint 2024 az egyik legsúlyosabb év volt humanitárius szempontból Szíria történetében, amelyet főként a szíriai font drasztikus romlása, az élelmiszerek és a megfelelő egészségügyi ellátás hiánya okozott. A polgárháború lecsengésével ugyan az Aszad-rendszer igyekezett az országot visszaterelni a nemzetközi gazdasági rendszerbe, de ez nem járt átütő sikerrel. Az országot gazdasági (és politikai) szankciók sújtották, emiatt nemzetközi források sem érkeztek az országba.
Az ábra a következő linken hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/26542405/
A szír polgárháború kirobbanása óta az Aszad-rendszer egyfajta hadi gazdálkodást folytatott, egyik legfőbb bevételi forrása a Captagon szintetikus harci drog főként az Öböl-menti országokba történő eladásából származott, emellett helyi hadurak rendszeresen kisajátították menekültek – már elhagyott – ingatlanjait. Másrészt az Idlib tartományt uraló, Hajat Tahrír as-Sám (HTS) évek óta készült a kitörésre, amihez megfelelő létszámú, jelentős tapasztalattal bíró katonával és eszközzel rendelkezett. Sikerükben kevéssé a harci teljesítmény játszott szerepett, mint inkább az, hogy sehol nem tapasztaltak jelentősebb ellenállást a kormányhű erőktől. Ezt pedig az átalakuló geopolitikai helyzet tette lehetővé:
- ideértve Iránt és csatlósainak jelentős meggyengülését,
- Törökország jelentős támogatását,
- és Oroszország figyelmének lankadását.
A Szíriát irányító csoportok elhelyezkedése az országban 2024 év végén– Forrás: IISS / Nagy Ákos
A legtöbben ennek ellenére alábecsülték, hogy Bassár al-Aszad továbbra is milyen nagy mértékben függ azoktól a külső támogatóktól, akik segítették őt a 2011-ben kezdődött szíriai polgárháborúban. Oroszország az Ukrajnában folytatott háborúját vívta, Irán a saját, komoly meggyengülést szenvedett proxy-hálózatának a megmentésén dolgozott minden erővel, emellett – amint azt láthattuk a tizenkét napos izraeli-iráni háború során – jelentősen meggyengült politikai, katonai és gazdasági hatalmát illetően.
Gerillahadseregből országirányító
A Hajat Tahrír as-Sám a 2010-es évek közepén az an-Nuszra Frontból, az al-Kaida terrorszervezet szíriai ágából vált ki. A szervezet azóta ugyan megtagadta az al-Kaidát, és megpróbálta eltussolni szélsőséges gyökereit, de az Egyesült Államok, az ENSZ és több más ország még mindig terrorista szervezetként tartotta számon.
Bassár al-Aszad Aszad bukásával egy időben emelkedett a szíriai nagypolitika színpadára Ahmed as-Saraa, avagy – nom de guerre-je szerint –Abu Mohammad el-Dzsúlání, a HTS vezetője. Hatalomra jutását követően az ideiglenes kormány megalakítását és a politikai rendszerváltás tételes menetrendjét jelentette be, egyúttal Szíria de facto átmeneti elnökének kiáltotta ki magát.
A 2000-es évek elején as-Saraa otthagyta a felső-középosztályból származó családját azért, hogy csatlakozzon az al-Káidához Irakban, ahol összesen hat évet töltött iraki és amerikai börtönökben, terrorizmus vádjával. 2011-es szabadon engedése után alapította meg az al-Káida szíriai szárnyát, az Al-Nuszra frontot, amely öngyilkos merényleteket és más fegyveres támadásokat tervezett és hajtott végre az országban, amelynek fő célpontjai az Aszad-erők voltak, ugyanakkor azokban amerikai becslések szerint számos ártatlan civil is életét vesztette. Ennek hatására az Egyesült Államok 10 millió dolláros vérdíjat tűzött ki fejére. 2016-ban formálisan is megkövette önmagát és megszakította a kapcsolatait volt szövetségeseivel. Ez a fokozatos „szalonképessé válás” leginkább a szeptemberi New Yorki ENSZ-találkozón csúcsosodott ki, ugyanis az újdonsült szíriai elnök beszédet mondott a Közgyűlésben, emellett több nyilvános rendezvényen is részt vett, többek között David Petraeus volt CIA-igazgatóval is kimondottan érdekes, ugyanakkor meglehetősen ellentmondásos beszélgetést folytatott.
As-Saraa a hatalomátvétel után egy technokrata ügyvivő kormányt nevezett ki, amelynek szerinte három-négy évre van szüksége a sikeres átmenet megvalósításához, és az új alkotmány elfogadásához, mire az általános választásokat lehetne kiírni az országban. Tudatában vannak Szíria etnikailag és vallásilag sokszínű társadalmának, és tudják, hogy ezt tiszteletben kell tartaniuk, ha fenntartható kormányformát akarnak létrehozni. Mivel a most leváltott rezsim elleni egységesítő harc mögöttük van, elkerülhetetlenül viták alakulnak ki a hatalom és az erőforrások körül. Egyértelműen az új kormányzat számlájára írható intézkedés, hogy a hatalomátvétel után nem sokkal országos konferenciákat hirdetett, ahova meghívták az egyes vallási és nemzetiségi képviselőket, hogy megbeszéléseket folytassanak Szíria jövőjéről, az egyes etnikumok kívánalmairól és elképzeléseiről, illetve a kormányzás lehetséges forgatókönyveiről és egy demokratikus vezetés felállításáról.
Mindemellett fontos kérdés Szíria szempontjából az új rezsim politikai megbízhatósága, hitelessége, belső- és külső legitimitása, valamint stabilitása tekintetében az, hogyan akajra elszámoltatni az előző rendszer működtetőit és támogatóit. Erre a decemberi hatalomátvétel óta már volt több, minden esetben önkényes és spontán kezdeményezés, ugyanakkor ennek intézményesített formája mindeddig elmaradt, mindössze a Baász Pártot, vagyis Bassár el-Aszad egykori pártját betiltották, az addig érvényben lévő alkotmányt pedig felfüggesztették, továbbá letartóztattak háromszáz embert. Emellett mintegy háromezer Aszad-hű katona menekült át a szomszédos Irakba.
