A nemzetközi konfliktusok egyidősek az emberiséggel. Ősidők óta dúlnak háborúk szerte a világban, amelyek elsődleges célja legtöbbször a hatalom- és a területszerzés. A globalizáció és a technológiai fejlődés következményeként ma már könnyedén, otthonunkból is követhetjük egy-egy háború, konfliktus alakulását, annak döntő mozzanatait. Ugyanakkor a háborúk a gazdaság egészét felzaklatják, hiányokat okoznak és fennakadások alakulhatnak ki az ellátási láncokban. Azokban, a jellemzően fejlődő országokban, ahol ilyen helyzet alakul ki, kifejezetten fontos annak feltérképezése, hogy a gazdasági ágazatokra hogyan, milyen hatással lesz a háború kimenetele. A külföldi működőtőke beruházás (FDI) áramlására pedig szintén jelentős hatással vannak az ilyen típusú összecsapások, hiszen a befektetők prioritásai között a politikailag és gazdaságilag békés, stabil államok szerepelnek. Elemzésünkben a nemzetközi konfliktusok hatásait tekintjük át az FDI áramlás vonatkozásában. Megmagyarázzuk a nemzetközi konfliktust mint definíciót, valamint egy-egy eset kapcsán bemutatjuk, hogy hogyan hatott a háború az adott ország FDI áramlására. Kitérünk arra is, hogy milyen ágazati változások történtek a külföldi tőkevonzás területein, valamint, hogy a potenciálisan fenyegetett államokat hogyan érintette befektetésügyileg a konfliktus.
Loading...
Reload document 
Open in new tab A nemzetközi konfliktus jelentése
A nemzetközi jog nem definiálja, hogy pontosan mit nevezünk háborúnak. Általánosan azonban elfogadott magyarázat a háborúra a politikatudományi megközelítés, amely szerint: két vagy több szervezett emberi közösség (nem feltétlenül állam), nagyobb területre kiterjedő, hosszabb ideig tartó, súlyos emberi (egy naptári évben, több mint 1000 áldozattal járó) és anyagi veszteségekkel járó fegyveres konfliktusa (Kende, et.al., 2018). Ennek szűkített változata a nemzetközi konfliktus, amelyben már egyértelműsítve van, hogy két vagy több nemzet között zajlik, tehát az aktorok államok. A második világháborút, valamint az ENSZ létrehozását követően a nemzetközi jogban a háború, mint definíció háttérbe szorult, a nemzetközi közösség tagjai inkább a nemzetközi konfliktus, a fegyveres erőszak vagy az agresszió fogalmait alkalmazzák adott esetben.
Nemzetközi fegyveres konfliktus két vagy több állam fegyveres erőinek részvételével zajló konfliktusa más, nem állami fegyveres csoportok részvételével vagy anélkül. A fegyveres erőszak egy vagy több állam fegyveres erőinek alkalmazása más államok szuverenitása, területi épsége vagy politikai függetlensége ellen, vagy az ENSZ céljaival össze nem egyeztethető bármely más módon. Végezetül az agresszió egy vagy több állam fegyveres erői súlyosnak minősíthető, elsőként való alkalmazása más állam vagy államok szuverenitása, területi épsége vagy politikai függetlensége ellen, vagy az ENSZ Alapokmányával össze nem egyeztethető bármely más módon (Kende, et.al., 2018). A három definícióból látható, hogy nem mindegy, hogy egy-egy eset kapcsán melyiket használjuk, mert bár hasonló eredményei vannak mindháromnak, a kiindulópont eltérő.
A háborúk és nemzetközi konfliktusok számos okból kialakulhatnak. Az alábbi típusokat különböztethetjük meg:
- hódító háborúk során területszerzés és befolyásnövelés az elsődleges cél;
- önvédelmi vagy hódító háború, amelyben saját területi és politikai szuverenitását védi meg az adott ország;
- gyarmati háborúk során a gyarmatok és a gyarmatosítók között robbant ki konfliktus;
- nemzeti felszabadító háborúk, amelyek főleg függetlenedési mozgalmakból alakultak ki;
- vallás- és keresztes háborúk során a vallási ellentétek kerülnek célkeresztbe;
- preventív háborúnak a megelőző konfliktusokat nevezhetjük, amelyek célja, hogy a még nagyobb méretű konfliktus ne robbanhasson ki;
- polgárháború esetén az országon belül zajlik a fegyveres konfliktus, amely szereplői a szervezett csoportok, akik a központi vagy regionális politikai hatalom megszerzését, megváltoztatását, kikényszerítését célozzák. Ennek altípusa a nemzetköziesített polgárháború, amely során mind az állam, mind a szervezett csoportok részéről más országok fegyveres erői vagy önkéntesei is bekapcsolódhatnak;
- totális háborúról akkor beszélhetünk, amikor a résztvevő államok minden anyagi és humán erőforrásaikat mozgósítják;
- korlátozott háború során csak ezen bizonyos cél eléréséig tart a háború, utána véget ér, tehát nem törekszik az ellenfél teljes legyőzésére;
- aszimmetrikus háború esetében az egymással harcoló felek között jelentős különbségek figyelhetőek meg a haditechnikai felszerelések tekintetében, valamint az alkalmazott hadviselési módok is eltérőek lehetnek (Kende et.al., 2018).
Mindezen típusokból is látható, hogy a konfliktusok mind típusukban, mind jellegükben több eltérést is mutatnak, nem mindegy tehát, hogy akár definíció, akár jellemzés szempontjából melyikkel illetjük egy ma is folyó konfliktus részleteit.
A nemzetközi konfliktusok, vagy háborúk elsődleges oka a területi követelések (Vasquez 1993, 1995; Huth 1996; Hensel 1996, 2001; Huth és Allee 2002; Hensel és Mitchell 2005; Senese 2005; Senese és Vasquez 2003, 2008). Azokon a területeken, ahol megoldatlan határvita áll fenn, nagyobb valószínűséggel alakul ki háború, mint ott, ahol ilyen típusú nyitott kérdés nincs a felek között. Emellett tovább növeli a háború esélyét a fegyverkezési stratégiák kialakítása, az ismétlődő válságok, a szövetségkötés olyan szövetségekkel, amely valamely fél számára félelmet keltő lehet, valamint a sólyomszerű külpolitikai döntések (Vasquez 1993, 1995; Senese and Vasquez 2003, 2008). A témával foglalkozó kutatók megfigyelték azt is, hogy a területi, tengeri és folyami viták nagyobb eséllyel vezetnek katonai konfliktushoz, mint egyéb lehetséges gyújtópont kérdések (Hensel et.al., 2008).
