Az Északi Áramlat felrobbantása és a globális kibertámadások hullámai rávilágítottak: modern jólétünk alapja, az energia-infrastruktúra egyben a leggyengébb láncszemünk is. Az olajválságok árnyékában és a 2026-os geopolitikai feszültségek közepette az energiaellátás védelme már nem csupán üzemeltetési kérdés, hanem nemzetbiztonsági prioritás. Hogyan alakítja át a háborús logika a zöldátállást, és képes-e a technológiai innováció megvédeni a társadalmat egy olyan korban, ahol egyetlen jól irányzott kibertámadás vagy akár egyetlen tengeri horgony egész régiók gazdaságát döntheti romba?
A célpont az ellenség hadigépezete
A hadvezérek már régen rájöttek arra, hogy az ellenféllel való összeütközés kimenetelét nagyban befolyásolja az, hogy ki mennyire fér hozzá a kritikus pillanatban az erőforrásokhoz. Ezek kiiktatásával a hátországot képtelenné lehet tenni a hadigépezet fenntartására, ami a tartalékok elfogyása után tartósan megbénítja az ellenséges haderőt. A probléma gyökere, hogy az energiahordozók lelőhelyei, az elektromos árammá való átalakításuk és annak a felhasználásának a lokációi eltérnek egymástól, azaz a kereslet és a kínálat térben és időben nem egy helyen található. Az ezek közti útvonalak kritikus infrastruktúrának – és legkésőbb Clausewitz óta elméleti szinten is kidolgozva katonai célpontoknak – számítanak. Az energiaellátás megszakítása nemcsak a termelést redukálja, hanem közvetlen társadalmi destabilizációhoz is vezethet. A kritikus infrastruktúrák elleni támadások alacsony költségű, de nagy hatású eszközök, főleg civilek a károsultjai, a következményeket nehéz kontrollálni, így aránytalanul nagy stratégiai eredményt hozhatnak.
A 2020-as évek elejétől kezdve azt tapasztaljuk, hogy exponenciálisan megnövekedtek a klasszikus katonai célpontok mellett az energia-infrastruktúra szándékos rombolását célzó műveletek. Az energiatermelési, -továbbítási, -átalakító és -tárolási rendszerek egyre inkább stratégiai hadszíntérré válnak mind az állami, mind a nem állami szereplők számára. Tehát ez tulajdonképpen egy bizonyos típusú szabotázs, amelynek során az energiaellátásban történő károkozás egyre gyakrabban prioritást élvező hadászati céllá vált.
Azonban a katonai és gazdasági dimenziókat összekapcsoló hibrid hadviselés egyáltalán nem újkeletű jelenség. Mégis, a modern ipari társadalmak energiafüggősége elemi szintű sebezhetőséget teremt. Napjainkban az erőművek, elektromos hálózatok, olaj- és gázcsövek, LNG-terminálok, olajfinomítók és tengeralatti vezetékek (a jövőben pedig az óriásakkumulátorok) soha nem látott ipari kibocsátást és életszínvonalat biztosítanak az emberiségnek, de gazdasági szerepük megfeleltethető az egyes korabeli energiaforrásokra. A különbség azért tűnhet ki nagyobbnak, mert az olaj és a földgáz a posztmodern korban is a gazdaságunk alapja maradt. Nemcsak üzemanyag, hanem alapanyaga a műanyagoknak, a műtrágyának, a vegyiparnak, így végül minden termék árába begyűrűzik egy kínálati sokk.
Az erőforrások elleni hadviselés evolúciója
A jelenség nem új: a múltból mindig találunk rá történelmi példákat, csak éppen a különböző korokban más és más volt az energiaforrás. Az őskorban és az ókorban az energia formái a nyersanyagok – élelmiszer, víz, fa -, az állatállomány, a természeti erők – tűz, víz, szél – és az emberi munkaerő voltak. Ezek pusztítási módjai is kreatív volt. Kiírtották a vadállományt, kontrollált módon felégették a növényzetet (a fa építőanyaga hadihajóknak, ostromgépeknek), az igavonó állatok (ökör, ló, bivaly, teve, jak, elefánt) nélkül sem katonai mobilitás, sem földmunka nem létezett. A mezőgazdasági termelést akár a földek elszikesítésével igyekeztek ellehetetleníteni (pun háborúk), vagy éppen a létfontosságú egyiptomi búzaellátmányokat tartották vissza Rómától, ami a birodalom népességnövekedését tette lehetővé. Ezért az ostromgépek megjelenésével a fegyverraktárak mellett a gabonatárolókat is szívesen célozták. A trójai ostrom esetében szárazföldi és tengeri blokád alá vonták az utánpótlási vonalakat, de mivel a kimerítés elhúzódása már a támadókat is próbára tette, ezért vetették be a mítoszok szerint a falovas cselt. A peloponnészoszi háborúban (Kr. e. 431–404) a spártaiak szándékosan kivágták az Athén környéki olajfákat Attikában, mivel az olíva a gazdaság alapja volt. Újratelepítésük két évtizedig is eltartott, addig szegénységben éltek az athéniak. Háborúban a mezopotámiaiak, az egyiptomiak és az asszírok is felégettek olajfaligeteket. Ezek már előképei voltak a Napóleon 1812-es oroszországi hadjárata alatt alkalmazott felperzselt föld taktikájának, ahol a franciák számbeli fölényét hátránnyá változtatták az utánpótlás állandó rajtaütéseivel.
Mert a víz az úr
A víz mint lételem elleni hadviselés a kezdetektől hatékonynak bizonyult. Megmérgezték az ivóvízforrásokat vagy például a római hadseregnél már bevett gyakorlat volt a totális ostrom: ekkor elzárták az ellenség városát a víztől, bár a vízvezetékeket ritkán rombolták le az ütközet utáni gazdasági és politikai számítások miatt. A gátak és öntözőcsatornák lerombolásával kiszárították (mezopotámiai városállamok, mongolok a perzsák ellen stb.) vagy éppenséggel elöntötték az adott területet. Kínában a Sárga-folyó töltéseinek a felrobbantásával tartóztatták fel a japán hadsereg előrenyomulását. A II. világháborúban a Ruhr-vidék szénbányáinak a felszíni létesítményeit érték szövetséges bombázások, de inkább a vasutakat vették célba, ahogy Európa-szerte a partizánok is. Ugyanitt szakították át a brit ugróbombák a gátakat, ekkor már az áramtermelés kiiktatása is cél volt a német hadiipar megbénítása érdekében.
A koreai háborúban az amerikaiak bombáztak le gátakat, a rizstermelés összeomlása miatt tervezett élelmiszerhiányt okozva. Sőt, Flandriában a hollandok a függetlenségi harcaik során a győzelem érdekében saját maguk rongálták meg a kor kritikus infrastruktúráit: a 16. századtól szándékosan árasztották el a földjeiket úgy, hogy a vízszivattyúként is működő szélmalmaikat leállították és átvágták a gátakat. 1941-ben a szovjetek is felrobbantották a saját gátjukat a Dnyeper folyón, hogy a náci inváziót megállítsák. Sajnos nem ez volt a régióban az utolsó eset: 2023-ban a kahovkai vízerőmű felrobbantása óriási környezeti károkat is okozott a hatalmas mennyiségű nehézfém kijutásával, így a támadás hatása igencsak komplex volt.
