Oroszországgal szemben 2014 óta az Európai Unió és a világ számos más ország szankciókat léptetett életbe: előbb a Krím félsziget megszállása, majd az Ukrajna ellen indított háború miatt. A tavalyi évben tovább fokozódó konfliktus miatt kiszabott retorziók egyértelmű célja az orosz gazdaság megroppantása volt. Oroszországnak így új szövetségeseket kell találnia, akik révén gazdasága fenntartható és a várható visszaesés minimalizálható. A kínai-orosz kapcsolatok elsődleges célja épp ez az alternatív gazdasági partnerség, amelyben Peking a saját érdekeit is érvényesítheti. Az alábbi összefoglalóban áttekinthetjük, hogyan alakult ez a gazdasági együttműködés az elmúlt években a két ország között, valamint, hogy várhatóan Kína képes lesz- e mentőövet dobni a szankciókkal terhelt orosz gazdaságnak.
Oroszország és Kína kapcsolata nem volt mindig ennyire harmonikus, mint az elmúlt évtizedben. Kezdetben, a második világháború lezárását követően, valamint az 1949 októberében megalakult kommunista Kína létrehozása után vált feszültté a viszony. Az ideológiai és személyes ellentétek következtében pedig egy erőteljes elhidegülés kezdődött az 1950-es évek végétől. Ez a fagyos kapcsolat a két ország között egészen a gorbacsovi fordulatig kitartott. Először 1989-ben látogatott Pekingbe szovjet pártfőtitkár, ahol sikerült egy 18 pontos nyilatkozatot kiadni az új, nyitott, közvetlen és aktív párbeszédről, amit ezt követően a két állam egymással folytatni kívánt. A kilencvenes években fokozatosan erősödött a két vezetés között az együttműködés: 1994-ben konstruktív partnerségre, majd 1996-ban stratégiai partnerségre lépett egymással Moszkva és Peking. A világrendben végbemenő változások és a Szovjetunió szétesése mind arra sarkalták Oroszországot, hogy regionális kapcsolatait más perspektíva mentén kezdje el kiépíteni, mint korábban, ehhez pedig a Kínával való viszony további ápolása elengedhetetlennek tűnt. Ugyanakkor Kína esetében az orosz közeledés nem volt prioritás, Peking számára ugyanis ebben az időben elsődlegesen a csendes-óceáni integráció jelentette a fő célt. Mindettől függetlenül a két ország között a 2000-es évektől új lendületet vettek a bilaterális kapcsolatok. Az ezredfordulón kiadott orosz külpolitikai koncepció a Kínával való gazdasági felemelkedés és szorosabb együttműködésének szükségességét hirdette. A 2008-as doktrína pedig már egyre nagyobb jelentőséget tulajdonított az ázsiai és ezen belül kínai régiónak, és a kétoldalú kapcsolatokat stratégiai partnerségként jellemezte.
Az élénkülő együttműködések korán megmutatkozni látszottak a kereskedelmi adatokban is. Míg 1994-ben a kétoldalú áruforgalom 3,8 milliárd USD volt Moszkva és Peking között, addig 2012-re ez az érték 87,5 milliárd USD-ra emelkedett, és azóta is csak tovább bővült. A Kínából Oroszországba áramló import értéke lényegesen magasabb, mint a kivitelé, ezáltal a kereskedelmi egyenleg is inkább negatív, deficitet jelez a két ország közötti kereskedelemben. A szállított áruk köre igen változatos: a Kínából Oroszországba exportált áruk között megtalálhatóak a járművek, a ruházati, műanyagipari termékek, vas- és acélipari áruk, továbbá szerves vegyi anyagok is.
Oroszország elsődlegesen energiahordozókat, többségében kőolajat exportál Kínába, valamint fatermékeket, vegyipari árukat. Az energiahordozók exportjában a kétezres évek közepén kezdődött változás, addig Kína és Oroszország között nem volt ennyire jelentős a kereskedelem ebben a szektorban. 2003-ban kötötték meg az orosz-kínai kétoldalú olajimportra vonatkozó szerződést, majd ezt követően fokozatosan emelkedésnek indult a Peking felé érkező orosz olaj mennyisége is. Ennek hátterében az az 1995-ös kínai esemény állt, amikor az ország nettó olajexportőrből a világ legnagyobb importőrévé vált, Oroszország felől pedig viszonylag biztonságos módon tudott hozzájutni az olajhoz.
A földgáz esetében már korántsem ennyire dinamikusak a mutatók: Kínában jelenleg még viszonylag kicsi a termék piaca, ami magyarázható azzal is, hogy a lakosság a fűtéshez inkább a széntüzeléses fűtőberendezéseket használja, valamint az iparban is jellemzően barnaszenet alkalmaznak. A különböző környezetvédelmi problémák sokasodása miatt azonban az elmúlt évek során Kína is egyre inkább kezdett átállni a földgáz használatára, bár az értékek javítása még hosszú időt vehet igénybe. 2022 februárjában írtak alá egy kormányközi megállapodást Kína és Oroszország között, amely a távol-keleti útvonalon történő gázszállításra vonatkozik.
