A Szovjetunió szétesése óta a Dél-Kaukázus egyik legvitatottabb területe Hegyi-Karabah, amelyért a történelem során számos háborút vívtak a különböző hatalmak. Örményország és Azerbajdzsán között évszázados etnikai feszültségek húzódnak, amelyek a Szovjetunió szétesése után újra a felszínre kerültek és egyben ki is csúcsosodtak a hegyi-karabahi konfliktusok és a két ország közötti háborúk során. 2025 elején azonban a felek közeledni kezdtek egymás felé, és ez a folyamat augusztusban érte el a csúcspontját: Ilham Alijev azeri elnök és Nikol Pasinján örmény miniszterelnök Washingtonban Donald Trump közbenjárásával aláírt egy nyilatkozatot, amelynek értelmében a két ország békét fog kötni egymással és törekedni fog a jó kapcsolatokra. Mennyire lehet tartós a washingtoni egyezmény? A jövőben az Egyesült Államok lehet a legmeghatározóbb szereplő a Dél-Kaukázusban? Hogyan alakítja mindez a régióban eddig domináns országok befolyását?
A véráztatta régió: Hegyi-Karabah
Hegyi-Karabah huszadik századi történelme a Szovjetunió szétesése után vett meredek fordulatot. A szovjet hatalom létezéséig a terület az azerbajdzsáni tagköztársaság része volt, ugyanakkor ezen belül regionális autonómiával rendelkezett. 1988-ban, bő három évvel a Szovjetunió szétesése előtt a hegyi-karabahi törvényhozás arról döntött, hogy Örményországhoz csatlakoznak annak ellenére, hogy a terület hivatalosan Azerbajdzsán fennhatósága alatt állt. A Szovjetunió szétesése után a régió hivatalosan kinyilvánította a függetlenségét, ugyanakkor rögtön ezután Azerbajdzsán és Örményország háborúzni kezdett a területért. 1993-ra Örményországnak sikerült megszereznie Hegyi-Karabahot, emellett a háború során más, eredetileg Azerbajdzsánhoz tartozó területeket is megszállt. 1994-ben Oroszország közvetítésével a két fél tűszünetet kötött egymással, amelyet biskeki protokollként is ismerünk. Ennek részeként Hegyi-Karabah de facto független maradt az önhatalmúlag kikiáltott sztyepanakerti – azeriül Xankəndi – kormányzat vezetésével, ugyanakkor rendkívül erős politikai, katonai és gazdasági szálak és kapcsolatok fűzték Örményországhoz. A háború a térség legsúlyosabb menekültválságához vezetett, egyes becslések szerint több, mint 600 ezer azeri lakos kényszerült elhagyni az otthonát.
A hegyi-karabahi konfliktus térképe – Forrás: Population Research and Policy Review
Az 1994-es tűzszünet hivatalosan 2020 szeptemberéig tartott. Ugyan már ezt megelőzően is voltak kisebb-nagyobb összetűzések és villongások a két ország határa mentén, ekkor viszont heves harcok bontakoztak ki a térségben, amely több, mint hétezer katona és civil halálához vezett. A háború tovább eszkalálódott, és csak novemberben sikerült ideiglenes fegyverszünetet tető alá hoznia a felek között Oroszországnak. Ennek keretében orosz békefenntartók érkeztek a térségbe, ugyanakkor ők sem voltak képesek hosszú távon megelőzni a konfliktus ismételt kirobbanását. Ráadásul 2018-ban Nikol Pasinján egy „bársonyos forradalom” keretében Örményország miniszterelnöke lett, majd hatalomra kerülése után nem sokkal szakított elődjei dominánsan oroszbarát külpolitikájával és nyitott a nyugati országok felé mind politikai, mind gazdasági értelemben.
A térségben állomásozó orosz békefenntartók tétlensége és passzivitása emiatt betudható egyúttal Moszkva büntetésének is, de egyben annak a jele volt, hogy Oroszország az orosz-ukrán háború mellett képtelen volt az erő kifejtésére más térségben. 2022 szeptemberében újabb fegyveres összecsapások törtek ki Hegyi-Karabahban, amelyben azeri csapatok Örményország területére is betörtek. Ugyanezen év decemberében azeri aktivisták – nagy valószínűséggel Baku hathatós támogatásával – megszállták az addig oroszok által ellenőrzött Lachin-korridort, amely Örményország magterületét kötötte össze Sztyepanakerttel, avagy Xankəndivel. Emiatt a terület – amely eddigre már Örményország de facto exklávéjává vált az azeri területszerzések miatt – hosszú ideig tartó blokád alatt volt, ami jelentős élelmiszerhiányhoz és a jegyrendszer ideiglenes bevezetéséhez vezetett a régióban.