A háború szükségességéről az egyes nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó elméletek másként vallanak. Az idealista irányzat szerint a háború elkerülhető, annak feltételeként a racionális, demokratikus és morális értékalapú nemzetállami és nemzetközi politikát, valamint a békét és együttműködést biztosító központi, nemzetközi intézményi irányítást jelöli meg. Ezzel ellentétes a realista megközelítés, amely szerint a nemzetközi viszonyokat nem erkölcsi elvek, hanem a hatalomért és a szűkös erőforrásokért folyó állandó harc határozza meg, amelyben minden állam saját érdekeit követi, az állami politika a túlélést biztosító önsegélyre, az erő és erőszak alkalmazására irányul. A két irányzat későbbi leágazásai között említést érdemel a nem állami szereplők jelentőségét felismerő pluralizmus, valamint az állam domináns jelentőségét továbbra is valló, de a gazdasági tényezők és a nemzetközi rendszer szerepét is elismerő neorealizmus. A neoliberális és az újidealista irányzatok a hangsúlyt a globalizáció jótékony hatásaira, a világpiac szabadságára, a nemzetállami és nemzetközi intézmények demokratizálására – mint a problémák és kihívások kezelésének egyedül hatékony eszközére – helyezik (Szörényi, 2009).
A nemzetközi konfliktusok hatása a tőkevonzásra – elméleti összefoglaló
Két ország viszonyában meghatározóak a bilaterális szerződések, egyeztetések, találkozók. Ugyanígy fontos része ennek, hogy milyen kereskedelmet folytatnak egymással, kialakultak e köztük külföldi tőkeáramlási kapcsolatok. Minél több az olyan tényező, amely miatt szükséges az egymással való jó kapcsolat fenntartása, annál kisebb az esély arra, hogy későbbiekben fegyveres konfliktus alakuljon ki közöttük.
Más megközelítés szerint a gazdaságilag egymástól erősen függő államok nem kezdenek egymással háborúba, hiszen gazdasági jólétük, biztonságuk a másik reakciójától lenne függő ebben az esetben (Li, et.al., 2017). A kereskedelem, az egymással való gazdasági kapcsolatok tehát elősegítik a béke fenntartását, ezt a gondolatot már Montesquieu is felismerte (Li, et.al., 2017).
Természetesen akadnak kivételek, de a legtöbbször ez a tény igazolható. Mindennek része az is, hogy ha magas értékben helyeznek ki egymáshoz tőkét, akkor csökken annak lehetősége, hogy katonai cselekmény bontakozzon ki közöttük, viszont javulnak majd az államközi kapcsolatok (Gartzke et.al., 2001; Souva 2002; Gartzke és Li 2003; Rosecrance és Thompson 2003; Lee 2006; Polachek, et.al., 2007). Elsőre talán érthetetlennek tűnhet, hogy miért épp az FDI szabhat gátat a konfliktusok kialakulásának, de erre is van magyarázat.
A XX. század második felétől, főként az 1970-es 1980-as évek óta a külföldi tőkeáramlás mennyisége folyamatosan növekszik. Mivel ez a növekedés olyan mértékű, hogy esetenként meghaladja a globális GDP vagy kereskedelem mértékét is, ezért nem elhanyagolható szempont az államok közötti kapcsolatok alakításában sem (Rosecrance és Thompson 2003).
Három csoportba sorolhatjuk azokat az elméleteket, amelyek az FDI és az államközi konfliktusok közötti kapcsolatokat próbálják feltárni. Az első csoportba tartoznak azok az elméletek, amelyek szerint a külföldi tőkeáramlás számos fontos információval látja el a lehetséges ellenfél államokat azok képességeiről, gazdasági fejlettségéről. Ezen túlmenően az ide tartozó elméletek arra is rávilágítanak, hogy csökken a magánjellegű információk aszimmetriája a kétoldalú alkudozásokban, tehát világosabb képet kaphat egy-egy állam a másik lehetőségeiről (Gartzke, et.al., 2001; Gartzke és Li 2003).
A második csoportba tartozó elméletek szerint az FDI növeli a konfliktusok alternatív költségeit, emiatt pedig inkább békésebb, megfontoltabb külpolitikai gyakorlatra ösztönözhet (Souva 2002; Souva és Prins 2006). Ez a megközelítés is feltétlenül igazolható, hiszen háború vagy harci cselekmények esetén a korábban kihelyezett gyártási egységek megsemmisülhetnek, ami sem a tőkekihelyező, sem a tőkefogadó állam számára nem kedvező eredmény.
A harmadik kategóriába olyan elméletek kerültek, amelyek azt mondják, hogy az FDI révén az egyes országokban békésebb úton lehet gazdasági részt szerezni, mint erőforrások katonai hódítás útján történő kitermelésével (Brooks 1999; Rosecrance 1999). Ez a szempontrendszer szintén alátámasztható, főként, ha összevetjük egy nagyobb katonai hadművelet és egy lehetséges tőkekihelyezés nominális költségeit.
Ha mégis kialakul a konfliktus, akkor a gazdasági nehézségek mellett felmerül az is, hogy képes lesz-e az érintett állam/államok a korábbi, feltehetően magas, tőkevonzásra. Több olyan tanulmány és kutatás is született a témában, amely szerint nincs hatással a tőkevonzó képességre egy katonai konfliktus (Li 2006; Lee 2008; Li és Vashchilko 2010). Figyelembe véve a ma zajló harci cselekményeket a világban, ezt a nézetet megcáfolhatjuk azzal, hogy a legtöbb befektető érzékeny az ilyen instabil helyzetekre, így, ha nem is szünteti meg a tőkekihelyezést, de mindenképpen csökkenti annak mértékét. A befektetőnek nem csak a fogadó ország adósságfizetési képességeivel kell foglalkoznia, hanem az ország politikai döntéseivel is, amelyek akár a befektetés váratlan elvesztését is eredményezhetik (Dongkyu, 2015).
A nemzetközi konfliktusok hatása a világgazdaságra és a külföldi tőkeáramlásra
A háborúk nemcsak a lokális, de a regionális és a globális piacokra is jelentős hatással vannak, főként, ha olyan területeken folynak fegyveres konfliktusok, ahol valamilyen fontos nyersanyagok forrásai is találhatóak (kőolaj, földgáz, ritka földfémek). A konfliktusok miatt kialakuló ellátási, termelési akadályok közvetlenül hiányt képesek okozni a kínálati láncban. Kialakulhatnak logisztikai, energiaellátási problémák, emelkedhetnek az árak, emellett pedig a háború által érintett területeken gondoskodni kell a kitermelő vagy gyártó egységek fokozott védelméről, készletéről. Mindezek költségnövelő tulajdonságokkal bírnak, így nem véletlen, hogy számos termék ára egy-egy háborús időszak alatt duplájára vagy még annál is magasabb mértékűre nő.
