A jelenlegi európai energiaválság ráirányította a figyelmet az energiaellátás kérdésére, és az európai országok egymásra utaltságára. Éppen ezért érdemes megvizsgálni szűkebb régiónk, illetve az ország legszorosabb szövetségeseinek számító államcsoport, a visegrádi négyek energetikai helyzetét. A visegrádi országok megoszlanak energia-önellátás tekintetében: Lengyelország és Csehország saját kőszénforrásokkal rendelkezik, míg Szlovákia és Magyarország importfüggősége magasabb, de mindannyian törekszenek minél diverzifikáltabb erőforrásokat használni. Előbbi két ország számára kihívást jelent az energiabiztonság fenntartása mellett az alternatívenergiára való átállás. A megújuló energiaforrásokra való fokozatos áttérést mind a négy ország ösztönzi saját lakossága körében. Ugyanakkor az időjárásfüggő alternatívenergia mellett a visegrádi országok számára az atomenergia jelenthet további megoldást a kibocsátási célok megvalósításához, ezt az álláspontot az európai uniós fórumokon is együttesen tudják képviselni.

Szerző: Németh Viktória

Loader Loading...
EAD Logo Taking too long?

Reload Reload document
| Open Open in new tab

Letöltés [1.27 MB]

A jelenlegi energiaválság, amelyen Európa keresztül megy, különös aktualitást ad a hazai energia-ellátás áttekintésének. Ugyanakkor, mivel az európai államok kezdik felismerni annak jelentőségét, hogy egymás segítségére is támaszkodhatnak, egyre inkább összefonódik az európai országok energia-ellátása. Így érdemes áttekinteni a közvetlen régiónkat, illetve az ország legszorosabb szövetségeseinek számító államcsoportot is, a V4-ek (visegrádi négyek: Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) energetikai ellátási rendszerét. A vizsgálat során szükséges tágabb keretet alkalmazni, ezért érdemes feltérképezni az energia gazdaságban betöltött szerepét, és az ezzel szorosan összefüggő  biztonságpolitikai szempontokat. Emellett, mivel a régió erősen összefonódott az európai gazdasággal, így elkerülhetetlen az Európai Unió energetika helyzetének és energiapolitikának rövid áttekintése is. Ezután érdemes az egyes államok energiaellátását és stratégiáját elemezni.

Energiabiztonság

Energia alapú gazdaságban élünk. Minden gazdasági szektor számára kiemelten fontos az energiaellátás és az energiahordozók. A feldolgozóipartól, a kereskedelem-szállítás ágazatán át a szolgáltatásokig. A hétköznapokból vett példával is szemléltethetjük e jelséget: a villany vagy számítógép mindennapos bekapcsolásával, vagy a téli fűtési szezonban egyaránt igénybe vesszük az energiahordozókat, de ma már az energiafogyasztás szempontjából a nyári hónapok is egyre kiemeltebbek, a klímaberendezések használata miatt. Az energiafelhasználás életünk minden szegmensét áthatja.

Az energiahordozók éppen ezért a 20. században stratégiai erőforrássá váltak, és geopolitikai jelentőséget nyertek. Az energiabiztonság ma már külön biztonságpolitikai kategóriának számít. Nemzetbiztonság része, és jelenleg már szorosan összefonódott a környezetbiztonság kérdésével is. Így a gazdasági oldala (ellátásbiztonság[1], minőség, az energia ára vagy megfizethetősége) mellett fenntarthatósági szempontok is egyre fontosabbak (Jakstas, 2020).

Az államok, de az Európai Unió számára is kiemelt jelentősége van, milyen energiapolitikát alakít ki, miként diverzifikálja a rendelkezésre álló erőforrásokat. Európa esetében különös jelentőséget ad e kérdéskörnek, hogy a kontinens lényegesen több energiát használ, mint amennyit saját erőforrásai lehetővé tesznek. Talán ennek is köszönhető, hogy az Európai Unió élenjár a megújuló és alternatív energiaforrások elterjesztésében.