As-Saraa érdeke, hogy az ország rendkívül széttagolt etnikai viszonyai között ne szítson egy újabb indok miatt feszültséget és konfliktust, egyúttal kezelnie kell azt a problémát is, hogy Szíria több népcsoportja is az előző rendszer felelőseinek és működtetőinek megbüntetését szorgalmazza. A HTS-nek ráadásul már van kormányzati gyakorlata, ugyanis a damaszkuszi hatalomátvételt megelőzően Idlibben működtetett civil kormányzatot, amely ugyan részben épített bevétel szempontjából több illegális tevékenységre, viszont a központi bevételek jelentős részét a civilek megadóztatása tette ki.
A szíriaiak többsége a nyíltan elérhető információk szerint támogatta, vagy legalábbis nem ellenezte aktívan az Aszad-rezsim összeomlását, illetve a HTS hatalomátvételét. As-Saraa rendszerének egyértelmű vesztesei Szíriában az alaviták. A nagyrészt az ország tengerparti övezetében élő közösség mintegy 10-12%-át teszi ki a teljes népességnek, ugyanakkor az Aszad-rendszer idején egyértelműen ők alkották az országot irányító réteg túlnyomó többségét. Az alavita közösség vezetői – leginkább kényszerből – elfogadták as-Saraat és a HTS-t Szíria vezetőjeként, ugyanakkor rendkívül kétséges, hogy mennyire fogják a közösségüket bevonni – ha ez megtörténik egyáltalán – az új rendszer felépítésébe és az alkotmányozási folyamatba. Bassár al-Aszad bukása óta rendszeres atrocitások érték ezt a közösséget: az eddigi legsúlyosabb 2025 márciusában történt, amikor a kormányerőket támogató fegyveresek több mint ezer alavita és keresztény lakossal végeztek. Az elkövetők felelősségre vonása azóta sem történt meg. Mindezek ellenére a többségi lakosság egyértelműen pozitívan fogadta azt, hogy Aszad bukása után a HTS megnyitotta a börtönajtókat, amelyek mögött több tízezer politikai foglyot tartottak. Ezekben a börtönökben nem volt ritka egyáltalán a kiéheztetés vagy éppen a válogatott testi és pszichikai kínzások sorozata sem.
Az ábra a következő linken hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/21147404/
Külső hatalmi befolyás Szíriában
A szíriai polgárháború kirobbanása után az egyes frakciókat különböző külső aktorok is segítették. Ezen országok és szervezetek a legegyszerűbben egy Aszad-támogató, illetve Aszad-ellenes magatartási mátrix mentén oszthatók fel. Az előző kormányzatot támogatta Oroszország, Irán és a libanoni Hezbollah, míg ellene volt az Egyesült Államok, az Európai Unió, Törökország és az Öböl-menti monarchiák. A szereplők ugyanakkor nem képviseltek egységes és statikus álláspontot. 2018 óta ráadásul az addig Aszad-ellenes erők egy része – leginkább az olajmonarchiák – Szíria regionális reintegrációjában váltak érdekeltté.
Az Aszad-rezsim összeomlásával Izrael kihasználta az ideiglenes hatalmi vákuum jelentette előnyt és elfoglalta az egykor ENSZ-ellenőrzés alatt tartott, Golán-fennsíkon fekvő demilitarizált zónát. A két ország közé beékelődő területet még az 1973-as Jom Kippuri háború lezárása után hozták létre annak érdekében, hogy a háborús felek között egy pufferzónát alakítsanak ki. Izrael emellett szisztematikus csapásokat mért a szíriai katonai infrastruktúrára – bombázta a légvédelmi hálózatot, fegyverraktárakat és rakétaindító-állomásokat. Emellett márciusban előbb Israel Katz védelmi miniszter, majd később Benjámín Netanjahu miniszterelnök is kijelentette, hogy több, Szíriában őshonos és nagy részben az ország déli részén élő kisebbségekkel, többek között a drúzokkal és keresztényekkel fognak szövetségre törekedni. Mindezt azért teszik, hogy ilyen módon (is) kiterjesszék az Izrael és a szíriai központi erők között húzódó pufferzónát. Továbbá a fegyverraktárak és a hadi infrastruktúra módszeres meggyengítésére Izrael szerint azért volt szükség, hogy az ne jusson illetéktelen – leginkább (egykori) dzsihadista – kezekbe.
Az Izrael által teljes ellenőrzés alá vont Golán-fennsík térképe – Forrás: Wikimedia Commons
Az Aszad-rezsim alatt Szíria az iráni „ellenállás tengelyének” egyik legfontosabb tagjává vált. A volt elnök nagy mértékben hozzájárult a Hezbollah libanoni síita csoport jelentős fejlődéséhez azzal, hogy – főként Oroszországból érkező – különböző fegyvereket és fegyverrendszereket, többek között ballisztikus rakétákat és légvédelmi eszközöket adott a szervezetnek. Ezért amikor 2011-ben kitört a polgárháború Szíriában, Izrael ellensúlyozni próbálta az iráni befolyás növekedését az országban.
Izraek legfőbb érdeke, hogy északkeleti szomszédja ne legyen többé a Hezbollah irányába Irán első számú közvetítője. Az as-Saraa-rendszer mindezidáig megfelelt ennek a kritériumnak, ugyanis az teljes mértékben a Hezbollah-val szemben pozícionálja magát, illetve ezzel egy időben érdekelt a térségben lévő iráni befolyás visszaszorításában. Ráadásul az egykoron a legerősebb Izrael-ellenes terrorszervezetként számon tartott Hezbollah az elmúlt időszakban rendkívül sokat vesztett erejéből és befolyásából, amit jelenleg a libanoni kormányzat – hathatós nyugati támogatottsággal – folytatott stabilizációs kísérletei még jobban gyengítenek.
Szíriai látkép a Golán-fennsíkról 2025 májusában – Forrás: Nagy Ákos
A két ország viszonya sokat változott az Aszad-rezsim összeomlása óta. As-Saraa többször nyilatkozott úgy Izraellel kapcsolatban, hogy nincsenek erőszakos szándékai, sőt fenntartotta a két ország közötti viszony normalizációjának lehetőségét is. Ráadásul az Egyesült Államok már fel is szólította Szíriát, hogy csatlakozzon az Ábrahám-egyezményekhez. Ugyanakkor ez egyelőre valószínűtlen forgatókönyvnek tűnik az új szíriai rendszer eddig elért eredményei ellenére is. Mindazonáltal Izraelnek stratégiai érdeke a kapcsolatok normalizálása észak-keleti szomszédjával, ugyanis az Irán és a proxy szervezetei elleni hosszú távú védekezés egyik alapjaként szolgálhat egy, a zsidó kormányzattal jó – vagy legalábbis nem kifejezetten ellenséges – viszonyt folytató damaszkuszi hatalom.
