A soron következő, október 9-én megrendezett Oeconomus Gazdasági Klub központi témája ezúttal a Visegrádi Csoport volt. „A Visegrádi Csoport újjáéledése: közép-európai együttműködés viharos időkben” címet viselő rendezvény a V4 jelenlegi helyzetét és jövőbeli lehetőségeit vizsgálta politikai, gazdasági, védelmi és egyéb szempontokból. Az eseményen mind a négy visegrádi ország képviselői részt vettek, akik megosztották véleményüket az együttműködésről. Az ezt követő beszélgetés során több résztvevő is egyetértett abban, hogy a V4 jelenleg túlságosan átpolitizált.
Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója köszöntőjében kiemelte a V4 mögötti évszázados hagyományokat. A közelmúltbeli lengyel elnökválasztás és a cseh parlamenti választások olyan változásokat eredményeztek, amelyek új dinamikát kölcsönöznek a V4-nek, időszerűvé téve a csoportról szóló vitát. Az igazgató rámutatott, hogy a maihoz hasonló turbulens időkben különösen fontosak a regionális együttműködések, mint például a balti és a skandináv országok, valamint a visegrádi országok közöttiek.
A nyitóbeszédet dr. Molnár Balázs, az Európai Uniós Ügyek Minisztériuma Európa-politikáért felelős helyettes államtitkára tartotta. Kiemelte, hogy a világ turbulens időszakot él át, és ez vonatkozik a közép-európai együttműködésre is. Hogyan lehet újjáéleszteni a Visegrádi Csoportot? – tette fel a kérdést. Magyarország jelenleg hetedik alkalommal tölti be a V4 elnöki tisztét, ami nem csupán a több mint három évtizeddel ezelőtt, a V4 megszületésekor – vagy inkább újjáéledésekor, mivel az együttműködés a közép-európai országok történelmi szükségszerűsége – megkezdett történet folytatása, hanem egy új fejezet is. Az 1990-es évek elejének kihívásaira adott stratégiai válaszként indult kezdeményezés az idők folyamán az Európai Unión belül az egyik leghatékonyabb és legsikeresebb regionális együttműködéssé vált, amely eléri a skandináv, a balti vagy akár a Benelux-együttműködés szintjét is.
A V4 súlya a számokban is megmutatkozik: a négy tagállam Németországgal folytatott kereskedelmi forgalma meghaladja a francia-német kereskedelmi forgalmat. Ez jól mutatja, hogy miért fontos egy erős és egységes Közép-Európa nemcsak számunkra, hanem egész Európa számára. Amikor a V4-országok együtt cselekednek, sokkal hatékonyabban tudják védeni közös érdekeiket. Ezt bizonyítják például a legutóbbi többéves pénzügyi keretről folytatott tárgyalások, valamint a szabad mozgás megőrzése a Brexit-folyamat során. Tekintve, hogy az EU elkezdi az új többéves pénzügyi keret előkészítését, elengedhetetlen, hogy ismét erős és egységes V4-álláspontot képviseljünk.
A helyettes államtitkár kiemelte, hogy a Visegrádi Csoport egyik erőssége a rugalmassága, amely abból fakad, hogy nem intézményesített, kivéve a Nemzetközi Visegrádi Alapot. A V4 csak olyan álláspontokat fogalmaz meg, amelyekkel kapcsolatban közös nevezőre jutottak. Ezen túlmenően a V4+ formátum lehetővé teszi a közép- és kelet-európai partnerekkel, de a balti és akár az északi országokkal való együttműködést is számos szakpolitikai területen, többek között a migráció, az energia, a mezőgazdaság, a védelem és az idegenforgalom terén. A gazdaságon túl a négy tagállamot erős kulturális és társadalmi hasonlóságok is összekötik.
