Categories
Írások

Önkéntesség helyzete Magyarországon, Európában és a világon

Loader Loading...
EAD Logo Taking too long?

Reload Reload document
| Open Open in new tab

Letöltés [5.84 MB]

Több korábbi elemzésünkben foglalkoztunk az idehaza és Európában egyaránt jelentkező munkaerőhiánnyal, az aktivizálható munkaerőpiaci csoportok helyzetével, kilátásaival (pl. diákok, nyugdíjasok, kisgyermekes szülők). Jellegéből adódóan elsősorban a szociális területen munkaerőforrást jelenthet az önkéntesen végzett munka, mely nemzetközi definíció szerint a másoknak fizetség nélkül és szabad akaratból végzett munkát foglalja magában. Tanulmányunkban az önkéntesen végzett munkát vesszük górcső alá, bemutatva annak történetét, egyéni, társadalmi és gazdasági hasznait, továbbá az önkéntesek motivációit. Betekintést nyújtunk továbbá az önkéntesség hazai, európai és globális tendenciáiba, megvizsgálva – egyebek mellett – annak népszerűségét adott társadalmon belül, az önkéntesek és az általuk végzett munka főbb jellemzőit.

Az önkéntesen végzett munka több szinten is tovább gyűrűző, pozitív hatásokat fejt ki: egyéni és társadalmi szint mellett jelentősebb gazdasági hozadékai is vannak, elsősorban a munkaerőpiac, a humán tőke képzettségi, minősége szempontjából. Hogyan alakult ki az önkéntesség? Mi motiválja az embereket, hogy anyagi ellenszolgáltatás nélkül, önszántukból segítsenek másokon, akik nem is közvetlen családtagjuk, ismerősük? Hogyan alakult az önkéntesség Magyarországon az elmúlt évtizedekben? Mely országok járnak elől önkéntesség terén Európában és a világon? E kérdésekre is választ adunk tanulmányunkban.

Az önkéntesség háttere

Az önkéntes munkáról általánosságban

Többféle módon is definiálható az állampolgárok által végzett önkéntes tevékenység. Zentai (2006) meghatározása szerint „az önkéntes munka olyan szabadon választott, kényszer és ellenszolgáltatás nélkül, más(ok) javára végzett tevékenység, amely anyagi érdekektől mentes. Ugyanakkor az önkéntességen alapuló munkavégzés (segítés) azt is jelenti, hogy a segíteni szándékozó állampolgár – vagy polgárok közössége – szabad akaratából oda ajánlja fel „térítésmentesen” a munkáját, oda csatlakozik, ahová akar”. A definíciókból is kiderül az önkéntesen végzett munka négy fő ismérve: 1) szabad akaraton alapuló, kényszer nélküli tevékenység; 2) közvetlen anyagi ellenszolgáltatás nélküli (de a tevékenység ellátásával kapcsolatos költségek megtéríthetőek); 3) közjó érdekében végzik; 4) szűkebb baráti vagy családi körön kívüli, harmadik személy vagy közösség javára történő segítségnyújtás (forrás: nonprofit.hu, Czike – Szabóné 2010[1], Perpék 2011[2]). Ez megfelel a nemzetközi definíciónak is, melyet a Munkaügyi Statisztikusok Nemzetközi Konferenciája (International Conference of Labour Statisticians, ICLS) alkotott meg. Az ICLS ötévente ülésezik a munkaügyi statisztikákra vonatkozó nemzetközi szabványok megállapítása céljából.

Az önkéntesség mellett három további formája is van a társadalmi segítségnyújtásnak (Czike – Kuti, 2006): pénzbeli és természetbeni segítségnyújtás, véradás. Elemzésünkben az önkéntesség gazdasági hatásairól írunk részletesen.

Az önkéntesség története

Ahogy korábbi elemzésünkben részletesen kifejtettük, a keresztény hit és tanítás a felebaráti szereteten alapul, cselekvésre (is) sarkallva a híveket. Ebből eredően már a korai kereszténység idején meglelhető a jótékonykodás, az önkéntes alapon végzett tevékenység. Az egyéni tevékenységek szervezett összefogása a kora középkorban jelent meg Európában: keresztény rendek vállaltak szerepet a rászorulók ellátásában (betegek, idősek, árvák, özvegyek ellátása, ápolása). 1601-ben jelent meg az angol szegénytörvény, mely a rászorultakról való gondoskodást állami szintre emelte. A 17-18. században „megjelentek azok a civil szervezetek és spontán szerveződések, amelyek a szociális és egészségügyi szféra területén végeztek önkéntes segítő munkát” (Zentai, 2006). Az önkéntesség nemzetközi formája csak a 20. század megváltozott társadalmi, politikai és gazdasági viszonyai következtében alakult ki. A 21. században a szervezett keretek között történő nemzetközi önkéntesség irányát az ENSZ fejlesztési céljai határozzák meg (Millenniumi Fejlesztési Célok, Fenntartható Fejlesztési Célok), amelyeket a tagországoknak saját nemzetközi fejlesztési és segélyezési politikáik kialakításánál figyelembe kell venni (Molnár, 2022).