Ígéret a békére? – tárgyalások Baku és Jereván között
2023 szeptemberében Azerbajdzsán támadást indított Hegyi-Karabah ellen, amely során teljeskörű ellenőrzést szerzett a terület felett. Nem sokkal ezt követően – ismételten orosz közvetítéssel – tárgyalások kezdődtek Baku és Jereván között a terület végleges azeri (re)integrációjáról. A békefolyamat és az évszázadokra visszanyúló konfliktus lezárása azóta is tart, azonban a tárgyalások nemrég új szakaszba léptek. 2025 júliusában Abu-Dzabiban, az Egyesült Arab Emirátusok fővárosában találkozott Nikol Pasinján örmény miniszterelnök és Ilham Alijev azeri elnök. A tárgyalások nem sokkal később már az Egyesült Államok fővárosában, Washingtonban folytatódtak Donald Trump amerikai elnök közvetítésével. A békeszerződés megkötéséig a konfliktus mielőbbi lezárásának két legfőbb akadálya volt. Az egyik ezek közül a Zangezur-folyosó, illetve annak hovatartozása. A korridor egy örmény földnyelv, amely Azerbajdzsán magterülete és az ország nahicseváni exklávéja között húzódik, egészen az iráni határig.
A Zangezur-folyosón keresztül haladó (kereskedelmi) út tervezett útvonala – Forrás: Middle East Eye
A folyosó azért bizonyult jelentős akadálynak a békekötési folyamatban, mert Baku ezen keresztül szeretne megvalósítani közvetlen, örmény ellenőrzéstől teljes mértékben mentes összeköttetést az exklávéjával, tudvalevő az jelenleg csak légi úton keresztül érhető el Azerbajdzsánból. A megvalósítani kívánt folyosó egyértelmű politikai indokai mellett számos gazdasági előnnyel is rendelkezik. Egyrészt így határ- és vámellenőrzés nélkül lehetne árut szállítani Nahicsevánba, ahonnét már egyenes út vezetne Baku egyik legfontosabb kereskedelmi (és egyúttal politikai) szövetségese, Törökország felé is. Másrészt a korridor kereskedelmi fontosságát tovább emeli az, hogy a Középső Folyosó (Middle Corridor) – amely Kína Övezet és Út kezdeményezésének a része – ezzel egy újabb szárnyvonalat kapna, ami tovább növelné a kereskedelmi útvonal kapacitását és egyúttal lehetőségeit is. Azonban az azeri tranzitút megvalósítását Jereván mindezidáig nem támogatta, ugyanis az szerinte sérti az ország szuverenitását és a kereskedelmi szabályait is. Mindemellett aggodalmát fejezte ki a tervvel kapcsolatban Irán is, amely a zangezuri folyosó megvalósításával elesne az észak-dél folyosótól, amely egyik legfontosabb politikai (és részben gazdasági) szövetségesével, Oroszországgal biztosít közvetlen összeköttetést.
Észak-dél irányú infrastruktúra a Dél-Kaukázusban – Forrás: World View
A Washingtonban 2025 augusztusában lezajlott tárgyalásokat az amerikai elnök mellett az azeri és örmény vezetők is pozitívan értékelték. A konfliktus végleges lezárására tett ígérettel a két országnak – a jelek szerint – sikerült a fentebb említett, mindezidáig jelentős akadálynak bizonyuló problémákat is megoldania. Ugyan az augusztusi washingtoni csúcs során a két fél nem békeszerződést, hanem egy hét pontból álló nyilatkozatot írt alá, mindazonáltal egyértelműen kijelenthető, hogy a két ország most került leginkább közel a békéhez.
Béketeremtés, extrákkal
Trump többször is kifejezte érdekeltségét a háborúk befejezésével kapcsolatban – egyúttal számtalanszor hangoztatta, hogy nem titkolt célja a Nobel-békedíj megszerzése. Második hivatali idejének kezdete óta ő és kabinetjének más tagjai számos konfliktussal és háborúval kapcsolatos (béke)tárgyaláson vett részt, többek között sikerült (ideiglenesen biztosan) békét teremtenie India és Pakisztán, Thaiföld és Kambodzsa, a Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda között zajló konfliktusokban.
