Kereskedelmi megállapodás az EU és USA között: győzelemnek álcázott kapituláció?

Többszörös halasztást követően egyezségre jutott az Egyesült Államok és az Európai Unió vezetése; sikerült megállapodni a kereskedelmi feltételekről. A Donald Trump skóciai golfpályáján megkötött egyezmény értelmében az Európai Unió szinte teljes exportjára 15 százalékos általános vámot fog kivetni, ami alól kivételt képeznek a fémipari és a gyógyszeripari termékek. Cserébe az EU vezetése elköteleződött 750 milliárd dollárnyi energiahordozó vásárlása és 600 milliárd dollár amerikai befektetése mellett. Az egyezményt nehéz európai győzelemként értékelni, ugyanakkor némi előrelépést jelent az április másodikán bejelentett 20 százalékos vámtételhez képest. Jelen cikkünkben röviden összegezzük az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti kereskedelmi megállapodás eddig nyilvánosságra hozott részleteit és hatásukat. Írásunk végén röviden kitérünk a Kínával folytatott 25. csúcstalálkozó főbb témáira és elmaradó eredményeire is.

Az elmúlt négy hónapban az Európai Unió vezetése a fémipari termékekre és motorkerékpárokra kivetett viszontvámokkal való fenyegetést alkalmazta az USA-val folytatott egyezkedés során tárgyalási technikaként. Az utóbbi egy hónapban azonban taktikát váltott az Európai Bizottság, elkezdtek engedményeket tenni Donald Trumpnak. Ursula von der Leyen végül szinte Trump összes feltételét elfogadta. Egyedüli kivételt a nem vám jellegű kereskedelmi akadályok jelentenek. Ilyen gát például az élelmiszerekre vonatkozó szigorú uniós szabályozások, amelyek kizárnak a vámunió területéről bizonyos génmódosított amerikai agrártermékeket. Emellett a gépjárművek vezetéstámogató rendszereire vonatkozó biztonsági és a digitális szolgáltatásokat érintő adatvédelmi előírásokra is egyfajta protekcionista intézkedésként tekint az USA vezetése. Ezek mellett Donald Trump az Európában széleskörűen alkalmazott fogyasztást terhelő adókra is az amerikai exporttermékekkel szembeni védekező mechanizmusként tekint Donald Trump, figyelmen kívül hagyva, hogy ezeket a forgalmi adókat nem csak az import, hanem a belföldi árukra is kivetik az uniós tagállamok.

Összességében a brüsszeli vezetés győzelemként próbálja találni a megállapodást, ez az állítás azonban nehezen védhető. A korábbi, elmúlt két évtizedben tapasztalt vámszinthez képest egyértelmű veszteség a 15 százalékos általános exportteher, különösen a TTIP (Transzatlantic Trade and Investment Partnership) árnyékában. Ezen 2013-ban indult kezdeményezés keretében egyfajta szabadkereskedelmi zónát hoztak volna létre az Egyesült Államok és az EU között, azonban a kezdeményezést 2019-ben felfüggesztették. Ugyanakkor az április másodikán bejelentett viszonossági vámlistában szereplő egyetemes 20 százalékos vámszinthez képest kis mértékű javulás a végleges megállapodás. Magyarország számára jelen esetben is előnyt jelent az uniós tagság. Egy korábbi cikkünkben kifejtettük, hogy a közgazdaságtanban korábban ismeretlen, a kereskedelmi egyenleg deficitjére alapuló számítási képlet szerint hazánk exportjára nem 20, hanem 33 százalékos vámot vetett volna ki az április másodikai „Felszabadulás napján” az amerikai elnök.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/22538593/

A július 27-én bejelentett új megállapodás értelmében az EU exporttermékeire az Egyesült Államok egységesen 15 százalékos vámot fog kivetni. Kivételt képeznek ezalól a gyógyszeripari termékek, illetve az alumínium- és acéláruk. A gyógyászati termékek esetében kölcsönös a függőség, az USA gyógyszerimportjának 70 százaléka kontinensünkről származik, elsődlegesen Írországból, Németországból és Belgiumból. Ugyanakkor az EU gyógyászati exportjának is közel fele az Egyesült Államokba irányul, leginkább kitett ország Írország. A szigetország árukivitelének 50-60 százaléka tartozik a termékkategóriába, az USA-ba irányuló exportnak pedig közel 90 százaléka gyógyászati és vegyipari termék. A gyógyszeripari termékeket érintő magas vámok így az interdependencia miatt az Egyesült Államokban inflációt, Európában pedig a felvevőpiacok szűkülését eredményezné. A fémipari termékek esetében a megállapodás értelmében maradnak a 25-50 százalék közötti importvámok.