Magyarországon egészen a 19. század közepéig csak egyházi körben létezett szervezett önkéntes, karitatív tevékenység; a magánszemélyek eseti jelleggel jótékonykodtak. A magyar állam 1867-től alkotta meg a szegénygondozás szabályozását. „Az önkéntes segítő munka magyarországi fejlődéstörténetében, szervezett formáinak elterjedésében jelentős szerepet játszottak a XX. század első évtizedeiben – az egyház szervezésében – fokozatosan bevezetett segítési rendszerek” (Zentai, 2006), pl. az Egri Norma. 1945-től az állam egyre több szociális feladatot vállalt fel.  Az önkéntes segítés formái főként a Magyar Vöröskereszt szervezeteiben jelentek meg, míg a falvakban az ún. kalákamunkák maradtak fenn, vagyis amikor a szomszédok összefogva segítenek egymásnak. Az 1960-as évektől fokozatosan jelentek meg az önkéntesség szervezett formái. Szocialista brigádok (üzemek) vállalták egy-egy szociális intézmény patronálását, majd az 1970-es években megjelentek a társadalmi gondozók, akik intézményesített keretek között végezték munkájukat. A rendszerváltás után, de már 1989-től – a törvényi felhatalmazás alapján – folyamatosan jöttek létre és erősödtek meg azok a civil szervezetek, alapítványok, amelyek bekapcsolódtak a szociális ellátás feladataiba (pl. szegények gondozása, látens hajléktalanok megsegítése (Zentai, 2006). 2005-ben született meg Magyarországon az önkéntesség első törvényi szabályozása, amelynek a hatálya már kiterjedt a nemzetközi önkéntességre is.

Egyéni, társadalmi és gazdasági hasznok

Az önkéntességnek egyéni és társadalmi haszna egyaránt létezik. Az önként végzett munka megelőző, gyógyító hatást gyakorol az állampolgárra, vagyis preventívnek számít, mely építi az egyén önismeretét, magabiztosságát, felelősségvállalását, illetve az állampolgárok közti bizalmat. Pozitív hatással van a mentális egészségre, az egészséges társadalom kialakulására. „Több más tanulmány igazolta azt a tényt, hogy az önkéntesek közül többen alacsonyabb depressziót, magasabb szellemi jólétet és elégedettséget éltek meg (Same et al., 2020, idézi Garai-Fodor et al., 2021). Továbbá az önkéntes programokban való részvétel keretében rendezvényeken, tréningeken, különböző képzési programokon is részt vehetnek az önkéntesek, melyek fejleszthetik szakmai és személyes kompetenciáikat. „A legáltalánosabb értelemben fejlődhet az egyének kommunikációja, javulhat az együttműködési és szervezési képesség, sokkal nyitottabbá, közvetlenebbé is válhatnak…miközben a kihívások jobb kezelését is megtanulják” (Garai-Fodor et al., 2021). Egyéni szinten munkaerőpiaci előnyökkel is járhat az önkénteskedés: az önkéntesség emeli a munkavállaló értékét, mivel új készségekhez jut a vállalat a munkavállalója révén, illetve bővül az ismereti hálója nemcsak a munkavállalónak, hanem a munkáltatónak is (Weissman, 2014).

Az önkéntes munkának „…egyéni hasznosságán túl jelentős társadalmi haszna is van, hiszen széles társadalmi körben intézményesíti az önkéntes segítés jogviszonyát” (Zentai, 2006). Emellett fokozza a társadalmi szolidaritást, erősíti a társadalmi tőkét, a politikai legitimációt és az életminőséget a társadalomban. Az önkéntesség segíthet a társadalmi befogadás és az integráció előmozdításában is (ILO, 2011; idézi Garai-Fodor et al., 2021).

Gazdasági hasznok közé tartozik az egyénre kifejtett pozitív hatások (pl. mentális egészség, szakmai és önismereti fejlődési lehetőségek) együttese, mely növeli a humán tőke minőségét. Az egészségesebb és képzettebb munkaerő pedig nagyobb termelékenységet érhet el egyéb átgyűrűző hatások mellett (kapcsolati hálók kialakulása, egyéni skillek felhasználása a fizetett munkában stb.). Mindezeken felül pozitív hatást gyakorol a munkaerőpiacra is. Az önkéntesség hozzáférést biztosít a munkaerőhöz, foglalkoztatási kereteket adhat, továbbá az önkéntes munka enyhítheti az egyes területeken jelentkező munkaerőhiányt is.