A Kínából Oroszországba irányuló FDI értéke az elmúlt egy évtized során 2015-ben volt rekordmagas, akkor 2 960 millió USD-nyi tőke érkezett az ázsiai országból az orosz partnerekhez. 2020-ban 15 kínai eredetű projekt valósult meg hasonló kihelyezések révén, így Kína Németország után a második helyen állt holtversenyben az USA-val az oroszországi FDI befektetők között. A legtöbb tőkekihelyezés az energetikai szektor beruházásaiba lett bevonva.
A 2014-es ukrajnai háború, valamint a Krím annektálását követően számos ország vezetett be szankciót Oroszországgal szemben, Kína azonban távol maradt ezektől az intézkedésektől. A tavalyi háborús állapot fokozódása tovább erősítette a nemzetközi közösség ellenállását, Kína viszont ismét egyéni utat választott és nem fogadta el a retorziókat. Mindebből adódóan az ázsiai ország növekedésére nem várható, hogy jelentős hatással lesz az orosz helyzet nemzetközi megítélése, az eddig ismert adatok legalábbis erre engednek következtetni, még úgy is, hogy egyes országok az Oroszországgal szimpatizáló államokkal szemben is foganatosítottak korlátozásokat.
Kína mellett más államok is az orosz kapcsolatok fenntartása mellett döntöttek: többek között India, Észak-Korea, az Egyesült Arab Emírségek, Izrael, Mexikó, Szerbia ugyan tettek olyan nyilatkozatokat, amelyben elítélték a Kreml politikáját Ukrajna kapcsán, viszont tényleges embargós intézkedéseket nem foganatosítottak vele szemben. Ezekkel az országokkal mint alternatív gazdasági partnerekkel, érthető módon tovább élénkült az orosz kereskedelem 2014 óta.
A kínai vezetéssel a 2022-es februári események előtt egy találkozó keretében egyeztetett Vlagyimir Putyin, ahol kiemelte: „Oroszország Kínát a legfontosabb stratégiai partnerének és hasonló gondolkodású barátjának tekinti, és az orosz– kínai kapcsolatok a 21. századi nemzetközi kapcsolatok modelljét jelentik”. A pekingi vezetés hasonlóan kedvező módon reagált az orosz elnök szavaira: „a két állam barátsága határok nélküli”. Mindez egyrészt a regionális együttműködést, másrészt a gazdasági viszonyok további mélyülését vetíti előre. Kína mellett a másik potenciális gazdasági partner Oroszország számára India, valamint a BRICS országok tagjai, mindazonáltal kérdéses, hogy aktív gazdasági együttműködések esetén befoltozható- e az európai társaságok által hagyott űr az orosz gazdaságban. A nyugati cégek Oroszországból történő tömeges kivonulását követően Kína és India is nyitott volt a megüresedett piaci helyek betöltésének elősegítésében, mindazonáltal kérdéses, hogy a keresleti oldalon ezek a termékek mennyire versenyképesek a korábbi, főként nyugat-európai árukkal szemben. Emellett azt a tényt is fontos észben tartani, hogy az „új gazdasági szövetségeseinek” Oroszország kedvezőbb áron biztosítja az energiahordozókat, mint a korábbi európai partnereknek. A pontos ár nem ismert, mindazonáltal abból következtetni lehet, hogy ebben a helyzetben Oroszország patthelyzetbe kerül, ahol Kína határozhatja meg a további játékszabályokat. A jelenlegi pozíció így Pekingnek kedvez: a gazdaságilag kitett orosz piacok rá vannak szorulva az alternatív kapcsolatok élénkítésére, ez pedig azt eredményezheti, hogy a kínai érdekek kerülhetnek előtérbe és orosz részről támogatásra. Kína így egyszerre két kedvező lépést is tehet előre: alacsony áron juthat, biztonságos helyről olajhoz, valamint növelheti a nemzetközi befolyását. Peking tehát nemcsak mentőövet nyújt Oroszország gazdaságának, de egyben a saját érdekeit is jól érvényesíti a térségben.
Magyarország mindkét állammal hosszú évek óta jó gazdasági kapcsolatokat ápol. Ugyan a kiszabott szankciók miatt az Oroszországgal való kereskedelmünk az elmúlt években sokat csökkent, Kínával jelentősen élénkült a partnerségünk. A külkereskedelem mellett Kína egyre nagyobb helyet foglal el a hazai FDI befektetők között is. Ennek köszönhetően Dél-Korea mellett más ázsiai társaságok is működhetnek az országban, ezzel is elősegítve a külföldi tőkebefektetések diverzifikációját hazánkban.
Az eredeti cikk itt, itt, itt és itt olvasható.
Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:
https://www.oeconomus.hu/oecoglobus/a-szankciok-ellenere-novekedett-az-orosz-kulkereskedelem-a-haboru-elso-feleve-alatt-az-egyes-nyugat-europai-orszagokkal/
#Oroszország #Kína #háború #gazdaság #külkereskedelem #szankciók #nemzetközikapcsolatok #változóvilágrend
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