Mindemellett Izrael azon dolgozik, hogy megelőzze, vagy legalábbis ellensúlyozza Törökország növekvő jelenlétét Szíriában. A zsidó állam meghiúsította a szíriai hadsereg infrastruktúrájának helyreállítására irányuló török erőfeszítéseket azzal, hogy olyan légi támaszpontokat bombázott, amelyeket Ankara át akart venni. Mindemellett az izraeli kormányzati narratíva meglehetősen ellenséges és negatív hangokat ütött meg Ankarával szemben. Erre példa volt az, amikor egy, az izraeli kormány által kinevezett, az ország védelmi költségvetésével foglalkozó bizottság 2025. januári jelentése például a „török fenyegetésre” hivatkozott azt állítva, hogy Törökország reményei szerint a szíriai hadsereg „török proxyként fog működni annak érdekében, hogy Törökország vissza tudja állítani az oszmán korona egykori dicsőségét”. Ugyanakkor az Izrael és Törökország közötti feszült viszony egyáltalán nem új keletű, a Szíria miatti összetűzések pedig csak egy újabb fejezetet jelentenek a két ország tendenciózusan rossz viszonyában.
Törökország – az öböl menti országok többségével ellentétben – nem normalizálta kapcsolatát Szíriával a 2020-as évek elejét követő regionális reintegrációt követően sem, ráadásul Ankara ezután is megszállva tartott észak-szíriai területeket, (saját) biztonsági okokra hivatkozva. Ugyanakkor ennek hátterében sokkal inkább a kurd autonómia bármely formájának – és ezzel egyúttal Szíria esetleges föderalizációjának – teljes körű megakadályozása állt. A tavaly decemberi események Ankarát is viszonylag váratlanul érték, ugyanakkor Törökország régóta a HTS egyik legnagyobb támogatójaként volt ismert. A damaszkuszi hatalomátvételt követően jelenleg Szíriában Törökország bír a legnagyobb befolyással mind politikai, mind gazdasági tekintetben. Ankara kulcsrégióként kezeli Szíriát – az ország nemcsak passzív megfigyelő, hanem aktív hatást gyakorol az eseményekre. Emellett cselekményeit koordinálja a Szíriában nagy befolyással rendelkező más országokkal, leginkább Katarral és Szaúd-Arábiával. Ankara szeretné továbbá, hogy a kb. 3 millió Törökországban regisztrált szír menekült hazatérjen, amelyhez elengedhetetlen Damaszkusz támogatása.
As-Saraa és Recep Tayyip Erdoğan török elnök találkozása New Yorkban, az ENSZ Közgyűlés 2025. szeptemberi ülése során – Forrás: Szíriai Külügyminisztérium
Az Amerikai Egyesült Államoknak jól jött az Aszad-rezsim bukása, a hírt Washington pozitívan kommentálta. Alapvetően távolságtartó és óvatos magatartás a jellemző az Egyesült Államok részéről, ugyanakkor az ország érdekelt az átmenet sikerességében a térség stabilitása és Izrael biztonságának garantálása érdekében. A közvetett érdekeken kívül az Egyesült Államok közvetlen érdekekkel is rendelkezik Szíriában az országban található katonai bázisainak köszönhetően (Deir ez-Zor, al-Tanf). Ezeken körülbelül kétezer amerikai katona szolgál jelenleg,létszámuk azonban hamarosan ezer fő alá fog csökkeni a Donald Trump által meghirdetett átcsoportosítási terveknek megfelelően. Mindemellett még az átalakítás előtti létszám is lényegesen kisebb volt, mint más, közel-keleti amerikai bázisok esetében – a legnagyobb Katarban található, mintegy tízezer aktív katonával, a második legnagyobb pedig Bahreinben, kilencezres létszámmal.
Ugyanakkor Washington számára Damaszkusz fontos az Iszlám Állam elleni harcban is. Annak ellenére, hogy a terrorszervezetet hivatalosan legyőzték néhány évvel ezelőtt, a Szíriai Demokratikus Erők (SDF) ellenőrzése alatt tartott területeken kb. tízezer volt ISIS-katona ül börtönben, akik kulcsfontosságú biztonsági problémát jelentenek az Egyesült Államok számára. Ráadásul az SDF által ellenőrzött területeken található a szíriai szénhidrogén-készletek jelentős, becslések szerint 70 és 90% közé tehető része. Igaz, hogy az ország regionális összehasonlításban nem tekinthető sem olaj-, sem földgáz-nagyhatalomnak, ugyanakkor az ország gazdasági talpraállításához nélkülözhetetlen az energiahordozók kitermelésének újbóli felfuttatása.
Donald Trump amerikai elnök, Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg és Ahmed as-Saraa szíriai elnök találkozója Rijádban, 2025 áprilisában – Forrás: heute.at
A belső stabilizáció mellett Washington számára fontos Izrael és Törökország megbékélése, vagy reálisabban nézve a két fél közötti további eszkaláció elkerülése is. Amint azt láthattuk, Ankara és a zsidó állam lehet nagy valószínűséggel rövid- és közép távon a legnagyobb befolyással rendelkező regionális hatalom Szíriában, ugyanakkor a két ország érdekei különböznek egymástól. Valószínűsíthető, hogy az Egyesült Államok e tekintetben egy mediátori pozíciót igyekszik majd felvenni. Mindemellett zárt ajtók mögött több, a Trump-adminisztrációban dolgozó hivatalnok és diplomata is elismerte, hogy az Egyesült Államok nem rendelkezik tartalék tervvel Szíria jövőjével kapcsolatban, és az ország számára jelenleg a legjobb lehetőséget as-Saraa-ban és a HTS által megteremtett rendszerben látják. Ezt erősíti az is, hogy nemrég Donald Trump amerikai elnök a Fehér Házban fogadta as-Saraat, ahol a szíriai vezető bejelentette, hogy csatlakoznak az Iszlám Állam ellen küzdő nemzetközi koalícióhoz. Így Damaszkusz a 90. lesz azon országok sorában, amelyek beléptek ez együttműködésbe. Mindemellett as-Saraa washingtoni látogatása után bejelentették, hogy az Egyesült Államok 180 napra felfüggeszti az ún. Caesar Act alkalmazását, amely 2019 óta súlyos szankciók alá helyezte Szíriát. Ráadásul a két ország újra hivatalosan is felveszi a diplomáciai kapcsolatot egymással, és Damaszkusz rövid időn belül újranyitja nagykövetségét az Egyesült Államokban.