A modern energiaforrások
A 19. században a gazdaság alapjává a szén vált: nemcsak fűtésre használták, hanem a szénből előállított gáz forradalmasította a világítást is. Robbanásveszélyessége ellenére a gázvezetékek nem számítottak katonai célpontnak. Az áram és az ásványi olaj világításra történő alkalmazása előtt állati zsiradékot használtak világításra. Egy egész iparág épült a bálnaolaj megszerzésére, amit az európaiak Észak-Amerikából importáltak. Az ipari forradalom kibontakozásával gépek kenőanyagául is szolgált. Érdekes módon nincs feljegyzés arról, hogy bármelyik ellenséges ország katonai céllal támadta volna meg ezeket a hajókat, inkább csak spekulációkról ismerünk eseteket.
Az amerikai polgárháborúban az unionisták a Weldon Railroad-i csatában lerombolták a vasútvonalat, ami elzárta a déli államokat a szénutánpótlástól. Az I. világháborúban a britek tengeri blokáddal vágták el Németország szénimportját a semleges országokból, ami ipari összeomlást okozott. A ritka esetek (pl. elöntés vízzel) kivételével a bányák célzott megsemmisítése csak a 19-20. századtól kezdett elterjedni, addig inkább csak elfoglalni és profitálni akart belőle az ellenfél.
Az emberi történelem sötét foltja, hogy a nyersanyagokon, természeti erőkön és állati izomerőn kívül maga az ember is energiaforrás volt. A rabszolgaság intézménye a legtöbb civilizációban jelen volt: a hadifoglyok, elhurcolt civilek és adósrabszolgák a földeken dolgoztak, bányásztak, építkezéseken dolgoztak. Már az asszírokról biztosan tudjuk, hogy deportálták az elfoglalt területek lakosságait, a munkaerő „eltulajdonítása” stratégiai fontosságú volt egy állam túlélésében. A 20. századi Európában a nácik és a szovjetek is végeztek tömeges kitelepítéseket, és ez még az ukrajnai háborúban is visszatérő motívum lett az ukrán gyerekek Oroszországba történő kényszerített elszállításával.
A hidegháború idején is létezett infrastruktúra elleni és az arra irányuló védelmi tervezés, megnevezve a hamis zászlós hadműveletek lehetőségét is, de a globalizált és digitalizált energiarendszerek korában ezek jelentősége exponenciálisan nőtt. A védelmük azonban nem bizonyul elég hatékonynak, még a legmodernebb technológiákat használó hadseregek számára is kihívást jelent.
A vezetékek védelme
Az energia továbbítására szolgáló hálózat megóvására számos módszer létezik. Speciális acélokból és bevonatokkal készülnek a csövek, amiket szakaszolnak, a kritikus részeken az üzemi nyomás alacsonyabb, illetve fel vannak szerelve redundáns szeleprendszerekkel. A monitoring kulcsfontosságú a baj keletkezése és észlelése közötti időtartam lehető legrövidebbre szorításában. Ezt segítik elő a szivárgásérzékelő szenzorok (akusztikus és nyomás), az optikai szálas érzékelők (rezgés és hő), folyamatos az adatellenőrzés (az áramlás anomáliáit már az elején képes észrevenni a tréningelt mesterséges intelligencia), illetve a műholdas mellett már egyre gyakoribb a (légi, tengeri és szárazföldi) drónos megfigyelés. A vezetékeket lehetőség szerint a lakott területektől távol, mélyebbre helyezik a föld alá, illetve a kritikus pontokat (pl. kompresszorállomások) őrzik. A kiberbiztonság biztosítására hatékonyak az izolált (air gap) és belülről tűzfalakkal szegmentált ipari hálózatok (SCADA), a további hatások megelőzésére pedig automatikus leállás következik be. 2000 és 2026 között az összes kibertámadás mintegy 4,86%-a irányult az energiahálózat ellen, ami majdnem a fele az összes, a kritikus infrastruktúrát érintő incidensnek (11,1%). 2025-ben Tajvan kárára napi 2,63 millió kísérlet történik a kritikus infrastruktúra ellen, ezen belül az energiaszektorban tapasztalták a legnagyobb, tízszeres növekedést 2024-hez képest.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/28351596/
Ismerünk riasztóan sikeres eseteket is, amik megbénították az energiaellátást a világ legerősebb hatalmában, az USA-ban. 2021. májusában egy szervezett DarkSide nevű ransomware banda hajtott végre kibertámadást a Colonial Pipeline ellen, amely zsarolóvírussal titkosította a vállalat rendszereit és a feloldásért váltságdíjat követelt. Az elkövetőket nem tudták azóta sem elfogni. Ezután mind az USA-ban, mind pedig az EU-ban hoztak intézkedéseket a felkészültség javítására. Több vállalatnál modernizálták a kibervédelmi architektúrát (pl. Zero Trust, multifaktoros hitelesítés, hálózati szeparáció stb.). Szorosabban összehangolták a vállalatok együttműködési platformjait az állami szervekkel, létrehozva közös fenyegetés‑információ‑csere mechanizmusokat, amelyek gyorsabb reagálást biztosítanak támadások esetén. A valós incidensek kezelésére szimulációkat és közös vészhelyzeti gyakorlatok segítik felkészíteni az üzemeltetőket.
Az energiahálózat Achilles-sarka a központosítás
A tömegtársadalmak szükségessé tették az energiatermelés nagyfokú centralizációját. Azonban ez azt jelentette, hogy például egy sok tízmilliós ország is csak néhány fosszilis fűtőanyaggal működő erőművel rendelkezik, atomreaktorokból vagy vízerőművekből pedig még ennél is kevesebbel. Csakhogy az alacsony számú célpont a katonai stratégáknak kedvez, mert relatíve kis tűzerő koncentrálásával lehet kiiktatni egész régiók áramellátását egyetlen főtranszformátor vagy gerincvezeték megrongálásával. A sebezhetőség strukturális okai közé tartozik, hogy az energiarendszerek hálózatilag hierarchikus felépítésűek (egy pont kiesése láncreakciót indíthat), földrajzilag kiterjedtek (nehezen védhetők), civil–katonai kettős használatúak, nagy tőkeigényűek és fizikálisan is lassan javíthatók vagy pótolhatók a sérült elemei.
A teljes rendszert lefedő redundancia beépítése pedig a kórházi intenzív osztályok tartalékgenerátorait leszámítva még a legfejlettebb államoknak is fikció, ahogy a fosszilis tüzelőanyagok beszerzési forrásainak a diverzifikációja, illetve a kereslet megugrása esetén a kínálat rugalmas felskálázása is. Utóbbit nemcsak a kitermelés volumene korlátozza, hanem a feldolgozó- és szállítókapacitás véges rendelkezésre állása is. Az áramhálózatban keletkezett károk helyreállítása összevetve az olaj- és földgázvezetékekkel még a kevésbé nehézkes feladatnak számít, a hőerőművek is jóval egyszerűbbek egy atomerőműnél, viszont a megújuló energiatermelő eszközök műszakilag bonyolultabbak (napelemek, szélturbinák, geotermikus rendszerek) vagy óriási erőfeszítés megépíteni, valamint helyhez kötöttek (vízerő-, árapály- és hullámerőművek, biomassza-erőművek), továbbá az előállított energiaszint volatilis.
A decentralizált megújuló energia a megoldás kulcsa?
