Az önkéntesség szabad akaratból végzett, anyagi ellenszolgáltatás nélküli tevékenység, amely mások és a közösség javát szolgálja, miközben az egyén számára is értéket teremt. Jelentősége túlmutat a segítségnyújtáson: erősíti a társadalmi kohéziót, fejleszti a készségeket és javítja a mentális jóllétet. Gazdasági szempontból az önkéntes munka növeli a humán tőke minőségét, a termelékenységet, hozzájárul a munkaerőpiaci esélyek javításához, és jelentős – akár a GDP több mint 1%-át is elérő – értéket képvisel. Magyarországon a lakosság mintegy harmada végez valamilyen önkéntes tevékenységet, ami évente több száz milliárd forintnyi gazdasági értéket teremt. Bár hazánkban az informális segítségnyújtás dominál, nemzetközi összehasonlításban is jól látható az önkéntesség növekvő szerepe. Mindez rámutat arra, hogy az önkéntesség nem csupán erkölcsi, hanem társadalmi és gazdasági szempontból is kulcsfontosságú tevékenység.
Mi az önkéntesség?
Többféle módon is definiálható az állampolgárok által végzett önkéntes tevékenység. Zentai (2006) meghatározása szerint „az önkéntes munka olyan szabadon választott, kényszer és ellenszolgáltatás nélkül, más(ok) javára végzett tevékenység, amely anyagi érdekektől mentes. Ugyanakkor az önkéntességen alapuló munkavégzés (segítés) azt is jelenti, hogy a segíteni szándékozó állampolgár – vagy polgárok közössége – szabad akaratából oda ajánlja fel „térítésmentesen” a munkáját, oda csatlakozik, ahová akar”. A definícióból is kiderül az önkéntesen végzett munka négy fő ismérve: 1) szabad akaraton alapuló, kényszer nélküli tevékenység; 2) közvetlen anyagi ellenszolgáltatás nélküli (de a tevékenység ellátásával kapcsolatos költségek megtéríthetők); 3) közjó érdekében végzik; 4) szűkebb baráti vagy családi körön kívüli, harmadik személy vagy közösség javára történő segítségnyújtás (forrás: nonprofit.hu, Czike – Szabóné 2010[1], Perpék 2011[2]). Ez megfelel a nemzetközi definíciónak is, melyet a Munkaügyi Statisztikusok Nemzetközi Konferenciája (International Conference of Labour Statisticians, ICLS) alkotott meg. Az önkéntesség mellett három további formája is van a társadalmi segítségnyújtásnak (Czike – Kuti, 2006): pénzbeli és természetbeni segítségnyújtás, véradás.
Az önkéntesség története
Ahogy korábbi elemzésünkben részletesen kifejtettük, a keresztény hit és tanítás a felebaráti szereteten alapul, cselekvésre (is) sarkallva a híveket. Ebből eredően már a korai kereszténység idején fellelhető a jótékonykodás, az önkéntes alapon végzett tevékenység. Az egyéni tevékenységek szervezett összefogása a kora középkorban jelent meg Európában: keresztény rendek vállaltak szerepet a rászorulók ellátásában (betegek, idősek, árvák, özvegyek ellátása, ápolása). 1601-ben jelent meg az angol szegénytörvény, mely a rászorultakról való gondoskodást állami szintre emelte. A 17-18. században „megjelentek azok a civil szervezetek és spontán szerveződések, amelyek a szociális és egészségügyi szféra területén végeztek önkéntes segítő munkát” (Zentai, 2006). Az önkéntesség nemzetközi formája csak a 20. század megváltozott társadalmi, politikai és gazdasági viszonyai következtében alakult ki. A 21. században a szervezett keretek között történő nemzetközi önkéntesség irányát az ENSZ fejlesztési céljai határozzák meg (Millenniumi Fejlesztési Célok, Fenntartható Fejlesztési Célok), amelyeket a tagországoknak saját nemzetközi fejlesztési és segélyezési politikáik kialakításánál figyelembe kell venni (Molnár, 2022).