Irán az Aszad-rezsim összeomlásának egyik legnagyobb vesztese, ugyanis Teherán a rendszer egyik legelkötelezetebb politikai, gazdasági és katonai támogatója volt. Bassár al-Aszad bukásával tovább csökkent Irán és közel-keleti proxyhálózatának befolyása a térségben, amelyet a júniusban Izrael, illetve az Egyesült Államok ellen folytatott tizenkét napos háború és a Hezbollah hatalmának rendkívüli csökkentése csak tovább erősített. Az egykoron nagy regionális befolyással bíró, ún. „ellenállás tengelye” (az Irán és a hozzá köthető proxyhatalmak – Hamasz, Hezbollah, jemeni húszik, iraki síita milíciák, Aszad-rendszere) befolyása megroppant. A damaszkuszi események alakulását illetően Teheránnak jelenleg sem az eszközei, sem a lehetősége nincsen meg arra, hogy aktív befolyást gyakoroljon ezek alakulására. Az egykoron regionális nagyhatalom az elmúlt körülbelül egy év eseményeinek hatására ráadásul nemcsak a külpolitikában, de a belpolitikai életében is jelentős kihívásokkal és válságokkal kell megbirkóznia, ami miatt rövid távon nem várható, hogy aktívan befolyást tudjon gyakorolni sem a szíriai, sem a tágabb értelemben vett közel-keleti helyzet alakulására.
Oroszország – Irán mellett – sokáig az Aszad-rezsim legnagyobb külső támogatójának számított. Moszkva több katonai bázissal is rendelkezett – illetve jelentősen csökkentett kapacitásokkal ugyan, de rendelkezik mind a mai napig – Szíriában. Az országban tomboló polgárháború során Vlagyimir Putyin jelentős politikai, gazdasági és katonai támogatást nyújtott Bassár al-Aszadnak, emellett a szíriai bázisok szolgáltak az afrikai orosz (katonai) missziók egyik fő kiinduló-, illetve utántöltő-pontjaként. Az előző évtized gyümölcsöző orosz-szír kapcsolatai ellenére a 2022 februárjában kirobbant orosz-ukrán háború miatt jelentősen megcsappant Moszkva katonai jelenléte, és a térségre irányuló figyelme is. Többek között ennek volt köszönhető, hogy Oroszország sem lépett fel az Aszad-rendszer aktív támogatójaként a rezsim összeomlása során. Moszkva számára a legfontosabb a presztízsveszteségek minimalizálása volt a szíriai események tekintetében. Többek között emiatt adtak menedéket Bassár al-Aszadnak és családjának az orosz fővárosban, emellett már a rezsim utolsó napjainak kezdetekor kivonták a szíriai bázisokon állomásoztatott hadieszközök és katonák többségét.
As-Saraa hatalomra kerülése után nem sokkal felmondta a tartúszi kikötőre kötött szerződést Moszkvával, ugyanakkor az csak a kereskedelmi részre és nem a katonai támaszpontra vonatkozott. Emellett követelték Aszad kiadatását Oroszországtól. Mi több, fogadták az ukrán külügyminisztert Damaszkuszban, akivel a két ország közötti stratégiai partnerségről egyeztettek. A szíriai események Moszkva számára egyértelműen negatívak voltak. A Kreml számára ugyan elvileg opció, hogy a tartúszi katonai bázist áttelepítsék Líbiába, azonban kérdéses, mi lesz annak hosszú távú sorsa. Mindenesetre látható, hogy Moszkva számára kulcsfontosságú egy, a Közel-Keleten működő bázis az Afrikába tartó repülőgépek utántöltése és a regionális befolyás aktív fenntartása miatt.
Vlagyimir Putyin orosz elnök és as-Saraa találkozója Moszkvában, 2025 októberében – Forrás: Wikimedia Commons
Sokáig Katar volt a legnagyobb ellenérdekeltje az Aszad-rezsim polgárháborút követő reintegrációjának, ugyanakkor az Öböl menti monarchia 2023-ban már nem vétózta meg Damaszkusz visszafogadását az arab együttműködési szervezetekbe. A HTS és as-Saraa felemelkedésével Törökország mellett Katar vált annak legnagyobb támogatójává mind politikai, mind gazdasági tekintetben. Utóbbira szembetűnő példa volt, mikor az ország jelentős anyagi támogatást adott a HTS-nek az állami bürokráciarendszer reformjához, amelynek következtében Ahmed as-Saraaék meg tudták négyszerezni az államigazgatásban dolgozó, egymilliónál is több alkalmazott bérét. Ennek következtében az új kormány egy hozzá hű bürokrata réteget igyekszik kitermelni, amellyel jelentős hatást tud gyakorolni az országban zajló folyamatokra.
Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok a szír polgárháború kirobbanása után – hasonlóan a többi Öböl menti országokhoz – az Aszad-rezsimmel szemben foglaltak állást, ugyanakkor 2018-tól mindkét arab monarchia revideálta álláspontját és Szíria fokozatos reintegrációjában váltak érdekeltté. Rijád jelenlegi legfontosabb célja annak megakadályozása, hogy Szíria Irak sorsára jusson, hogy egy újabb instabil állam alakuljon ki a térségben. Mindemellett as-Saraa első útja Rijádba vezetett, ahol a szaúdi koronaherceggel, Mohamed bin Szalmánnal találkozott.
