Szíriában vége a háborúnak, Bassár al-Aszad szírai elnök 2024. decemberi bukása óta pedig elvileg a politikai üldöztetésnek is. Ez egyrészt azt jelentheti, hogy a szíriaiak menekültkérelme más elbírálás alá esik, másrészt, hogy a menekültek akár haza is térhetnek. Konzervatív becslések szerint legalább 4,5 millió szír menekült külföldre az elmúlt 14 évben, közülük nagyjából egymillióan már vissza is tértek. A statisztikákból azonban egyértelműen kiderül: főként a környező, közel-keleti országokból indult meg a visszavándorlás. A közvélemény-kutatások rámutatnak, az Európában élő szíreknek csak 3% tervezte hazatérését, míg a közel-keletieknek 27%-a. A különbség mögött állhat, hogy az Európában élők nem akarják elveszíteni menekültstátuszukat, illetve jobbak a gazdasági körülményeik.
„Biztos vagyok benne, hogy két éven belül 14 millió elűzött szíriai fog hazatérni. Csak olyan másfél millióan maradnak külföldön” – fogadkozott Ahmed as-Saraa még 2025 januárjában, miután megdöntötték Bassár al-Aszad hatalmát. Szavai alátámasztására a szíriai vezető megtorlás nélküli győzelmet, illetve az előző rendszerrel együttműködőknek is amnesztiát ígért. Várakozásai meglehetősen derűlátóak, hiszen becslések szerint a teljes szíriai diaszpóra létszáma lehet legfeljebb 15 milliós. Ebben tehát azok is benne vannak, akik már jóval a háború előtt kivándoroltak, például a nagyjából négymilliós brazíliai közösség. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) konzervatív becslései szerint külföldre több mint 4,5 millióan menekülhettek, Szírián belül több mint 7 millióan kényszerülhettek otthonaik elhagyására.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/25314965/
Az Aszad-rezsim bukását követő kilenc hónapban (szeptemberig) nagyjából egymillióan tértek vissza hazájukba az UNHCR legfrissebb jelentése szerint. Közülük:
- több mint félmillióan Törökországból,
- több mint 200 ezren Libanon irányából,
- és 152 ezren Jordániából.
Ezekből az adatokból is kiszámítható, hogy Európából mindössze néhány ezren tértek vissza Szíriába: a legnagyobb befogadó országból, Németországból például mindössze 1900-an.
Európát nehezebb otthagyni
A közel-keleti térségből – Irakból, Libanonból, Jordániából és Egyiptomból – sokkal magasabb a hazatérést fontolgatók aránya, mint Európából – derül ki egyértelműen az UNHCR közvélemény-kutatásaiból, amit már Bassár al-Aszad bukása után készítettek.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/25315419/
Az UNHCR felmérésében Törökország nem vett részt, de készültek hasonló közvélemény-kutatások. A menekülteket támogató Support to life török civil szervezet tavaly decemberi adatai szerint: 53% Törökországban szeretne maradni, 18,9% visszatérne Szíriába, 8,9% harmadik országban próbálna szerencsét, 19% még bizonytalan a jövőt illetően.
Az International Rescue Committee júliusi kutatása pedig arra mutatott rá, hogy idővel a hazatérési kedv nőhet, legalábbis a Közel-Keleten. A térségből – Törökország, Irak, Libanon, Jordánia – 29% tért volna haza, miközben márciusban még csak 17%. Ugyanakkor ők is arra jutottak, hogy 37% bizonytalan volt, 34% pedig kizárta a visszatérést.
Biztonság és gazdaság
Az óvatosság érthető lenne, hiszen az új szíriai hatalom még instabil. A különbség viszont arra utal, hogy más indítékok is meghúzódnak a háttérben. Habár a felmérések módszertana némileg eltérő, összevethetők azok a problémák, amelyek aggasztják az európai és közel-keleti szír menekülteket. Osztoznak például a biztonsági félelmekben:
- a közel-keletiek 53%-a nevezte meg ezt aggályként,
- az európaiak 99%-a nyilatkozta, hogy a befogadó országban nagyobb biztonságban érzi magát.
Nem teljesen alaptalanul. A háborúnak ugyan úgy tűnik, vége, az új rezsim még nem szilárdította meg hatalmát, rendszeresek az összecsapások. Márciusban az alavitákkal, áprilisban a drúzokkal, legutóbb október elején a kurdokkal kirobbant összetűzések több száz életet követeltek. Az ország irányítását átvevő, korábban az al-Kaidához köthető Hajat Tahrír as-Sám ugyan szélesebb toleranciát ígért, de egyelőre bizonytalan, hogy ezt valóban be is tartja. Közben a káoszt kihasználja az Iszlám Állam is, amely júniusban egy keresztény templom elleni, legkevesebb ötven életet követelő terrortámadással adott életjelet magáról.
A biztonság mellett ugyancsak közös nevező a gazdasági környezet, így a lakhatás, a szolgáltatások, a munkalehetőségek körüli kihívások. A Közel-Keleten élő szír menekültek 51%-a nyilatkozta, hogy házát teljesen, 30%-a, hogy részben lerombolták.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/25511356/
Ami viszont feltűnő eltérés, hogy az Európában élő szír menekültek esetében nemcsak az hangsúlyos, mi hiányzik, hanem az is, mit veszíthetnek. 97%-uk nyilatkozta azt, hogy nem akarja egy visszatéréssel kockáztatni, hogy elveszíti a menekültstátuszt, 86% kendőzetlenül beszélt arról, hogy a befogadó országban jobbak a munkalehetőségek. Az utóbbi válasz azért is különös, mert a felmérésből az is kiderül, a megkérdezetteknek csak 40%-a dolgozik, a többiek valamilyen képzésen vesznek részt, vagy munkanélküliek. Közben 91% már társadalmilag-gazdaságilag integrálva érzi magát, sőt 38% arra panaszkodott, hogy a gyermeke már nem is beszél arabul.
Felpörgetnék a kitoloncolást
- 2025 első felében összességében 23%-kal kevesebb menekültkérelmet nyújtottak be,
- a szíriai kérelmek száma 66%-kal csökkent,
- a szíriaiak száma (25 ezer) már csak a második helyre volt elég a venezuelaiak (49 ezer) után.
Külpolitikai szakértő, újságíró, sajtóreferens. Tizennégy évig dolgozott külpolitikai újságíróként és szerkesztőként, elsősorban a Magyar Nemzetnél. Szakterülete a Közel-Kelet és Észak-Afrika. Újságíróként a térség több országában és konfliktusövezetben járt. Tudósított többek között Izraelből és Palesztinából, Libanonból, Irakból, Törökországból, Jordániából és Szaúd-Arábiából, de járt Ukrajnában, Hegyi-Karabahban és Cipruson is.
