A szerencsejátékokat általában kedvezőtlen társadalmi megítélés övezi; szinte kivétel nélkül negatív asszociációk (függőségek kialakulása, adósságfelhalmozás stb.) társulnak hozzájuk. Ettől függetlenül a „szerencsejátékosok” száma a szerencsejáték-piac értékéhez hasonlóan növekvő tendenciát mutatott az elmúlt évek során, bizonyos országok esetében pedig az iparág hozzájárulása a GDP gyarapodásához számottevőbb, mint azt elsőre gondolnánk. Jelen elemzés mindenekelőtt a szerencsejátékok gazdasági relevanciáját vizsgálja, de szorosan a témához kapcsolódó társadalmi és szociális szempontokat is körbejár.
Történeti áttekintés
Definíció szerint minden olyan, bizonytalan végeredménnyel záruló játék/fogadás, amely kimenetelét – kisebb vagy nagyobb mértékben – a vak szerencse határozza meg, a szerencsejáték (gambling) kategóriába sorolandó, ha tétje egy meghatározott pénzösszeg, ritkább esetben vagyontárgy. A szerencsejátékok története tulajdonképpen egyidős az emberiséggel: már az ókori Kína és Róma törvényei is szabályozták a hasonló jellegű tevékenységeket; sőt magában a Bibliában és több másik vallás szent könyvében/írásaiban is megjelenik például a sorsvetés, mint a vagyon szétosztásának kézenfekvő eszköze. A vallás és a szerencsejáték kapcsolatára egyébként számos antropológiai kutatás utal; a szakértők szerint a szerencsejátékok őstípusai (kocka- és pálcavetés, állati csontok feldobás utáni pozíciójának vizsgálata) kifejezetten az istenségek akaratának kifürkészését célozták. A későbbiek során más tudományterületek képviselői is rendszeresen tanulmányozták a hazárdjátékok bizonyos aspektusait. Első ízben a XVII. században nyíltak törvényesen működő szerencsejátékházak és kaszinók, ezzel összefüggésben pedig a matematikusokat egyre inkább foglalkoztatta bizonyos események bekövetkezési valószínűségének kiszámítása. A matematika egyik lényegi ágazatának tekinthető valószínűségszámítás komoly fejlődésen ment keresztül ebben az időszakban.
Szociális és gazdasági hatások
A XX. század során a résztvevők száma példátlan bővülést mutatott, ezért nem meglepő, hogy az ezredfordulóhoz közeledve megszaporodtak a szerencsejátékok káros társadalmi hatásait elemző tanulmányok. A vonatkozó írások első sorban az anyagi nehézségeket (gyarapodó adósságok, felelőtlen hitelfelvételek) emelik ki, de arra is felhívják a figyelmet, hogy a szerencsejáték-függőség gyakorta jár együtt alkohol- és/vagy kábítószer-dependenciával. Továbbá a különböző addikciók – kiváltképpen, ha egyidejűleg több is fennáll – komoly emocionális terhet jelentenek a szenvedélybetegek és hozzátartozóik számára; ráadásul bizonyított tény, hogy a függőségekben szenvedők gyermekei sokkalta gyakrabban válnak maguk is dohánytermékek, szeszes italok, vagy éppen tudatmódosító szerek rabjaivá.
A tudományos publikációk másik, témánk szempontjából kulcsfontosságú kutatási területe a hazárdjátékok gazdasági hatásaival foglalkozik. Arra a jogosan felmerülő kérdésre, hogy a szerencsejátékok gazdasági haszna képes-e ellensúlyozni az általuk előidézett társadalmi károkat, nem létezik egyértelmű válasz. A negatív szociális hatások felmérése nehézkes, csaknem kivitelezhetetlen vállalkozás, amely ráadásul komoly morális dilemmákba ütközik. Noha a két faktor okozatainak (társadalmi költségek kontra gazdasági haszon) aprólékos összehasonlítása nem áll módunkban, néhány dolgot bizonyosan kijelenthetünk. Először is, a szerencsejáték-ipar – amellett, hogy turisztikai szempontok szerint is jövedelmező – számos munkalehetőséget teremt. Külön említést érdemelnek a látványos népszerűségnek örvendő online játéktereket megtervező és üzemeltető grafikusok, marketing szakemberek és szoftverfejlesztők, de a fizikai valóságban működő kaszinók, lottózók és egyéb létesítmények szintúgy kínálhatnak álláslehetőségeket. Szemléltetésül, az USA-ban az iparág megközelítőleg 709 000 személyt foglalkoztatott közvetlenül 2022-ben, miközben a kiegészítő ágazatok (reklámügynökségek, piackutató cégek stb.) bevonásával ugyanezen adat a 2 millióhoz közelített. Ezen felül a szegmens jelentős adóbevételeket termel a kormányzatok részére, amelyek segíthetik egyebek mellett a közösségi érdekeket képviselő beruházások megvalósulását. Az Egyesült Államok példájánál maradva, a szerencsejátékok nagyjából 53 milliárd USD-nak megfelelő adóbevételt generáltak a 2022-es évben, miközben az iparág összesen 329 milliárd USD-ral (!) járult hozzá az amerikai gazdaság teljesítményéhez. Mint érzékelhetjük, a szerencsejáték-ipar hatalmas és évről évre növekvő nagyságrendű pénzösszegeket mozgat meg, nem csupán az Egyesült Államokban, de globális szinten is.