Az Európai Unió a polgárháború kirobbanását követően szankciók alá helyezte Szíriát, amelyek egy részét az as-Saraa-féle hatalomátvétel után feloldotta. Tisztán látható, hogy a damaszkuszi rezsimváltást követően a nagy európai uniós országok próbálnak minél nagyobb szerepet magukra ölteni az átmenetben, amivel egyúttal növelni tudják az országon belüli befolyásukat is. Mind a német, mind a francia külügyminiszter az idei év tavaszán Damaszkuszba látogatott, emellett Párizsban konferenciát tartottak számos arab és nyugati ország részvételével Szíria jövőjével kapcsolatban. Mindemellett az Aszad-rezsim tavaly decemberi bukása után sok EU-s tagállam felfüggesztette a Szíriából érkezők menedékkérelmének elbírálását, mondván az ország többé nem számít háborús övezetnek. Ugyanakkor az EU óvatosan kezeli a hatalomátvételt követő folyamatokat, mivel a normatív szempontok (jogállamiság és demokrácia helyzete a poszt-Aszad Szíriában) szemben állnak a reálérdekekkel (a menekültek visszatérése). Brüsszel számára a legfontosabb jelenleg az EU-ban élő menekültek minél előbbi hazatérése minél nagyobb számban, amellyel konkrét politikai eredményt tudnának felmutatni, emellett érdekeltek lennének a Katarból induló, Szírián keresztül haladó úgynevezett arab gázvezeték mielőbbi megvalósításában az energiabiztonság további növelése érdekében. Ugyanakkor ennek megvalósulására rövid- és közép távon meglehetősen csekély esély mutatkozik.
Hadja Lahbib, az Európai Bizottság humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztosa és as-Saraa találkozója Damaszkuszban, 2025 januárjában – Forrás: Wikimedia Commons
Magyarország számára is kiemelten fontos kérdés Szíria szerves és hosszú távú stabilizációja. Budapest számára – hasonlóan más uniós országokhoz – a legfontosabb az, hogy minél előbb minél több menekült hazatérhessen egykori otthonába. Hazánk érdekelt mind Szíria, mind a tágabb térség helyzetének rendeződésében és pacifikációjában, többek között amiatt, hogy ne induljanak el újabb tömegek Európa felé a szíriai helyzet esetleges eszkalációja miatt. Magyarország emellett jelentős figyelmet fordít és aktívan cselekszik a szíriai keresztény közösségek védelméért is: a Hungary Helps programon keresztül kétszáz keresztény belső menekült család visszatérését és aktív reintegrálódását támogatta az elmúlt években, emellett 5,8 millió euró támogatást is nyújtott, amely leginkább iskolák és kórházak infrastruktúrájának helyreállításában és azok működési költségeinek biztosításában valósult meg.
Az ábra a következő linken hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/21159666/
Mindemellett nemrég Azbej Tristan, a Külgazdasági és Külügyminisztérium üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkára Szíriában járt hivatalos úton, amelyen több, mint tizennégy év elteltével ismét sor került Magyarország és Szíria közötti magas rangú tárgyalásokra. Damaszkuszban az államtitkár kiemelte, hogy „közös érdekünk egy stabil, fejlődő Szíria, ahol a különböző közösségek békében élhetnek együtt, és ahol a külföldre kényszerült polgárok visszatérhetnek otthonaikba”. Elmondta továbbá, hogy Budapest mindent megtesz a két ország közötti kapcsolatok és az együttműködés fejlesztéséért, különös tekintettel az agrárfejlesztés és az oktatás és a kulturális örökségvédelem területén, mindemellett továbbra is elkötelezett a szíriai keresztény közösségek megsegítésében, ezzel is kiemelten támogatva megmaradásukat és helyben való boldogulásukat.
Azbej Tristan államtitkár és Mohamed Barra Sukri, a szír külügyminisztérium európai ügyekért felelős vezetője Damaszkuszban, 2025 októberében – Forrás: Azbej Tristan Facebook oldala
A humanitárius szempontok mellett gazdasági érdekek is szerepet játszanak abban, hogy Magyarország érdekelt Szíria stabilitásában. Egyrészt a MOL az Inán keresztül két szíriai olaj- és gázmezőbe vásárolta be magát 1998-ban és 2004-ben. A kitermelés 2006-ban indult meg, viszont az mindössze hat évvel később, 2012-ben a Szíriára kivetett nemzetközi szankciók miatt kényszerűen befejeződött. A Saraa-rendszer stabilizációjával a visszatérés lehetősége fennáll a cég számára, ugyanakkor a jelenlegi biztonsági helyzet ezt egyelőre nem teszi lehetővé a MOL értékelése szerint.
A szíriai szénhidrogén-kitermelési befektetések mellett az országon keresztül menő, a korábbiakban már említett arab gázvezeték számos előnnyel bírna hazánk számára, mivelhogy az ország jelenleg nem rendelkezik saját tulajdonú LNG-terminállal, viszont a Katarból induló, Szírián, illetve Törökországon keresztül húzódó gázvezeték újabb lehetőségeket nyitna meg az ország energiabiztonságának további növelése felé. Ugyanakkor ennek a közeljövőben történő megvalósítására viszonylag alacsony esélyek mutatkoznak, mivel Katar inkább az LNG-kapacitásaiba fektet jelentős forrásokat, amelyek egyúttal limitálják egy lehetséges gázvezeték gazdasági megtérülésének lehetőségét.
Az ábra a következő linken hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/22114216/
A menekültkérdés és annak jövője
Az ország stabilitása nemcsak az ott élőknek érdeke, hanem azoknak az egykori menekülteknek is, akik az Aszad-rendszer idején kényszerültek elhagyni Szíriát és akiknek egy jelentős része vissza kíván térni az új államba. Az ENSZ Menekültügyi Ügynökségének adatai szerint a 2024 decembere óta hazatért menekültek száma egymillió körül mozog. A rendszerváltást megelőzően a nagyjából 23 millió lakosú szír társadalom mintegy egyharmada, körülbelül hétmillió ember kényszerült elhagyni a hazáját (ők elsősorban a szomszédos országokba mentek), emellett szintén kb. hétmillió fő volt az, aki elhagyni kényszerült otthonát, ugyanakkor Szíria határain belül maradt. Utóbbiak esetét rendkívül megnehezíti az, hogy ezen emberek – a külföldre menekültekkel szemben – nem jogosultak nemzetközi jogvédelemre, ugyanis ők egy legitim ország legitim határain belül az adott ország állampolgárai.
Az ábra a következő linken hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/25314965/
Számottevő problémát jelent a hazaköltöző vagy hazaköltözni kívánó (egykori) szíriaiak helyzete, ugyanis az ország súlyos lakhatási és gazdasági válsággal küzd. Többek között emiatt is elengedhetetlen a külföldi befektetők mielőbbi megjelenése az országban, mivel ez a leggyorsabb és legrövidebb idő alatt kivitelezhető lehetőség mindkét felsorolt probléma megoldására. Ennek esélye – és egyúttal a sikeres megvalósulásának valószínűsége – ugyanakkor rövid- és közép távon az instabil politikai helyzet miatt csekély.