Magyarországon egészen a 19. század közepéig csak egyházi körben létezett szervezett önkéntes, karitatív tevékenység; a magánszemélyek eseti jelleggel jótékonykodtak. A magyar állam 1867-től alkotta meg a szegénygondozás szabályozását. „Az önkéntes segítő munka magyarországi fejlődéstörténetében, szervezett formáinak elterjedésében jelentős szerepet játszottak a XX. század első évtizedeiben – az egyház szervezésében – fokozatosan bevezetett segítési rendszerek” (Zentai, 2006), pl. az Egri Norma. 1945-től az állam egyre több szociális feladatot vállalt fel. Az önkéntes segítés formái főként a Magyar Vöröskereszt szervezeteiben jelentek meg, míg a falvakban az ún. kalákamunkák maradtak fenn, vagyis amikor a szomszédok összefogva segítenek egymásnak. Az 1960-as évektől fokozatosan jelentek meg az önkéntesség szervezett formái. Szocialista brigádok (üzemek) vállalták egy-egy szociális intézmény patronálását, majd az 1970-es években megjelentek a társadalmi gondozók, akik intézményesített keretek között végezték munkájukat. A rendszerváltás után, de már 1989-től – a törvényi felhatalmazás alapján – folyamatosan jöttek létre és erősödtek meg azok a civil szervezetek, alapítványok, amelyek bekapcsolódtak a szociális ellátás feladataiba (pl. szegények gondozása, látens hajléktalanok megsegítése (Zentai, 2006). 2005-ben született meg Magyarországon az önkéntesség első törvényi szabályozása, amelynek a hatálya már kiterjedt a nemzetközi önkéntességre is.
Egyéni, társadalmi és gazdasági hasznok
Az önkéntességnek egyéni és társadalmi haszna egyaránt létezik. Az önként végzett munka megelőző, gyógyító hatást gyakorol az állampolgárra, vagyis preventívnek számít, mely építi az egyén önismeretét, magabiztosságát, felelősségvállalását, illetve az állampolgárok közti bizalmat. Pozitív hatással van a mentális egészségre, az egészséges társadalom kialakulására. „Több más tanulmány igazolta azt a tényt, hogy az önkéntesek közül többen alacsonyabb depressziót, magasabb szellemi jólétet és elégedettséget éltek meg” (Same et al., 2020, idézi Garai-Fodor et al., 2021). Az önkéntesség egészségjavító hatásai révén csökkentheti az egészségügyi kiadásokat és növelheti a munkaerőpiaci aktivitást, ami makrogazdasági szinten is kedvező hatásokkal jár (Jenkinson et al., 2013).
Továbbá az önkéntes programokban való részvétel keretében rendezvényeken, tréningeken, különböző képzési programokon is részt vehetnek az önkéntesek, melyek fejleszthetik szakmai és személyes kompetenciáikat. „A legáltalánosabb értelemben fejlődhet az egyének kommunikációja, javulhat az együttműködési és szervezési képesség, sokkal nyitottabbá, közvetlenebbé is válhatnak … miközben a kihívások jobb kezelését is megtanulják” (Garai-Fodor et al., 2021). Egyéni szinten munkaerőpiaci előnyökkel is járhat az önkénteskedés: az önkéntesség emeli a munkavállaló értékét, mivel új készségekhez jut a vállalat a munkavállalója révén, illetve bővül az ismereti hálója nemcsak a munkavállalónak, hanem a munkáltatónak is (Weissman, 2014).
Az önkéntes munkának „ … egyéni hasznosságán túl jelentős társadalmi haszna is van, hiszen széles társadalmi körben intézményesíti az önkéntes segítés jogviszonyát” (Zentai, 2006). Fokozza a társadalmi szolidaritást, erősíti a társadalmi tőkét, a politikai legitimációt és az életminőséget a társadalomban. Az önkéntesség segíthet a társadalmi befogadás és az integráció előmozdításában is (ILO, 2011; idézi Garai-Fodor et al., 2021). A társadalmi tőke erősödése révén pedig az önkéntesség csökkenti a gazdasági tranzakciók költségeit és elősegíti az együttműködést, ami közvetetten a gazdasági növekedést is támogatja (Putnam, 2000; Fukuyama, 1995).
Gazdasági hasznok közé tartozik az egyénre kifejtett pozitív hatások (pl. mentális egészség, szakmai és önismereti fejlődési lehetőségek) együttese, mely növeli a humán tőke minőségét. Az egészségesebb és képzettebb munkaerő pedig nagyobb termelékenységet érhet el egyéb átgyűrűző hatások mellett (kapcsolati hálók kialakulása, egyéni skillek felhasználása a fizetett munkában stb.). Mindezeken felül pozitív hatást gyakorol a munkaerőpiacra is. Az önkéntesség hozzáférést biztosít a munkaerőhöz, foglalkoztatási kereteket adhat, továbbá az önkéntes munka enyhítheti az egyes területeken jelentkező munkaerőhiányt is.