Az Európai Unió energiapolitikája

Helyzetkép az energiaellátásról

A Világbank adatai alapján a négy ország és a német gazdaság szoros összefonódását mutatja az is, hogy a visegrádi országok és Németország között zajló kereskedelem összesített mennyisége meghaladja a legfontosabb viszonylatok volumenét. Németország behozatalában a visegrádi országok nagyobb súllyal (13,7%) szerepeltek 2019-ben, mint az import esetében (11,3%). E tekintetben az áruk szerkezetét érdemes vizsgálni (ld. következőkben), ugyanakkor az adatok az mutatják, hogy a német export diverzifikáltabb (kevésbé koncentrált) az importhoz viszonyítva (WorldBank 2021b).

Az Európai Unióban rendelkezésre álló energiájának körülbelül 39%-át állította elő, míg 61%-át importálta 2019-ben. A rendelkezésre álló energiaforrások öt különböző kategóriára oszthatóak: kőolajtermékek (36%), földgáz (22%), megújuló energia (15%), valamint az atomenergia és a szilárd fosszilis tüzelőanyagok (13-13%). A különböző energiaforrások részesedése a rendelkezésre álló teljes energiából tagállamonként jelentősen eltér (Eurostat, 2020).

1. ábra: A fenti diagram az Európai Uniós tagállamok energiafogyasztását mutatja be energiaforrás szerinti megoszlásban. Forrás: Eurostat, 2021a

 

A hosszú távú tendenciákat tekintve, a fosszilis energiahordozók még mindig több mint harmadát képezik az európai energiatermelés alapanyagainak: így csökkenés ellenére is a kőolaj az európai gazdaság legfontosabb energiaforrása. A földgáz továbbra is a második legnagyobb arányban használt energiaforrás.

  • A kőolaj-felhasználás a 2014 és 2017 közötti időszakban tapasztalt enyhe növekedést követően ismét csökkenő tendenciát mutat.
  • A földgáz esetében némi fluktuáció figyelhető meg, de 2019-ben annak szintje már újra emelkedett.
  • A megújuló energiaforrások hozzájárulása stabil növekedést mutat. A 2018-as évben szárnyalta először túl a szilárd fosszilis tüzelőanyagok (például: kőszén) arányát, és részaránya azóta is emelkedik.
  • A szilárd fosszilis tüzelőanyagok aránya fokozatosan mérséklődik. Különösen az elmúlt években sikerült visszaszorítani azokat. 2019-ben 19,7%-kal csökkent (1990 óta a legalacsonyabb értek) részesedésük az európai energiamixben).
  • Összességében megállapítható, hogy a primer (elsődleges) energia-termelés esetében mérséklődött a fosszilis és nem megújuló energiahordozók aránya az elmúlt évtizedben (2009-2019), igaz ez a szilárd fosszilis tüzelőanyagokra, a kőolajra, a földgázra és az atomenergiára is.
    • A legnagyobb mértékben a saját földgáz termelése esett vissza (49,4%-kal), ezt követte a kőolaj é a szilárd fosszilis tüzelőanyagok (34,6%-os, illetve 33,2 %-os csökkenés).
    • A megújuló energiák termelése ugyanebben az időszakban (2011 kivételével) egyértelmű pozitív tendenciát követett, 48,3%-os növekedéssel, hasonlóan a hulladékhoz (nem megújuló), amely 36%-os növekedést mutatott (Eurostat, 2021a).