Az Európai Unió területére menekültek esetében nem látni azokat a tényezőket, amelyek a hazaköltözésre motiválnák az egykoron Szíriából elvándorlókat. Annak ellenére, hogy as-Saraa még a hatalomátvételt követően nem sokkal arról beszélt, hogy Szíriába 14 millió elűzött szír fog hazatérni, az azóta visszaköltözők száma egyáltalán nem mondható jelentősnek. A 2025 januárja óta Szíriába visszatérő körülbelül egymillió fő többsége a környező országokból, leginkább Törökországból, Libanonból és Jordániából tért haza. Az EU területén élő szírek ráadásul sokkal jobb biztonsági és gazdasági helyzetben élnek, mint tették azt hazájukban, amelyet nagy részük nem is szándékozik feladni a jövőben. Ugyanakkor az Európai Unió – köztük leginkább Németország – felgyorsítaná a kitoloncolásokat, amelyek leginkább a bűnelkövetőket, az elutasított menedékkérelemmel rendelkezőket és a tartózkodási jogcím nélkülieket érintené. Mindemellett már 2024 végén leállították az újonnan beérkező szíriai menedékkérelmek elbírálását.
Az ábra a következő linken hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/25315751/
Szíria legfontosabb kihívásai
Az Arab-tavasz és a polgárháború kirobbanását követően Szíria jelentős gazdasági válságba süllyedt, így az újonnan megszilárduló rendszer egyik legnagyobb kihívása lesz az, hogy megtalálja ebből kivezető utat. Az Aszad-rezsim idején a külföldi támogatások mértéke rendkívül alacsony volt, ugyanis a külső szereplők egy része ellenséges viszonyt folytatott Damaszkusszal, emiatt nem állt érdekükben (anyagilag) támogatni azt – ide tartozott az Egyesült Államok, az Európai Unió és az Öböl Menti Együttműködési Tanács országai is –, vagy ugyan politikai kapcsolataik jók voltak az Aszad-rendszerrel, viszont gazdasági értelemben nem voltak képesek érdemben támogatni azt (pl. Oroszország).
Az ábra a következő linken hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/26357418/
A jelenlegi kormányzat és as-Saraa számára kulcskérdés, hogy minél előbb feloldják a Szíriát sújtó nyugati gazdasági (és politikai) szankciókat. Afganisztán esetében láthattuk, hogy a 2021-es tálib hatalomátvételt követően a régi-új rezsim nem integrálódott vissza a nemzetközi politikai és gazdasági rendszerbe, azt – többségében nyugati országok – nem tekintették legitimnek, ezért a talibán azóta súlyos gazdasági helyzettel néz szembe. Mindezek ellenére általánosan elmondható, hogy legalább képes fenntartani a rendet az országban. Szíria esetében ugyanez a helyzet: az új rezsimnek égető szüksége van a külföldi támogatásokra és a befektetők megjelenésére, ugyanis a több mint egy évtizedes polgárháború rendkívüli mértékben megviselte az ország gazdaságát, emiatt kizárólag belső erőből lehetetlen talpra állítani.
Az ábra a következő linken hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/26577352/
Ez a folyamat egyelőre a kormány és as-Saraa számára kimondottan pozitív irányba halad: az EU külügyminiszterei az év első felében az addig Szíriával életbe léptetett szankciók felfüggesztését szavazták meg, emellett szintén így cselekedett Donald Trump amerikai elnök is. Ennek következtében a katari kormány kifizethette a szíriai közalkalmazottak megemelt bérét. Jelenleg a damaszkuszi átmenet fő finanszírozói Törökország, Katar és más Öböl menti államok, ugyanis egyikük sem érdekelt a jelenlegi szíriai helyzet további eszkalációjában és destabilizációjában. Az európai országok kiemelt érdeke pedig az, hogy az Aszad-rendszer alatt elmenekültek hazaköltözzenek Szíriába. A szíriai újjáépítések teljes költségét a Világbank konzervatív becslése 216 milliárd dollára teszi, amely több, mint tízszerese az ország GDP-jének. Ennek mintegy fele a konfliktusos időszal előtti bruttó tőkeállomány helyreállításához szükséges, amely csoportból kiemelkednek az infrastruktúra (52 milliárd USD) a lakóépületek (33 milliárd USD) és a nem lakhatási célra emelt épületekre (23 milliárd USD) szánt költségek. Az ország legsúlyosabban érintett területei közé tartozik aleppo, Rif Dimashq-i és a homszi kormányzóság területe.
Az ábra a következő linken hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/26133525/
A számos gazdasági kihívás mellett jelentős problémát jelentenek az új rendszer megszilárdulása és konszolidálódása szempontjából a Szíriában – mind a mai napig jelen lévő – nem állami fegyveres szervezetek. Ezek a 2011-ben kirobbant polgárháború óta jelentős szerepet játszottak az ország életében, amelyek közül a legbefolyásosabb a HTS – amely vezetője (volt) as-Saraa is – a maga mintegy harmincezer katonájával, emellett nagy erőt képviselnek a déli felkelők (Southern Operations Room, SOR), a török támogatással működő SNA, az ISIS, vagyis Iszlám Állam, emellett az SDF, amely hetvenezer katonája egyúttal az Egyesült Államok támogatását is bírja. 2024 decemberében, az átmenet legelső időszakában as-Saraa bejelentette, hogy minden fegyveres szervezetet a létrejövő kormányzati hadseregbe kíván beolvasztani. Ezen lépés végrehajtására az egyik legnagyobb veszélyt Ahmed al-Oúda jelenti, aki a szíriai polgárháború kezdete óta harcolt az Aszad-rezsimmel. Oúda meg szeretné tartani az ország déli területei felett jelen lévő autonómiáját, ugyanakkor többször tett ezen lépésnek ellentmondó kijelentéseket is. Az ország jelenleg legnagyobb fegyveres csoportja felett kontrollt gyakorló as-Saraa számára kimondottan nehéz feladatnak ígérkezik az, hogy az összes, még félig vagy teljes önállóságot és cselekvési autonómiát élvező fegyveres csapatokat beolvassza az állami hadseregbe, vagy épp feloszlassa azokat. Kétségtelen, hogy egy stabil átmenet megteremtéséhez és az ország rövid-, közép- és hosszú távú stabilitásának is egyik legelső és egyúttal elengedhetetlen lépése a kormányzati erőszakmonopólium megteremtése és az önállóan cselekvő (terror)csoportok megfékezése és lefegyverzése.