A zöldátállás viszont több aspektusból változtatott a helyzeten. Egyrészt a hagyományos, fosszilis energiaipar arányának a csökkenésével elméleti szinten megnőhetett az ellátásbiztonság. Egy gyárhoz vagy lakóépülethez épített napelem képes a hálózatba történő visszatáplálásra, így azok – ha persze süt a nap és fúj a szél – nemcsak fogyasztják a villanyt, hanem termelik is. A naperőművek és a szélerőművek általában szétszórtan vannak telepítve, amik ellátnak egy adott települést vagy éppen gyárat. Ilyenek például a Tesla Gigafactory-k az Egyesült Államokban és Kínában, a LEGO-gyár Vietnámban, az IKEA hatalmas bútorgyára Lengyelországban, a Ferrari-gyár Olaszországban, az Apple, az Intel és az Ericson egységei az USA-ban, a Meta és a Google adatközpontjai, a Walmart és az Amazon raktárai, de a MediaMarkt új ecseri logisztikai központjában is alkalmaztak megújuló megoldásokat. Az energiaszükségletet a melléktermékek fenntartható módon történő megsemmisítése (és nem elszállítása) is nagymértékben redukálja, ilyenre tesz erőfeszítéseket a Subaru Indiana-állambeli üzeme, az Univer indiai gyára és a Siemens egységei világszerte. Ez a kétirányúság nagymértékben növeli az energia-ökoszisztéma rezilienciáját.
Persze a fosszilis energiahordozóknál környezetkímélőbb hidrogén továbbítása nem rendelkezik ilyen stratégiai előnnyel, a külső támadásokkal szemben még sebezhetőbbek is az olaj- vagy földgázvezetékeknél. Könnyebben szivárog és gyullad be, a ridegedése miatt mikrorepedések keletkeznek a csöveken, ami érzékenyebbé teszi a szabotázsra, mindezt pedig nehezebb detektálni. A helyiérdekű és a nemzeti struktúra között helyezkednek el a mikrohálózatok („microgrid”), ezek új értelmet nyernek a kis moduláris atomreaktorok (SMR) piacra kerülésével.
Másrészt, a zöldenergia külső támadásokkal szembeni sebezhetősége is más dimenziókat nyitott meg. A hálózati logika alapján vizsgálva, a decentralizált struktúrák – különösen a flexibilis „smart grid” rendszerek – fizikai szinten ellenállóbbak a támadásokkal szemben, de a leggyengébb pontjuk a digitális vezérlés. A kibertámadások köre kiszélesedett, új fenyegetettségi vektorokat hozva létre már az energiahálózat végpontjai számára is. Ugyanis az illetéktelenek nemcsak áramszüneteket tudnak okozni az inverterek manipulálásával, hanem mivel az elektromos autók és a töltőik is online kapcsolódnak adatközpontokhoz és mobilapplikációkhoz, így egy vírussal akár a járművek tömegei feletti uralom is megszerezhető. A hagyományos autóban ülőket az üzemanyaghiány még meg is óvta a veszélytől, mert a motor leállt, és benzinkutak sem szoktak berobbanni. Azonban egy elektromos autó minden funkcióját egy online kapcsolattal rendelkező tulajdonképpeni számítógép vezérli, ami meghackelhető. Az előidézhető életveszélyes helyzetek a teljesség igénye nélkül: a szervezett bűnözés vagy terrorcsoportok helymeghatározással megtudhatják egy adott személy tartózkodási helyét. Az ajtók kinyithatók menet közben vagy azok bezárhatók. Utóbbival együtt lehet kombinálni az összes többi manipulációt is. Például a hőmérséklet-vezérlést az éghajlattal: hőségben hideg helyett meleg levegő, fagyban hideg levegő befújása az utastérbe. Az akkumulátor túltöltésével fizikai kár okozható, akár begyulladás is indukálható. Irányítható a kormányzás, a fék, a gyorsítás, de még a menetstabilizálás is. Az infotainment rendszerben a hirtelen túl magas hangerő vagy a kijelzők gyors villogtatása megzavarhatja a sofőr koncentrálóképességét. Tehát az energia-infrastruktúra elleni hadviselés minden tekintetben hibrid veszély.
Az ukrajnai háború fordulópont?
Az orosz–ukrán háború laboratóriuma lett ennek az újra elővett, de koncepciójában „fejlődött” hadviselési formának. Clausewitz „listáján” először meg kell próbálni likvidálni az ellenség vezetőit. Ha az nem sikerül, akkor katonai győzelmet kell megkísérelni elérni. Itt már részben az energiahálózatok elleni támadás a háború részévé válik, de járulékos civil veszteségek mellett alapvetően csak a hadsereg járműveinek (tankok, teherautók, repülők) üzemanyagellátását célozza. A harmadik lépcsőben a társadalmat is bevonják a megadást célzó nyomásgyakorlásba. A cél a hátország működésének fizikai és morális megtörése a közlekedéshez, áram előállításához, mezőgazdasági és ipari termeléshez szükséges olaj (és származékai: dízel, benzin, kerozin stb), földgáz (műtrágya), LNG, szén a feldolgozó- és fogyasztó helyhez való eljuttatásának a szisztematikus megakadályozásával.
2022. szeptember 26.-án a Balti-tengerben futó Északi Áramlat gázvezetéket több robbantás használhatatlanná tette, így nemcsak Németország, hanem egész Európa vesztette el a közvetlen orosz gázellátás egyik fő útvonalát. Orosz és kínai hajók át szokták vágni horgonnyal a tengerfenéken futó internetkábeleket, illetve a Niger-deltájában (5-30 m) és az irak-iráni háborúban (10-60 m) is rongáltak meg vezetékeket, de az Északi Áramlat 70-110 méter mély fekvése jóval komplexebb, katonai szintű műveletet igényelt – ennek ellenére sikerült úgy beállítaniuk az elkövetőknek, hogy az nem egy nyílt hadművelet volt valamely ország részéről. A nyomozás és a bizonyítási eljárás azóta is tart.
Oroszország mestere a fedett akcióknak, amelyben nagy hangsúlyt fektet arra, hogy közvetlenül ne lehessen rábizonyítani a felelősséget az akcióért. 2024 decemberében a több mint ezer egységet számláló orosz árnyékflottához tartozó, de Cook-szigeteki zászló alatt hajózó Eagle S a horgonyával elvágta az EstLink 2-t, egy Finnországot és Észtországot összekötő tengeralatti áramkábelt. A hajó testében katonai minőségű érzékelő eszköz volt. A javítás költsége 60 millió euró volt (nem számítva az áram árának a duplázódását) és több, mint fél évbe telt. A balti államoknak egyébként mindössze négy ilyen kábele van, ami összeköti őket Európa többi részével. A támadások demonstrálták, hogy viszonylag kis létszámú, speciális képességekkel rendelkező csoportok is képesek stratégiai hatású műveleteket végrehajtani. Mivel nehezebben bizonyítható egy adott államhoz való kötődésük (attribuáció), így a felelősségre vonás is kihívásokkal jár, ezért a hagyományos elrettentés egyre kevésbé működik. Ez egyben azt a furcsa helyzetet teremti, hogy a proxy-műveletek immáron nem csak az informatikai hálózatokon történő kibertámadásokra korlátozódnak, hanem a fizikai valóságban is hatékony kivitelezési módnak bizonyulnak.
Mivel a vártnál sikeresebb ellenállás miatt meghiúsult a gyors hatalomátvétel az ország fölött, ezért Moszkva 2022. októberétől célzott rakéta- és dróntámadásokat indított Ukrajna villamosenergia-hálózata ellen, ami a konfliktus egyik stratégiai fordulópontját jelentette. Ezt 2025-2026. telén kifejezetten szándékosan és szisztematikusan művelte. Ezzel párhuzamosan Ukrajna is egyre inkább az energia-infrastruktúrát célozza meg Oroszország területén. 2026-ban például ukrán dróntámadások jelentős mértékben voltak képesek visszafogni az orosz olajexportot, egyes becslések szerint akár 40-45%-os kiesést okozva. Ez különösen fájó elmaradó haszon Vlagyimir Putyin orosz elnöknek éppen akkor, amikor a Hormuzi-szorosbeli válság miatt az uráli olaj ára a Brent fölé került.