Az augusztusban Baku és Jereván által aláírt megállapodás keretében létrehozzák az – amerikai elnökről elnevezett – Trump Route for Peace and Prosperity-t (TRIPP), vagyis a Trump-Útvonal a Békéért és Jólétért elnevezéssel bíró folyosót, amely a tervek szerint a már fentebb tárgyalt Zangezur-korridoron keresztül fogja összekötni Azerbajdzsánt a nahicseváni exklávéjával. Az útvonal a megállapodás alapján 99 évig kizárólagos amerikai hatáskörbe fog tartozni és azt az Egyesült Államok koncesszió keretében fogja fenntartani és működtetni.
A Zangezur-folyosón keresztül húzódó TRIPP tervezett nyomvonala – Forrás: The Economist
Mind Örményország, mind Azerbajdzsán a béketervezet keretében lemondott bármilyen, a másik féllel támasztott területi követeléseiről, emellett visszaállítják a két ország közötti diplomáciai-, gazdasági- és politikai kapcsolatokat. A szerződés továbbá megtiltja, hogy a két ország közötti határra harmadik ország katonáit telepítsék, ami valószínűsíthetően Oroszországhoz és az egykori – mind később kiderült, sikertelennek bizonyult – orosz békefenntartók hosszú távú távoltartásához köthető. Mindemellett az Egyesült Államok kétoldalú megállapodást kötött mind Jerevánnal, mind Bakuval az energiahordozó- és technológiai kereskedelem bővítéséről.
Az Azerbajdzsán és Örményország közötti béke tető alá hozásával és a Trump-útvonal, vagyis a TRIPP amerikai kézbe kerülésével az Egyesült Államok jelentősen tudja növelni mind politikai, mind gazdasági befolyását a Dél-Kaukázus térségében. Oroszország – amellett, hogy üdvözölte a két ország közötti hosszú konfliktus lezárását – Iránnal együtt aggodalmát fejezte ki a térségben kialakuló külföldi (értsd amerikai) befolyással kapcsolatban. Moszkvának és Teheránnak ez amiatt is fájhat, ugyanis a TRIPP lesz az első olyan, kiemelten nagy befolyásolási képességgel rendelkező eszköz, amellyel az USA jelentősen alakítani tudja nemcsak a két ország közötti, hanem a teljes régió hatalmi dinamikáit is és az eddig nagyrészt passzív szereplőből egy aktív és azonnali cselekvésre képes hatalommá válik. Ezzel egyidőben csökken Oroszország térségbeli befolyása. Amellett, hogy Azerbajdzsán a Szovjetunió szétesése óta – a többi volt szovjet tagköztársasághoz képest – különutas politikát folytatott és egyensúlyozni próbált a keleti és nyugati hatalmak között, a szerződés megkötésével Baku önálló cselekvési képessége tovább növekszik. A TRIPP felállításával közvetlen – politikai és gazdasági – összeköttetés jön létre az azeri főváros és egyik legfontosabb külföldi partnere, Törökország között. Mindemellett Örményország is előnyökre tett szert a békeszerződés aláírásával, ugyanis a konfliktus lezárásával és a békekötési folyamatok során az Egyesült Államokkal kialakított jó viszonynak köszönhetően külföldi befektetéseket vonzhat be az országba, amelyre meglehetősen nagy szüksége van a hosszú ideje gazdasági gondokkal küzdő Jerevánnak.
Mindenki nyertes? – biztosítékok és ösztönzők
Az Egyesült Államok a két fél közötti közvetítésen kívül ösztönzőket (ha úgy tetszik, kvázi jutalmakat) is felajánlott a két ország számára. A washingtoni szerződés aláírására Alijev elnökkel tartott az Azerbajdzsáni Állami Olajtársaság vezetője is, ugyanis a cég megállapodást kötött a közös olaj- és gázfeltárásokról és -kitermelésről az amerikai ExxonMobillal. Emellett Trump elnök feloldotta azokat a szankciókat, amelyek 1992 óta tiltották az Azerbajdzsánnal történő katonai együttműködést, ráadásul Baku és Washington stratégiai partnerségi megállapodást is kötött egymással. Ezt megelőzően Azerbajdzsán volt az egyetlen a posztszovjet államok közül, amelyik nem juthatott amerikai segélyhez a „Freedom Support Act” törvény keretében. Az Egyesült Államok emellett aktívan szeretné bevonni Azerbajdzsánt a közel-keleti szövetségesi rendszerébe is, ugyanis Washington kimondott célja az, hogy Baku csatlakozzon az Ábrahám-megállapodásokhoz más, közép-ázsiai országokkal együtt.