A globális szerencsejáték-piac
A szerencsejáték-piac gyarapodásának egyik legfőbb hajtóerejét az 1990-es és a 2000-es évek során – a számítástechnológia rohamos fejlődése és az internet elterjedése mellett – a feltörekvő gazdaságok megerősödése szolgáltatta: a fejlődő országokban a stabilizálódó politikai környezet ösztönzően hatott a külföldi befektetésekre, fokozatosan javult az életszínvonal. A felzárkózási folyamat következtében a rendelkezésre álló jövedelem, ezáltal pedig a szerencsejátékokra fordított fogyasztói kiadások mértéke is megemelkedett. Ugyanakkor a 2010-es években a szegmens növekedési lendülete jól érzékelhetően alábbhagyott, mindez pedig abban is megmutatkozott, hogy a kaszinó- és online szerencsejáték-ipar nem volt képes számottevő bővülést produkálni ebben az időszakban.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/18846939/
Amint a fenti ábrán is látható, a piac mérete az évtized második felében 266-272 milliárd USD körül ingadozott. Ráadásul a koronavírus-járvány kitörése (2020) után a hagyományos (land based, tehát nem az online térben működő) kaszinók jelentős hányada kénytelen volt bezárni kapuit. Ennek nyomán drasztikus, csaknem 100 milliárd USD-os visszaesést regisztráltak a 2020-as évben. Viszont a globális szerencsejáték-piac egésze kifejezetten hamar visszatalált a gyarapodás pályájára, értéke már csaknem 540,3 milliárd USD-t tett ki 2023-ban. Az elkövetkezendő időszakban további növekedés valószínűsíthető, 2028-ra a szegmens összesített értéke a 744,8 milliárd USD-os, 2033-ra pedig a 888,1 milliárd USD-os szintet is elérheti.
Az elmúlt évek során a dinamikus technológiai fejlődés (AI, blockchain technológia, kriptovaluták stb.) új távlatokat nyitott a szegmens növekedési kilátásait illetően. A mesterséges intelligencia forradalma, a biztonságos online fizetési rendszerek, valamint a mobil eszközök elterjedése javították a felhasználói élményt; lehetővé tették, hogy bárki, bárhol és bármikor kényelmesen részt vehessen az online játékokban. A technológiai innovációk nyomán mára a szerencsejátékok jelentős része a virtuális térben zajlik, az online szerencsejáték-piac pedig virágzik.
