2023 januárjában az 1947-ben létrehozott Doomsday Clockot, azaz a világra az emberiség által alkotott technológiák – különös tekintettel az atomfegyverekre – jelentette veszélyt jelképező órát 90 másodpercnyire állították éjféltől. A javarészt amerikai tudósok által kezelt mutató 76 éves fennállása alatt soha ilyen közel nem állt az éjfélhez, vagyis ahhoz, hogy az emberiség elpusztítsa a világot. Tekintettel arra, hogy az év eleji döntést nagyrészt az ukrajnai háború potenciális kockázatai, köztük a nukleáris háború veszélye indokolták, Oroszország pedig nemrég bejelentette, hogy visszavonja egy atomfegyverekkel kapcsolatos egyezmény ratifikációját, rövid áttekintést nyújtunk a globális atomfegyver-arzenálról, egyes országok nukleáris fegyver kifejlesztésére irányuló törekvéséről vagy éppen az arról való lemondásáról, valamint a főbb vonatkozó egyezményekről.
November elején Vlagyimir Putyin orosz elnök aláírta azt a törvényt, amely visszavonja a nukleáris fegyverkísérleteket tiltó globális egyezmény, az Átfogó Atomcsend Szerződés Oroszország általi ratifikációját. Moszkva azzal indokolta a lépést, hogy Oroszország így azonos helyzetben lesz az Egyesült Államokkal, amely 1996-ban aláírta ugyan az egyezményt, azonban az amerikai szenátus nem ratifikálta (az azóta hivatalban lévő amerikai kormányok ugyanakkor tartották magukat a megállapodáshoz). Orosz diplomaták szerint Oroszország mindazonáltal nem fog nukleáris kísérleteket végrehajtani, amennyiben az USA sem tesz így.
A globális nukleáris arzenál
A fenti fejlemény kapcsán érdemes áttekinteni, hogy az egyes atomhatalmaknak mekkora a nukleáris robbanófej-arzenálja. Apontos mennyiségek egyébként államtitoknak minősülnek, így csak becslések állnak rendelkezésre. Jelenleg kilenc államról tudható, hogy rendelkezik atomfegyverrel: Oroszország, az Egyesült Államok, Kína, Franciaország, az Egyesült Királyság, Pakisztán, India, Izrael és Észak-Korea; arzenáljuk becsült mérete az alábbi grafikonon látható. Az összesített nukleáris robbanófejek száma globálisan több mint 12 500; ezek közel 90 százaléka Oroszország és Amerika arzenáljába tartozik. A világ nukleáris arzenáljából mintegy 9600 robbanófej képezi haderők részét, a fennmaradó rész pedig leszerelésre vár.
A globális atomfegyverkészlet csökken (a legtöbb, mintegy 70 300 robbanófej 1986-ban volt a világon), ám a csökkenés üteme lassul az elmúlt három évtizedhez képest. A visszaesés ráadásul annak tudható be, hogy az USA és Oroszország korábban állományból kivont robbanófejeket szerel le – ezzel szemben viszont a katonai állományban lévő, azaz felhasználható robbanófejek száma világszerte nő. Az USA csökkenti a saját állományát, Franciaország és Izrael állománya pedig viszonylag állandó, ám Kína, India, Észak-Korea, Pakisztán, az Egyesült Királyság, továbbá potenciálisan Oroszország valószínűleg növelik a készleteiket.
Az atomhatalmak közül két ország állomásoztat saját területén kívül más államban is atomfegyvereket. Az Egyesült Államok Olaszországban 35, Törökországban 20, Belgiumban, Németországban és Hollandiában pedig külön-külön 15 robbanófejet állomásoztat, míg Oroszország idén telepített ismeretlen mennyiségű atomfegyvert Belaruszba.
Az atomhatalmak legutóbbi nukleáris tesztjei a következő években zajlottak:
- Oroszország (akkor még mint a Szovjetunió): 1990
- Egyesült Királyság: 1991
- Egyesült Államok: 1992
- Franciaország és Kína: 1996
- India és Pakisztán: 1998
- Észak-Korea: 2017
Izrael által végrehajtott atomfegyver-tesztről nem tudni, bár egyes feltételezések szerint az ország 1979-ben Dél-Afrikával közösen végrehajtott egy nukleáris tesztet. Franciaország az eddigi egyetlen atomhatalomként bezárta és leszerelte valamennyi atomfegyver-tesztelési helyszínét az 1990-es években.