Ugyan Örményországnak közel sincs annyi kitermelhető nyersanyaga, mint Azerbajdzsánnak, viszont Jereván is fontos gazdasági ösztönzőket kapott a tárgyalások során a mesterséges intelligencia és a félvezetők kutatása és fejlesztése terén. Emellett a béketervezet újabb lehetőségeket nyit meg Örményország számára a Törökországgal történő megbékélésre. Jereván és Ankara hosszú ideje kimondottan rossz viszonyban voltak egymással. 2008-ban ugyan elindult egy megbékélési folyamat, ez viszont nem sokkal később kifulladt. Törökország emellett – többek között az azeri szövetségese melletti kiállása jeléül – egy azeri-örmény kiegyezéshez kötötte a Jerevánnal történő kibékülést. Az akadály – legalábbis bürokratikus értelemben mindenképp – elhárult, ugyanakkor a folyamat feltétlenül hosszabb időt fog igénybe venni. A török-örmény szárazföldi határ 1993 óta ugyan zárva van, viszont a két ország közötti forgalom újraindulásával mind Ankara, mind Jereván – és közvetetten Baku is – jelentős gazdasági előnyökre tehet szert. Mindezidáig a két ország közvetlen nem kereskedett egymással, a közvetett kereskedelem – ami Grúzián keresztül történt – súlya is elenyésző volt az örmény gazdaságban. Jelenleg a Törökországgal folytatott kereskedelem Örményországban kevesebb, mint az összvolumen 1%-át teszi ki, viszont egyes előrejelzések szerint ez a határ megnyitása és a közvetlen kereskedelem beindulása után elérheti a több, mint 10%-ot is.
Az ábra a következő linken hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/24790818/
Örményország és Azerbajdzsán a béketervezet megkötése mellett aláírta az EBESZ Minszk-csoportjának feloszlatásáról szóló dokumentumot is.„Ha lezárjuk a két ország közötti konfliktust, akkor miért lenne szükségünk egy olyan formátumra, amely annak rendezésével foglalkozik?” – mondta Pasinján Washingtonban. Az EBESZ 1992-ben létrehozott minszki csoportjának célja a karabahi konfliktus rendezésének elősegítése volt, amelyet Franciaország, az Egyesült Államok és Oroszország hármas elnöksége vezetett. Feloszlatása nemcsak a karabahi konfliktus lezárását jelenti, hanem egyben Bakunak és Jerevánnak a Moszkvától való elhatárolódását is megerősíti bürokratikus értelemben, különösen annak fényében, hogy a két vezető közösen nyújtotta be a hivatalos kérést Washingtonban. Ugyanakkor ezzel a lépéssel közel sem értett egyet mindenki, a hegyi-karabahi örmények például az EBESZ tagállamai felé nyújtottak be fellebezést azért, hogy megelőzzék a Minszk-csoport feloszlatását.
Az Oroszországtól való eltávolodást jelzi továbbá az is, hogy Alijev azeri elnök nemrég bejelentette, hogy országa nemzetközi bíróságokon készül pert indítani Oroszország ellen az Azerbaijan Airlines repülőgép-szerencsétlenségével kapcsolatban. Az orosz fegyveresek által a donyecki terület felett 2014-ben lelőtt maláj légitársaság Boeingjének ügyében folyó nyomozásra utalva Alijev azt mondta, hogy Baku nem riad vissza a hosszú jogi procedúráktól. „Készek vagyunk 10 évet is várni, de az igazságnak győznie kell. És sajnos a jelenleg bizonytalan helyzet nem járul hozzá az Oroszország és Azerbajdzsán közötti kétoldalú kapcsolatok fejlődéséhez” – tette hozzá.
