Fontos fejlemények történtek a Sanghaji Együttműködési Szervezet júliusi 4-i online csúcstalálkozóján: Irán csatlakozott a szervezethez, Belarusz pedig benyújtotta a tagsági kérelmét. Elemzésünkben megvizsgáljuk a Sanghaji Együttműködési Szervezet céljait, geopolitikai jelentőségét a Nyugat, valamint Kína és Oroszország közötti növekvő feszültségek fényében, a csoportosulás szerepét főbb tagállamai szempontjából, továbbá India különleges helyzetét a szervezetben.

A Sanghaji Együttműködési Szervezetet (Shanghai Cooperation Organisation; SCO) 2001-ben alapította Sanghajban Kazahsztán, Kína, Kirgizisztán, Oroszország, Tádzsikisztán és Üzbegisztán. A hivatalosan kinyilvánított célok szerint a „kölcsönös bizalom és jószomszédi kapcsolatok erősítése, a kereskedelmi, gazdasági, tudományos, technológiai, kulturális és egyéb területeken történő együttműködés elősegítése, a térségbeli béke, biztonság és stabilitás biztosítása, továbbá egy új, demokratikus, igazságos és racionális nemzetközi rend létrehozásának előmozdítása érdekében”. India és Pakisztán 2017-ben csatlakozott a szervezethez. A közelmúlt fokozódó geopolitikai feszültségei következtében a szervezetre, alapvetően Oroszország és Kína tagságából fakadóan, egyre inkább jellemző a Nyugattal és az általa dominálni vélt világrenddel való szembenállás.

Ezt igazolja az India elnöksége alatt nemrégiben lezajlott csúcstalálkozó is, amely az első nemzetközi fórum volt, amin Vlagyimir Putyin orosz elnök a júniusi oroszországi lázadás óta részt vett. Putyin részvételével demonstrálni kívánta, hogy hatalma továbbra is biztos lábakon áll, Oroszország egysége pedig nem bomlott meg. Mint mondta, országa ellenáll a nyugati nyomásnak és szankcióknak, hozzátéve, hogy Oroszország továbbra is soha nem látott módon fejlődik. Elmondása szerint a Kína és Oroszország közötti kereskedelem több mint 80 százaléka rubelben, illetve jüanban bonyolódik, és – Hszi Csin-ping kínai elnökkel egyetemben – biztatta a többi tagállamot az ugyanerre a gyakorlatra való áttérésre. A nemzeti valuták használata a kereskedelemben a dollártól való függetlenedést szolgálja, ami (különösen a nyugati szankciók miatt) Oroszország és Kína fontos célkitűzése.

Konkrét országok megnevezése nélkül ugyan, de Hszi is bírálta felszólalásában a Nyugatot, mondván, az SCO tagjainak erősíteniük kell a kapcsolataikat és a régió biztonságát, továbbá ébernek kell lenniük, mivel vannak „külső kísérletek” egy új hidegháború vagy blokkalapú konfrontáció szítására a térségben. Ez a narratíva megjelent a megbeszélés végén kiadott közös nyilatkozatban is, amely bírálta a globális rakétavédelmi rendszerek „bizonyos országok vagy országcsoportok általi egyoldalú és korlátlan bővítését”, ami nyilvánvalóan a nyugati országokra, a NATO-ra és az Ukrajnának nyújtott nyugati katonai segítségre utalt. A nyilatkozat hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az SCO nem irányul más államok ellen, a szervezet pedig elítél minden ideológia-vezérelt, blokkosodáson és konfrontáción alapuló megközelítést a problémák és kihívások kezelésére.