Mit mond a jog?
Nem mostanában éli reneszánszát a nemzetközi jog, de az ukrajnai háború legalább fél évszázados szabályokban lefektetett tényállásokat merít ki. Az ukrán energetikai infrastruktúra elleni orosz támadások illegálisak a nemzetközi humanitárius jog, a fegyveres konfliktusok joga, a Genfi Eegyezmények (1949) I. kiegészítő jegyzőkönyve (1977) értelmében, amely az ellenségeskedések lefolytatását szabályozza, és amelyet mind Oroszország, mind Ukrajna ratifikált. Jogellenes megtámadni vagy megsemmisíteni a civil lakosság túléléséhez elengedhetetlen tárgyakat „kifejezetten azzal a céllal, hogy megtagadják tőlük a létfenntartási értéküket”, különösen télen. Ezek csak akkor válhatnak katonai célponttá, ha azokat főleg az ellenség fegyveres erői tagjainak ellátására, katonai akciójának közvetlen támogatására használják. Tilos az infrastruktúra támadása, ha az aránytalan civil kárral járna, és a túléléshez szükséges javak elpusztulását okozná. A gátakat és az atomerőműveket is alapvetően tilos megtámadni.
Az energia-infrastruktúra tipikusan kettős felhasználású, hiszen a polgárok mellett ellátja a hadiipart, a légvédelmet és a kommunikációt is lehetővé teszi. Emiatt ezek a célpontok jogilag gyakran vitatottak és minden esetben egyedi mérlegelés szükséges. Jugoszlávia NATO-bombázása során erőműveket és alállomásokat támadtak, továbbá grafitbombákkal áramszünetet idéztek elő egész városokban. Az Irak elleni amerikai hadműveletekben lebombázták az elektromos hálózatok nagy részét, ami a víztisztító rendszerek leállásával közegészségügyi válságot okozott. Azonban a jog önmagában nem hatékony, ha az energia-infrastruktúrák elleni támadások elfogadottá, vagy legalábbis következmények nélkülivé válnak.
A nukleáris elrettentés vége?
A nukleáris energiatermelés megjelenése az óriási előnyök mellett kockázatnak is kitette milliók életét, azonban egészen a közelmúltig a legtöbben az emberi hibák (Csernobil) és a természeti katasztrófák (Fukusima) bekövetkeztétől tartottak. Holott az ilyen létesítmények elleni támadások sosem számítottak tabunak sem az állami, sem a nem állami szereplők körében. Szerencsére a valós károk nagyon ritkák, és a legtöbb eset inkább fenyegetés vagy terrorcselekmény volt, nem pedig sikeresen előidézett nukleáris katasztrófa. A Genfi Egyezmények 1979-es kiegészítő jegyzőkönyvének 56. cikkelye kimondja, hogy az atomerőművek „nem tehetők támadás célpontjává, még akkor sem, ha ezek a létesítmények katonai célpontok”. Ez nem tartotta vissza a külső és belső ellenséget: 1970 és 2020 között 25 országban történt incidens, a 91 esetből 42 Nyugat-Európában.
Az 1970-es és 1980-as években Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban számos anarchista és környezetvédő csoport (pl. Greenpeace korai akciói, ELF – Earth Liberation Front) próbált bejutni vagy kisebb robbantásokat végrehajtani atomerőművek közelében. 1972-ben gépeltérítők fenyegették meg az amerikai kormányt, hogy az Oak Ridge-ben lévő reaktorba vezetik a repülőt, ha nem kapnak váltságdíjat. Azóta kötelező az utasok fizikai átvizsgálása a repülőtereken. 1982-ben a franciaországi Superphénix erőmű védőépületére páncéltörő gránátokat lőttek ki a Vörös Hadsereg Frakciójának a tagjai. Fizikai behatolásra is van példa: 1973-ban az argentínai Atucha-ban fegyveresek rövid időre elfoglalták az atomerőművet és összecsaptak a rendőrséggel. 1977 és 1979 között a szeparatista baszk ETA háromszor robbantott bombát és adott le lövéseket a spanyolországi Lemóniz atomerőmű építése közben. A 2000-es évektől kezdve a láncreakciót kiváltó kibertámadások jelentik a legnagyobb veszélyt az atomerőművekre (pl. Stuxnet 2010-ben Iránban), ami a létesítmények irányítási rendszereit támadta, de nem robbantotta fel az erőművet.
Az atomerőmű mint harctér
Magyarország közvetlen közelében, a Zágrábtól 50 km-re lévő Krsko atomerőmű fölött repültek át alacsonyan megfélemlítési céllal a központi légierő vadászgépei, miután a szlovénok 1991-ben kinyilvánították a függetlenségüket Jugoszláviától. Hivatalos hadseregek is több esetben vették célba más ország nukleáris létesítményeit, de ezek hátterében nem az energiatermelés, hanem az atomfegyver gyártásának a megakadályozása volt az indok. A kettő közti átmenet detektálása nem azonnali és nem erősíthető meg 100%-osan, de a gyanú műholdképekkel hamar fel szokott merülni. Az irak-iráni háborúban Bagdad megpróbálta megsemmisíteni Irán nukleáris létesítményeit, de az iraki légicsapások nem értek el nukleáris erőművet, csak kutatóreaktorokat. 1981-ben az izraeli légierő mért csapást az iraki Osirak nukleáris kutató létesítményre. 10 évvel később Bagdad lőtt ki Scud rakétákat a dimonai atomerőműre. Az öbölháborúban amerikai légicsapások sújtottak több iraki reaktort és kísérleti urándúsító üzemet (a visszavonuló iraki erők elpusztították Kuvait olajkútjait, de az inváziójuk célja a megszerzésük volt). 2007-ben Izrael egy épülő szíriai atomreaktort pusztított el. A leglátványosabb és a legnagyobb nemzetközi aggodalomra okot adó támadás a 2022-es ukrajnai orosz invázió során következett be. Már a hadműveletek nyolcadik napján rakétás és tüzérségi támadás érte Európa legnagyobb kapacitású atomerőművét az ukrajnai Zaporizzsjában, az orosz ellenőrzés megszerzése óta az áramtermelés szünetel (a hűtés viszont fogyaszt).
A 9/11 utáni szabályozások szerint egy új atomerőműnek ki kell bírnia egy utasszállító repülőgép bizonyos szögből történő becsapódását. A betonszarkofág elméletileg rakéták és drónok ellen is hatásos, annak ellenére, hogy a kisebb tömeg, de nagy lokalizált energia, gyakran kisebb, de nagyobb sebességű robbanófej más mechanikai és termikus hatásokat okoz. A gyakorlatban azonban bármilyen direkt, nagy kaliberű robbanófej ismételt támadása komoly kockázatot jelent: a kritikus segédrendszerek (áramellátás, hűtővíz, vezérlés) kilőhetők, így bár a reaktort nem éri el a becsapódás, de a biztonsági rendszerei mégis függenek a környező infrastruktúra integritásától.