Egyéb államok
Egyes országoknak – például Ausztráliának, Hollandiának, Brazíliának, Argentínának, Törökországnak és Szaúd-Arábiának – meglenne a képességük nukleáris fegyver kifejlesztésére, ám a hazai közvélemény vagy geopolitikai megfontolások miatt mégsem teszik. Németország, Japán és Dél-Korea például saját atomfegyver helyett az amerikai katonai védőernyőre hagyatkozik.
Mindezidáig a Dél-afrikai Köztársaság az egyetlen ország, amely önállóan atomfegyverre tett szert, majd lemondott róla. A Monterey Institute’s Center on Non-Proliferation Studies szerint az afrikai állam 1982-ben lett atomhatalom. A nukleáris fegyverek meglétének tényét 1993-ban, az apartheid végóráiban ismerte el Frederik Willem de Klerk elnök, aki azt is közölte, hogy a fegyvereket megsemmisítették, mielőtt az ország 1991-ben aláírta az Atomsorompó Szerződést.
Líbiának 1970-től kezdődően volt atomfegyver-programja, 2003-ban azonban nyilvánosan feladta azt az USA-val és az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások után. Az ország cserébe a kőolajiparát sújtó szankciók megszüntetéséből fakadó gazdasági fellendülést, amerikai és brit támogatást, valamint a nemzetközi elszigeteltségből való kitörést várt. Ugyanakkor a líbiai program kevés sikerrel kecsegtetett, azaz nukleáris fegyver tényleges kifejlesztésére valószínűleg nem került volna sor belátható időn belül.
A Szovjetunió felbomlásával Oroszországon kívül az újonnan függetlenné vált Belarusz, Kazahsztán és Ukrajna is jelentős számú atomfegyvert örökölt. Az 1992-ben aláírt Lisszaboni Jegyzőkönyv megállapodásai alapján a három utódállam vissza kellett, hogy szolgáltassa a nukleáris arzenáljukat Oroszországnak, ami 1996 végéig meg is történt.
Az 1991-es Öböl-háború után derült fény arra, hogy Iraknak titkos atomfegyver-programja volt. Az ország 2003-as megszállását az Egyesült Államok azzal indokolta, hogy az tömegpusztító fegyvereket rejteget, ez az állítás azonban valótlannak bizonyult.
Irán az amerikai hírszerzés információi szerint jelenleg nem rendelkezik a nukleáris fegyver előállításához szükséges technológia valamennyi elemével, továbbá 2003 óta nem folytat atomfegyver kifejlesztésére irányuló tevékenységet.
Egyezmények
A nukleáris fegyverekre vonatkozó egyezmények közül megemlítendők a következők. Az atomfegyverek további terjedésének megakadályozása érdekében 1968-ban létrejött az Atomsorompó Szerződés (Nuclear Non-Proliferation Treaty), 1996-ban pedig az Átfogó Atomcsend Szerződés (Comprehensive Nuclear-Test-Ban Treaty). Az atomhatalmak közül India, Pakisztán és Izrael nem részesei az Atomsorompó Szerződésnek, Észak-Korea pedig 2003-ban kilépett belőle. Az ázsiai állam azóta – egyedüli országként eddig a 21. században – hat kísérleti atomrobbantást hajtott végre.
Az Átfogó Atomcsend Szerződés máig nem lépett hatályba, mivel a szerződés egyik függelékében nevesített azon 44 állam közül, amelyek ratifikációja szükséges a szerződés hatályba lépéséhez, több állam nem írta alá (Észak-Korea, India és Pakisztán), illetve nem ratifikálta (Kína, Egyiptom, Irán, Izrael és az Egyesült Államok) a megállapodást.
Az USA és Oroszország 2010-ben írta alá az Új START szerződést (New START; New Strategic Arms Reduction Treaty), amelynek célja a két ország nukleáris arzenáljának csökkentése. A szerződés korlátozza a két nagyhatalom haderejének részét képező stratégiai nukleáris robbanófejek számát. A megállapodásban rögzített kölcsönös ellenőrző mechanizmusok évek óta hiányosan működnek, Oroszország pedig idén februárban felfüggesztette részvételét a megállapodásban, többek között az Ukrajnának nyújtott amerikai támogatásra hivatkozva.
A cikk forrásai itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt olvashatóak.
Nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait az ausztrál Macquarie University nemzetközi kapcsolatok szakán végezte. A Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet munkatársa volt, majd a Külgazdasági és Külügyminisztériumban dolgozott három évig. Kutatási területe a geopolitika, kiemelten az indo-csendes-óceáni térség.