 

2. ábra: A fenti diagram az Európai Unióban rendelkezésre álló energiát mutatja be energia energiaforrások szerint. Forrás: Eurostat, 2021b

Az export és import arányát tekintve: az elmúlt évtizedekben tapasztalt primerenergia-termelés csökkenése az energiatermékek importjának növekedését eredményezte. Az importált földgáz mennyisége az 1990-2019 közötti időszakban több mint kétszeresére nőtt, elérve a 360 millió tonna olajegyenérték. Ezzel a földgáz a második legnagyobb importált energiahordozóvá vált, (2019-ben 19,3%-kal haladta meg az import a 2009-es értéket). Míg a kőolaj részesedése továbbra is a legnagyobb az importált mennyiségek tekintetében, (2019-ben 513 millió tonna olajegyenérték, ami 1,2%-kal kevesebb egy évtizeddel korábban) (Eurostat, 2021a).

A fosszilis energiahordozók főexportőre Oroszország:

  • A kőolaj a következő országokból érkezett 2019-ben (Eurostat, 2020): Oroszországból (27%), Irakból (9%), Nigériából és Szaúd-Arábiából (mindkettő 8%), valamint Kazahsztánból és Norvégiából (mindkettő 7%) származott.
  • Míg a legjelentősebb földgáz importőrök a következők voltak: Oroszország (41%), Norvégia (16%), Algéria (8%) és Katar (5%).
  • A további szilárd fosszilis tüzelőanyagok behozatala (többnyire szén): Oroszországból (47 %), az Egyesült Államokból (18 %) és Ausztráliából (14 %) érkezett.

Az egyes európai országok importszerkezetében is lényeges eltérések adódnak:

  • Az energiaimport több mint 80%-a kőolajtermék Cipruson, Máltán, Görögországban és Svédországban.
  • Több, mint harmada földgáz Magyarországon, Olaszországban, Ausztriában és Szlovákiában.
  • A szilárd tüzelőanyag aránya közel 20% Lengyelországban és Szlovákiában.

Az EU-ban az importenergia-függősége a 2000-es 40% körüli arányról két évtized alatt, 2019-re 61%-ra emelkedett. Ez azt jelenti, hogy az EU energiaszükségletének több mint felét nettó importból fedezték. Az európai gazdaság leginkább az orosz kőolajtól, földgáztól és a szilárd tüzelőanyagok importjától függ, amelyet a Norvégiából származó kőolaj és a földgáz követ (Eurostat, 2020). Az adatok tükrében érdemes áttekinteni, hogy a közös európai energia stratégia milyen célkitűzésekkel rendelkezik.

Közös európai energia stratégia alapelvei

Az energiapolitika több európai uniós közös kihívás megküzdését tűzte ki célul, mint a növekvő importfüggőség, a korlátozott diverzifikáció, a magas és változékony energiaárak, a növekvő globális szintű energiaigény, a termelő és a tranzitországokat érintő biztonsági problémák, az éghajlatváltozásból fakadó növekvő fenyegetettség, a dekarbonizáció, az energiahatékonyság területén elért lassú előrehaladás, a megújuló energiaforrások részesedésének növelésével kapcsolatos kihívások, valamint az energiapiacok nagyobb átláthatóságának, további integrációjának és összekapcsolódásának szükségessége. Összességében az európai uniós energiapolitika középpontjában az integrált energiapiac, az energiaellátás biztonsága és az energiaágazat fenntarthatóságára irányuló különféle intézkedések kerültek (Európai Parlament, 2021). Ezek az irányelvek az egyes tagállamok, így a visegrádi országok saját energiapolitikáiban is visszaköszönnek. Implementálásuk a következőkben kerül bemutatásra.

A visegrádi országok energiaellátása

Visegrádi négyek energiaimport függősége

A visegrádi országok mindegyike az európai uniós átlagnál kisebb energiafüggőséggel rendelkezik. Ugyanakkor az EU-s tendenciákhoz hasonlóan a kitettség az elmúlt évtizedben emelkedett. Csehország, illetve Lengyelország nagyobb arányban önellátó. Csehország esetében az import aránya 30% körükről 40% közelébe emelkedett, míg Lengyelországban 35% körüli 45% fölé módosult a kitettség az elmúlt évtizedben. Szlovákia és Magyarország esetében az importenergia meghatározóbb szerepet tölt be. Szlovákiában kiegyensúlyozottabb adatokat láthattunk, 55%-ról 60%-ra módosult a behozatal részesedése. Hazánk esetében nagyobb ingadozások történtek 2010-es évek eleje óta, 50-70% között változott a mutató értéke (Eurostat, 2021b). A magyar energiatermelés esetében a Paks II. beruházás hozhat elmozdulást, amely a hazai termelésű áram 40%-t adhatja, megállítva az import arány emelkedését (Paks2, 2021).