Sötét foltok a fényesebb viszonyban
A washingtoni megállapodáson túl, amely egy előzetes lépés volt a hivatalos békeszerződés megkötése előtt, számos ismeretlen és megoldatlan kérdés maradt. A három vezető egyike sem fejtette ki részletesen, hogy a Trump-útvonal hogyan fog működni, vagy azt milyen módon fogják felügyelni. „Örményország kizárólagos partnerséget köt az Egyesült Államokkal a folyosó fejlesztésére, amely akár 99 évre is kiterjedhet” – mondta Trump, hozzátéve, hogy ezt a partnerséget a későbbiekben meg lehet újítani. „Jelentős infrastrukturális fejlesztésre számítunk az amerikai vállalatok részéről, nagyon szeretnének bejutni és biztosan sok pénzt fognak költeni” – tette hozzá az amerikai elnök.
Az útvonalat a tervek szerint egy amerikai cég kezelné örmény részvétellel, de az, hogy ez a gyakorlatban hogyan fog működni, nem tisztázottak. Nem tudni például, hogy melyik céget választják ki a feladat elvégzésére, hogy ki garantálná az útvonal fizikai biztonságát, vagy hogy milyen határellenőrzések lesznek, illetve arra sem derült fény, hogy ebben milyen mértékű lesz az örmény határőrök részvétele. Továbbá az sem tisztázott, hogy milyen vámokat vezetnének be az útvonalon és hogyan osztanák el az ebből befolyó bevételt, vagy éppen mi történne, ha a határokat teljesen megnyitnák. Mindemellett az útvonal pontos jellegét és földrajzi elhelyezkedését sem hozták nyilvánosságra. Az sem világos, hogy az útvonal magában foglalja-e majd az energetikai összeköttetéseket.
Az Trump-útvonallal kapcsolatos kérdéseken túl az egyik kulcsfontosságú tényező, amely kimaradt a pénteki megállapodásból, az Örményország alkotmányának módosítása, amely Alijev szerint területi követeléseket tartalmaz Azerbajdzsánnal szemben. Pasinján örmény miniszterelnök azt mondta, hogy országa nyitott az alkotmányának módosítására, de a folyamathoz országos népszavazásra van szükség, amelyre a 2026-os parlamenti választások előtt várhatóan nem fog sor kerülni. Nem sokkal később Alijev azeri elnök úgy nyilatkozott, hogy Örményország alkotmányának módosítása a fennmaradó akadálya annak, hogy hivatalosan is aláírják a békeszerződést. „Mint tudják, az Azerbajdzsánnal szembeni területi követelések kérdése az alkotmányukban nem tette lehetővé, hogy ma aláírjuk a békemegállapodást. De miután ezek a változtatások megtörténtek, a békemegállapodás bármikor aláírható.” – fogalmazott az azeri elnök. A washingtoni találkozón nem került szóba az Európai Unió azon megfigyelő missziójának a jövője sem, amely Örményország és Azerbajdzsán határán állomásozik, valamint nem tértek ki a felek arra az azerbajdzsáni követelésre, amely szerint Örményországnak fel kell hagynia a nemzetközi bíróságokon a Baku indított perekkel.
A fentebb felsoroltakon kívül két, fajsúlyos kérdésre sem sikerült kielégítő választ adniuk a feleknek: sem a Hegyi-Karabahból elmenekült örmények visszatérési jogáról, sem az Azerbajdzsán által fogva tartott örmény foglyok helyzetéről nem esik szó a Washingtonban megkötött szerződésben. A 2023-ban megindított azerbajdzsáni támadás során mintegy 120 ezer örmény menekült el Hegyi-Karabahból, akiknek többsége Örményországban maradt, bár néhányan azóta külföldre, Oroszországba vagy máshová költöztek. Emellett jelenleg az azerbajdzsáni hatóságok 23 örmény fogoly, köztük korábbi hegyi-karabahi állami tisztviselők fogva tartását ismerik el hivatalosan. Jereván állítása szerint – Azerbajdzsán által közétett fotókra hivatkozva – a foglyokat kínzásnak vetették alá, amelyet ugyanakkor az azeri kormány elutasított.