A termékek gyártása, kitermelése esetén a következő rizikófaktor a munkaerő. Háborús helyzetben elsősorban a férfiak tűnnek el rövid idő alatt a munkaerőpiacról, helyüket pedig nem minden esetben tudják női kollégáik átvenni. Egyes érintett ágazatokban emiatt további kiesésekkel lehet számolni, hiszen csökkenhet a termelés értéke, kevesebb kerülhet piacra az adott termékből, amelynek az ára is magasabb lehet mindezek által.
A másik két fontos kritikus pont az energiaellátás és a szállítmányozás. A termeléshez energiára van szükség, annak stabil biztosítása elengedhetetlen a működéshez. Ha a háború során megsérülnek az energetikai létesítmények, a termelés kapacitása is csökken, esetenként le is állhat. A logisztikánál ugyancsak nehezítő tényező, ha a konfliktus által sújtott térségből kell leszállítani a terméket, ahol akár infrastrukturális, akár egyéb, ezt befolyásoló tényezők jelentenek nehezítő körülményt. Mind az energiahiány, mind a szállítmányozási nehézségek kirajzolódnak az eladási árakban, amelyek így a kereskedők és a fogyasztók számára is áremelkedést jelentek.
1.ábra: Az egyes kontinensek reál GDP-jének alakulása 2021 és 2023 között százalékban kifejezve. Adatok forrása: UNCTAD, 2024.
Az 1. ábra adataiból jól kirajzolódik, hogy a 2022-es orosz-ukrán háború következtében milyen változások zajlottak globális és kontinentális szinten a reál GDP értékekben. A 2020-as év koronavírus-járvány miatti válság következményeként a gazdaságok mélyponton voltak, amelyből 2021-ben egy visszapattanás indult, viszont a háború hatására mindez meg is torpant. Jócskán a várakozás alatti értékek születtek a 2023-as év adataiban, mindössze az USA-ban és Ázsiában sikerült a korábbi évhez képest magasabb reál GDP-t kimutatni. Mivel a konfliktus olyan érzékeny területeket érintett, mint az energiaellátás, az élelmiszeripar és mezőgazdaság (műtrágya előállítása, gabonaexport), ezért a legtöbb országban fennakadásokat okozott nemcsak a termelési, de a kereskedelmi oldalon is. A 2023-as októberi izraeli-palesztinai események tovább nehezítették a világgazdaság kilátásait, amelyek elsősorban az olajár emelkedésében, így pedig az üzemanyagárak növekedésében is visszatükröződtek. Azoknak az országoknak, akik saját nemzeti valutájukat használják, további nehézséget jelent, hogy minden ilyen típusú konfliktus esetén a valutaárfolyamok számukra negatívan változhatnak. Magyarország esetében az USD-HUF árfolyam és az EUR-HUF árfolyam meghatározó, amit a fogyasztók elsősorban az árak hirtelen emelkedésében érezhetnek viszont.
A külföldi tőkevonzással kapcsolatos adatok hasonló tendenciát tükröznek, mint a többi makrogazdasági mutató. A befektetők akár új, akár meglévő leányvállalataikba terveznek befektetni, prioritás számukra, hogy a politikai és gazdasági stabilitás adott legyen a célországban és a régióban is. Mivel a befektető célja a profitszerzés, ezért nem az ország fejlesztésére törekszenek, így veszély esetén nem ritka, hogy elhagyják az adott területet. Háború vagy más típusú harci konfliktus esetén ezért már természetesnek vehető folyamat a magas és intenzív tőkekivonás jelensége. Egyes esetekben a teljes gyártási egység felszámolásra kerül, ez főként akkor következhet be, ha nem látható fegyverszünet vagy békekötés a felek között. A legtöbben azonban inkább vagy szüneteltetik a termelést, vagy ha lehetséges, akkor az ország egy békésebb, harcok által kevésbé sújtott területére igyekeznek azt áthelyezni. A 2022-es orosz-ukrán háború hatására mind az összeurópai, mind a kelet-európai térségben átalakulás kezdődött az FDI áramlás tekintetében.
2.ábra: Az egyes európai régiókba áramló FDI értékének változása 2021-2023 között (millió USD-ben kifejezve). Adatok forrása: UNCTAD, 2024.
A 2. ábra adatai szerint 2022-ben mindössze két területen figyelhető meg a beáramló FDI értékének növekedése az előző évi értékhez képest. Az egyik Észak-Európa, a másik pedig Dél-Európa. A részletes adatok közül kitűnik, hogy Svédország volt az északi államok közül az az ország, ahová jelentősebb mennyiségű FDI áramlott, így pedig a régió összesített eredményét is pozitívan korrigálta. A magas érték mögött a svéd kormány tőkevonzó gazdaságpolitikája mellett, a többnyelvű és képzett munkaerő, az egy főre jutó nagyon magas vásárlóerő, az új technológiák és az innováció élvonalába tartozó svéd nemzetgazdaság áll. A 2023-as Global Innovation Index rangsor 2. helyét érték el a svédek, ahol egyébként már több, mint egy évtizede folyamatosan az első három helyen szerepelnek (Global Innovation Index, 2023). Egyes elméletek rávilágítanak arra is, hogy azok az országok, amelyek valamilyen katonai vagy erős politikai szövetségbe tartoznak, vonzóbb helyszínek lehetnek a befektetők előtt is (Dongkyu, 2015). Svédország 2022-ben határozta el, az orosz-ukrán helyzet hatására, hogy a NATO tagja kíván lenni, így bár számszerűsítve nem igazolható ennek hatása, de valószínűsíthető, hogy több befektető számára is vonzóbb helyszín lett a biztonságossága miatt. A nyugat-európai tőkekivonásnál három ország, Luxembourg, Svájc és Hollandia szerepe jelentős. 2022-ben ebből a három államból 483 017 millió USD értékben vontak ki tőkét a külföldi befektetők (UNCTAD, 2024). Mindhárom ország esetében azonos, hogy magas az orosz befektetők száma, valamint azoké, akik orosz befektetőknek segítenek tőkéjüket elhelyezni. A 2022-es év eseményei, valamint az elfogadott szankciók minden bizonnyal itt is éreztették hatásukat, hiszen a tőkekivonások magas értéke a jelzett államokban meghaladja a korábbi években megfigyelhető mennyiségeket is.
3.ábra: Egyes kelet-európai országokba áramló FDI értékének változása 2021-2023 között (millió USD-ben kifejezve). Adatok forrása: UNCTAD, 2024.
A háború által közvetlenebbül érintett közép-kelet-európai térségben a számok részben hasonlóságot mutatnak a teljes európai képpel. 2022-ben még viszonylag kedvező, növekvő eredmények születtek a legtöbb országban (kivéve természetesen Oroszországot és Ukrajnát), egy évvel később azonban már visszaeséseket láthatunk. Mindössze két országban nem romlott a beáramló FDI mennyisége a korábbi évek mintáihoz képest: Belaruszban és Bulgáriában. Az orosz és az ukrán beáramlás mögött nem új befektetések, inkább újrabefektetések állnak a korábbi invesztorok részéről. Mindez azt is jelzi számunkra, hogy ha még a háború első évében nem is, de a nehezebb gazdasági körülmények miatt egy évvel később, 2023-ban már jelentkezett a befektetési kedv visszaesése.