Szintén egy korábbi cikkünkben kifejtettük, hogy egyfajta kereskedelmi rendszerváltás Donald Trump célja a protekcionista vámpolitikájával. Az újraválasztott elnök a korábban meglevő vámegyenlőtlenségeket akarja kisimítani, vissza akarja csábítani a gyártókapacitásokat az Egyesült Államok területére – ezzel ismét felvirágoztatva az 1950-es évek óta leszakadó rozsdaövezeteket és megteremtve a stratégiailag jelentős iparcikkek esetében a szükséges minimális gyártókapacitásokat – és mérsékelni akarja országa masszív, mintegy 1000-1200 milliárd dolláros külkereskedelmi hiányát.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/21532850/

Donald Trump a tavalyi elnökválasztási kampányban a vámok alkalmazását azzal az érvvel népszerűsítette a választók között, hogy alkalmazásukkal ki lehet váltani a személyi jövedelmeket terhelő adókat. Ötlete nem előzmény nélküli, elődje, William McKinley 1897-1901 közötti elnöksége alatt jelentősen emelte az importáruk terheit, így sikeresen elhalasztva a személyi jövedelemadó bevezetését (Végül 1913-ban vezették be az Egyesült Államokban ezt az adónemet). A Statista összeállítása alapján az évezredforduló óta az USA átlagos vámtétele 3 százalék körül alakult. Az április másodikán bejelentett kölcsönösségi vámlista alapján az átlagos vámtétel a különböző becslések szerint 14,5-22 százalékra emelkedett volna, ha akkori formájában valósul meg Trump terve. A tavalyi év összesített importját tekintve így 500-700 milliárd dollárnyi vámbevétel folyt volna be az államkasszába, amely érték azonban jelentősen elmarad a 2024-es 2400 milliárd dollárnyi személyi jövedelemadóhoz képest, így a republikánus elnök adó-kiváltási tervét célszerű egyfajta kampányfogásként kezelni. A korábban említett 3 százalékos vámtétel egy átlagos érték, a kereskedelmi partnerországok között jelentős eltérések voltak érvényben. Míg például az EU területén gyártott gépjárművekre az USA csupán 2,5 százalékos vámot vetett ki, addig fordított irányban ennek a négyszerese, tíz százalék volt érvényben. Hasonló aránytalanság volt érvényben a mezőgazdasági termékek esetében. Az Európai Unió mellett számos más országgal hasonló vám-aránytalanság volt tapasztalható; Dél-Korea az amerikai árukra átlagosan 13,6 százalékos, India pedig 10,5 százalékos vámokat vetett ki, míg fordított irányban ezek az értékek 1,9 százalék és 2,7 százalék voltak.

Az EU-val kötött megállapodásnak lényegi eleme volt a gépjárművek kereskedelme, ugyanis a termékkategória esetében is a kölcsönös függőség a jellemző. Az Egyesült Államokban a forgalomba helyezett mintegy 290 millió darab gépjármű 45-50 százaléka importból származik, amelynek közel fele Európából származik. Ezzel szemben az EU teljes autóexportjának közel a harmada irányul az Egyesült Államokba, az USA-val folytatott teljes kereskedelemnek pedig a 15 százalékát adja a termékkategória. Előzetesen arra lehetett számítani, hogy az Egyesült Királysággal kötött kereskedelmi megállapodás fog mintául szolgálni a gépjárművek esetében. A májusban bejelentett egyezmény keretében a kölcsönös kereskedelmi függőség miatt évi 100 ezer darabig a brit autóexportot 10 százalékos, ezen felül pedig 25 százalékos vámtétel terheli, ezzel megelőzve az amerikai gépjárművek túlzott drágulását és a szigetország autóiparának bedőlését. Ehhez képest ezt az engedményt Maroš Šefčovič kereskedelmi biztosnka és Ursula von der Leyennek nem sikerült elérnie.