3. ábra: A fenti diagram a visegrádi országok energiaimport függőségét ábrázolja. Forrás: Eurostat, 2021b

 Csehország

Csehországban fokozatos mérséklődés után, (40% feletti szintről 35% alá), az elmúlt évtizedben a szilárd fosszilis energiahordozók (elsősorban a kőszén) aránya a legmagasabb (Eurostat, 2021b). Csehország jelentős a hazai bányászású kőszén aránya, ugyanakkor ez fokozatosan csökkent, (2007-ről 2017-re lényegében felére esett vissza) miközben a Lengyelországból és Németországból származó import aránya egyre inkább emelkedik (Privacy Shield, 2018). A kőolaj stabilan a második legfontosabb erőforrás, ugyanakkor részaránya kismértékben növekedett, (20%-ról 25% közelébe) (Eurostat, 2021b), ami az importált energiahordozók arányának emelkedését is jelenti. A nukleáris energia a 2016-os mélypont után ismét a harmadik legfontosabb energiahordozó, (15% körüli részesedéssel). Az országban két atomerőmű (Dukovany és Temelin) biztosítja a termelést (Privacy Shield, 2018). A megújuló energia aránya is fokozatosan emelkedik, (5% körüli arányról 10% fölé bővült) (Eurostat, 2021b).

A cseh energiapolitika célul tűzte ki, az energiafogyasztás csökkenését, a gazdaság energiaintenzitásának javítását, valamit a nukleáris energia arányát 2040-ig 50% fölé vigyék az energiamixen belül. Ehhez új kapacitások létesítése mellett a két, 1980-as években épült erőmű korszerűsítése is szükséges. Csehországban, a többi régiós országhoz hasonlóan, fontos szempont az import diverzifikálása (az orosz energiafüggőség csökkentése), és az európai uniós irányelvekkel összhangban a megújuló energiaforrások arányának növelése. Az ország az egy főre jutó CO2-kibocsátás és a gazdaság szén-dioxid-intenzitása kiemelkedően magas, amiben jelentős szerepet játszik a saját forrásból rendelkezésre álló kőszén, valamint a dízelautók nagy aránya. Csehországban jelenleg kidolgozás alatt van a legfrissebb energiastratégia, amely a gazdasági növekedés megőrzése mellett tekintettel van az energiahatékonyság növelésére (Privacy Shield, 2018; IEA, 2021a).

4. ábra: A fenti diagram Csehország energiamixének alakulását mutatja be az elmúlt évtizedben. Forrás: Eurostat, 2021b

Lengyelország

Lengyelországban kevesebb, négy főbb típusú energiaforrás között oszlik meg az energiamix. Ugyanakkor fontos látni azt is, hogy az ország Európa második legnagyobb kőszéntermelője Németország után (EIA, 2020). A 2010-es években végig a szilárd fosszilis energiahordozók (különösen a szén) töltötték be a legmeghatározóbb szerepet, bár arányuk fokozatosan szorul vissza, (55%-ról 40% körüli szintre[2]). A kőolaj aránya Csehországhoz hasonlóan a második legnagyobb, és fokozatosan emelkedik, (25%-ról 30%-ra módosult). A földgáz a harmadik legjelentősebb, és szintén bővülő részesedéssel rendelkező erőforrás, (209-ben 16%-ra emelkedett) (Eurostat, 2021b). Lengyelország a kőolaj és földgáz esetében is rendelkezik kisebb részben saját bányászati lehetőségekkel, de mindkettő esetében nettó importőr (EIA, 2020). A megújuló erőforrások aránya is növekszik, (7%-ról 10%-ra változott) (Eurostat, 2021b). Utóbbi kategórián belül fontos a vízerőművek (EIA, 2020).