Egy 2019-es brit tanulmányban tesztelték a szerzők (Wilson – Mantovan – Sauer) azt az elméletet, miszerint az önkéntesség gazdasági előnyei a társadalmi osztálytól függenek (a munkaerő-piaci helyzet hasonlóságai alapján). Vizsgálatuk alapján az önkéntesség pozitív hatással van a jövedelemre, de ez a szakmai és vezetői foglalkozásúakra korlátozódik. A fehér (azaz szellemi, „középosztálybeli”) és kékgalléros (azaz fizikai) munkakörökben dolgozók nem részesülnek előnyben. Kifejtik tanulmányukban a szerzők, hogy „minden valószínűség szerint az önkéntes munka a jelenleginél fontosabb erőforrássá válik a fizetésemelést vagy jobban fizető állást kereső munkavállalók számára, nem utolsósorban azért, mert a közösségi média korában a munkavállalók magánéletével kapcsolatos információk átláthatóbbá váltak, és ablakot nyitnak arra, hogy a munkatársak és a felettesek megfigyeljék és értékeljék az olyan tevékenységeket, mint az önkéntes munka (Rodell – Lynch, 2016)”. További fontos tény, hogy „a középiskolai és főiskolai önkéntes munka pozitívan befolyásolja az egyén első munkahelyének státuszát és keresetét, ami viszont kedvező következményekkel jár a későbbi fizetésekre nézve” (Astin et al., 1999; Ballard et al., 2019).

Az önkéntesség motivációi

A darwinizmus elmélete szerint a természetes szelekció miatt minden egyednek versengenie kell a többiekkel saját fennmaradása érdekében, mely ellentmond a mások felé irányuló altruizmusnak (önzetlenség, akár egyéni hátrányok árán is). Mégis mi készteti az embereket az önkéntes munkavégzésre? A feloldást több pszichológiai elmélet együttese adja meg (rokonszelekció elmélete, a reciprok altruizmus hipotézise, valamint az indiszkriminatív altruizmus elméletei, Molnár, 2022): hozzátartozók, tágabb közösség, de akár az idegenek irányába jelentkező önzetlen segítségnyújtás, amennyiben az ebből adódó hosszú távú előny meghaladja a rövid távú hasznot (Trivers 1971[3]). Az önkéntességre jellemző másik motiváció az empatikus törődés, amely a szenvedés látványára / megtapasztalására humanitárius segítség formájában vált ki aktív reakciót (Rényi 2008[4], Batson et al 2014[5]).

Az altuizmus (önzetlenség, akár egyéni hátrányok árán is) mellett egyéni érdekek is szerepet játszhatnak az önkéntes munka vállalásában: önkéntes munka során megszerzett ismeretek, tudás, tapasztalatok és készségek felhasználása egyéni élet, munka során; nyaralással összekötött rövid távú önkéntesség; szakmai tapasztalatszerzésre irányuló vagy a vállalati keretek között megvalósuló CSR-célú önkéntes tevékenység (Molnár, 2022).

Motivációk a magyar társadalomban

A magyar önkéntesek motivációiról Bartal – Kmetty (2011) készített átfogó felmérést mintegy 3000 kérdőív válaszainak feldolgozásával. A kutatás eredményei szerint a hazai önkéntesség erőteljesen (szociális) értékek, de kevésbé (társadalmi) norma (mintakövetés: barátok, ismerősök, referencia személyek, környezeti, családi minta) által vezérelt cselekvés. Szociális értékek alatt a vizsgálatban a társadalmi csoport és/vagy társadalmi ügy iránti elköteleződést, az empátiát, segítő szándékot, altruizmust értették és vizsgálták a kutatók. Ezen értékeket a motivációs „rangsorban” az elismertség és a szociális interakció (közösség, társaság, kapcsolatok iránti igény, barátok keresése) követte.

Fontos kiemelni, hogy az elismertség jelentős motivációs értéke „arról tanúskodik, hogy az önkéntesek számára fontos, hogy – különösen a szervezet, ahol tevékenykednek és annak munkatársai is – elismerjék munkájukat. Az önkénteseket foglalkoztató szervezeteknek tehát, az önkéntes munka elismerésére jól kidolgozott módszerekkel és technikákkal kell rendelkezniük, ha meg akarják tartani önkénteseiket” (Bartal – Kmetty, 2011). Továbbá a szociális interakciók mint fontos motivációs tényező „magas értékelése arra utal, hogy az önkéntesség közösségi élményeket, kapcsolati lehetőségeket is ad, és ez a másik legfontosabb motiváló ereje az önkéntességnek”. Ezt a szerzők úgy interpretálták, miszerint „a kapcsolat-hiányos magyar társadalomban az önkéntesség az elvesztett közösségek megtalálásának egyik terepe. A menedzsmenti munka szempontjából ennek pedig olyan konzekvenciái lehetnek, hogy nem csak a szűkebb-tágabb értelemben vett szakmai munkára kell figyelniük az önkéntes-koordinátoroknak, hanem a közösségfejlesztésre, a közösségi együvé-tartozás ápolására is” (Bartal – Kmetty, 2011).