A nemzetközi konfliktusok hatása tehát nem csak a szűkebb régió országainak gazdaságára, de annak erőteljességétől függően akár a teljes világgazdaságra is jelentősen hathatnak. Az is látható, hogy nem minden mutatónál jelentkezik azonnal ez a hatás. Míg a GDP-ben, külkereskedelmi számokban és egyenlegben, árfolyam-ingadozásokban viszonylag gyorsan, akár egy negyedéven belül meg tud mutatkozni, addig a külföldi tőkebefektetések területén egy év is eltelhet, mire a csökkenés bekövetkezik. Ez főleg annak tudható be, hogy a legtöbb tőkekihelyező kivár, nem azonnal reagál egy-egy krízishelyzetre, amennyiben megteheti.
Vannak olyan elméletek is, amelyek azt mondják, hogy az államok közötti konfliktusok gazdasági hatása nem meghatározható egyértelműen. Barbieri és Levy 1999-ben megjelent tanulmányában 1870 óta hét országra kiterjedően vizsgálja a kérdéskört. Arra a megállapításra jutottak, hogy „még ha a háború a kereskedelem csökkenéséhez vezet is, ez a csökkenés szinte mindig átmeneti; általában a háború utáni időszakban a kereskedelem növekszik” (Barberi és Levi, 1999). Kastner 2007-es elemzésében 1960 és 1992 közötti időszakban vizsgált 76 országot, kétoldalú adatokra támaszkodva. Kimutatta, hogy az államok közötti politikai ellentétek szoros összefonódást mutatnak a kereskedelemmel, főként, ha a belföldi kereskedelmi érdekek erős politikai befolyással is bírnak (Kastner, 2007). A két elmélet és álláspont abszolút igazolást nyer, ha végigtekintjük az adatokat, ugyanakkor mindez nem csak a kereskedelemre érvényes. A külföldi tőkevonzás esetén szintén megfigyelhető ez a jelenség. Ha a háború során, természetes módon, csökken is a beáramló FDI, a konfliktus után ismét növekedésnek indul, amelyben nagy szerepe van az újjáépítésnek is. Ritka esetekben előfordulhat az is, hogy már a háború időtartama alatt növekedésnek indul a beáramló külföldi tőke értéke, tehát nem csökken le kritikus szint alá. Ez elsősorban abból adódhat, ha újrabefektetett jövedelem érkezik ilyen formában az országba, vagy olyan szubvenciót biztosít az állam, amely révén versenyelőnyre tehet szert a külföldi vállalat a tőkeexporttal.
I. esettanulmány: Az Ukrajnába és Oroszországba áramló külföldi tőkebefektetések áramlásának változása 2014-től napjainkig
Ukrajna és Oroszország között immár több mint tíz éve rendezetlen a viszony. Kezdődött mindez 2014 februárjában, amikor az orosz fél részéről annektálta a Krím-félsziget, valamint egyes kelet-ukrajnai területeket. Az ebből kibontakozó harci események részleteinek tárgyalásától most eltekintünk, fókuszba inkább az emiatt kialakuló gazdasági és tőkeáramlással kapcsolatos változások kerülnek.
4.ábra: Az Ukrajnába és Oroszországba áramló FDI értékének változása 2013-2023 között (millió USD-ben kifejezve). Adatok forrása: UNCTAD, 2024.
Az ukrán gazdaság a 2014-es eseményeket megelőzően még a 2008-as 2009-es világgazdasági válság kedvezőtlen utóhatása alatt állt, a növekedés és visszarendeződés csak nehezen tudott itt elkezdődni. A krími események hatására a reál GDP -6,6%-ot ért el, a 2015-ös esztendőre tovább romlott a mutató értéke -9,8%-ra (IMF, 2024). Az infláció a 2013-as -0,3%-ról előbb 12,1%-ra, majd 2015-ben 48,7%-ra emelkedett. A GDP arányos bruttó államadósság mértéke a háború hatására egyetlen év alatt, több mint 30%-kal ugrott meg, 2015-re pedig elérte a 79,3%-ot. Érthető módon a befektetők számára is kérdésessé vált, hogy a hirtelen romló gazdasági-politikai környezetben hogyan tudják fenntartani leányvállalataik működését. 2014-ig Ukrajnába a beáramló FDI értéke folyamatos növekedést produkált, a 2008-as gazdasági világválság vetette vissza csak ezt a lendületet, de jelentősebb tőkekivonás még ekkor sem történt. A legtöbb külföldi tőkét ekkor még főként orosz társaságok útján helyezték el Ukrajnában, ami elsősorban Ciprusról érkezett, közvetítők útján. A ranglistán a további helyeket az Európai Unió tagállamai, főként Németország, Franciaország és a BENELUX államok birtokolták (ECB, Financial Stability Review, 2014). A 2014-es események után érthető okokból a közvetlen orosz tőke mennyisége lecsökkent, viszont mind holland, mind pedig ciprusi közvetítőkön keresztül továbbra is érkezett az országba ilyen forrású külföldi pénzügyi eszköz. A befektetők viszonylag gyorsan ismét vonzó helyszínnek tekintették az országot, mivel 2016-tól újra magas értékben áramlott FDI Ukrajnába. Az ezt követő években, egészen a 2020-as koronavírus járványig, kedvezően alakult a külföldi tőkevonzás, majd a járvány utáni első évben 2021-ben, rekord mennyiségű, 7 320 millió USD értékű FDI érkezett Ukrajnába. A két háborús időszak közötti „békeévekben” a gazdasági helyzet is normalizálódott, a legtöbb mutató pozitív eredményeket ért el, bővült.
2022-ben újraindult az Oroszországgal folytatott konfliktus, viszont ezúttal sokkal nagyobb intenzitással, mint korábban. Ez a változás gyorsan megmutatkozott a gazdaság számaiban is: a 2022-es reál GDP addig nem látott -29,1%-os mélységbe zuhant, az infláció újra emelkedett, 20,2%-ra, valamint a GDP arányos bruttó államadósság is 78,4%-ra nőtt (UNCTAD, 2024). Nem volt meglepő, hogy a külföldi befektetők, az erőteljes orosz támadások hatására csökkentik majd a tőkeexportjukat Ukrajna felé, így a 2022-es évben mindössze 557 millió USD értékben érkezett FDI az országba (UNCTAD, 2024). Az összeg jelentős részét már ekkor is az újrabefektetett jövedelmek tették ki, tehát a már meglévő gyárak, szolgáltatási egységek bővítését, de inkább áthelyezését célozták meg ezzel. Megváltozott időközben a tőkeimport szektoriális összetettsége is. Korábban a befektetők főleg a gyártási, feldolgozóipari ágazatokba fektettek be Ukrajnában, de a háborúk hatására többen kezdtek el a szolgáltatási szektorok felé fordulni, főleg a bank és biztosítási, valamint a telekommunikációs csoportokba.