A lengyel energiapolitika törekszik rá, hogy mérsékelje az importfüggőséget, különösen Oroszország irányába[3], és szorosabban együttműködjön az Európai Uniós tagállamokkal. A diverzifikációra irányuló politika része a megújulók arányának növelése (EIA, 2020).

Lengyelország (Csehország mellett) szembesül az ellátásbiztonság és a környezetkímélő technológiák között feszülő ellentéttel. Esetében is jelentős a CO2-kibocsátsásforrás a rendelkezésre álló kőszén, amelyet hő- és villamosenergia-előállításra is felhasználnak. Miközben az ország az elmúlt évtizedben erőteljesen bővítette a megújuló energiát, ennek további elterjesztése stratégiai támogatást igényel. Így a 2040-ig tartó lengyel energiastratégia alapján a szén és a lignit részesedése a villamosenergia-termelésben a 2017-es, közel 80%-os szintről 2030-ra 60%-ra csökkenhet. Emellett Lengyelország prioritásként kezeli a hosszú távú energiabiztonságot is, mérsékelve az üvegházhatású gázok kibocsátását és a légszennyezés, az energiahatékonyság növelését és a közlekedési rendszer szén-dioxid-mentesítését. Az atomenergia jelentős szerepet játszhat energiaellátásában, így tervben van az ország az első atomerőmű telepítése. Az energiapolitika megvalósítása jelentős beruházásokat igényel a nagy szén-dioxid-kibocsátású erőművek arányának visszaszorítására, és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energia részarányának növelése érdekében. Miközben a lengyel energiainfrastruktúra modernizálása megtörtént, további beruházásokra van szükség a szomszédos piacokkal való integráció erősítése érdekében (IEA, 2021b).

5. ábra: A fenti diagram Lengyelország energiamixének alakulását mutatja be az elmúlt évtizedben. Forrás: Eurostat, 2021b

Magyarország

Magyarország energiamixe jóval diverzifikáltabb képet mutat az előbbi két visegrádi országnál, ugyanakkor a saját forrásból származó energiahordozók arány is lényegesen kisebb. Hazánkban a földgáz aránya a legkiemelkedőbb, az energia harmadát adja, de aránya csökkenő, (37%-ról 32%-ra mérséklődött egy évtized alatt). A kőolaj a második legfontosabb, emelkedő részesedésű energiaforrás, (26%-ról 31%-ra módosult), aránya közelíti a földgázét (Eurostat, 2021b). Mindkét erőforrás, a kőolaj és a földgáz esetében is jelentős, 90%-ot meghaladó az import aránya. Az alacsony hányadú saját termelés pedig folyamatosan csökken (OECD, 2020a). A harmadik helyen stabil aránnyal a nukleáris energia áll, (15% körül alakul). (Ez azt jelenti, hogy a belföldi előállítás energia közel a felét az atomenergia teszi ki, negyedét a gáz-alapú termelés, valamint 8% felett alakul a szénerőművek áramtermelése (OECD, 2020).) A megújulók részesedése – a hazai energiamixen belül – ingadozásokkal, 10-13% között mozog. A szilárd fosszilis energiahordozók aránya fokozatosan csökken, (10%-ról 7%-ra mérséklődött). Emellett az importált energiának[4] és a nem megújuló hulladéknak van még szerepe (Eurostat, 2021b).