A megállapodás részét képezi még az energiahordozók vásárlásáról szóló 750 milliárd dolláros tétel. Ez számottevő előrelépést jelent, hiszen a tavalyi évben az Egyesült Államok az Európába irányuló mintegy 70 milliárd dolláros energiahordozó exportjával már így is kontinensünk legfőbb energiaellátója. A megállapodás ezen részletei még nem nyilvánosak, a határidőről a korábban az Egyesült Királysággal, Vietnámmal, Indonéziával és Japánnal kötött kereskedelmi megállapodások és a közel-keleti országokkal kötött beruházási partnerségekből lehet következtetni. Az egyezmény további eleme a 600 milliárd dolláros többletbefektetés végrehajtása, amellyel az EU kereskedelmi többletét hivatottak mérsékelni. Ennek részét képezi az amerikai fegyverek vásárlása, amely üzlet egyik legnagyobb nyertese a Boeing vállalat lehet. Trump kereskedelempolitikájának egyik legnagyobb nyertese a repülőgépgyártó cég. Donald Trump beiktatását és a vámok bejelentését követően a rendkívül szerteágazó beszállítói lánccal rendelkező vállalat részvényeinek árfolyama mintegy 30 százalékkal esett. Azonban Trump szinte az összes eddigi kereskedelmi egyezmény részeként több tíz milliárd dolláros megrendelést tárgyalt ki a partnerországokkal. A vállalat évek óta veszteségesen működik, 2020 óta mintegy 36 milliárd dollárnyi pénzügyi hiányt halmoztak fel, így az amerikai protekcionista kereskedelempolitikára egyfajta bújtatott kimentési kísérletként is lehet tekinteni.

Az Egyesült Államokkal való viszály mellett az Európai Unió Kínával is frontot nyitott a tavalyi évben a kereskedelmi háborúban. 2024 nyarán az elektromos autókra vetettek ki 18-41 százalék közötti vámtételeket, amelyről ebben a cikkünkben írtunk részletesebben. Erre válaszul számos élelmiszeripari termékre, például a sertéshúsra és a konyakra vetett ki viszonossági vámokat a világ második legnagyobb gazdaságú országa. Július 24-én megtartották a 25. EU-Kína csúcstalálkozót, amely a két régió közötti diplomáciai kapcsolatok létesítésének 50. évfordulója is volt egyben. Az Európai Tanács elnöke, António Costa, és az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen találkozott Kína elnökével, Hszi Csin-pinggel, majd Li Csiang miniszterelnökkel. A találkozókon részt vett Kaja Kallas, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője is. A találkozón szóba került a kereskedelmi viszály helyzete, a ritka nyersanyagok kitermelési és feldolgozási problémái, az emberiség globális problémáival, mint például a klímaváltozással szembeni küzdelem, az orosz-ukrán háború kérdése és az emberi jogok tiszteletben tartása Kínában. A csúcsértekezleten kevés kézzelfogható eredmény született – nem jött létre jelentős kereskedelmi vagy beruházási megállapodás, és olyan strukturális problémák, mint a piacra jutás, a támogatások vagy a kereskedelmi egyensúlytalanságok, továbbra is megoldatlanok maradtak. Bár sikerült némi előrelépést elérni a ritkaföldfém-kereskedelem terén, illetve született egy diplomáciai nyilatkozat az éghajlatvédelmi együttműködésről, ezeket többnyire szimbolikusnak, érdemben kevés újdonságot tartalmaznak. Az általános hangulat feszült volt, a felek újra kifejezték nézeteltéréseiket a kereskedelem és a geopolitikai kérdések – különösen az ukrajnai háború – kapcsán. Az, hogy a csúcstalálkozó két napról egy napra rövidült, és nem született áttörés, rávilágít a kapcsolat nehézségeire is, így összességében az esemény inkább a párbeszéd fenntartását szolgálta.