Az orosz gazdaságban ugyancsak nyomott hagytak a háborúk Ukrajnával, főleg, mivel itt az Európai Unió által foganatosított szankciók egy része is gyengítette a teljesítményt. Oroszországban a 2008-as gazdasági válság után nem tudott olyan lendülettel elindulni az újrarendeződés, mint, ahogyan azt más országok esetén megfigyelhetjük. 2010-re ugyan már nőtt a reál GDP, de korántsem akkora mértékben, mint a krízis előtt (2007-ben 8,6% volt a reál GDP, 2010-ben 4,5%). Jelentősen visszaesett az orosz export értéke is: 2008-ban 519 819 millió USD értékű volt a kivitel, 2009-ben ez 342 973 millió USD-re csökkent, majd egy évvel később javulni kezdett, 441 764 millió USD-re, de még ekkor is elmaradt a korábbiaktól. A külföldi tőkeáramlás adatainak értelmezése során Oroszország esetén mind a tőkeexport, mind a tőkeimport adatokat érdekes áttekinteni. A tőkeimport esetén a 2008-as, valamint az előtti értékeket nem sikerült azóta sem produkálnia (2008-ban rekord magas, 75 856 millió USD-nyi FDI érkezett Oroszországba). A tőkeexportban viszont mindez már észrevehető, itt már 2012-től folyamatosan nőtt a kihelyezett FDI mennyisége.
A 2014-es krími és kelet-európai események, valamint az ezek miatt elfogadott EU-s szankciók miatt az orosz tőke kihelyezése és annak az országba való vonzása több akadályba is ütközött. Ebből adódóan a korábbi, 2013-as értékeket a beáramló FDI kapcsán nem érték el többé, hiszen a legtöbb társaság számára, akik itt befektettek, Oroszország már nem nyújtott megfelelő perspektívát. A szankciók bevezetése előtt a legtöbb külföldi tőke az Európai Unió országaiból és az USA-ból érkezett ide, Kína szerepe ekkor még jóval kisebb volt, mint ma. Rendkívül magas volt az offshore országokból ide küldött FDI mennyisége is, ezek főként a Bahama-szigetekről, Bermudáról, Panamáról és a Seychelles-szigetekről érkeztek (Jiménez és Poitiers, 2020). Az ilyen típusú tőkeáramlás mögött nem ritkán orosz befektetők álltak, akik előbb kihasználták az adóparadicsomok adta lehetőségeket, majd tőkéjüket újra az orosz piacra vitték. Az ágazati bontás alapján azt is láthatjuk, hogy jelentős változások indultak a beáramló FDI célszektorait tekintve. Csökkent a gyártási, feldolgozóipari ágazat súlya, nőtt azonban a bánya- és kohóipari, valamint a kereskedelmi célú külföldi tőkekihelyezések mennyisége (Jiménez és Poitiers, 2020). Lényeges továbbá, hogy 2014-ig két lépcsőben radikálisan lecsökkent, jóformán eltűnt a külföldi tőkevonzás az energetikai szektorban. 2009-ben és 2011-ben is az olajár összeomlásának következtében, közel 50%-kal veszített értékéből, mindez pedig a befektetőket a szektor elhagyására ösztönözte (Jiménez és Poitiers, 2020). Az orosz tőkeexport szintén megérezte a 2014 utáni változásokat, 2015-ben közel az egyharmadára esett vissza a kihelyezett FDI, mint az egy évvel korábbi érték volt. Ennek ellenére egy anomália is kialakult mindebben: a háború és a szankciók ellenére az EU-s országok továbbra is elsődleges célországai maradtak az orosz tőkekihelyezéseknek, sőt nőtt a súlyuk a többi államhoz képest. 2013-ban az EU-ba a teljes orosz tőkekihelyezések 58%-a érkezett (ebből Ciprusra 40%), 2015-ben ez az arány 65% lett (Ciprusra ebből 37% érkezett), 2017-ben pedig már 69%-ot ért el (Ciprusra 46% került mindebből). Svájc helyzete is javult a listán, mert míg 2013-ban még csak 3%-a, addig 2015-ben az orosz tőkének már 6%-a érkezett ide (Liuhto, 2018). 2014 és 2016 között Ukrajna eltűnt az első tíz ország közül, ismét 2017-ben jelent meg, amikor 4000 millió USD értékben érkezett az országba orosz FDI. Szintén romlott az USA szerepe, a 2013-as 5%-os részesedésről 2015-re 2%-ra esett vissza és maradt is ebben a pozícióban a kihelyezett orosz tőke tekintetében (Liuhto, 2018).
A 2022-es események, ahogyan már említettük, más harcmodort jeleztek, mint a korábbi alkalmak során, már perspektívája is lett a háborúnak Oroszország részéről. Emiatt az EU által elfogadott szankciók is erőteljesebbek lettek, rövid idő alatt számos olyan döntést hoztak meg, ami egyáltalán nem kedvezett az országban tartózkodó külföldi befektetőknek. Ennek következtében 2022 során jelentős mennyiségű tőke vándorolt ki Oroszországból (lásd, 4. ábra) és azóta sem sikerült újra a korábbi befektetői kedvet elérni. Átalakult a tőkekihelyező országok összetétele is: korábban hangsúlyos volt az EU szerepe, amit most egyre inkább Kína és India, valamint más ázsiai országok igyekeznek átvenni. Az orosz tőkeexport esetén szintén megfigyelhetünk visszaesést, de itt a növekedés hamarabb, már 2023-ban megindult, mint a tőkeimportnál.
A háborús felek mellett érdemes néhány szót intézni a szomszédos államokról is, akik közvetlenül nem vesznek részt a háborúban, viszont gazdaságuk megérzi azt. A 2014-es események valamelyest csökkentették a befektetői kedvet a térségben, de az olyan nagy tőkeimportőr országok esetében, mint Lengyelország, nem történt kedvezőtlen változás.
5.ábra: Egyes Ukrajnával határos országok beáramló FDI értékének változása 2013-2016 között (millió USD-ben kifejezve). Adatok forrása: UNCTAD, 2024.