Az online szerencsejátékok forradalma
Az online szerencsejátékok térhódítása kapcsán az 1994-es év tekinthető az első releváns mérföldkőnek. Antigua és Barbuda (apró, karib-térségbeli szigetország) kormánya ekkor alkotott törvényt (Free Trade and Processing Zone Act), amely lehetővé tette online kaszinók létesítését nem csupán állampolgárai, de külföldiek számára is. Ebben az időszakban a számítástechnika világa forradalmi átalakuláson ment keresztül; az 1990-es évek második felére már számos háztartás rendelkezett például interneteléréssel. Mindez természetesen az üzleti világban is komoly hullámokat keltett: kezdetét vette az ún. „dotkomlufi” (dot-com bubble) jelenség az Egyesült Államokban. A dotkomlufi kifejezés tulajdonképpen az amerikai technológiai részvények értékének ugrásszerű növekedésére utal, amelyet főként az internetes alapú vállalkozásokba áramló, hatalmas nagyságrendű befektetések tápláltak. Lévén az USA-ban, illetve szerte a világon egyre több és több anyagi forrás áramlott a virtuális térbe, a kezdetleges szabályozási mechanizmusok hiányosságai egyre szembetűnőbbé váltak. Gyakran fordultak elő csalások és egyéb tisztességtelen gyakorlatok; a visszaélések kifejezetten súlyosan érintették a nemrégiben létrejött virtuális szerencsejátékok piacát. Dacára a nyilvánvaló kockázatoknak, az online játéktereket jellemzően csupán a 2000-es évek elején/közepén vonták hatósági ellenőrzés alá. Az Egyesült Királyságban például csak 2005-ben született meg az ún. Szerencsejátékokról szóló törvény (Gambling Act), amely az internetes szerencsejátékok működését szabályozta, az ország története során először. 2005-re egyébként a rendszeres internethasználók száma globális szinten meghaladta az 1 milliárdot, viszont a világháló – egyelőre – kizárólag személyi („asztali”) számítógépeken keresztül volt elérhető. Azonban az iPhone 1-es (2007), majd a Samsung Galaxy modelljének (2009) piacra lépése hamarosan új korszakot nyitott az információtechnológia történetében. Az „okos eszközök” elterjedésével az online szerencsejátékok népszerűsége látványos növekedést produkált, a belőlük származó bevételekkel egyetemben. Amint az alábbi ábrákon is látható, az iparág vizsgált szegmenseinek bevételei az elmúlt évek során is fokozatosan emelkedtek; a közeli jövőben pedig további gyarapodás várható.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/18782948/
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/18920987/
Az online sportfogadás, lottó és kaszinók globális bevételei 2025-ben vélhetően meghaladják majd a 100 milliárd USD-os határt, míg Magyarországon 612,2 millió USD-os összegre lehet számítani. Egyébként az online lottó népszerűsége idehaza szembetűnő az internetes sportfogadáshoz és kaszinókhoz képest.
A szabályozás kérdései Európában
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a technológia fejlődés üteme bizonyosan tovább fokozódik majd, éppen ezért az online terek szabályozásának kérdésköre kulcsfontosságú marad a jövőben is. Ami az Európai Uniót illeti, az Európai Tanács (az EU által követendő főbb politikai irányvonalakat és célkitűzéseket kijelölő intézmény) már 1992 decemberében, Edinburgh-ban (Skócia) megvitatta a virtuális szerencsejátékok szabályozásának kérdéskörét az uniós belső piacra vonatkozóan, ám a tárgyalások során nem sikerült konszenzusra jutni a közösségi szintű koordinációs mechanizmusok kiépítését illetően. Így a tagállamok maguk határozhatják meg virtuális hazárdjátékokkal kapcsolatos politikáik főbb törekvéseit és prioritásait napjainkban is. Mindez persze nem azt jelenti, hogy az egyes országok mentesülnek az alapvető uniós jogszabályi rendelkezések betartásának – és betartatásának – kötelezettsége alól: például a szolgáltatásnyújtás szabadságának (amely az EU belső/egységes piacának alapjait szolgáltató ún. „négy szabadságjog” egyike) megsértése az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 56. cikke alapján szigorúan tilos. Tehát egy másik uniós tagállamból érkező szerencsejáték-szolgáltató csak akkor kényszeríthető tevékenysége beszüntetésére, amennyiben egyértelmű veszélyt jelent például a közrendre és/vagy a közbiztonságra nézve. Az uniós jogszabályokhoz való alkalmazkodástól eltekintve az egyes országok szabad kezet kapnak az online szerencsejátékok szabályozását illetően. Tekintsünk most át néhány példát!
- A rendszerváltozást követően Magyarországon először 1991-ben alkottak törvényt (1991. évi XXXIV. törvény) a szerencsejátékok szervezésével kapcsolatosan. Mivel az elkövetkező évek során komoly változások zajlottak le a nemzetközi-és technológiai környezetben egyaránt, a hazai jogszabályoknak egyrészről az európai uniós előírásokhoz, másrészről pedig az új technológiai trendekhez is alkalmazkodniuk kellett. Mára Magyarországon az Európai Gazdasági Térség bármely országában működő gazdasági társaság szervezhet „távszerencsejátékot”, ha képes megfelelni a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH) által támasztott követelményeknek. Az engedély legfeljebb 7 évre állítható ki, amely időszak során a működtető 600 millió forintnyi távszerencsejáték-szervezési díjat köteles megfizetni. Ezen felül a tevékenység helyszínéül szolgáló honlapnak kötelező jelleggel fel kell hívnia a résztvevők figyelmét a szerencsejátékok káros egészségügyi hatásaira, mindenekelőtt a szenvedélybetegség kialakulásának eshetőségére.