Egy 2019-es brit tanulmányban tesztelték a szerzők (Wilson – Mantovan – Sauer) azt az elméletet, miszerint az önkéntesség gazdasági előnyei a társadalmi osztálytól függenek (a munkaerő-piaci helyzet hasonlóságai alapján). Vizsgálatuk szerint az önkéntesség pozitív hatással van a jövedelemre, de ez a szakmai és vezetői foglalkozásúakra korlátozódik. A fehér (azaz szellemi, „középosztálybeli”) és kékgalléros (azaz fizikai) munkakörökben dolgozók nem részesülnek előnyben. A szerzők a tanulmányukban kifejtik, hogy „minden valószínűség szerint az önkéntes munka a jelenleginél fontosabb erőforrássá válik a fizetésemelést vagy jobban fizető állást kereső munkavállalók számára, nem utolsósorban azért, mert a közösségi média korában a munkavállalók magánéletével kapcsolatos információk átláthatóbbá váltak, és ablakot nyitnak arra, hogy a munkatársak és a felettesek megfigyeljék és értékeljék az olyan tevékenységeket, mint az önkéntes munka (Rodell – Lynch, 2016)”. További fontos tény, hogy „a középiskolai és főiskolai önkéntes munka pozitívan befolyásolja az egyén első munkahelyének státuszát és keresetét, ami viszont kedvező következményekkel jár a későbbi fizetésekre nézve” (Astin et al., 1999; Ballard et al., 2019).
Az önkéntesség motivációi
A darwinizmus elmélete szerint a természetes szelekció miatt minden egyednek versengenie kell a többiekkel saját fennmaradása érdekében, mely ellentmond a mások felé irányuló altuizmusnak (önzetlenség, akár egyéni hátrányok árán is). Mégis mi készteti az embereket az önkéntes munkavégzésre? A feloldást több pszichológiai elmélet együttese adja meg (rokonszelekció elmélete, a reciprok altruizmus hipotézise, valamint az indiszkriminatív altruizmus elméletei, Molnár, 2022): hozzátartozók, tágabb közösség, de akár az idegenek irányába jelentkező önzetlen segítségnyújtás, amennyiben az ebből adódó hosszú távú előny meghaladja a rövid távú hasznot (Trivers 1971[3]). Az önkéntességre jellemző másik motiváció az empatikus törődés, amely a szenvedés látványára / megtapasztalására humanitárius segítség formájában vált ki aktív reakciót (Rényi 2008[4], Batson et al 2014[5]).
Az altuizmus (önzetlenség, akár egyéni hátrányok árán is) mellett egyéni érdekek is szerepet játszhatnak az önkéntes munka vállalásában: önkéntes munka során megszerzett ismeretek, tudás, tapasztalatok és készségek felhasználása egyéni élet, munka során; nyaralással összekötött rövid távú önkéntesség; szakmai tapasztalatszerzésre irányuló vagy a vállalati keretek között megvalósuló CSR-célú önkéntes tevékenység (Molnár, 2022).
A magyar önkéntesek motivációiról Bartal – Kmetty (2011) készített átfogó felmérést mintegy 3000 kérdőív válaszainak feldolgozásával. A kutatás eredményei szerint a hazai önkéntesség erőteljesen (szociális) értékek, de kevésbé (társadalmi) norma (mintakövetés: barátok, ismerősök, referencia személyek, környezeti, családi minta) által vezérelt cselekvés. Szociális értékek alatt a vizsgálatban a társadalmi csoport és/vagy társadalmi ügy iránti elköteleződést, az empátiát, segítő szándékot, altruizmust értették és vizsgálták a kutatók. Ezen értékeket a motivációs „rangsorban” az elismertség és a szociális interakció (közösség, társaság, kapcsolatok iránti igény, barátok keresése) követte.