Magyarország 2020 júniusában fogadta el, az Európai Uniós szabályozással összhangban, azt a törvényt, amely kötelezővé teszi a 2050-re a karbon-semlegességi célkitűzést. Emellett a 2030-ig tartó Nemzeti Energiastratégiája is megújult, a tiszta, intelligens és megfizethető energiára megvalósítását helyezve a középpontba, miközben erősíti az energiafüggetlenséget és -biztonságot, és az energiatermelés dekarbonizációját is célul tűzte ki. Az új szabályozási rendszer a CO2-kibocsátás mérséklése érdekében a megújuló és atomenergia fejlesztését irányozza elő. A megújuló energia terjedésének lassulására is tekintettel van a szabályozás, új támogatási rendszert vezet be. Azzal együtt, hogy az összgazdaság CO2 kibocsátása fokozatosan mérséklődik, a 2050-re kitűzött karbon-semlegességi cél eléréséhez tovább szükséges redukálni azt (IEA, 2021c).

6. ábra: A fenti diagram Magyarország energiamixének alakulását mutatja be az elmúlt évtizedben. Forrás: Eurostat, 2021b

Szlovákia

Szlovákia esetében hazánkhoz hasonlóan diverzifikáltabb energiamixet láthatunk. A földgáz csökkenő arány mellett jellemzően a legfontosabb erőforrás volt az elmúlt évtizedben, (28%-ról 24%-ra változott). A nukleáris energia a régióban a legkiemelkedőbb arányú, (22%-ról 24%-ra módosult, de a 2010-es évek közepén 26% is volt). A kőolaj ingadozó részesedésű, 20% körüli arányt képviselt az elmúlt évtizedben (Eurostat, 2021b)[5]. A kőolaj és földgáz esetében az ország lényegében teljes mértékben az Oroszországból származó importtól függ. A szilárd fosszilis energiahordozók ingadozások mellett 22%-ról 16%-ra mérséklődött (Eurostat, 2021b). Ugyanakkor utóbbi esetében a csökkenő tendencia ellenére magas a saját termelésű energiahordozó aránya, (2018-ban még 38% volt)[6] (OECD, 2020b). A megújulók aránya dinamikusan emelkedett, (7%-ról 13%-ra). Emellett hazánkhoz hasonlóan az importált elektromos áramnak és a nem megújuló hulladéknak van még kisebb szerepe (Eurostat, 2021b).

Szlovákia szomszédaival és az Európai Unió közös céljaival összhangban törekszik a határon átnyúló villamos energia, földgáz és kőolaj hálózatainak megerősítésére, és ezzel az energiabiztonságának javításra, valamint a piaci verseny fokozására. A szlovák energiapolitika kiemelt céljai az energiahatékonyság növelése, az energiaintenzitás csökkentése, az energiaimporttól való függés csökkentése (egyoldalú orosz fölény mérséklése), az atomenergia felhasználásának bővítése, a megújulók részarányának emelése, valamint az alternatív üzemanyagok közlekedésben való használatának támogatása. Emellett a kormány a kitűzött célok végrehajtásával a költséghatékonysági szempontokat is igyekszik szem előtt tartani az egyes intézkedésekkel (IEA, 2021d).

7. ábra: A fenti diagram Szlovákia energiamixének alakulását mutatja be az elmúlt évtizedben. Forrás: Eurostat, 2021b

Európai energiaválság és a V4-ek

A visegrádi országok energiamix átalakítása hosszú távú megoldást jelent energiabiztonságuk és a klimatikus célok megvalósítása során, a jelenlegi európai energiaválság azonnali lépést követelt az egyes tagállamoktól. E tekintetben a visegrádi négyek több tagja élenjárt.