A Nemzeti önkéntes stratégia keretében a KSH kétévente végez felmérést a hazai önkéntesség feltérképezésére, illetve változásainak nyomon követésére. A felmérésben szerepet kapott az önkéntesek motivációjának vizsgálata is. A KSH (2024) szerint az önkéntesek motivációja leginkább a másokon való segítségnyújtás öröme volt, azzal az általánosnak tekinthető meggyőződéssel, hogy a gyerekeken, az öregeken, a súlyosan betegeken segíteni erkölcsi kötelesség. A KSH felmérésének eredménye a Bartal – Kmetty által 2011-ben végzett kutatás eredményeivel összecseng.

Továbbá, szintén a KSH egy korábbi, 2020-ra vonatkozó felmérése alapján, a hagyományos önkéntesség mellett főként a fiatalokat jellemzi az új típusú önkéntesség irányába való elmozdulás, ahol a szaktudás, a gyakorlati tapasztalat megszerzése, a kapcsolati háló bővítése és hasonló, a tudásalapú, információs társadalomra jellemző társadalmi érték áll a középpontban. Erre erősít rá egy másik magyar kutatás eredménye is. Egy 2021-es tanulmányban (Garai-Fodor et al., 2021) vizsgálták a magyar Z-generáció (1995 és 2009 között születtek) önkéntesség iránti motivációját (840 értékelhető kérdőív feldolgozása). Három fő motivációt jelöltek meg a fiatalok, miért vállal(ná)nak önkéntes munkát: képességek és tudás fejlesztése, új készségek és tapasztalatok szerzése, valamint érzékenység az emberiség és a környezetünk sorsa iránt. További fontos motivációs tényező volt az önmegvalósítás, a kalandvágy, határok kipróbálása.

Nemzetközi önkéntesség

A nemzetközi önkéntesség folyamata az 1970-es évektől, a globalizációs korba lépéssel kezdett erősödni, amikor is a szabad mozgás egyre inkább megvalósult az országok között. Az Európai Unió létrejötte is erősítette a folyamatot, a négy szabadság elve a személyek (munkaerő) szabad mozgását is garantálja. Megalakult továbbá a European Voluntary Service (EVS, 2018-tól a neve: Európai Szolidaritási Testület, ECS) nemzetközi önkéntes program az Európai Bizottság finanszírozásában. 18-30 év közti fiatalok nemzetközi önkéntes szolgálatát támogatja Európában, Ázsiában, Afrikában vagy Dél-Amerikában.

A nemzetközi önkéntesség egyre meghatározóbbá válik (Meneghini, 2016). Meneghini vizsgálatai szerint egyre többen szüneteltetik tanulmányaikat vagy tartanak kisebb szüneteket karrierjükben, hogy külföldön vállalhassanak hosszabb vagy rövidebb önkéntes munkát (idézi Garai.Fodor et al., 2021). Számos területen vállalnak munkát a nemzetközi önkéntesek: az egészségügyben, a tanácsadásban, a kutatási projektekben, a családtámogatásban, a gondozásban, az adománygyűjtésben, az adományozásban, a hajléktalangondozásban (Mundle, 2012), esetleg sportrendezvények keretében (Wicker, 2017).

Önkéntesség Magyarországon

A KSH (2024) adatai szerint Magyarországon egyre elterjedtebb az önkéntes munka. 2011-ben a 15–74 évesek 28%-a nyilatkozott úgy, hogy a megelőző 12 hónap során végzett önkéntes tevékenységet, míg 2022-ben már 31%-uk. Voltak, akik rendszeresen vagy alkalmanként segítettek anyagi haszonszerzés szándéka nélkül, és voltak olyanok is, akik csak egy alkalommal. Munkájukat azonban valamennyien azzal a céllal végezték, hogy másokat, egy közösséget támogassanak, vagy egy fontos cél megvalósulását segítsék.

Az önkéntes munkát végzők száma 2022-ben 2 millió 278 ezer fő volt, közel 50 ezer fővel több, mint 2020-ban (+2,1%-os növekedés 2020-hoz képest).

1. számú ábra: Az önkéntes munkát végzők száma 2022-ben 2 millió 278 ezer fő volt Magyarországon. Forrás: KSH (2024). Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/16700778/

A koronavírus-járvány hatására, 2019 után jelentősen csökkent az önkéntes munkát vállalók létszáma a KSH (2024) tájékoztatása szerint. Ennek oka az volt, miszerint amellett, hogy az önkéntesség több területen felértékelődött (például az időseknek és a karanténba került embereknek nyújtott ügyintézés, vásárlás tekintetében), az iskolai intézmények online oktatásra való átállásával a diákok kötelező önkéntes munkavégzése a járvány alatt nem, vagy csak korlátozott keretek között valósulhatott meg. Az önkéntes közösségi szolgálatot végzők száma 2020-ban az előző évhez képest a felére, az általuk ledolgozott óráké pedig a 40%-ára esett vissza.