A Nyugattal való további szembenállást fogja mindazonáltal erősíteni Irán felvétele a szervezetbe, amire a mostani csúcstalálkozón került sor, így a megbeszélés Ebrahim Raiszi iráni elnök részvételével zajlott. Irán az SCO kilencedik tagállamává vált, és ezzel egy olyan állammal bővült a tagság, amely Oroszországhoz és Kínához hasonlóan markánsan ellenzi, hogy – megítélésük szerint – a Nyugat, elsősorban pedig az Egyesült Államok határozza meg a kizárólag a Nyugat érdekeit szolgáló világrendet, amelytől nem tűr el semmilyen eltérést. A sokáig a Nyugat és Oroszország között lavírozó, ám a 2020-as, országos tüntetéseket kiváltó elnökválasztás óta végleg Moszkvára utalt Belarusz idén benyújtotta tagsági kérelmét, így jövőre az SCO tagja lesz, amivel a szervezet Nyugat-ellenes jellege tovább fog erősödni.

A házigazda, India részvételét több okból is nagy várakozás előzte meg. Új-Delhi eddig nem ítélte el Oroszország háborúját Ukrajnában, így kérdéses volt, hogy ez esetleg megtörténik-e most, továbbá az ősellenség Pakisztán és az India által évek óta egyértelműen riválisnak tekintett Kína jelenléte a csúcstalálkozón is potenciális feszültségforrásnak számított. Narendra Modi miniszterelnök beszédében végül sem az ukrajnai háborúra, sem Kínának a térségben, illetve a tágabb indo-csendes-óceáni régióban tanúsított egyre asszertívebb fellépésére nem utalt közvetlenül. Modi ehelyett többek között a tagállamok közötti kereskedelem, konnektivitás és technológiai együttműködés fejlesztésének, valamint a globális élelmiszer-, üzemanyag- és műtrágyahiány kezelésének szükségességére helyezte a hangsúlyt.

India visszafogott fellépése nem meglepő, a külpolitikailag hagyományosan el nem kötelezett ország ugyanis igyekszik a Nyugattal is jó viszonyt polni, így kényes egyensúlyozásra van szüksége. Napokkal az SCO-csúcs előtt Modi Amerikában járt, ahol a legmagasabb szintű diplomáciai fogadtatásban részesült. Ez legfőképpen annak tudható be, hogy a két ország immár egyformán ítéli meg Kínát, amelyre mindketten az indo-csendes-óceáni térség stabilitását fenyegető veszélyforrásként tekintenek. India a közelmúltig igyekezett jó kapcsolatokat kialakítani Kínával, azonban ez 2020-ban megváltozott, miután a két ország vitatott határán halálos összecsapásokra került sor. Új-Delhi ezután átértékelte Pekinggel való kapcsolatát; ezt mutatja egyebek mellett az aktív szerepvállalása az Ausztráliát, Japánt, Indiát és az Egyesült Államokat tömörítő Quad elnevezésű formációban is. Indiának mindazonáltal nem érdeke a nyílt konfrontáció Kínával, ennélfogva Modi nem említette Kínát mint térségbeli destabilizáló tényezőt a csúcson – bár jelzésértékű, hogy egyedüli résztvevőként nem támogatta Kína Övezet és Út kezdeményezését a zárónyilatkozatban.

Érthető az is, hogy India nem hozta szóba az orosz-ukrán háborút sem. Ennek oka egyrészt a már említett egyensúlyozás a Nyugat és az SCO fő tagállamai között, másrészt az, hogy Új-Delhi a háború kitörése óta jelentős mértékben növelte az orosz kőolajimportját (2022-ben megtízszerezve azt), harmadrészt pedig az, hogy Oroszország és India a hidegháborúig visszanyúló szoros kapcsolatokat ápol, aminek fontos eleme, hogy Oroszország India legnagyobb fegyverszállítója.