Donald Trump amerikai elnök második ciklusa során az izraeliekkel közösen változó intenzitású légicsapás-sorozatot kezdett Irán atomprogramjának megszüntetésére. 2025. júniusától több urándúsítót, tárolót, technológiai központot romboltatott le, de atomerőművet nem ért támadás. Teherán drón- és rakétacsapásokat mértnem csak az amerikai katonai bázisokra, hanem célzottan egy tucat régióbeli ország olaj, földgáz és LNG-termelését, feldolgozásét és szállítását végző műtárgyára és járműjére. Emiatt számos importáló ország gazdasága szenvedett már jelentős károkat, a duplájára-triplájára emelkedett árak mellett idővel fizikai hiánnyal is szembe kell nézniük, ha nem kerül lezárásra a fegyveres konfliktus. Trump a hadművelet negyedik hetében megfenyegette Iránt, hogy meg fogja semmisíteni Irán villamos erőműveit, olajkútjait, az exportban létfontosságú Hárg-szigetet, és kilátásba helyezte az összes sótalanító üzem elpusztítását is, ha nem nyitja meg teljesen a Hormuzi-szorost.
A hadviselés jövőbeli hatásai?
2026. márciusának végére régiónként eltérő súllyal, de a világ egésze egy harmadik olajválság körüli helyzetbe került. Az energia-infrastruktúrák ellen folytatott hadviselés proliferációja és gyakorlattá válása több komoly következményt von maga után. Mivel az energiaellátás biztonsága globális faktorokon múlik a legtöbb országban, ezért az egész nemzetközi rendszer érintett. Mivel elméletileg békeidőben is folyamatosak lehetnek a támadások (főleg a proxyk által), ezért egy állandósult konfliktusra, vagy legalábbis a potenciális fenyegetések elhárításának a tekintetében készenlétre rendezkednek be az államok. Ez azt jelenti, hogy a jövőben militarizálódhat az energiaszektor, azaz fokozni kell a létesítmények katonai védelmét, ez pedig elkerülhetetlenül együtt jár a kiterjedtebb állami kontrollal. Ráadásul ezt legitimálja a jogi és politikai bizonytalanság. Nőni fog a stratégiai autonómia iránti igény, amely a beszerzési források diverzifikációjára és a helyi termelésre fog koncentrálni, bár ennek szignifikáns korlátai vannak.
Ugyancsak a lehetőségekhez mérten kísérelnek meg az országok olyan energiatermelési módokra átállni, amelyben kevésbé kitettek a tengeri szállítmányozási útvonalak fojtópontjain kialakuló zavaroknak. Például az elektromos autók iránti igény drasztikusan nőtt, de a nukleáris leépítés irányát is egyre több vezető kérdőjelezi meg. Továbbá megjelennek új elrettentési modellek, amik a jelenleginél hitelesebbek. Hogy ki fog felülkerekedni, az függ attól, melyik állam lesz képes elérni azt a hatást a rivális stratégák fejében, hogy az infrastruktúrája ellenállósága értelmetlenné tesz mindenféle támadási kísérletet, azaz a hibrid nyomásgyakorlás kellően sikertelen lenne. Enélkül a világrend intézményei képtelenek kezelni a szürkezónás fenyegetéseket és az energiaellátás biztonsága a globális instabilitás egyik fő forrása lehet – ezzel az új hadviselési paradigma hétköznapjaink részévé válhat. Ahogy az az új helyzet is, hogy a Közel-Kelet egésze kivétel (Egyesült Arab Emírségek, Katar, Kuvait, Bahrein, Szaúd-Arábia, Omán) nélkül a konfliktuszónába tartozik és az utóbbi pár évtized volt az anomália.
Összefoglalás
Egy háború kimenetelét meghatározza, hogy az ellenfél mennyire fér hozzá a kritikus pillanatban az erőforrásokhoz. Ezek kiiktatásával megbénul a hadigépezet, leáll az ipari termelés, destabilizálódik a hátország. A modern infrastruktúrák centralizáltabbak, hierarchikus felépítésűek, földrajzilag kiterjedtebbek, mint a múltban, ezért rendkívül nehéz megvédeni azt, így egy olcsó csapással elérhető a stratégiai eredmény. Lassan és drágán javíthatók ki a károsodások. A modern korban az energiaforrások átalakulása új célpontokat hozott létre, például a szénbányákat, vasutakat és később az olaj- és gázvezetékeket. Az ipari társadalmak energiafüggősége jelentősen növelte a sebezhetőséget. Az olaj és földgáz nemcsak energiahordozók, hanem a teljes gazdaság alapját képezik, így kiesésük minden ágazatra hatással van. A hidegháború idején már léteztek infrastruktúra elleni tervek, de a globalizáció és digitalizáció új dimenzióba emelte a fenyegetést. Akár kis létszámú, speciális képességekkel rendelkező csoportok is képesek stratégiai kihatású műveleteket végrehajtani és ma nehezebben bizonyítható rá (attribuáció) egy támadás egy adott államra (Északi Áramlat felrobbantása). Mivel a felelősségre vonás kihívásokkal jár, ezért a hagyományos elrettentés egyre kevésbé működik. A digitális térben vívott háború még aggasztóbb: 2000 és 2026 között az összes kibertámadás mintegy 4,86%-a irányult az energiahálózat ellen.
A megújuló energiaforrások fizikailag ellenállóbbak a decentralizáció miatt, – bár bonyolultabban legyártható eszközök – de a magasabb fokú digitalizáltságuk új fenyegetettségi vektorokat hoztak létre például az elektromos autók esetében. A védekezés egyre komplexebb felkészülést kíván, a teljes védelem pedig gyakorlatilag lehetetlen. Ugyan az atomerőművek mint célpontok sosem számítottak igazán tabunak, az ukrajnai háború bizonyos aspektusban fordulópontot jelentett az energia-infrastruktúra elleni hadviselésben. Az orosz támadások szisztematikusan célozták az ukrán energiahálózatot, különösen a téli időszakban. Ezzel párhuzamosan Ukrajna is hasonló stratégiát alkalmazott Oroszországgal szemben, megfosztva az olexportjából származó bevételei egy részétől. Az energia-infrastruktúra tipikusan kettős felhasználású, ami jogilag vitatott helyzetet teremt.
Az energia-infrastruktúrák ellen folytatott hadviselés proliferációja és egyre elfogadottabb gyakorlattá válása több komoly következményt von maga után. Mivel az energiaellátás biztonsága globális faktorokon múlik a legtöbb országban, ezért az egész nemzetközi rendszer érintett. Mivel folyamatosak a támadások, ezért a potenciális fenyegetések elhárításának érdekében állandó készenlétre rendezkednek be az államok. Ez azt jelenti, hogy a jövőben militarizálódhat az energiaszektor, azaz fokozni kell a létesítmények katonai védelmét, ez pedig elkerülhetetlenül együtt jár a szorosabb állami kontrollal. Nőni fog a stratégiai autonómia iránti igény, amely a beszerzési források diverzifikációjára és a helyi termelésre fog koncentrálni, bár ennek szignifikáns korlátai vannak. Ugyancsak a lehetőségekhez mérten kísérelnek meg az országok olyan energiatermelési módokra átállni, amelyben kevésbé kitettek a tengeri szállítmányozási útvonalak fojtópontjain kialakuló zavaroknak. Hogy ki fog felülkerekedni, az függ attól, melyik állam lesz képes elérni azt a hatást a rivális stratégák fejében, hogy az infrastruktúrája ellenállósága értelmetlenné tesz mindenféle támadási kísérletet, azaz a hibrid nyomásgyakorlás kellően sikertelen lenne. Enélkül a világrend intézményei képtelenek kezelni a szürkezónás fenyegetéseket és az energiaellátás biztonsága a globális instabilitás egyik fő forrása lehet – ezzel az új hadviselési paradigma hétköznapjaink részévé válhat.