A járvány során az önkéntesek 32%-a érezte úgy, hogy valamilyen módon befolyásolta ilyen típusú munkavégzését a pandémia. Közülük a fiatalok és a középkorúak nagy része több önkéntes munkát végzett 2020-ban, mint korábban, azonban a 60 év feletti önkéntesek kevesebb ilyen jellegű feladatot vállaltak – a KSH (2024) felmérése alapján. Mivel az idősebb korosztály a koronavírus okozta megbetegedések szempontjából veszélyeztetett csoport, így ők inkább az önkéntes munkavégzés kedvezményezetti oldalán jelentek meg.

Az önkéntesség struktúrájában – a KSH (2024) közlése szerint – 11 év alatt markáns változások nem történtek. Az önkéntesek túlnyomó többsége, 2022-ben 90%-a továbbra is kizárólag közvetlenül segített ingyenes munkájával, a szervezett keretek között végzett önkéntes munka (8%) még nem igazán elterjedt. Azok aránya, akik az önkéntesség mindkét formájában – közvetlenül és szervezeten keresztül – egyaránt támogattak rászoruló személyeket, különböző szervezeteket, intézményeket vagy valamiféle közös ügyet, meglehetősen alacsony (2%).

A nők továbbra is valamivel nagyobb számban és arányban (54%) kapcsolódtak be az önkéntes tevékenységekbe, mint a férfiak. A magyarországi önkéntesség továbbra is kissé öregedő korstruktúrát tükröz, bár a 15-19 éves korosztály ismét felzárkózik – ez utóbbiban szerepet játszik a minimum 50 óra közösségi szolgálat végzésének előírása az érettségi vizsgák megkezdéséhez. Önkéntes munkát 2022-ben legmagasabb arányban az 50-54 és az 55-59 éves korosztály végzett 2022-ben (egyaránt 35%). Az iskolázottsági szint a jótékonysági magatartás kiemelkedően fontos meghatározója, az önkéntes munkát végzők több mint negyede (26,2%) felsőfokú végzettséggel rendelkezett 2022-ben.

2. számú ábra: az önkéntesség leggyakoribb megjelenési formái a házi munka, az ügyintézés és a vásárlás volt Magyarországon. Forrás: KSH (2024).

A KSH (2024) adatai szerint az önkéntesség leggyakoribb megjelenési formái továbbra is a házi- és ház körüli munka, az ügyintézés és a vásárlás, a gyermekfelügyelet, gyermekgondozás, illetve a betegápolás, idősgondozás voltak 2022-ben. Az önkéntesek által – rendszeresen vagy alkalmanként – végzett összes tevékenység háromnegyedét 2022-ben ezek a tevékenységek jelentették. Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/16701291/

A 2 millió 103 ezer közvetlen önkéntes munkát végző tevékenységének 3 millió 246 ezer kedvezményezettje volt 2020-ban (2022-es adatok nem állnak rendelkezésünkre), és ezek többsége – a korábbiakkal szinte megegyező arányban – a háztartáson kívül élő családi, rokoni (51%), illetve a baráti (20%) körhöz tartozott.

Az önkéntesek elkötelezettsége, szerepvállalása leginkább az általuk teljesített órákban tükröződik; mely 2022-ben összesen 200 millió órát jelentett, fejenként átlagosan 88 órát (KSH, 2024). Az életkor előrehaladtával egyre több óra önkéntes munkát vállaltak a magyarok 2022-ben, valamint a nők több órát önkénteskedtek, mint a férfiak 2022-ben (nők: 104 óra/fő; férfiak: 70 óra/fő).

2022-ben szervezeten keresztül közel 66 milliárd forint értékben, míg közvetlen önkéntes munka esetében 632,7 milliárd forint értékben végeztek Magyarországon önkéntes munkát – míg az önkéntes munka értéke 2011-ben 316,1 milliárd forintra volt becsülhető. Az önkéntes tevékenység becsült értéke a vizsgált években rendre meghaladta a GDP 1%-át. 2022-ben egy önkéntesre vetítve a munkája által teremtett érték szervezeten keresztül végzett munka esetében 286 ezer forint, közvetlen önkéntes munka esetében 301 ezer forint volt 2022-ben. E becslések elkészítésének elsődleges motivációja az volt, hogy a KSH (2024) képet adjon arról, milyen mértékben járult hozzá a magyarországi önkéntes munka az ország gazdasági és társadalmi teljesítményéhez.

Önkéntesség Európában

A nyugat-európai államokban az önkéntes segítésnek több évtizedes, esetenként több évszázados hagyományai vannak.