Annak ellenére, hogy a két ország közötti béketervezetet a világ nagy részén örömmel fogadták, néhány ország fenntartásokat fejezett ki vele szemben. Oroszország szerint Jereván teljesen kiszolgáltatta idegen érdekeknek az országot. Több orosz médium is arról ír, hogy Washington jelentős befolyásnövelése a Dél-Kaukázusban orosz érdekeket fenyeget, amelyre ugyanakkor Moszkva egyelőre nem tudott megfelelő válaszlépéseket kidolgozni. A TRIPP egyértelműen gyengíti Oroszország politikai és gazdasági súlyát a Dél-Kaukázusban, ahol Moszkva évszázadokon keresztül a kizárólagos hegemón hatalom szerepét töltötte be. Gazdasági szempontból a Zangezur-folyosó vonzó alternatívát jelenthet az észak-dél kereskedelmi útvonallal szemben, amely miatt a jövőben Oroszország jelentős tranzitbevételektől eshet el. Emellett Moszkva egyértelmű fenyegetésnek tartja a folyosót, ugyanis az amerikai csapatok megjelenése a térségben eddig példa nélküli volt. Mindemellett a TRIPP erősíti Törökország pozícióját is. Erdogan neo-ottomanista külpolitikájával a türk államok közötti együttműködést kívánja minél magasabb szintre emelni, amelyben Azerbajdzsán egyértelműen kulcsszerepet játszik. Emellett orosz lapok Pasinján „árulásáról” és az örmény társadalom rendkívüli megosztottságáról írnak, amely állítás ugyanakkor nem teljesen alaptalan. Nikol Pasinján miniszterelnök belföldi ellenzéke, illetve a rendkívül nagyszámú – egyúttal jelentős befolyással bíró – örmény diaszpóra is kritizálta a washingtoni találkozót. Emellett a közvélemény-kutatások szerint Pasinján meglehetősen népszerűtlen az örmény választópolgárok körében: jelenleg körülbelül 13% áll a támogatottsága. Ezen tényezők miatt kiemelt jelentőséggel fog bírni Jereván szempontjából a (közel)jövőben tartott alkotmánymódosító népszavazás. Ezt külső hatalmak – leginkább Oroszország – minden bizonnyal ki fogják használni a saját befolyásuk növelésére. Mindemellett nemrég örmény kormányzati szereplők arról nyilatkoztak, hogy egy szeptemberre tervezett puccsot hiúsítottak meg, amely mögött feltehetőleg keményvonalas nacionalista ellenzék állhatott.
Oroszország mellett Irán is aggodalmát fejezte ki a TRIPP-pel kapcsolatban. Ali Hámenei ajatollah egyik tanácsadója, Ali Akbar Velayati szerint a folyosó „amerikai és izraeli kísérlet Irán nemzetstratégiájának és stratégiai kapcsolatainak aláásására”. Ráadásul az iráni hivatalos kommunikáció a washingtoni csúcs után még keményebb fordulatot vett, ugyanis Velayati azt állította, hogy „Irán nem fogja hagyni, hogy az Egyesült Államok egy – kvázi saját tulajdonban levő – folyosót hozzon létre a Dél-Kaukázusban független attól, hogy Oroszország csatlakozik-e Teherán kezdeményezéséhez vagy sem.” A blokkolással kapcsolatban ugyanakkor kérdéses, hogy azt Teherán hogyan hajtaná végre, főleg az Iránt ért izraeli és amerikai támadások után. A TRIPP létrejöttével az észak-dél kereskedelmi útvonal jelentősége csökkenne, és az Oroszországba irányuló, illetve onnan érkező kereskedelem jelentősen megnehezedne. Emellett Iránt azért is zavarja a Trump-Útvonal, mert annak létrejöttével az ország jelentős tranzitbevételektől esne el, ugyanis eddig az azeri magterületek és a nahicseváni exklávé között iráni földön keresztül zajlott a személy- és áruszállítás, amely ugyanakkor a korridor működésével valószínűsíthetően elveszítené jelentőségét.
Konklúzió – évszázados sikersztori vagy befuccsolt próbálkozás?
A TRIPP jövőjével kapcsolatban több tényező is aggodalomra adhat okot. Egyrészt Azerbajdzsán – abszolút túlerő birtokosa révén – nagyjából bármikor dönthet úgy, hogy kilép a békefolyamatból, amely a régió újbóli destabilizálódását, és nem kizárhatóan egy újabb, akár fegyveres konfliktus kirobbanását is eredményezheti. Mindemellett Alijev azeri elnök többször is tett már olyan, leginkább irredentaként vagy szélsőséges nacionalistaként leírható kijelentéseket, amelyekben Örményországra Nyugat-Azerbajdzsánként hivatkozott. Ugyanakkor ennek a forgatókönyvnek az esélye rövid- és középtávon meglehetősen csekély, ugyanis a TRIPP/Zangezur-folyosó létrejöttével Azerbajdzsán jelentős gazdasági ösztönzőket kap, amelyek visszatartják a helyzet eszkalálásától.