Források
PacketLabs: Cyber Threats to the Renewable Energy Industry. PacketLabs, 2025.03.26. URL: https://www.packetlabs.net/posts/cybersecurity-threats-to-the-renewable-energy-industry/
European Repository of Cyber Incidents (EuRepoC): The EuRepoC dashboard. Utolsó letöltés: 2026.04.02. URL: https://www.swp-berlin.org/en/swp/about-us/organization/swp-projects/european-repository-on-cyber-incidents-eurepoc/
Hobhouse, Caspar: On a war footing: Securing critical energy infrastructure. European Union Institute for Security Studies, 2025.08.25. URL: https://www.iss.europa.eu/publications/briefs/war-footing-securing-critical-energy-infrastructure
Christos-Minas Mathas, Konstantinos-Panagiotis Grammatikakis, Costas Vassilakis, Nicholas Kolokotronis, Vasiliki-Georgia Bilali, Dimitris Kavallieros: Threat Landscape for Smart Grid Systems. Cornell University, 2021.05.10. URL: https://dl.acm.org/doi/10.1145/3407023.3409229
Toulas, Bill: Taiwan says China’s attacks on its energy sector increased tenfold. BleepingComputer, 2026.01.06. URL: https://www.bleepingcomputer.com/news/security/taiwan-says-chinas-attacks-on-its-energy-sector-increased-tenfold/
Qiu, Winston: Repair of EstLink 2 Electricity Subsea Cable Costs up to €60 million. SubmarineCableNetworks, 2025.05.28. URL: https://www.submarinenetworks.com/en/nv/insights/repair-of-estlink-2-electricity-subsea-cable-costs-up-to-%E2%82%AC60-million
Rimutis, Saulius: Lessons of War: Ukraine’s Energy Infrastructure Damage, Resilience and Future Opportunities. Eastern Europe Studies Centre, 2024..05. URL: https://www.gssc.lt/wp-content/uploads/2024/05/v04_Rimutis_Ukrainos-energetikos-sektoriaus-zala_EN_A4.pdf
Flynn, Daniel – Harmash, Olena: Ukraine using strikes on oil facilities to keep pressure on Russia after sanctions eased, Zelenskiy says. Reuters, 2026.03.26. URL: https://www.reuters.com/business/energy/ukraine-using-strikes-pressure-russia-after-oil-sanctions-eased-zelenskiy-says-2026-03-26/
Burgess, Matt: The Race to Find the Nord Stream Saboteurs. Wired, 2022.09.28. URL: https://www.wired.com/story/nord-stream-pipeline-sabotage-explosion-russia-gas/
Majkut, Joseph – Palti-Guzman, Leslie – Bergmann, Max – Wall, Colin – Dawes, Allegra: Security Implications of Nord Stream Sabotage. Center for Strategic & International Studies, 2022.09.29. URL: https://www.csis.org/analysis/security-implications-nord-stream-sabotage
Bader, Lennart – Serror, Martin – Lamberts, Olav – Sen, Ömer – van der Velde, Dennis – Hacker, Immanuel – Filter, Julian – Padilla, Elmar – Henze, Martin: Comprehensively Analyzing the Impact of Cyberattacks on Power Grids. Cornell University, 2023.05.16. URL: https://ieeexplore.ieee.org/document/10190485
Soldi, Giovanni – Gaglione, Domenico – Raponi, Simone – Forti, Nicola – d’Afflisio, Enrica – Kowalski, Paweł – Millefiori, Leonardo M. – Zissis, Dimitris – Braca, Paolo – Willett, Peter – Maguer, Alain – Carniel, Sandro Carniel – Sembenini, Giovanni – Warner, Catherine: Monitoring of Underwater Critical Infrastructures: the Nord Stream and Other Recent Case Studies. Cornell University, 2023.02.03. URL: https://doi.org/10.48550/arXiv.2302.01817
Monahan, Cristin J.: Cyber Brief: After Colonial Pipeline, DHS: Less Advice, More Rules. National Security Archive, 2021.07.23. URL: https://nsarchive.gwu.edu/news/cyber-vault/2021-07-23/cyber-brief-after-colonial-pipeline-dhs-less-advice-more-rules
Fawthrop, Andrew: US agency issues new cybersecurity rules for pipeline operators after Colonial hack. NS Energy Business, 2021.05.28. URL: https://www.nsenergybusiness.com/news/industry-news/us-pipeline-cybersecurity-dhs/
Industrial Cyber: Critical Infrastructure Continues to Call for More Attention Two Years After Colonial Pipeline Ransomware Attack. Industrial Cyber, 2023.05.06. URL: https://industrialcyber.co/critical-infrastructure/critical-infrastructure-continues-to-call-for-more-attention-two-years-after-colonial-pipeline-ransomware-attack/
Fanning, Tom: The Attack on Colonial Pipeline: What We’ve Learned and What We’ve Done Over the Past Two Years. Cybersecurity and Infrastructure Security Agency (CISA), 2023.05.07. URL: https://www.cisa.gov/news-events/news/attack-colonial-pipeline-what-weve-learned-what-weve-done-over-past-two-years
European Commission: Critical Infrastructure and Cybersecurity. European Commission. URL: https://energy.ec.europa.eu/topics/energy-security/critical-infrastructure-and-cybersecurity_en
SCADAinfo: SCADA in Oil and Gas Pipeline Monitoring and Control. SCADAinfo. URL: https://www.scadainfo.com/scada-in-oil-and-gas-pipeline-monitoring-and-control/
Kóczy, László Á. – Csercsik, Dávid – Sziklai, Balázs R.: Nord Stream 2: A prelude to war. ScienceDirect (Elsevier), 2022.11.03. https://doi.org/10.1016/j.esr.2022.100982
Irons-Mclean, Rik – Rittie, J. Kevin – Greengrass, Jason – van Dijk, Jacques – Albach, Robert – Pienado, Manuel Jose – Ahmed, Firas: Oil and Gas Pipeline Security Reference Document. CISCO, 2018.10.25. URL: https://www.cisco.com/c/en/us/td/docs/solutions/Verticals/Oil_and_Gas/Pipeline/SecurityReference/Security-IRD/Security-IRD.html
Abraham, Doney – Houmb, Siv Hilde – Erdodi, Laszlo: Cyber-Attacks on Energy Infrastructure—A Literature Overview and Perspectives on the Current Situation. MDPI, 2025.08.22. URL: https://doi.org/10.3390/app15179233
Lu, Hongfang – Iseley, Tom – Behbahani, Saleh – Fu, Lingdi: Leakage detection techniques for oil and gas pipelines: State-of-the-art. ScienceDirect, 2020.01.30. URL: https://doi.org/10.1016/j.tust.2019.103249
Schlumberger Limited: Pipeline Integrity Monitoring and Leak Detection. SLB. URL: https://www.slb.com/products-and-services/innovating-in-oil-and-gas/well-production/midstream/pipeline-integrity/pipeline-integrity-monitoring-and-leak-detection
Mascarenhas, Danielle Maia – Mendes, João Vitor Silva – Silva, João Pedro Almeida Miranda – Bastos, Rodrigo Freire – Silva, Matheus dos Santos – Mirre, Reinaldo Coelho – de Melo, Thamiles Rodrigues – Lepikson, Herman Augusto: IoT Leak Detection System for Onshore Oil Pipeline Based on Thermography. MDPI, 2024.10.30. URL: https://www.mdpi.com/1424-8220/24/21/6960