Jó példa Dánia és Hollandia. Dániában közel minden második ember végez önkéntes munkát, „elterjedtsége lényegesen nagyobb, tradicionális okai évszázados polgári értékrendben gyökereznek, nem annyira foglalkoztatási és korcsoportokhoz kötöttek” (Zentai, 2006). Az önkéntesség a dán társadalom közös kulturális alapja, 150 éve döntő szerepet játszik a társadalom kialakításában. A dánokra jellemző a nagyfokú autonómiára való igény, nagyra értékelik, hogy saját maguk tervezhetik meg az idejüket. Fontosnak tartják továbbá az egyenlő jogokat, a társadalmi befogadást, az informális légkört, az együttműködést és a konszenzuskeresést. Az alapvető cél az, hogy toleráns és gondoskodó, mindenki számára nyitott közösségeket hozzanak létre – az egyesületekben a különböző társadalmi csoportok közötti korlátokat lebontják. Egy 2014-es jelentés szerint a dánok évente mintegy 365 millió órát önkénteskednek – ez napi egymillió órát jelent. Átlagosan minden dán hetente négy órát vállal önkéntesként – a valóságban egyesek néhány órát, míg mások egy teljes munkaidős állással egyenértékűt vagy még több órát.

Az önkéntesség mérése és országonkénti összehasonlítása ugyanakkor kihívást jelent. Bár az önkéntes munkának létezik nemzetközi definíciója, nem minden országban követik és mérik e szerint az ismérvek szerint az önkéntesen végzett munkát. Továbbá a rendszeres mérések hiánya is rontja a statisztikák minőségét. Másodszor, az önkéntesség jellemzően szórványos tevékenység, vagyis nem mindenhol mérik – főleg a magasabb jövedelmű országokban van rá mód rendszeresen. Ha pedig mérik az önkéntességet, akkor gyakran elsősorban a szervezetalapú önkéntességre összpontosítanak, és figyelmen kívül hagyják az emberek által a közösségükben informális módon végzett önkéntes munkát.

3. számú ábra: az északon fekvő európai országokban elterjedtebb az önkéntes munka a társadalmakban. Forrás: Eurostat (2024).

2015-ben az Európai Unióban az informális önkéntes tevékenységekben való részvétel valamivel magasabb volt, mint a formális (szervezett) önkéntes tevékenységekben való részvétel (22,2%, szemben a 19,3%-kal), mely a legtöbb uniós tagállamra jellemző volt. Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/16719036/

Néhány tagállamban magas volt mind a formális és informális önkéntesség aránya, például Hollandiában (82,5% informális önkéntesség és 40,3% formális), Finnországban (74,2% informális és 34,1% formális) és Svédországban (70,4% informális és 35,5% formális). A rangsor másik végén Románia (3,2% mindkettő), Ciprus (2,6% informális és 7,2% formális) és Málta (0,9% informális és 8,7% formális) található. Magyarországon az Eurostat módszertana alapján számítva a formális önkéntes munkában részt vevők aránya 6,9% volt a 15 évnél idősebb lakosság körében, míg informálisan a korosztály 7,8%-a végzett önkéntes munkát[6]. Régiónkban Lengyelországban volt kiemelkedő az önkéntességben részt vevők aránya: a 2015-ös adatok szerint formális önkéntességben 13,8%, míg informálisban 50,6% vett részt.

 „A nemzetközi önkéntesség (vagyis amikor külföldön vállalnak önkéntes munkát) globális súlyánál és jelentőségénél sokkal kisebb mértékben jelenik meg Magyarországon. Míg a belföldi önkéntesség láthatósága egyre nő (törvényi szabályozás, kötelező érettségi előtti önkéntes tevékenység, közösségi és vállalati részvétel erősödése), addig a külföldre irányuló önkéntesség nem fejlődik ilyen mértékben, a legfontosabb szereplők izoláltan működnek, és nem használják ki a közös, összehangolt működésben rejlő előnyöket […] a nemzetközi önkéntesség hazai működése követi a nemzetközi gyakorlatot. Szereplői, strukturális keretei és működési mechanizmusa hasonló. Magyarországon is jelen vannak a nemzetközi küldő szervezetek, széles körben elérhetőek a részvételi lehetőségek, szabályozottak a működési, adózási keretek. Kialakult a civil oldal és az állam együttműködése, és mind a segélyezési szervezetek, mind a magyar önkéntesek fejlesztési hozzáállása korszerű (magas interkulturális tudatosság, részvételi tervezés és megvalósítás). Másik oldalról viszont számos elmaradás, hiányosság és fejlesztendő cél is megfogalmazódott. Az egyik legnagyobb probléma a nemzetközi önkéntesség kifejezetten alacsony hazai ismertsége. Ezt tovább erősíti, hogy számos negatív sztereotípia is összekapcsolódik vele (ingyen munka, nyaralás stb.), amely a társadalmi nyilvánosságban torzítja a vele kapcsolatos percepciókat.” (Molnár, 2022).