Fontos kiemelni, hogy az elismertség jelentős motivációs értéke „arról tanúskodik, hogy az önkéntesek számára fontos, hogy – különösen a szervezet, ahol tevékenykednek és annak munkatársai is – elismerjék munkájukat. Az önkénteseket foglalkoztató szervezeteknek tehát, az önkéntes munka elismerésére jól kidolgozott módszerekkel és technikákkal kell rendelkezniük, ha meg akarják tartani önkénteseiket” (Bartal – Kmetty, 2011). Továbbá a szociális interakciók mint fontos motivációs tényező „magas értékelése arra utal, hogy az önkéntesség közösségi élményeket, kapcsolati lehetőségeket is ad, és ez a másik legfontosabb motiváló ereje az önkéntességnek”. Ezt a szerzők úgy interpretálták, miszerint „a kapcsolat-hiányos magyar társadalomban az önkéntesség az elvesztett közösségek megtalálásának egyik terepe. A menedzsmenti munka szempontjából ennek pedig olyan konzekvenciái lehetnek, hogy nem csak a szűkebb-tágabb értelemben vett szakmai munkára kell figyelniük az önkéntes-koordinátoroknak, hanem a közösségfejlesztésre, a közösségi együvé-tartozás ápolására is” (Bartal – Kmetty, 2011).
A Nemzeti önkéntes stratégia keretében a KSH kétévente végez felmérést a hazai önkéntesség feltérképezésére, illetve változásainak nyomon követésére. A felmérésben szerepet kapott az önkéntesek motivációjának vizsgálata is. A KSH (2024) szerint az önkéntesek motivációja leginkább a másokon való segítségnyújtás öröme volt, azzal az általánosnak tekinthető meggyőződéssel, hogy a gyerekeken, az öregeken, a súlyosan betegeken segíteni erkölcsi kötelesség. A KSH felmérésének eredménye a Bartal – Kmetty által 2011-ben végzett kutatás eredményeivel összecseng.
Szintén a KSH egy korábbi, 2020-ra vonatkozó felmérése alapján, a hagyományos önkéntesség mellett főként a fiatalokat jellemzi az új típusú önkéntesség irányába való elmozdulás, ahol a szaktudás, a gyakorlati tapasztalat megszerzése, a kapcsolati háló bővítése és hasonló, a tudásalapú, információs társadalomra jellemző társadalmi érték áll a középpontban. Erre erősít rá egy másik magyar kutatás eredménye is. Egy 2021-es tanulmányban (Garai-Fodor et al., 2021) vizsgálták a magyar Z-generáció (1995 és 2009 között születtek) önkéntesség iránti motivációját (840 értékelhető kérdőív feldolgozása). Három fő motivációt jelöltek meg a fiatalok, miért vállal(ná)nak önkéntes munkát: képességek és tudás fejlesztése, új készségek és tapasztalatok szerzése, valamint érzékenység az emberiség és a környezetünk sorsa iránt. További fontos motivációs tényező volt az önmegvalósítás, a kalandvágy, határok kipróbálása.
Önkéntesség Magyarországon
A KSH (2025) adatai szerint Magyarországon is elterjedt az önkéntes munka végzése: 2023-ban közel 2,2 millió 15-74 év közötti lakos jelezte, hogy a kérdezést megelőző 12 hónap során végzett valamilyen önkéntes tevékenységet, mely a 15-74 éves népesség 30%-a (hasonló szinteken mozgott a megelőző években is az adat). Férfiak és nők között körülbelül kiegyenlített az arány, 30-31%-uk végzett önkéntes munkát 2023-ban adott korcsoporton és nemen belül.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/16700778/
Korcsoportokat tekintve mind létszámban, mind arányukat tekintve a 45-64 év közöttiek dominálnak: a 45-54 évesek 33%-a (505 ezer fő), az 55-64 évesek 36%-a (407 ezer fő) végzett valamilyen önkéntes munkát 2023-ban. Ugyanakkor a többi korcsoport sincs „lemaradásban”: a 25-34 évesek 24%-a jelezte, hogy önkénteskedik, míg a 15-24 évesek közül is 26% vállalt valamilyen önkéntes munkát. Látható, hogy a fiatalabb korosztálynál alacsonyabb a részvételi arány, de ők sem maradnak el jelentősen az idősebbektől.
Iskolai végzettséget tekintve pedig legnagyobb arányban a felsőfokú végzettséggel rendelkezők önkénteskedtek (34%). További érdekes tény, hogy leginkább a házasok vállalnak önkéntes munkát (33%), meghaladva a nőtlen/hajadonokat (25%) és az özvegy/elváltakat (31%). Országon belül pedig kiemelkedő az észak-magyarországi és az észak-alföldi régió önkéntesség szempontjából, ahol a 15-74 éves lakosság 39%-a, illetve 37%-a végzett ilyen típusú munkát (a legkisebb arányt Budapesten mérte a KSH, 21%).