  • Csehországban 2021 novemberében és decemberében az áram és a gáz mentesül az általános forgalmi adó (áfa) alól. A kormányzásra készülő új koalíció egyéb, az állampolgárok védelmét szolgáló támogató intézkedéseket is fontolgat, mint például a lakhatási támogatás, adókedvezmény és a sürgősségi segélyprogram kiterjesztése.
  • Lengyelországban a háztartások legsebezhetőbb 20%-át érinti az intézkedés, amely alapján energiaszámlájuk esetében kedvezményben részesülhetnek számának 6 hónapig. Hasonló lépésekre számíthat a mezőgazdasági ágazat is. Elfogadása esetén a törvényjavaslat megtiltja a veszélyeztetett fogyasztók áramellátásának felfüggesztését november 1. és március 31. között (Sgaravatti et al., 2021).
  • Magyarországon a teljes lakosságra vonatkozó rezsicsökkentést kiterjesztették azokra a kkv-kra, amelyek legfeljebb 10 főt foglalkoztatnak, és az éves nettó árbevételük, vagy mérlegfőösszegük 4 milliárd forintnál alacsonyabb. Emellett a benzin és a gáz árára is korlátozást vezetett be a kormány.
  • Szlovákia az adókon módosított (ro, 2021).
  • A közös európai energiapolitika átalakítása tekintetében Magyarország és Csehország át akarja gondolni a kibocsátás-kereskedelmi rendszer mechanizmusát (Sgaravatti et al., 2021). Míg Lengyelország az EU klímacéljainak halasztását javasolta, az emelkedő energiaárak, és a járvány utáni gazdasági újraindítás elősegítése miatt (Simon, 2021).

Konklúzió

A visegrádi országok megoszlanak az energia-önellátás tekintetében: Lengyelország és Csehország rendelkezik saját kőszénforrásokkal, míg Szlovákia és Magyarország importfüggősége magasabb, de egyszerre törekszenek minél diverzifikáltabb erőforrásokat használni. Ugyanakkor a kőszén veszélyt jelent a közös európai klímacélok teljesítésére, így előbbi két ország számára kihívást jelent az energiabiztonság fenntartása mellett az alternatívenergiára való átállás. Mindazonáltal a klímacélok teljesítése érdekében a diverzifikáltabb, de erősebben importfüggő Magyarországnak és Szlovákiának is meg kell felelnie, a megújuló energia további elterjesztését támogatási rendszerekkel kell ösztönöznie. Az időjárásfüggő alternatív energia mellett a visegrádi országok számára az atomenergia jelenthet további megoldást a kibocsátási célok eléréséhez. E tekintetben a V4-ek eltérő szinten állnak, Szlovákiában a legmagasabb (a rendelkezésre álló energia negyede), Csehországban és Magyarországon hasonló szinten áll (15-18%), míg Lengyelország most tervezi első atomerőműve létesítését.

A régió országainak hasonló érdekei az energiaellátás területén is kirajzolódnak. E dimenzió támogathatja a V4-ek szorosabb együttműködését és közös fellépését az európai uniós fórumokon.

 

Felhasznált források

 

Végjegyzet

[1] Az ellátásbiztonság része a kínálat, a földrajzi helyzet, illetve hozzáférhetőség.

[2] A szén világpiaci árának csökkenése, és a növekvő termelési költségek vezettek a hagyományosan legfontosabb erőforrás kitermelésének mérsékléséhez (EIA, 2020).

[3] A Lengyelországban felhasznált kőolaj 97%-a import, aminek döntő hányada Oroszországból érkezik. A diverzifikációra irányuló politika jegyében annak arányát tíz éve alatt, 86%-ról 61%-ra szorították vissza, (az arány a 2010-es évek közepén is még 80% volt) (EIA, 2020). A lejáró orosz földgázszerződéseket is igyekeznek kiváltani, például norvég LNG szállítmányokkal.

[4] Az import elsősorban Szlovákiából, Ukrajnából és Ausztriából származik (OECD, 2020a).

[5] A kőolaj energiatermelésben betöltött szerepe az OECD országok közül Szlovákiában a legalacsonyabb (OECD 2020b).

[6] A lignit jelentős energiaforrást jelent, ugyanakkor ennek állami támogatása 2023-tól megszűnik, annak környezetkárosító hatása miatt (OECD 2020b).