A legtöbb vizsgált ország esetében a csökkenés átmeneti volt, illetve nem állt közvetlen összefüggésben a háborúval. A legtöbb országban volt orosz eredetű tőkekihelyezés, így a szankciók miatt, azok kivonása okozhatott visszaesést. Mindazonáltal a konfliktus jellege és annak dinamikája nem adott okot a befektetőknek arra nézve, hogy a térség államaiból magasabb mértékű tőkemenekítést kezdeményezzenek. Ha visszatekintünk a 3. ábra adataira, akkor ott, a 2022-es orosz-ukrán konfliktus kapcsán azonban már más kép tárul elénk. A háború első évében még változatlanul emelkedő trendet mutatnak a beáramló befektetések értékei, egy évvel később, 2023-ra azonban mindez megváltozott. A harcok kiszélesedése, a szankciók további elfogadása, a régióban uralkodó bizonytalanság hatással volt a befektetői kedvre is, így a legtöbb Ukrajnával határos országban csökkent az FDI beáramló értéke.
Összességében az orosz és ukrán példák kapcsán az alábbi megfigyeléseket foglalhatjuk össze:
- mindkét esetben a háború kitörésének évében jelentősen lecsökkent a beáramló és a kihelyezett FDI mennyisége, tehát a befektetők visszafogottabban hajtottak csak végre akvizíciókat;
- változott az FDI által érintett célszektorok szerkezete;
- Oroszország esetén megnőtt az offshore országok részesedése a kihelyezett FDI arányokban;
- Ukrajnában nem állt le az FDI beáramlása, valamint nem volt nagymértékű tőkekivonás sem, a 2014-es események után már két évvel ismét pozitívak lettek az eredmények;
- a 2022-es háborút az orosz tőkeimport sokkal erőteljesebben megérezte, mint a 2014-est, mindebből pedig azóta sem tudott még kilábalni.
II. esettanulmány: A szíriai polgárháború hatása az ország külföldi tőke vonzására
A szíriai polgárháború esetét azért érdemes áttekinteni gazdasági szemszögből, mert egy belháborúból egy nemzetközi konfliktussá eszkalálódott, valamint, mivel a Közel-Kelet béke stabilitását is megingatta. A 2011. március 15-e óta, főleg az arab tavasz néven ismertté vált megmozdulások hatására elinduló, kezdetben belpolitikai konfliktus, a mai napig meghatározza a régió megítélését, lehetőségeit. A több mint egy évtizede zajló harcok főbb mozzanatainak bemutatásától most eltekintve, vegyük sorra a szír gazdaság háború előtti és közbeni helyzetét.
Szíria gazdaságának fő mozgatórugója a mezőgazdaság, területének 32%-át hasznosítja az agrárium. Három tartományban – Aleppó, Haszaka, Rakka – termelik meg az ország gabonaszükségletének 50%-át (Sarris, 2003). Jelentős ebben a három tartományban a gyapottermesztés is. A tengerparthoz közeli területeken főként a gyümölcs és zöldségtermesztés, a ritkább, kietlenebb vidékeken pedig az állattenyésztés hasznosul. Az ország ásványi kincsekben gazdag, kőolaj lelőhelyekkel ellátott. Iparának szerkezetében meghatározó a petrolkémiai ipar, a műtrágya előállítás, a textil-, valamint az élelmiszeripar (Sarris, 2003). Külkereskedelmében a kiviteli oldalon a nyersolaj, a különféle olajtermékek, textíliák, élelmiszerek szerepelnek.
A háború elhúzódása és egyre nagyobb méretű kiterjedése miatt a mezőgazdaság teljesítménye az elmúlt több mint egy évtized alatt sokat romlott. A lakosság nagy része több, mint 20%-a ebben a szektorban volt foglalkoztatva, így a munkanélküliség ezzel együtt arányosan növekszik (Meszár, 2022). A 2011-es események után több szankciót is bevezettek Szíriával szemben, melyek jelentős része a gazdaságot célozza. Az egyik legfontosabb a kereskedelmet korlátozza, így termékeit az Arab Liga, Ausztrália, Kanada, az EU, valamint néhány európai ország, továbbá Japán, Törökország, Grúzia és az USA részére értékesítheti, valamint tőlük importálhat. A háború miatti károkat forráshiányok miatt nem tudják helyreállítani, az ENSZ 2013-as becslése szerint már ekkor, 143 milliárd USD-re rúgott a gazdaság teljes kára (Meszár, 2022). Egy 2018-as Világbank által közölt felmérés szerint a szíriai lakásállomány egyharmada, egészségügyi és oktatási intézményeinek pedig 50%-a semmisült meg mindeddig. A gazdaság a folyamatos hiperinflációval is kénytelen megküzdeni, 2021 augusztusában az éves inflációs ráta 139% volt (Meszár, 2022). A válság nem csupán az országhatárokon belül, de azokon túl is érezteti hatását. Az országból menekülő tömegek elsősorban a szomszédos államokban, Libanonban, Törökországban, keresnek menedéket.
Ebben a környezetben érthető módon a befektetők nem terveznek akvizíciót szervezni, így nem meglepő, hogy Szíriában 2011 óta gyakorlatilag leállt a külföldi tőke beáramlása.
6.ábra: A beáramló FDI értékének változása Szíriában 2000 és 2011 között, millió USD-ben kifejezve. Adatok forrása: UNCTAD, 2024.
Az adatok szerint az FDI áramlás az országba a kétezres évek eleje óta folyamatosan növekedett, legmagasabb értékét 2009-ben tudta elérni, 2 570 millió USD-vel. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy ebben az időszakban a szír gazdaságpolitikában mélyreható változások kezdődtek, olyan strukturális reformok kerültek elfogadásra, amelyek lehetővé tették a piacgazdasági modellre való áttérést is. A beruházási törvény elősegítette a külföldi tőke magasabb értékű vonzását is, ez látszik viszont a beáramló FDI értékekben is. Ebben az időszakban a reál GDP is hasonlóan kedvező ívet járt be, éves szintén átlagosan 4,5%-os bővülést érve el (UNCTAD, 2024). A háború éveiben a pusztítás hatalmas mértéke, valamint a gazdasági és politikai környezet instabilitása miatt a külföldi tőke beáramlása megszűnt. Mivel az adatközlés Szíria részéről szünetel, így nem tudhatjuk azt sem pontosan, hogy hány külföldi társaság maradt az országban, valamint, hogy azok milyen módon működnek.