Bár a tagállamok közötti nagy különbségek az eltérő kulturális vagy társadalmi struktúráknak tulajdoníthatók, valamennyi részt vevő európai országban megfigyelhető, hogy az iskolai végzettség erősen befolyásolja az önkéntes munkában való részvételi arányokat. Az EU szintjén 2015-ben a formális önkéntes tevékenységekben való részvételi arány 28,4% volt a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében, és 11,5% az általános iskolánál alacsonyabb vagy általános vagy alsó középfokú végzettséggel rendelkezők körében.

Önkéntesség a világon

Számos statisztika elérhető globálisan az önkéntesség helyzetéről, gazdasági-társadalmi hatásairól. A következő infografikán 20 érdekes és fontos tényt emeltünk ki a témával kapcsolatban.


Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/onkentesseg-a-vilagon-1h9j6q7vyq3d54g?live

Ahogy arról az elemzés során többször szó volt, nehézségbe ütközik az önkéntesek számának, lakosságon belüli arányának mérése; így az egyes statisztikák (pl. kérdőíves felmérések, fókuszcsoportos vizsgálatok alapján) különféle eredményeket mutathatnak. Ezáltal az országokat rangsorba állítani is kihívásokkal teli feladat, viszont egyfajta mintázat ezzel együtt is kirajzolódik globálisan – ahogy Európában is (lásd előző fejezetben). Az ENSZ 2018-as jelentésében (World’s Volunteerism Report, vagyis A világ önkéntességének helyzetéről c.) bemutatott adatokat használjuk fel, hogy rangsorba állítsuk a világ országait, hol mennyi önkéntes végez társadalmi munkát. Az ENSZ jelentésében 68 országra vonatkozóan közölte, hogy 2016-ban (vagy az elérhető legközelebbi évben) mennyien végeztek önkéntes munkát, melyet teljes munkaidőre vetített ki (ez utóbbi miatt mutatkoznak jelentősebb eltérések a nemzeti statisztikák, egyéb felmérések számszerű eredményeivel szemben). Ezt levetítve a 15 éves vagy idősebb népesség arányára (az ENSZ szintén közzétette jelentésében) megkaphatjuk adott ország vonatkozásában az önkéntesek részvételi arányát.

4. számú ábra: világviszonylatban Magyarország az utolsó negyed elején helyezkedik el az önkéntes munkát vállalók arányát tekintve. Forrás: ENSZ (2018).

Az ENSZ (2018) adatai alapján készített világranglista elején Kanada, Új-Zéland, Luxemburg és Svédország állt mint a lakosságarányosan legtöbbet önkénteskedő társadalmak. A lista végén pedig India és Pakisztán foglalt helyet. Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/16752875/

Lakosságon belül legtöbb önkéntes munkát végző társadalmak köre különféle rangsorok alapján egyértelműen kirajzolódik – még akkor is, ha a rangsorban betöltött helyezések felmérésenként kismértékben változnak (felvétel módszertana, ideje stb. miatt). Az ENSZ (2018) adatai alapján felállított világranglistával összecseng a Volunteer FDIP nemzetközi szervezet 2023-ban összeállított rangsora, mely a nemzetközi önkéntességben részt vevők körét vizsgálta a Johns Hopkins Center for Civic Society Studies által végzett kutatása alapján. Az önkéntes munkában vezetőnek számító országok az USA, Új-Zéland, Norvégia, Kanada, Ausztrália és Hollandia.

5. számú ábra: a világon a 24 legtöbbet önkénteskedő ország közé is bekerült Magyarország a Volunteer FDIP felmérésében. Forrás: Volunteer FDIP (2023), Johns Hopkins Center for Civic Society Studies. Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/16753847/

Összefoglalás

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), valamint a Johns Hopkins Egyetem által közösen kidolgozott, önkéntesség statisztikai mérésről szóló kézikönyve szerint azok a személyek az önkéntesek, akik a) közvetlenül vagy valamilyen szervezeten keresztül, b) önszántukból, ingyen, ellenszolgáltatás, fizetség nélkül, c) háztartásukon kívül élő személyek javára vagy a társadalom (csoport, tágabb közösség, állatok vagy a környezet stb.) hasznára végeztek valamilyen tevékenységet a megkérdezést megelőző 12 hónap során. A nemzetközi sztenderd segít egységesíteni módszertanilag az önkéntesség statisztikai felmérését világszinten, ugyanakkor számos nehézségbe is ütközik annak mérése (pl. informális jellege, mérés rendszeressége, köre, kérdőíves felmérés szubjektivitása).

Az önkéntesség gazdasági hasznai közé tartozik az egyénre kifejtett pozitív hatások (pl. mentális egészség, szakmai és önismereti fejlődési lehetőségek) együttese, mely növeli a humán tőke minőségét. Az egészségesebb és képzettebb munkaerő pedig nagyobb termelékenységet érhet el egyéb átgyűrűző hatások mellett (kapcsolati hálók kialakulása, egyéni skillek felhasználása a fizetett munkában stb.). Mindezeken felül pozitív hatást gyakorol a munkaerőpiacra is: az önkéntesség hozzáférést biztosít a munkaerőhöz, foglalkoztatási kereteket adhat, továbbá az önkéntes munka enyhítheti az egyes területeken jelentkező munkaerőhiányt is.