Ugyanakkor a békefolyamattal kapcsolatban veszélyként merülhet fel továbbá az, ha az Egyesült Államok elveszti érdeklődését a térségben és nem tölti be többé a mediátor hatalom szerepét Örményország és Azerbajdzsán között. Látni kell, hogy a Dél-Kaukázus a történelem során konfliktusok által rendkívül megtépázott térség volt, amelyek többségében egy külső nagyhatalom „teremtett rendet” az ellenséges felek között – a 19. században az orosz birodalom, az 1920-as években a bolsevikok, a század utolsó évtizedében a Minszk-csoport, 2020-ban Oroszország és Törökország, míg 2025-ben az Egyesült Államok tölti be a közvetítő szerepét. Ugyanakkor nem valószínű, hogy a TRIPP tényleges megvalósulása esetén Washington egyhamar érdektelenné válna szűkebb értelemben annak üzemeltetésében, tágabb értelemben pedig a teljes dél-kaukázusi térségben. Egyrészt a történelem során már létezett olyan modell, amelyben az Egyesült Államok egy másik ország területének egy része felett gyakorolt közvetlen – és egyúttal kizárólagos szuverén – hatalmat. A Panama-csatorna 96 évig volt Washington birtokában, majd azt a szerződés leteltével visszaszolgáltatta Panama állam számára. Másrészt a TRIPP koncessziós bevételei mellett az Egyesült Államoknak érdeke, hogy a Dél-Kaukázusban aktív jelenlétével ellensúlyozza nagyobb részt Oroszország, kisebb részben Irán befolyását. Míg előbbi az utóbbi 200 évben a régió hegemón hatalmaként volt számontartva, addig mára – főként a Szovjetunió szétesését követően – sokat vesztett regionális befolyásából. Irán esetében pedig elmondható, hogy az ország az Izraellel és Washingtonnal folytatott háborúban meggyengült, ami miatt a korábbiakhoz képest kevésbé tudja kiterjeszteni akarát a Dél-Kaukázus régiójára.
Összegezve elmondható, hogy az Azerbajdzsán és Örményország között Washingtonban megkötött béketervezet egyértelmű előrelépés a két ország közötti megbékélési folyamatban. Mind Baku, mind Jereván érdekelt egy jól kialakított és tartós békében, amely megnyugvást hozhat a térségben. Ugyan a Trump-Útvonal nem szokványos kezdeményezés, viszont mindenképpen hasznos és formabontó kísérlet arra, hogy a két ország közötti békét ne csak szerződésekkel, hanem konkrét fizikai és anyagi ösztönzőkkel is bebiztosítsák, amelyek előnnyel járnak mindhárom ország számára. Egyúttal látni kell azt is, hogy a Dél-Kaukázus ezen térségében a politikai, nemzetiségi, etnikai és gazdasági ellentéteknek, fegyveres konfliktusoknak és háborúknak évszázados történelme van, ami miatt mindkét népben rendkívül mélyen gyökerező indulatok gyűltek fel és vannak jelen, amelyek jelentős veszélyt jelenthet az Azerbajdzsán és Örményország közötti békés viszony hosszútávú fenntartására.
Ugyanakkor kijelenthető, hogy rövidtávon nem várható a konfliktus újbóli kiújulása, viszont a washingtoni találkozót a közeljövőben mindenképp további eredményes és konstruktív tárgyalásoknak kell követnie annak érdekében, hogy a felek kompromisszumra jussanak minden vitás és még el nem döntött kérdésben, amelyben az Egyesült Államok közvetítő szerepe továbbra is elengedhetetlen lesz.