Mindezek után felmerül a kérdés, hogy egy esetleges béke, milyen változásokat hozhat a szíriai tőkebefektetéseknek. Az idei év második felében azonban egyre inkább kezd úgy tűnni, hogy Szíria gazdasági kapcsolatait próbálja visszaállítani a korábbi szintre. 2023 februárjában, a nagy földrengéseket követően, az olasz Fejlesztési Együttműködési Ügynökség megállapodást írt alá a Szíriai Arab Vörös Félholddal. A találkozó azért tekinthető mérföldkőnek, mivel 2011 óta ez az olasz megállapodás az első az összes európai ország közül. 2024 májusában Szíria ismét visszakerült az Arab Liga tagországai közé (Schaer, 2023). Nem sokkal később pedig egy Rijadban megtartott arab-kínai üzleti konferencián a szaúdi és szíriai kereskedelmi kamarák vezetői kötöttek megállapodásokat egymással, amelyek célja a kereskedelem újraindítása az országok között (Schaer, 2023). Az ilyen típusú egyezmények arra engednek következtetni, hogy a közel-keleti államok egy része, valamint európai országok is, ismét nyitni próbálnak a szír gazdaság felé, ezzel pedig a befektetések is szóba kerülnek. Ahhoz, hogy az FDI ismét a már bemutatott értékekben áramolhasson Szíriába, elsősorban a még érvényben lévő nemzetközi szankciókat kellene felfüggeszteni vagy kivezetni. Emellett ismét vonzó üzleti környezetet kellene teremteni az országban, tehát adókedvezményeket, állami szubvenciókat kell foganatosítani. Végezetül, az olyan befektetőnek vonzó ágazatok, mint a kőolaj kitermelés, már korábban az orosz és iráni befektetők kezébe került (Schaer, 2023).
7.ábra: Az egyes Szíriával határos országok beáramló FDI értékének változása 2011-2013 között (millió USD-ben kifejezve). Adatok forrása: UNCTAD, 2024.
A Szíriával szomszédos országok számára azonban rendkívül fontos lenne, hogy béke és stabilitás uralkodjon a környezetükben, így az egyes témával foglalkozó elemzők szerint, az Öböl-államok ezért fizetni is képesek lehetnek. Az általuk küldött FDI két módon juthat el az országba. Egyrészt, ha a nemzetközi szankciók tényleg lazulnak és így a befektetések könnyebben megvalósíthatóak lesznek. Másrészt, ha nem közvetlenül a küldő állam, hanem egy nemzetközi szervezet, például az ENSZ helyezi ki a tőkét, humanitárius segítségnyújtás címen. Utóbbi esetére már volt korábban is példa, egyfajta korai helyreállítás jogcímen az ENSZ küld tőkét az érintett országba, de a valódi befektető bármely ország lehet (Schaer, 2023).
Más országok is szóba kerültek már potenciális befektetőként Szíriában. Kína, Brazília, India három olyan ország, amelyek hajlandóak lehetnek nagyobb összegű akvizíciókat is végrehajtani majd itt. Kínával 2022 elején írta alá Szíria az Övezet és Út kezdeményezést. A megállapodásban a kínai és a szír kormány képviselői közlekedési, ipari és kommunikációs projektek megvalósítását is célul tűzték ki. Az európai országok közül főleg Olaszországgal és Görögországgal sikerült a szír kereskedelmi kapcsolatokat némileg helyreállítani, így elképzelhető, hogy ezek az országok akár a befektetésig is eljutnak majd az arab országgal (Schaer, 2023).
A szíriai eset azt a lehetőséget mutatja be, hogy egy polgárháború nemzetközi konfliktussá való szélesedésével milyen hátrányok érintik az adott országot és a szomszédos államokat. Jelenleg az izraeli-palesztin konfliktus tovább nehezíti a szír helyzet megoldását, ugyanakkor az eddig elért eredmények a nyitásra, nagy valószínűséggel, nem maradnak eredmények nélkül. A kérdés csak az, hogy képes-e mindaddig a szír politikai helyzet annyira megnyugodni, hogy be tudja fogadni a külföldi befektetőket, ezzel pedig ismét a gazdasági fejlődés útjára állhasson.
Összefoglalás, konklúzió
A nemzetközi konfliktusok gazdasági hatásai minden esetben számos negatívummal járnak. Jellemzően a háború első két-három éve jelentős visszaeséseket eredményez az érintett országok, de akár a szélesebb régió államaiban is. A hagyományos gazdasági mutatók mellett közvetlenül hat az FDI áramlásra is, hiszen a megváltozott, instabillá vált politikai-gazdasági környezet nem nyújt biztonságot a befektetők számára.
A bemutatott két esettanulmány két eltérő konfliktust és eltérő gazdaságot vizsgált, amely számos azonos pontot tartalmaz. Az egyikben két ország háborúja bontakozott ki, amely az elmúlt két év során tovább eszkalálódott. A másikban egy több, mint egy évtizede tartó polgárháború nemzetközivé válása került fókuszba. Mindkét esetben azonos, hogy a gazdaságok teljesítménye radikálisan csökkent, az országok jelentős részét érő támadások miatt magas az infrastrukturális, emberi és épített kár is. Visszaesett a külföldi közvetlen tőkebefektetések száma is, nem csak az adott ország, de a szomszédos államok területein is. Szankciók is érvényesülnek a háborúk során, szintén, mind az orosz-ukrán, mind a szír példákban találkozhattunk vele. A háborúk kezdetekor a két ország, Szíria és Ukrajna, nem álltak azonos gazdasági teljesítményen: Ukrajnában 2014-re kezdődött volna el a korábbi gazdasági válság miatti visszarendeződés és növekedés. Szíriában a polgárháború előtt kezdődött el egy gazdasági nyitás és reform, ami kedvező irányba terelhette volna az ország helyzetét. A harcok megindulásával ezek a fejlődési lehetőségek tűntek el. Ukrajnában 2016 és 2021 között sikerült valamelyest javítani a korábbi gazdasági helyzeten, de a 2022-es események mindezt ismét visszaszorították. Oroszország számára ugyancsak több negatív következménnyel jár a háború, hiszen külkereskedelmében több új kapcsolatot is ki kellett alakítani az elmúlt években, emellett pedig a kivonuló nyugat-európai tőke helyére is más befektetőket kellett találnia. Szíria az elmúlt egy-két évben tett előrelépéseket az ország gazdasági kapcsolatainak helyreállítása céljából, de a kialakuló izraeli-palesztin helyzet miatt kétséges, hogy ezek a közeljövőben eredményeket tudnak- e majd elérni.
A háborúk, nemzetközi konfliktusok kétségkívül negatívan hatnak a külföldi tőkebefektetések áramlására. Egyrészt a befektetők elmaradása, másrészt a tőkekivonás okozhat nehézségeket az érintett országoknak. Az emiatt kialakuló gazdasági problémák többrétűek: a tőkekivonás miatt megszűnő termelési egységek munkaerő fölösleget teremtenek, tehát tovább növekedhet a munkanélküliség, csökken a fogyasztás. Romlik az ország teljesítőképessége, kevesebb terméket tud exportálni. Mindezek miatt növekszik az állam kitettsége más országok felé, elsősorban azok irányába, akik támogatják gazdasági fennmaradását. Ez egy negatív függőséget indíthat el, elsősorban a támogatások, humanitárius segítség irányába, ami tovább nehezíti egy békekötést követő helyreállítás megkezdését.
