Aszállyal, hőkupolával, hosszan tartó hőhullámokkal teli volt az idei mezőgazdasági szezon a magyar gazdák számára. A KSH által eddig közzétett adatok alapján a búza és a zab termésmennyisége 20%-kal csökkent idén a 2025-ös év adataihoz képest. Növekedett azonban az árpa és a rozs termésmennyisége, előbbi esetén 11 753 tonnával, utóbbinál pedig 5987 tonnával takarítottak be többet a földekről idén, mint tavaly. A búza, rozs, zab és árpa átlagos betakarított területe 79 450 hektárral nőtt az előző 2025-ös évi adathoz képest. Az alábbi elemzésben az idei év eddig ismert mezőgazdasági adatai mellett a veszteségeket is sorra vesszük, valamint azt, hogy globálisan milyen szezont zárhat a növénytermesztés.
A KSH által közzétett Agrárium 2026 mezőgazdasági felmérés alapján 2026. június 1-jén 163 ezer agrárgazdaság működött Magyarországon. Ez 17%-os csökkenést jelent a három évvel korábbihoz képest. A csökkenésben szerepet játszott az állattartó gazdaságok számának 16%-os, valamint a növénytermesztők számának 22%-os visszaesése 2023-hoz képest. A vegyes gazdaságok száma 28%-kal nőtt.
A magyar mezőgazdaságban továbbra is komoly gondot jelent az idősödő munkaerő. A gazdaságokat vezetők 37%-a 65 évnél idősebb, a 40 év alattiak aránya mindössze 10%. Ez a megoszlás a KSH adatai alapján megegyezik a három évvel korábbi felmérés eredményeivel. Emelkedett a felsőfokú mezőgazdasági végzettséggel rendelkező mezőgazdasági szakemberek aránya, 12% fölött áll jelenleg a mutató, miközben 48%-ra csökkent a mezőgazdasági képzettséggel nem rendelkezők részesedése.
A felmérés rámutat arra, hogy 2023 és 2026 között tovább folytatódott a birtokkoncentráció. Az átlagos mezőgazdasági terület 18%-kal haladta meg a három évvel korábbit, és megközelítette a 33 hektárt. Az átlagos szántóterület 34, a gyepterület közel 17, a gyümölcsös területe 4,3, a szőlőterület pedig 3,1 hektár volt. A mezőgazdasági terület nagysága kevéssel 5 millió hektár alatt maradt, kiterjedése és művelési ágak szerinti megoszlása érdemben nem változott az egy évvel korábbihoz képest. A terület 82%-a szántó, 15%-a gyep, 1,7%-a gyümölcsös, 1,2%-a pedig szőlő művelési ágba tartozott. A vetésszerkezetben a két legfontosabb növénycsoport továbbra is a gabonafélék (2,2 millió hektár) és az ipari növények (1,0 millió hektár) voltak. Ezek együttesen a szántóterület több mint négyötödét foglalták el. A gabonafélék aránya 2 százalékponttal csökkent, de ugyanennyivel nőtt az ipari növények részesedése a szántóterületből az előző évhez képest. A legnagyobb területen őszi búzát termesztettek (986 ezer hektár), a napraforgó (781 ezer hektár) és az árpa (372 ezer hektár) területe tovább nőtt. A kukorica területének csökkenése folytatódott, idén már a 600 ezer hektárt sem érte el. A gyümölcsös területe növekedett a megelőző évhez képest (3,1%-kal), nagysága lényegében a 2020. évivel egyezett meg. A művelési ágon belül továbbra is az alma (21 ezer hektár), a dió (14 ezer hektár) és a meggy (12 ezer hektár) domináltak.
Az állatállományok esetében a június 1-jei felmérés alapján a következő képet láthatjuk:
- a szarvasmarhák száma 889 ezer volt, 16 ezerrel (1,8%-kal) több, mint 2025. december 1-jén;
- a sertésállomány meghaladta a 2,8 milliót, ami 63 ezer darabos (2,2%-os) csökkenést jelentett fél év alatt;
- a baromfifélék közül a tyúkok száma 36,7, a kacsáké 3,7, a ludaké 1,2, a pulykáké 2,2 millió darab volt;
- az állategységben kifejezett állatállomány 2023-hoz viszonyítva jelentősen, 19%-kal bővült;
- az állattartás koncentrációja tovább erősödött: az összes állomány 83%-át már a 100 állategységnél nagyobb állománnyal rendelkező gazdaságok adják, ez az arány 2013-ban még csak 73% volt. Ezzel szemben az 5 állategység alatti gazdaságok száma jelentősen visszaesett: a 2013. évi 179 ezerről idénre 41 ezerre csökkent.