Modi ugyanakkor félreérthetetlen módon kritikával illette India ősellenségét, Pakisztánt, amikor a határokon átívelő terrorizmus elleni együttműködést fontosságát hangsúlyozva kijelentette, hogy „bizonyos országok” eszközként használják a határokon átívelő terrorizmust, valamint menedéket nyújtanak terroristáknak. A pakisztáni miniszterelnök, Shahbaz Sharif azzal vágott vissza, hogy a vallási kisebbségeket nem lenne szabad démonizálni politikai érdekek miatt, ami egyértelmű utalás volt Indiára, amelyet a többségében muszlim Pakisztán gyakran vádol azzal, hogy nem tartja tiszteletben a muszlimok jogait. Abban valamennyi tagállam egyetértett, hogy az SCO térségének biztonsága szempontjából kritikus fontossággal bír Afganisztán helyzetének rendezése.

Ami az SCO-n belüli együttműködést illeti, biztonságpolitikai téren a szervezet a megalapítása óta egyre több közös katonai gyakorlatot tart, továbbá fokozza a közös terrorizmusellenes fellépést és a hírszerzési információmegosztást. A tágabb értelemben vett szorosabb együttműködést ugyanakkor egyrészt akadályozzák az egyes tagállamok közötti fent vázolt feszültségek, másrészt mivel a szervezet a gyakorlatban leginkább biztonságpolitikai funkciót tölt be, más területeken nem alakult ki szorosabb partnerség. Jól példázza ezt a gazdasági és kereskedelmi együttműködés: bár a tagállamok közötti kereskedelem értéke az SCO 2001-es megalakulása óta 667 milliárd dollárról 2020-ra 6 ezer milliárd dollárra nőtt, 2023 áprilisában India felhívta a tagállamok figyelmét a 2005-ben a befektetések finanszírozására létrehozott Shanghai Cooperation Organisation Interbank Consortiumban rejlő óriási lehetőségek kiaknázatlanságára.

A szorosabb integráció ellen hatnak az orosz-ukrán háború következményei is. Közép-Ázsia hagyományosan orosz befolyási övezetnek számít, ám Ukrajna megtámadása Moszkva pozíciójának gyengülését eredményezte a régióban. Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán a lehetőségeikhez képest próbálnak távolságot tartani Oroszországtól a háború kérdésében: tartózkodtak az orosz agresszió elítéléséről szóló szavazáson az ENSZ Közgyűlésében, az annektált ukrajnai területeket pedig nem ismerik el Oroszország részeként. Az orosz hadsereg várakozásokat alulmúló teljesítménye Ukrajnában mindemellett kétségeket ébresztett ezen országokban Oroszország térségbeli stabilitást és biztonságot garantáló szerepét illetően, ami az SCO alapvető funkcióinak egyikét érinti. Ezenfelül, felgyorsítva egy régebb óta tartó folyamatot, a háború következtében Oroszország gazdasági pozíciói is gyengülnek a térségben Kínával szemben.

Összességében elmondható, hogy az SCO meghatározó tagállamainak Nyugat-ellenessége, továbbá Irán idei és Belarusz jövőre várható csatlakozása miatt a szervezet várhatóan még inkább a Nyugattal szemben helyezkedik majd el, a térségében pedig tovább igyekszik majd csökkenteni a nyugati befolyást. Az SCO jelentősége Oroszország és Kína számára nő, ahogy a Nyugattal való kapcsolatuk romlik. Ez különösen igaz Oroszország esetében annak ellenére is, hogy az ukrajnai háború meggyengítette a befolyását Közép-Ázsiában, mivel számára kulcsfontosságúak az olyan platformok, amelyek demonstrálják, hogy nem szigetelődött el a világtól. A fentiek fényében India ugyanakkor valószínűleg egyre nehezebben tud majd jó diplomáciai kapcsolatokat ápolni mind a Nyugattal, mind az SCO tagállamaival.

👍Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.

A források itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt találhatók.

Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:

Megjelent írások

Nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait az ausztrál Macquarie University nemzetközi kapcsolatok szakán végezte. A Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet munkatársa volt, majd a Külgazdasági és Külügyminisztériumban dolgozott három évig. Kutatási területe a geopolitika, kiemelten az indo-csendes-óceáni térség.