Aljameel, Sumayh S. – Alabbad, Dina A. – Aloamri, Dorieh – Alzannan, Razan – Alismail, Shatha Alismail – Alkhudir, Aljwharah – Aljubran, Fatimah – Nikolskaya, Elena – Rahman, Atta-ur: Oil and Gas Pipelines Leakage Detection Approaches: A Systematic Review of Literature. International Information and Engineering Technology Association, 2024.03.22. URL: https://doi.org/10.18280/ijsse.140310
Asimily: OT Network Segmentation. Asimily. URL: https://asimily.com/blog/ot-network-segmentation/
Industrial Cyber: Addressing the Role of Network Segmentation and Perimeter Strategies in OT Cybersecurity to Reinforce Industrial Defenses. Industrial Cyber, 2025.04.13. URL: https://industrialcyber.co/features/addressing-role-of-network-segmentation-perimeter-strategies-in-ot-cybersecurity-to-reinforce-industrial-defenses/
Gurcov, Nichita: Testing the waters: Suspected Russian activity challenges Europe’s support for Ukraine. Armed Conflict Location & Event Data Project, 2025.05.22. URL: https://acleddata.com/report/testing-waters-suspected-russian-activity-challenges-europes-support-ukraine
Oltermann, Philip: Nord Stream Blasts Part of ‘Hybrid War’, Says EU. The Guardian, 2022.09.28. URL: https://www.theguardian.com/world/2022/sep/28/nord-stream-blasts-hybrid-war-eu-russia-sabotage
Hansen, D. Roger: Water And Wastewater Systems In Imperial Rome. WaterHistory.org. URL: https://waterhistory.org/histories/rome/
Hydropac: The Role of Renewable Energy in Manufacturing Plants. Hydropac, 2023. URL: https://hydropac.co.uk/eco-friendly/the-role-of-renewable-energy-in-manufacturing-plants/
King, Charlie: Top 10 Sustainable Factories 2025. Sustainability Magazine, 2025.06.11. URL: https://sustainabilitymag.com/top10/top-10-sustainable-factories-2025
Karp, Ethan: The World’s Most Sustainable Factories. Forbes, 2025.09.18. URL: https://www.forbes.com/sites/ethankarp/2025/09/18/the-worlds-most-sustainable-factories/
HVG: A csernobili katasztrófához hasonlítható, ami Ukrajnában történt a kahovkai gátrobbantás miatt. HVG, 2025.03.17. URL: https://hvg.hu/tudomany/20250317_ukrajna-nova-kahovka-viztarozo-gat-robbantas-termeszeti-katasztrofa-nehezfemek
SolarPower Guide: Corporations That Use the Most Solar Power. SolarPower Guide. URL: https://solarpower.guide/solar-energy-insights/corporations-use-most-solar-power
Facilities Management Advisor: The Top 25 U.S. Corporations Using Solar Energy. Facilities Management Advisor, 2022.11.30. URL: https://facilitiesmanagementadvisor.com/sustainability-business-continuity/the-top-25-u-s-corporations-using-solar-energy/
Tran, Bao: Corporate Renewable Energy Adoption: Which Companies Are Going 100% Green? (Latest Stats). PatentPC, 2026.03.16. URL: https://patentpc.com/blog/corporate-renewable-energy-adoption-which-companies-are-going-100-green-latest-stats
Logisztika.hu: Új Központi Raktárból Működik a MediaMarkt Magyarország. Magyar Logisztikai, Beszerzési és Készletezési Társaság, 2024.08.14. URL: https://logisztika.hu/2024/08/14/uj-kozponti-raktarbol-mukodik-a-mediamarkt-magyarorszag/
Barreveld, Jip: Aqueduct Warfare: Water Infrastructure and Sieges in Post-Roman Europe. Leiden University, 2021.06.11. URL: https://www.leidenmedievalistsblog.nl/articles/aqueduct-warfare-water-infrastructure-and-sieges-in-post-roman-europe
Reuters: Russia Says Local Truce Established to Enable Repairs at Zaporizhzhia Nuclear Plant. Reuters, 2026.02.27. URL: https://www.reuters.com/world/russia-says-local-truce-established-enable-repairs-zaporizhzhia-nuclear-plant-2026-02-27/
Polityuk, Pavel: Russia Lacks Equipment to Safely Restart Zaporizhzhia Nuclear Plant, Ukraine Says. Reuters, 2026.02.11. URL: https://www.reuters.com/business/energy/russia-lacks-equipment-safely-restart-zaporizhzhia-nuclear-plant-ukraine-says-2026-02-11/
Forbes.hu: Titkos Értesülések a robbantásról: ki tudott még előre az Északi Áramlat elleni akcióról?. Forbes.hu, 2026.02.20. URL: https://www.forbes.hu/hirek/titkos-ertesulesek-a-robbantasrol-ki-tudott-meg-elore-az-eszaki-aramlat-elleni-akciorol/
Council on Foreign Relations: Iran’s War With Israel and the United States. Council on Foreign Relations, 2026.04.02. URL: https://www.cfr.org/global-conflict-tracker/conflict/confrontation-between-united-states-and-iran https://www.cfr.org/global-conflict-tracker/conflict/confrontation-between-united-states-and-iran
Arms Control Association: U.S. War on Iran: New and Lingering Nuclear Risks. Arms Control Association, 2026.03.10. URL: https://www.armscontrol.org/issue-briefs/2026-03/us-war-iran-new-and-lingering-nuclear-risks
Kovács, Pál: Trump Irán erőműveinek, olajkútjainak és sótalanító üzemeinek teljes elpusztításával fenyeget, ha nem születne megállapodás. Telex, 2026.03.30. URL: https://telex.hu/kulfold/2026/03/30/trump-szerint-az-usa-jelenleg-egy-uj-es-eszszerubb-vezetessel-targyal-a-haboru-befejezeserol
Koerner, I. Brendan: Louis Moore hijacked a plane to teach the city of Detroit a lesson. Slate, 2013.06.19. URL: https://slate.com/human-interest/2013/06/louis-moore-hijacked-a-plane-to-teach-the-city-of-detroit-a-lesson.html
Lazari, Alessandro: Cyber Resilience as a Pillar of European Energy Security. CERRE, 2025.12. URL: https://cerre.eu/wp-content/uploads/2025/12/CERRE_Cyber-Resilience-as-a-Pillar-of-European-Energy-Security.pdf
Jones, Nate: When Iran Bombed Iraq’s Nuclear Reactor. Unredacted, 2012.03.09. URL: https://unredacted.com/2012/03/09/document-friday-when-iran-bombed-iraqs-nuclear-reactor/
World Nuclear Association: Security of Nuclear Facilities and Material. World Nuclear Association, 2025.02.12. URL: https://world-nuclear.org/Information-Library/Safety-and-Security/Security/Security-of-Nuclear-Facilities-and-Material
Lukpat, Alyssa: Projectile Strikes Near Iran’s Nuclear Power Plant. Wall Street Journal, 2026.03.24. URL: https://www.wsj.com/livecoverage/iran-war-us-israel-news-updates-2026/card/projectile-strikes-near-iran-s-nuclear-power-plant-u-n-agency-says-0c05w98THK4dHS0SsyOi
Dr. Aszódi, Attila: Katonai Támadások Atomerőművek Ellen. Új Hét, 2022.03.07. URL: https://ujhet.com/katonai-tamadasok-atomeromuvek-ellen/
KILIÇ, Hüseyin: Crashing a jet into a nuclear reactor helped officials prepare for the worst. Interesting Engineering, 2022.05.27. URL: https://interestingengineering.com/innovation/crashed-jet-nuclear-reactor-test