A V4 dinamikáját próbára teszik az ukrajnai háború kezelésével kapcsolatos véleménykülönbségek. Magyarország, mint az elnökséget jelenleg betöltő ország, elkötelezett a visegrádi együttműködés újjáélesztése mellett. A cseh választások eredményei alapján célunk, hogy közelebb hozzuk egymáshoz a tagállamokat és közös nevezőre jussunk. Meggyőződésünk, hogy a V4 továbbra is az EU egyik legerősebb regionális csoportosulása maradhat. A magyar elnökség mottója „versenyképes Visegrád”, programunk pedig három fő területre összpontosít: a versenyképességre, a biztonságra és a konnektivitásra. A versenyképességre, mert ha erősek és innovatívak vagyunk, Közép-Európa továbbra is az EU növekedésének motorja maradhat; a biztonságra, mert bizonytalan időkben polgáraink védelme és régiónk ellenállóképességének erősítése fontosabb, mint valaha; és a konnektivitásra, mert országaink infrastruktúrájának, energiahálózatainak és egyéb hálózatainak összekapcsolása kulcsfontosságú egy erős és jövőorientált régió építéséhez.
David Castek, a csehországi Patrimonium Sancti Adalberti társalapítója azt a kérdést tette fel, hogy mit is jelent az, hogy viharos időkben élünk? Ez az egypólusú világirányításról a többpólusúra való átmenetet jelenti. Az egypólusú világban az Egyesült Államok egyfajta hegemón volt, míg a Nyugat, különösen a G7-országok, a hegemónia eszközei voltak. A legfontosabb intézmények, mint az EU vagy a NATO, ennek a világirányítási eszköznek a részei voltak. Most, hogy a világirányítás változik, ezeket az intézményeket is meg kell változtatni vagy fel kell számolni. A legutóbbi cseh választások eredményei nagyon pozitívak a V4 számára, mivel azt jelentik, hogy Csehország együttműködő szerepet fog játszani a csoportban. Ugyanakkor cseh szempontból a Visegrádi Csoport csak része egy sokkal nagyobb, Lengyelországtól Görögországig terjedő közép-európai együttműködésnek. Ezt a projektet a nemzetállamok és a nemzeti érdekek alapján kell megvalósítani, és David Castek véleménye szerint jelenleg lehetőség van egy ilyen együttműködés létrehozására. A V4 tekintetében a csoport motorjának az üzleti szektornak kell lennie. Az infrastrukturális fejlesztéseket azonnal el kell kezdeni, és az állami költségvetésből kell finanszírozni őket, mivel a külső finanszírozás problémás.
Łukasz Wojdyga, a lengyel Warsaw Enterprise Institute részeként működő Center for Strategic Studies igazgatója elmondta, hogy amikor 1991-ben létrehozták a V4-et, a négy tagállamnak egyetlen küldetése volt: Közép-Európát ismét a Nyugat részévé tenni, csatlakozni a NATO-hoz és az EU-hoz. Miután ezt elérték, a csoportnak nem volt többé küldetése. Míg korábban az együttműködés jól működött, utána már nem volt túl eredményes. A csoporton belüli legszembetűnőbb megosztottság jelenleg az ukrajnai háborúval kapcsolatos, amellyel kapcsolatban Magyarország és Szlovákia pragmatikusabb hozzáállást tanúsít, főként Oroszországgal fennálló gazdasági és különösen energetikai kapcsolataik miatt. Ez azt jelenti, hogy a V4-ek régiónkkal kapcsolatos stratégiai kilátásai már nem egyeznek meg. Ez a megosztottság azonban jóval 2022 előtt kezdődött, a háború csupán szembetűnőbbé tette. Vannak mélyebb strukturális különbségek is, például a gazdaság terén: Lengyelország és Csehország gazdasága diverzifikáltabb és szorosabban kötődik Nyugat-Európához, mint Magyarországé és Szlovákiáé, amelyek jobban függenek a külföldi befektetésektől és az olcsó keleti energiától. A megosztottság másik oka az intézményi háttér hiánya, amely Łukasz Wojdyga véleménye szerint akadályozza a V4 fejlődését. Ráadásul számos versengő regionális formátum létezik, mint például a Három Tenger Kezdeményezés, a Bukaresti Kilencek vagy a Slavkovi Háromszög, de talán inkább a V4-re kellene összpontosítanunk más fórumok helyett. A Visegrádi Csoportban termékalapú együttműködésre van szükség, valamint kevesebb politikára és több pragmatizmusra. Ezenkívül a V4-nek Közép-Európa hangjának kellene lennie az EU-ban.