Az új rendszer messze legnagyobb kihívása a Szíriában nagy számban jelenlévő egyes kisebbségi etnikai csoportok helyzete. A 2011-ben kirobbant polgárháború óta eltelt időszakot legjobban a keresztény kisebbség szenvedte meg, amely egykoron kb. 10%-os, az összlakosságon belüli aránya mára mindössze 2-4%-ra csökkent. Az Aszad-rezsim idején viszonylag békében élhettek, az előző rendszert egyébként is az általános és széleskörű szekularizmus és az egyes vallások viszonylagos – ugyanakkor kétségkívül kényszerű – egymás mellett élése jellemezte. A HTS és as-Saraa maga is – a decemberi kormányváltás utáni nyilatkozatokban legalábbis mindenképp – elkötelezett a vallási tolerancia mellett, ugyanakkor meglehetősen kérdéses, hogy az iszlám szalafita ágát valló HTS és az ország több, mint felét kitevő szunnita iszlám népesség mennyire fog békés viszonyt folytatni Szíria más vallási és etnikai kisebbségeivel szemben. A keresztény közösség ugyanakkor már csak azért is fontos lehet as-Saraaéknak, mert ők fontos lehetőséget jelentenek a külföldi segélyek és befektetők behozatalában.
Szíria etnikai térképe – Forrás: Wikimedia Commons / Nagy Ákos
Konklúzió
Szíria ma az évtizedes polgárháború után is messze áll a stabil és konszolidált országtól. Bassár al-Aszad és rendszerének bukása tagadhatatlanul új fejezetet nyitott az ország történelmében, amely legalább annyi új lehetőséget tartogat a közel-keleti állam számára, mint amennyi kockázatot is hordoz magában. Az Ahmed as-Saraa által fémjelzett új kormány számos új kihívással és problémával kell szembesülnie, amelyek hosszú távú kezelése elengedhetetlen Szíria szerves stabilizációjának megteremtéséhez.
Korai az országot sújtó polgárháború végleges lezárásáról beszélni, Szíria területi egysége a mai napig nem állt helyre teljes egészében. Még számos olyan régió és terület van, amely nem a damaszkuszi központi kormányzat irányítása és uralma alatt áll. As-Saraa és kormányzata számos olyan intézkedést vezetett be, amellyel próbálják az ország egyes etnikumait és népcsoportjait bevonzani Szíria jövőjének alakításába, ugyanakkor ezekre számos esetben elutasító, akár erőszakos cselekedetekkel is járó válasz érkezett sok csoport részéről. A decemberi hatalomátvétel után több véres leszámolás is történt az országban, amelyek egyrészt többségében az alavita kisebbség ellen irányultak, másrészt amelyek esetében a központi kormányzat nem tett meg mindent azok megakadályozására. Az elmúlt hónapokban ezen atrocitások – legalábbis a nemzetközi média ingerküszöbét elérő esetek – száma egyértelműen csökkent, ugyanakkor mindenképp nyitott kérdés marad as-Saraa és kormányzata számára, hogy hogyan tud tartós és stabil megoldást találni az országban egyértelműen jelen lévő etnikai és vallási ellentétekre. A damaszkuszi kormányzat egyik legfontosabb feladata jelenleg egyértelműen a központi erőszakmonopólium visszaállítása az ország teljes területén.
A belső viszályok kezelése mellett az új kormányzat legfontosabb feladata Szíria nemzetközi elismertségének és támogatásának megerősítése, amelyben egyértelműen jobb eredményeket ér el az as-Saraa-kormányzat, mint a belső viszályok kezelésében. Számos nyugati ország külügyminisztere a hatalomátvétel után nem sokkal már Szíriába látogatott, ahol egyértelműen támogatásukról biztosították as-Saraat. Emellett az Egyesült Államok számos, az országot korábban sújtó szankciót feloldott, ráadásul Donald Trump amerikai elnök személyesen már három alkalommal találkozott Ahmed as-Sarraval, amely jelentős fejlődés a két ország kapcsolatainak történelmét illetően.
A szíriai rendszerváltással egy időben zajló régiós hatalmi átrendeződési folyamatok többsége egyértelműen az új szíriai kormányzat előnyére vált. Az Aszad-rezsim egykori legnagyobb támogatójaként számon tartott Irán soha nem látott módon elvesztette regionális befolyásolási képességeinek döntő részét: proxyhálózata jelentősen meggyengült, emellett Teherán a nyáron lezajlott tizenkét napos háborúban súlyos veszteségeket szenvedett. A Szíriára közvetlen fenyegetést jelentő Hezbollah is jelentősen vesztett képességeiből, szakértői vélemények szerint a libanoni terrorszervezet jelenleg belső túléléséért küzd. A régió más jelentős szereplői – Törökország, Szaúd-Arábia, Katar, Egyesült Arab Emírségek – egyértelműen támogatásukról biztosították as-Saraat és kormányzatát. Jelenleg Izrael az egyedüli olyan állam a térségben, amely nem folytat jó kapcsolatokat az új damaszkuszi kormányzattal. Ugyanakkor jelentős esélye van annak, hogy az as-Saraa-rendszer pozíciójának megerősödését követően ez megváltozik.
Szíria jövőjével kapcsolatban két forgatókönyv van jelenleg terítéken. Optimista elemzői és szakértői hangok szerint as-Saraanak és kormányzatának közép- és hosszú távon sikerül stabilizálnia hatalmát és visszaállítania az ország területi, politikai és társadalmi egységét. Eszerint rövid időn belül sikerül egy új alkotmányt elfogadni és választásokat tartani az országban. Ehhez mindenképp fontos a széleskörű társadalmi, etnikai és vallási közösségek bevonzása a mindennapi politikai életbe, emellett kiemelt szereppel bír a szélsőséges csoportok lefegyverzése és elszigetelése. Emellett ezen forgatókönyv szerint Szíria képes lesz széleskörű nemzetközi elismerés és támogatottság elnyerésére, valamint az ország nem válik regionális hatalmi harcok áldozatává (lásd török-izraeli viszály). Előbbi szempont mindmáig pozitívan alakul a damaszkuszi kormányzat számára.
