🇨🇳 Napjainkban a Kínai Népköztársaság rendelkezik a világ második legtekintélyesebb gazdaságával, amelynek méretét (a megtermelt GDP tekintetében) kizárólag az Egyesült Államoké múlja felül. A kelet-ázsiai országra már jó ideje mint az amerikai hegemóniai fő kihívójára tekintünk; nem is ok nélkül. Kína az elmúlt évtizedekben sikerrel terjesztette ki diplomáciai kapcsolatrendszerét, ezáltal pedig befolyását is szerte a világban, így például Közép-Európában, valamint Afrikában, miközben technológiai fejlettsége is folyamatosan emelkedett. Ám dacára erőfeszítéseinek, Kína – ez idáig – képtelen volt maga mögé utasítani legfőbb riválisát. Mai bejegyzésünkben azokat a gazdasági tényezőket mutatjuk be, amelyek a jövőben gátat szabhatnak Kína nagyszabású célkitűzéseinek. Ide sorolandó a kínai fiatalok nehézkes munkaerőpiaci integrációja, valamint a defláció reális veszélye is.

📉Ahogyan a The Economist elemzéséből kiderül, Kínában a fogyasztói árak növekedése 0%-os volt 2023 júniusában. Elképzelhető tehát, hogy a kínai gazdaság hamarosan deflációba süllyed. A defláció tulajdonképpen negatív inflációt, vagyis az általános árak csökkenését jelenti, egy meghatározott időszakon belül. Mindez első hallásra akár kedvező fordulatnak is tűnhet, ám hosszabb távon súlyosan károsíthatja a gazdaság teljesítőképességét. Mivel a fogyasztók egyes csoportjai – újabb árcsökkenések reményében – hajlamosak lehetnek elhalasztani vásárlásaik egy részét, a kínálati oldal bevételei is mérséklődnek. Ennek következtében a cégek és vállalkozások leépítéseket hajtanak végre, hiszen kénytelenek visszafogni kiadásaikat. A növekvő munkanélküliség okán tovább csökkenhet a fogyasztás, valamint a részvények árfolyama. Ezzel párhuzamosan a csekélyebb állami adóbevételek visszafogják a kormányzat befektetési hajlandóságát. A defláció pusztító következményeit hűen szemléltetik a nagy gazdasági világválság (The Great Depression; 1929-1939) eseményei. A recesszió során számos vállalat lett a keresletcsökkenés áldozata az Egyesült Államokban, miközben a munkanélküliség csúcspontját 20% fölött érte el.

❓Ami Kína esetét illeti, elsőként érdemes lehet áttekintenünk az elmúlt hónapok inflációs rátáit, ezeket pedig az alábbi ábra szemlélteti.

Az országban az előző év megegyező időszakához képest 0%-os volt az árszínvonal-emelkedés idén júniusban, ami igencsak meglepő adat. Mint ismert, Kína rendkívüli módon szigorú korlátozásokat vezetett be a koronavírus megfékezésére. A pandémia enyhülését követően a kormányzat fokozatosan kivezette a járványügyi korlátozásokat, ennek kapcsán pedig több szakértő a kereslet, valamint a fogyasztói árak ugrásszerű növekedésére számított. Ám a hasonló jóslatok nem váltak valóra: a várakozásokkal ellentétben az infláció mértéke – hónapról hónapra szemlélve – 2023 februárjától napjainkig folyamatosan negatív tartományban mozgott. A releváns mutatók alakulása pesszimizmushoz vezetett a befektetői és a fogyasztói oldalon egyaránt: a kis- és közepes méretű vállalatok bizalmi indexe az év első felében folyamatosan csökkent, miközben a fogyasztói kiadások is visszaestek. A defláció kockázatát tovább fokozza, hogy Kína főbb exportpiacai – ideértve Európát és az Egyesült Államokat – mérsékelték fogyasztásukat, kevesebb bevételt generálva ezzel Kína számára.

🎓A kínai gazdaság jövőbeni kilátásait a fiatal felnőttek nagy arányú munkanélkülisége is beárnyékolja.

A fenti ábra a kínai városlakó fiatalok munkanélküliségi rátáit szemlélteti. Mint láthatjuk, a 2023-as év közepére a mutató elérte a 22%-ot. Éves szinten nagyjából 10 millió fiatal szerez felsőfokú végzettséget Kínában, ám a munkaerőpiac képtelen őket eredményesen integrálni. Ennek legfőbb oka, hogy a friss diplomások számára nem áll rendelkezésre a képzettségüknek megfelelő munkalehetőség. A felvázolt probléma nem új keletű, ám egyelőre az sem látszik, hogy a kormányzat képes volna gátat szabni az egyre aggasztóbb trendeknek. Ezenfelül a fiatalok foglalkoztatásának problémakörét tovább árnyalja az új technológiák térhódítása. A Chat GPT, valamint az ehhez hasonlatos, mesterséges intelligencián alapuló szoftverek kiválthatják az emberi munkavégzést bizonyos, alacsonyabb képzettséget igénylő feladatok esetében. A vállalatok jelentős része él az automatizációban rejlő lehetőségekkel, így jóval kevesebb nyílt pozíciót hirdet meg pályakezdők számára – mutat rá a The Diplomat.