De Cauwer, Harald – Bartén, Dennis G. – Tin, Derrick – Mortelmans, Luc J – Ciottone, Gregory R. – Somville, Francis: 50 Years of Terrorism against the Nuclear Industry: A Review of 91 Incidents in the Global Terrorism Database. National Library of Medicine, 2023. URL: https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC10067068/
Fenntartható Otthon: Megújuló Energiaforrások. Fenntartható Otthon. URL: https://fenntarthatootthon.hu/megujulo-energiaforrasok/
Energoptimo: Megújuló Energiaforrások. Energoptimo, 2024.07.24. URL: https://www.energoptimo.hu/hirek-ujdonsagok/megujulo-energiaforrasok/
Singh, Kanishka: Trump threatens to strike Iran’s bridges and electric power plants. Reuters, 2026.04.03. URL: https://www.reuters.com/world/middle-east/trump-threatens-strike-irans-bridges-electric-power-plants-2026-04-03/
Kokkinidis, Tasos: How Ancient Athens Protected Olive Groves. Greek Reporter, 2026.01.29. URL: https://greekreporter.com/2026/01/29/how-ancient-athens-protected-olive-groves/
Stanley, Philip: The Effect of the Spartan Invasion in 413 BCE on Olive Trees in Attica. Academia.edu, 2021. URL: https://doi.org/10.20935/AL129
Howe, Timothy: Olive Cultivation in Ancient Greece. Seeking the Ancient Economy. Bryn Mawr Classical Review, 2007. URL: https://bmcr.brynmawr.edu/2008/2008.08.36/
Vaughan, Don: Scorched-Earth Policy. Encyclopaedia Britannica, 2026.03.20. URL: https://www.britannica.com/topic/scorched-earth-policy
Baker, Hazel: The Whale Oil Empire: Story of Maritime Trade. London Guided Walks, 2025.09.13. URL: https://londonguidedwalks.co.uk/unilever-whale-oil-margarine-history/
Demuth, Bathsheba : New England Whaling and Energy History. Yale University, 2023. URL: https://energyhistory.yale.edu/harvesting-light-new-england-whaling-in-the-nineteenth-century/
DiLaura, David: A Brief History of Lighting. Optica. URL: https://www.optica-opn.org/home/articles/volume_19/issue_9/features/a_brief_history_of_lighting/
American Battlefield Trust: Cutting Supply Lines. American Battlefield Trust. URL: https://www.battlefields.org/learn/articles/cutting-supply-lines
Chew, Alvin: Nuclear Power Plants: Safe During War? S. Rajaratnam School of International Studies (RSIS), Nanyang Technological University (NTU), 2022.04.08. URL: https://rsis.edu.sg/rsis-publication/rsis/new-developments-in-npp-nuclear-power-plants-safe-during-war/
Illinois Institute of Technology (IIT): EPRI study: reactor containment protects against 767 crashes. Illinois Institute of Technology (IIT), 2002.06.19. URL: http://health.phys.iit.edu/extended_archive/0206/msg00403.html
Frano, R. Lo – Forasassi, G.: Preliminary Evaluation of Aircraft Impact on a Near Term Nuclear Power Plant. University of Pisa, 2009.09. URL: https://arhiv.djs.si/proc/bled2009/htm/pdf/0602.pdf
Halaska, Gábor: Mit tanulhatunk egy háborús energiarendszer kálváriájából?. Makronóm, 2026.02.14. URL: https://makronom.eu/2026/02/14/haborus-energiarendszer-kalvariaja/
Butrimas, Vytautas – Hajek, Jaroslav – Oleksandr, Sukhodolia – Dmytro, Bobro – Karasov, Sergii: Hybrid warfare against Critical Energy Infrastructure: The Case of Ukraine. NATO Energy Security Centre of Excellence. URL: https://www.enseccoe.org/publications/hybrid-warfare-against-critical-energy-infrastructure-the-case-of-ukraine/
United Nations: Attacks on Ukraine’s Energy Infrastructure: Harm Civilian Population. United Nations, 2024.09.19. URL: https://ukraine.un.org/en/278992-attacks-ukraine%E2%80%99s-energy-infrastructure-harm-civilian-population
International Federation for Human Rights (FIDH): Ukraine: Russia’s attacks against energy infrastructure violate international humanitarian law. International Federation for Human Rights (FIDH), 2022.12.23. URL: https://www.fidh.org/en/region/europe-central-asia/ukraine/russia-attacks-against-energy-infrastructure-ukraine
Lee, Robert G. – Powell, Rachel: Weaponisation of energy systems and policy in the age of climate change. SAGE Journals, 2025.08.21. URL: https://journals.sagepub.com/doi/10.1177/14614529251369292
Jao, Nicole – John, Noel: U.S. Pump Prices Hit $4 as Iran War Disrupts Supply. Reuters, 2026.03.31. URL: https://www.reuters.com/business/energy/us-pump-prices-hit-4-gallon-iran-war-wreaks-havoc-global-energy-supply-2026-03-31/
Choubey, Anmol: Iran war shock drives steepest hike yet in oil price forecasts. Reuters, 2026.03.31. URL: https://www.reuters.com/business/energy/iran-war-shock-drives-steepest-hike-yet-oil-price-forecasts-2026-03-31/
Peck, Emily: The oil market’s COVID moment. Axios, 2026.03.31. URL: https://www.axios.com/2026/03/31/trump-oil-iran-covid
Bocca, Roberto: Iran conflict disrupts oil and gas supply – and more top energy stories. World Economic Forum, 2026.03.20. URL: https://www.weforum.org/stories/2026/03/iran-conflict-disrupts-oil-and-gas-supply-top-energy-stories-march-2026/
Mathis, Joel: Are electric vehicles the answer to oil shocks? The Week, 2026.03. URL: https://theweek.com/business/economy/electric-vehicles-possibly-in-demand-iran-war-oil-prices
Daniel, Alex: ‘It’s stupid’: why western carmakers’ retreat from electric risks dooming them to irrelevance. The Guardian, 2026.03.21. URL: https://www.theguardian.com/business/2026/mar/21/west-carmakers-retreat-electric-vehicle-risks-irrelevance-iran-war-evs-china
Craft, Lauren – Kavanagh, Ronan – Eden, Jason – Zhang, Yinxing: Global Energy Market Analysis. Energy Intelligence, 2026.03.18. URL: https://www.energyintel.com/0000019c-fd45-d6b0-a9fc-fd5785c10000
Bove, Tristan: The world’s EVs were already replacing 70% of Iran’s oil exports. The war just made that matter. Fortune, 2026.03.18. URL: https://fortune.com/2026/03/18/global-ev-fleet-makes-up-70-percent-of-iran-oil-exports-renewed-us-interest/
Hirtenstein, Anna – Abnett, Kate: Iran war energy shock sparks global push to reduce fossil fuel dependence. Reuters, 2026.03.18. URL: https://www.reuters.com/business/energy/iran-war-energy-shock-sparks-global-push-reduce-fossil-fuel-dependence-2026-03-18/
Nemzetközi kapcsolatok szakértő, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány Kelet- és Délkelet-Ázsia kutatója.
Alap- és mesterszakos tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, ill. a Budapesti Corvinus Egyetemen végezte, részképzésen volt a kínai Hangzhou Normal University-n, a tajpeji Soochow University-n és a Ming Chuan University-n.
Kulcsszavak: USA és Kína fegyverkezési versenye, elektromos autóipar, félvezetőipar, digitális gazdaság.