Felhasznált irodalom és források
Barbieri, Katherine – Jack S. Levy (1999): Sleeping with the Enemy: The Impact of War on Trade. Journal of Peace Research 36(4): 463–479.
Brooks, Stephen G. (1999): The Globalization of the Production and the Changing Benefits of Conquests. Journal of Conflict Resolution 43 (5): 646-70.
Domíngues, Jiménes Marta – Poitiers, Niclas Frederic (2020): An analysis of EU FDI inflow into Russia. In. Russian Journal of Economics 6(2), 144-161. https://rujec.org/article/55880/
Dongkyu Kim (2015): The Effects of Inter-state Conflicts on Foreign Investment Flows to the Developing World: Enduring vs. Ephemeral Risk of Conflicts. In. International Political Science Review, Vol. 37 (4).
ECB – Financial Stability Review (2014): https://www.ecb.europa.eu/press/financial-stability-publications/fsr/focus/2014/pdf/ecb~9151d8b64f.fsrbox201405_03.pdf
Gartzke, Erik, Quan Li, and Charles Boehmer (2001): Investing in the Peace: Economic Interdependence and International Conflict. International Organization 55 (2): 391-438.
Gartzke, Erik – Quan Li (2003): War, Peace, and the Invisible Hand: Positive Political Externalities of Economic Globalization. International Studies Quarterly 47 (4): 561-86.
Hensel, Paul R. (1996): Charting a Course to Conflict: Territorial Issues and Interstate Conflict, 1816-1992. Conflict Management and Peace Science 15 (1): 43-73.
Hensel, Paul R. (2001): Contentious Issues and World Politics: The Management of Territorial Claims in the Americas, 1816-1992. International Studies Quarterly 45 (1): 81-109.
Hensel, Paul R., and Sara McLaughlin Mitchell (2005): Issue Indivisibility and Territorial Claims. Geo Journal 64 (4): 275-85.
Hensel, Paul R. – Sara McLaughlin Mitchell – Thomas E. Sowers II – Clayton L. Thyne (2008) Bones of Contention: Comparing Territorial, Maritime, and River Issues. Journal of Conflict Resolution 52 (1): 117-43.
Huth, Paul K. (1996): Standing Your Ground: Territorial Disputes and International Conflict. Ann Arbor: University of Michigan Press.
Huth, Paul K., – Todd Allee (2002.): The Democratic Peace and Territorial Conflict in the Twentieth Century. Cambridge: Cambridge University Press.
IMF – Ukraine: https://www.imf.org/en/Countries/UKR
Kastner, Scott L. (2007): When Do Conflicting Political Relations Affect International Trade? Journal of Conflict Resolution 51(4): 664–688.
Kende Tamás – Nagy Boldizsár – Sonnevend Pál – Valki László (2018): Nemzetközi jog. Wolters Kluwer Hungary Kft.
Lee, Hoon (2006): Foreign Direct Investment and Militarized Interstate Conflict. Working Paper.
Lee, Hoon (2008): Political Disputes and Investment: The Effect of Militarized Interstate Disputes on Foreign Direct Investment. Ph.D. értekezés, The University of Iowa, Iowa City.
Li, Quan (2006): Political Violence and Foreign Direct Investment. In Research in Global Strategic Management, edited by Michele Fratianni and Alan M. Rugman, 123-40. New York: Elsevier.
Li, Quan – Tatiana Vashchilko (2010): Dyadic Military Conflict, Security Alliances, and Bilateral FDI Flows. Journal of International Business Studies 41 (5): 765-82.
Li C., – Murshed SM., – Tanna, S. (2017): The impact of civil war on foreign direct investment flows to developing countries. In. The Journal of International Trade & Economic Development, vol 26, no. 4, pp. 488-507.
Liuhto, Kari (2018): Outward FDI from Russia. https://www.researchgate.net/publication/327664435_Outward_FDI_from_Russia
Meszár, Tárik (2022): Szíria súlyos gazdasági válságon megy keresztül. Eurasia Center, 2022. https://eurasiacenter.hu/2022/02/22/sziria-sulyos-gazdasagi-valsagon-megy-keresztul/
Polachek, Solomon – Carlos Seiglie – Jun Xiang (2007): The Impact of Foreign Direct Investment on International Conflict. In. Defense and Peace Economics 18 (5): 415-29.
Rosecrance, Richard – Peter Thompson (2003): Trade, Foreign Investment, and Security. Annual Review of Political Science 6 (1): 377-98.
Rosecrance, Richard (1999): The Rise of the Virtual State. New York: Basic Books.
Sarris, Alexander (2003): Agriculture in the Syrian Macroeconomic Context. In. Syrian agriculture at the crossroads. Edited by: Ciro Fiorillo – Jacques Vercueil. FAO Agricultural Policy and Economic Development Series No. 8. https://www.fao.org/4/y4890e/y4890e00.htm#Contents
Schaer, Cathrin (2023): Economic diplomacy: Who wants to invest in Syria now? https://www.dw.com/en/economic-diplomacy-who-wants-to-invest-in-syria-now/a-65944110
Senese, Paul D. (2005): Territory, Contiguity, and International Conflict: Assessing a New Joint Explanation. American Journal of Political Science 49 (4): 769-79.
Senese, Paul D. – John A. Vasquez (2003): A Unified Explanation of Territorial Conflict: Testing the Impact of Sampling Bias, 1919-1992. International Studies Quarterly 47 (2): 275-98.
Senese, Paul D. – John A. Vasquez (2008): The Steps to War: An Empirical Study. Princeton, NJ: Princeton University Press.
Souva, Mark A. (2002): Essays on Interdependence, Institutions, and International Conflict. PhD értekezés, East Lansing: Michigan State University.
Souva, Mark A. – Brandon Prins (2006): The Liberal Peace Revisited: Democracy, Dependence, and Development in Militarized Interstate Dispute Initiation, 1950-1999. International Interactions 32 (2): 183-200.
Szörényi András (2009): Kiindulópontok a nemzetközi kapcsolatok elméletében a nem állami szereplők természetének és szerepének értelmezéséhez. In. Grotius, 2009. december. http://www.grotius.hu/publ/displ.asp?id=DLNNSK
UNCTAD Data Center: https://unctadstat.unctad.org/datacentre/
Vasquez, John A. (1993): The War Puzzle. Cambridge Studies in International Relations. Cambridge: Cambridge University Press.
Vasquez, John A. (1995): Why Do Neighbors Fight? Proximity, Interaction, or Territoriality. Journal of Peace Research 32 (3): 277-93.
WIPO – Global Innovation Index (2023): https://www.wipo.int/edocs/pubdocs/en/wipo-pub-2000-2023/se.pdf
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