Felhasznált irodalom:
Ahmadi, Ali Abbas – Venkatraman, Sakshi – Atanesian, Grigor (2025. 08. 09.): Azerbaijan and Armenia sign peace pledge at White House summit with Trump. In: BBC. https://www.bbc.com/news/articles/c39dzl1lzrgo
Al Jazeera (2025. 06. 25.): Armenia arrests prominent archbishop over alleged coup plot. https://www.aljazeera.com/news/2025/6/25/armenia-arrests-prominent-archbishop-over-alleged-coup-plot
Al Jazeera (2025. 07. 10.): Armenia, Azerbaijan leaders meet for peace talks in UAE, no breakthrough. https://www.aljazeera.com/news/2025/7/10/draft-deal-to-end-bitter-conflict-agreed-4-months-ago-but-timeline-for-sealing-complex-deal-remains-uncertain
Armenpress (2025. 08. 09.): Full text of US-brokered Armenia-Azerbaijan joint declaration. https://armenpress.am/en/article/1226785?ref=oc-media.org
Bagirova, Nailia (2025. 06. 02.): Exxon signs agreement with Azerbaijan’s SOCAR to explore onshore oil production. In: Reuters. https://www.reuters.com/business/energy/azeri-socar-sign-agreements-with-exxon-mobil-bp-soon-three-sources-tell-reuters-2025-06-02/
Bargseghyan, Arshaluys (2025. 03. 06.): Armenia expresses concern over the ‘torture’ of Armenian prisoners in Azerbaijan. In: OC Media. https://oc-media.org/armenia-expresses-concern-over-the-torture-of-armenian-prisoners-in-azerbaijan/
Bargseghyan, Arshaluys (2025. 08. 21.): Nagorno-Karabakh Armenians appeal to OSCE states to prevent dissolution of the Minsk Group. In: OC Media. https://oc-media.org/nagorno-karabakh-armenians-appeal-to-osce-states-to-prevent-dissolution-of-the-minsk-group/
Center for Preventive Action (2025. 08. 12.): Tensions Between Armenia and Azerbaijan. In: Council of Foreign Relations: Global Conflict Tracker. https://www.cfr.org/global-conflict-tracker/conflict/nagorno-karabakh-conflict
Civilnet (2025. 01. 09.): Armenia rejects Aliyev’s ‘Western Azerbaijan’ rhetoric. https://www.civilnet.am/en/news/811550/armenia-rejects-aliyevs-western-azerbaijan-rhetoric/
Golovnev, Ilya (2025. 08. 09.): Всё объяснила ухмылка Алиева: Трамп выкупил Кавказ. Капитуляция подписана – России грозит новая угроза. In: Царьград. https://tsargrad.tv/articles/vsjo-objasnila-uhmylka-alieva-tramp-vykupil-kavkaz-kapituljacija-podpisana-rossii-grozit-novaja-ugroza_1332643?ref=oc-media.org
Karlinsky, Ariel – Torrisi, Orsola (2023): The Casualties of War: An Excess Mortality Estimate of Lives Lost in the 2020 Nagorno-Karabakh Conflict. In: Population Research and Policy Review, 42.
Kránitz, Péter Pál – Seremet, Sándor (2024. 02. 06.): 5 Facts – Hungarian Connectivity to the South Caucasus. In: MKI. https://hiia.hu/en/5-facts-hungarian-connectivity-to-the-south-caucasus/
Middle East Eye (2024. 09. 17.): Inside the Iran-Russia tensions over an Azerbaijan transport corridor. https://www.middleeasteye.net/news/inside-iran-russia-tensions-over-azerbaijans-zangezur-corridor
Movchan, Veronika (2022. május-június): Opening of Armenia-Turkey border: trade impact. In: International Trade and Regional Integration – German Economic Team. https://www.german-economic-team.com/en/newsletter/opening-of-armenia-turkey-border-trade-impact/
Papachristou, Lucy – Bagirova, Nailia (2025. 08. 11.): Azerbaijan, Armenia publish text of US-brokered peace deal. In: Reuters. https://www.reuters.com/world/azerbaijan-armenia-publish-text-us-brokered-peace-deal-2025-08-11/
Rane Worldview (2018. 02. 07.): In the Caucasus, Competition Will Limit Cooperation. https://worldview.stratfor.com/article/caucasus-competition-will-limit-cooperation
РИА Новости (2025. 08. 07.): Пашинян сдал практически все интересы Армении, считает эксперт. https://ria.ru/20250807/pashinyan-2033908542.html?in=t
Slattery, Gram (2025. 08. 01.): Trump eyes bringing Azerbaijan, Central Asian nations into Abraham Accords, sources say. In: Reuters. https://www.reuters.com/world/asia-pacific/trump-eyes-bringing-azerbaijan-central-asian-nations-into-abraham-accords-2025-08-01/
The Economist (2025. 08. 09.): Donald Trump brokers a peace plan in the Caucasus. https://www.economist.com/europe/2025/08/09/donald-trump-brokers-a-peace-plan-in-the-caucasus