💼Az eddigiekhez érdemes hozzátennünk azt is, hogy a kifizetődő munkalehetőségek hiánya – egy esetleges defláció hatásaival kiegészülve – tömeges kivándorlásra ösztönözhet fiatalokat és idősebbeket egyaránt. Az úgynevezett „brain drain” mértéke a 2010-es években látványos zuhanást produkált Kínában; a koronavírus elterjedésének évében (2020) pedig 34 ezer fő alá szorult vissza. Ám a Kínát elhagyók száma tavaly ismét meghaladta a 300 ezer főt, az előzetes becslések alapján hasonló eredményekre számíthatunk idén is.

A tömeges kivándorlás vonatkozásában érdemes említést tennünk egy fontos aspektusról: ahogyan korábbi bejegyzésünkben is kifejtettük, a külföldön munkába állók hazautalásokon keresztül javíthatják belföldön maradó családtagjaik életkörülményeit. 2022-ben nagyjából 51 milliárd dollár folyt vissza ilyen módon Kínába. Ezt az összeget egyedül India szárnyalta túl 100 milliárd dollár körüli eredményével, és a hazautalások világrekordere volt a tavaly.

📋Tekintettel a jelen cikkben bemutatott nehézségekre, aligha meglepő, hogy a kínai GDP gyarapodási kilátásait a Goldman Sachs az előzetesen becsült 6%-ról 5,4%-ra mérsékelte. Ami a következő, 2024-es évet illeti, 4,6%-ról 4,5%-ra módosult az intézet előrejelzése. Annyi bizonyos, hogy a koronavírust követő időszak gazdasági fellendülése komoly akadályokba ütközött, amelyek az ország stratégiai célkitűzéseit is komolyan hátráltathatják. Ugyanakkor a prioritásként kezelt ágazatok – ideértve többek között az elektromos járműgyártást, illetve a telekommunikációt – bizonyosan nem szűkölködnek majd állami támogatásokban a továbbiak során sem. A kínai gazdaság lelassulása globális viszonylatban Latin-Amerikát érintheti kedvezőtlenül, hiszen a térség országai – így például Brazília, Chile, Peru, és Argentína – nagyban függnek nyersanyag-exportáló tevékenységüktől. Az árak mérséklődése spekulatív magatartást eredményezhet a befektetők részéről, amely kiegészülve a már most is érzékelhető politikai bizonytalansággal csökkentheti a GDP-növekedést az említett országokban.

⛓️Lévén napjainkra Magyarország Kína egyik legfontosabb partnerévé vált, gazdaságának állapota nagyban befolyásolja azokat az áruforgalmi csatornákat is, amelyek hazánk szempontjából kiemelt jelentőséggel bírnak. Az elmúlt évek során a kétoldalú kereskedelmi mutatók komoly bővülést jeleztek. Kiváltképpen igaz ez a Kínából származó importokra, amelyek értéke 2021-ben 2966,1 milliárd forintot, 2022-ben pedig már 3985,9 milliárd forintot tett ki. Ami az exportokat illeti, 2021-ben 746,6 milliárd forintnyi, a tavalyi évben 848 milliárd forintnyi termék és szolgáltatás áramlott Magyarországról Kínába.

🇭🇺Végezetül a Kína kapcsán áttekintett gazdasági mutatókat ajánlatos Magyarország vonatkozásában is megvizsgálnunk. Ellentétben Kínával, hazánkat nem a defláció veszélye, hanem a magas infláció fenyegeti: a fogyasztói árak éves összevetésben 17,6%-kal növekedtek az idei év júliusában, ez a júniusi adatokhoz viszonyítva 2,5 százalékpontos enyhülés. A megegyező hónapban a 15-74 évesek közül 4 millió 745 ezren vállaltak munkát, ami 32 ezer fős bővülést jelent az előző év megegyező időszakához képest. A korcsoport munkanélküliségi rátája 3,9%-os volt, ez az arány 194 ezer főt takar. Ami a fiatalok (15-24 évesek) foglalkoztatási rátáját illeti, nem történt számottevő változás: 269 ezer fő dolgozott júliusban (1800 fiatallal több, mint egy évvel ezelőtt), ezáltal a foglalkoztatási ráta 27,3%-os volt.

👍Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.

📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti: https://www.oeconomus.hu/oecoglobus/kina-mint-az-orosz-gazdasag-mentoove/

Külső junior elemző | Megjelent írások

Fetter Bálint az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány külső junior elemzője; a Nemzeti Közszolgálati Egyetem mesterszakos hallgatója. Érdeklődése középpontjában az afrikai és európai fejlődő országok gazdasági átalakulása, a migráció, illetve a demográfiai problémák állnak.