Lukáš Parízek, a Visegrádi 4 Üzleti Konferencia alapítója, a Szlovák Exportőrök Tanácsának alapítója és elnöke, a Szlovák Eximbank felügyelőbizottságának tagja és a Szlovák Köztársaság kül- és európai ügyek minisztériumának volt államtitkára a V4-intézmények hiányával kapcsolatban elmondta, hogy ha a hiányosságokra vagy azokra a pontokra koncentrálunk, amelyekben nem értünk egyet, nem fogunk előrelépni. A fő probléma az, hogy a Visegrádi Csoportot az elmúlt évtizedben túlságosan átpolitizálták. Az Andrej Babiš csehországi visszatérését övező eufória fényében fontos megjegyezni, hogy a politika ciklikus, így bár természetesen jó, ha a V4-en belül politikai összhang van, szem előtt kell tartanunk, hogy a politika terén lesznek jobb és rosszabb időszakok is. Valójában az élet és az együttműködés más aspektusaira kellene összpontosítanunk a régióban, például az infrastruktúrára, a szolgáltatásokra, az üzleti életre, a kultúrára, az idegenforgalomra, az oktatásra – mindazokra a területekre, amelyekre létrehozták a Nemzetközi Visegrádi Alapot. Ha nem politizáljuk át a V4-együttműködést, akkor amennyiben a tagok között politikai összhang is van, minden még hatékonyabb lesz, ám ha nincs politikai összhang, akkor is képesek leszünk együttműködni.
Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója a fórum témáját a kereskedelem szempontjából közelítette meg. Rámutatott, hogy sokan hajlamosak azt mondani, hogy a V4-országok egyoldalúan kötődnek a német gazdasághoz, és közöttük alig van kereskedelem. Ez azonban már nem igaz: a régió szinte minden országa egyre többet exportál és importál globálisan, körülbelül 7-8 százaléknyit. A régión belüli kereskedelem tekintetében az országok szintén egye többet exportálnak és importálnak, körülbelül 11-12 százalékot. Ez azt mutatja, hogy a kereskedelmi és üzleti kapcsolatok erősebbek, mint korábban, és bár ezek az országok továbbra is kereskednek Németországgal, egyre többet kereskednek egymással is. Minden V4-országban vannak nagyvállalatok, és a régiónk jó „próbaterep” számukra. Az úgynevezett Uppsala-modellt követik: amikor nemzetközivé akarnak válni, az országuk határának túloldalán kísérleteznek, mert ott kulturálisan hasonló fogyasztók élnek. Ezek a vállalatok megjelennek a V4-országokban, és ha sikeresek, tovább is mennek. Ahogy Pásztor Szabolcs fogalmazott, a nemzetközi kereskedelem él és virágzik, és reméljük, hogy a politika támogatni fogja ezeket a folyamatokat.