- A technológiai innovációiról és a digitalizációban elért kiemelkedő sikereiről ismert Észtországban az online szerencsejáték-szolgáltatók felügyeletét az észt pénzügyi minisztérium, valamint az adó-és vámhivatal együttesen látják el. A szolgáltatásnyújtáshoz kétféle engedély együttes megléte szükséges: 1) a működési engedély határozatlan időre szól, amíg az ún. 2) tevékenységi engedély általában legfeljebb öt évre. Előbbi megszerzéséhez minimum 1 millió eurós nagyságrendű alaptőkére van szükség. A tekintélyes összeg fő funkciója, hogy kiszűrje a kockázatos, bizonytalan anyagi háttérrel rendelkező vállalkozásokat még a piacra lépés előtt, így a stabil és tisztességes működés zálogaként is felfogható. A további követelmények többek között a műszaki és biztonsági előírások maradéktalan betartása, valamint a tulajdonosok tiszta üzleti múltjának bizonyítására vonatkoznak.
- Észtországhoz és Magyarországhoz hasonlóan Málta is szigorú feltételekhez köti a működési engedély kiállítását: a többlépcsős folyamat magában foglalja egy részletes üzleti terv benyújtását (amelynek egyebek mellett konkrét marketingstratégiát és pénzügyi előrejelzéseket is tartalmaznia szükséges), valamint a vállalkozás pénzügyi stabilitásának igazolását. A szigetország szerencsejáték ökoszisztémája egyébként olyannyira kivételes, hogy érdemes külön tartalmi egységben foglalkoznunk vele.
Rövid esettanulmány – Málta
A mindösszesen 316 négyzetkilométernyi felszíni területtel és alig több, mint félmillió lakossal rendelkező Málta az Európai Unió legkisebb tagállama, mind földrajzi kiterjedése, mind lélekszáma tekintetében. A festői szépségű ország a kikapcsolódásra vágyó turisták kedvelt üdülőhelyszíne, ugyanakkor természeti adottságai mellett már hosszú évek óta híres online játékiparáról (iGaming) is. Fontos megjegyeznünk, hogy Málta esetében az „online játékipar” kifejezés alatt – jelen írás korábbi fejezeteitől eltérően – nem csupán a hazárdjátékok internetes variációit értjük, de a különböző, taktikán és egyéni kvalitásokon alapuló tevékenységeket (mint például az online videójátékokat) is ide soroljuk. Természetesen ettől függetlenül a definíció itt is magába foglalja a „klasszikus” szerencsejáték-típusokat. A szigetország vonzó és átfogó infrastrukturális, valamint koordinációs hátteret alakított ki a szerencsejáték-szolgáltatók részére. A 2001-ben alapított Máltai Szerencsejátékfelügyeleti Hatóság (Malta Gaming Authority) egy különálló szabályozási testület, amely az internetes játékterek biztonságáért és a visszaélések elhárításáért felelős. A kockázatoktól mentes játékkörnyezet biztosításán túlmenően a kormányzat felettébb kedvező adókulcsokat kínál az iparág képviselőinek; a különböző ösztönzők pedig kifejezetten látványos eredményekhez vezettek: a szegmens részesedése az ország GDP-jéből nagyjából 1,56 milliárd eurót tett ki 2019-ben, amely összeg a teljes éves bruttó hazai termék több mint 10%-át (!) fedte le. Nem meglepő, hogy az egyébként is virágzó idegenforgalmi szektornak örvendő Málta számára egy, a turisztikára nagyban támaszkodó iparág számottevő többletbevételi forrást jelent. A virtuális térben zajló játékokat kínáló kaszinók vonzzák a látogatókat, ezáltal forgalmat generálva a környező települések vendéglátó egységeinek, szállodáinak és éttermeinek.