Időközben megjelentek az idei év előzetes, szárazföldi növényekre vonatkozó betakarítási eredményei is. A számok különösen nagy jelentőséggel bírnak, mivel az idei nyár és már a tavasz is, komoly nehézségeket állítottak a növénytermesztéssel foglalkozó gazdák elé. A hosszú aszályos időszakok mellett a vízhiány, valamint a szokatlanul meleg időjárás is nehezítették a növénytermesztési ágazatot.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/30627411/
A rendelkezésre álló adatok szerint a búza termésmennyisége mintegy 4,6 millió tonna volt, ami elmaradt a 2025-ös 5,76 millió tonnától. Ezzel szemben az árpa termése 1,70 millió tonnára emelkedett, szemben az előző évi 1,69 millió tonnával, ami jelzi, hogy a különböző kultúrák eredményei eltérően alakultak. A kukorica 2026-os termésmennyisége a vizsgált táblában még nem szerepelt, ezért a nyári aszály egyik legfontosabb növényre gyakorolt teljes hatása ebből a forrásból nem számszerűsíthető. A jelenleg elérhető információk alapján a 2026-os magyar kukoricatermés várhatóan rendkívül gyenge, nagyjából 2,3–2,5 millió tonna körüli lehet. Ezt a nagyságrendet támasztja alá az Európai Bizottság szeptemberi, 2,31 millió tonnás termésbecslése, valamint a rendkívüli aszályról szóló hazai jelentések is. Október 6-ig a tervezett terület 68%-áról mindössze 1,2 millió tonna kukoricát takarítottak be. Ez a betakarítás előrehaladása mellett is szűkös terméskilátásokra utal.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/30627460/
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/30627490/
A tartós vízhiány különösen azért jelentett komoly kockázatot, mert a növények fejlődésének és a termésképzésnek érzékeny időszakában jelentkezett. Az év tapasztalatai ismét rámutattak arra, hogy a magyar növénytermesztés eredményessége erősen függ az időjárástól, ezért az öntözés fejlesztése, a vízvisszatartás és a szárazságtűrő fajták alkalmazása egyre fontosabb feladatok.
Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) 2026. októberi előrejelzése alapján a globális növénytermesztésben a tavalyi rekordévhez képest visszaesés várható. A világ gabonatermése a becslések szerint mintegy 2,98 milliárd tonna lehet, ami 2,1%-kal maradna el a 2025-ös szinttől, ugyanakkor a második legnagyobb termés lenne a feljegyzések szerint. A búza globális termelése várhatóan 3,3%-kal csökken, miközben az Európai Unióban és az Egyesült Államokban a forró, száraz időjárás a kukorica és más takarmánygabonák hozamkilátásait is rontotta. A rizstermés szintén elmaradhat az előző szezon rekordjától, részben az indiai monszunesők kedvezőtlen eloszlása és az öntözővíz hiánya miatt. Ezzel szemben egyes térségekben, például Ausztráliában, a kedvezőbb időjárás javította a búzatermesztés kilátásait, Dél-Amerikában pedig a kukoricatermelés kilátásai is kedvezőbbek maradtak.
A termelők helyzetét ugyanakkor nem csupán az időjárás nehezíti: a geopolitikai konfliktusok, a szállítási útvonalak zavarai, valamint az energia- és műtrágyaköltségek ingadozása is növeli a gazdálkodás kockázatait. Az előrejelzések szerint a kialakuló El Niño tovább fokozhatja az aszályveszélyt többek között Afrika déli részén, a Száhel-övezetben és Délkelet-Ázsiában, ami a következő szezon termelési kilátásait is bizonytalanná teszi. Összességében a világ növénytermesztése 2026-ban várhatóan a rekordközeli termelésről egy mérsékeltebb, időjárási és piaci kockázatokkal terhelt szezonra vált, miközben a globális gabonakészletek egyelőre fontos védőhálót jelentenek az ellátás számára.
A növénytermesztés idei, aszály- és időjárási szélsőségek által sújtott szezonja az állattenyésztésre is jelentős hatással lehet, elsősorban a takarmányárakon, az állatok egészségi állapotán és a gazdaságok jövedelmezőségén keresztül. Az állattartók számára ez elsősorban a kukorica, a búza, az árpa és az olajosmag-darák árának emelkedését, valamint a takarmánybeszerzés kiszámíthatatlanságát eredményezheti. A takarmányköltségek növekedése különösen a sertés- és baromfitartásban jelenthet komoly terhet, mivel ezek az ágazatok nagymértékben támaszkodnak a gabonaalapú abraktakarmányokra. A kérődző állatokat tartó gazdaságokban a szárazság a legelők hozamát, a széna mennyiségét is csökkentheti, így a téli takarmányozás költségesebbé válhat. A hőstressz emellett visszavetheti a tejelő tehenek tejtermelését, ronthatja a szaporodásbiológiai mutatókat, és a vízellátás nehézségeivel együtt növelheti az állatok egészségügyi kockázatait. A kedvezőtlen hatások azonban nem minden országban és állatfaj esetében jelentkeznek egyformán: a dél-amerikai kedvezőbb kukoricatermés, valamint a világ gabonakészletei egyelőre részben tompíthatják az ellátási problémákat. Ugyanakkor a szállítási zavarok, a geopolitikai feszültségek, illetve az energia- és műtrágyaárak ingadozása a takarmányok előállítási és szállítási költségeit is növelhetik.
Magyarországon az állattenyésztés helyzete 2026 őszén különösen aggasztó, mert az idei rendkívüli aszály egyszerre sújtotta a szemestakarmányok és a kérődzők számára nélkülözhetetlen szálas- és tömegtakarmányok termelését. A Magyar Állattenyésztők Szövetségének október 15-i helyzetértékelése szerint a súlyos hazai kukoricatermés-kiesés miatt az állattenyésztésnek és a kukoricát ipari célra felhasználó ágazatoknak együttesen 1,5–2 millió tonna importra lehet szükségük. A szervezet arra is figyelmeztetett, hogy a takarmányhiány a tenyészállományok megőrzését is veszélyeztetheti. A magyarországi állattenyésztési ágazatok közül a leginkább érintett várhatóan a sertés- és baromfitartás lehet, de erőteljesen hat a kialakult helyzet a szarvasmarha- és juhtartókra is. A legnagyobb veszély, hogy a takarmány drágulása és a készletek szűkössége egyszerre jelentkeznek, miközben az állati termékek felvásárlási ára nem feltétlenül emelkedik ugyanolyan ütemben. Ez különösen a kisebb tartalékokkal rendelkező gazdaságok jövedelmezőségét ronthatja, és egyes helyeken a tenyészállomány csökkentéséhez vagy a termelés visszafogásához vezethet.
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