A KSH (2024) adatai szerint Magyarországon egyre elterjedtebb az önkéntes munka. 2011-ben a 15–74 évesek 28%-a nyilatkozott úgy, hogy a megelőző 12 hónap során végzett önkéntes tevékenységet, míg 2022-ben már 31%-uk. Az önkéntes munkát végzők száma 2022-ben 2 millió 278 ezer fő volt, közel 50 ezer fővel több, mint 2020-ban (+2,1%-os növekedés 2020-hoz képest). Voltak, akik rendszeresen vagy alkalmanként segítettek anyagi haszonszerzés szándéka nélkül, és voltak olyanok is, akik csak egy alkalommal. Munkájukat azonban valamennyien azzal a céllal végezték, hogy másokat, egy közösséget támogassanak, vagy egy fontos cél megvalósulását segítsék.

A nők valamivel nagyobb számban és arányban (54%) kapcsolódtak be az önkéntes tevékenységekbe, mint a férfiak. Önkéntes munkát 2022-ben legmagasabb arányban az 50-54 és az 55-59 éves korosztály végzett 2022-ben (egyaránt 35%). Az iskolázottsági szint a jótékonysági magatartás kiemelkedően fontos meghatározója, az önkéntes munkát végzők több mint negyede (26,2%) felsőfokú végzettséggel rendelkezett 2022-ben.

A KSH (2024) adatai szerint az önkéntesség leggyakoribb megjelenési formái a házi- és ház körüli munka, az ügyintézés és a vásárlás, a gyermekfelügyelet, gyermekgondozás, illetve a betegápolás, idősgondozás voltak 2022-ben.

2022-ben szervezeten keresztül közel 66 milliárd forint értékben, míg közvetlen önkéntes munka esetében 632,7 milliárd forint értékben végeztek Magyarországon önkéntes munkát – míg az önkéntes munka értéke 2011-ben 316,1 milliárd forintra volt becsülhető. Az önkéntes tevékenység becsült értéke a vizsgált években rendre meghaladta a GDP 1%-át.

Európai szinten lakosságarányosan a legtöbb önkéntes munkát vállaló társadalom Hollandia volt 2015-ben, továbbá a ranglista elején helyezkedett el Norvégia, Finnország, Svédország és Izland is. A rangsor másik végén Romániát, Ciprust és Máltát találhattuk. A 27 uniós tagállam átlagában 20% körüli volt 2015-ben az önkéntességben részt vevők aránya, míg Magyarországon 7-8% körüli. Régiónkban Lengyelországban volt kiemelkedő az önkéntességben részt vevők aránya: a 2015-ös adatok szerint formális önkéntességben 13,8%, míg informálisban 50,6% vett részt. Globálisan kiemelkedő az önkéntesség aránya a kanadai, új-zélandi, amerikai, valamint a már említett észak-európai, továbbá a holland, dán társadalmakban.

 

[1] Czike Klára – Szabóné Ivánku Zsuzsanna, 2010: Online kutatás az önkéntességről a lakosság körében. Önkéntes Központ Alapítvány, Budapest.

[2] Perpék Éva (2011): Önkéntesség és közösségfejlesztés. Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest (PhD dolgozat).

[3] Trivers, Robert L. (1971): The Evolution of Reciprocal Altruism. The Quarterly Review of Biology, Vol. 46, No. 1 (Mar., 1971). 35-57.

[4] Rényi Ágnes (2008): Érzelmes kutatás. Replika 62 (2008. szeptember). 127–154.

[5] Batson, C. Daniel – Lishner, David A. – Stocks, Eric L. (2014): The Empathy–Altruism Hypothesis. Oxford Handbooks Online (Oxford University Press), July 2014

[6] Az Európai Unión belül az egyes nemzeti statisztikai hivatalok módszertanának harmonizációja kiemelt fontosságú, azonban ezzel együtt is lehetnek eltérések a módszertant, felmérések felvételét illetően a különféle intézmények által közzétett adatokban. Az önkéntes munkában való részvétel a KSH-n belül kérdőíves felmérés alapján zajlik a Munkaerő-felmérés mintáján és keretén belül. A kérdőíves felmérés módszertanából, kérdezettek köréből, felvétel időpontjából eredően eltérő eredményt adhat a KSH és az Eurostat által közölt adatokban.

 

Senior elemző | Megjelent írások

Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdasági elemző mesterszakon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja. 2022. szeptembere óta az Oeconomus senior elemzője.

Felhasznált források:

Iratkozzon fel hírlevelünkre