Az önkéntes munkát végzők között 2 millióan (91%-uk) közvetlenül vettek részt a tevékenységben (informális önkéntesség), míg 140 ezren szervezete(ke)n keresztül (6%), vagyis formális önkéntességben, 52 ezren pedig mindkét formában (2%). Ugyan a többség csak alkalmanként végzett önkéntes munkát (1,6 millió fő, 71%), de közel 640 ezren rendszeresen segítenek önkéntesként.
Az önkéntesek elkötelezettsége, szerepvállalása leginkább az általuk teljesített órákban tükröződik. Az önkéntes munkát végzők 2023-ban átlagosan 91 órát áldoztak szabadidejükből másokra (éves átlagóraszám), mely összesen körülbelül 200 millió órát jelentett. A férfiak átlagosan 72 órát, a nők átlagosan 108 órát önkénteskedtek. Továbbá ahogy nő az életkor, úgy töltöttek el az önkéntesek egyre nagyobb óraszámot segítő munkával (55-64 évesek: 126 óra/fő/év, 65-74 évesek: 153 óra/fő/év, míg 25-34 évesek: 54 óra/fő/év).
A KSH (2025) adatai szerint az önkéntesség leggyakoribb megjelenési formái továbbra is a házi- és ház körüli munka, az ügyintézés és a vásárlás, a gyermekfelügyelet, gyermekgondozás, illetve a betegápolás, idősgondozás voltak 2023-ban.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/16701291/
2023-ban szervezeten keresztül 54 milliárd forint értékben, míg közvetlen önkéntes munka esetében 747 milliárd forint értékben végeztek Magyarországon önkéntes munkát, összesen több mint 800 milliárd forint értékben – míg az önkéntes munka értéke 2011-ben 316,1 milliárd forintra volt becsülhető. Az önkéntes tevékenység becsült értéke a vizsgált években rendre meghaladta a GDP 1%-át. 2023-ban egy önkéntesre vetítve a munkája által teremtett érték szervezeten keresztül végzett önkéntesség esetében 282 ezer forint egy év alatt, közvetlen önkéntes munka esetében 364 ezer forint volt.
Önkéntesség Európában
A nyugat-európai államokban az önkéntes segítésnek több évtizedes, esetenként több évszázados hagyományai vannak. Dániában példéul közel minden második ember végez önkéntes munkát, „elterjedtsége lényegesen nagyobb, tradicionális okai évszázados polgári értékrendben gyökereznek, nem annyira foglalkoztatási és korcsoportokhoz kötöttek” (Zentai, 2006). Az önkéntesség a dán társadalom közös kulturális alapja, 150 éve döntő szerepet játszik a társadalom kialakításában. A dánokra jellemző a nagyfokú autonómiára való igény, nagyra értékelik, hogy saját maguk tervezhetik meg az idejüket. Fontosnak tartják továbbá az egyenlő jogokat, a társadalmi befogadást, az informális légkört, az együttműködést és a konszenzuskeresést. Az alapvető cél az, hogy toleráns és gondoskodó, mindenki számára nyitott közösségeket hozzanak létre – az egyesületekben a különböző társadalmi csoportok közötti korlátokat lebontják. Egy 2014-es jelentés szerint a dánok évente mintegy 365 millió órát önkénteskednek – ez napi egymillió órát jelent. Átlagosan minden dán hetente négy órát vállal önkéntesként – a valóságban egyesek néhány órát, míg mások egy teljes munkaidős állással egyenértékűt vagy még több órát.
Az önkéntesség mérése és országonkénti összehasonlítása ugyanakkor kihívást jelent. Bár az önkéntes munkának létezik nemzetközi definíciója, nem minden országban követik és mérik e szerint az ismérvek szerint az önkéntesen végzett munkát. Továbbá a rendszeres mérések hiánya is rontja a statisztikák minőségét. Másodszor, az önkéntesség jellemzően szórványos tevékenység, vagyis nem mindenhol mérik – főleg a magasabb jövedelmű országokban van rá mód rendszeresen. Ha pedig mérik az önkéntességet, akkor gyakran elsősorban a szervezetalapú önkéntességre összpontosítanak, és figyelmen kívül hagyják az emberek által a közösségükben informális módon végzett önkéntes munkát.