Néhány különleges példa
Mint láthattuk, a szerencsejátékok szervezésére vonatkozó szabályozások kifejezetten sokszínűek lehetnek. Végezetül említést érdemel néhány olyan ország is, ahol hazárdjátékokat szervezni szigorúan tilos vagy csupán rendkívül szigorú korlátozások betartásával lehetséges. Poipet város a kambodzsai-thaiföldi határon fekszik, mindössze néhány órányi autóútra Bangkoktól. A településen jó néhány kaszinó üzemel, vendégeik túlnyomó többsége (95%-a) pedig thaiföldi. A különös helyzet abból következik, hogy a hazárdjátékokban való részvétel Thaiföldön, illetve Kambodzsában is egyaránt illegális. Ám utóbbi esetében a tilalom csupán a kambodzsai állampolgárokra vonatkozik, a külföldiekre nem. Így Poipet a szomszédos ország szerencsejátékosai által kedvelt úti céllá vált; érdekesség, hogy a város kaszinói kizárólag a thai bahtot (Thaiföld hivatalos pénzneme) fogadják el az egyes tranzakciók lebonyolítása során.
Oroszország esetében ugyan nem beszélhetünk teljes körű tilalomról, ugyanakkor a szerencsejátékokra vonatkozó törvények itt is kifejezetten szigorúak. Kaszinók például a 2009-es évtől kezdve kizárólag az orosz állam által kijelölt, ún. „különleges játékövezetek” valamelyikében üzemelhetnek; ezekből összesen öt létezik. Persze tömérdek olyan szolgáltató akad, akik törvénytelen eszközökkel igyekeznek megkerülni az előírásokat: 2009 és 2011 között a hatóságok nagyjából 3 900 illegálisan működő kaszinót lepleztek le az ország területén. Logikusnak tűnik tovább az a feltételezés is, amely szerint az orosz hazárdjátékosok – a thaiföldiekhez hasonlóan – valamelyik közeli államban kutathatnak alternatív játéklehetőségek után. Belarusz a 2010-es években komoly reményeket fűzött ehhez, ám végül nem sikerült orosz játékosokat nagyobb számban a fővárosba, Minszkbe csábítani.
Összegzés – A ház mindig győz?
Mára tehát a(z online) szerencsejáték-ipar a szolgáltatások piacának fontos komponensévé vált, hozzájárulása a kormányzatok adóbevételeihez és a gazdaságok gyarapodásához figyelemre méltó. Ráadásul akad egy olyan európai ország is, ahol nem csupán kiegészítő ágazatként, de meghatározó gazdasági hajtóerőként tekintenek a hazárdjátékokra. Amint láthattuk, Málta esetében az online szerencsejáték-ipar hozzájárulása a GDP értékéhez magas volt 2019-ben. A turisztikához szervesen kötődő bevételeken túlmenően a szegmens első sorban a résztvevők veszteségeiből képes profitálni, amelyek rendszerint túlszárnyalják a nyereségek mértékét. Lévén a kaszinók és más, az iparághoz köthető létesítmények és programok vállalkozásokként funkcionálnak, elemi érdekük a profit maximalizálása. Kiforrott üzleti modellel rendelkeznek, amely a látszat ellenére semmit sem bíz a puszta véletlenre: a kiválasztott játéktípustól függetlenül a „ház” állandó helyzeti előnyben (house edge) van, hiszen a bukás esélye minden esetben jóval magasabb az esetleges győzelem valószínűségénél. De mekkora nagyságrendűek a játékosok veszteségei?
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/18846331/
2017-ben az egy felnőttre eső, szerencsejátékokhoz köthető veszteségek Ausztráliában voltak a világon a legmagasabbak: egyetlen felnőtt korú állampolgárra 958 USD-nyi „deficit” jutott. Ausztráliát Hongkong (768 USD/felnőtt), majd pedig Szingapúr (725 USD/felnőtt) követte. Átfogó, frissebb kimutatás nem áll rendelkezésünkre, de a szerencsejátékok alapvető logikájából kiindulva joggal feltételezhetjük, hogy néhány kiemelkedő sikertörténettől eltekintve a résztvevők nagy többsége napjainkban is vesztesként távozik a – fizikai vagy virtuális – játékterekről. Így összességében igaz az elhíresült mondás, amely szerint a ház végeredményben mindig győz (the house always wins).
Fetter Bálint a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen diplomázott nemzetközi tanulmányok (MA) szakon; jelenleg a Budapesti Gazdasági Egyetem hallgatója. Kutatói érdeklődése középpontjában az európai országok gazdasági kapcsolatai, a nemzetközi kereskedelem, valamint a demográfiai problémák állnak.