Az optimista forgatókönyv mellett létezik egy pesszimista nézőpont is az ország jövőjével kapcsolatban. Eszerint az as-Saraa-kormányzat nem lesz képes helyreállítani az ország területi, politikai és társadalmi egységét és nem lesz képes megakadályozni a frakcióharc elharapódzását Szíria területén. A súlyosan polarizált etnikai és vallási ellentéteket nem fogja tudni feloldani a damaszkuszi kormány, amelynek következtében idők kérdése, hogy egy újabb, széleskörű harc bontakozzon ki az országban, amely akár polgárháborúvá is fajulhat. A párhuzamos irányítási és kormánystruktúrák kialakulása egyértelműen az ország de facto széteséséhez járulna hozzá. Ugyanakkor az országot érintő külső folyamatokban egyértelmű javulás látható. és az új kormányzat jelentősen javított az ország nemzetközi megítélésében.
Forrásjegyzék:
Al-Assil, Ibrahim (2025. 03. 05.): The national dialogue in Syria: A step forward or a concerning trajectory? In: Middle East Institute. https://www.mei.edu/publications/national-dialogue-syria-step-forward-or-concerning-trajectory
Chehayeb, Kareem – Shaheen, Abdulrahman (2024. 12. 10.): Syrian rebels free prisoners from Assad’s notorious dungeons who celebrate in Damascus streets. In: AP News. https://apnews.com/article/syria-assad-prisons-human-rights-detainees-saydnaya-982edfde78e852431d94f3f1a51b26ba
Concordia (2025. 09. 22.): H.E. Ahmed al-Sharaa, President of the Syrian Arab Republic (DUBBED) | 2025 Concordia Annual Summit. https://www.youtube.com/watch?v=e4sQYIxItsM
Council of the European Union (2025): Syria: EU adopts legal acts to lift economic sanctions on Syria, enacting recent political agreement. https://www.consilium.europa.eu/en/press/press-releases/2025/05/28/syria-eu-adopts-legal-acts-to-lift-economic-sanctions-on-syria-enacting-recent-political-agreement/
Csicsmann, László: A „damaszkuszi úton”: a szíriai politikai átmenet geopolitikája és belső dinamikája az Aszad-rezsim bukását követően. In: Külügyi Szemle. Budapest, Magyar Külügyi Intézet, 2025/02. https://doi.org/10.47707/Kulugyi_Szemle.2025.2.6
Debusmann Jr, Bernd – Berg, Raffi (2025. 11. 10.): Syria to join US-led coalition to defeat IS group after Trump meeting. In: BBC. https://www.bbc.com/news/articles/cvgvz6316zwo
Goldbaum, Christina – Rasgon, Adam – Boxerman, Aaron (2025. 07. 09.): After Decades as Enemies, Syria and Israel Now Share a Common Foe. In: New York Times. https://www.nytimes.com/2025/07/09/world/middleeast/syria-israel-talks.html
László, Dávid (2025): Gázmezők, várak és keresztények: van keresnivalója Magyarországnak Szíriában? In: Oeconomus. https://www.oeconomus.hu/oecoglobus/gazmezok-varak-es-keresztenyek-van-keresnivaloja-magyarorszagnak-sziriaban/
László, Dávid (2025): Kincs, ami nincs: A szíriai olajra fáj a nagyhatalmak foga? In: Oeconomus. https://www.oeconomus.hu/oecoglobus/kincs-ami-nincs-a-sziriai-olajra-faj-a-nagyhatalmak-foga/
László, Dávid (2025): A szír menekültek többségének esze ágában sincs hazatérni Európából. In: Oeconomus. https://www.oeconomus.hu/oecoglobus/a-szir-menekultek-tobbsegenek-esze-agaban-sincs-hazaterni-europabol/
A magyar kormány 1,75 milliárd forinttal támogatja a szír lakosságot. In: Magyar Jelen, 2023. 06. 15. https://magyarjelen.hu/hirek/17541-a-magyar-kormany-175-milliard-forinttal-tamogatja-a-szir-lakossagot
Ministère de l’Europe et des Affaires Étrangères (2025. 02. 13.): Paris Conference on Syria – Joint statement. https://www.diplomatie.gouv.fr/en/country-files/syria/news/2025/article/paris-conference-on-syria-joint-statement-13-feb-2025
Nagy, Dávid (2025): Aszad ment, de a szankciók maradtak – Ki építheti újjá Szíriát? In: Oeconomus. https://www.oeconomus.hu/oecoglobus/aszad-ment-de-a-szankciok-maradtak-ki-epitheti-ujja-sziriat/
Qatar rules out prospects of revival of pipeline project via Turkey, Syria: report. In: Turkish Minute, 2025. 01. 08. https://turkishminute.com/2025/01/08/qatar-rules-out-prospects-of-revival-of-pipeline-project-via-turkey-syria-report3/
Roth, Andrew (2025. 09. 24.): From al-Qaida to the Upper East Side: Syria’s new leader makes his debut on the world stage. In: The Guardian. https://www.theguardian.com/world/2025/sep/24/ahmed-al-sharaa-united-nations-syria
Schleiber, Andrea Christine (ed.) The Syrian Conflict: Physical Damage and Reconstruction Assessment (2011-2024).Washington, World Bank, 2025. https://documents1.worldbank.org/curated/en/099102025095540101/pdf/P510947-f30bd5f6-78d5-4712-9f1e-a558b5c8ba75.pdf
Solymári, Dániel – Csicsmann, László – N. Rózsa, Erzsébet: A szíriai belső menekültek helyzete az Aszad-rezsim utolsó időszakában. Hazatérés és újrakezdés Szíriában. In: Külügyi Szemle. Budapest, Magyar Külügyi Intézet, 2025/02. https://doi.org/10.47707/Kulugyi_Szemle.2025.2.7
Syria Sanctions. In: U.S. Department of Treasury, Office of Foreign Assets Control. https://ofac.treasury.gov/sanctions-programs-and-country-information/syria-sanctions-inactive-and-archived
Syrian Arab Republic. In: UNHCR. https://www.unhcr.org/where-we-work/countries/syrian-arab-republic
Történelmi jelentőségű államtitkári egyeztetésre került sor. In: Magyar Hírlap, 2025. 11. 29.https://www.magyarhirlap.hu/kulfold/20251129-tortenelmi-jelentosegu-allamtitkari-egyeztetesre-kerult-sor
United Nations (2025. 03. 27.): 2024 UN Country Results Report: Syrian Arab Republic. https://syria.un.org/en/download/180808/291751