2022-ben az Európai Unióban az informális (közvetlen) önkéntes tevékenységekben való részvétel valamivel magasabb volt (13,8%), mint a formális (szervezett) önkéntes tevékenységekben való részvétel (12,3%), mely a legtöbb uniós tagállamra jellemző volt. Önkéntességben élenjáró több nyugati és északi ország, főleg Hollandia, Svédország, Szlovénia, Dánia és Németország (utóbbi esetében 2015-ös adatok állnak csak rendelkezésünkre az Eurostaton), de említhetjük Ciprust és Luxemburgot is.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/16719036/
Magyarországon az Eurostat módszertana alapján számítva a formális önkéntes munkában részt vevők aránya 5,8% volt a 15 évnél idősebb lakosság körében, míg informálisan a korosztály 10,1%-a végzett önkéntes munkát [6]. Régiónkban Szlovénia mellett Lengyelországban volt kiemelkedő az önkéntességben részt vevők aránya, a 16 éves vagy annál idősebb népesség 22%-a végzett informális önkéntes munkát 2022-ben.
Összegzés
Az önkéntesség olyan komplex társadalmi jelenség, amely egyszerre bír egyéni, közösségi és gazdasági jelentőséggel. A segítés kultúrája mélyen gyökerezik az európai és a magyar társadalomban, miközben formái folyamatosan alkalmazkodnak a változó társadalmi és gazdasági környezethez. Az önkéntes tevékenység nemcsak a társadalmi szolidaritást és a közösségi kohéziót erősíti, hanem hozzájárul az egyének készségeinek fejlődéséhez és a humán tőke bővüléséhez, termelékenységének növekedéséhez is.
Magyarországon az önkéntesség széles körben elterjedt: 2023-ban közel 2,2 millió 15–74 év közötti lakos, vagyis a korosztály mintegy 30%-a végzett valamilyen önkéntes tevékenységet. A részvétel túlnyomórészt informális formában történik, az önkéntesek 91%-a közvetlenül segít másokon, míg csupán kisebb részük kapcsolódik szervezetekhez. Az önkéntesek évente átlagosan 91 órát fordítanak ilyen tevékenységre, ami összesen mintegy 200 millió munkaórát jelent.
A gazdasági hatások egyértelműek: az önkéntes munka becsült értéke 2023-ban meghaladta a 800 milliárd forintot, amely tartósan a GDP több mint 1%-át teszi ki. Ugyanakkor nemzetközi összehasonlításban Magyarország még elmarad az önkéntességben élen járó nyugat- és észak-európai országoktól, ahol a részvétel aránya és a szervezett formák súlya is magasabb. Bár hazánkban az önkéntesség egyértelműen erősödik, ez egyben azt is jelzi, hogy jelentős fejlődési potenciál rejlik e területen, mind a részvétel bővítése, mind a szervezeti keretek erősítése tekintetében.
Összességében az önkéntesség nem csupán erkölcsi vagy szociális kérdés, hanem a modern társadalmak egyik kulcsfontosságú erőforrása, amelynek tudatos támogatása és fejlesztése hosszú távon mind társadalmi, mind gazdasági szempontból megtérül.
Lábjegyzetek:
[1] Czike Klára – Szabóné Ivánku Zsuzsanna, 2010: Online kutatás az önkéntességről a lakosság körében. Önkéntes Központ Alapítvány, Budapest.
[2] Perpék Éva (2011): Önkéntesség és közösségfejlesztés. Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest (PhD dolgozat).
[3] Trivers, Robert L. (1971): The Evolution of Reciprocal Altruism. The Quarterly Review of Biology, Vol. 46, No. 1 (Mar., 1971). 35-57.
[4] Rényi Ágnes (2008): Érzelmes kutatás. Replika 62 (2008. szeptember). 127–154.
[5] Batson, C. Daniel – Lishner, David A. – Stocks, Eric L. (2014): The Empathy–Altruism Hypothesis. Oxford Handbooks Online (Oxford University Press), July 2014
[6] Az Európai Unión belül az egyes nemzeti statisztikai hivatalok módszertanának harmonizációja kiemelt fontosságú, azonban ezzel együtt is lehetnek eltérések a módszertant, felmérések felvételét illetően a különféle intézmények által közzétett adatokban. Az önkéntes munkában való részvétel a KSH-n belül kérdőíves felmérés alapján zajlik a Munkaerő-felmérés mintáján és keretén belül. A kérdőíves felmérés módszertanából, kérdezettek köréből, felvétel időpontjából eredően eltérő eredményt adhat a KSH és az Eurostat által közölt adatokban.
Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdasági elemző mesterszakon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja. 2022. szeptembere óta az Oeconomus senior elemzője.