Szakáli István Loránd, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány stratégiai igazgatója hangsúlyozta, hogy a V4-et a résztvevő országok saját kezdeményezés alapján hozták létre, nem külső nyomás hatására. A pragmatizmus és a rugalmasság kulcsfontosságú a működésében; ott működünk együtt, ahol érdekeink egybeesnek. Ugyanakkor, míg a V4 sokat ért el a politika és a kultúra terén, a gazdasági együttműködés mindig le volt maradva e területekhez képest. A négy ország együttesen az EU negyedik legnagyobb gazdaságát alkotja; gazdaságuk mélyen integrálódott az EU piacába, és az európai exportból olyan részesedéssel járulnak hozzá, amely meghaladja a GDP-ben mért relatív súlyukat. Ezek az eredmények azonban nem egy közös gazdaságpolitikának köszönhetők. Ma soha nem látott gazdasági átalakuláson megy keresztül a világ, amelyet a digitalizáció és a mesterséges intelligencia révén a technológia hajt. Ha azt akarjuk, hogy a visegrádi csoport profitáljon ebből az átalakulásból, meg kell építenünk saját közép-európai gazdasági profilunkat, és csökkentenünk kell a külső sokkhatásoknak való kitettségünket. Hogyan juthatunk előre? Szakáli Loránd hat tényezőt emelt ki: regionális értékláncok kiépítése és a V4-en belüli kereskedelem növelése; az energetikai együttműködés elmélyítése; a kutatás és innováció erősítése; a pénzügyi integráció előmozdítása; a munkaerő-piaci együttműködés és a demográfiai ellenállóképesség javítása; valamint a konnektivitás fejlesztése.
A beszélgetés során számos résztvevő egyetértett abban, hogy a Visegrádi Csoport túlságosan átpolitizált. Ennek megfelelően nem volt hiány a politikával össze nem függő ötletekből és javaslatokból. Több résztvevő is említette az energiapolitika fontosságát. Magyarország villamosenergia-szükségletének 10–20 százalékát importból fedezi. Exportálunk is villamosenergiát, de vannak szűk keresztmetszetek a kapacitások terén, ezért fejleszteni kell az infrastruktúrát. Egy közgazdász résztvevő kiemelte, hogy Magyarország nettó villamosenergia-importőr, annak ellenére, hogy a napelemek telepítése jól halad. A probléma a villamosenergia tárolása, amely a V4-országok közötti pragmatikus együttműködés területe lehet.
A védelmi együttműködésről is szó esett. Egy védelmi vállalat képviselője szerint a SAFE (Security Action for Europe) program alapul szolgálhat a V4-ek további együttműködéséhez ezen a területen, ezenfelül pedig a V4-ek jelentős finanszírozásban részesülhetnek a program keretében. A Honvédelmi Minisztérium egy volt helyettes államtitkára elmondta, hogy bár a Visegrádi Csoporton belüli katonai együttműködésnek voltak hullámvölgyei, ezek ritkán függtek attól, hogy melyik országban ki volt hatalmon. Amikor az együttműködés nem működött megfelelően, az vagy külső tényezőknek, vagy a V4-országok aktuális ipari és gazdasági körülményeinek volt köszönhető. A volt helyettes államtitkár optimista volt e területet illetően a jövőre nézve, mivel sokkal több pénz áll majd rendelkezésre a védelmi ipari együttműködésre.
Több résztvevő is hangsúlyozta a közlekedési – különösen a vasúti – infrastruktúra fontosságát. Elengedhetetlen a Lengyelország és Magyarország közötti észak-déli vasútvonal és autópálya-hálózat kiépítése, amely egyúttal javítaná versenyképességünket az EU-ban. Az egyik résztvevő rámutatott három visegrádi ország (Magyarország, Szlovákia és Csehország) autóipari függőségére; hangsúlyozta, hogy ki kell találnunk, hogyan diverzifikálhatjuk gazdaságainkat, illetve hogyan kezeljük az ágazat jelenlegi kihívásait.
Egy közgazdász a V4-ek egy olyan aspektusáról beszélt, amely véleménye szerint mindig feledésbe merül: arról, hogy ezek az országok gazdasági versenytársak. A német gazdasági lehetőségek és a globális befektetések terén is versenyezniük kell egymással. Nehéz félretenni a versenyt az együttműködés érdekében, de a politika olyan célokat és stratégiákat határozhat meg, amelyekkel leküzdhetők a gazdasági versenyből fakadó ellentétek.
Nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait az ausztrál Macquarie University nemzetközi kapcsolatok szakán végezte. A Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet munkatársa volt, majd a Külgazdasági és Külügyminisztériumban dolgozott három évig. Kutatási területe a geopolitika, kiemelten az indo-csendes-óceáni térség.
